Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

2 Mf)Ti jf?* jr 1984. SZEPTEMBER 23., VASÁRNAP Diplomáciai nagyhét előjátéka űromiko New Yorkban — Új feszültségek Libanonban Hadüzenet nélküli háború elsősorban pakisztáni területről Bár az ENSZ közgyűlése már kedden megkezdte mun­káját, s több tagállam kiü­ti "minisztere is New York­ban tartózkodik, az érdek­lődés a világszervezet 39. ülésszaka iránt, még koránt­sem érte el azt a szintet, ami egy elsővonalbeli világpoliti­kai esemény jogos jussa a nyitány napjaiban. Ez két tényezővel függ össze. Egy­részt azzal, hogy az ENSZ az első héten szervezeti és ügy­rendi kérdésekkel foglalko­zott, s az általános politikai vita — amely minden köz­gyűlés slágere — csak hét­főn kezdődik Ronald Reagan amerikai elnök felszólalásá­val, aki az Egyesült Államok nevében fejti ki nézeteit a legégetőbb világpolitikai kér­désekben. Ezután hangzik majd el Andrej Gromikónak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnöke első helyettesének, külügyminiszternek rendkívü­li érdeklődéssel várt beszé­de. A másik ok a közgyűlés ülésszaka iránti takaréklán­gon levő érdeklődésre az, hogy csak a jövő héten kerül sor az ENSZ keretében vagy alkalmából megtartandó olyan fontos kétoldalú találkozók­ra, mint amilyen a Gromiko —Mondale, Gromiko—Shultz és a Gromiko—Reagan esz­mecsere. Mindezekkel magya­rázható, hogy az ülésszakon való részvételre bejelentett 18 államfő, alelnök és kormány­fő valamint 99 külügyminisz­ter közül sokuk jelenlétét csupán a jövő hét kezdetétől várják. Mindez persze nem volt akadálya annak, hogy a világszervezet közgyűlésén már ott levő ffiagasrangú személyiségek között jelen­tős eszmecserékre kerüljön sor. MIT VAR A VILÁGSAJTÓ A GROMIKO—REAGAN TA­LÁLKOZÓTÓL? ____________ Az alaphangnem változat­lanul az. hogy e magasszin­tű személyes kapcsolatfelvé­teltől — amely legalább há­rom évvel azután következett be, mint ahogy a helyzet megkövetelte volna. — nem lehet lényegi eredményeket várni. Ez a magasszintű sze­mélyes érintkezésfelvétel — a legtöbb nyugati lap véle­ménye szerint — csupán azért jöhetett létre, mert Reagan elnökre, — aki újra­választásáért verseng, — rend­kívüli nyomás nehezedett. A demokrata párti korteshad­járat vezetői egyik fő adujuk­nak azt szánták a kampány­ban, hogy Reagan nemcsak hogy éveken át kifejezetten elzárkózott a Szovjetunióval folytatandó magasszintű pár­beszédtől, hanem olyan poli­tikát valósított meg, amely mélypontra juttatta a kétol­dalú viszonyt és lehetetlenné tette, hogy bármiféle világ- politikai kulcskérdésben a két világhatalom álláspontja kö­zelebb jusson egymáshoz. Nem meglepő, tehát, hogy amikor a közelmúltban a Gromiko—Reagan találko­zó hírét megerősítették, egyes, a Republikánus Pár­tot támogató újságok kom­mentárjai olyan színeze­tet próbáltak adni a ké­szülő eseménynek, mintha a Szovjetunió „a realitásokra építve” „felülvizsgálná” ko­rábbi, a fegyverkezési verseny új fordulóit megnyitó wa­shingtoni politikai irányvonal éles bírálatát. Eszerint azzal, hogy szovjet részről a válasz­tási hadjárat ily előrehaladott szakaszában (a szeptember 28-i Gromiko—Reagan talál­kozó alig öt és fél héttel elő­zi meg az elnökválasztás dá­tumát) folyamodnak ilyen lé­péshez, ezzel tulajdonképpen „Reagan javára beavatkoz­nak” a kampányba, hiszen szinte bizonyos újabb hivata­li ciklusa a Fehér Házban. Egy másik ilyen propaganda­vonal az volt, hogy a fegy­verkezési verseny fokozásá­nak realitásait a Szovjetunió­nak tudomásul kell vennie. S a találkozó azt mutatja, hogy a szovjet politika ezután el­ismeri a nyugat-európai ame­rikai rakétatelepítések visz- szafordíthatatlanságát, s en­nek tudatában vállalkozik a Reagannel való eszmecseré­re. Ezekre a kilátásokra és be- lemagyarázásokra a legilleté­kesebb szovjet személyek