Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

I 1981. SZEPTEMBER 12., SZERDA »teure, Vápdeszka csiszolva Huszonötfele fatömegcikk készül a Kemencéi Vegyesipari Szövetkezeiben. Különféle étkezési célokat szolgáló faárujuk­ból jelentős mennyiséget, így például húsvágódeszkákat ex­portálnak Angliába is. Felvételünkön Tóth Lászlóné a húsvá­gódeszka csiszolását végzi szalagcsiszoló segítségével. Hancsovszki János felvétele Építőipar Bnitavádós alap Tovább bővíti tevékenysé gét az építőipari innovációs alap: kölcsönnyújtás és vég­leges alapjuttatás mellett újabban vállalják szabad vál­lalati fejlesztési' források ki­helyezését, feleslegessé vált, használt állóeszközök értéke­sítését. A pénzintézet megalakulá­sa óta eltelt 14 hónap alatt több mint félszáz javaslatot, innovációs pályázatot vizs­gált meg, s ezek közül 27-re kötött szerződést. Innovációs kölcsön, illetve végleges alapjuttatás formájában, mintegy negyedmilliárd fo­rint értékű fejlesztés magva- lósítását segítik elő, ame­lyekhez a kisbank 161,5 mil­lió forinttal járul hozzá. A pénzintézet alaptőkéjének bő­vítése érdekében a közel­múltban ötven millió forint névértékben kötvényt bocsá­tott ki. Kikelteinek a város szívéből Virátieráo a Budaörsi úton Egykor az egész főváros élelmezéséről gondoskodott a Vámház — ma Tolbuhin — körúti Nagycsarnok, szárazon es vízen szállították ide az or­szág minden részéből az íny­csiklandó csemegéket. A szá­zadforduló léptékével mérve hatalmas épület azonban szűk­nek bizonyult, s bár impozáns vastraverzei alatt ma is éiénk a forgalom, most már csak a környékbeliek kedvelt bevá­sárlóhelye. Ám amíg a ter­melők teherautói elkerülik már a város szívét, s a csepeli nagyvásártelepre, a Bosnyák térre érkeznek éjszakánként a friss áruval, s innen kerül a zöldség, gyümölcs a kétmilliós város vérkeringéséig, egyet­len területen — fia Csak 'át­menetileg is — a Nagycsarnok megtartotta privilégiumát. Vaskos falai mentén, a Sóház utcában naponta összegyűlik az ország virágkertészeteiből az áru színe-java. A Batthyány téri csarnok után több mint tíz éve itt zajlik a nagybani virágkereskedelem. S bár le­het, hogy a tarka forgatag ér­dekes, szórakoztató látvány a városnézőknek, s megszűnésé­vel Ismét egy színfolttal sze­gényebb lesz a Nagycsarnok, a dísznövénytermelők és fel­vásárlók egyáltalán nem bán­kódnak, hogy hamarosan oda­hagyják a patinás mellékutcát és új virágcsarnokba költöz­nek. Áldatlan állapotok — Többféle lehetőségen gondolkodtunk, hogy hová te­lepítsük a virágkereskedelmet — mondja Berta Ferenc, a Hortcoop igazgatója. — Kisebb budapesti piacok átvétele is felmerült. Végül a Budaörsi út mellett döntöt­tünk, itt épül már negyedik éve az új csarnok, s novem­ber nyolcadikával megszűnnek azok az áldatlan állapotok, amelyek a Sóház utcai keres­kedelmet jellemezték. Itt ugyanis — a helyszűke miatt — képtelenség volt megoldani, hogy egy idődén jelenjen meg a piacon a napi árufelhozatal. A kereslet nem a teljes, ha­nem a pillanatnyi kínálathoz igazodott, s így nem a reális piaci árak érvényesültek. Csaknem 109 millió A Budaörsi úti narancssár­ga, könnyűszerkezetes épület már befejezése előtt is fölhív­ja magára a figyelmet, hát még, ha a közel három hektá­ros területről eltakarodnak a munkagépek, s a másfélszáz szabadtéri árusítóhelyen vá­gott virágok pompáznak majd. A 2600 négyzetméteres alapte­rületű épület belsejében kap­nak helyet a beruházást fi­nanszírozó téeszek, kertésze­tek. Valamennyiükfiek hűtő­kamrával ellátott üzlet áll majd rendelkezésére, 92 ma­gánkereskedő pedig haszná­latbavételi díj ellené'-en jut­hat árusítóhelyhez a fűtött, párásított csarnokban. Ám a virágcsarnok valódi újdonsága nem a modern, ké­nyelmes körülményekben, ha­nem az üzemeltetés rendszeré­ben rejlik. Erről Vida József, a Flóracoop igazgatója tájé­koztatott. A reggeli érákban — A Flóracoop egyesülést az a 18 termelőszövetkezet, kertészet hozta létre, amely leginkább érdekeit az ország­ban a dísznövénytermelésben, értékesítésben, ök fedezték — a Fővárosi Tanács 12 milliós hozzájárulásán kívül — a be­ruházás költségeit, is, amely közel 100 millió forintot tesz ki. Az eddigi gyakorlat sze­rint, állami pénzeszközökből teremtették míg a nagybani piaci kereskedelem feltételeit és a Fővárosi Tanács által létrehozott Csarnok- és Piac- igazgatóság volt az üzemben tartó. Most, a főváros válláról levették a termelők ezt a ter­het — Pest megyéből a Roz­maring, a Sasad. a Duna, az Óbuda és a fóti Vörösmarty tsz vett részt ;a beruházásban —. s az egyesülésen keresztül vállalják az üzemeltetés költ­ségeit is. — A nyitva tartási időt pél­dául szeretnék úgy megállapí­tani, hogy az elősegítse a reá­lis piaci árak kialakulását. A termelők számára hajnali fél ötkor nyitnánk kaput, a vá sáriók, viszonteladók egy óra múlva már a teljes kínálatból válogathatnának. Reggel ki­lencre gazdát is cseréhet az áru, bezárhat a csarnok. Így egészségesen érvényesülne a kereslet, kínálat piacszabályo­zó hatása. De igyekszünk az árusítóhelyek használatba adá­sakor is meggyőződni arról, hogy valóban termelő akarja értékesíteni a portékáját, nem pedig a viszonteladó. Utolsó hónapjait éli hát a Sóház utcai zsúfolt virágpiac. Szeptember végén megkezdő­dik az új csarnok műszaki át­adása, a beüzemelés, és las- san-lassan átköltöznek majd a termelők. Az ünnepélyes csar­noknyitás után pedig, novem­ber nyolcadikén hajnalban, a sokéves hányattatás után, végre végleges helyükön vár­hatják a termelők a vásárló­kat. Márvány! Ágnes Kecseginé kedvencei Kinő a ponty a harcsa szájából Nemsokára kilátszik a tó feneke Halpandúrok Aranykeblü Kecseginé — egy szép Krúdy-novella hősnője — bizonyára kedvtelve gusztálná a látványt, mint afféle konyhája jó hírére sokat adó gazdaasszony. A tartóháló vize csak úgy sistereg, gyűrűt vet, hab­zik, amint a pompás pontyok hányják-vetik magukat benne. Talán e korabeli delnő asztalánál jegyezte le az író az élvezettel evő-ivó ember gyönyörűségével a hal­kocsonya, a paprikás ponty és a rácponty receptjét. A: emlékek szakácskönyvének ízes kínálatát érdemes ki­próbálni. Az áron sem vitatkoznak, így kelt el már tizenkét vagon ponty az idén. Jó az áru minősége, kapós a karai hal, megszereti, aki eddig vette, ette. A tükör­ponttyal érdemes foglalkozni, erre a tapasztalatra jutott i termelőszövetkezet. Ez a leg­jobb takarmányhasznosítású, legkeresettebb és árban meg­felelő fajta. Hektáronként ál tálában kétezer ivadékot he­lyeznek a vízbe, általában olyan idős korban, amikor már kinő a ponty a harcsa szájából. Van ugyanis vagy tíz mázsa harcsa meg vala­mennyi süllő is a vízben, amelyek kieszik a szemétha­lakat, őrködnek az állomány tisztasága felett. Halból itt szemkápráztató a bőség. Egymás hegyén-hátán a ficánkoló kopoltyúsok. Vé­ge felé tart a lehalászás. Még néhány nap, s az első ember végű hónap közepe után nem húznak már hálót a tavon Terjéki János elkészítheti a maga számvetését. A középko­rú halászmesternek nincsen harcsabajsza, úszni is csak akkor tanult meg, amikor tíz­egynéhány éve elszegődött a tó mellé, a jászkarajenői Árpád Tsz-be, de alaposan ki­tanulta a szakma minden csínját-bínját. A kiszikkadt mező közepén afféle oázis ez a 04 hektáros vízfelület. Tiszavárkonytól keskeny csatorna kanyarog hozzá. Azon csörgedez bele a Tisza-víz. A folyó úgy hat ki­lométerre van a tóhoz. A fo­lyami halak el-elúsznak idáig, ám sorsuk dicstelen végződik, mert fennakadnak az átemelő­berendezés sűrű szövésű védő- rendszerén. Holmi vadhalak nem kerülhetnek be ebbe a jól nevelt társaságba. Terjéki mester készséggel magyarázza, hogy a pontypo­rontyokat úgy veszi a szövet­kezet, s gondosan nevelgeti ők§t, amíg meg nem érik a három-négy nyaras kort, mert akkor jutnak eladósorba. A köznyelv csak piaci légyről tud, pedig piaci pontyok is vannak, így nevezik a szép méretű példányokat. Amelyik eléri az egykilós súlyt, azt el­ső osztályba sorolják, hatvan- dekás a másod osztályú alsó súlyhatára. Jól fizetnek érte, megbeszélés szerint jönnek a tartálykocsik a Halért-tő\ és az Ercsi Halászati Szövetkezettől. Ló húzza a hálót A halakat tavasztól a hideg idő beálltáig minden délelőtt megetetik. Takarmánybúzát, ocsút kapnak. A halász lyu­kas fenekű motorcsónakon fut ki a vízre az eleséggeL Attól függ, hányszor kell térülnie- fordulnia, hogy milyen hőmér­sékletű a tó vize. Nyári káni­kulában eléri a 26 Celsius fo­kot is, s olyankor étkesebbek a pontyok, felfalnak akár na­pi 70 mázsa búzát. Ttäjokban úsznak a csónak után, és mo­hón habzsolják a táplálékot. Májusban kezdték a lehalá­szást. Tucatnyi tagból áll a brigád és munkatársuk egy Csillag nevű paci is, amely egymaga hét embert pótol. Motorcsónakkal viszik vízre a 130 méter hosszú húzóhálót. Nem fukarkodnak olyankor a csalogató eledellel sem, és tü­relemmel várják, amíg ott Z súfolt volt a borozó. A belső terem minden asztalánál ültek. Az öreg­ember egy pillanatra az ajtóban tiblá- bolt kezében a háromdecis pohárral, aztán elindult az asztalok között. Faze­kas egyedül ült vörös bora mellett, a félhomályban az újságot silabizálta, amikor az öregember megállt mellette. — Szabad leülnöm? Csak amíg meg­iszom. Nehezen bírom már az álldogá- lást. Fazekas zsebre vágta az újságot. — Tessék csak — mondta és maga felé húzta poharát, cigarettáját meg a hamutartót. Az öreg leült. Szürke kalapját maga mellé tette, gyér ősz haját lesimította. Kíváncsian fürkészte Fazekast. — Maga futóvendeg? Még nem lát­tam itten. Persze, miket beszélek, hi­szen én is futóvendég vagyok itt, meg­iszom a nagyfröccsömet és már megyek is tovább. — Hörpintett a fróccséből. — Igaz, én Pesten is futóvendég va­gyok — csippentett a szemével. — Ezt meg hogyan érti, bátyám? — Ügy, hogy nemsokára mék a szo­ciális otthonba. Fazekas meghökkent. A szomorúság csepp jelét sem látta a ráncos arcon. Olyan természetesen mondta, hogy megy az otthonba, mintha csak azt kö­zölte volna, hogy vett egy kiló kenye­ret. A kíváncsiság a kérdések záporát bányászta ki Fazekasból, akinek hirte­len kedve kerekedett, hogy elővegye vázlatfüzetét és lerajzolja az öregem­bert. Nincs családja? Egyedül él? Mióta van Pesten? Miért megy otthon­ba? Az öregember ivott egy kortyot, az asztalra könyökölt, kezét az álla alá tette. — Két gyermekünk van nekünk, nem vagyok én olyan elhagyatott, mint ősszel a madárijesztő. Csakhogy a lá­nyom Kanadában él, itthon csak a fiam van. Most éppen nála lakom. Itt vá­rom meg, hogy legyen szabad hely a menházban. Tíz évig éltem özvegyen, egyedül a szülőfalumban, de mát nem nagyon tudom ellátni magamat. Nem vagyok már fiatal, betöltöttem a het­vennyolcat. Mert amúgy nem szűköl­Bába Mihályt tó veti décj, ködtem én semmiben. Ott volt a nagy kert, jószágot is tartottam, meg a két- vékás szőlő, ami munkát is meg pénzt is adott, hogy békességben élhessek, gond nélkül. A lányom is küldözgetett néha meg a fiam is. y Elhallgatott, de csak annyi időre, hogy megnedvesítse könnyen száradó torkát. — Csodálkozik ugye, hogy akkor meg miért áhítozom az otthonra. Hát ennek is nagy oka van. Nem szeretem a magányt. Az utóbbi időben, még ott­hon, amikor betegeskedtem, féltem, hogy úgy halok meg, hogy senki nem tudja. Mikor még jobban bírtam, ak­kor én szomszédoltam, piacra jártam, a könyvtárba is el-elmentem, mert szeretek olvasgatni, de hozzám is jöt­tek, be-benéztek egy kis tereferére. Csakhogy egyre ritkábban, egyre keve­sebben, mert a komák, nászok, cimbo­rák meghaltak vagy ágyhoz, udvarhoz kötött betegek. Eccer, ennek már két éve, lejött a fiam meglátogatni. Mondja nekem, hogy nem jól van ez így, apám, jöjjön fel hozzánk Pestre, a két gyere­ket berakjuk egy szobába, a magáé meg a kisszoba lesz. Szűköcskén vagy­tok. mondtam neki, minek keli nektek még egy kölönc is a nyakatokba, meg olyan lennék én ott a harmadik emele­ten bezárva egy csepp szobába, mint a citromfa a kamarában. Senyvednék, kornyadnék. Akkor már inkább itt ma­radnék. A szomszéd faluban van egy szociális otthon, láttam, mert megláto­gattam ott egyszer a keresztapádat. Szép. Nagy ház. Nagy kert. Dolgozgatni is lehet. Még jószágot is tartanak. E kell nekem, nem négy fal, rácsos ab­lakkal. A fiam hümmögött, elment. Aztán megint lejött. Hogy mi lesz a házzal, a szőlővel? A tied, mondtam neki, mert a testvéred nem jön haza Kanadából, és már írta is, hogy neki nem kell semmi, élvezzem el, éljek be­lőle kényelmesebben öregségemre. Aztán a fiam kifundálta, hogy eladjuk a házat, a szőlőt, meg mindent és ő elintézi, hogy bekerüljek az otthonba Amikor megjött a hír, hogy ha lesz hely, akkor felvesznek, azonnal felho­zott a fiam Pestre, hogy itt, nála vár­jam meg azt a csepp időt. A csepp időből két esztendő már letelt, nekem meg nincs hová mennem, mert min­dent eladtunk. A fiam becsületére vál jék, hogy ötvenezret levitt az otthonba, mint az én ajándékomat, már azért is hogy nekem több maradjon meg a nyugdíjamból, hogy cigarettára, borra, pálinkára több maradjon a zsebemben. Hát így vagyok én most: várom a be­hívómat. Megforgatta ujjai között a poharat, majd felhajtotta a maradék borát. Fazekas mocorgott. — És mi lett a többi pénzzel? Az öreg elmosolyodott. — A többivel? Hát az a fiamé lett meg a menyemé, meg a két unokáé. Nem herdálják el. A vízparton telket vettek belőle, ahová majd építkezni akarnak. A fiam így elmondhatja, hogy az az apai öröksége. Jó érzés ez ne­kem is. Nekem nem kell kötél pián nyúlnom, mint Veres Gábornak, akit a gyermekei mindenből kiforgattak, aztán magára hagyták. Egyik testvér küldte a másikhoz azt a szegény em­bert, hogy menjen ahhoz, mert az töb­bet jussolt. A végén, szerencsétlen, át­dobta az istrángot a gerendán. F elállt. Lassan, óvatosan. Megmoz­gatta lábait. Berozsdásodott, mondta és bazsalygott. — Maradjon még, bátyám — mondta Fazekas. — Meghívom egy pohár bor­ra. — Köszönöm, de ebéd előtt nem iszom többet. Estefelé megint felhajtok egy pohárkával. Ha akkor találkozunk, elfogadom. Mert tudja, néha a futó­vendégek is találkoznak. Na, Isten áld­ja. Feltette kalapját, lépegetett az ajtó felé. rajzanak a halak. Akkor két oldalon húzzák a drága terhet, egyik felől a halászok, másik felől Csillag feszül a kötélre kötött hálónak, s szinte per­cek alatt véget ér az akció. Átrakják a zsákmányt a tar- tóhálóba, amely a part köze­li bóják között lebeg. Ott várja be az áru a kamiont. Az idén elénekelhetnék a halászok — ha tudnák — a régi pásztornótát: Kiszáradt a tóbul / mind a sás, mind a víz — ugyanis négy-öt éven­ként teljesen leengedik a vi­zet, kiszárad a tó feneke. A maradék halállományt addig áttelepítik, mint ahogy az ivadékoknak is van külön ne­veidé j ük, melynek környékén a vízimadarak verték tanyát. Gólyák, szürkegémek, bíbicek és másfajta szárnyasok, vadli­bák, vadkacsák lakmároznak a csőrükbe illő apró halak­ból. A halászok csendes, derű­re hajló emberek. Ha új társ áll be közéjük, módját ejtik, hogy valamilyen ártatlan csínnyel egyszer csak a víz­ben találja magát. Nem harag­szik ezért senki. Náluk ez a vízkeresztség az avatás. Ilyen­kor nyáron elég a gumicsizma meg a gatya, máskor belebúj­nak a vállig érő műanyag gú­nyába. Télen kemény feladat­tal kell megbirkózniuk, ha esik a hó. Lesöprik a jég tete­jét, hogy világos legyen a víz­ben, az apró élőlények ne fogyasszák, termeljék inkább az oxigént. Időről időre lé­ket vágnak, hogy levegőztes­senek a halak. Nagy körülte­kintéssel, párban végzik az ilyenfajta munkát, egymás épsége, élete iránt érzett fe­lelősséggel. , Virgonc vízkeresztség Terjéki János számadása szerint az idén hatmillió fo­rint körüli árbevétele szárma­zik a szövetkezetnek a pon­tyokból. Ez két-három millió forint nyereséget ígér. Meglesz a várt haszon, jó évadot zár a halászbrigád. Megtarthat­ják a megérdemelt halvacso­rát, mert ők is szeretik a ha­lat a bográcsban. Addig meg kedvtelve el-elnézi a halász­mester, milyen virgoncán pat­tog a ponty a karai halastó vizében. Tamasi Tamás r üj csemperagasztók Egymásra tapad A Kemikál Építőanyagipari Vállalat több új termékkel könnyíti meg a magánlakás­építők és az otthonukat kor­szerűsítek munkáját. Elsősor­ban a falburkolatok elhelyezé­sét egyszerűsítik újfajta csem­peragasztókkal. A lakáskor­szerűsítésnél különösen elő­nyös az a kétkomponensű csemperagasztó — Szileton Flex —, amellyel nemcsak a vakolatra, hanem az olajfes­tékkel mázolt falra, sőt a pvc- padlóra is fölragasztható a burkolólap. Az ügyes kezű bar­kácsolók sok munkáját megta­karítja ez a termék, mert ez­zel a csempét a régire is rá lehet ragasztani, nem kell elő­zőleg ^ leverni, eltávolítani. Kedvező az is, hogy a ragasz­tó anyaga rugalmas, ezért jól megtartja a csempét, a ce­mentkötésű faforgácslapon és a hajlításnak kitett egyéb vé­kony válaszfalak felületén is. A választékot kibővítették a padló- és falburkolólapok il­lesztési hézagait kitöltő fugá­zóanyaggal — Szileton H-val , amelyet többféle színben hoznak forgalomba. A folya­matosabb ellátást könnyítették meg egy újabb csemperagasz­tóval — Szileton B —, amely korábbinál 50 százalékkal kevesebb importadalékból ké­szül, és ugyanúgy használható, mint elődje.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom