Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-04 / 207. szám
4 1084. SZEPTEMBER 4., KEDD Kezdődik a tanítás Az első nap az iskolapadban Ez az iskola sokkal szebb, mint amilyennek elképzeltük. Kellemes meglepetés ért bennünket, hogy ilyen nagyszerű új iskolában tanulhatunk — mondja az ötödikes Kakucsi Zsolt, akit épp arról faggatok, milyen volt az első tanítási nap ebben az új épületben. — Annak is nagyon örülünk, hogy a régi iskolánkból velünk jött az osztályfőnökünk, dr. Csikós István. Új iskola, új pajtások — De erre az új iskolára vigyázni is kell ám, hogy még sok-sok évig ilyen szép legyen. — Rossz gyerek minden iskolában van — szögezi le Zsolt —, és lehet, hogy épp azért, mert itt minden gyönyörű, nem fognak annyira rosszalkodni, de ha kell, mi is rájuk szólunk majd. Gyálon, lehetetlen ezt nem észrevenni, a gyerekek tényleg büszkék arra, hogy modern, tágas és mindennel felszerelt új „második otthont”, iskolát kaptak. — Nem kell többé a szüléinknek aggódnia azért, hogy vajon nem esett-e bajunk, amíg a falut átszelő vasúti síneken és az autóúton átkelünk — folytatja a beszélgetést Kovács Mónika. — Ez az iskola szinte minden ide járó gyereknek közel van, így időt tudunk megtakarítani, ami alatt értelmes dolgokat lehet csinálni. — Mi minden van ebben az új iskolában? Mondjátok el! — Minden osztály számára külön tanterem, itt nem kell vándorolni — kapcsolódik be a bS££élgetésbe a hatodikos Daniié Ilona. — A tantermekben virág. A mi feladatuhk a növényeket ápolni. Aztán van egy hatalmas tornaterem, nagy udvar, egyik része le van betonozva, de a másik részében park és virágágyások lesznek. — Ne felejtsd el a könyvtárat és a játékszobát — egészíti ki Kovács Andrea. — Itt, mindjárt ahogy be tetszett jönni, az aulában tartjuk majd az ünnepségeket és egyéb rendezvényeket. — Bár új helyen vagyunk, mi sem érezzük egyedül magunkat. Nagyon örülünk mi is, hogy átjött a kedvünkért ebbe az isko'ába osztályfőnökünk, Gazdik István. És milyen a régi? — Abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy nemcsak az elsősöknek új minden, az épület, a tanárok, az osztálytársak, hanem lényegében mind a hétszázhúsz gyerekünknek — veszi át a szót Ko- valik József né igazgató. — Gyá’on jelenleg kettőezer ötszáz iskolás korú gyerek él, úgyhogy már mi, pedagógusok, de a szülők is mind nagyon Mosoly és kézfogás, máris egy jó hangulatú pillanat a szentendrei Bajcsy-Zsilinszky úti iskola előtt vártuk, hogy elkészüljön az új épület. A hétszázhúsz gyereket tizenkét tanteremben tudjuk elhelyezni. Ezen kívül van két előadóterem, szertárakkal, két mflhelyterem raktárakkal, két napközis terem, úttörőszoba, é.s azok a helyiségek, amelyeket a gyerekek már felsoroltak. Épült egy szolgálati lakás, egyik fiatal pedagógusunk kapta meg. Megoldódott a napközigond is. Idén minden gyereket, aki, jelentkezett, felvettünk. Az új iskola a község tanuló- csoportjainak létszámzsúfoltságán is jelentősen enyhít. A hetvenhat osztály felében harmincnál kevesebb gyerek jár. így a Rákóczi úti iskolában végre egy műszakban taníthatnak. Náluk maradt a felső- alsó váltakozás. Körbejártuk az épületet. Tényleg szép. Világosak és tágasak a-termek. Többnek ötletes tető világítása is van. A négyszög alakú aula fölött, a galériáról nyílnak az osztályfolyosók. Látszik, hogy gonddal tervezett, egyedi épület. Mintha csak más bolygóra kerültem volna, amikor a budaörsi Béke iskola kapuján beléptem. Az épület omladozik, a szó szoros értelmében. A lehangoló látványt egy felém sétáló, mosolygós kislány ellenpontozta, ö Máté Anita, hetedik osztályos. — Hogy ízlett az első nap? — Hát, ha mind ilyen lenne, nem is volna rossz. Ma csak beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a ijyár és mi újat tanulunk ebben az évben. Persze, tulajdonképpen szeretek iskolába járni, itt jobban el tudom tölteni az időmet, mjnt otthon. Tizenheten lakunk egy háromszobás lakásban. Édesanyám, a testvérei, családjuk, és a nagymama, a kisebbekkel. A régi házunkat lebontották, újjáépítik. Ha elkészül, akkor is együtt lakunk majd, hiszen egy család vagyunk. El sem tudom képzelni, milyen lenne, ha csak magunkban lennénk. Az iskolaudvaron rohangálnak az elsősök. Kóczián Zoli a lépcsőn gubbaszt, a szája sírásra áll, a számét elfutja a könny, amikor arról faggatom, ilyennek képzelte-e az iskolát. — Nem tudom, milyen lesz — nyögi ki végül —, de anyu azt ígérte, hogy legkésőbb négyig értem jön. Az elsős szíve nehéz Na, eddig már eljutottunk. Vajon mit csinálunk majd itt ezután? Trencsényi Zoltán felvételei És mint a mesében épp akkor nyitja az ajtót az édesanyja. A többiek, úgy látom, nem szívták mellre a dolgot. vidáman mesélik, hogy volt meseolvasás, számtan, rajz. Koronkai Jenőné igazgatónőhöz is benézek, hogy meg tudakoljam, mikor kerül sor az iskola felújítására. — Néhány éve derült ki, hogy a födém életveszélyes az Esze Tamás utcai iskolaépü létünkben, de itt se sokkal jobb a helyzet. így az épületet alá kellett dúcolni. A megyei tanácstól megkapnánk az ere detileg kért nyolcmillió forintot a felújításra, de a számítások szerint a költségek tizenhat millióra rúgnak. Ha a rendbehozatalt nem lehet a közeljövőben elkezdeni, Budaörsön újabb tanteremgondoknak nézünk elébe. A mostoha viszonyok ellenére igyekszünk az oktatás színvonalát, sokszínűségét megőrizni és gazdagítani. Idén a korábbi testnevelés és német tagozat mellett ének-zene tagozatot indítottunk elsőtől. Nagy Emőke Viszonylag épek Gorsiumi falak Gorsium, a hódító római katonák által 46—49-ben alapított római kori település idei feltárásánál újabb értékes leleteket hoztak felszínre. Hetven méter hosszan kibontották a város nyugati falait. A védművek viszonylag épen maradtak, s feltárásukkal újabb adatokkal gazdagodott Gorsium építészetének története. Mind kiderült, a város falait 1.4 méter szélesre építették, s a talaj felett 20—60 centiméteres lábazattal erősítették meg. A tornyok ferde tetővel, cserépburkolattal készültek. Ojabb nagy méretű épület feltárását is megkezdték. Kibontásával azonban az idén már nem tudnak végezni, a munkát jövőre folytatják. Legfrissebb kutatási eredményekkel Évente ötszáz könyv Közgazdaság i irodalom a Német Demokratikus Köztársaságból címmel könyvkiállítás nyílt hétfőn Budapesten, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban. A tárlaton 13 gazdasági-tudományos könyvkiadó mutatja be legújabb köteteit. A mintegy 360 kiadványból összeállított kiállítás a közgazdaságban elért legfrissebb kutatási eredményekkel ismerteti meg a látogatókat. Mint Heinz Steinki, a berlini Közgazdasági Kiadó igazgatóhelyettese a tárlatot megelőző sajtótájékoztatón elmondotta, az NDK-ban évente ötszáz, közgazdasági kérdésekkel foglalkozó könyv és kiadvány jelenik meg. A kiállításon a tudományos igényű művek mellett a szakmai tájékozódást segítő kézikönyvek, valamint népszerű tudományos ismeretterjesztő művek, szótárak és lexikonok egyaránt megtalálhatók. A kiállított művek között nagy érdeklődésre tarthat számot az a válogatás, amelyben Marxnak, Engelsnek és Leninnek a gazdasági fejlődés alapkérdéseiről szóló írásait gyűjtötték egybe. A számítástechnika című lexikon 4800 fogalmat tartalmaz a gyorsan fejlődő tudományág és az adat- feldolgozás területéről. A tárlaton a berlini Közgazdasági Kiadó által közreadott folyóiratok és újságok példányait is bemutatják. A kiállítás szeptember 14-ig tekinthető meg. Ruszéban volt az első előadás A hetedik művészet hódítása A hetedik művészet győzedelmes tábornokként vette be a világot. Látszólag személytelenül, mégis az egyes emberhez szólóan terjesztette ki hatalmát. Lumiere-t együtt emlegetik Edisonnal, C űriével, Szent-Györgyivel. A korabeli sajtó álmélkodva lelkesedett: Minden mozgókép eleven csoda. Minden apró részlet megkülönböztethető: a füstfehő, amint emelkedik, a tenger hullámai, amint nekiütköznek a partnak, a levelek remegése a szélben... ez maga a természet, az eleven tényekben megörökítve. A gavallér bolgár Két esztendővel azután, hogy Lumiere megszerkesztette az egyesített felvevő-, vetítő- és másológépet, a einema- tográfot, az észak-bulgáriai Ruszéban, a Duna menti kisvárosban megrendezték az első mozielőadást. Ekkor 1807 februárját írták, és nem kellett hozzá egy hónap, hogy az új technikai csoda meghódítsa Szófiát. Gomba módra szaporodtak a vetítőhelyiségek, az első önálló játékfilmre azonban még éveket kellett várni: A gavallér bolgár című szatírát 1915-ben mutatták be. Innen számítják a bolgár filmművészet kezdetét. . Gyorsan elmúltak azok az idők, amikor a semmiből előtűnő, robogó vonat láttán rémülten ugrottak fel a nézők a széksorokból, ám az elmaradott technika sokáig hátráltatta a nívós alkotások megszületését. A korabeli állapotokra jellemző, hogy a felvételeket általában Bécsben dolgozták . ki. Ennek ellenére is létrejött néhány olyan mozidarab, amelyet a mozgóképgyártás fontos állorriásaként emlegetnek. Főleg a népies legendák, a történelmi múlt adta a témákat. A filmművészet' mindig is hű tükre a történelemnek, a társadalmi viszonyoknak. Bulgáriában is hullámvölgyek váltogatták egymást. A második világháború kitörése a Balkánon is megfojtott minden haladó törekvést. Állami támogatással propagandafilmek sora készült, nem egy magyar közreműködéssel: A megpróbáltatás (1942) , Iva, az erdei tündér (1943) , Bolgár—magyar rapszódia (1944). Ahogy a felszabadulás átformálta a társadalmat, úgy újult meg a filmművészet is. Megalakultak a különféle stúdiók, a fiatal tehetségek külföldi főiskolákon tanultaik. A hagyományos művészeti ágak mellett a film is kezdett magára találni, s elterjedése valós szükségleteket elégített ki. Ez volt az az időszak, amikor világméretekben vesztette el misztikus erejét, amikor már nem technikai csodát, hanem a kommunikációs eszközt látták benne. Már senki sem lepődött meg a moziban ülve azon, hogyan állnak össze a kockák mozgófilmmé, hanem ■bmTv-figyelő Toílf.SZé.. Amikor 1968-ban friss szelek kezdtek fujdogál- ni az új gazdaságirányítási rendszer jóvoltából, nemcsak a termelő egységek vezetőinek a fantáziája pezsdült meg, hanem az íreké, a színházi embereké is. Nem kevés számban születtek ekkoriban olyan művek, amelyek arról szóltak, hogyan lehet kis pénzből nagy hasznot puffasztani, parányi településeknek városi rangot szerezni. (Ha az emlékezet nem csal, jelenkori irodalmunk — sajnos, időközben elhalálozott — jelese, Darvas József is belépett a szóban forgó szerzők sorába, és egy Miskolcon bemutatott színmű keretében jelezte: milyen ötletekre alapozva indulhat meg a pánzszaporítás.) Köztudomásúlag manapság is meglehetősen tág tér nyílik az egyéni meg a kis közösségek által kifundált kezdeményezésekre. s így várható volt, hegy ezek a próbálkozások előbb-utóbb az újságok hasábjaira. s természetesen a televízió képernyőjére is átkerülnek. így is történt: Radványi Ervin megírta a maga A tönk meg a széle címe'cselekménysorát. Várkanyi Gábor pedig le is fénykápeztette mindazt ami egy elképzelt helység. Magyarszurdok és a szomszédos Tatárszeg vetélkedése során — mármint az alkotók szerint — megesett. Ebben az igencsak ínséges kínálatú vetítési programban valóságos csemegének ígérkezett ez a mai mese, így hát nyilván nagyon sokan láthatták Holló múzeumigazgató azon mesterkedését, hogy beolvasztásra ítélt településüknek egy nem létező históriai figurát kreáljon, s Bodony vezérre való hivatkozással mindenféle vendégcsalogató, haszonhajtó akciókat kezdeményezzen. Milliók figyelhették tehát ezt a hajcihőt és ily hatalmas tömegeknek kellett tapasztalniuk, hogy miként siklik ki a jól kifundált alapötlet. A tönk szélére jutott városka (?) életében bekövetkezett változások ugyanis egyrészt a legkézenfekvőbb sémák szerint alakultak — szinte előre lehetett sejteni, hogy mely lépésre milyen következmények sorjáznak —; másrészt pedig a beígért szatirikus hangvétel egyáltalán nem mardosott, inkább csak borzolgatta kedélyeinket. ’ Röviden és szomorúan a szerzők fantáziája kevéssé lódult meg é.s zömmel ismerősnek tűnő alkatrészekből építkeztek, Szinte jelenetről jelenetre ki .lehetne mutatni, hogy hol kínálkozott alkalom a szokványon való túllendülésre, az epizód valóban szatirikus megfejelésére. Azt, hogy ez a Magyar-/ szurdok kontra Tatárszeg vetélkedő mennyire középszintű közön-ségvidító maradt, mi sem bizonyítja jobban, mint a foglalkoztatott színészek játéka. Akármelyiküket is vesz- szük, ez is, az is megmaradt az anekdotázó kedélyességnél és dehogyis merészelt élesebb színekkel jellemet — alkalmasint jellemtelenséget — mintázni. Még az igen kiváló Szilágyi Tibor sem hozta azt a figurát, amely ebből a Holló direktorból kikerekedhetett volna, a többiek pedig úgy mondták a magukét, ahogyan a különösebb becsvágyat nem ébresztő feladataik teljesítésekor szokták. Sinkovits Imre joviálisán dörmögött, Gelley Kornél elegánsan kellemke- dett, Kézdy György azt ismételte el, hogy milyen egy kifelé mosolygó, befelé gonosz segéd-sátán. Tolnay Klári pedig végképp nem tudott mat kezdeni ezzel a szépasszony- szereppel. Óriási rutinjának jóvoltából — mint mondani szokás — hozta a figurát, de mert nyilván nem érdekelte, semmit nem tett hozzá. Az pedig, hogy a vetítés kezdetétől az utolsó kockáig — amelyek ugyebár arról számoltak be, miszerint kőolajkincse miatt mégis fontosabb településsé formálódik Tatárszeg — majd másfél óra telt el, csak tovább ronthatta a nézők kedvét. Ily terjengősen kedélyeskedni ugyanis nem lehet: a publikum, ha csak szóra szóval traktálják,-köny- nyen elunja magát. Akácz László meghatódni és örülni, gondolkozni vagy felejteni akart. Ekkor alakult ki a bolgár film kutató természete, a múlt faggatása, a néhol patetikus- nak tűnő lírai hangvétel. Nem születtek kimagasló alkotások, ám ezeken az alapokon cseperedtek a későbbi sikerek. A mához szólnak \ Es jöttek a hatvanas évek, a kitárulkozás, az önismeret, a valóság föltárásának időszaka. A filmművészet jeles alkotói mindenütt a társadalmi kérdéseket, az emberi kapcsolatokat vizsgálták, néha már szociológiai igénnyel. Egycsapáíra megismertük Fellini, Bergman, Antonioni, Truffaut, Bunuel, Resnais, Godard nevét. Ez volt a magyar film nagy korszaka is, szinte minden esztendőre jutott egy-egy kimagasló értékű mű: Húsz óra, Hideg napok, Szegénylegé-’ nyék, Sodrásban és a többi. A bolgár film is ekkor ért el az európai élvonalba. A problémaérzékeny, az új megközelítési módokat felvonultató alkotások nemzetközi visszhangot váltottak ki. Ezek közül a legismertebb a Vilo Radev rendezte, líraian megkomponált Baracktolvaj. Ugyancsak figyelmet keltettek a Cár és a tábornok és a Leghosszabb éjszaka című filmjei. Az elismerést jelzi, hogy amerikai, olasz, nyugatnémet koproduk- ciós partnerek jelentkeztek. A hetvenes, nyolcvanas évek újabb filmes generációja megőrizte, továbbfejlesztette az előző korszak örökségét. A történelmi múltat kutató, feltáró művek, méginkább a máról, a mához szolnak, és megjelennek a vásznon a hétköznapi élet apró eseményei, fonákságai. Az ember már nemcsak a társadalom tagjaként, hanem mint érzelmekkel, célokkal, konfliktusokkal rendelkező egyén lép föl a hete- djk művészet színpadára. Ez a megváltozott látásmód a mai bolgár valóságban gyökerezik. A társadalmi, a politikai, az anyagi fejlődés, a magyarországihoz hasonló gazdasági reform, az embereknek á munkához, egymáshoz való viszonya egy sor új kérdést vet fel. A bolgár művészet, és ezen belül a film ezekre a kérdésekre is keresi a választ. A bolgár filmművészet legfrissebb termésének néhány darabját hamarosan a hazai vásznakon üdvözölhetjük. Közöttük irodalmi adaptációkat, fiatal, tehetséges alkotók első munkáit. A kínálatból kiemelkedik Eduard Zahaner- jev: Kunyhó a nádasban című filmje. A morális dráma főszerepét a Csontváry című filmből ismert Ishak Find alakítja. Tizennégy helyszínen Pest megyében ma nyílik meg a bolgár filmhét. A következő napokban tizennégy helyszínen ismerkedhetünk meg a játék- és rövid filmek- kell a művészi szándékokkal, törekvésekkel., K. L.
