Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT Raktáron az őszi, téli Látványosabban lehet bemutatni Kedd, piaci nap Cegléden.' A város központjában, a szö­vetkezeti áruházból ki-be áramlik a forgalom. Dohogó asszonysereg — mondják, ez már mégsem járja: eltorla­szolva az emeleti feljárat, zárva a földszinti belső tér, ahol cipőt, illatszereket, koz­metikai cikkeket, ruhát ve­hettek. Dohog a két nagy­kőrösi fiatalasszony, mert va­sárnap. erre járva, a kirakat­ban pompás indiai ruhákat láttak, azért ültek ismét autó­buszra, hogy vásároljanak be­lőle, és lám, mindent a szem­nek, kirakat van, árusítás nincsen. A monori asszonyka már értesültebb. Hallotta, délután nyitnak, vásárolt te­hát egy könyvet, némi elemó­zsiát és kiült a közeli parkba. Próba, szerencse. Véglegss helyűken Több mint egy éve, hogy elkezdődött a Dél-Pest me­gyei ÁJ ész áruházának felújí­tása, korszerűsítése. A mun­kálatok menetéről hírt adtunk nemegyszer. Nem maradha­tott el a tájékoztató, mert vándoroltatni kellett az eláru­sító osztályokat. Az elektro­mosok és a méterárusok ki is . kerültek az épületből. A múlt héten kezdődött megint a na­gyobb mozgolódás, amikor a kialakított, átrendezett emele­ti tér egy részét újból bené­pesíthették. A legbelső helyi­ségbe, ,.,ghpl .éddig ,a„ cipőosz­tályt találták a vevők, a kon­fekciórészleg költözött. A he­lyük nem lett ugyan tágasabb, de áttekinthető a kínálat és a ruhát mustrálok végre termé­szetes nappali fényben cso­dálhatják meg a holmikat. A helyiségre nagy ablakok nyíl­nak. A civősök kerültek a konfekció helyére. Az önki- szolgáló polcsorok megszapo­rodtak, a kínálat nagyobb. Gyermekcipőkből a 18-as szá­mú bébitipegők és a hat-hét esztendősök topánjai szintén nagy választékban sorakoz­nak. Az osztályon remélik, később sem lesz kisebb a vá­laszték. Helyet kaptak végre a bőröndök, a táskák. Pénz­tárcák seregét mutatja be az üvegfalú, fiókos asztalka. Ott. ahol régebben a játé­kát, könyvet adták, most a méteráru, ágynemű, függöny kapott helyet. A függönyöket végi'® annak rendje és módja szerint, felcsíptetve tudják be­mutatni. a vásárlók jobban megválaszthatják. > melyikkel díszítsék otthonukat. A papír­ét íroszerárusító részleg he­lyét most az illatszerosztálv foglalta el. Tetszetősen túdirik bemutatni a kínálatot. A fel­sorolt osztályokon valókén meg is kezdték kedden a dél­utáni órákban az árusítást. TÜnt szorgos hangyák A papír- és írószerárusítók egy időre átköltöztek a ta­nácsháza földszintjén levő bolthelyiségbe, a családi- és társadalmi ünnepségeket ren­dező ixoaa mellé. Szőnyeget, üveg- es porceianana, edé­nyedet ki-ki az áruház föld­szintjén kereshet, ott, ahol eddig ideiglenesen a konlex- ciórunákat és a lábbeliket kí­nálták. A korszerűsítésről, a jelen helyzetről es a továobi mun­kákról Bíró Ferencné igazga­tónővel beszélgetünk, irodájá­ban. Azaz, volt irodájában, mivel az irodarész is költözik, raütártér lesz belőle, az ad­minisztráció az épület túlsó felében kap szerény helyet, ott, ahol az üveg-porcelán raktár volt. — Való igaz, hogy nem könnyű most nálunk áruházi dolgozónak ienni. Hogy miért, ecsetelni nem kell. Vevőkö­rünk, ahogyan nap mint nap betér, tapasztalhatja a válto­zásokat, a munkák ütemét. Sajnálatos, hogy ez a költözés most szinte egy időben történt az iskolai tanévkezdéssel, az építkezés menete miatt. Bár próbáltuk menteni, ami ment­hető: iskolaköpeny-vásárt kinn az épület előtt tartottuk, a nyár végi kedvezményes vásár idején igyekeztünk kellő rek­lámmal élni. Tény, hogy az áruházat felújítva november 7-re szeretnénk végre átadni teljesen rendeltetésének, s ez nem rajtunk, áruháziakon múlik. A beszerzés zökkenő- mentes, raktárban az őszi- tél eleji árukínálat, gondolva már a karácsonyra is. Á li­bátokból, melegebb ruhákból máris jutott a konfekcióosz­tályra ízelítőnek. A múlt hét végén, az eme­letre vivő lépcsősoron és a liftnél, mint a hangyák, úgy vonultak, szorgoskodtak az áruház költöző osztályain dolgozók és segítségeik. Hó­rukkoltak az irodisták, első szóra itt voltak és kedvvel dolgoztak a Kereskedelmi 4> Vendéglátóipari Szakmunkás- képzőből a tanévkezdő gyere­kek, hogy mielőbb vevőket fogadhasson az emeleti rész. A dekorációsok még dologban vannak, a díszítés, a figyelem­keltő reklámok sorának elhe­lyezése. felragasztása, szerelé­se ezekben a napokban törté­nik. kko’akszelben — Hátra van még a telex és a telefon átkötése. Ez na­gyon fontos, mert enélkül olyanok vagyunk, mint a fél­karú óriás. Nemcsak az áru- beszerzés járt mostanában sok papírmunkával, hanem a bú­torcsere is. hiszen a kimust­rált polcsorok sorsát épp úgy meg kellett hivatalosan pe­csételni, mint az érkezettekét. Nem mondom, hogy nem for­dulhat elő egy-egy zökkenő, amit a vásárlóközönség ész- revátelez, de azon leszünk, hogy mindenki megtalálja a számítását. Ez érdekünk, hi­szen az éves tervünk függve­Zeneiskolai hangversenyek Cegléden az úi tanévben az Erkel Ferenc Állami Zeneis­kola igazgatósága és az Orszá­gos Filharmónia hangverseny­sorozatot indít, zenebarátok­nak, zeneiskolád tanulóiknak. Hétfő esténként, az iskola hangverseny termában rende­zik a zenei eseményeket. Az elsőt október 22-re tervezték. A Magyar Rézfúvósnégyes lép fal — tagjai: Varasdi Fri­gyes, Steiner Ferenc, Kovács Attila, Inhoff Ede —, zongo­rán közreműködik Körmendi Klára. A második bérleti előadás decemberben lesz, 3-án este Rege Aladár nagybőgőn ját­szik, fellép az Üj Budapest Vonósnégyes: Kiss András, Andríssy Pál, Bó.rsony László, Párkányi Tibor, zongorán köz­reműködők Szabóky Márta. Márciusra Varsányi László zongoraművész estje várható, a befejező bénleiti előadáson pedig a ceglédi zeneiskola művésztanárai szerepelnek. Bérletet a zeneiskoláiban lehet váltani, az érdeklődők bővebb felvilágosítást is ott kaphat­nak. nye. Legvégül, amikor felújít­ják majd a földszinten az elektromos osztály területét, amelyet másfél éven át a köl­tözésekhez igénybe vettünk, az elektromosok is visszatér­nek a Kossuth Ferenc utcá­ból. Helyükre, oda, a papír­írószer osztály kerül, iskolák közelébe, ami tulajdonképpen nem lesz rossz. Tervezzük, hogy kis irodagépeket is be fognak mutatni a taneszkö­zök és más papíráruk mellett. E. K. Rét kiállítás Tóth István Balázs Béla- díjas fotóművész alkotásaiból a közeli napokban két helyen nyílik kiállítás. Szeptember 10-én délután öt órakor a kis­újszállási városi tanács dísz­termében Mucsányi Józsefné, a ceglédi városi pártbizottság politikai munkatársa szavai vezetik be a