ad­tak csattanós cáfolatot és ez el is hallgattatta e „reagani politikát igazolni kívánó” han­gokat — mint nyugati kom­mentátorok közül sokan rá­mutattak A szovjet kormány szóvivője közölte, hogy Gro­miko Reagannel nem mint elnökjelölttel, hanem, mint az Egyesült Államok hivatalban levő elnökével ül le eszme­cserére. Ezt követte az a be­jelentés, hogy a Fehér Ház jelenlegi fejével való tárgyalás előtt a szovjet külügyminisz­ter eszmecserét folytat Mon­dale demokratapánti elnökje­lölttel. S ezek után maga Mon­dale is igyekezett „helyére tenni” a készülő találkozókat, amikor kijelentette, hogy ő is úgy tekinti a Gromiko—Rea­gan találkozót, minit az Egye­sült Államok hivatalban levő elnöke és a Szovjetunió ma- gasrangú személyisége közötti kapcsolatfelvételt, Megtoldot­ta azzal, hogy betartva a „já­tékszabályokat”, támogatja a Fehér Ház fejét az „ameri­kaiak nevében folytatandó tárgyalásain”. Ami a reagani fegyverkezé­si versenybe való állítólagos szovjet „beletörődést” illeti, erre Andrej Gromiko David Rockefellerrel a héten foly­tatott találkozójakor messze- hangzó választ adott. A szov­jet külügyminiszter élesen el­ítélte az Egyesült Államok­nak az erőviszonyok megvál­toztatására irányuló törekvé­seit, s világossá tette, hogy csakis akkor képzelhető el bármiféle javulás a nemzetkö­zi kapcsolatokban, ha Wa­shington lemond erről a ve­szélyes és elhibázott irányvo­nalról. A kialakult helyzetért az Egyesült Államok kormánya felelős — mutatott rá Andrej Gromiko — így Washington­nak kell lépnie azzal, hogy megteszi a konstruktív pár­beszéd kialakításához szüksé­ges lépéseket. MIÉRT TÄMADT ÜJ FE­SZÜLTSÉG LIBANONBAN? Heteken át tartó bonyolult tárgyalások után, amelyek cél­ja az volt, hogy lépésről lé­pésre megteremtsék és tar­tóssá tegyék e sokat szenve­dett ország belső békéjét, a politikai inga a jelek sze­rint ismét a feszültség foko­zódása felé lendült el. Az amerikai nagykövetség épüle­te elleni csütörtöki merény­letet, amelynek sok halálos áldozata és sebesültje volt egy telefonáló szerint egy szélső­séges terrorista csoport kö­vette el és ezt a véres me­rényletet széles körben el­ítélték mind Libanonban, mind világszerte. Az elnökválasztási hadjá­ratba bonyolódott amerikai kormányzat azonban a jelek szerint valamilyen „megtorló lépést” fontolgat, s heiikop- teranyahajót irányított a Szuezi-csatornától a libanoni partok felé. Bár hivatalos kö­rökben elzárkóznak attól, hogy közöljék, kik ellen, egy­általán akarnak-e visszavágni, a kormányzat szóvivői az ed­digi washingtoni politika vál­tozatlan folytatása mellett tesznek hitet Libanon ügyé­ben. Mint megfigyelők meg­jegyzik: lehetséges, hogy jó­idéig vagy talán örökre rej­tély marad, hogy valójában kik is követték el a véres terrorcselekményt. Attól tar­tanak viszont, hogy ezt az amerikai kormányzat ürügy­ként használja fel a Libanon ügyeibe való ismételt katonai erővel történő beavatkozásra, s ezzel rendkívül kiéleződik újra a közel-keleti helyzet. MIÉRT KERÜLT ELŐTÉR­RÉ AZ AFGANISZTÁNI HELYZET? Az utóbbi hetekben az af­gán népi kormány ellen fel­lépő fegyveres ellenforradal­mi csoportok súlyos veresé­geket szenvedtek Diverzáns akcióik területe ezek nyomán jelentősen leszűkült és mind­inkább csupán a Pakisztánnal határos vidékeikre korlátozó­dik. Mindezek nyomán némi, bár inkább csak ügyrendi ha­ladás is mutatkozott azokon az afgán—pakisztáni tárgya­lásokon, amelyek az ENSZ főtitkár személyes képviselő­jének közvetítésével folynak. A helyzet azonban e meg­beszélések ellenére sem vál­tozott alapvető módon, hiszen Pakisztán változatlanul tá­maszpontul szolgál az afgán ellenforradalmi erők számára, amelyek e szomszédos ország­ból kiindulva hajtják végre a népi kormány elleni támadá­saikat "és kapnak fegyverek­ben, hadianyagokban állandó utánpótlást. Világos tehát, hogy addig amíg Pakisztán­nak az alilenforradalmár di- verzánsokat támogató politi­kája nem változik meg, és a terrorista csoportok a szom­szédos országból állandó kül­ső segítségre számíthatnak, nem lehet véglegesen megteremte­ni azt a rendet és békét, amelyre pedig a belső építés­hez és kibontakozáshoz a ka- bulii népi kormányzatnak múlhatatlanul szüksége van. Ezért történt, hogy Andrej Gromiko ENSZ-beli tartózko­dása során Jakub Han pa­kisztáni külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén „had­üzenet nélküli háborúnak” nevezte azokat az akciókat, amelyeket elsősorban Pakisz­tán területéről folytatnak. A szovjet külügyminiszter ezért hangoztatta, hogy amíg ennek vége nem szakad a dá-kelet­ázsiai helyzet normalizálódása sem valósulhat meg. Andrej Gromiko figyelmeztette a pa­kisztáni diplomácia vezetőjét, hogy a fegyveres beavatko­zást elősegítő pakisztáni te­vékenység kárt okozhat az' országnak. Kifejezte reményét, hogy Pakisztán megváltoztatja eddigi magatartását és a tár­gyalásos rendezés útja jár­hatóvá válik. Arkus István Kitüntetést kapott az észt főváros A Nagy Honvédő Háború Érdemrend első fokozatát nyújtotta át szombaton Tal­lin városának Viktor Csebri- kov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió AUambiztonsági Bizottságának elnöke. A leg­felsőbb tanács elnöksége az észt főváros dolgozóinak a második világháború idején tanúsított bátorsága, és ki­tartása elismeréseként, vala­mint gazdasági és kulturális építésben elért sikereiért ado­mányozta a kitüntetést. Az érdemrend átnyújiása után mondott beszédében Viktor Csebrikov több idő­szerű nemzetközi kérdésről is szólt, megállapítva, hogy az Egyesült Államok jelenle­gi kormányzata a nemzetkö­zi feszültség fokozására tö­rekszik, külpolitikáját az erő­szak alkalmazására, a neki nem tetsző politikát folyta­tó államokhoz és kormányok­hoz intézett fenyegetésre épí­ti. Washington ilyen politi­kát próbál folytatni a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok irányában is. Várkonyi Péler az ENSZ-közgyűlésre utazott Befejeződött a dániai látogatás Dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter, aki Uffe Ellemann- Jensen dán külügyminiszter meghívására hivatalos látoga­tást tett Dániában, pénteken beíejezte dániai tárgyalásait. A magyar külügyminisztert fogadta II. Margit, Dánia ki­rálynője is. Az MTI értesülése szerint, dr. Várkonyi Péter és Uffe Eliemann-Jensen külügymi­niszterek hivatalos tárgyalá­sain áttekintették a magyar —dán kétoldalú kapcsolato­kat, amelyeket problémamen­tesnek és egyenletesen fejlő­dőnek minősítettek. A nemzetközi helyzetről folytatott megbeszélések so­rán. a külügyminiszterek ki­meg­ma­hívta fejezték aggodalmukat a fe­szültség éleződése miatt, s kifejezték elkötelezettségüket, és eltökéltségüket a helsinki folyamat folytatása, az eny­hülés továbbvitele, az euró­pai béke és biztonság szilárdítása mellett. Dr. Várkonyi Péter gyarországi látogatásra meg Uffe Elleman n-Jensent. aki a meghívást köszönettel elfogadta. Várkonyi Péter külügymi­niszter, akit az Elnöki Tanács megbízott az ENSZ közgyű­lésének 39. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség ve­zetésével, hivatalos dániai lá­togatását befejezve, szomba­ton New Yorkba utazott. Gromiko tanácskozásai New Yorkban Évek után az első megbeszélés New Yorkban hétfőin mun­kaebéden találkozik egymás­sal Claude Cheysson francia és Andrej Gromiko szovjet Közlemény a KGST vb moszkvai üléséről Áttekintették a terveket Szeptember 19—21-én Moszk­vában megtartotta 111. ülését a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság meg­vitatta a KGST-tagországok ez év júniusi, felső szintű gaz­dasági értekezletén hozott ha­tározatok végrehajtásával kap­csolatos kérdéseket. Áttekin­tette a KGST 39. ülésszaka elé kerülő anyagokat, köztük az 1986—1990-es népgazdasági tervek koordinációjáról szóló információt, az energetikai, üzemanyag- és nyersanyag- termelési együttműködés hosz- szú távú komplex intézkedé­seit, a KGST-n belül folyta­tott sokoldalú együttműködés és tevékenység szervezeti tö­kéletesítésének irányait. A végrehajtó bizottság meg­emlékezett annak az egyez' ménynek a 20. évfordulójáról, amelynek értelmében J ugo- szlávia részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveinek munkájában. A végrehajtó bizottság megálla­pította, hogy Jugoszlávia és a KGST-tagországok gazdasági és tudományos-műszaki szer­vei között sikeresen fejlődik a sokoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködés. Hangsú­lyozta. hogy ennek az együtt­működésnek, amely elősegíti a benne részt vevő országok gazdasági növekedését, még széles körű fejlődési lehetősé­gei vannak. A végrehajtó bizottság mun­káját a barátság és az elvtár­si együttműködés légköre jel­lemezte. TASZSZ-nyilaikozat a bécsi tárgyalásokról Washington válasza nem érdemi A Fehér Ház továbbra is azt a látszatot igyekszik kel­teni. hogy Washington és NATO-szövetségesei új lendü­letet akarnak adni a jövő hé­ten újra kezdődő bécsi közép­európai haderő- és fegyverzet­Bogacsov katonai szembúé a genfi találkozóról A diktátum nem párbeszéd Edward Rowny tábornok, aki az amerikai delegációt vezette a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentésé­ről folytatott tárgyalásokon, azt állítja, hogy az Egyesült Államok „rendkívüli módon szeretné csökkenteni az atom­háború veszélyét”, és ezért „bármely pillanatban kész visszatérni a tárgyalóasztalhoz a Szovjetunióval” — emlékez­tet rá kommentárjában Vla­gyimir Bogacsov, a TASZSZ katonai kérdésekkel foglalkozó hírmagyarázója. Bogacsov ehhez kapcsoló­dóan rámutat: a genfi tárgya­lásokon az amerikai delegáció megpróbálta rákényszeríteni a Szovjetunióra, hogy nagy költ­ségek árán gyökeresen ala­kítsa át hadászati erőinek szerkezetét, mégoedig a szov­jet interkontinentális ballisz­tikus rakéták jelentős részé­nek felszámolása útján, felbo­rítva ezzel a fennálló egyen­súlyt az Egyesült Államok ja­vára. A hadászati erők csökkenté­sére vonatkozó szovjet javas­latok abból a feltételezésből indultak ki — folytatja a kommentátor —, hogy Wa­shington számolni fog a Szov­jetunió jogos érdekeivel, leg­alábbis nem fogja fejleszteni más olyan atomeszközeit, amelyek képesek elérni szov­jet területen levő célpontokat. A robotrepülőgépek és a Per­shing-rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdésével — ezek 6—12 perc alatt elérik a szovjet célpontokat — Wa­shington létrehozta azt a csa­tornát, amelynek révén meg­kerülheti a hadászati fegyver­zet korlátozására és csökken­tésére vonatkozó megegyezést. Alig néhány hónappal ez­előtt Rowny egy őszinte pilla­natában elismerte: a Reagan- kormányzat legfőbb feladatá­nak azt tekinti, hogy „a fegy­verzetellenőrzés ne váljék az amerikai külpolitika fő irányelvévé”. „Bizonyos fokig szén eredményeket értünk el ezen a téren” — jelentette ki büszkén a tábornok. csökkentési tárgyalásoknak, és valóban igazságos és ellenőriz­hető megállapodás megkötésé­re törekszenek — írja a TASZSZ szovjet hírügynökség washingtoni keltezésű jelenté­sében. Ez derül ki abból a nyilat­kozatból, amelyet a Fehér Ház adott ki azután, hogy Reagan amerikai elnök fogadta May­nard Glittmant, a bécsi tárgya­lásokon részt vevő amerikai küldöttség nemrégiben kine­vezett új vezetőjét. A szovjet hírügynökség megállapítja: a dokumentum szerint az amerikai elnök részletes útmutatást adott Glittmannak, és megvitatta vele az „előrehaladás kilátá­sait”. Ez az álláspont semmikép­pen nem jelent megfelelő vá­laszt a szocialista országok konstruktív javaslataira. Az amerikai elnök nyilatkozatai­val ellentétben a nyugati or­szágok „javaslatai” nem ele­gendőek arra, hogy alapját képezzék egy valamennyi fél érdekeinek megfelelő megálla­podás megkötésének a bécsi tárgyalásokon — hangsúlyoz­za végezetül a szovjet hírügy­nökség. NSZK-míniszter nyugat-berlini tanácskozáson Az igény törvénytelen A nyugatnémet kormány is­mét kísérletet tett Nyugat- Berlinnel kapcsolatos törvény­telen igényének érvényre jut­tatására. Az alkalmat egy Nyugat- Berlinben, szeptember 15—21. között megtartott építészta­nácskozás és az ehhez kapcso­lódó kiállítás kínálta, amely­re a városba érkezett Oscar Schneider, az NSZK terület- rendezési, építési és városépí­tési minisztere. Az előzetes megállapodások ellenére — hogy tudniillik a tanácskozá­son nem vehetnek részt az NSZK kormányának hivatalos képviselői — a nyugatnémet miniszter nyitotta meg a ki­állítást. A szocialista országok kép­viselői határozottan tiltakoz­tak a nyugatnémet kormány lépése ellen, amely ellentmond az 1971-ben megkötött, Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négy­oldalú egyezménynek. Ez le­szögezi, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része. külügyminiszter — jelenítette be pénteken Párizsban a kül­ügyminisztérium szóvivője. Cheysson a tervek szerint, szombaton délután indul New Yorkba, és szerdán szólal fel az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán, A szovjet diplomácia vezetőjével való találkozása előtt Cheysson Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszter­rel tanácskozik, majd hét­főn este az ENSZ-főtitkár látja vendégül vacsorán a francia külügyminisztert. Andrej Gromiko, pénteken New Yorkban találkozott Vu Hszüe-csien kínai külügymi­niszterrel. Sok év után ez volt az első találkozó a két ország külügyminisztere kö­zött. A találkozón szovjet rész­ről jelen volt Georgij Kor- nyijenko első külügyminisz­ter-helyettes, kínai részről pedig Ling Csing, a KNK ál­landó ENSZ-képviselője. Szombaton New Yorkban folytatódtak a szovjet—kínai külügyminiszteri megbeszélé­sek Andrej Gromiko és Vu Hszüe-csien között. A két kül­ügyminiszter ezúttal a - kínai ENSZ-misszión találkozott. Az ENSZ székhelyén Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter találkozott Joannisz Haralambopulosz görög kül­ügyminiszterrel és baráti lég­körű megbeszélést folytatott vele. Megbeszélésük során ál­lást foglaltak a kölcsönösen előnyös kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése mellett. Vé­leményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről és az ENSZ-közgyűlés ülésszakával kapcsolatos témákról is. Kü­lönös figyelmet fordítottak az európai biztonság megerősíté­sével, a fegyverkezési hajsza megszüntetésével összefüggő kérdéseknek. Svédországi gyűlés Cél a mozgósítás Szombaton a svédországi Okersbergben megkezdte­munkáját a nem kormány - szervezetek leszereléssel fog­lalkozó különleges bizottsága Ez a bizottság több mint negyven nemzetközi, nem kormányzati szervezetet és tíz országos békemozgalmat fog­lal magába. A találkozón, amelynek a nemzetközi Lenin-békedíjja! és a Nobel-békedíjjal kitünte­tett ír politikus, Sean MacBride az elnöke, a szakszervezetek, különböző tudományos, női. ifjúsági szervezetek és jelen­tős országos békemozgalmak, köztük a szovjet békebizottság képviselői vesznek részt. Az ülés figyelmének közép­pontjában a nemzetközi köz­vélemény mozgósítása áll a fegyverkezési verseny megfé­kezése és egy nukleáris há­ború vészéivé csökkentésének érdekében. Az értekezlet na­pirendién szerepel még a fel­szerelésért az ENSZ égisze alatt folytatott kampány ki- szélesítése és a társadalmi zervezeteknek azokon a ren­dezvényeken történő részvé­tele, amelyek az 1985-ös ENSZ nemzetközi éve és az 1986-os béke nemzetközi éve eseményeivel kapcsolatosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom