Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. SZEPTEMBER 23., VASÁRNAP feaiifaii Megelőzni a baleseteket Figyelem, jobb szervezés A vezetői ellenőrzés nagyon fontos Egy év alatt nem sok a vál­tozás; a gyártmányszerkezet­ben nincs jelentős módosulás, a műszaki-tárgyi feltételek alapvetően szintén nem külön­böznek az egy esztendővel ez­előttitől, mégis: a baleseti­munkavédelmi mutatók kedve­zőtlenebb helyzetet jeleznek. Miért? Kérdésünkkel Nagy Frigyest, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének munka védelmi vezetőjét kerestük fel. Sok baj okozója — Az okokat vizsgálva azt állapítottuk meg — hangzik a válasz —, hogy ebben az év ben, de különösen az első há rom hónapban az átlagosnál több baleset okozója volt a fi­gyelmetlenség. Csak összeha sonlításképpen említeném: míg június végéig összesen har­minc balesetet tartunk nyil­ván, addig ezek közül tizenki­lenc az első negyedév statiszti­káját rontja. S köztük lénye­gesen megnőtt az útinak ne­vezett — útközben történt — sérülések aránya, amelyek a legtöbbször a gyártól távol következnek be. Mindez azon­ban az üzemi baleseti statisz­tikát rontja, jóllehet, az ebből eredő kiesett munkanapok száma — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — lé­nyegesen csökkent. — Arról lenne tehát szó, hogy ezeket a sérüléseket meg­előzni sem lehet? — Talán úgy mondanám, hegy a legtöbbet műszaki in­tézkedéssel nemigen van mód kivédeni. Figyelemmel, fegyel­mezettséggel viszont igen. S ez annál is inkább fontos, mert az ilyen jellegű balesetek szá­ma magas — az idei évben pél­dául tíz volt. De érdemes arra is felfigyelni, hogy szervezési hiányosságból következően öt sérülés, a karbantartás elmu­lasztása miatt egy. a techno­lógiai fegyelem megsértése miatt szintén egy, fegyelmezet­lenségből következően hat, s az ellenőrzés elmulasztása,, il­letve a nem megfelelő tech­nológiai előírás miatt egy-egy baleset történt. Nos tehát, bár valóban sok baj okozója a meggondolatlanság, a szét­szórtság, s a kapkodás, azért még van mit tenni a műszaki­szervezési, s az ellenőrzési feladatok megelőzést szolgáló funkciójának erősítéséért is. Ä kényelem veszélye — Támogatják-e ezt a mun­kát a dolgozók és a vezetők? — Nem rossz a szemlélet gyárunkban. Ma már minden­ki tudja és érti: a munkavéde­lem nem valami szükséges nyűg, hanem a dolgozó ember egészségét és biztonságát szol­gáló, fontos tevékenység. Az viszont bizonyos; sokan vá­lasztják a kényelmesebb meg­oldásokat. A védőfelszerelést nem veszik fel, az intézkedé­seket nem tartják be, az etlen- ő-zést elmulasztják. Ebben fel­tétlenül további javulást kel! elérni. Ugyanis legyen bármi­lyen csekély is az ebből adó­dó balesetek száma, ezek okozhatják az igazán nagy bajt, Fontosnak tartom, hogy a szervezés, a technológiai fe­gyelem és a vezetői ellenőrzés hatékonysága javuljon. Ezek ugyanis biztosítékokat adnak a munkavédelmi helyzet javulá­sára is. —- Az anyagi lehetőségek nem befolyásolják az eredmé­nyeket? — Természetesen, ha több pénz lenne, nem ártana. Mi­vel azonban elég szűkösek a keretek, s például egy-egv üzem korszerű szellőzésének megoldása — amely egyébként már inkább üzem-egészségügyi kérdés — több millió forintot igényelne, ígv marad a saját erőforrások kihasználása. Te­hát az emberek hozzáállása, s jobb és hatékonyabb ellenőr­zés a termelés színvonalasabb előkészítése, s a szervezés ja­vítása. — A munkavédelmi pro­pagandát As a tájékoztatást mennyire tekintik fontosnak a gyárban? A napi munkában — Az az álláspontunk, hogy erről nem lehet el ;get be­szélni, tehát a propagandát mi is alkalmazza'; Ez azon­ban az oktatásokon, a vizs­gáztatásokon és persze a na­pi gyakoriét! munka során va­lósul meg, s célja: a szem­lélet formálása. Szeretnénk azt is, ha a munkavédelmi őrök, e tevékenység társadal­mi aktivistái is hatékonyab­ban dolgoznának ez azonban még, úgy Iá juk, lávolabbi cél. ők nincsenek könnyű helyzetben. Míg én hivatalból, munkaköri kötelességemnél fogva bármit szóvá tehetek, - ezt elfogadják a dolgozók, ad­dig a munkavédelmi őrök figyelmeztetését kevésbé szív­lelik meg. Ebből látszik — van azért még a szemléleten mit javítani. V. E. Gyári posta Immár másfél hónapja mű­ködik a Csepel Autógyárban Szigetszentmiklós hármas szá­mú postafiókja, vagy — mé­retéből adódóan — inkább fiókpostája. A forgalmuk szé­pen megindult — Szentgyörgyi József né hivatalvezető szerint —, a gyár dolgozói már az el­ső napokban felfedezték őket. A gyár területéről a murí'ka- idő alatt csak nagyon indokolt esetben lehet kimenni. S talán nem a legnyomósabb érv, hogy ebédidőben szeretnénk csekket befizetni, vagy képes­lapot küldeni barátnőnk név­napjára. Nos, o gyári postán mindkettő lehetséges. Az eltelt rövid idő alatt 100 táviratot, 380 csekket, mintegy félszáz átutalási utalványt adtak fel, s tizennégy távolsági beszélge­tést bonyolítottak le. Sok ké­pes- és levelezőlap és egyéb postai értékcikk fogyott. A hírlapárusítás azonban még akadozik, mert a napilapokat többnyire munkába jövet be­szerzik a dolgozók. Mivel többen már korán reg­gel, nyitás előtt is keresik a postát, és délután négy óra után szinte nincs is forgalom, a fiók felettes vezetői fontoló­ra vették, hogy az ügyfelek­hez igazodva, esetleg módosí­tanak a nyitva tartáson. El. E. Útra készül a tej A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat alsónémcdi üzemé­ben naponta 25 ezer liter tejet töltenek zacskókba. A legna­gyobb felvevőpiac: Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Gyál és a Csepel Autógyár. Szántó Albcrtnek (képünkön) csak ritkán akad igazítanivalója a gépen. Trencsényi Zoltán felvétel© Amikor a cél nem szentesíti az eszközt ló szándékkal is lehet hibázni Csendes háború dúl immá­ron második éve a festői szép­ségű Naposparton. A Döm- södhöz tartozó üdülőterület telkeinek bérlői és g község között akkor kezdődött a ha­rag, amikor a tanács — úgy­szólván minden előzmény és tájékoztatás nélkül megkezdte a Napospart telkeinek tartós használatba adását. A száz­húsz bérlő egy része túlzott­nak találta a tanács által kért 800 forint négyszögölenkénti árat. Tartós használat Ahhoz, hogy ennek okát megértsük, csaknem másfél évtizeddel kell visszaperget­nünk az időt. A Napospart el­nevezésű rész ekkor még az ingatlan-nyilvántartásban a 15. tulajdonlapon, a 3301-es helyrajzi szám alatt bejegy­zett, több mint 14 hektáros osztatlan földterület volt, megnevezése csatorna. Kiné­zésre is siralmas: sással, ős­fákkal, bozóttal benőtt, göd­rös, árkolt rész. A Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgató­ság — az OVH rendelkezésé­nek megfelelően — 1970-ben a Napospartot a dömsödi ta­nács kezelésébe adta. Az át­adáskor jegyzőkönyv készült, amelyben a vízügyi igazgató­ság, többek között, rögzítette, hogy amennyiben a haszon­bérbe adott állami területek értékesítésére sor kerül, a bér­lőt elővásárlási jog illeti meg. A bevétel 40 százalékát az át­vevő negyedévenként köteles a Vízügyi Alap számlájára át­utalni. Mivel az átadott terü­letek vízügyi létesítmények részei, azokat el kell különíte­ni, telekkönyvi és földnyilván­tartási átvezetésre alkalmas munkarészeket kell készíteni. A jogszabályok keretei között a községi tanácsok állapítják még az értékesítendő állami területek eladási árát. Az ár megállapításánál — tekintet­tel arra, hogy ezek az ingat­lanok agyaggödör, feltúrt és sokszor a mederrel összefüggő vízjárta területek voltak — a bérbeadáskori állapotát, hasz­nálhatóságát kell figyelembe venni, amelyről az átadó (víz­ügyi igazgatóság) hatósági iga­zolást ad. Az átvevő (dömsödi tanács) köteles az ingatlanok vételáráról értesíteni. Az ér­tékesítés során az adásvételi szerződésekben rögzíteni kell a vízügyi-műszaki szempontból szükséges kikötéseket, korlá­tozásokat. Elnézést azért, hogy ilyen hosszasan idézzük a tizennégy év előtti megállapodást, de ezt tette a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság jelentése is, amely a közérdekű panaszok osztályára érkezett bejelentés nyomán végzett vizsgálatot Dömsödön és több szabályta lanságra, jogsértésre is fényt derített. Például, hogy a Napospar­ton levő csatornára és annak kezelősávjára a vízügynek szüksége van a Duna-ág időn­kénti magas szintje miatt szi­várgó víz elvezetésére. Éppen ezért ezt a területet nem is adták át, de a dömsödi ta­nács erről nem vett tudo­mást a tartós használatba adás során. A végrehajtó bizottság utoljára 1983. december 31-ig kötött szerződést a napospar tiakkal. Az akkori bérleti díj négyszögölenként 7 forint volt. Ezután a vb úgy döntött, hogy a bérleményeket 50 év­re tartós használatba adja, 500 forint négyszögölenkénti áron. A tanács tehát mindvégig úgy kezelte a Napospartot, mintha az üdülőtelkek, szabályosan telekkönyv ezett ingatlanok együttese lenne. Pedig ehhez még számos feladatot kellett volna elvégezni: például kérni a vízügyi igazgatóságtól a csa­torna feltöltésének engedélye­zését. Felméretni a területet és elkészíttetni a telekparcellázá­si, műszaki okiratod s mind ezt az építési hatósággal jó­váhagyatni. Elkészíteni az út-, villany-, vízhálózatot stb. S az egyik legelemibb feladat lett volna előzetesen tájékoz­tatni a bérlőket a tartós hasz­nálatba adás tényéről, mód­járól. Szabadpiachoz mérve Három év alatt, 1981-től kedödően a Naposparton 74 bérlővel kötöttek tartós hasz­nálatra szerződést. A tanács bevétele 3,6 millió forint volt, s ennek a 40 százalékát — a KNEB-vizsgálat megállapítása szerint — nem utalták át a Vízügyi Alap számlájára. Nagyon régen volt teljes a dömsödi tanács apparátusának létszáma. A vb-titkár szep­tember első napjaiban tért vissza a gyermekgondozási szabadságról, az ügyet alig is­meri. A tanácselnök a KNEB- vizsgálat kezdetén súlyosan megbetegedett. A tartós hasz­nálatba adás egész ideje alatt nem volt a tanácsnak műszaki előadója, a vb-titkár távollété­ben mindent az elnök inté­zett. Ma már hibájául róják fel ezt. Kerülnie kellett vol­na még a látszatát is annak, hogy a tartós használatba adást egy személyben ő inté­zi. De vajon hogyan, amikor éveken át magára hagyva, a közigazgatási munkát már A keidők százszor is meggondolják Leköszönő kisiparosok, de miért? Csökkent a fejlődés üteme Ki hitte volna pár évvel ez­előtt, hogy megcsappan az ön­álló ipart kiváltók száma? Márpedig a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének legutób­bi jelentése szerint: a fejlődés folyamata 1982-től megtört, s azóta a létszámnövekedés igencsak mérsékelt. A kisipa­ros szakmákban az elmúlt év­ben együttesen csak 336 fővel emelkedett a főfoglalkozásúak száma. Ez bizony megdöbben­tően kevés. Cipész nélkül Ráadásul a meglevő kisipa­rosok is változtatják helyüket, s nem mindig a lakossági igé­nyeknek megfelelően. Tény, hogy a kisebb településeken nehezednek a feltételek, keve­sebb a megrendelés. Ám ha a kisiparos „leköszön”, ez gyak­ran együtt jár azzal, hogy a fa­lu ott marad cipész, fodrász nélkül, s nem lesz, aki a ru­hákat igazítsa, méretre szab­ja. De a kisiparos természete­sen a saját boldogulását nézi; ha fiatal, ha van benne némi váilalkozókedv, inkább a vá­rosba igyekszik, de minden­képpen átköltözik a nagyobb lélekszámú településre. S mi­után jól lemérhető egyfajta lakossági visszafogottság, a kezdők százszor is meggondol­ják; váltsák-e ki az iparenge­délyt? Eme bizonytalanság, tétovázás eredménye, hogy a nyugdíjas iparosok helyére nem jönnek újak. S ez a hol­napot tekintve egyáltalán nem megnyugtató! A számokat tovább böngész­ve kiderül, hogy nem a főfog­lalkozású, inkább a munkavi­szony melletti iparosok száma emelkedett. S ez sok mindent elárul. így is lehet pénzt ke­resni, nem is keveset, s ugyan­akkor mentesülnek egy csomó kötelezettségtől. Legelőször is megszabadulnak az igencsak tetemes összegű társadalom- biztosítási járulék nyűgétől. S mi tagadás, kisebb a rizikó. Ott a biztos háttér, a főállás, így könnyebb a próbálkozás, az ízlelgetés, ha bejön, ha megéri, még mindig átnyer­gelhet főállású maszekká, ha nem, semmit sem vesztett. A döntésben nyilván az is közre­játszik, hogy kedvezőbbé vál­tak a munkaviszony melletti ipargyakorlás feltételei. Előny, hogy nem kell mun­kaadói engedély, a társada­lombiztosítási járulék ala­csony, s változatlan összegű a balesetbiztosítási járulék. Ez így együtt annyira vonzó, hogy az elmúlt évben több mint ez­ren váltak munkaviszony mel­letti kisiparossá. Ám ennél is meglepőbb, hogy a mezőgaz­dasági megyékben még ez a tendencia is leáldozóban van. A kimutatás szerint ott inkább a kertet, a háztájit választják, sokan áttérnek — kiegészítő tevékenységként — a gyü­mölcs-, a zöldség-, a szőlőter­mesztésre, vagy az állattartás­ra. Az adatok alapján kirí­vóan így van ez Szabolcs, Haj­dú és Békés megyében. Kontárok aranybányája A pontosabb kép kedvéért érdemes áttekinteni, miként is alakul a különbőzé szakmák kedveltsége. Most virágkorát éli a közúti szállítás, legfel­jebb a szekérfuvarozók kezde­nek kiszorulni a pályáról. Vi­szont ismét feljövőben van az autószerelő szakma, ennek egyszerű a magyarázata: túl sok az öreg, gyakran javításra szoruló kocsi. Viszont alig emelkedik az építőiparban dolgozó kisiparosok száma, sőt például a bádogos, a cserép­kályhás, a parkettacsiszoló szakmákban még csökkent is a létszám. Ez aztán igencsak ellentmond annak, hogy soha nem látott mértékben építik a magánerős házakat, s a nya­ralók sem mentek ki a divat­ból. Akkor ez miért nem tük­röződik a létszámalakulásban? A KIOSZ jelentése szerint azért nem, mert e terület a kontárok aranybányája, az adót nem fizető „feketegaz­dálkodóké”. Azoké, akiket a KIOSZ „láthatatlan szférá­nak” nevez, amely különlege­sen jó szimattal a legjobban jövedelmező ágat szállta meg. Tehetik, mert az ellenőrzés nem megfelelő. Továbbmenve: a textilruházatban csökkent a férfiszabók száma — ez nyil­ván azzal függ össze, hogy jobb lett a konfekcióipar, s kevesebb embernek telik csi­náltatott ruhára. A női szabók helyzete valamivel jobb, ám idestova legyőzhetetlen kon- kurrenciát jelentenek számuk­ra az Illegális bedolgozókat foglalkoztató butikok. S ami teljesm kilátástalan: a cipőja- vítás jövője, e téren még után­pótlásra sem lehet számítani. Megtorpanás után A KIOSZ jelentése szerint sürgős és átgondolt intézkedé­sekre van szükség annak ér­dekében, hogy a kisiparoslét­szám az 1982. évi megtorpanás után tovább emelkedjen. Min­denesetre a legutóbbi grafikon intő jel: valamit tenni kell, valami nincs rendben. Cs. Gy. már lehetetlenné tevő helyzet­ben dolgozott az apprátus. Mindennek szinte természetes következménye, hogy egy sor jogszabályt, rendéletet, előírást megszegve végezték a telkek ügyintézését. Az is igen jellemző a döm­södi heiyzetre, hogy a haszná­latba adás körüli tanácsi munkáról a párttitkár számol be. Az elnök, akit megrom­lott egészségügyi állapota miatt nyugdíjaztak — külföl­dön van, a vb-titkár nem is­meri az ügyet, a szakigazga-' tási szerv helyettes vezetője szabadságon. Így történt, hogy Bábel Sándor válaszol a kér­désekre. — Egyáltalán nem irreális az a 800 forint, amelyet a vb megállapított — mondja indu­latosan. — Amikor a tanács valamilyen célra magánsze­mélytől vásárolt meg ingat­lant, ennyiért adták azt is. Tudomásul kell venni, hogy az ország egyik legjobb hor­gászvize ez a Duna-ág, és ilyen árak alakultak ki. Egy évben kétszer Arról, hogy ezek a telkek nincsenek telekkönyvezve, és azok, akik 10—15 éve kibérel­ték egy gödrös, bozótos föld­darabon varázsoltak virágzó, gondozott kerteket, csinos kis házakat — nem esik már szó. Arról sem sikerült megtud­nom többet, hogyan és miért emelte a dömsödi vb egy év alatt 500-ról 800 forintra az árat. A 16/1982-es vb-határo- zat még az előbbi, amíg a 49/1982-es már az utóbbi ősz- szeget határozta meg. Az ár­emelésről szóló határozat ki­szivárgott. s a bérlők egy ré­sze — félve az újabb ármódo­sítástól — megkötötte a tartós használatba vételi szerződést a tanáccsal. — Az elhúzódó KNEB-vizs- gálatba belerokkant az elnö­künk, és úgy éreztük, hogy igaztalanul marasztalták el — folytatja Bábel Sándor. — Ezért a körzetközponti, illetve a megyei pártbizottsághoz for­dultunk és az ügyészség vizs­gálatát is kértük. A dömsödi telekügyeknek több kilónyi aktája fekszik a KNEB-nél, legalább annyi a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talában, az MSZMP Központi Bizottságnál, a Legfőbb Ügyészségen és a Pest megyei pártbizottságon is. Tény, hogy a Ráckevei-Du- na-ág üdülőkörzeteinek a vég­leges rendezése hosszú időt és sok pénzt igényel, amellyel sem az érintett községek, sem a megve nem rendelkezik. Az is nyilvánvaló, hogy a helyi tanácsok rövid távon, önerő­ből, megnyugtatóan a vitás kérdéseket nem tudják ren­dezni. Ezt bizonyítja a döm­södi eset is. Területrendezési terv és te­lekkönyvi átírás hiányában továbbra is szabálytalan és kockázatos vállalkozás a tar­tós használatba adási szerző­dések kötése. Ahhoz, hogy Dömsödön az üdülők és tele­pülések vezetése között javul­jon a viszony, az eddiginél nagyobb demokráciára és nvilvánosságra van szükség. Táiékoztatni kell a telekbér­lőket és tulajdonosokat, hogy mire fordították a közműfej­lesztésre befizetett pénzüket. Kezdődik a pereskedés? De vajon mi lesz a sorsa a már tartós használatba adott, telekkönyvi bejegyzés és hely­rajzi szám nélküli ingatlanok­nak? És mi lesz azokkal a bérlőkkel, akik még nem kö­töttek szerződést? Elkezdőd­nek a végeláthatatlan polgári perek? Jó lenne okulni a dömsödi esetből. Annál is inkább, mert előtte a Duna-ág túl­partján kísértetiesen hasonló ügy borzolta Va kedélyeket. Természetes, hogy a szűkös pénzeszközökkel gazdálkodó, ugyanakkor nagy gondokkal küszködő tanácsok egyetlen komolyabb bevételi forrása az üdülőterület. De semmilyen nehézség nem ad mentséget még a legjobb szándékkal el­követett iogsértésre sem. A cél ebben az esetben sem szentesítheti az eszközt... Mőza Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom