Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
4 1981. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT ZINHÁZI LEVEL Adriai anzix Harmincöt éve, 1950. szeptember 18-án nyitották meg az első nyári játékokat a ju- I goszláv tengerpart legszebb városában, Dubrovrxikban. A hajdani büszke városköztársaság arannyal szegett vörös lobogójára hímzett szó, a Libertás (Szabadság) ekkor kezdett röpködni a sok viszontagságot és sok örömet megért ősi város fölött. És röpköd azóta is, minden nyáron, heteken át. (1967 óta mindig egyazon időtartamban: július 10-től negyvenhét napon át.) A dubrovniki nyári játékok — ez a rendezvénysorozat hivatalos neve —, immár patinás fesztivál, az egyik legrangosabb a sok-sok hasonló nyári program közül Európában. Tagja az európai zenei fesztiválok szövetségének, és ez is megkülönböztetett rangot jelent. Tito elnök személyes védnökségének tekintélyét is élvezte a feszitvál, s érdekes módon ez a védnökség az elnök halála után is az ő neve alatt maradt fenn. Mindenesetre a dubrovniki fesztivál él, változatlanul érdekes, színvonalas, változatos és sokoldalú programot kínál, és ez a mai jugoszláv gazdasági körülmények között nem kis dolog. A teljes negyvenhét nap kínálatát persze inkább csak a műsorfüzetekből tudja megismerni az érdeklődő, de — és ez régi jó módszere a dubrovniki fesztiváloknak — mindig van olyan rövidebb periódus is (egy hét. tíz nap), mely igen bőséges élménnyel biztatja a látogatókat. Ez persze nem csoda: három és fél évtized alatt sok mindent meg lehetett tanulni a fesztiválszervezés cseppet sem köny- nyű mesterségéből. S ha már itt tartunk, nem érdektelen pár szóban elmondani, hogyan is épül fel egy ilyen nemzetközi hírű — rangú, minden esztendőben számos világhíres művészt, zenekart, szín- társulatot vendégül látó fesztivál szervezete. Van először is egy magyarul talán tanácsadó testületnek nevezhető irányító gárdája. Ez teszi meg az egyes nyarak konkrét programjavaslatait úgy, hogy a különböző művészeti ágak — zene, színház, balett, képzőművészet — szakvezetői a maguk területének elképzeléseit ismertetik a testülettel, s az egyeztetések, mérlegelések után így alakul ki a műsor. Évekkel előre persze, hiszen a nemzetközi művészeti életben már ma le kell kötni azokat a hangszeres szólistákat, énekeseket, zenekarokat, dirigenseket, akiket mondjuk 1990-ben akarnak felléptetni —, és még az sem biztos, hogy ekkora előretartás mindig elegendő. Az is természetes, hogy az egyes nyaraknak profiljuk van. Ez egyébként sem ritka a rangos nemzetközi fesztiválokon. Az egyik legkiválóbb, a skóciai Edinburghban rendezett fesztivál például szervezett már olyan programot, melynek középpontjában Bartók Béla muzsikája állt s ehhez a kortárs képzőművészeti és színházi alkotók és alkotások csatlakoztak. Dubrovnik is szervezett már magyar heteket is (az Operaház balettegyüttese több előadással, magyar szimfonikus zenekar, kamarazenekar, szólisták, énekesek léptek fel), de volt francia vagy angol hangsúlyú fesztivál is. Azonban bármilyen erős legyen is a nemzetközi vonal. sosem hanyagolják el a sajátos nemzeti vonásokat sem. Nincs nyár, hogy a dalmát irodalom, vagy tágaibb körökben mozogva, a szerb-horvát vagy a más jugoszláv népek irodalma, színház- és zeneművészete nagy nyomatékkai jelen ne lenne. Ez az egyik dubrovniki sajátosság: úgy nemzetköziek, hogy egyben nemzetiek is. Kiváló érzékkel válogatják ki a nemzeti irodalom, zene, képzőművészet, dráma, színház értékeiből azokat a műveket, produkciókat, melyek a nemzetközi porondon is érdekesek lehetnek, részint nemzeti sajátosságaik révén is, de általános esztétikai, művészi értékük rangján is. Ez a maguk megmutatása nagyon rokonszenves vonás, különösen, hogy sosem tolakszik előtérbe, mindig ízléssel és mértékkel történik. A roppant változatos feszti- vál'kínálatból, témánkhoz illően. essék most szó az idei színházi programról. Petar Vécék, a színházi programok fiatal igazgatója (a zágrábi Gavella Színház művészeti igazgatója és rendezője), ebben az évben merész ötletet verekedett keresztül a fesztivál vezető testületé előtt: egész sor előadásban a különböző jugoszláv köztársaságok színiakadémiáiról összeválogatott nagyon tehetséges főiskolások léptek föl, sőt, volt olyan produkció, amelyben csak ők szerepeltek, és a rendező is főiskolás volt (az egyik legjobb előadás volt ez, a nálunk is jól ismert klasszikus dalmát vígjáték, a pár eve a szentendrei nyári színházban is játszott Dundo Maroje.) Más előadásokban a különböző jugoszláv színházakból verbuvált kitűnő színészekkel játszottak együtt a fiatalok. Ez azért voit érdekes, mert a sok ifjú színész (jelölt) játékstílusa egészen más fényeket adott ezeknek az előadá so írnak. Fiatalos, lendületes produkciók születtek — ugyanakkor ez a fiatalítás nem volt idegen a dubrovniki fesztivál korábbi programjaitól sem, hiszen eljött már ide a híres angol Young Vic társulat, eljöttek kifejezetten főiskolás színházak Francia- országból, Hollandiából, Olaszországból, s máshonnan. A világnagyságok mellett, Karajan vagy a Royal Shakespeare Company társaságában, jól megfértek a fiatalok is, és megint csaik egyéni, sajátos ízt adtak a dubrovniki fesztiválnak, mely a több mint harminc pompás szabadtéri játszási helyen ragyogó helyszíneket is tudott teremteni minden produkció számára. E gy másik előadás, a Szentendrén szintén szerepelt Goldoni- komádia, A kávéház említése kívánkozik még ide. Ezt a produkciót már évek óta játsszák, főként zágrábi színészek felléptével. De nem ez a fő érdekessége, hanem az, hogy a darabot kiemelték a XVIII. századi velencei környezetből, és a XX. század első éveinek Dubrovnikjába helyezték. Mint ismeretes, a dalmát tengerpart ekkor az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozott, Dubrovniket Ra-gusaként ismerték, s már akkor is nagy idegenforgalmat bonyolított le. Az előadás ezt is kihasználja: magyar, osztrák, olasz turisták tűnnek föl időnként, és nemzeti sajátságaik szerint élnek a darabbeli kávéház szolgáltatásaival. De ha jobban megnézzük eket, rá kell jönnünk, hogy ezek akár a mai Dub- rovn.'kba látogató külföldiek is lehetnek, csak épp az öltözetük más. Talán ez a kis ötlet is hozzájárul ahhoz, hogy a nem bennszülött nézők is remekül szórakoznak. Némi túlzással: a nemzeti és a nemzetközi így jelenik meg egyetlen előadásban is Dubrovnikban. Takács István Oktatás, művelődés, szórakozás Együtt lélegzik a gyár, a ház Alig száz métert kell megtenni a gyártól a művelődési házig. A Csepel Autóban még tart a délelőtti műszak, a közeli ABC- ben kényelmesen lehet vásárolni, a pariiban üresek a padok, a pecsenyesütő vendégeket vár. A ház lassan ébredezik, a bejárat melletti teremben a nyugdíjas klub tagjai tologatják a székeket, két melegítős fiú a hirdetőtáblára erősített plakátokat mustrálja; holnap este a Prognózis együttes játszik. Tessék választani A folyosón Bursits Tiborné igazgató magyaráz valamit egy betévedt érdeklődőnek, újjai között ott füstölög az elmaradhatatlan cigaretta. A huszonharmadik szezont kezdi irányításával a művelődési ház, de régebben kötődik a Csepel Autóhoz, az itteni emberekhez: harmincöt esztendeje lépett be először a gyár kapuján. — A művelődési ház feladata azóta sem változott, továbbra is az oktatáshoz, a művelődéshez, a szórakozáshoz nyújt fogódzót. Az igények, a kínálat, a módszerek azonban alaposan átalakultak. Minden évben valami újat kell kitalálnunk, hogy ne veszítsük el az emberek érdeklődését. Bármennyire igyekszünk, nem biztos, hogy mindenkinek megfelel, amit elképzeltünk. Ezért most kérdőíveket küldtünk szét, azt tudakoljuk, hogy ki, mivel és mikor ütné el legszívesebben a saabad idejét. Vagyis: tessék választani! Most szeptember elejére várjuk a válaszokat, amelyek alapján új csoportokat szervezünk. — Hiába szabad minden szombat, ez nem nálunk csapódik le — folytatja az igazgató. — Sokan építkeznek, kertészkednek, a ház körül, vagy a GMK-ban dolgoznak. Ha mégás kimozdulnak otthonról, akkor is alaposan meggandollják, hogy hová mennek. Korábban egy operett-est biztos siker volt, ma meg kell dolgozni a telt házért. Alkalmazkodnunk kell a helyzethez, olyan programokra van szükség, agnelyek jobban kötődnek a mindennapokhoz, amelyeknek hasznát látják. Egyre népszerűbbek a szabás-varrás, a nyelv, a zene, a balett, a karate tanfolyamok, a képzőművészeti szakkörök. Egy idős mestertől szövőszéket vásároltunk és Mihályfi Mária iparművész vezetésével gobelin, torontáli- és rongyszőnyegeket készítenek a műhelyben. A kertbarátoknak előadásokat, gyakorlati bemutatókat szervezünk. — Természetesen nem szorul háttérbe a hagyományos szórakozás sem. Az ősszel ide várjuk a Fővárosi Operett Színház, a békéscsabai Jókai Színház, a Népszínház társulatát, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesé^ és több ORI-rendezvényünk is lesz. Minden csütörtökön és vasárnap a mozi költözik a színházterembe, filmtörténeti sorozatot is összeállítottunk. Kiállítás, koncert Hat múzeum anyagából rendezünk kamarakiállításokat, a Műcsarnokkal közösen képaukciót tartunk a kortárs képzőművészek alkotásaiból. Lehet válogatni a koncertek, táncestek, a gyermekprogramok közül. Néhány percre megszakad i beszélgetés, a Prognózis együttes egyik tagja keresi az igazgatót, a koncert feltételeit beszélik meg. A téma adott. — Az ifjúsági klub minden pénteken várja a fiatalokat, a hét vége a diszkóké, a koncerteké — mondja Bursits Tiborné. — Nem tudjuk, mi az oka, talán a nyár vagy a konkurrencla, de mostanában kevesen jönnek. A diszkó már nam vonzza őket, és lehet, hogy a gyakori klubvezető csere sem tesz jót. Most minden KlSZ-alap- szervezetnek műsorajánlatot küldtünk: válasszák ki, hogy ml érdekli őket, mit szeretnének csinálni. Irodalmi, történelmi, könnyűzenei, a pálya- választással, a párválasztással kapcsolatos programokat ajánlunk, de más igényeket is teljesítünk. Az igazsághoz tartozik, hogy a fiatalok is nagyon elfoglaltak. Az otthonteremtés, a szakmai, anyagi boldogulás nagy terheket ró rájuk és a kiválóan működő KISZ-szervezetben is sokat dolgoznak. — A szórakozás, a művelődés mellett az oktatásban, a politikai képzésben is fontos szerep jut a művelődési háznak. Itt működik az általános iskola levelező tagozata, a politikai, a munkavédelmi akadémia, a brigádvezetők klubja. Néhány előadást a gyár oktatóhelyiségében tartunk. A kötelező és az ajánlott irodalom megtalálható az 55 ezer kötetes könyvtárunkban. Hogy ez mekkora mennyiség, azt akkor éreztük át igazán, amikor a festés miatt mindet össze kellett csomagolni. Évforduló előtt — Készülünk a felszabadulás 40. évfordulójának megünneplésére: Pest megyei emlékkiállítást rendezünk, a brigádoknak pedig általános műveltségi vetélkedőt írtunk ki. Ebben az lesz az újdonság, hogy nem a helyszínen, szóban, hanem otthon, írásban lehet válaszolni a kérdésekre. Azért tértünk el a megszokott formától, mert sokan úgy izgulnak, akár az iskolások, még puskákat is rejtegetnek a zsebükben. így megtakaríthatjuk a fölösleges izgalmakat, hiszen erre is rendesen fel kell készülni, és végül is a tudás a lényeg. Kövess László Forgatások végén, utómunkálatok Egy operettkirály filmen Befejeződött a Kálmán Imre című film forgatása a Mafilm Dialóg filmstúdiójában. A híres operettkirály életéről Palásthy György Her- czenik Miklós közreműködésiével készít filmet Huszti Péter, Piros Ildikó és Eszenyi Enikő főszereplésével. A magyarországi, ausztriai és szovjetunióbeli felvételek után most az utómunkálatoknál tartanak. Ugyancsak a forgatás végénél tart Gyarmati Lívia Még nem volt esküvő című alkotása. amelynek forgatókönyve Donleavy novellájának fel- használásával készült. Az egy mai női történetét elmesélő lírai, ugyanakkor ironikus film operatőre Pap Ferenc, főszereplői pedig: Esztergályos Cecília, Lukáts Andor, öze Lajos. Tóth Ildikó, Dörner György, Irina Jirasova, Sir Kati, Tanay Bella, Schubert Éva és Hollósi Frigyes. Elkészült Makk Károly Játszani kell! című, amerikai- magyar koprodukcióban rögzített filmje, amelynek főszereplői Maggie Smith, Elke Sommer és Christopher Plummer. A produkció országos bemutatója október 18-án lesz. Még az idén mozivászonra kerül Kovács András A Vörös grófnő című, a Károlyi-házaspárról szóló négyrészes filmjének első két darabja. A Magyar Televízióval közösen forgatott alkotás eddig elkészült részei Károlyi Mihályné And- rássy Katinka életét dolgozzák fel, történelmi háttér elé vetítve egy nagy szerelem történetét. Bíró Miklós kamerája előtt Básti Juli, Bács Ferenc, Kállai Ferenc, Temessy Hédi, Frajt Edit és Tóth Éva játsz- sza a főbb szerepeket. A laptervezés lírai elemzése Aligha dolgozik valaki is ma a hazai sajtó területén, aki ne ismerné és ne tisztelné Kadics Vilmost, az Újságíró Iskola népszerű tanár urát. Ennek tudatában vettük kezünkbe most megjelent legújabb könyvét, a Képszerkesztés, sajtófotó-t. S nem is csalódtunk. Ugyanazzal a szakmai magabiztossággal kezeli témáját, mint amivel a katedrán is, s a mélyen érző lírikusok gyengédségével elemzi a szakma szabályait, az alkotás kínzó és boldogító folyamatát. Valójában egy korábbi alapmű, a Ritter Aladárral közösen írt L-aptervezés, tipográfia című tanulmánykötet egy részletét mélyítette el ezúttal Radics Vilmos. Élvezetes stílusban szól a modern újrázás képeslapkészítés egyik sarkalatos kérdéséről, a képszerkesztésről. Am nemcsak a sajtó berkeiben tevékenykedőknek ad újat és mond sok érdekeset a könyv, hasznos olvasmány lehet fotóművészeknek, fényképezőgéppel rajzoló riportereknek, könyv- és má3 képes kiadványok szerkesztőinek* s azoknak a laikusoknak is, akik érdeklődnek a képi reprodukálás folyamata iránt. A szöveget színvonalban hozzáillő és a témából adódóan gondosan válogatott képanyag teszi még érthetőbbé, elkerülve a szakkön v vek sokszor bosszantó idegen szakkifejezéseit. S míg végigkísérjük a kép és a képszerkesztés történetét, a képszerkesztő munkáját. a fotóválogatás buktatóit, az anyagösszeállitás és a képelrendezés folyamatát, mind tudatosabban értékelhetjük saját munkánkat, s kollégáink tevékenységét. Megismertet a könvv a különféle nyomtatási eljárások és a képszerkesztés kapcsolatával, a színes és fekete-fehér technikával, azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel eredményesebben hathatunk az olvasóra, az újságoldalak szemlélőire. A képek szerepe, többek között a televízió hatására napjainkban sokkal nagyobb, mint néhány éve volt, s a tendencia természetesen továbbra is hat, a» illusztrációk jelentősége tovább nő. S fokozottan nő a képek reprodukálásával foglalkozó' szerepe. A képszerkesztőké, a tervezőszerkesztőké, s a technikai oldalon dolgozók, a kli- r.ékészítőlc, nyomóforma-előállítók és a nyomtatók felelőssége. Jó és jói reprodukált képekkel örömet lehet szerezni az olvasóknak, s ha rosszul sikerült, egy egész kollektíva munkáját teheti tönkre és sok ezer olvasó élményét, örömét veheti el. Radics Vilmos Képszerkesztés, sajtófotó című kötete a Magyar Újságírók Országos Szövetségének gondozásában, az Athenaeum Nyomdának a témához illő gondos és magas színvonalú kivitelezésében kerül az olvasók kezébe. R. P. Tv-FIGYELŐ Jelenet a dubrovniki A kávéház előadásából Csokonai. Akárhogyan is nézzük a lexikonokat, semmiféle kerek évfordulója nincs most Csokonai Vitéz Mihálynak, így hát az a műsor, amely A Reményhez címmel csütörtökön késő este került a képernyőre, valami furcsa tévedésből állhatott össze, vagy ki tudja mióta szunnyadt egy raktár mélyén. Ismerve a szerkesztés gyakorlatát, ekkora terjedelmű és ilyen művészi súlyú megemlékezés ugyanis csak akkor szokott készülni, amikor valaki — író, költő, szobrász vagy más művész — száz, vagy százötven stb. stb. esztendeje született. (A halálozási év csak ritkán ürügy a megidézésre; ezt akkor szokás figyelembe venni, ha a születési dátum bizonytalan, vagy ha egy egészen kiváló személyiségről van szó.) Bárhogyan is áll a dolog, olyan volt ez a Kuczka Judit szerkesztette negyven perc, hogy azt bátran el lehet tenni akkorra, amikor majd valóban kampányszerű ünneplés fogja övezni a csak poétaság- ból megélni szándékozó Vitézt. Hangulatos volt ugyanis ez a korabeli képekkel illusztrált, szintén egykorú dallamokkal ékesített válogatás. Éppen az a lenge bú, fanyar báj adta meg az alaphangját, mint amely a költő műveit is jellemzi, és amelybe, mint köztudomású, a szintén debreceni indíttatású Ady Endre úgy beleszerelmesedett, hogy kedves Csokonai-kötete nélkül egyetlen útjára sem indult el. (Azazhogy egyszer a nagy kapkodásban Csúcsán felejtette ezt a könyvet Csinszka, és mint Dénes Zsófia Élet helyett órák című könyvében írja, neki kellett lerohannia az első könyvesboltba az óriási mulasztás miatt.) Külön öröm, hogy azok a fiatal színészek, akiket a Cso- konai-versek elmondására felkértek, többségükben egészen jól bele tudtak bújni a Pataktól Somogyig, onnan meg a hajdúsági szülővárosba ván- dorolgató versművész képzeletbeli garabonciás köpönyegébe, és közhelyesen fogalmazva: nem mondták, hanem élték a költeményeket. Tanulságos és gyönyörködtető emlékezés volt! Gála. Megeshet persze az Is, hogy azért tűnt oly nemesnek ez a program, mert a híradó utáni főműsorban egy olyan operottgálát láthattunk, amelytől szerencsére már elszoktunk egy kissé. Hiába a világ egyik legszebb modern épületében, a Helsinkiben elnyúló Finlandia palotában rögzítették ezt az északi nyelvrokonainkkal közös dalestet, ettől a páratlan környezettől a tartalom semmivel sem lett nemesebb. Néhány értéket kivéve középszerű hangon zen- dült fel a sok-sok jól ismert dallam. Logikát a mi televíziónk műsorszerkesztésében eddig sem túl sokat lehetett fölfedezni, de az, hogy szerdán is, csütörtökön is vagy délutánra vagy inkább éjszakába való dalolgatást iktatnak be, már csak szót érdemel. Merthogy a hét középső napján meg Szűcs Judit Szeverevetlevek... című összeállításával akarta volna bizonjdtani, hogy ő is odatartozik a nótás-táncos szólisták azon csapatába, akiknek akár egy félórányi adásidő is kijár. Nos, egészen visszafogottan minősítve: ez a harminc perc mintha egy kissé sok lett volna. (Szegény Kazal László mit is kuplézott egykor? Tíz perc, az nagy idő, Elemér... Tehát még kétszer öt perc is az!) Panoráma. Még szerencse, hogy a Panoráma ismét olyan változatosra, érdekesre, hogy azt ne mondjuk, szenzációsra sikerült. Chrudinák Alajos líbiai riportja — benne az egészen férfiasán masírozó katonalányokkal — bizonyára kelendő árucikk lesz a tévések nemzetközi piacán, mint ahogyan a szovjet katonák kiképzéséről szóló összeállítást mi is kész örömmel megvettük. Ami pedig az agrárközgazdászokkal készített beszélgetést illeti, nos, ez is sok újdonságot mondott, hiszen arra hívta fel a figyelmet, hogy ne az áruval agyontömött — viszont biztosan fizető — Nyugat felé tekingessenek a kereskedők, hanem sokkal inkább a fejlődő világban próbáljanak rábukkanni a hosz- szabb távon is kecsegtető felvevőhelyekre. Ilyenek ma már nem kevés számban vannak. Akácz László
