Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-16 / 218. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 16., VASÁRNAP Megfelelő gépparkot, sa hogyan? Alkatrész — amíg karfák szusszal Vizsgára készül a isii A Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet autószervizében íiarkóczi István és Boros László szerelő egy 1330-as Lada mo- torbeszabályosását végzi, felkészítve a soros műszaki vizsgára. Ilyen jellegű feladatuk szinte naponta adódik, a kocsitulajdo­nosok bizalommal adják kezükbe járművüket. A két ügyes szakember munkája mindannyiszor garantálja a vizsga sikeréi Varga Irén felvétele Megyei íekevsdal A cikkírónak nem kenye­re, hogy az élet olyan tájait kutassa, amelyek már szinte mindenki előtt ismertek, s óvakodik olyan témával, ese­tünkben problémával foglal­kozni, amire hirtelenében sem ő, sem más nem tud ki­elégítő megoldással, magya­rázattal szolgálni. Néha azon­ban mégsem tud kitérni azok ismertetése elől, mivel , egy adott munkaterület jellemzé­séhez feltétlenül hozzátar­toznak, mi több befolyásaiéi az ottani körülményeknek. No, de ne folytassuk, jelen pillanatban adva vagyon egy helyszín, nevezetesen a me­zőgazdasági géppark, ami mellé szinte önkéntelenül odakívánkozik a sok kérdő­jellel teletűzdelt, és mindig negatív értelmű fogalom: al­katrészellátás. Most jöhet te­hát a legyintés, máshol sem ismeretlen ez a gond, pa­naszkodnak rá az iparban, a szolgáltatások vonalán, szó­val mindenütt, ahol gépek végzik a munka java részét. De különösen nagy súllyal je­lentkezik ez a mezőgazda- ságiban, ahol ráadásul leg­alább 30—40 százalékos szin­tig elöregedett a műszaki ál-' lomány. a munkagépeket cse­rélni kéme. Mindezt szakem­berek állítják, s ők tudják azt is legjobban, hogy ez bi­zony nem megy olyan egy­szerűen, hiszen a gazdaságok nagy része korántsem rendel­kezik akkora anyagi fedezet­tel, hogy egyik évről a má­sikra kicserélhessék kivén- hedt masináikat. A kényszer szülte Az utóbbi években pedig méginikább csökkent a lehe­tőség az efíele kivánalmak­nak eleget tenni, a gepeik, berendezések árai rendkívül megemelkedtek. Az elmúlt egy évben legalább 20 száza­lékot tett. ki az árváltozás át­lagosan, természetesen kizá­rólag felfelé. Csupán a nagyságrendi szemléltetés Kedvéért érde­mes rápillantanunk két adat­ra, egy nagy traktorhoz va­ló eke 300—400 ezer forint, s nagyjából 200 ezer forintért adnak egy műtrágyaszórót. A gazdaságok kényszerszülte tö­rekvése tehát az, hogy amíg gépeik bírják szusszal, azo­kat igyekeznek kihasználni. Igen am, de ehhez alkatré­szek kellenének, s itt vissza­kanyarodtunk a kezdeti kér­déshez, aminek helyi vonat­kozásairól Magyar Pállal, a Mészáros János Termelőszö­vetkezet műszaki főágazatve- zető helyettesével beszélget­tünk. — Mi elsősorban a munka­gépek tekintetében látjuk igen borúsnak a helyzetet, az állandó jellegű hiánycikkek mellé minden évben újabbak sorakoznak. Példákat hozha­tok; itt áll a két Rába trak­torunk; az egyenként 2 mil­lió forintot érő kolosszusok hetek óta kihasználatlanok, nincs hozzájuk sebességváltó. A műtrágyaszóróhoz kereken egy éve hiányzik a hydromo- tor. Sajnos, érezhető, hogy az eddig jó utánpótlásúaknak mondott szovjet gépek al­katrészellátása is megrom­lott. A bálázó megintcsak egy évig várta a tömörítő szalagokat. Ennél álljunk meg egy pil­lanatra, ugyanis az alkatré­szeknek a minősége is szó­beszéd tárgya lett. Itt mi er­ről a tapasztalat? — Tanúi lehetünk egy fo­lyamatnak, ami üdvös, de valójában kevés eredménnyel jár. Az egyes hiánycikkek gyártását valóban felfuttat­ták,. a minőség rovására. Per­sze nem nagyipari készítmé­nyekre kell itt gondolni el­sősorban, hanem a különbö­ző melléküzemágak tényke­désére. A magunk bőrén ta­pasztaljuk, hogy a nem meg­felelő anyaggal, és gyártási eljárással készült elemeik csak ideig-óráig használhatók. Er­re is itt a példa, egy hétpo­fás eke mindössze 56 hektár terület felszámítását bírta ki, majd tönkrement. Kevesen választják A munkának viszont men­ni kell, Magyar Pál szavaiból az is kiérződik, hogy ameny- nyiben lehetséges, házon belül próbálnak enyhíteni a gon­dokon. Hogyan? — Jól tudjuk, a „ibütykö- lés” nem minden esetben in­dokolt, a biztonságos munka rovására megy, ha egy selej­tezésre ítélt gépet a kelleté­nél tovább nyúzunk, pedig a helyzet nem egyszer erre kényszerít rá bennünket. Az elmúlt nyárra visszatekintve, szerencsére mégis elmondha­tó, hogy alapvető műszaki problémáink nem voltak, az aratás rendben megtörtént, a paradicsom betakarításával is jól haladunk, jövő héten kezdjük a vetést, és a napra­forgó betakarítását. Tehát bármily nehéz is a helyzet — folytatja —, a soros munkálatokhoz minden­képp' még' kell- terenrfénünk a kellő műszaki feltételeket. Ezért az érdekeltségen is vál­toztattunk, tavaly, de főleg az idei évben a javításokról,- úgynevezett megállapodási rendszert vezettünk be dol­gozóink körében, ami azt je­lenti, hogy egy adott javítás­ra vonatkozóan, konkrét ösz- szegben állapodunk meg, s ezt elvégezni idő és minőség tekintetében egyaránt érde­kükké válik, magyarán job­Mecsker Józsefnek, a Nagy­kőrösi Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola közmű­velődési munkájáért frissiben kitüntett tanárának, egy bi­ciklizésre teljesen alkalmatlan, hideg, ködös, borongós novem­beri napon ötlött fel először, hová is kellene elkerekezniük jövőre, vagyis az idén. Először is, mivel az osztálya zömmel Bács-Kiskunból érkezett, ide kell menniük. A déli határszé­len még nem jártak, ott legyen tehát a másik úticél. Aztán — majd csak lesz valahogy ... Hsbchiirgyaság? Aki ebben az utolsó mondat­ban valami kivetnivalót talál, nehogy hebehurgyasággal vá­dolja a vállalkozó szellemű osztályfőnököt! Július 16-ára kialakultak a dolgok, de az a megmondhatója, aki volt már ilyen túrán: egy útiterv akkor a legjobb, ha nem kezelik min­den betűjét-sorát holmi szent­írásként .. .! A húsz tagú csapat tizenötö­dikén gyülekezett. A feleség rábeszélés nélkül vállalkozott az útra, a két gyereket erőnek erejével sem lehetett volna otthon tartani. Herta saját géppel, Milán anyja járművén vág majd neki a távnak. Meg­érkezett a lajosmizsei Bódog Hajnalka, Bújdosó Anikó és Papp László, az izsákí Rehó Júlianna, a majsai Révai Ani­ta, az ifjúsági dzsúdóbajnok Balogh Levente, valamint Szlá­ban hajtják magukat. A meg­állapodást képző feladatok jó része munkaidőben kerül elvégzésre, ami nem fér be­le, azt méltányos keresettel honorálva, hétvégeken telje­sítik. E rendszernek már ed­dig is sok hasznát láttuk, szélesíteni szeretnénk, de en­nek megint csak az alkatrész- ellátás szab határt, mert a legszükségesebb gépelemek hiányakor, a szaktudás is kévését ér. Már persze, ha vannak, akik kellő számban képvise­lik a szakmát. Végezetül e gondolatnál is elidőzhetünk, mert a mezőigazdasági gé­pész szakemberek hiánya, nemcsak helyi gond. — A fiatalok körében nép­szerűtlen, mivel hiányzik a kellő elismerés, ráadásul emiatt a tanulók gyengébbik része választja magának a műszaki pálya ezen ágát. Pe­dig egyre nagyobb szükség van rájuk, magas tudásszint­tel a birtokukban. Egyfajta szemléletváltozás kéne, -ami megint csak nem megy ma­gától, az anyagi érdekeltség is hiányziik olykor. Nem vé­letlen, hogy sok helyen — így nálunk is — éppen a szakemberek körében na­gyobb a fluktuáció. Természe­tesen ennek visszaszorítására itt is mindent megteszünk, a fentebb említett érdekeltté tértpl is részint ezt szolgálja. Helyben összegezve tehát, mint lát­tunk, elég nehezek a körül­mények a mezőgazdasági gépparkok, javító egységek területén. Rajta enyhíteni adódott, s bizonyára ezután is adódik lehetőség, de az alapvető problémáié komo­lyabb kár nélkül már nem mélyülhetnek tovább. Mikiay Jenő vik Anikó, Bán Zsolt Kecske­métről, meg Tóth Éva Hetény-, Hálák Borbála Kerekegyházá­ról. Dudás Attila Jánoshalmá­ról, Gonda Zoltán Mezőtúrról, Szabó Róbert Szolnokról, Gyü- re Judit Szobról, Nacsa Tibor Ceglédről futott be. V. Faragó Ágnes Nagykőröst képviselte. Még mindig az előkészüle­teknél tartva, nem hagyható említés nélkül a Nyárlőrinci Pincegazdaság sem; Olympos üzemük sátrakat, pólókat bo­csátott a csapat rendelkezésére, a Nagykőrösi Konzervgyár — természetesen — konzerveket adott, úgy másíélszáz kilónyit, kedvezményesen, és építőtábo- rozói pólóiból is felvehettek az útra. Nem tudni, mi járt Mecsker József fejében, mikor elalvás előtt még egyszer végignézett a rögtönzött táboron, háza udva­rán. Az mindenesetre tény, másnap a gyerekek rekorddön- tést emlegettek, célozva az 1983-as 799 kilométerre, és az azt megelőző évi több, mint hatszáz kilométeres hosszra. De akkor már úton voltak, méghozzá rossz időben, majd­hogynem viharos szélben. Normál Csepelek Olyan szakaszuk is akadt, ahol tolni kellett a gépeket, amelyekről még nem esett szó, így bemutatásra váró normál Csepelek, melyek iskolai tulaj­dont képeznek. Azért kettőkor megérkeztek Soltvadkertre — Piád jelentés A hét véigén nagy nyárvégi piac volt, kisebb baromfi felhozatallal. A kocsis piacon még mindig sok volt a dinnye. A görögdinnyét 4—5, a sárgát 8—10, a befőznivalót ugyan­csak 8—10 forintért árulták. A piaci kereskedők hoztak káposztatök kinézésű hevesi görögdinnyét is, 8 forintos áron. A háztáji szemestakanmány- piacon a morzsolt kukorica literjét 7, az árpát 6, a búzát 5, a napraforgómagot 15 fo­rintért árulták. ' A gyümölcs- és zöldség­piacon sok volt a szőlő. Már a narancsízű is 20 forint volt, a saszlát 18 forintért árulták. Az őszibarack ára 12 és 30 forint között volt, a kékszilva 8—10 forintért kelt. A bur­gonya 6, az apróbb 5, a fehér­káposzta 8, a kelkáposzta 8—10, a karfiol 25, a sárgarépa 12—14, az uborka 10—12, az alma 6—20, a körte 10—20, sárga csövű zöldbab 24, a zöld csövű 16, az új száraz bab 60, a csomós zöldség 7—8, a para­dicsom 8—10, a zöldpaprika 12—28, a vöröshagyma 12—14, a fokhagyma 40 és a mák 90 forint volt. A baromfipiacon a szép tar­ka májludak párját 500, a fehér ludat 400, a tyúkot 180—200, a vágócsirkét 100— 160, az egyhónapos csirke da­rabját 30, a három hónaposat 45, a vágott Barnevál-csirke kilóját 55, a tyúktojás darab­ját 2,60 forintért árulták. Nagy és élénk volt a virág-, a bazár- és a használtcikk- piac is. SSiT MözIilfiB A Jedi visszatér. Színes, amerikai sci-fi. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Vizipók — Csodapók. Színes magyar rajzfilm, fél 4-kor. Kémek a lokálban, (örült nők ketrece 2.) Magyarul be­szélő francia-olasz bűnügyi vígjáték. (Csak 16 éven felüli­eknek!) Fél 6-kor. A kertmoziban A Jedi visszatér, fél 9-kor. Hétfői műsor A Jedi visszatér. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Vabank. Színes, szinkronizált lengyel bűnügyi filmvígjáték, fél 6-kor. A kertmoziban A Jedi visszatér, fél 9-kor. a tó ki van száradva, akkor a nagykőrösi csónakázótóért ne is szóljunk... Két napot várnak az idő jobbrafordulására, de szerdán elhatározzák, nem vacakolnak tovább: irány Kecel. Aztán: Hajós, az egyedülálló pincefa­lu, Miske. Fajsznál ismét ott a szembeszél, de elérik az utolsó kompot Fadd-Domborinál. A meleg vizes kemping gyógyír a hangulatra is. Másnap, Szek- szárd felé Mőzs után már nap­fényben mennek. A városban irigykednek a remek ellátásra és sóhajtozva nézegetik a szebbnél szebb — no, és jobb­nál jobb — versenybicikliket. Hát még, hogy alkatrészek is vannak hozzájuk . .. Feladni vonatta!? A saját gépeik közül az egyiknek a hátsó agya ugyanis máris felmondta a szolgálatot, s 14 százalékos emelkedő is könnyebb lenne sebváltóssal. Később húsz centis agyagporba és földútra merészkednek, még sérülésük is lesz belőle. Nagy nehezen megérkeznek Bony­hádira, s a közgázosok kastély kollégiumát nyitják ki nekik. Copf stílus kinn, vaságy, mat­rac nélkül — benn. Hogy mégis milyen jót alud­tak! Másnap Mecseknádasd, az István-korabeli kápolna, s míg elhagyva, s a következő domb­ra gépeiket tolva beszélgetnek, egy kerékpár összecsuklik. Se­gítőkész teherkocsi viszi be tű­A hagyományos megyei Al­kotmány Kupa tekeviadal idén városunkban, a temetőhegyi tekecsarnokban volt. Szemé­lyenként száz tarolásos dobást kellett elvégezniük a verseny­zőknek, amely dobásfajta köz­ismerten nehéz e sportágban. A vendéglátó termelőszövetke­zetiek igen jól szerepeltek, dq az autóbuszosok is derekasan helytálltak és bronzérmes he­lyezést értek el. A csapatversenyben: 1. KÖZGÉP (Cegléd) C 1285; 2. Nk. Mészáros Tsz SK (Kovács László 248, Lóczy Mihály 234, Szabó Balázs 230, Farkas Jó­zsef 201, Zatykó Géza 183, Gál- los Sándor 156) 1254; 3. Volán­busz—Nagykőrös (Tóth Ferenc 222, Rónaszéki Lajos 211, Kis Sándor 208, Bere László 195, Nagy Sándor 189, Balogh Ba­lajdonosát kereket venni Pécs­re.‘Majd tovább, és az addigi leghosszabb adag, 102 kilomé­ter után érkeznek Harkányba. Pár nap pihenő, szakmai ki­rándulás Pécsre, a sörgyárba — ugye, az isköla, az mégis­csak iskola. Majd elérik Bere- mendet, az ország legdélibb pontját, innen Mohácsra hajta­nak. Kiderül — a csatatéren —, az egyik fiúnak valami ba­ja van. Irány a kórház, segí­tenek. Az ijedtségre mulatni kell, hát még, ha olyan jó tambura- zenekart találnak, mint a mo­hácsi! Mikor továbbmennek, a „modern” útjavítás (értsd: egy teherautó nyitott platójá­ról szórd le a követ és majd csak lesz valahogy) defektet okoz. így érnek Bajára, ahol, mint állítják, a legjobb a kem­ping. Rengeteg külföldi, szalagfé- kes, tárcsafékes, tizenöt sebes- séges bringákkal, ök csak só­hajtoznak ... Július 26-án egész nap esik az eső. Minden­kinek rossz a kedve. Még az felmerül, adják fel a bicikli­ket, s vonattal térjenek ha­za.. . Este, gondot űző, moziba mennek, másnap mégiscsak hűségesek maradnak a kerék­párokhoz. Lehet, hogy ötször is átkozzák magukat, szélvihar, szembeszél, mi (rossz) kell még? Alig jutnak el Soltvad- kertig. Nem rekord, csak... Július 28., az utolsó nap. 11 óra: irány Nagykőrös. Az égen újra sötét felhők. Bocsa után Matkópusztáig esik az eső, de I6.30-ra hazaérnek. Leolvassák a kilométerszámlálót: 586. Nem rekord, csak égy újabb út vége. (ballai) lázs 165) 1190; 4. Gödöllői SC 1160; 5. a nemrég* megalakult szentendrei csapat 951; 6. Vo­lánbusz (Cegléd) nők 906 össz- ' fával. Az egyéni értékelés legjobb­jai (38 sportoló közül): 1. Ró­naszéki (KÖZGÉP C) 279; 2. Kovács László (Nk. Mészáros Tsz SK.1- 248; 3. Tóth (Gödöllő) 248 fával, .-isii^.aosa j. u; T"! A legtöbb 9-est ütött külön- díját Szabó Balázs (Nk. Mé­száros Tsz SK) kapta. Dobóatléták sikere Kecskeméten három korcso­portban országos minősítő at­létikai versenyt rendeztek. A kedvező, jó időben a" Nk. Ki­nizsit 15 fő képviselte. Közü­lük igen sokan dobogós helyen végeztek, a következő sporto­lók. Felnőtt férfiak, gerelyhají­tás: 1. Palotai László 70 (fel­nőtt II. osztályú), 2. Szűcs Ambrus 62,54 (II. osztályú), 3. Palotai János 53,08 méter (III. osztályú szintű eredmény). Ifjúsági férfiak, gerely: 1. Parázs György 51,10 (felnőtt III. osztályú eredmény), 2. Szé­kely Dénes 44,60 méter. Serdülő A-korcsoportos fiúk, gerely: 2. Kolozsi Béla 47,30 méter. Serdülő B-korcsoportos fiúk, gerely: I. Lajter Sándor 43,80 méter. Ifjúsági nők, gerely: 2. Szűcs Ágnes 38,70 (ifjúsági ezüstjel­vényes eredmény). 3. Paróczai Anikó 26,20 méter. Serdülő A-korcsoportos leá­nyok, 100 méteres síkfutás: 1. Zsuffa Dóra 13,8 másodperc. Gerely: 2. Hasúr Erzsébet 33,64; 3. Zsuffa Dóra 32,54 mé­ter (mindkettő ifjúsági ezüst­jelvényes eredmény). A hatvani területi serdülő B-korcsoportos bajnokságra el­utaztak a körösi atléták, de akkorra már lezajlott a viadal. Hétfői sportműsor Kosárlabda Kecskeméti KSC ifi—Nk. Kinizsi, férfi előkészületi mér­kőzés. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 16 óra: TRAKIS—Arany Tsz, 17 óra: Pedagógusok—Mészáros Tsz: Ifjúsági-sporttelep, 16 óra: In­formációtechnika—Tormási Építőipari Kisszövetkezet, 17 óra: Törteli Tsz—Amatőr MTE: Vági-lakótelepi pálya, 16 óra: Gimnázium—Konzervgyá­ri KISZ II., 17 óra: Városgaz­dálkodás—Konzervgyári KISZ I., városi kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. ISSN 0133—»70S (Nagyköröst Hfeíapi ik idén: StszóznyolcvanSint... Húszán, két keréken, íz utakon

Next

/
Oldalképek
Tartalom