Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-24 / 250. szám

1984. OKTÓBER 24., SZERDA 3 J£ Szerkesztőségünk vendege vo!t Tapasztalatcsere-látogatás A Pest megyei Hírlap ven­dégeként tapasztalatcsere-lá­togatásra hazánkba érkezett Jerzy Szymanski, a lengyel Tygodnik Rabotniczy (Munkás Hetilap) főszerkesztője tegnap a szerkesztőségben találkozott a lap vezető munkatársaival. .Eszmecserét folytattak az új­ságírás aktuális szakmai kér­déseiről, a hagyományos test­vérkapcsolatok továbbfejlesz­tésének lehetőségeiről. Lengyel vendégünket ugyan­csak tegnap fogadta Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titká­ra és Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára. Itt-tar- tózkodása során ellátogat a Pest megyei Tanácsra, Vácra, Dabasra és Érdre, ismerked­vén a megye politikai, gaz­dasági és kulturális életének jellegzetes vonásaival. KGST­hMÓcskozás KGST-szakértői tanácsko­zás kezdődött kedden Balaton­almádiban a környezetkímélő növényvédőszerekről. Az In- terhim elnevezésű KGST- szervezet szakértőinek három­napos értekezletén elsősorban a biológiai szűrővizsgálatok módszereinek összehangolását vitatják meg. Azokról a vizs­gálatokról vart szó, amelyek­ből a szakemberek megállapít­ják az előállított vegyületnek a különböző növényekre gya­korolt hatását. HiVusibc főitek — hírünket viszik Fészekrakás után Gödöllőn Nyikolaj Szavcsuk a 23 esztendős szakszervezeti elnök, mellesleg egyetemi hallgató, egy nagyobbacs­ka terembe invitál. A szoba hideg, a falak csupa­szok, a berendezés egy asztalból, egy tucat székből és egy tévékészülékből áll. Látszik, még nem volt idő igazán itt a klubban hont foglalni. Az újságíró felfohászkodik: hogy lesz ebből kedélyes beszél­getés! Aztán sorra érkeznek a diákok. A háttér kemény, rideg kontúrjai fokozatosan enyhülnek, és maradnak azok a húszegynéhány éves fiatalembe­rek jókedvükkel, ambíciójukkal, akik itt Magyar­országon a 80-as évek derekán az újjal, a tudással kötöttek szerződést. Szovjet egyetemi hallgatók. Az ukrán Nyikolaj Szavcsuk, az orosz Szergej Budcn- csuk és Szergej Jcgorov, a grúz Antadze Katabert és a moldvai Oleg Dámáskán. Azért ültünk le be­szélgetni, hogy megtudjuk, milyen benyomásokat szereztek azóta, hogy tanulmányaikat a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen huszonheted magukkal együtt, szeptemberben megkezdték, és évfolyamuk­kal, elsőként a nagyhírű hazai intézet történetében, megindult az orosznyelvű oktatás is. Magukkal hozták — Ki kicsoda? — Erről tu­dakozódom legelőbb, hogy az eszmecsere fundamentumát megvessük. íme: , Nyikolaj Szavcsuk, a Kievi Mezőgazdasági Akadémián végzett két évet, mielőtt út­nak indult. Egy Gúta nevű, alig háromszáz lelket számláló ukrajnai faluban született, életélménye a föld, a nagyüze­mi gazdálkodás. A kék szemű, önérzetes Szergej Budencsuk egy Vidám tanya nevű településen nőtt fel. Az agrártudományok kö- • zelébe nem annyira a zsíros, bőtermő kubányi mezők, sok­kal inkább bátyja példája se­gítette, aki technikusi rang­ban dolgozik égy gazdaságban. Antadze Kahabert, ez a ma­gas, barna, fogékony és eszes grúz legény mostanáig Tbili­sziben tanult, amelyet egyben szülővárosaként is számon tart, s így akár urbánus embernek is tekintheti magát. Mégsem idegen, tőle választott szakmá­ja. Nagyapja egykor falun élt, apja a mezőgazdasági gépgyár­tás specialistája. Talán Oleg Dámáskán az egyedüli, aki igazán kívülről jött. Ö annak ellenére került a kisinyovi főiskolára, hogy szü­lei hivatalnokok. — Szeretem az embereket, könnyen szót értek velük, s azt hiszem a későbbiekben az egyik legfontosabb dolog a ve­zetőkészség lesz — mondja, és elkacagja magát. Már a bemutatkozás első pillanataiban érzem, hogy Szergej Jegorovból csak hara­pófogóval lehet majd kihúzni a szót. Apja gépész egy kol­hozban, anyja téglagyári mun­kás. Számára feltehetően túl gyorsan sorakoznak az élmé­nyek az utóbbi időben. A falu, a család egyszerű munkás hét­köznapjai után neki két évvel ezelőtt a krasznodárj főiskola az első nagy akadály, majd Gödöllő, a magyar agrárcent­rum következik. Makaróni kenyérrel? © Mit hallottak a magyar mezőgazdaságról, mielőtt e nagy vállalkozásba fogtak — indítottam útjára első kérdése­met. — Nézze, azt nálunk sokan tudják, az itteni agrárterme­lés Kelet-Európábán az élen jár. Mi ennél természeteisen bővebb ismeretekkel rendel­keztünk. A főiskolán a gazda­ságtannal foglalkozó előadások keretében részletes elemzést kaptunk a magyar szövetkezeti mozgalomról és érdekeltségi rendszerről, vagy éppen a ház­tájiról — válaszol Antadze Kahabert. © Mi történt a gödöllői egye­temi polgárrá avatás óta? — érdeklődőm tovább. — Minden programot felso­rolni szinte képtelenség. Az el­ső két napon városnézésre in­vitáltak minket magyar bará­taink. Gyönyörködtünk Buda­pestben és Gödöllőben — veszi át a szót Szergej Budencsuk. — A vendégvacsoráról se feledkezz meg, a finom vasi pecsenyéről! — vág közbe Oleg Dámáskán. 9 Cgy hallottam, részt vettek az őszi gyümölcsbetakarításban is. — Igen, a Bodrogközi Ál­lami Gazdaságban szedtük az almát tíz napig — állapítja meg Szergej Jegorov, érzékel­tetve, hogy erről a dologról kár is lenne többet fecsegni­Nyikolaj Szavcsuknak azon­ban más a véleménye. — Egy kedves élményem fűződik a gazdasághoz. Éppen ebédeltünk. A második fogás makaróni volt. Kenyeret azonban nem szolgáltak fel hozzá! A szomszéd asztalnál meghallotta egy idős férfi, mit szeretnék, és legnagyobb meglepetésemre ukránul szó­lított meg: — Van itt az én asztalo­mon, vegyél csak fiam! — mondta. A föSdím Sárospatakon — Én is így szeretem, ke­nyérrel. Kiderült, a háború után Magyarországon telepe­dett le, ide nősült. Szóval, egy földimmel találkoztam Sárospatakon. 9 s hogy haladnak a magyar nyelvvel? — Hetente tíz órát kapunk, rendelkezésünkre áll a nyelvi laboratórium. Különösen sze­retjük, tiszteljük Végh Anna tanárnőt. Nagyszerű pedagó­gus — állítja Antadze Kaha­bert. — Magam körülbelül hat­száz szót tudok már, s egy Petőfi verset is megtanultam — folytatja a grúz fiatalem­ber, s az ő különös furcsa ki­ejtésével hallhatjuk az is­mert sorokat: Mi kék az ég / Mi zöld a fű ... A lírai betétet Nyikolaj Szavcsuk racionális okfejtése ellenpontozza, aki szerint mégiscsak az élő beszéd nyújt a legtöbbet, s ezért is szerencsés megoldás, hogy szobánként egy szovjet diák két magyar hallgatóval lakik együtt. Q Milyen benyomásokat sze­reztek az egyetem falain kívül? — Mindenütt igazi vendég- szeretettel találkoztunk. Az egyetemen az első perctől kezdve jól érezzük magunkat, rendkívül segítőikészek a diá­kok, tanárok egyaránt — véli Nyikolaj Szavcsuk. O Van-e honvágyuk? — A legtöbben szeretnénk odahaza köszönteni az új évet, s meglepni a családot, a barátokat valami apró aján­dékkal Magyarországról. Mert úgy van az, hogy bár itt min­dent megkapunk, mégis pon­tosan tudjuk, számoljuk, hány nap van még hátra a szünetig — mélázik el Szergej Buden­csuk. Jönnek, mennek a levelek Magyarországról a Szovjet­unióba, s onnan vissza. Oleg Dámáskán már kilencet is ka­pott. ő a legirigyeltébb ... A gödöllői egyetemen ta­nuló szovjet diákok életében ez az ősz a magágykészítés, a vetés ideje. Amit majd jó né­hány esztendő múlva arathat­nak, szellemi termék lesz, s az ő közvetítésükkel remél­hetően öregbíti hírünket ha­zájukban. Valkó Béla Elavult telepen — Iren felül Lépni még must sem kési A szarvasmarhatelep úgy húzódik meg az 51-cs út közelében, mintha valamikori építői el akarták volna rejteni a világ szeme elől. Állattenyésztésre ideálisai)!) környezetet aligha találtak volna máshol a Idskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben. Mégis gondban vannak a szakemberek. Az istállókat egy régi uradalmi telepre építették még a ’60-as évek közepén. Azóta kívül-bclüi elhasználódtak az épületek. Felújításuk halaszthatatlan­ná vált: míg 1982-ben a szövetkezet első helyezést ért el a megyei tejtermelési versenyben, most évről évre csök­ken a hozam. Elsősorban az elavult berendezések és a korszerűtlen technológia miatt. Keresztezés eredménye — A szarvasmarhatelep re­konstrukciója nagyon a kör­münkre égett — mondja Vörös Benjámin főágazatvezető. — Éneikül minden erőfeszítésünk hiábavaló. Amit lehetett, kipré­seltünk a régi telepből, de el­járt felette az idő. Fel kellene újítani az épületeket és a be­rendezéseket. Akkor elérhet­nénk, hogy megint 5 ezer 300 liter fölé emelkedjen az egy tehénre jutó tejtermelés. Vala­mikor 2 ezer 200 liter tejet adott egy tehén, ma 5 ezer li­tert. Mindez az évek során tervszerűen folytatott fajtaát­alakító keresztezések eredmé­nye. — Sajnos, nem nagyon jut pénz beruházásra, ráadásul az utóbbi két esztendőben az idő­járás miatt az igazán jó minő­ségű takarmány is hiányzott. Pedig 190 hektáron folytattunk intenzív gyepgazdálfeodást, fő­ként olyan területeken, ahol korábban nem termett semmi. Kicsi a mi gazdaságunk, mind­össze 2 ezer 200 hektár az össz­terület. ezért minden talpalat­nyi földet hasznosítanunk kell. Szerencsére a tagság mindig a maximumot hozta ki a kiskun- lacházi határból. — Az ók? — Szerteágazó. A pénzszűke a legnagyobb akadály. Az ere­deti tervet már többször is át­dolgoztattuk, hogy csökkent­sük a költséget, de még így is 16 millió forintra lenne szük­ség terveink valóra váltásához. Ennyi pénzünk pedig nincs. Magas a kamatláb — Miéirt nem kémek hitelt? — Ma nehéz 14 százaléknál alacsonyabb kamatozású hitelt felvenni — tájékoztat a főága­zatvezető. — Márpedig ekko­ra jövedelmezőséget csak ke­vés ágazat produkál. Egyes nö­vényeknél elkönyvelhetünk 10 százalék feletti nyereséget, a tehenészeti telepen viszont örülünk, ha a bevételek fede­zik a ráfordításokat. Mindez természetesen egy elavult tech­nológia következménye is. — A rekonstrukcióval csök­kennének a termelési költsé­gek? — Feltétlenül így van. mivel tíz fővel tudnánk csökkenteni a létszámot, ugyanakkor 150- nel növelhetnénk a tehénállo­mányt. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a beruházással együtt javulna a munka ha­tékonysága. Bár az építkezést az idén szerettük volna elkez­deni. jelenleg a beruházási ok­irat megszerzése a cél. Ennek birtokában kezdenénk .meg az elővásárlásokat. Mert a 30 szá­zalékos állami támogatás mel­lett csak saját erőnkre tá­maszkodhatunk. Ügy vagyunk, mint az a házépítő, akinek se otthona, se pénze. Kényszerből mégis belevág, mondván, ha apránként összevásárolja az anyagot, egyszer majd csák fel­épül a lakás. — Így nagyon elhúzódik a beruházás! — Három év alatt szeret­nénk megbirkózni a feladattal. Bár a központi fejőházat az idén akartuk felépíteni, nem volt rá hétmillió forintunk. A pénzünk egy százvagor.os ned­ves terménytároló építésére volt elegendő, ami szintén a szarvasmarhatelephez kapcso­lódik majd. Azért döntöttünk így, mert a nedves tárolással megtakarítjuk a szárítási költ­séget. Kevesebb a tehén Ezután a Pest megyei Tanács főállattenyésztőjéhez, Ziskó Ferenchez vezetett utam. — Új szarvasmarhatelepet sehol sem építenek a megye-, ben, és rekonstrukcióra is ke­vesen vállalkoznak — magya­rázza a főállattenyésztő. — Mindössze öt-hat gazdaságból jelezték, hogy korszerűsíteni szeretnék elavult telepeiket. Hogyan valósítják meg elkép­zeléseiket, ma még nem tudni. Erre oda kell figyelni! Mert az országosan felvásárolt ösz­szes tej mennyisége 101,4 szá­zalék volt július végéig, Pest megyében azonban csak 97,8 százalék. Mindez elsősorban az állománycsökkenés következ­ménye. Szinte nincs olyan ter­melőszövetkezet. állami gazda­ság Pest megyében, ahol ne mérséklődött volna a tehén- létszám. Háromezerrel keve­sebb a tehén, mint volt egy évvel korábban. Oka elsö'Sor- ban az alacsony jövedelmező­ségben rejlik. — Mi a megoldás? — Kézenfekvő, meg kell változtatni az ágazat jövedel­mezőségét. És ennek egyik jár­ható útja a rekonstrukcióik, be­ruházások támogatásának nö­velése. Elsősorban a gazdasági álta­lános költségek csökkentésével, de még inkább a szakszerű ta­karmánygazdálkodással lehet előrébb lépni. Az utóbbi az össztermelési költség 50—60 százalékát adja. Ha csak ei lenne kevesebb, máris sokat ja­vítana a helyzeten. — A gazdaságokból érkező jelzések figyelmeztetnek, hogy lépni kell, mégpedig idejében. Akadnák kezdeményező gazda­ságok: a kik'kunlacházi Petőfi és Kiskun, a perőcsényi Vörös Csillag, a kocsári Petőfi ter­melőszövetkezet. De sokkal többet alig említhetnék, ahol korszerűsíteni szeretnék a szarvasmarhatelepet. Ezeket az üzemeiket gondjaik közepette nem szabad magukra hagyni. Már csak azért sem, mert or­szágosan Pest megye mindig az elsők között volt a tejterme­lésben. Ezt a színvonalat ve­szélyeztetjük, ha a gazdák az áthághatatlannak tűnő nehéz­ségek láttán kedvüket vesztik, S vannak erre utaló jelek, mert soha nem volt ilyen ke­vés a rekonstrukció, mint nap­jainkban. Csak a püsoökhat- vani Galgavölgye Termelőszö­vetkezetben volt férőhelybőví- -tás.rrA. .ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet felszántó'la a tejtermelő ágazatot. Ig.az, több húsmarhát tartanak he­lyette. Ez évben szünteti meg a hústermelő ágazatot a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet. Hogy ez ne váljon általános­sá, lépni kell, éspedig addig míg nem késő. Bóna Zoltán Postaforgalmi fejlesztések ki ügyfelek szolgálatára A posta hagyományos szol­gáltatásainak fejlesztésére 450 millió forintot fordítanak az idén. Ebből ICO millió a pos­tahivatalok építésére, felújí­Hé¥atféra késiül a csg!édli kértóz T old y Ferenc, a polihisztor Tofdy István, Újság-, re­gény- és drámaíró, Toldy László, főlevélíárnok, törté­nész és tankönyvíró, a fia, az if jabb Toldy László, zeneszer­ző pedig az unokája volt volt Toldy Ferencnek. Köz­hely az: Nomen est omen —• a név előjel (s mint ilyen, kö­telez.) Hogyan is született Toldy Ferenc neve? Nos. nem örö­költe. Apját Schedel Ferenc­nek hívták, s egy magyar­országi német polgárcsalád feje volt. Ám érzelmei bizon^- nyal felettébb magyarok le­hettek. ez indíthatta a posta­tisztet arra, hogy Ferenc fiát, aki Budán született 1805-ben, már nyolcesztendős korában Ceglédre küldte, magyar szó­ra. hisz a város iskolája ki­váltképp tisztanyelvűségéről volt ismert. Nyelvében él a nemzet. A szállóige igazságára élő pél­da maga Toldy Ferenc. Nem­csak magyar nyelven beszélő­vé — saját vallomása sze­rint —, hanem magyarrá is lett Cegléden. S ha még azt is hozzátesszük, hogy emi­nensként végzett későbbi iro­dalomtörténész, orvos, egyete­mi tanár, kritikus, az Orvosi Tár alapítója, a Tudomány- tár, a Figyelmező, az Űj Ma­gyar Múzeum szerkesztője, a dietetikus, Bajza, Vörösmarty, Bugát Pál barátja volt, akkor nyilvánvalóvá válik: honnan az utódok tehetsége-nevekö- töttsége. Toldy Ferenc — bízvást ál­líthatjuk — korának polihisz­tora volt. 1829-ben a pesti egyetemen avatták orvossá, Berlinben, Párizsban, London­ban fejlesztette szaktudását. Am nem elsősorban gyógyító­ként nőtt naggyá. Az orvosi szaknyelv korszerűsítésében szerzett érdemeket, már 1831- ben (pedig a Toldy nevet vég­legesen csak 1847-től vette föl, annak előtte csupán írói név­ként használta.) Ekkor jelent meg — írja Antal József és Kaoronczay Károly Toldy Ferenc, az orvos című cikké­ben — első szó jegyzéke, me­lyet Hufeland Szegények pa­tikája cimű munkájához csa­tolt. Ha az éter megjelölésére szolgáló „égény”, s a klórt jelölő „zöldlő” szavak nem is élnek már, kétségtelen, a cin­ket az ő nyomán nevezték el horganynak, s hívják ekképp ma is. Bugát Pállal együtt adták ki a Magyar—deák és deák—magyar orvosi szótárat 1833-ban, s innen eredeztethe­tő néhány olyan mai szavunk, mint az étvágy, a rokonszenv. A liberális nyelvújító 1833- ban szakít a szélsőséges Bugát Pállal és az Orvosi Tárral, a pesti egyetemen tanít, miköz­ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja, majd titkára lesz. 1844-ben már az Egyete­mi Könyvtár igazgatója, át­menetileg lemond az oktatás­ról, s a tudományos élet szer­vezésének szenteli idejét. 1861- ben nevezik ki a magyar nyelv . és irodalom professzo­rává, egy évvel később pedig elismerésként az Orvosegyesü­let alapító tagságát kapja, ajánlói nem kisebb személyi­ségek, mint Balassa János, Wagner János és Markusovszky Lajos. Toldy Ferenc 1875 decem­berében távozott az életből, így a közéletből. A Magyar Életrajzi Lexikon (1969.) poli­tikai pályájáról így ír: „Irá­nyító szerepet tölött be az 1830-as és 40-es évek szelle­mi életében, de az ellenzéki mozgalom radikalizálódásával már nem tartott lépést. A szabadságharc idején távol tartotta magát a közélettől. Az 1849 utáni korszakban befo­lyása már a szorosabban vett tudományos élet területére korlátozódott...” Valóban nem volt a forra­dalom elszánt híve, de mind­végig helyén maradt, s elvitat­hatatlan érdeme, hogy ebben az időszakban, a Bach nevével fémjelzett ellenforradalmi kor­ban a magyar irodalom átfogó tudományos feldolgozására vállalkozott, s már 1851-ben megjelent A magyar nemzeti irodalom története című mun­kája, majd 1866-ban ugyan­csak az MTA nagyjutalmát kapta másik műve, A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig című. A nemzeti öntudatba, az igazságosabb jövőbe vetett hi­tet ápolta így is — az önkény- uralom éveiben. Orvosdoktori értekezését az érverés élettanából írta. Akkor vállalt — ha rövid időre is — kerületi orvosi állást, amikor Magyarországon a kolera pusztított, Dietetikusi székfog­lalójában ma is időszerű gon­dolatokat fejtegetett: ..a lé­leknek jólléte mindenekelőtt a test jóllététől függ”, ennek eredményeként: „általában az álladalom egészséges, munka­bíró polgárokat nyer.” Cegléd város k6rháza ma Toldy Ferenc nevét veszi fel. S talán nemcsak a vér szerinti utódokra nézvést igaz: Nomen est omen. V. G. P. tására jut. A tervek szerint az év végéig összesen 65 új hi­vatal várja az ügyfeleket. Jó néhány új postahivatal építé­se már befejeződött, így pél­dául a megyében Vecsésén, Kisorosziban és Verőcemaro­son. A Magyar Posta hosszú évek óta kisgépekkel pró­bálja megkönnyíteni a posta- hivatali munkát. Az idén 20 millió forintnak megfelelő tő­kés devizát fordítanak erre a célra, ebből az összegből bankjegyszámláló, bérmen­tesítő, s bankjegykötegelö, illetve levél- és hírlapkötege­lő kisgépeket vásárolnak. A gépek gyorsabb elterjesztésé­nek egyik gátja, hogy eddig sem hazánkban sem a többi szocialista országban nem gyártottak ilyeneket. Egyes készülékek gyártására létre­jött a kiskőrösi Protocon el­nevezésű gmk, amely meg­kezdte az asztali bélyegzőgé­pek előállítását, s hamaro­san kifejleszti a fémpénz- számláló berendezést is. Gépkocsi beszerzésre 30 millió forintot fordítanak, ennek egy részéből a kiselej­tezett járműveket pótolják, a többit fejlesztésre szánják. A gépkocsipark növelésével le­hetővé válik például a bol­tok pénzbevételeinek begyűj­tése, vagy a nagyobb összegek (fizetések) kiszállítása. A fejlesztési keretnek több mint a felét, 240 millió fo­rintot az úgynevezett gócüze­mek létrehozására használ­ják fel. Százmillió forintot a budapesti hírlapfeldolgozó to­vábbépítésére fordítanak. Javában folyik már a kö­vetkező 5 éves időszak posta- forgalmi fejlesztésének terve­zése is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom