Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

1984. OKTOBER 23., KEDD MÉM -összesítés r ESenfárc teameSők Idei teljesítményeik alap­ján, minden korábbinál több mezőgazdasági nagyüzem ért el nemzetközi mércével mér­ve is figyelemre méltó, szá­mon tartott eredményeket a búzatermelésben. A MÉM összesítése szerint hektáron­ként 5,5 tonna feletti teljesít­ményt 596 gazdaság ért el, szemben a tavalyi 210-zel, il­letve az 1980. évi 296-tal. A mezőgazdasági nagyüze­mek a jelek szerint sikerrel birkóztak meg az idén eléggé szélsőséges időjárással, amely a kalászos gabonát az ország­ban számos helyen alaposan próbára tette. Gyakran volt szárazság, és a téli csapadék is hiányzott. Ilyen körülmé­nyek között csakis a talaj gondos előkészítése, a rendel­kezésre álló búzafajták helyes megválasztása és a részletei­ben is betartott agrotechnika hozhatott eredményt. Faluvégi Lajos köszöntése Faluvégi Lajost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét 60. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében hétfőn Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntött1 Jelen volt Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. TudcariánypciiUks: Bizottság Korszerűbb kilátás Tartalmát tekintve teljesít­ménycentrikus, elsősorban új tudományos ismeretek feltárá­sára, az eredmények gazdasá­gi-társadalmi hasznosítására ösztönző kutatói követelmény- rendszert dolgozott ki és ön­tött határozati formába a Tu­dománypolitikai Bizottság. Az egységes kutató követel­ményrendszerről 1976-ban ho­zott határozatot a Tudomány­politikai Bizottság. A beveze tésével és az alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok iga­zolják, hogy betöltötte funk­cióját: eredményeként növe­kedett a kutatók szakmai és idegen nyelvi tudása, munká­jukat a korábbinál rendszere­sebben szervezték és ellenőriz­ték, a kutatók tevékenységé­nek megítélésében csökkentek a szubjektív elemek. Hiányzó cikket patainak A haszonból a téeszeknek is jut Éppen négy esztendeje alakult meg a MÜFÉMSZER Gazdasági Társaság, amelyet a kisnémedi és a bernece- baráíi termelőszövetkezet alapított. Szándékuk már az induláskor nyilvánvaló volt: a GT műanyag fröccsöntés­sel és fémfeldolgozással tegyen szert akkora jövedelem­re, hogy abból a téeszeknek is jusson. A kezdéshez a társaság 1 millió forintot kapott. A folytatás sajnos nem igazolta az előzetes számí­tásokat. Nemhogy nyereségesen, hanem egyenesen vesz­teségesen dolgoztak. Kilenc hónap alatt éppen 3 millió forintos adósságot szedtek össze, s ez megfelelő ok volt arra, hogy a két szövetkezet vezetői megegyezzenek: új vezetést állítanak a GT élére. így kapta meg az igaz­gatói székei, s természetesen az ezzel járó feladatokat Külföldi László 1981. július 1-én. ágazatnak is, amely mostan­ság viszont a legtöbb gondot okozza a vezetésnek. Kevés a megrendelésük, ám az annak idején befektetett 2 millió fo­rintos fejlesztési alapot nem akarják veszni hagyni. Éssze­rűen számba véve a lehetősé­geket, továbbra is vállalnak feladatokat, ám most alapo­san megnézik azt is, mennyit kereshetnek a bolton. SsgíUtt az épíiőipsr — Én az előző munkahelye­men elsősorban építőiparral foglalkoztam — emlékezik vissza. — Amikor kineveztek, kérték, hogy próbáljam meg a társaság tevékenységét is ki­terjeszteni erre a területre. Ez jó elgondolásnak látszott, ám még mielőtt hozzákezdtünk. meg kellett azt is nézni, mi okozta a kudarcot. Az elemzé­sek azt mutatták, hogy eleve irreális terveket fogalmaztak meg már az induláskor, s olyan termékeket gyártottak, amelyek nagy része a raktá­rakban hevert eladatlanul. Nos, ezen kellett alapvetően változtatnunk. Közben megérkeztek azok a nagy értékű berendezések iá — fröccsöntők, vákuumformá- zók, nyomdagépek —, amelye­ket még az előző vezetés ren­delt. Eladni nem akarták, ezért megszervezték ezeknek a munkáját is. A siker sem váratott sokáig magára: már 1981-ben 2,2 millió forintos nyereséget értek el! S a foly­tatás: egy esztendő múlva a 100 milliós termelési értékből mintegy 10 millió maradt ha­szonként a kasszában. Ebben nagy szerepe volt az építőipari Már exportra is Gyors ütemben fejlesztették műanyagüzemüket is, amely­ben ma már sok kelendő ter­méket gyártatlak. A céljuk az, hogy elfogadható áron, jó minőségű hiánycikkeket kínál­janak a vásárlóknak. Ezért készítenek egyebek között zöldségszeletelőket, gyümölcs­préseket, citromfacsarókat, üvegmosót, s még sorolhat­nánk azokat a kisebb-nagyobb portékákat, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk a boltok polcain. Gyártanak többféle hobbicikket is, az autósoknak dísztárcsákat, ben­zinszűrőket, illatosítókat, var­rodájukban pedig — amelyet lassan visszafejlesztenek, mert nem gazdaságosan dolgozik — különböző szőrmejátékokat. Jó a kapcsolatuk a Skála­Előadássorozat az Akadémián A gazdaságirányítás fejlesztése Háromnapos előadássorozat kezdődött hétfőn a gazdaság- irányítási rendszer továbbfej­lesztéséről a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében az Országos Vezetőiképző Köz­pont (OVK) rendezésiében. A tájékoztatón a vállalatok, szö­vetkezetek, az államigazgatás és a bankok, valamint a veze­tőképzéssel megbízott intéze­tek vezetői a szervezeti, irá­nyítási rendszerek továbbfej­lesztéséről, a gazdasági szabá­lyozás tervezett változásairól, valamint az ezekkel kapcsola­tos legfontosabb intézkedések­ről kapnak átfogó ismertetést. Az előadássorozat része annak a munkaprogramnak, amely­nek keretében az OVK a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztéséből adódó fel­adatokra készíti fel a vezető­ket. szakembereket. Hétfőn Ballei László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Hetényi István pénzügyminiszter, Ba­lassa Ákos, az Országos Terv­hivatal főosztályvezetője és Horváth László, az OVK fő­igazgatója tartott előadást a gazdaságpolitika kérdéseiről, az irányítási rendszer fejlesz­tésének alapelveiről és a kü­lönböző szintű tervezési rend­szerekről. Kedden és szerdán az árpolitika, a vállalati jöve- delemszabályozás és a kereset- szabályozás változásairól, va­lamint a külkereskedelem-sza­bályozásról, a bankrendszer to­vábbfejlesztéséről és a vállala­tok és szövetkezetek irányítási rendszeréről tartanak tájékoz­tatást. A munkaprogram további ál­lomásaként novemberben a ve­zetőképző intézetek előadóit készítik fel az új feladatokra, utána pedig folyamatosan a középsziptű vezetők, szakem­berek részére szerveznek to­vábbképző tanfolyamok Cooppal, amelynek több mo­nopolárut termelnek, egyebek között például a hamar meg­kedvelt, kis formátumú Slcála- útitárs névre keresztelt játé­kokat is. Ugyancsak jelentős náluk a csomagolóanyag-gyártás. Az igény nagy: a harisnyagyár termékei egy részét a tőlük vásárolt vákuumformázott do­bozokban szállítja külföldre. — Szeretnénk mi is lépni az exportban — mondja Kül­földi László. — Több termé­künk állja a versenyt, s már megbíztuk az ARTEX-et, hogy ezeket próbálja el­adni az NSZK-ban és Auszt­riában. Belföldön pedig — miután megkaptuk az önálló nagykereskedelmi jogot — megegyeztünk több vállalat­tal, hogy üzletkötőink közvet­lenül a boltokkal tárgyalhat­nak, így rövidítve le az áru útját. Igaz, építőiparunk gon­dokkal küszködik, de azért megrendelésük van most is. Náluk a cél: a túlélés. Pénz fejlesztésre A gazdasági társaság az idén várhatóan 12 millió fo­rintos nyereséget ér el. Ennek nagy részét a téeszek kapják, egy kisebb részt viszont a további fejlesztésekre költe­nek majd. Jut a bérek emelé­sére is — jelenleg egy-egy dolgozójuk évente átlagosan 64 ezer forintot visz haza —, s marad még az ösztönzésre, hiszen tudják, hogy csak meg­felelő premizálási rendszerrel lehet jobb és több munkára sarkallni az embereket. Furucz Zoltán „Eshet, hogy korszakos wáMs e!ői! Élliíuk' Megoldható, d® konfliktusokkal Fogdának és beidegződések A vita a társadalmi folyó­iratok lapjairól immár átter­jedt az ipari vállalatok mun­kásainak csoportjaira is. Nem csoda ez, hiszen alapvetően róluk van szó. A gazdasági szabályozórendszernek a jövő év elejétől megkezdődő vál­toztatása szükségessé teszi jó néhány eddig vallott néze­tünk s meggyökeresedett szo­kásunk alakítását is. Látszsttevékenység A teljes foglalkoztatás ér­telmezése például eddig azt is magában foglalta, hogy ugyanazt a munkát ugyanan­nál a vállalatnál, ugyanazon a munkahelyen végezhessük — ha kedvünk van hozzá. Ez­után ezt a társadalmi vívmá­nyunkat — helyesen — úgy kell felfognunk, hogy aki dol­gozni akar, az nagyjából kép­zettségének és képességének megfelelően talál munkát ma­gának. Az alkotmány a mun­kához való jogot biztosítja, és nem az egyazon szakmához vagy munkahelyhez való jo­got. Egyesek úgy vélekednek, hogy a teljes és a hatékony foglalkoztatás egyidejűleg nem vaiósitnató meg. ük kimon­datlanul is azt niszik, hogy a hatékony munkához szükséges fegyelem csakis a munkanél­küliség presszionáló hatásá­val szilárdítható meg. (Ki­váltképp a középvezetők bi­zonyos köreiben népszerű ez a gondolat, persze kizárva an nak még a feltételezését is, hogy a jelenlegi alacsony tel­jesítményük miatt esetleg ók is munkanélkülivé válhatná nak.) Sokkal többen vannak azon­ban, akiknek meggyőződés hogy e két követelmény igen­is osszeegyeztetnető, csakhogy nem konfliktusok nélkül. Vál­toztatni kell azon a beidegzé sen — mondják —, hogy ha egy vállalatnál például évente ötszáz ember kitép, az terme szeles dolog, de ha ötvennek a vállalat azért mondana fel mert nem tudja hatékonyan foglalkoztatni őket, akkor egy megyére szóló felzúdulás kez­dődne. Volt már erre példa, es igazolta is: nem a létszám­hoz, hanem a munka teljesít­ményéhez kell ragaszkodni. Odáig a felelősséggel gon­dolkodó emberek már általá­ban eljutottak, hogy valamit sürgősen tenni kell azért, hogy a munkaidő mindenütt az értelmes emberi munkával kitöltött idővé váljon. Három év alatt az ország kereső fog­lalkozású lakosainak a száma nyolcvanezerrel csökkent — most mintegy 4 millió 900 ezer. Társadalmi és jól fel­fogott egyéni érdek tehát, hogy a munkavállaló valóban Lacházáról a piperepolcra dolgozzon, méghozzá ott, ahol nem iátszattevékenységgel kénytelen eltölteni a munka idejét. Ma a gyárak körülbelül százezer embert vennének fel az országban, ha — lenne. De mert nincs, hát állnak ki­használatlanul a második harmadik műszakban a nagy teljesítményű gépek. Ugyan­akkor általánosan elterjedt az a . véletnény is, hogy az a bi zonyos százezer ember igenis ott van a vállalatoknál. Magától értetődően, sokat beszélgetnek ezekről a gon dókról a gödöllői Ganz Aram mérőgyárban is. Néhány kom munista munkást éppen egy ilyen vita közben kérdezget­tünk. — Sokszor mondogatjuk, hogy differenciálni kell, ugyanakkor magunk is tud juk, hogy ennek milyen kor­látái vannak — fejtegeti Szlif- ka Mihályné meó-csoportveze- tő. — A mai bérszabáíyozá: szerint a vállalat időlegesen tud fizetni munka nélkül is, a különösen magas teljesít­mények anyagi elismerésére viszont nem mindig képes, Egyik főnök sem ismeri be, hogy műhelyében munkaerő felesleg van, mert arra szá­mít, hogy a következő évben jön a sróf, a nagyobb köve­telmény, s akkor szüksége lesz azokra is, akiket mos nélkülözhetne. — Három éve még toboroz­ta a vállalat az új munka­erőt a falvakban, ma már kénytelen beletörődni, hogy apad a létszáma — kapcsoló­dik a -beszélgetésbe Födi Sán- dorné műanyagüzemi szak­munkás, aki tagja a Pest me­gyei pártbizottságnak is. Ebben a helyzetben a vezetők ragaszkodnak a dolgozóikhoz, mert ha megjön az anyag, az alkatrész, akkor a kényszerű tétlenkedés időszakára eső teljesítményt is produkálni kell. Apait, anyait helyben Közkedvelt termék — az Ovenall szájvíz — töltését végzik a Caola Vállalat megrendelésére a kiskunlacházi szociális fog­lalkoztató üzemében. Azzal, hogy az iilatszea-gyár töltőgép­sort telepített a községbe, tucatnyi megváltozott munkaképes­ségű, nyugdíjas vagy nagycsaládos asszonynak ad rendszeres munkalehetőséget Erdős! Agnes felvétele — Ez a munkaerő-tartalé­kolás más területen hiányt okoz, ez tény, na de szak­munkás-utánpótlás alig van, a gazdasági társulások, a kis­ipar és kiskereskedelem el­szívó hatása meg nagy, így aztán az a főnök, aki látja, hogy kevesebben is bírnák a terhelést, nem nagyon ugrál­hat, mert a beosztottjaitól megkaphatja: nem muszáj ám nekünk itt dolgozni magyarázza a jelenlegi hely­zet okait Nagy Dániel szer­számköszörűs. — A mi vállalatunknál elég sok a jövedelmét másutt ki­egészítő ember, akiket egy­két száz forinttal nem lehet nagyobb igyekezetre serkente­ni. Olyan bérezés kellene, amely kifizetődővé tenné azt is, ha valaki itt adná bele az apait-anyait a munkába — így vélekedik Mészáros Jó■ zsef, a sajtolóműhely gépbe- állítója. Igen ám, csakhogy hamaro­san oda lyukadunk ki, hogy akármilyen változások jön­nek is a bér- és keresetsza­bályozásban, azok önmaguk­ban nem váltják meg a vilá­got. A vállalatok közötti kap­csolatokban a monopolhely­zettel való visszaélés, illetve a kiszolgáltatottság: a jól gazdálkodó vállalatoknak az a mai kötelessége, hogy tart­sák el a gyengéket; aztán az a furcsaság, hogy a vállalat­nál nyereséget hozhat olyan termék is, amely külföldön csak ráfizetéssel adható el — mind-mind olyan gond, amely­ről sok szó esik a párt­taggyűléseken és az egymás közötti beszélgetésekben egyaránt. Egyszóval az egész szabályozórendszer korszerű­sítésére van szükség. Átcsoportosítások A Ganz Árammérőgyárban már sokszor alkalmaztak mű­helyek közötti munkaerő-át­csoportosítást. Voltak sikere­sek és hangulatot borzolok egyaránt. Ezért itt megala­pozottabban nyilváníthatnak véleményt a munkások arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha a vállalatok között is elterjedne ez a gyakorlat? Vagyis hogy az egyik időlege­sen átküldené azokat a dolgo­zóit, akiket nem tud ellátni megfelelően munkával, ahhoz ahol meg ugyanakkor kevés az ember a terhekhez képest. Az idén megjelent egy ren­delet, amely az ilyen akciók­hoz jogi kereteket ad, de egyetlen vállalat sem él vele. — Szgrinten az átcsoporto­sítottak egyharmada kérné a munkakönyvét — vélekedik Mészáros József. — Ha megmagyarázzák az embereknek, miért van erre szükség, s hozzáteszik azt is, hogy anyagilag jól járnak, akkor nem reménytelen az ilyen vállalkozás — állítja Nagy Dániel. — De úgy nem ajánlatos, ahogy nálunk egy­két középvezető csinálta, hogy: na, szakikám, maga holnap nem ide jön, hanem ebben meg ebben a műhely­ben kezd. A párttagok szemé­lyes példamutatásán és érvelé­sén is nagyon sok múlik. — Ez persze a fogadó vál­lalatra is vonatkozna — te­szi hozzá egyetértőén Födi Sándorné. — A megszokás nagy űr, az ember úgy ra­gaszkodik a munkapadjához, mintha a saiátja lenne, de a szokásokon lehet változtatni. Évekkel ezelőtt a bányászok átirányítása más szakmákba jól mutatta ezt. Szélesebb látíkir Jövőre a gazdaságirányítá­si rendszer változásai felerő­sítik a piaci hatásokat, a nyereségérdekeltséget, új fel­tételeket teremtenek a mun­kaerő-gazdálkodásban. Túl­ságosan is drága lesz az akár­csak hetekig is tétlenségre kényszerített munkaerő. S a dolgozó közvetlen érdeke is azt kívánja majd, hogy azon a gyárkapun lépjen be, ahol a műszak minden percében el tudják látni munkával. Inflációellenes politikáját, a párt csak akkor tudja ered­ményesen kibontakoztatni, ha az értákelőállítás fokozódik. Ehhez viszont a mainál job­ban kell dolgozni. — Ebben az új helyzetben a pártszervezetek szerepe erő­södni fog — hangsúlyozza Nagy Dániel. — A káderne- veJésben, az arra alkalmas vezetők kiválasztásában és támogatásában, az alkalmatla­nok felmentésében, az eddi­gieknél határozottabban kell majd cselekedni. A tisztessé­ges munkásember mindig is dolgozni akart, de ha neki hajtania kell, nem lesz közöm­bös vagy elnéző a tehetetlen vezető* iránt. —. Könnyebben agitálha­tunk majd a továbbkénzés ér­dekében — teszi hozzá Mé­száros József. — Ha növek­szik a döntéshozatalban való részvételünk, szélesebb látó­körre lesz szükségünk. Nö­vekszik majd a többszakmás munkások rangja, mert ese­tenként egy is elvégezheti azt, amit eddig három szakma képviselője csinált. • Lehet< hogy korszakos váltás előtt állunk — fűzi to­vább a gondolatot Födi Sán­dorné. — Jó néhányat átél­tünk már, és mind a gyara­podásunkat segítette eddig. Ma évente hatszázezer ember cserél munkahelyet. Mérnök megy benzinkutasnak, jó szak­munkás . kiskereskedőnek, taxisnak. Nagyon sok veszte­ség éri emiatt is a népgazda­ságot. Ingyen kitaníttatott mérnök, közgazdász, pedagó­gus hagyja el szakmáját. Jól­ehet anyagilag nagy előnyt szerez —, de kárt szenved a szakma és a társadalom! Ha a szakma- és munkahelyvál­toztatások végre a népgazda­ság érdekét szolgálják, és ezt szükségszerűen végbe kell vin­ni, az végső soron mindenki­nek jó lesz. Szerintem ezt kell megértenünk és megértet­nünk azokkal, akikkel most nap mint nap vitázunk. Cseri Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom