Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

ew&fap 1984. SZEPTEMBER 23- VASÁRNAP Kétszáz esztendős múlttal Soha nem pótolható értékek A közművelődési intézmé­nyek közül, a levéltár munká­ja meglehetősen a kulisszák mögött zajlik. A tevékenység fontosságát leginkább a szak­mabeliek tudják értékelni. A nagyközönség csupán akkor figyel fel a levéltárra, amikor egy-egy részfeladat előtérbe kerül. A krónikaíró-pályázat értékelésekor kerestük fel Egey Tibort, a Pest megyei Levéltár igazgatóját, és a munka jelentőségéről faggat­tuk. Pontos eligazító minden hely­— Húsz esztendeje évben meghirdetjük történeti, krónikaíró-pályáza- lot. A beérkezett műveket ilyenkor értékeljük. Alapos mérlegelés után, november elején osztjuk ki a díjakat. — Az évtizedek során, mi­ként változott a krónikaírás? — Elöljáróban el kell mon­danom, hogy a Hazafias Nép­front Pest megyei szervezeté­vel, a megyei tanács művelő­dési osztályával, és a három esztendeje bekapcsolódó szentendrei művelődési köz­pont és könyvtárral közösen készítjük elő a pályázati fel­hívást. Minden munkafázist együtt kísérünk nyomon. A dolgozatok száma esztendőről esztendőre mintegy harminc, negyven. Az utóbbi időszak­ban két területen tapaszta­lunk változást. Az egyik: a krónikaírók alaposabban, igé­nyesebben kutatnak a téma iránt. A másik: másfél évti­zeddel ezelőtt inkább a tör­téneti visszatekintések do­mináltak. Most a jelen forrá­sainak kutatása és a múlt fel­tárásának igénye egyensúly­ban van. Leginkább a minő­ségi előrelépésnek örülünk. — Bizonyára önök is tettek ennek érdekében. Miként tud­ják a meglehetősen szétszóró­dó tevékenységet összefogni? — Megpróbáltuk ezen a te­rületen színesíteni módszerta­ni tevékenységünket. Mást ne mondjak: ismét beindult a tanfolyamjelleaű honismereti akadémia a HNF és a szent endrei megyei művelődési köz-' pont és könyvtár szervezésé­ben. A téma iránt érdeklő­dők havonta egyszer össze­gyűlnek, előadásokat hallgat­nak meg. Azon túlmenően, hogy szakemberekkel konzul­tálhatnak, megismerkednek egymással. Ennél jobb alka­lom talán nem is adódik ar­ra, hogy a különböző telepü­léseken élők elmondhassák gondjaikat, eredményeiket Ugyanakkor ebben az esz­tendőben látott napvilágot a Hogyan írjam meg falum történetét? című kiadvány. Aki kézbe veszi, egészen pon­tos eligazítót kap, mind a tartalmi, mind a formai meg­oldásokra. Ezzel még nincs vége a lehetőségeknek. A kö­zeljövőben szeretnénk meg­jelentetni a Hogyan írjam meg a szövetkezetem történe­tét?, vagy említhetném az üzemtörténet-írás forrásait tar­talmazó kiadványtervünket Holnapra eltűnnek — Mi az újdonság ezekben a kötetekben? — Az eddigi módszertani kiadványok sokmindenről szó­lották, csak éppen magát a forrást nem tárták fel. Mi azt szeretnénk bemutatni, hogy az amatőr kutató mit találhat meg a forrásanyagban, ha kézbe veszi. Eligazítót adunk ami egyszersmind szemléltető eszköz is. Az a célunk, hogy az átfogó falutörténetek mel­lett a szövetkezetek, az isko­lák, az üzemek és a különfé­le intézmények históriája se vesszen a feledés homályába. A jelenidő megörökítése szín tén fontos. Talán elég, ha annyit elmondunk, hogy a ma tetten érhető történések, holnapra eltűnnek. Ezért sze­retnénk, ha a legfrissebb anyagok is bekerülnének az írásokba. — Kikkel szövetkeznek tevékenység során? — A legszorgalmasabb gyűjtök a nyugdíjas pedagó­gusok. Rajtuk kívül népmű­velőktől kétkezi munkásokig sokan jelentkeznek forrás­Rádiófigyelő TANAKODÓ. Egyelőre még többen vagyunk olyanok, akik­nek még a mikrokomputer, a személyi számítógép is misz­tikus masina. Jómagam nem is olyan sok évvel ezelőtt pél­dául úgy tanultam számítás- technikát, hogy két vaskos kötetet is átnyálaztam, de szá­mítógépet egyet sem láttam. Ma már az egy évvel ezelőtt induló akció eredményeként gyakorlatilag minden középis­kolában is van gép, s mint örömmel hallottam a Tanako­dó műsorában, most már az általános iskolák felszerelése is elkezdődött. Időszerű tehát, hogy diákok, tanárok és szá­mítógépes szakemberek arról tanakodjanak,, milyen ered­ménnyel járt, milyen tapasz­talatokat hozott az eddigi munka. Azok a fiatalok, akik most ismerkednek meg ezekkel a berendezésekkel, egyáltalán nem érzik munkának, tanulás­nak az új ismeretek elsajátítá­sát — hallottuk a riportokban. Sokkal inkább okoz az gondot, hogy az iskolánkénti egy-két gép nem minden diák számá­ra hozzáférhető, arról nem is beszélve, hogy a tehetősebbek már otthon is gyakorolhatnak a maszek masinán, s kell-e magyarázni, hogy számukra mennyivel könnyebbek a feltételek. Az iskolai számítógépek mégis egyenlőbb feltételeket teremtenek, s végül is a legte­hetségesebb középiskolások hozzáférnek a tudáshoz. S ha egyszer odaültek a billentyűk elé. már-már csodákra képe­sek. Nemcsak működtetni tud­ják a gépet, de saját munkáiu- kát is meekönnvítendő, szelte mesebbnél szellemesebb prog­ramokat konstruálnak, melye­ket már nemcsak a hazai köz oktatásban lehet használni, de exportra is alkalmasak. S mert a tudást, a szellemi erőkifejtést értéke szerint kell honorálni, akadnak olyan gye­rekek is, akik szép pénzt ke­resnek ilyen módon. Alig hi­szem, hogy csodálkozik rajta a hallgató: akadt szakember, aki ezen mélységesen megbot- ránkozott. ÉPÍTSÜNK KÁRTYAVÁ­RAKAT. Más műsorról szólva, de még mindig a számítógépes fejlődésnél maradva, a tudo­mányos technikai forradalom­nak ez az ága előbb-utóbb azok életének is részévé válik, akik soha egyetlen programot sem készítettek, esetleg nem is tudnak gyököt vonni. Na­gyon valószínű, hogy egy év­tized múlva, ha kiejtjük a kár. tya szót. már nem az ultira fo­gunk gondolni, hanem az okos” kártyára, amely egy szerre lehet elektronikus fize­tőeszköz, képes tárolni négy oldalnyi információt, lehet szállodai szobakulcs, útlevél, esetleg számításokat is elvé­gezhetünk segítségével. A felhasználásra vonatkozó magyar tervek egyelőre szeré­nyek, megvalósításuk gyerek­cipőben jár. Az OTP pénzhe­lyettesítőként, csekkfüzetként akarja alkalmazni, a Skálában törzsvevőiket akarják ellátni vele, az egészségügy feltüntet né rajta valamennyi, az élet­mentéshez szükséges személyi adatot. De mennyi ennek a realitá­sa? Tuscher Tünde műsoré ban a szakemberek amellett kardoskodtak, hogy bár beve­zetése nem csekély beruházás, sál jár, alkalmazási lehetősé­geivel mégis komolyan kell foglalkozni. Ezen véleményt támogatja az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság is. A honosításnak persze mű­szaki feltételei is vannak, magyar ipar ma még nem ké­pes ilyen mikroprocesszoros lapokat gyártani, de nemzet­közi együttműködés eredmé nyeként hamarosan megoldha tó ez a probléma is. Néhány év múlva, zsebünkben a kártyá. val valószínű'eg már meg sem értjük, mi volt ebben a nyolc­vanas évek közepén az újdon­ság? Cs. A. anyaggyűjtésre, feldolgozás­ra. A levéltár és a fióklevél­tárak kutatótermei arról ta­núskodnak, hogy sokan több évi búvárkodásra rendezked­nek be. — A mindennapi tevékeny­ség és a most aktuális kró­nikaíró-pályázat értékelésén kívül, mire készülnek a levél­tár munkatársai? Földrajzi nevek — Nagy fába vágtuk a féj- szénket: elkezdődött a föld­rajzi nevek gyűjtése, ami legalább másfél évtizedet át­fogó munka. Ezenkívül a jö­vő esztendőben ünnepeljük a levéltár intézményi fennállá­sának kétszázadik évforduló­ját. Erre az alkalomra szeret­nénk, ha megjelenne egy gyűjteményes kötet Pest me­gye múltjáról. A tanulmányok java már elkészült. A nyitó anyag bemutatná a levéltár múltját, jelenét. Ezt követően egy-egy résztanulmány fog lalkozik az egyes területek kel. így például szó lesz a községi közigazgatásról a XVIII. században, az első népképviseleti választásról 1849 és 1867 között, az ipar- irányításról és iparszerkezet ről a dualizmus korábap. az első vasutakról, a szabadmű­velődésről 1920 és 1950 kö­zött. Szentendre város köz igazgatásáról a XIX. század­ban és sorolhanám a tanul­mányokat.. Kiadványaink kö­zött szerepel még a Pest-Pi- lis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-tól 1711-ig. Egy későbbi falumonográfia-sorozat gazdá­ja is a levéltár lesz. — Közeli és távoli tervek mellett tudjuk, hogy gondok­kal küszködnek. — Sajnos, meglehetősen mostoha körülmények között dolgozunk Budapesten. Azt hiszem elég, ha csak jelzem, mit jelent az állandó beázás­sal fenyegető pinceraktár, zsúfolt terület. Utópisztikus gondolat lenne, ha egycsa- pásra — netán egy új levél­tár építésével minden meg­oldódna. Azért reményke­dünk, hogy előbb-utóbb jobb körülmények közé kerül maholnap kétszáz esztendős intézmény. Már azért is. mert soha nem pótolható értékek forrásanyagok megőrzéséről, védelméről van szó. Erdősi Katalin Varázsvessző Az út szélén élettelenül he­verő állattetemet az autók kikerülik. Megszokott látvány. Mint ahogy az időnként fel­kavaró indulatok. parttalan viták is arra kényszerítik az embert, hogy újragondolja, átértékelje a természethez fű­ződő viszonyát. Mert a ténye­ket nem szabad szélfútta ho­mokkupacként hol így, hol úgy csoportosítani, s olyan követeléseket megfogalmazni, amelyek nem reálisak. Hiszen ki hihetne például abban, hogy mondjuk Vácott, a ce­mentgyárból érkező porfelhő­ket elsöpörhetné az indulat, amely azt hirdeti: bontsuk le az üzemeket! Nem ez a járható út. Hogy mégis merre keressük a meg­oldást, arra jó példákat ad Gánti Tibor, az Eltűnő szi­getek című könyvében, amely a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerző gyermekkorára emlé­kezve írja le, hogyan változott a Dunakanyar, nemcsak a táj, hanem az emberek is. S bár minduntalan' felbukkan a so­rok között a tudós elhivatott­sága — Gánti Tibor a bio­kémia tudományában ért el kiemelkedő eredményeket —, mégsem szokványos életrajzot olvashatunk. A személyes val­lomások keverednek a régi emlékek tényekre alapuló ma­gyarázatával, s ez teszi oly izgalmassá ezt a könyvet. S ami még jobban elkülö­níti ezt az olvasmányt a felnőtteknek szóló ismeretter­jesztő művektől: Gánti tu­dóstársainak haragját is kész­séggel vállaló kezdeményezé­se. A Vizek című ciklus utol­só története a varázsvessző­ről szól, erről az egyszerű dróthurokról, amely értő em­ber kezében műszerként vi­selkedik. Használhatóságában nagyon sokan kételkednek, mert működését még ma sem tudják pontosan megírna gya- rázni. A szerző, mint írja, ma­ga is forgatja ezt a szerszá­mot, s tapasztalatai szerint — eredményesen. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a könyvet, bár szó sze­rint nem találjuk meg leírva, mégis azt sugallják a sorok: nemizs.ak a technikai fejlődés szolgálja a haladást, hanem a természeti értékek megőrzése is. Ahogy a szerző summáz­za műve zárásaként: nem csu­pán pénz kell a környezet megóvásához, hanem elsősor­ban szemlélet, elképzelés és igény. F. Z. Egy szobor ürügyén Az idén a képzőművé­szeti világhét központi té­mája az iskola és a műal­kotások kapcsolata. A kér­dés nagyon időszerű, és szerencsére már a napi, gyakorlati életben tapasz­talhatók dicséretes példái. Egyre több tanintézet hasz­nálja nevelési energiának a képzőművészetet és fordít gondot nemcsak a tér, ha­nem az ember belső kör­nyezetkultúrájára. Számos gimnáziumot sorolhatnék fel, amely egyúttal szinte kis múzeum, illetve galé­ria is a szobrok, festmé­nyek, grafikák jóvoltából. Nemrégiben Pécelen, a Ráday Pál Gimnáziumban Cs. Kovács László szob­rászművésznek az iskola névadójáról készített mell­szobrát avatták föl, s bár csak egyetlen kis példa ez, mégis alkalmat ad arra az ösztönzésre, hogy az isko­lák névadójuk szobrát ne­velői célzattal készíttessék el. Itt Kohn Gábor igaz­gató és Pósfai Imréné igaz­gatóhelyettes a műalkotást ennek szolgálatába állítja. Ezúttal — mint bizonyára másutt is — nemcsak a környezetet szépítette az udvaron elhelyezett bronz­szobor, nemcsak II. Rákó­czi Ferenc egykori bizal­masának, az intézet név­adójának emlékét ápolja a méltó hazaszeretet jegyé­ben, hanem szoborba hívott ügyeletes tanárként fegyel­met, magatartást alakít. A szobrászi üzenet és jel em­bernövelő energiává válik, státussá. Ehhez az emel­kedett állapothoz hozzájá­rult Cs. Kovács László, aki a magyar plasztika jelené­nek egyik erőssége, aki Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt a Képző- művészeti Főiskolán, ta­nulmányúton járt a Szov­jetunióban és az USA-ban. A fiatalok véleménye — ahogy a művet fogadták és befogadták — különösen sokatmondó, sőt általáno­sítható tapasztalatokat nyújt. A legtöbbjükben tu­datosítja a névadó egykori tetteit, amelyekből szintén épült a haza. Rákóczi kancellárja könyvtáralapí­tó is volt, a tudományok sáfára, s mindez vala­mennyi péceli diákot olyan lelkesedéssel töltött él, mely a példán okulva foly­tatást is vállalt a Ráday- életműből. Van, aki komor tekintetű férfit lát benne, egy másik tanuló egysze­rűen csak büszke rá, hogy szobra van a péceli gimná­ziumnak, s ez az intézmény rangját emeli. Sokan felis­merték, szebb lett az isko­la környezete, jóleső érzés naponta az udvarra lépni, hiszen a szobor, a művé­szet fogadja őket néma üd­vözlettel. Egy kislány így lelkesedik: „A szobor meg­változtatta az udvar ké­pét.” Hozzátehetjük, hogy a tanulóifjúság tudatára, szemléletére is különböző mértékben és irányban, de feltétlenül hatott. Ahogy az egyik harmadikos meg­jegyezte: „Komolyabb lett az iskola." A szobrot úgy avatták fel, hogy egy-egy előadás elemezte II. Rákóczi Fe­renc korát, a kuruc szabad­ságharcot és Cs. Kovács László szobrát, Ráday Pál életét. így valamit minden­kinek mond a mű. Idézem az egyik tanulói véleményt: „Mindenkinek mást. Mást jelent az iskola tanári ka­rának, megint mást a ta­nulóknak és az idegenek­nek, akik talán csak a szobrot akarják megnézni, nem ismerve azt, akit áb­rázol." Lényeg, hogy min­denkinek mond valamit a szobor formává csöndesült gazdag némasága. Igaz, megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint jó helyre került, a kert gyújtópont­jába, más úgy vélekedik, hogy a fák rejtik a bronz­portrét. Ám sokkal több ennél, amit az egyik gon­dolkodó fiatal hangoztat: „Nem elég az, hogy ünne­pélyesen megkoszorúz­zuk. Többre, mindig több­re serkent a mű, Rá­day Pál szoborban is meg- fogalrnazott lelkülete." Ez az igazi értéke a szo. borállításoknak, szoborava­tásoknak, természetesen nemcsak a példaként fel­hozott Pécelen, hanem az egész országban. Különösen akkor, ha általánossá válik ez a példa, s egyre több mai szemléletű kép, szobor értelmezi iskoláinkban a névadó alakját. Losonci Miklós Politikai könyvek Kommunista világmozgalom M rit tudunk a világ kommunis­táiról? Amit a napi hírekben olvasunk róluk. De vajon tud- Juk-e azt, hogy hány kommunista párt működik a világban? Milyen a viszo­nyuk a többi pártokhoz, a kormá­nyokhoz, valamint egymáshoz? Kevés­bé, hiszen van, amelyik illegalitásban dolgozik, és még azt sem közölheti, hogy hány párttag van abban az or- szágoan. Hogyan tevékenykednek? Megtudjuk, ha elolvassuk a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent Mit kell tudni a világ kommunista párt­jairól? című könyvet. Földünkön je­lenleg 107 kommunista elnevezésű, il­letve magát kommunistának tartó párt működik. Indiában például négy is van, Svédországban, Üj-Zélandban, Ausztráliában kettő. Az első kommu­nista szervezet a Kommunisták Szö­vetsége — Marx—Engels közreműkö­désével —, 1847-ben alakult, rá egy evvel később megjelent a Kommunis­ta párt kiáltványa, amely összefoglal­ta az osztályharc addigi tapasztala­tait. a kapitalizmus fejlődéstörvényeit és bebizonyította, hogy a tőkés rend­szer bukása történelmi szükségszerű­ség. A csaknem 150 éves fejlődésnek ki­magasló állomásai: 1864-ben megala­kult az első Internacionálé, majd 1809 ben létrejött a második Interna- cionálé. Lenin fellépése és az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új megvilágításba helyezte a munkásmozgalom valamennyi kérdé­sét. Ezt követőén sorra alakultak meg a kommunista pártok, illetve csopor­tok Tudjuk-e, hogy már 1918-ban megalakult Argentínában a kommu­nista párt? Majd 1919-ben Ausztriá­ban. Magyarországon, Finnországban, Hollandiában, Németországban és Len­gyelországban alakult meg a kommu­nista párt. A Kommunista Interna- conálé Lenin kezdeményezésére 1919- ben jött létre, s segítette az eszmed- ieg és nemzetközileg még gyenge pár­tokat, és ez a szervezet 1943-ban osz­lott fel. Ismert, hogy a második világháború után történelmi jelentőségű fejlődés következett be a kommunista világ­mozgalomban. Több kelet-európai és ázsiai országban népi demokratikus forradalmak zajlottak le, létrejött a munkáshatalom és a kommunista pár­tok oiszágvezető szerephez jutottak. Egyes nyugat-európai és ázsiai or­szágokban a kommunista pártok meg­erősödtek és tömegbefolyásra tettek szert. A világ legjelentősebb, legbefolyá­sosabb kommunista pártja az SZKP. Az 1903-ban alakult és az 1912-ben bolsevik nevet felvett párt, Lenin ve­zetésével, Oroszországban nagy jelen­tőségű mozgalmi eredményeket ért el, és 1917-ben győzelemre vitte a cáriz­mus ellen a forradalmi erőket. Az SZKP hatalmas munkát végzett az ország átalakításában, a Honvédő Há- botúban, majd újjáépítette az orszá­got, és megerősítette a szocializmust a Szovjetunióban. Ma az SZKP a világ egyk leghatalmasabb, legbefolyáso­sabb pártja, történelmi jelentőségű a pátinak Í956-ban megtartott XX. kongresszusa, amely elemezte a világ­ban végbement változásokat, és a Szovjetunió fejlődését elemző számos fontos elvi és politikai kérdésben új, a marxizmus—leninizmust gazdagító álláspontot alakított ki. Ma a Szovjet­unióban az SZKP-nak 18 millió 118 ezer tagja van. A Kínai Kommunista Párt a világ legnépesebb pártja, 40 millió tagja van. A párt 1921-ben alakult, akkor m;ndössze 57 tagja volt. 1922-ben tar­totta meg a második kongresszusát, amelyen 12 küldött már 195 párttagot képviselt. A KKP nagy utat tett meg az évtizedek során, kemény polgárhá­borúban vett részt, harcolt a japán betolakodók ellen, és a hosszú mene­teléssel megteremtette Kína belső te­rületén az önálló- kommunista igazga­tás alatt lévő, kínai területet, ahonnan kiindulva a kommunisták győzelem­ről győzelemre vezették a népi erő­ket, s 1945-ben már 100 millió lakos­ságú, 1 millió négyzetkilométer terü­leten tartották kézben a vezetést, és ekkor már a pártnak 1 millió 210 ezer tagja volt. 1949-ben az egész kí­nai birodalomban győzedelmeskedtek a kommunisták, és megalakult a Kí­nai Népköztársaság. A jelentős sike­rek után a Mao-Ce-tung kezdeményez­te kulturális forradalom sokat ártott a fejlődésnek, és évek kellenek, amíg si­kerül a személyi kuLtusz okozta hibá­kat kijavítani. Az 1982-es kongrtesz- szus a hibák felszámolását, a gazda­ság korszerűsítését jelölte meg fel­adatul. A világ legkisebb, legkevesebb tag­létszámú pártja, a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt, amely 1931-ben alakult, es mindössze 1000 tagja van. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1918. november 24-én alakult, s jelenleg 811 833 tagja van. A párt első titkára Kádár János, aki a világ kommunista pártjainak fejlődé­sét, a köztük lévő eszmei vitákat ér­tékelve, a következőket mondotta: „A történelem tanúsága szerint mozgal­munk fejlődését az szolgálja, ha esz­mecseréinket. a kölcsönös megbecsü­lés, a proletár internarionalizmu• szelleme hatja át, és állásfoglalásain­kat. tevékenységünket alapvető érde­keink és céljaink azonossága vezérli". Mindezt a könyv összegezi, és egy­ben megmutatja, hogy ma hol tart a kommunista mozgalom a világban. Gall Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom