Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

fesr < WH YE! 1984. AUGUSZTUS 5., VASÁRNAP 3 Nőttön nő az ünneplő tömeg A fesztivál vendégei között volt a képen balról jobbra: Vágvölgyi Jó­zsef, Adori Károly, a aabasi városi jogú nagyközségi pártbizottság el­ső titkára, Krasznai Lajos, ör. Ilcsiít Sándor rendőr ezredes, Pest me­gye rendőrfőkapitánya (Folytatás az l. oldalról.) népeik, a nemzetek, a családok és a családalapítók, öregek és gyermekek ellen irányul, az al­kotók, az építők, a szépet-jót akarók milliói ellen. De van erőnk is e veszély elhárításá­ra, a béke, az élet s az alkotó munka megvédésére. S még több teendőnk! A fesztivál e szavak után folytatódott... A sátrak egyi­ke előtt óriási tömeg ácsorgóit. Fiatalok faggatták az Országos Békétanács főtitkárát, Barabás Miklóst arról, hogyan tudjuk mi, magyarok, kivenni részün­ket a nemzetközi békeharcból. Egymást érték a kérdések, oly­annyira, hogy idő hiányában félbe kellett szakítani a fóru­mot, amit aztán este tovább folytathattak. Akadtak kellemetlen pilla­natai is az első napnak. Hosz- szú sorokban kellett várakoz­ni a mellékhelyiségre, csődöt mondtak sok helyütt a vízcsa­pok, sőt vízhiány is volt. Bár a békefesztiválon megtiltották a gyermekjátékok közt a fegy­verek árusítását, sajnos a mű­anyag-géppisztolyok és tankok ott díszelegtek nem egy árus standján. Mindezek — remél-" hetőleg — mára már meg­szüntetett gondoknak és prob­lémáknak tűnnek csak ... Fiedler Anna Mária — Tamási István A: ország Közepén a környék szövetkezetei, üzemei Is bemutatkoztak termékeikkel Hancsovszki János felvételei Kiutat keres a társulás Egyszerűbben, ésszerűbben Hét esztendeje alakult meg több ipari szövetkezet össze­fogásával a Pest megyei La­kásszerviz Társulás. Az első évek eredményei az alapító­kat igazolták: 1977. és 1980. között árbevételük 45 millió forintról 62 millióra nőtt, s ez alaposan túlszárnyalta mind a terveket, mind a legderűlá­tóbb számításokat. A társu­lásban résztvevők a sikeren felbuzdulva a VI. ötéves terv öt esztendejére átlagosan 10 százalékos további növeke­dést vártak. A népgazdaság helyzetének további romlásával azonban nem számoltak. Fejlődésük egyik forrása ugyanis a me­gyei tanácstól kapott, a testü­let szolgáltatásfejlesztési alapjából kifizetett csaknem 6 millió forintnyi támogatás lett volna. Am a döntés el­lenére az ismert pénzügyi ne­hézségek miatt ebből végül egy fillért sem kaptak meg. így alapjaiban a saját, azaz a tagszövetkezetek erőforrásaira kellett támaszkodniuk. A lehetőségeket kihasználva így is igyekeztek kielégíteni a la­kossági és a közületi keresle­tét, amelyek az utóbbi idő­ben valamelyest csökkentek. Szükség volt szervezeti vál­toztatásokra is. A társulás gesztorának, a dunakeszi székhelyű Dunamenti Építőipa­ri Szövetkezet vezetőinek in­dítványára tavaly a költsé­gek csökkentésére egyszerűsí­tették és korszerűsítették az adminisztrációt. Megszüntet­ték a függetlenített társaság­vezetői munkakört és egy sor más intézkedést is végrehaj­tottak. Emellett egyes, gazda­ságtalanul működő irodákat — például Cegléden —, fel­oszlattak. Most a nemrég megalakított budaörsi üveg­lerakat bezárásán törik a fe­jüket, mert a körültekintő szervezés ellenére sem műkö­dik eredményesen. Jelenleg tehát — mint azt Herde Károly, a társulás igaz­gatóságának elnöke megfo­galmazta —, a legtöbb gon­dot a kereslet csökkenése, a fejlesztéshez szükséges pén2 hiánya, a csökkenő létszám, a bérfejlesztés, valamint az új szabályozók kedvezőtlen hatása okozza. Hogy mégis talpon maradhassanak, véle­ményük szerint az eddig is jól működő részlegeket kell dinamikusabban, a piacra sokkal jobban figyelve fej­leszteni, s rendezni kell az önelszámoló egységek dolgát is. A jövőt azonban nagy­mértékben az is befolyásolja, hogy a megyei tanáccsal foly­tatott tárgyalások végül is milyen eredményt hoznak. Aki túlélte az atomtámadást Hirosima emlékezik Jamamoto Hidenorival találkoztunk Híresebbnél híresebb vendégekkel találkozhatnak a pusztavacsi nagyréten a fesztivál résztvevői, többek kö­zött Jamamoto Hidenorival, a Japán Kommunista Párt tagjával, a Hibakusák tokiói főtitkárhelyettesével. (Ke­vesen ismerjk ezt a szervezetet hazánkban. Tagjai azok a japán emberek, akik ott voltak 1945. augusztusában Hi­rosimában vagy Nagaszakiban, és azon kevesek közé tartoznak, akik túlélték az atomtámadást.) Jamamoto Hidenorival a fesztivál első napján beszélgettünk. — Mi jellemzi önök hazájában a békemozgalmi törek­véseket? Tudjuk, ennek okai a második világháború utolsó napjainak eseményeiben gyökereznek. — A japán emberek azo-k, akik — a földön egyedül — testükön érezhették az atombomba pusztító hatását. Ezért a mi célunk, hogy sehol a világon ne legyen töb­bet atomsérült ember. Minden országba ellátogatunk, ahol felemelik szavukat a béke mellett. Így jutottunk el az önök hazájába is, Magyarországra. Mivel az atomhá­ború veszélye fenyegeti bolygónkat, a mi népünknek a többinél is nagyobb a felelőssége: soha többé Hirosima, soha többé Nagaszaki! — Milyen személyes élményekkel távozik hazánkból? — Másodikán este érkeztem, azóta lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy nagyon lelkes békebarátokra leltem a magyar népben. Megható bizonyítéka ennek ez a ta­lálkozó, ahol egy kis európai nemzet tesz hitet a béke mellett, a háború ellen. A £ ? fc-1 iW.p. </ ih /f- -A A Pest megyei Hírlap olvasóinak üzenem: Soha többé atomsérülteket!! Jamamoto Hidenorí Süden, n Fészekben Társaikra Is emlékeznek (Folytatás az l. oldalról.) A mozgalmi, kulturális és sporthagyományok jegyében kezdődtek ez alkalommal is a Fészek-napok. Elsőként Gödön a tanács nagytermében nyílt kiállítás, Modern Ikarusz címmel. Tóth György fotómű­vész a sárkányrepülők életét bemutató 23 felvételét láthat­ják az érdeklődők. Pénteken délután 6 órakor a Fészek if­júsági házában megnyílt egy másik tárlat is Jőrös András grafikus, Kuttner László fes­tő, Papp Károly népi iparmű­vész — mindhárman amatő­rök — és Véninger Margit keramikus alkotásait tették szemlére. kik a telepet. A gyerekek versekkel, dalokkal kedves­kedtek a házigazdáknak, tisz­telegtek a Fészek mártírjainak emlékművénél, este pedig a Fészek lakóit, veteránjait vár­ták vidám műsorral, tábortűz­zel, közös éneklésre, beszélge­tésre. A táborba is ellátogat­tunk tegnap. A nyárfák alatt a Quantanamera dallama szállt, Magyar Lászlóné rajve­zető készült a pajtásokkal az esti fellépésre. így búcsúzott: ha a tábortüzet el is mosná az eső, a találkozón ott leszünk, legfeljebb az ebédlőben be­szélgetünk ... V. G. P. HÉT HÍRE nyyssiÄ © Megnyüt Pécsett a népek barátsága nyári egyetem. © Komló adott otthont annak a mezőgazda- sági könyvkiállílásnak, amelyet Mitterpacher Lajos születése 250. évfordulója alkalmából rendeztek. © Kecskemét volt a helyszíne az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlésének. © A hét híre az is, hogy augusztus elsején, szerdán volt harmincöt éve a szín­házak államosításának. A RliÍ3 Jacques — amint Shakespeare Ahogy tetszik cí­mű darabjának egyik fősze­replőjét titulálják világszerte — jajduló sóhaja, színház ez az egész világ és színész ben­ne minden férfi és nő. Ha eny- nyi sokan vagyunk komédiá­sok, miért, hogy az ókorban is esemény, különleges szórako­zás, már-már ünnep volt egy- egy színházi előadás? Miért, hogy a színész, a színház ma is misztikus világ papja, temp­loma a köznapi komédiások szemében? Vonzások és taszí­tások furcsa elegye a színház­történelem, talán azért, mert a színpad legtöbbször azt kí­nálja fel, amit gondolunk, de ki nem mondunk, amit ér­zünk, de megmutatni nem tu­dunk vagy merünk. A színház a hideg ész és a forró szív koktélját nyújtja a nézőtéren ülőknek, amikor művészettel szolgál, ám gyakran beéri ke­vesebbel; szórakoztat. Egy-egy esztendőben 12—13 ezer színházi előadásra kerül sor az országban, ennek fele a fővárosra jut. Ami mutatja e kulturális kenyér — szakszó­val — hozzáférhetőségének szembetűnő egyenlőtlenségeit. Az 1929—30-as színházi évben 3 790 000 látogatót mutattak ki a pénztárkönyvek, a csúcs 1955-ben volt, 6 748 000 fővel, mostanában hatmillió körül állandósult a Thália hajléká­ba belépők tábora. E hajlékok­ból negyven van az .országban, a nagyérdemű közönséget hat­ezren szolgálják, hőstenorok, díszletmunkások. primadon­nák, ügyelők, százféle foglal­kozásúak, mert akad már gé­pész. villamosmérnök is szín­házi státusban. Szűkebb pátriánkban 1975 óta negyvenezer fővel csök­kent a megyében rendezett színházi előadások nézőinek száma. Ezért — ezért is — az ezer lakosra jutó színházláto­gatások itt a legalacsonyab­bak, negyede például Zalának, ötödé Vasnak, hatoda Bara­nyának. Amiben természete­sen nagy szerepe van az otta­ni, saját színházaknak, a me­gye esetében viszont hivatkoz­hatunk a feltételezett fővárosi vonzerőre, aminek mértékére azonban még becslések sem adnak elfogadható eredményt. Mert hat a budapesti kirucca­násra az utazási költség épp­úgy, mint a színházjegy. ára, a belépő megvásárlásának nem egyszerű módja, egészen odáig, hogy mikori a hazaérkezés. Amit tudni lehet: a megyében rendezett előadások száma 1975 óta 32, a látogatóké 39, az ezer lakosra vetített láto­gatóké 42 százalékkal csök­kent. Ezt az elgondolkoztató folyamatot mintha eltakarnák a színházi és az azon kívüli kulisszák...! Ez a folyamat nem megyei különlegesség. Or­szágosan a községekben tar­tott előadások mennyisége 1970 óta a harmadára (!) mér­séklődött, ami akkor is meg­hökkentő arányú apadás, ha sok mindent figyelembe ve­szünk. Az ún. tájolások, utazó társulatok körüli gazdaságos- sági vitákat, a némely helyen tagadhatatlanul mostoha — olykor méltatlan — körülmé­nyeket, a közönség ízlésének, érdeklődésének, igényeinek változását, a televízió hatását, sok egyéb más mellett, de még ha mindezt mérlegeljük is, akkor sem mondhatjuk rá nyugodt lelkiismerettel: ter­mészetes a községek nagy cso­portjának kirekesztődése a ko­médiák és tragédiák rejtette élményekből. A Világot jelentő deszkák — Friedrich Schiller hagyta ránk ezt az elnevezést — ti­zenkét hónap alatt összesen 613 műnek adták meg a va­rázslat lehetőségét, s hogy e varázs nem mindig sikerül, ar­ról aligha a deszkák tehető­nek... Amíg a prózai dara­boknál egy-egy előadás átla­gos nézőszáma 447 fő volt, a zenés vígjátékoknál, operettek­nél. a musicaloknél 568. A ku­lisszák mögött és előtt állók közül sokan az ilyen és ha­sonló tényekből hajlamosak messzemenő következtetéseket levonni a közönség műveltsé­gét, kulturális igényét illetően. A baj az, hogy a kulisszák előtt ülők csak egy módon sza­vazhatnak arról, mit várnának a színháztól, a megvett vagy meg nem vett jegyekkel, s két­séges, arról szól-e, oda cím­zett-e a voks, amiről, ahová kellene. Schiller szerint „szí­nésznek az utókor nem köt koszorút”, de félő, a hosszú ideje zajló színházi viták ko­szorút kötögetnek. Igaz, nem a színész, hanem nézője számá­ra... Mészáros Otíő Ceglédiek hitlfóldösv Fejlesztem s nem megállni Azt már talán említenünk sem kell — ismét megrendez­ték a Fészek-napok sport- programját. Komáromi László Dunakeszi, Göd és Főt körzeti sportfelügyelője így summázta tegnap délben az aznapi ese­ményeket : — A hivatásos versenyzők — például a teniszezők, a lab­darúgók is összemérik tudá­sukat, de ennél talán nagyobb szabású az amatőrök program­ja. Szombaton délig 20 csapat nevezett be a kispályás labda­rúgó-küzdelmekbe, s 30—30 asztaliteniszező, illetve teni­szező lépett pályára. — Nyitott a küzdelem, bár­ki, bármikor benevezhet, nincs kiesés, s minden egyes pályá­ra lépésért sorsjegy jár a résztvevőknek. A tiszteletdíja­kat — a környék vállalatai adták a jutalmakat — 5-én sorsoljuk ki, a döntők vasár­napra maradtak. Tegnap délután' még két nagyobb rendezvényre került sor. Délután a Kék Duna üdü­lőben adott koncertet a göd- felsői Munkás Dalkör, este pe­dig a szomszédos úttörőtábor­ban nyaraló 62 szentesi paj­tással találkoztak a Fészek veteránjai. Fekete Lajosné, a sportmúzeum igazgatója és Török Hilda, a Fészek és az MTE régi tagja kalauzolta a pajtásokat, mutatta meg ne­? Elégedetten mosolyogva á álltak fel az asztaltól a munkahelyi tanácskozás | résztvevői a Ceglédi Vas-, | Elektromos és Műszerész £ Ipari Szövetkezetben né- ^ hány nappal ezelőtt, örö- ^ műknek az volt az oka, ^ hogy a kollektíva erőfeszi- £ téseinek elismeréseként ^ mintegy 300 ezer forint 4 jutalmat osztottak szét. A szövetkezetiek valóban minden dicséretet megérde­melnek az idei munkájukért. Íme bizonyságul néhány adat: az első hat hónapban 110,5 millió forintnyi termelési ér­téket állítottak elő, ami csak­nem két és félszerese a ta­valyi június véginek. Export­tervüket is alaposan túltelje­sítették, hiszen amíg 1983 első fél esztendejében mindössze 23 millió forint értékű árujuk .kelt el külföldön, addig az idén erre az időszakra 79 millió forintra számítottak, s mint kiderült, végül csaknem 85 millió forint került a kasszába. Hogy mi a sikerük titka? Motyovszky Mihály szerint az, hogy náluk folyamatos a fej. lesztés — erre évente 5-6 mil­lió forintot költenek —, s el­sősorban olyan termékek gyártására vállalkoznak, ame­lyeknek előállításában nagy a szellemi munka aránya. Tőkés exportjuk ugyancsak gyors ütemben nő. A tavalyi 10 millió forinttal szemben az idén eddig több mint 15 mil­lió forint értékű árut adtak el. Algériába és Irakba külön­böző elektromos berendezése­ket szállítottak, Hollandia szállítópályákat vásárolt, egy osztrák cég pedig pillamgó- szelepeket. Fejlesztőik a hazai kutató- intézetekkel együttműködve jelenleg egy korszerű, könnyű tetőszerkezet tervein dolgoz­nak. Most terveznek egy uni­verzális gépkocsi utánfutót, valamint egy báriumferrit vasmagigyár.tó automatát is. Egy svéd céggel energiataka­rékos főzőedények, a Trans- elektroval pedig nagyteljesít­ményű félvezetők és tranzisz­torok gyártásáról tárgyalnak. A folyamatos előrelépés fel­tétele a megfelelő szakember- gárda kialakítása. Jelenleg 246-an dolgoznak a szövetke. zetben, s az egyre növekvő feladatok hatására tavaly több mint két százalékkal emelke­dett a létszám is. A CVEMISZ szakemberei közül jelenleg negyedszázán dolgoznak külföldön. Elvük, hogy a kinti munkákat is azok végezzék, akik az expor­tált berendezéseket itthon el­készítették. Ezekben a hónapokban egyre több szó esik a szövet­kezetben a VII. ötéves terv­ről is. Az már most bizonyos, hogy megrendelés lesz ele­gendő, ső.t több is, mint amennyit önmaguk el tudnak végezni. Ezért koresik a kap­csolatot a környező termelő­szövetkezetekkel és ipari szö­vetkezetekkel, s megfelelő feltételek alapján együttmű­ködnének velük bizonyos ter­mékek gyártásában. Furucz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom