Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Csörsz István: Szent kövek A férfi új filmet fűzött a gépbe; felesége és a fia húsz perce válogatták a képeslapokat az epidau- ruszi múzeum pénztáránál. Várt rájuk egy ideig, majd visszament a múzeumba, beállt a sorba, és hagyta magát eíőrelöködná. Amikor másodszor is kilépett az ajtón, a terem- őr egy pillanatra a szemébe nézett. Az a típusú értelmiségi volt, aki több nyelven beszél, ritkán nevet, és még ritkábban gondol a nőkre. A férfi biccentett neki, levette a mellére tűzött világoskék fényképező- tickettet, a gombostűt a szemét- gyűjtőbe dobta. Felesége és a fia már a diákat nézte: jó felvételek voltak, a hőség azonban megviselte a kópiákat, némelyik olyan domború lett, mint a nagyítóüveg. A fiú feltolta szemüvegét, és a szeméhez próbált egyszerre kettőt. — Ezt ne csináld! — suttogta az asszony idegesen. — Vicceltem — mondta a fiú. A férfi kiment a fák alá, leült egy kőpadra, ölébe tette a fényképezőgépét, és maga elé bámult. A soknyelvű zsibongáshan is úgy érezte, nagy a csend. A szomszéd pádon egy angol lány feküdt: papucsát levette, szemét lehunyta, hullámos haja majdnem a földig lógott. Barátai már elmentek a színház felé. Szép lábnyoma lehet, gondolta a féri, amint a lány talpára pillantott. Az épület előtt köpcös kis fényképész botladozott gumitalpú bakancsában, nyakában két fényképezőgéppel: az eresz kőfaragásait szerette volna lencsevégre kapni, a nap azonban minden szögből a szemébe világított. Végül feladta, ő is a színház felé indult, a jelzőtáblánál azonban inkább a szentély felé fordult, hogy elkerülje az olasz turistacsoportot, amely vele szemben özönlött le a gyaiogúton. Idegenvezetőjük, aki aznap már huszadszor bizonyította be, hogy a színház legfelső sorából is meg lehet különböztetni az elejtett ötdrachmás hangját a kétdrachmásétól, sápadtan leült egy fa tövébe. Egyébként szerette ezt a produkciót, mert annyi időt vett igénybe, hogy nem sokkal bírták tovább a látogatók a tűző napon. Egy részük a múzeumba menekült, ahol viszonylag hűvös volt, a többi lemondott a túra folytatásáról, és visszatért a parkolóba. A csodatevő istennő szentélye és a futballpálya nagyságú romkert nem vonzotta túlságosan a látogatókat, legtöbben csak a kerítésen keresztül nézték meg. Az olaszokkal azonban reménytelen volt a dolog, ezeknek sose volt eléggé melegük, azonkívül nem egy pénzérmét, de akár egy harangot is ledobhatott volna a színpadon, azt se hallották volna: visszhangzott a nézőtér az ordításuktól, amint a színpadon fényké- pezők beállították a felső sorban állókat, hogy valamennyien ráférjenek a képre. A múzeumkertben pihenés helyett filmeztek, ketten felmásztak a szobor talapzatára, a többiek a kamerát, a magnót, az állványt és a derítőlemezt cipelték. Egy fehér trikós milánói kidüllesz- tett mellel állt a felvevőgép előtt, és egyfolytában magyarázott valamit a feleségének, aki a vállához támaszTóth Endre: Nyírják a füvet Csak pár fa sínylik satnyán az aszfaltos téren, hőgutás, ritka lombjuk árnyékot se terem. Nagy, behemót bérházak untig egyforma, mord tömbjét színezi zölden egy-egy tenyérnyi folt. Nyírják, már nem kaszálják a fű-szigeteket, a beton utak között magosra nőtt gyepet. A zúgó nyírógépet gyerekraj követi, pillangó száll a fűben, s ők örülnek neki. Az asszonyok szélesre tárják az ablakot, s a szobák belélegzik a szénaillatot. tott kamerával mind közelebb nyomult hozzá. Azt várta az ember, hogy mindjárt lőni kezd a kamerának álcázott géppisztollyal, pedig csak a fényt mérte. Amikor végzett, ráült az angol lány hajára. — Ó, bocsánat! — kiáltotta, a lány azonban rá se hederített. A teremőr kijött a csarnokból, megkerülte az épületet, és hányt egyet a bokrok között. Visszafelé beállt a falikút előtt várakozók közé: az égre bámult, amelyen egy felhő se volt. Űjabb csoport érkezett a parkolóról, amelynek az élén hindu házaspár haladt: a férfi nyakában olcsó boxgép lógott, az asszony földig érő hímzett selyemruhát viselt, azonkívül egy kendőt is a vállán. Mögöttük acélkék francia ruhakölteményben középkorú amerikai nő mosolygott a fákra. Férje autókülsőből készült sarut és halványzöld tropikál öltönyt viselt, amit fekete virágmintákkal díszítettek. Az asz- szony polaroid fényképezőgépet csattogtatott, minden felvételnél azt mondta, hogy helló, és minden helló után kihúzott egy színes képet a gépből. I — Erre tessék! — mondta nekik a teremőr a kútról jövet. Megtörölte száját a zsebkendőjével. — Helló! — mondta neki a nő és lefényképezte. A magyar asszony és a fia végre befejezték a vásárlást: három képeslap és öt dia árával növelték Görögország valutaforgalmát. Az Aszk- lépiosz szentély felé indultak, mert azt hitték, ott várja őket a férfi. Nem látták az olaszoktól. Ö sem látta a családját. Csak a fényképész csetlett-botlott a romkertben, ugyanolyan elégedetlenül, mint az előbb: túl magasan állt a nap, lapos, színtelen volt a fény, komikusán hatott a kövek csutkaszerű árnyéka. Cédrusok álltak az út szélén, alattuk gyeplocsoló forgott körbe-kör- be. Három dán fiú feküdt a fűben arcraborulva, mellettük a hátizsákjuk. Ahányszor odaért a vízsugár, meglocsolta kicsit a hátukat, de mire ismét körbefordult, majdnem megszáradtak. A fiú élvezettel figyelte őket, amíg az ő szemüvegét is tele- íröcsfcölte a locsoló. Letörölte a kézfejével, amely nem volt éppen tiszta. Az asszony a kövek fellett vibráló levegőt nézte. — Nem vagy babonás? — kérdezte a fiú halkan. — Nem. — Ugyanúgy lehetett ezekkel a Herceg Árpád: Lesz eső? ftl8iT0 I31£2y? kérdezte a garázsmester, és lenyomta a blokkolóóra karját. Még nem tudom, felelte az új ember; mit gondol, lesz eső? Lóg a lába, mondta a garázsmtester; nem inna egy sört? Az ám, gondolta az új ember, és bólintott. De milyen régen ittam sört! Maga új ember, mondta a garázsmester; hallom, nem régen jött a városba. Azelőtt is voltak már ismerősei itt? Nem voltak, mondta az; de már van néhány emberem. A meló? kérdezte a garázsmester. Szeretem csinálni, mondta az ember, és lépteit a másik lépteihez igazította. És utána? A meló után mit szokott csinálni? Mit is? kérdezte az új ember. Tegnap például köztársaságot alapítottam. Köztársaságot? Ügy bizony! Mégpedig független és anti- militarista köztársaságot. AffeneíÉs mi a jó abban? Hát... Például gátlás nélkül elmondhatom a saját véleményemet. Sőt, kifejthetem ellenérveimet is anélkül, hogy közbeszólnék. És szorongás nélkül végig is hallgathatom magam. De ha éppen úgy gondolom, kategorikusan elhatárolom magamat magamtól. És tudja mit? Emiatt egyetlen csepp harag sem marad a szívemben. Fura ember maga, mondta a ga- rázsmestsr; de jó nézni, ahogy dolgozik. Megfordultam már néhány helyen, volt egy-két jó mesterem, csodálatos gyógyulásokkal, mint a jóslatokkal — tűnődött a fiú. — Mindig csak otthon derült ki az igazság. A kincseket viszont már itthagyták! — Nem nagyon igazodom el a romok között — ismerte be az asszony. — Ügy látom, hogy apád nincs itt. — Gyere utánam! — mondta a fiú. Olyan úton vezette anyját, ahogy a postaládát rajzolják. — Tavaly tanultuk technikaórán — vallotta be. így mindenhová eljutottak, egyik hely sem különbözött azonban sokban a másiktól. Fekete napot festettek a fiú sárga trikójára; amint a kövek között bukdácsolt, mintha egy kőtenger hullámain ringatózott volna. — Tulajdonképpen hová akarsz eljutni? — kérdezte az anyjától. — A szentélyhez. Valahol a középen lehetett. — De hiszen ott már jártunk! Az asszony egy csonka oszlopfőre állt, úgy érezte, tíz fokkal melegebb van fenn, mint a földön. — Biztos? — kérdezte halkan. — Megpróbálhatjuk még egyszer. Ha nem bízol a szemmértékemben ... M egálltak egy fal mellett, amelyen elmosódott felirat látszott. — Itt vagyunk! — suttogta a fiú. — Hát akkor gondoljunk valamire. — A feliratot böngészte. Ügy árasztotta a hőséget a fal, akár egy kályha, arasznyi árnyék volt csak a tövében. — Megtorlóm a szemüvegedet! — suttogta az asszony. — Hiába lehelsz rá, itt nem pá- rásodik be az üveg — figyelmeztette fiú. Az asszony mosolygott, és megtörölte a szoknyája szélével. Négydioptriás üveg volt. Törölte, újra megtörölte, majd lehajtott fejjel a fal szöglete felé indult. — Várj egy kicsit! — kérte. Bement a fal mögé, homlokát a forró kőre hajtotta, és görcsösen sírni kezdett, öklét a szájára szorította, hogy ne hallja meg a fiú. Könnye végigfolyt a karján, a szemüveg szárán. Aztán kinyitotta a táskáját, zsebkendőt és púdert vett elő, rendbehozta magát, amennyire tudta. A fiú türelmesen állt a fal mellett. — Benne van a könyvemben, hogy mi állt itt — sóhajtotta —, de elfelejtettem! Pokolian sajnálom! — Hangsúlya és a testtartása pontosan olyan volt most, mint az apjáé. Megtapogatta a szemüveget, amit az asszony nyújtott felé. — Fantasztikus! — mormogta. — Párás! Ezt hogy csináltad? — Azt hiszem, ott jön apád — mondta az asszony, és előresieteitt. mondta az új ember. Menjünk be ide? Helló! mondta a pincér a garázsmesternek, és már hozta is a söröket. A barátom, mondta a garázsmester, és az új emberre mutatott: jó srác, most jött a céghez. Schmidt János, mondta a pincér, és a kezét nyújtotta. Es, cé há em i dé té. betűzte a vezetéknevet, amikor a két tenyér egymásba kapaszkodott; apámtól örököltem. Az ember is megmondta a nevét és visszaszorított. Hogyan csinálja, hogy a sör is megvan, aztán meg a habja is olyan művészi? Becsületbeli ügy, mondta a pincér; egészségetekre. Ugye, nem haragszik, ha tegezem? Hát persze, ez csak természetes. Nyugodtam, mondta az ember. Egészségünkre! mondta a garázsmester; a jóisten éltessen bennünket, de ne túl sokáig, mert abból baj lesz. Keserű fiú, villant át az új emberen. Ez talán már a halálra is elszánta magát. Az a fajta, aki a jég hátán is megél, és inkább ott, minthogy valaha is beadja a derekát. Kemény, konok ember. Nem látszik rajta, de belül állandóan dolgozik, gyúródik. Örli a gondolat, de ezt nem tudja meg soha senki, el nem mondaná soha senkinek, ei nem kotyogná. mi bántja, mi nem bántja, minek örül és minek szenved éppen abban a pillanatban, abban az órában, azokban a napokban, hetekben, hónapokban. De ez az ember figyel, Garai Gábor: Remény Hiába, öreg vagyok már ahhoz, hogy hitet cseréljek, hogy buzgó eretnekek alatt szítsam a máglyát, vagy fordítva, velük éljek. Nem a létező világok legjobbikára — nem, nem. semmi bigott idillre, jelent-faló jövőre nem volt mód fogadást tennem. Csak magamnak fogadtam: bármi vád prése szorít, s ha vak köd ereszkedik le a mára, én ellátok népemig, holnapomig. Most, holnapom borultán, se gyarlóbb remény derül: túléljük ezt is (én bár meg nem érem) — de addig se égek itt hiítelenül. Szokolay Zoltán: Vitézek, mi leket? Reggelente széthasított, estelente összeforró alapfogalom: hova vágtat ennyi torzó szakszerűen idomított hamar-lovakon? Fehér holló béna szárnya vakíts el, te fölajánlott örök alkalom: örvendjetek, diplomások, lakható a vakvágányra kilökött vagon! Kiskarácsony, nagykarácsony krétapöttyös országtábla, morzsák a pádon. Csúfos véget ér a vágta, s márvány arcom, térdkalácsom kire hagyhatom? Vásárba menet Udvary Vál festménye gondolta az új ember. Nem úgy, mint én, aki csak pár hónapja vagyok ebben a városban.. Nem úgy, mint én, tele bizalommal és reménységgel, szívem örül is, mert lám milyen rövid idő alatt találtam magamnak néhány embert. De ő itt szemben velem nem ilyen. Már nem ilyen. Gyanakvóan figyel, bizalmatlanul. Sokat kapott már életében. Talán éppen mindig akkor, amikor simogatás kellett volna heki, kézfogás, barátok. EgéSzSSf Üílkrs! mondta az új ember, és össze koccantották a korsókat; látom, nem sokat ad a szokásokra. Ezt, hogy érti? kérdezte a garázsmester. Hát úgy, hogy sörrel nem illik vagy nem szokás koccintani. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy sörrel nem szokás. Nem magyar szabály, az biztos, mi borivó nemzet voltunk világéletünkben. Az öregek legalábbis azt mondják. Egészségünkre! Igaza van, mondta a garázsmes- ter, és szemét az ajtó felé villantotta, végigmérte a belépő embert. De nem is végigmárte, hanem inkább megmérte. A belépő tehát megméretett, megítéltetett és elfogadtatott. Eddig minden villanását tudtam követni, mondta az új ember. Tudtam magát követni kezdettől fogva. Sok haragosa van ebben a városban, ugye? Igyunk még egy sört, mondta a garázsmester. Az új ember szabadkozott. Megittunk már vagv nyolcat, mondta. Meg aztán én igazán nem vagyok eleresztve pénzzel. De Schmidt János, mintha kitalálta volna a gondolatot, már hozta is. Ez az én köröm, urak, Ha meg nem ha- ragusztok, mondta. Fizetnénk is, mondta az új ember. Ha tudnánk, tette hozzá tréfásan a garázsmester. Miben van igazam? kérdezte az új ember, már az utcán, miközben a buszra, vártak. Rendes gyerek maga, mondta a garázsmester. És igaza van. De azért ne bízzon. Bennem se. Higgye el, bennem se bízhat. Dörzsölt alak vagyok én, nagyon is tudom, mi a dörgés. Tudja mit? Nekem is alapíthatna egy ilyen köztársaságot. Úgy értem, megszövegezhetné az alkotmányt. Az én külön- bejáratú alkotmányomét. Szövegez- ze meg, maga érti. Jó, mondta az új ember, és tudja, hogy benne lesz minden. Minden, minden, ami szép és jó. AHesz vasz gut, und tájer, ahogy olvastam valahol. Talán Rilke. Minden, ami szép és ami jó. Mit gondol, lesz eső? És megnyíltuk az ^g csatornái, és zuhogott, és zuhogott és zuhogott, csuromvíz lettem percek alatt. lyukas cipőmbe befolyt a víz. És én szaladtam és szaladtam és szaladtam, ugráltam a tócsákon át, de hiába, egyre jobban éreztem, hogy nincs menekvés... >