tárlatot. Szep­tember 17-én délután három órakor Székesfehérváron a VIDEOTON József Attila Mű­velődési Házában Katona Ist­ván, az MSZMP KB tagja és Központi Irodájának titkára mond megnyitó beszédet a művész gyűjteményes kiállítá­sa alkalmából. Kinő a ponty a harcsa szájából üeifísakársi kilátszik a tó feneke Aranykeblű Kecseginé — egy szép Krúdy-novella hősnője — bizonyára kedvtelve gusztálná a látványt, mint afféle konyhája jó hírére sokat adó gazdasszony. A tartóháló vize csak úgy sistereg, gyűrűt vet, habzik, amint a pompás pontyok hányják-vetik magukat ben­ne. Talán e korabeli delnő asztalánál jegyezte le az író az élvezettel evő-ivó ember gyönyörűségével a hal­kocsonya, a paprikás ponty és a rácponty receptjét. Az emlékek szakácskönyvének ízes kínálatát érdemes ki­próbálni. Halból itt szemkápráztató a bőség. Egymás hegyén-hátán a ficánkoló kopoltyúsok. Vége felé tart a lehalászás. Még né­hány nap, s az első ember vé­gű hónap után nem húznak már hálót a tavon. Terjéki János elkészítheti a maga számvetését. A középkorú ha­lászmesternek nincsen har­csabajsza, úszni is csak akkor tanult meg, amikor tíz-egy- néhány éve elszegődött a tó mellé, a jászkarajenői Árpád Tsz-be, de alaposan kitanul­ta a szakma minden csínját* bínját. Halpandúrok A kiszikkadt mező közepén afféle oázis ez a 84 hektáros vízfelület. Tiszavárkonytól keskeny csatorna kanyarog hozzá. Azon csörgedez bele a Tisza-víz. A folyó úgy hat ki­lométerre van a tóhoz. A fo­lyami halak el-elúsznak idáig, ám sorsuk dicstelen végződik, mert fennakadnak az átemelő berendezés sűrű'szövésű védő- rendszerén. Holmi vadhalak nem kerülhetnek be ebbe a jól nevelt társaságba. T erjéki mester készséggel magyarázza, hogy a pontypo­rontyokat úgy veszi a szövet­kezet, s gondosan nevelgetik őket, amíg meg nem érik a három—négy nyaras kort, mert akkor jutnak eladó sor­ba. A köznyelv csak piaci légyről tud, pedig piaci pon­tyok is vannak, így nevezik a szép méretű példányokat. Amelyik eléri az egykilós súlyt, azt első osztályba sorol­ják, hatvan dekás a másod- osztályú alsó súlyhatára. Jól fizetnek érte, megbeszélés sze­rint jönnek a tartálykocsik a Halérttől és az Ercsi Halásza­ti Szövetkezettől. Az áron sem vitatkoznak, így kelt el már tizenkét vagon ponty az idén. Jó az áru minősége, kapós a karai hal, megszereti, aki eddig vette, ette. A tükör­ponttyal érdemes foglalkozni, erre a tapasztalatra jutott a termelőszövetkezet. Ez a leg­jobb takarmányhasznosítású, legkeresetteb és árban meg­felelő fajta. Hektáronként ál­talában kétezer ivadékot he­lyeznek a .vízbe, általában olyan idős korban, amikor már ki­nő a ponty a harcsa szájából. Van ugyanis vagy tíz mázsa harcsa meg valamennyi süllő is a vízben, amelyek kieszik a szeméthalakat, őrködnek az állomány tisztasága felett. Ló húzza a hálót A halakat tavasztól a hideg idő beálltáig minden délelőtt megetetik. Takarmánybúzát, ocsút kapnak. A halász lyu­kas fenekű motorcsónakon fut ki a vízre az eleséggel. Attól függ, hányszor kell térülnie- fordulnia, hogy milyen hőmér­sékletű a tó vize. Nyári káni­kulában eléri, a 26 Celsius fo­kot is, s olyankor étkesebbek a pontyok, felfalnak akár na­Vásárféri képsslnpok Lasszóval fogni a kuncsaftot Állati ez a koncert. A