Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

1981. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT 3 fiatal értelmiségiek találkezója Viscgrádon Megnőtt a társadalmi szerepük Kopjanak zöld ufót o hasznos kezdeményezések Fiatal értelmiségiek találkoztak tegnap — mint az első oldalon hírül adjuk — Visegrádon. Valamennyien eljöttek, akiket a KISZ Pest megyei Bizottsá­ga meghívott, hogy rétegük sajátos helyzetéről, gondjairól szóljanak, vitatkozzanak. A he­lyi ttlmszínházban, a kétnapos, hagyomány nélküli találkozó megnyitásán megjelent Barin- kai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Rozgo- nyi Ernöné dr., az MSZMP szentendrei várost Bizottságá­nak első titkára, Húgai Tibor- taé, a visegrádi tanács elnöke. Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának első tit­kára köszöntötte a résztvevö- V, két, majd átadta a szót Bán- < lalvi Istvánnak. Baujcuvi István, az MSZMP Központi Bizottságának politi­kai munkatársa előadásában fölvillantotta a leglényegesebb pontokat, fogódzót nyújtott a találkozó fiataljainak a későb­bi vitákhoz. Szólt arról, hogy az MSZMP értelmiségi politi­kája ismert, elismert a hatá­rokon túl is, ám a réteg hely­zete mégis társadalmi vitáik tárgya. Csak felelősen Gyakran különböző ál­láspontok ütköznek össze, szá­mos kérdés merül fel. A leg­alapvetőbb azt tisztázni: ki az értelmiségi, mi az értelmiség? Erre nehéz válaszolni a tár­sadalom szerkezetének alapos ismerete nélkül. A felsőfokon végzettek szama 1980-oan 489 ezer volt, ötszöröse a felsza­badulás előttinek, és három­szorosa az 1960-asmak. Majd negyven ev alatt a szocialista társadalom saját értelmiséget neveit ki. Megváltozott a réteg belső szerkezete. A felszaba­dulás előtti, úgynevezett fis­kális értelmiség már szakér­telmiséggé alakult: 42 százalé­kuk a termelő ágazatokban dolgozik. Jelenleg a foglalkoz­tatottak nyolc százaléka tarto­zik ebbe a kategóriába, ám a diplomásokat nem lehet telje­sen azonosítani az értelmi­séggel. Ma mások a problémák, másként kell kezelni az értel­miséget, mint korábban. Ma­gyarország olyan világgazda­sági helyzetben igyekszik helytállni, amely alapvetően más követelményeket támaszt, mint amelyek éveken át be­lénk rögződtek. Fölértékelő­dött a marxi értelemben vett bonyolult munka szerepe; nemcsak szellemi, hanem fi­zikai vonatkozásban is. Ezért alapvető feladat, hogy a tár­sadalmi folyamatok alakításá­ban és a társadalmi cselekvés irányításában is tükröződjék az új helyzet, s létrejöjjenek a szellemi kapacitás maximá­lis kihasználásának keretei. Kamatoztatott tudás (A fiatal diplomások helyze­téről szólva elmondotta, hogy a kereseti viszonyok, a pálya­kezdés, a lakáshoz jutás, az otthonteremtés gondjai mes­terségesen elnyújtják ezt az életszakaszt, s a tény érződik közéleti szerepvállalásukban is. így a szociálpolitikai kér­dések gyakorta összekapcso­lódnak más társadalmi problé­mákkal. A honnan hová tar- tvnk kérdését azonban nem szabad figyelmen kívül hagy­ni* Ha csak az utóbbi tíz esz­tendőre tekintünk vissza, ak­kor is számos pozitív ered­ménnyel, a demokrácia kiszé­lesedésével találkozunk, még­hozzá egyre nehezebb gazdasá­gi helyzetben. Mindig a konk­rét, a reális helyzetből kell kiindulni, s onnan továbblép­ni, nem pedig a misztikumnak hódolni. A fontos társadalmi, gazdasági, politikai kérdéseket csak feleleten szabad megkö­zelíteni, s ebben fontos szerep jut az értelmiség most felnö­vő generációjának is. Ezt követően Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára a KISZ ál­láspontjáról, elemzéséről szólt. A megye párt-, állami és KISZ-vezetői is érdeklődéssel hallgatták az előadásokat Trencsényi Zoltán felvételei jelzi, hogy megnőtt a KISZ- szel szembeni elvárás. Be kell váltani ezt a bizalmat, tá- gabb teret kell nyújtani szá­mukra, hogy jobban bekap­csolódhassanak a társadalmi problémák megoldásába. Az ifjúsági szervezet ennek je­gyében tevékenykedik, ám nem nélkülözheti a támoga­tást, hiszen az értelmiségi fia­taloknak is hozzá kell ten­niük saját részüket ehhez a munkához. * 1 » »WIl Szekcióülések A bevezető előadást Bánfalvi Ist­ván, az MSZf.lp KB munkatársa tartotta Elmondotta, hegy az utóbbi időben' egyre töob, a visegrá­dihoz hasonló találkozót tar­tanak országszerte. A mozga­lom ugyanis fölvállalja az ér­telmiség segítését. A KISZ megalakulásától fogva igyekezett differenciál­tan közelíteni az egyes réte­gekhez. Korábban az értelmi­ség kisebb létszáma, súlya miatt háttérbe szorult a velük való foglalkozás, ám a hetve­nes években az érdeklődés kö zéppontjába kerültek. Ebben az időszakban nőtt meg a tár­sadalomban betöltött szerepük, és az ifjúsági mozgalom is ez idő tájt került olyan helyzet­be, hogy munkáját csak ve­lük együttműködve tudta megfelelően ellátni. A szemlé­let megváltozását 1976-ban deklarálták: a KISZ nemcsak a fiatal értelmiségiek partne­re, hanem egyúttal szervezete is akar lenni. Sagíti őket, ám számít arra, hogy tudásukat, fölkészültségüket kamatoztat­hatja más rétegek gondjainak megoldásában. Ennek érdeké­ben valamennyi értelmiségi csoport képviselőit igyekszik bevonni a mozgalomba. En­nek már jelentkeznek az eredményei; sok hasznos kez­deményezés kapott zöld utat. közöttük az Alkotó Ifjúság Egyesülés a legismertebb. Az elmúlt öt esztendőben egyre többen kapcsolódtak a mozgalomba. A két kongresz- szus közötti létszámnövekedés hatvan százalékát ők adták, közülük kerül ki a tagság ti­zenkét százaléka. A sajátos igényeknek megfelelően, sor­ra alakultak az ágazati alap­szervezetek, a KlSZ-bizottsá- gok mellett pedig az értelmi­ségi rétegtanácsok. Létrejött az a rendszer, amely segíti a politikai, szakmai információk átadását. Elterjedtek az ága­zati ifjúsági parlamentek. A KISZ KB érdekvédelmi mun­kájához hozzátartozik, hogy áttekintse mindazoknak az intézményeknek a munkáját, amelyeknek közük van a fia­tal értelmiséghez. Létszámuk növekedése azt Köpf Lászlóné előadása után a tanácskozás szekciók­ban folytatta munkáját. A mai, második napon a szekció­ülések tapasztalatait a fiata­lok. vitatják meg, s találkoz­nak Pest megye párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel, valamint a KISZ KB képvise­lőivel. Kövess László Kisiparosok a lakosság szolgálatában Ä népgazdaság segítői Pénteken a MEDOSZ-szék- házban ülést tartott a Kisipa­rosok Országos Szervezetének országos választmánya. Neményi Endre elnökhelyet­tes DeszaiíioiojáDan elmondta, hogy a KisiparosoK múmiájá­nál töob mint fele — 57 szá­zaléka — a lakossági szolgai- tatas. A kisteiepuiesdíiben, ap- röíaivaKban, a városok perem­kerületeiben túlnyomórészt a kisiparoson elegiün ki a la­kosság igényéit. Ezért kedve­zőtlen, hogy az elmúlt három evóen eppen e településeken — íőleg a hiányszakmákban — erőteljesen csökkent a ío- foglaiikozasú kisiparosok szá­ma. Kevés a cipész, a ruhaja­vító, a fodrász, a kozmetikus a tisztító kisiparos. A KIOSZ az ellátás javítása érdekében e területeken munkafelvevő helyeket, ügyeleti szolgálatot létesített, megrendelésgyü jtö ládákat helyezett el, alsaimj munkabrigádot alakított. A vitában többen kifej­tették, hogy az anyag-, alkat­rész- és eszközellátás javítása nélkül a kisiparosok nem ké­pesek teljesíteni vállalt fel­adataikat. Mások kérték: az országos szervezet gondoskod­jék arról, hogy a kisiparosok a mostaninál jobban megis­merjék az őket érintő jogsza­bályokat. Az országos választmány ülésén felszólalt Kapolyi László ipari miniszter. El­mondotta, hogy az ipar számít a kisiparosok munkájára, fő­leg szolgáltatásaira, és háttér­ipari tevékenységére tart a mostaninál is nagyobb igényt. Az Ipari Minisztérium és a KIOSZ augusztusban létrejött megállapodása jó alap az együttműködésre. A kisiparo­soktól az állami ipar nemcsak azt várja, hogy részt vegye­nek a szolgáltatási kultúra fejlesztésében és az ipar ér­tékteremtő folyamatában, ha­nem azt is, hogy alkotókészsé­gükkel, rugalmasságukkal szé­les körben segítsék a népgaz­daságot és aktívan kapcsolód­janak be a tisztességes gazda­sági versenybe, Kapolyi László ígéretet tett arra, hogy a KIOSZ vezetésével közösen megvizsgálják a vitában el­hangzott javaslatokat. Az országos választmány ki­nyilvánította, hogy követésre méltónak tartja a párt XIII. kongresszusa és hazánk fel- szabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére tett mun­kafelajánlásokat. Felkérte a tagságot, hogy a megrende­lők igényeinek kulturált ki­elégítésével, kifogástalan mi­nőségű munkával csatlakozza­nak a munkamozgalmakhoz. S10T-e!nökség Politikai oktatás A SZOT elnöksége pénteken ülést tartott, amelyen egyebek között a szakszervezeti tagság politikai oktatásának fejlesz­téséről tárgyalt. A szakszerve­zetek politikai tanfolyamain évente 500 000—600 000 dolgozó vesz részt, ezért rendkívül fon­tos, hogy az oktatás formája és tartalma igazodjék a gazda­sági életben végbemenő válto­zásokhoz és a mai tennivalókat fogalmazza meg a tagság szá­mára. Az 1985/86-os évtől három­féle tömeges politikai oktatási formát vezetnek be a szak- szervezetek: a szakszervezeti iskolát, az időszerű kérdések tanfolyamát és a szakszerve­zeti vitakört. A szakszerve­zeti iskolát elsősorban szak­munkástanulók, pályakezdők, új szakszervezeti tagok részére szervezik. Falazoknak blokkok Az utóbbi évek beruházásai során jelentősen javultak a mun­kakörülmények a Pest-vidéki Kőbányák sóskúti üzemében. Az itt dolgozók nehéz fizikai megpróbáltatásain könnyít a négy szedő- és három előkészítő gép. Így lehetőség van arra, hogy évente 800 ezer darab falazóblokkhoz való anyagot termelje­nek ki. Hancsóvszkl János felvétele Hazánkban jobbára már csak mutatóban akad olyan falu, ahol népviseletbe öltöznek az asszonyok. Olyan meg különösen ke­vés van, ahol a tanácsra betérve, többszoknyás, csipkeblúzos asszony ad felvilágosítást a falu életéről, igazítja útba az ér­deklődőt. Az ott élőknek ez megszokott, a városi ember meg rácsodálkozik a piros aljú rokolyákra. ZSÁMBOKON, amerre a szem ellát, mindenütt népvi­seletbe öltözött emberek. Meg­lett korú nők kaxikáznak rin­gó szoknyákban, válogatnak a ruházati bolt készlete között,, csalogatják ki az urukat a kocsmából. Sőt, a tanács régi épületében is hasonlóképpen öltözött asszony rakosgat az iratok között. — Mindenki maga varrja ezeket a ruhákat? — kérde­zem. — Aki ügyes és ideje van, az igen. Én Holló Andrásáét kérem meg, hogy készítsen egy-egy öltözetet Keressék meg nyugodtan. A temetőnél kell jobbra fordulni, az utca végén lakik. Majd ott meg­mondják 'pontosan, melyik házban. Az utcák, a házak itt is olya­nok. mint a pesti síkságon ál­talában. Egyik kisebb, másik nagyobb, és vannak átlagos méretűek is. Egy ilyen közepes nagyságú portán él Holló And- rásné. Mi sem természetesebb, ő is népviseletben nyit ajtót, és invitál befele a verandára. Asztalon, falon — minde­nütt — hímzés, látszik, hogy ügyes kezű a háziasszony. Faggatom: miként tanult meg oly szépen varrni, hogy a fa* lubáliek is szívesen keresik fel, ha ruhatárukat akarják bővíteni, megújítani. — Van annak már húsz éve is. hogy elkezdtem ezzel fog­lalatoskodni. Minden vágyam az volt, hogy nekem is szép ruháim legyenek. Megnéztem a régi képeket, ellestem az öregektől az apróbb fogásokat, varrtam magamnak egyet-ket­tőt, aztán más is megkért erre. — A zsámbokiak öltözete a Galga-vidéki népviseletek kö­zé tartozik? — Nem, ez kimondottan zsámboki viselet. Semmi köze a Galga-vidékihez. — Mondja el, miből áll a zsámbokiak viselete. Milyen darabokból, és azok milyen anyagból készülnek? — Első a fékető. Nem főkö­tő! Fé-ke-tő! — hangsúlyozza, s hogy biztos legyek a dolgom­ban, pillanatok alatt nyolc da­rabot varázsol az asztalra. ALIG NAGYOBB mindegyik egy termetesebb férfi marká­nál. Lapított csonkakúphoz ha­sonlít, alul hetyke kis masni­val. Pont akkora és olyan for­májú, hogy belefér egy szoro­san összefogott női konty. Megregulázza a szétrebbenni akaró fürtöket, ugyanakkor színes virágaival szép dísze az asszonyi főknek. — Az alapját rajzlapból vágjuk ki, és arra rakjuk a hímzett szalagokat — mondja, és meg is mutatja mindjárt, hol kell bevágni, hol kell haj­togatni, a többrétegű papírla­pot. — Akkor jó, ha kemény és van tartása. Rátesszük a kontyra, ha pedig valahová megyünk, kendőt kötünk a fe­jünkre. Az igazi fékető szépen kitartja a kendőt, ami két függőleges ráncot vet. — Utána jön a pendöl. Ezt általában gyolcsból készítjük, csak az a kár, hogy nehéz meg­felelő anyagot kapni. Múltkor Gyöngyösön jártam, még ott sem volt — jegyzi meg rosz- szallóan. — A pendölre kerül két, vagy hárem szegett szok­nya, amelyeknek az alját pi­ros szalaggal díszítjük. Ezek lehetnek kartonból, flanellből, attól függ, téli, nyári, ünnep­lő, vagy hétköznapi. Azokon pedig a fölső szoknya. Ez tel­jes egészében látható; a töb­— így készül a fékető — mutatja Holló Andrásné, Erdőst Agnes felvétel« tónek csak az alja, a pirossal szegett rész. A fölső szoknyán három sor szalag van, az egy­szerűbbeken selyem, az ünne­pin bársony. És, hogy el ne tévesszem, hol van a szalag, a szegély, elém rak három szoknyát. Bő rán- cbs mindegyik, olyan mintha plisszírozottak lennének. — Hogyan készülnek ezek a berakások, csak nem géppel? EZT A PENDÖLT — mutat egy gyermek ruhadarabra — lefektettem, lesimítottam a ráncokat, és a napon száradt meg. A szegett szoknyákat és a felsőt vasaljuk. Akkor ring szépen. Kötényt is hordanak a zsámbokiak. Leginkább bár­sonyból. Feketét, vagy sötét­kéket, amin hímzés van. Ré­gen kézzel hímeztük, ma már nincs erre időnk. Géppel csi­náljuk. Ezen is van szalag, és körbe csipke. — No és a blúzok? Hétköznap egyszerű, mintás anyagból készült inget hor­dunk, ünnepen selyemből, diolenből varrottat. Lányko­romban még kucóból, moldku- cóból készítettük, ma már nem kapni ilyen anyagot. Ez a sza­lag, a gunárgéga is csak rit­kán van a boltokban. Eljárok vásárokra, például Mezőkö- - vesdre. Ott még tudok venni ilyen dolgokat. — Családja, lánya szintén népviseletben jár? — Á. dehogy! — mondja szomorúan. — legszívesebben engem is kivetkőztetne. Igaz, érthető, ő még fiatal, huszon­hat éves. Gödöllőn dolgozik a Ganzban. Ha együtt megyünk valahová kirándulni, mindig modem ruhát kell felvennem. Nem szereti, ha körbefognak, megcsodálnak. MOSTANÁBAN újra diva­tosak a népi öltözékek, de in­kább csak nosztalgiából. Iga­zából nem szívesen visel senki öt-hat szoknyát harminc fo­kos melegben. Épo ezért egy- egv ilyen falu valóságos szi­getnek számít agyoncivilizáló- dott országunkban, modern vi­lágunkban. Jó lenne, ha meg is maradinak még egy pár évtizedig, uram bocsá*, évszá­zadig! Fiedler Anna Mária Mobücissó és fékető Zsámbokró! WaSósáps sziget az országban

Next

/
Oldalképek
Tartalom