Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1984. SZEPTEMBER 22.. SZOMBAT

SZf NHÁZI LEVÉL

A hatalom játékai

_ A színházak — még az angol társulaton is — telve nyúlnak Shakespeare úgynevezett királyclra- I máihoz. Nem 'azért — vagy nem elsősorban azért —, mert ez az egymással összefüggő nyolc dráma nem jó színpadi mű, mert hát ezek is Shakespeare munkái, s mint ilyenek, garantálnak egy bizonyos (magas) művészi minőséget. A nehézséget inkább az okozza, hogy líiaba remek drámák, rémén szinpadi munkák ezen, mégi3 annyi bennük az információ, annyi a történelmi eseményekre, személyekre utaló rész, hogy nagyon nehéz követni a cselekményt, nehéz kiigazodni a sok szereplő, a sok név, a sok párt, érdek, cseilszövény között, nehéz megjegyezni, ki kicsoda. Es nemcsak a nem angol anyanyelvű, tehát a drámák történelmi hátterével iskolai tanulmányai révén nyilván kevésbé tisztában levő — s ezért könnyebben zavarba jövő nézők számára. Tanúsíthatom: angliai előadásokon is pontosan szerkesztett műsorfüzetek, áttekinthető családfa- ábrák, névjegyzékek segítik a nézőket az eligazodásban, mert még a született angolnak sem könnyű tájékozódni az angoi középkor történelmének szövevényében — illetve (s ez a másik nehézség) abban a variációjában, melyet Shakespeare drámái mutatnak.

A dolog azonban egyáltalán nem olyan vészes, mint amilyennek látszik. Ezek a kiraly- cirámák ugyanis egyik rétegűkben valóban krónikás játékok, azaz valóban a történelmi eseményeket idézik, ön- tik dramatizált formába, s ez a réteg tagadhatatlanul bonyolult, sőt kusza is néha. Am e darabok elsősorban mégis drámák, azaz olyan színpadi művek, melyekben emberek állnak szembe egymással, karakterek, eszmék ütköznek meg, konfliktusok keletkeznek, bontakoznak ki és oldódnak meg. Tehát fontosabb bennük a drámai matéria, mint a történelmi ismeretanyag. Fontosabbak a karakterek, mint a krónikák okadatolt eseményei. A legismertebb drámát, a 111. Richardot hozva példának: sokkal jobban érdekel bennünket az a kép, melyet Richard alakjában az eltorzuló hatalomról, a véres kezű zsarnokról fest Shakespeare, mint az, hogy melyik lord kinek a fia volt, vagy hogy milyen bonyolult vérségi kötelékek léteztek Richárd és elődei meg áldozatai közt.

És különben is: bármely történelmi kézikönyv segítségével kimutathatjuk, hogy maga a történelem sem úgy történi meg, ahogyan Shakespeare királydrámaiban látjuk. Akkor hát hamisított az avoni bárd? Ne fogalmazzunk ilyen keményen, mondjúk inkább azt: értelmezett. Azaz úgy ábrázolta azt a körülbelül kilenc évtizedet, mely az első királydráma, a II. Richárd és az utolsó, a III. Richárd közé esik, ahogyan a kor szelleme azt megkívánta. Hosszadalmas lenne itt felsorolni, miről is van szó. de annyi is elég talán, hogy ezek a drámák végső soron az uralkodó, Erzsébet királynő legitimitását is hivatva voltak igazolni, meg azt is, hogy az ő uralma milyen kivételesen nagy korszak a sok belviszály, testvérharc, öldöklés, ármány után. Shakespeare tehát úgy mutatta meg e kort 1398 és 1485 között — benne a Rózsák háborújával, a piros rózsás Lancaster- és a fehér rózsás York-ház harcával —, hogy kora szemléletét, elvárásait, a korszak elképzelése szerinti jó királyok, illetve rossz királyok portréit fogalmazta meg. Konformista volt? Ma talán annak neveznénk. De ő mindössze annyit tett, hogy helyre rakta az angol törbánelem egy szakaszát,úgy, ahogyan akkor helyre kellett rakni. Körülbelül úgy, mint a mi ‘krónikaíróink tették: Anonymus, Kálti Márk, Kézai Simon s a többiek.

A Vígszínház most elővette a legkorábbi királydrámát, a 11, Richárdot (a János király

atyja.

A

nem tartozik ebbe az összefüggő sorua). öliaaespeare nagy- jaool a szentivaneji alom, a Rómeó és Jutia, A velencei kamar írásával egy időben Készítette ezt a kiraiydramat, tehat már érett periódusában. A cselekmény megértéséhez minimálisan azt keil tudni, nogy XXI. Edward (1327—1377) utóda volt IX. Richárd (137’í —1399), Edward király elsőszülött fiának, Edward walesi hercegnek a fia. Az a Boling- broke, később Lancaster hercege, akit Richárd száfnűz, Eaward király egy másik fiának, John of Gauntnak a fia, tehát Richárd unokatestvére, s az a York herceg, aki fticharc mellől a száműzetésből vissza, térő Bolingbroke-Lancester mellé áll, szintén Edward király fia, azaz Richárd nagybátyja.

mai néző számára azonban mindez a dinasztikus háttér eléggé meliekes, csak annyi fontos belőle, amennyi az egyes alakok azonosításához feltétlenül szükséges. A Vígszínházban Marton L,aszló rendezése le is választ a drámáról minden krónikás ballasztot, s csak a arama magvát hagyja meg, és azt is nagyon puritánul, egyszerűen játszatja el. Ez a mag azonban roppant erdekes, mert ebben a halalom játékait, a hatalom- val való játékokat'mutathatva meg az eloadas. Az II. Richard, akit a színen latunk (Galjt László alakításában), fiatal, hebehurgya, nyegle, szeszélyes es pózoló, olykor majdnem bonóckodó király. JVem királyi király mindenesetre, nem olyan, auogyan egy uraikoüot Shakespeare kora elképzelt, vagy ahogyan ma elképzelünk egy királyt. A konfüktust eiinoiió döntésé, hogy t. i. száműzi Boling- broke-ot, s másik rokonát, Mowbrayt, Norfolk hercegét is, sokKal inkább ered pillanatnyi szeszélyből, semmint abból, ami e két úr vétke, hogy t. i. egymást vádoljam felségárulással. Es amikor Ri- chárclnak szembe kell néznie a bukással — a száműzetésből visszatérő Boungbroke elfogatja, lemondatja a trónról, sőt elismerteti vele hibáit, bűneit, mint valami modern puccsszituációban szokásos — és szembenéz a halállal is, még akkor sem ébred rá tulajdonképpen az okra, miért is bukott, hol hibázott. Majdnem hamleti tépelődéssel siratja magát, a hatalmat, de az okokat át is hárítja a lazadókra, a trónra törőkre. Richard mindvégig nem veszi észre, milyen játékot folytattak a hatalommal, a hatalomért az őt körülvevő urak, a tulajdon vérei, és hogy milyen ostobán játszott ezzel a hatalommal ő maga is, milyen felelőtlenül kamaszos hányaveti- séggel élt vele. Bolingbroce, azaz IV. Henrik már nem lesz ilyen gyanútlan; keménykezű, következetes és pragmatikus királynak indul — de azért a szándéka, bár nem akarata szerint megöletett Richárdnak megadja a látványos végtisztességet. A hatalom játékaihoz ez az álszent gesztus is hozzátartozik ...

Takács István

Gyermekkönyvtárosok egymás között

Módszerkereső szomszédolás

Színes papírok, kartonok, pálcikák és ragasztók borítják az asztalokat. Kisebb- nagyobb csoportok dugják ösz- sze a fejüket, mások magányosan alkotnak. Színes bábok, papírfigurák alakulnak az ügyes kezek között Egy-egy jól sikerült darabot hangos tetszésnyilvánítás fogad, a hangulatot a saját produktum fölött érzett öröm teszi felszabadulttá.

A kép jól ismert a művelődési központok gyermekfoglal- kozásairól, a különböző táborokból. Ezúttal azonban nem gyerekek formálnak fantáziadús figurákat a sződligeti KISZ-iskolán. Felnőttek vagdossák a papírt, ragasztják a színes szoknyát, blúzt, fejkendőt és a cémahajat. A foglalkozás része négy megye gyar- mekkönyvtárosaá továbbképzésének.

— Ezt az úgynevezett regionális továbbképzést már évek óta közösen szervezi négy megye: Pest, Szolnok, Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár — mondja Fekete Katalin, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa. — A helyszín évenként változik, az idén rajtunk a rendezés sora. A négynapos programra 95 gyermekkönyvtáros érkezett. Igyekeztünk olyan tematikát összeállítani, hogy sok hasznosítható ismerettel térhessenek haza munkahelyükre. *

Életszerűen

Erről a második nap délutánján még korai lenne véleményt mondani. Annyi azonban már a programfüzet lapozgatásakor is kiderül, hogy a témákat egy korszerű szemlélet jegyében válogatták össze: a gyermek- könyvtár nem lehet puszta könyvraktár és kölcsönzőhely. Ha a könyvtárosok csak ezt a szerepet vállalják föl, édeskeveset tesznek az olvasás megszerettetéséért. Mindez persze nem újdonság, de a mindennapi gyakorlat köztudottan lépéshátrányban van a korszerű elvekkel szemben. Semmiképpen nem lehet haszontalannak nevezni az olyan előadásokat, foglalkozásokat, amelyek a közművelődés és a könyvtár kapcsolatát, a cso- pontépítő és dramatikus játékok módszertanát, vagy éppen a manuális foglalkozásokban rejlő lehetőségeket boncolgatják.

— Ha csak a szó szűkebb értelmében vett könyvtári

munkát végzek, akkor a könyvtár egy halott anyag marad — vélekedik Pálinkás Jánosné fóti gyermeKkönyv- táros. — Rendkívül lényeges milyen kapcsolatot tudok kialakítani a gyerekekkel Az iskolában nem jut elegendő idő az olvasmányélmények megbeszélésére, ez elsősorban a ml feladatunk. Sok remek módszert hoztam ehhez előző munkahelyemről, a let- kési nevelési központból és erről tanulunk a könyvtárkezelői tanfolyamon is, ahova járok. A továbbképzésen viszont sokkal színesebben, életszerűbben kapjuk ezeket az ismereteket, többek között Gabnai Katalin ma délelőtti élményszámba menő előadásán.

Szembesítés

Gregorné Földi Mária nem

gyermekkönyvtáros, de munkaköre szükségessé teszi, hogy birtokában legyen a legfrissebb ismereteknek is. Ezért is jött el Sződligetre.

— A szolnoki megyei könyvtárban vagyok módszertanos, munkám során rendszeresen találkozom a gyermekkönyvtárak gondjaival is. Itt csodálatos dolgokat látunk és hallunk arról, hogyan kellene ezt a munkát igazán végezni. De a lelkesedés pillanataiban sem szabad elfeledkezni arról, hogy általában milyenek a gyermek- könyvtári munka feltételei. Nincsenek mindenütt a legmagasabb szinten felkészült könyvtárosok, a tárgyi feltételekről nem is beszélve. Több olyan bemutatót is láttunk, ahol a könyvtároson kívül más szakember, pedagógus is foglalkozik a gyerekekkel. Egy kisebb településen erre sincs mindig mód. Másrészt a különböző játékoknak, manuális foglalkozásoknak van egy rejtett veszélye is: esetleg öncélúvá válhatnak. Soha nem szabad elfelejteni, hogy mindennek, ami a könyvtárban történik. a kiindulópontja és a végső célja a könyv és az olvasás megszerettetése. Igaz. ehhez minden lehetséges eszközt föl lehet és kell használni.

Új tarralmat

Ez a mai nap pazar volt — lelkesedik Abonyi Antalné Nyíregyházáról —, a délelőtti előadó olyan személyiség, akitől az ember elfogadja, hogy megérintse. Világosan láttuk, milyennek kellene lennünk,

Tanterem a múzeumban

Az új tanév kezdetével, szeptembertől legnagyobb múzeumainkban ismét megindultak az általános és középiskolás diákoknak szervezett — történelmi és művészeti oktatást kiegészítő — közművelődési sorozatok.

A Magyar Nemzeti Galériában immár hét esztendeje tartanak Múzeumi órák címmel, a kiállításokhoz kapcsolódó foglalkozásokat. Az évről évre népszerűbb múzeumi órákon az elmúlt tanévben 200 csoport — mintegy 7000 tanuló — vett részt. Az idén

Gaunt (Gáti József m. v.) és Richárd (Gálfl László) a Vígszínház előadásán

több mint 25, különböző foglalkozásra jelentkezhetnek a diákok és tanáraik.

Eredeti alkotások segítségével, művészetpedagógusok vezetésével megismerkedhetnek a különféle műfajokkal: a szobrászat, a festészet, az építészet sajátos nyelvezetével, a művészeti korszakok jellegzetességeivel és kiemelkedő képviselőivel. A tavaly átadott múzeumi „tanterem” lehetőséget ad arra is, hogy egy-egy osztály akár egész tanítási napot is eltol tsön a múzeumban, komplex — történelmi, irodalmi, képzőművészeti — ismeretek elsajátításával. Üjdonság, hogy az idei tanév foglalkozásaiba már beépíthetik a XX. századi kiállítás anyagát is, s a Reneszánsz kőtár című új állandó tárlat megnyitása után — először a múzeumi órák történetében — valamennyi művészeti korszakot be tudnak mutatni a Galériában.

A Magyar Nemzeti Múzeumban is folytatódnak ősztől a tudománybarát kör rendezvényei, melyet a múzeum a TIT-tel közösen mintegy fél évtizede indított útjára. Az általános és középiskolás diákok az idén három-három, a tananyaghoz, valamint a múzeum gyűjteményéhez kapcsolódó foglalkozásokból választhatnak. A kéthetenkénti összejöveteleken a kisdiákok játékos formában megismerkedhetnek a múzeum kiállításaival, s többek között ellátogathatnak a restaurátorműhelybe is.

hogy igazi, partneri kapcsolatot létesíthessünk a gyerekekkel. Persze, tudom én is, hogy erre nem mindannyian vagyunk képesek. De olyan apró titkokat, fogásokat leshettünk el az előadásból, amelyeket bármelyikünk hasznosíthat. Valóban több olyan bemutatót láttunk, amelyeket csak ideális körülmények között lehetne megvalósítani, de ezekből is sok ötletet meríthetünk.

— Újonc vagyok a szakmában — vallja be Juhász Ilona Hajdúszoboszlóról —, most kerültem gyermekkönyvtárba. Igazán még nem ismerem a lehetőségeket. Korábbi tanulmányaim alapján azonban nekem is az itt hallottakhoz hasonló elképzeléseim vannak a gyermekkönyvtár szerepéről. Előzőleg üdülőben voltam kultú- ros, ott is foglalkoztam gye' rekekkel, akkori módszereimet is szeretném hasznosítani a jövőben. Azt hiszem, helyes, ha minél szélesebben értelmezzük a könyvtár szerepét, sok még a kihasználatlan lehetőség. A régi formákat lehet új, tartalommal megtölteni, például könyvtárban megtartott őrsi foglalkozásokra és hasonló rendezvényekre gondolok.

Az eltérő vélemények Is egységes képet alkotnak: ki ezt, ki azt, de valamit mindenki hasznosíthat a továbbképzésen látottakból, hallottakból. S a négynapos együttlétnek van egy másik célja is, amit Tarnavölgyi Györgyné Nyíregyházáról így fogalmazott meg:

— Több megye ‘könyvtáro sai találkoznak ilyen alkalmakkor. A beszélgetések, viták alapján el tudom magam helyezni. Kapok egy mércét, hogy hova is kellene eljutnom, fölmérhetem, hogy hol tartok a kollégáimhoz képest. Ezek a véleménycserék legalább any- nyira fontosak számomra, mint maguk az előadások.

M. Nagy Péter

Környezetünk titkai

Madárröpte

Csapongó bíbicek

Hányán mondták és mondják (netán énekelték és éneklik?) Petőfi sorait: „Vágyaimnak sólyomszárnya támadt”. Dr. Tildy Zoltán rögvest választ is ad a költői felvetésre: „A kérdés talán ugyanolyan régi, mint az emberi szellem kutató ösztöneinek első, homályba vesző ébredése, ősi legendák, az ember nyomon követhető történetének kezdeti korszakai már foglalkoznak a repülés titkaival.”

Ezekbe a titkokba vezeti be az olvasót és a nézőt dr. Tildy Zoltán, a fotóművész. Csapongó bíbicet, levágódó halászcsért, rovarokat kergető molnárfecskét, sikló godát, zuhanó pólimadarat, forduló kanalasgémet, keringő gerlét láttat oldalakan keresztül és Írásban is magyarázza cselekedetüket.

Pompás kiadvány a Gondolat Kiadó Madárszárnyakon című könyve, amely nemcsak fotóművészet és természet egy- másraépülését dokumentálja, hanem egyben környezetünk kiszolgáltatottságára is figyelmeztet. Jelzi mindazt a változást, ami az elmúlt időkben történt. Az ajánlást író dr. Go- da György is megdöbbenést kelt soraival: „Az utolsó 300 évben a világon 139 madárfaj pusztult ki környezetünkből! Milyen lesz a világ, és lesz-e világ madárdal nélkül?”

Dr. Tildy Zoltán az élet értelméről szól képeiben. Felejthetetlen képsora a gólyafiókák gyakorlása és levegőbe emelkedése. Mintha az ember küzdelmét látnánk a vállalkozásban. S ez egy kicsit tartást is adhat a szemlélőnek: az öröklött világ megőrzését..

Tv-FIGYELŐ'

A kis hal is jó hal

— tartja a közismert szólásmondás, amely szentenciát a televízió műsorára is alkalmazni lehet. Különösen akkor, ha a nagyobb szabású látnivalók kevésbé nyerik el a nézők tetszését, mint azok, amelyek terjedelmük és témájuk szerint is kevésbé fajsúlyosak.

Mostanság — és már mióta

— ilyen időket élünk, s ezért hát a harmad-, negyedrangú filmek sorából messze kiemelkednek az olyan adások, mint például az Unokáink is látni fogják című sorozat. Eddig is sokaknak tetszhetett Osskó Judit szerkesztő-műsorvezető rendszeresen jelentkező vállalkozása, ám az az összefoglaló, amelyet legutóbb az új templomainkról tárt áz előfizetők ele, különösen jól sikerült. Mind az elénk kerülő látvány, mind a képeket magyarázó szakértői szó tökéletesen eligazította az érdeklődőket ebben a nem könnyű kérdéskörben. Mert bizony a közös szertartások meg a magányos ájtatosko- dások színhelyeit mint építményeket, valamiképpen hozzáigazítani a modern formavilághoz, egyáltalán nem egyszerű építészeti feladat. Ha valahol hát a templomépítésben erősek a hagyományok és egy olyan igazán mai szellemiséget sugárzó egyházat elfogadtatni, mint például a híres hollóházi, sok időbe és még több indokló szóba kerül.

Az lenne a jó — szűrhettük le végül a műsor fő-fő tanulságát —, ha az alkotói csoport tagjai, tehát a külső és a belső formákat kialakító építészek már a munka kezdetén együttműködnének azokkal a szakemberekkel, akik a járulékos berendezéseket szállítják. így ugyanis egységesebb képet mutatna az elkészült mű.

PlllZUS. Az imént említett — értelemben vett — kis halak közé sorolhatjuk a televízió könnyű, zenei panorámáját, a Pulzust is. Módos Péter szerkesztő-műsorvezető sorozata ugyanis általában jól válogat;

tapasztalhatólag nincs elkötelezve bizonyos irányzatokhoz, hanem minden valamirevaló értéket bemutat. Külföldi kitekintései pedig egészen kiválóak! Nem csoda ez, persze, hiszen egy olyan naprakész tájékozottságé szakember sorolja a híreket, mint Tardos Péter.

Néha még valóságos szenzációk is belekerülnek a könnyű, zenei — azazhogy e könnyűzenei — Panorámába. Legutóbb például a merénylet áldozatává lett Martin Luther King emlékére komponált filmballadát láthattuk. Aki végigfigyelte ezt a zenei és képi remeklést, az elmondhatja, hogy egy telekommunikációs monumentummal akadt találkozása.

KonZCrV. Mint a bevezetőben említettük, ezekben a hetekben az apróbb termetű látványlényeket fogyasztgathat- juk jobb étvággyal. A délutánok és esték nagyobb szabású mutatványai általában a kon- zervek közül kerülnek ki, azaz külföldről beszerzett — másutt már agyonjátszott — ismétlések, vagy a magyar filmipar reprízei.

Néhány tanulság azonban levonható ebből a kínálatból is. Az például, hogy mennyire meg tud öregedni az egyik mese, és mennyire ifjan éli túl az évtizedeket a másik.

Itt van ugyebár a már korábban látott és most előhalászott angol Alfa Holdbázis. Amikor először került a képernyőre, mint mondani szokás, kiürültek az utcák, olyan izgalmas volt. Most meg? Legfeljebb ha a más nincs alapon nézzük. Míg ellenben a Tolnay Klárinak tisztelgő sorozat egyik-másik darabja egészen frissnek mutatja magát. Különösen a legutóbb látott Déryné ragyogott úgy, mint hajdan, bemutatásának idején. Kitűnő példa ez a film arra, hogy ha valami hittel és tehetséggel készül, azon nemigen fog az idő.

Akácz László

i