nagy bőgők rekedtes, mély, bús, el­nyújtott hangon öblögetnek, a kis bőgők meg csak időnként veszik át, lágyabbra fogva, a dallamot. Nyilvános hangver­senyt tart a ceglédi vásárté­ren a szarvasmarhák kórusa. Persze pajkos egy dalárda ez, még képes lenne szerteszét szaladni, ezért aztán a kocsi­ban, szekéren, koriát mellett, füvön és a Wartburg lökésgát­lójához kötve pihenő káristá­kat gazdáik igencsak szemmel tartják. Az overallos ember máris magyaráz: — Hogy tejet ad, az is pénz­be kerül ám. — Na, ha maga így számol, sose kel el a portékája — kap­ja azon melegében a szemre­hányó választ. úüizjtás A nap tűz, meg-megbiriz- gáija az érzékenyebbe« ko­bakját, mégsem ártana valami lámpást elővenni, hogy azzal keressük a vevőt. Bar lehet, hogy még az se használna. Ne.n túlzás, ha ezt állítjuk: nagy felhajtással találkozha­tunk a havi vásárban, itt a maraajertályon. A nedves or­rú kérődzők sorfalat hevertek a tömött bukszával érkeződ­nek, de sajnos ilyen nemigen akadt. — Most mindenki csak el­adni akar — hallom az okfej­tést. — A rossz idő miatt nyil­ván gond lesz. a takanmány- nyal, hát nem csoda, ha vala­mennyien szabadulni szeretné­nek a jószágoktól. Lám. itt meg egy látszarész. — Aki vesz fokolót, annak megtanítom, hogyan kell bor csinálni — ekképp hirdet a kecskeméti illetőségű mester. Üvegből való mérőműszere­ket szerkeszt, amiket borba, mustba, pálinkába, tejbe lehel ereszteni. Hűű, a bazáros ember bor­zasztó mérges. Ha nem tartaná vissza a jó illem, hát egészen biztosan földhöz csapná köny­nyű nyári kalapját. Bántja, bi­zony nagyon bántja, hogy az a műanyag kötelet (vagy micso­dát) áruló csapat illetéktelenül szem elé telepedett. — Hát neki lehet? Most erre feleljenI Nekem meg nem? De aztán, amint látja, hogy reményte­lenül reklamál, inkább egy másik fórumhoz, a megváltó úristenhez fordul. Í&EICS áldomás A zöld ruhás mezőőr, a vá­sári rend letéteményese figyel­meztetéssel fegyelmez: — Nem, ma nem volt se helyszíni bírság, se feljelentés. A lóportán nyomát se látjuk annak, hogy áldomást innának az adok-kapok komák. Viszont a kocsik árnyékos tövében he verészők meg a gyepen tré- csalők Kőbányai világost szo­rongatnak markukban, el nem eresztenék. Az a bátyó is, fenn a bakon, épp csak annyi időre vonja el szájától a palackot, míg kijelentheti: — Most vedd meg, mert ennyi pénzért, ilyen szép dra- bális lovat többet nem kapsz! Megfuttatják a négylábút, hogy a kalapos öreg saját1 sze­mével lássa, sehol a világon nincs még egy ilyen paripa. De az öreg csak fanyalog, úgy tesz, mintha legalábbis vásá­rolni kívánna, aztán odébb ballag. A többiek se nagyon lobogtatnak bankót, ha valaki mégis komolyabb tárgyalásba kezd, hát azt húszán is körül- állják, no vajon mi lesz ... Csöndes a sertéstér is. A fe­lületes népszámlálás szerint el­söprő többségben vannak az eladók. Malacban nincs hiány, valóban szép a kínálat, de kun­csaftot itt is lasszóval kell fog­ni. Kicsi a kereslet, keserve­sen vagy inkább sehogyse akar fogyni a jószág. Ingerültek az árusok, némelyik kis híján nyaklevessel próbálja jobb be­látásra bírni az érdeklődőt. A díjbirkózó A marhakapunál vérbeli üz­letember mutatja magát. A haja szála is égnek áll, olyan dühös, lábáról ledönti a mel­lette álló kisborjút, majd ci­pőjével többször a földön fek­vő jószág képébe tapos. Aztán mintha mi sem történt volna, mindketten a mázsaház felé ballagnak. A „kereskedő” meg az adásvétel tárgyát képező borjú. Varga Sándor pi 70 mázsa búzát. Rajokban úsznak a csónak után, és mo­hón habzsolják a táplálékot. Májusban kezdték a leha­lászást. Tucatnyi tagból áll a brigád és munkatársuk egy Csiílag nevű paci is, amely egymaga hét embert pótol. Motorcsónakkal viszik vízre a 130 méter hosszú húzóhálót. Nem fukarkodnak olyankor a csalogató eledellel sem, és tü­relemmel várják, amíg ott rajzanak a halak. Akkor két oldalon húzzák a drága ter­het, egyik felől a halászok, másik felől Csillag feszül a kö­télre kötött hálónak, s szinte percek alatt véget ér az ak­ció. Átrakják a zsákmányt a tartóhálóba, amely a part közeli bólyák között lebeg Ott várja be az áru a ka­miont. Virgonc vízksrasztség Az idén elénekelhetnék a ha­lászok — ha tudnák — a rég! pásztornótát: Kiszáradt a tó­ba! / mind a sásy mind a víz — ugyanis négy—öt évenként teljesen leengedik a vizet, ki­szárad a tó feneke. A mara­dék halállományt addig átte­lepítik, mint ahogy az ivadé­koknak is van külön neveídé- jük, melynek környékén a vízimadarak vertek tanyát. Gólyák, szürkegémek, bíbi­cek és másfajta szárnyasok, vadlibák, vadkacsák lakmá- roznak a csőrükbe illő apró halakból. A halászok csendes, derűre hajló emberek. Ha űj társ áll be közéjük, módját ejtik, hogy valamilyen ártatlan csínnyel egyszer csak a víz­ben találja magát. Nem ha­ragszik ezért senki. Náluk ez a vízkeresztség az avatás. Ilyenkor nyáron elég a gu­micsizma meg a gatya, más­kor belebújnak a vállig érő műanyag gúnyába. Télen ke­mény feladattal kell megbir­kózniuk, ha esik a hó. Le- söprik á jég tetejét, hogy vi­lágos legyen a vízben, az apró élőlények ne fogyasszák, ter­meljék inkább 'az oxigént. Időről időre léket vágnak, hogy levegőzhessenek a ha­lak. Nagy körültekintéssel, párban végzik az ilyen fajta munkát, egymás épsége, élete iránt érzett felelősséggel. Terjéki János számadása szerint az idén hatmillió fo­rint körüli árbevétele szárma­zik a szövetkezetnek a pon­tyokból. Ez két—három mil­lió forint nyereséget ígér. Meglesz a várt haszon, jó éva­dot zár a halászbrigád. Meg­tarthatják a megérdemelt hal­vacsorát, mert ők is szeretik a halat a bográcsban. Addig meg kedvtelve el-elnézi a ha­lászmester, milyen- virgoncán pattog a ponty a karai ha­lastó vizében. Tamasi Tamás Alkunak híre-hamva sem volt a szeptember eleji vásáron Apáti-Tóth Sándor felvétele Őszi Szilvásvárad Mszgóssérifttek kirándulása Szilvásváradra készül, autó­buszos kirándulásra a moz­gássérültek ceglédi egyesületé­nek egy csoportja. A buszt a KÖZGÉP Vállalat helybeli gyára bocsátja most a rendel­kezésükre. Az utat október 6- ra. szombati napra tervezték. Jelentkezni a klub irodáján lehet a Kozma Sándor utcá­ban, Cegléden, hétfőn és csü­törtökön délután 16—19 óráig. A jelentkezéseket szentembe>■ 17-ig fogadják el. A MÁV-nyugdíjasok szak- szervezete második félévi tag­gyűlését és az öregek napját szeptember 11-én, kedden dél­után két órakor Cegléden a Vasutas Klubkönyvtárban tartja, amelyre valamennyi tagjukat várják. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom