Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-05 / 183. szám
4 1984. AUGUSZTUS 5., VASÁRNAP l>KST MM* J f 7 Míves remekek s Oraritkaságok Az időmérés történetéről nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A sok technikai és művészettörténeti szempontból is érdekes tárgy közül kiemelkedik a világhírű német órás- művesség és tok készítés egyik legrangosabb alkotása egy 1566-ból származó asztronómiai óra, amely egykor Miksa német—római császár és magyar király tulajdona volt. Kiállították Báthory Zsigmondi erdélyi fejedelem díszóráját, s Pápai Páriz Ferenc szótáríró és orvos XVII. század végi zsebóráját is. A XVII. században a Felvidéken több híres napórakészítő mester dolgozott. A kiállításon az ő emléküknek is adóznak és bemutatják a körmöcbányai Schindler napóráját és a Rozsnyói Skolnik műhely 1820 körül készült helioastronométe- rét. Az Iparművészeti Múzeum kiállításán megemlékeznek az 1582-es naptárreformróL A XVIII. században számos világhírű mester készített órákat. Közülük Graham, Tompion és Quara alkotásai szerepelnek a bemutatón. Ennek a kornak egyik fontos problémája volt a hajók navigációjának pontosabbá tétele. Angliában 1714-ben hirdették meg azt a pályázatot, amely céljául tűzte a tudományos igényű pontos időmérés módszereinek és eszközeinek kidolgozását. Az Iparművészeti Múzeumban most ezek a navigációs eszközök, a kronométerek, az oktánsok és társaik is láthatók. A kiállítás augusztus 31-ig tekinthető meg. Életre szóló élmények Felismerik a kalocsai ruhát Külföldről jöttek haza néhány nappal ezelőtt. Amúgy ez a Tápiómente együttes életében megszokott lenne, hiszen tizenöt éves fennállásuk alatt sűrűn fordultak meg külországokban, hogy a magyar folklór hírét öregbítsék a világban. A mostani olaszországi út azonban némiképp eltér a többitől. Hét fogás Alfonsine kisváros Ravenna közelében. Még 1982-ben alakult ki testvérvárosi kapcsolat Nagykáta és az itáliai városka között. Majd hosszú szünet következett, amíg tavaly egy félhivatalos küldöttség járt Nagykátán. Idén pedig már azért utaztak a nagyközség képviselői — a tanácselnökkel az élükön — Alfonsine- be, hogy hivatalosan is fölújítsák a kapcsolatot. A küldöttséggel tartott Szegedi Pál, a művelődési központ igazgatója is. — Delegációnk tagjai hivatalos találkozókon is részt vettek a város kommunista vezetőivel, még tanácsülésre is meghívták őket. A megbeszélések során a kapcsolatok továbbfejlesztésének számtalan lehetősége is fölmerült. És természetesen számtalan maradandó élményt nyújtó programot. kirándulást szerveztek nekünk. Megnézhettük Firenzét, Ravennát, Velencét. San Marinót és pihenhettünk a tengerparton. Még nagyon frissek az élVélemények és viták A művészeti pártosságról ’■A” mindennapi életben is sokat találkozunk a művészet pártosságáról szóló vitákkal. Vannak ugyanis, akik vitatják létjogosultságát, mások viszont amellett vannak, hogy minden művészet pártos. Még a marxista művészetelméletnek is legvitatottabb tartalmú fogalma a pártosság. Bizonyára elvontnak tűnik erről értekezni, pedig nagyon is élő valóság. Persze, hogy nem széles tömegek témája ez a kérdés, de mindenkit, aki kicsit is foglalkozik a művészettel, vagy kapcsolatban van vele, érdekelheti a művészet pártosságáról szóló vita. A Kossuth Kiadónál most megjelent tanulmánykötetben neves akadémikusok, tudósok és művelődéspolitikusok mondják el véleményüket erről a témáról. A bevezető tanulmányban Gránicz István a pártosság lenini elvét vizsgálja és a pártirodalmat tekinti át. Idézi Lenint, aki szerint o művészet nem lehet pártatlan, mert szerinte „lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen és ugyanakkor független legyen ettől a társadalomtól”. A szerző más klasszikust is idéz annak bizonyítására, hogy még a lírai költészetet is jelentős mértékben a társadalmi viszonyok határozzák meg. A költő, aki korának gyermeke, osztozik nemzedékének művészi érzéseiben és fogalmaiban. És még akkor is. ha a domináns áram lattal szemben foglal állást — egy bizonyos csoport hangú latát tükrözi vissza. Illés László a húszas évek kultúrpolitikai irányításának néhány kérdését taglalja, míg József Farkas a Magyar Tanácsköztársaság irodalmát tekinti át, Agárdi Péter pedig a harmincas évek esztétikai vitáiból ad ízelítőt. Szigeti Jó zsef akadémikus több tanulmányában foglalkozik a szocialista realizmussal, a művészet pártosságával, valamint kifejti véleményét az irodalom és a művészetek hivatá sáról* arról, hogy a mi társadalmunkban hol a helyük. A pártirányítás szempontjából fontos a politika és a művészetek sajátosságainak figyelembevétele. Az irodalomnak és a művészetnek a maga eszközeivel kell szolgálnia a párt céljait —Tihngsúlyozza a szerző, majd hozzáteszi: — különben nemcsak önmagának, de politikának is ártalmára van. Kamarás István Kinek a pártján van az olvasó? című tanulmányában számszerű adatokkal is illusztrálja mondanivalóját. Az olvasásélményt meghatározza, hogy az illető milyen osztálynak, rétegnek tagja, milyen a neme, nemzedéke, hol volt a szőkébb hazája, vagyis az olvasó véleményét, érdeklődési körét sok minden meghatározza. Ehhez azonban hozzáteszi, hogy az olvasót lehet befolyásolni is, lehet irányítani, hogy mit olvasson: attól függ, hogy mit adunk a kezébe, s ha már rájött az olvasás ízére, akkor maga is meg tudja választani az olvasnivalóját. Pándi Pál a művészet szabadságáról értekezik. Kifejti, hogy a művészet szabadságának és a szükségszerűség felismerésének összefüggéseiből azt is el kell mondani, hogy a művészi alkotás belső szabadsága (eszmei, lélektani, sőt művészi egzisztenciális értelemben) egyáltalán nem füg getlen az alkotót fogadó vagy elutasító külső szabadság lététől vagy nemlététől, az általános színvonaltól. Király István akadémikus Bölöni György életének, munkásságának megmutatásával nyújt élvezetes olvasmányt, egyben komoly adalékot - az irodalmi pártosság problémájához, míg végül Szerdahelyi István foglalja össze a vitákat, amelyek a művészeti pártosságról szólnaik. A kötet egésze világossá teszi, hogy a pártosság kérdésköre korántsem tekinthető „lerágott csontnak”: számos további tisztázásra, alkotó nézetcserére váró probléma is akad még. Ez a könyv is éppen azt a célt szolgálja, hogy hozzájá ruljon a kérdések tisztázásához, valamint segítse azokat akik valamilyen formában foglalkoznak a művészettel, a művészeti munkával, a művészet terjesztésével. A világosan megfogalmazott gondolatok elolvasásával pedig tisztábban látunk ebben a nagyon fontos kérdésben. Gáli Sándor mények, rendezetlenül törnek elő. Nem is tudják, miről szóljanak inkább. A lugói Unita fesztivál színes forgatagáról, a felszabadult ünneplésről. Vagy a költői csengésű Cesenatico nevű halászfalucskáról. ahol a mai hajók mellett ott horgonyoznak a kikötőben felvitorlázva a múltat idéző halászbárkák. Netán az ugyanitt elfogyasztott hétfogá- sos halvacsoráról meséljenek, ahol polipot, rákot, tintahalat és kagylót szolgáltak föl, és természetesen mindet meg kellett kóstolni. Jutalomút — Számomra az egyik legnagyobb élmény a fogadtatás és a siker volt — mondja Apró Mária, az együttes tagja. — Tizenkét éve táncolok, ez volt a huszadik külföldi szereplésünk. Mégis azt mondom, ilyen szeretettel kevés helyen fogadtak, s ritkán tapsoltak ilyen -lelkesen műsorunknak. Három helyen léptünk fel: Alfonsineben, Lugoban és Faenzában. Mindenütt legalább háromezren sereglettek össze, hogy láthassanak minket. A kétórás programot úgy állítottuk össze, hogy reprezentálja az Ország különböző tájegységeinek folklórját. A legnagyobb sikert a zenekarunk aratta és a jelmezeink, azok közül is a kalocsai. A műsor mindhárom helyszínen legalább egy órával tovább tartott, annyiszor tapsoltak vissza bennünket. Igaz, bele is adtunk mindent. — A programot szándékosan szerveztük úgy — mondja Szegedi Pál —, hogy csak három fellépés legyen. Amolyan jutalomút is volt ez az együttesnek. Azt akartuk, legyen idejük ismerkedni a nevezetességekkel, a tájjal, az emberekkel. A fárasztó turnékon, ahol előadás előadást követ, erre nincsen mód. Igazán megérdemelték ezt a könnyedebb programot. — Igyekeztünk is kihasználni a lehetőséget — veszi visz- sza a szót Apró Mária — mindent megnéztünk, amit csak lehetett. Nagyon kellemesen csalódtam, egészen más kép élt bennem az olasz emberekről. Álmodni sem mertem volna ilyen szeretetteljes fogadtatásról. Szokatlan műíaj Természetesen a Tápiómente együttes tagjai megnézték a vendéglátók táncosainak műsorát is, a-kik jövőre viszonozzák a látogatást Nagykátán. — A Millelucsi együttesnek egészen más a jellege, mint a mienknek — mondja Apró Mária —, ők nem a néphagyo mányból merítenek. Műsoraikat modern táncokból állítják össze. Láttunk tőlük rock and rollt és argentin tangót is. Ami nekem nagyon tetszett, az az ostoros tánc volt. Nem karikás ostort kell élképzelni, hanem olyasmit, amivel a lo vakat szokták hajtani. Ezzel pattogtatnak a zene ritmusára és táncolnak hozzá. Ez valami hagyomány ezen a vidéken. Ami meglepő volt, hogy nagyon fiatal az együttes, sok gyerek táncol velük. Az átlag életkor nem lehet több 16—18 évnél. Számunkra kicsit szó katlan ez a műfaj, de ők nagyon felkészülten, kitűnő technikával csinálják. Szűk egy hét, évekre szóló élmények. S talán még hosz- szabb ideig élő ismeretségek, barátságok. S egy újabb pontja a világnak, ahol tudják, milyen a magyar néptánc, és talán fölismerik a kalocsai népviseletet. M. N. P. R"Á DIÓFIGYELŐ' A FEHÉREK VEZÉRE. Pontosabban: Horthy Miklós, a fehérek vezére. Ezzel a címmel kezdte sugározni a rádió hétrészes hangjátéksorozatát, amely 1918 májusától 1920 márciusáig, a kormányzóválasztásig kíséri nyomon a Horthy Miklós nevéhez fűződő politikai rendszer születését. A Hollós Ervin és Lajtai Vera könyvén alapuló történet első darabja felidézi a bécsi Bank Gassén, a magyar követségen elkövetett rablást, amelynek nyomán 140 millió pengő került a tanácskormány ellen szervezkedő erők birtokába. A hallgató tanúja lehet a pénz egy részét és a bécsi anti- kommunista kornité utasításait hozó gróf Teleki Pál és a szegedi kormányt vezető gróf Károlyi Gyula találkozásának. Sokat megtudhat az ellenforradalmi kormány megalakulásának feltételeiről, körülményeiről. Ebben a kormányban kap hadügyminiszteri tárcát Horthy Miklós tengerésztiszt, aki korábban első Ferenc József szárnysegédje, az első világháborúban ellentengernagy, a hadiflotta utolsó parancsnoka, s aki 1918 februárjában vérbe fojtotta a matrózok cattarói felkelését. A Szegedre érkező Telekinek röviden így jellem zik: ilyen kemény kezű ember kell, akinek egész fellépésében van valami katonás határo zottság. Ennek a politikusnak későbbi pályája összefonódik a magyar történelem keserű sorsfordulóival. Elválaszthatatlan tőle a haladó mozgalmak kegyetlen üldözése, a fasiszta jellegű rendszabályok sorozata, a fasiszta hatalmakhoz való csatlakozás. Hozzáfűződik Magyarország részvétele a II. világháborúban, amely a máso dik magyar hadsereg pusztulásához, a nyilas rémuralomhoz, a deportálásokhoz vezetett. A sorozat a széles nyilvánosság és elsősorban a fiatalok számára nyújt olyan tényanyagot, amely elengedhetetlenül szükséges az egészséges történelemszemlélet kialakulásához. A szerkesztés erénye, hogy ezt főműsoridőben teszi. GONDOLAT. A rádió irodalmi hetilapja újra műsorra tűzte a dabasi nagyközségi tanács díszterméből sugárzott Gyónt Géza emlékműsorát. Ez az alkalom segít abban, hogy a mai Dabason 100 esztendeje született költő elfoglalja méltó helyét a magyar irodalom- történet elismert alakjai között. A korábban Adyrepigonként számontartott Gyóni Gézát világháborús versei tették ismertté. Első korszakában akaratlan eszközévé vált a soviniszta politikának, ám néhány esztendő múltán már ő a háborús szenvedések döbbenetes erejű megfogalmazója. Mint a műsor címe is jellemzi: a béke katonája. Az egykori papnövendék,. jegyzőgyakornok, majd újságíró a lengyelországi harcmezőn ébredt rá a vérontás igazságtalanságára. Ekkor született a máig is legjobban ismert, nagyhatású költeménye: Csak egy éjszakára. A kitűnő tolmácsolásban elhangzó versek hallatán újra megborzongunk: idill a vér- tengerben. A háború borzalmait apró emberi örömökkel oldja fel. A keserűség, a bánat, a felismert valóság gyötrelme hullámzik lírájában. A műsor jól érzékelteti a történelem sodrában, az érzelmi viharokban formálódó költő tragikus sorsát. Életrajzi adatokkal, irodalomtörténeti érdekességekkel, versei megszólaltatásával nemcsak a méltatlanul feledett költőt hozza közelebb a ma emberéhez, hanem a kor irodalmát, történelmét is. K. L. A Árpád-kori templomokat tárnak föl Új mesét mond a föld mélye Itt valaha temető volt Munkához lát a régész Ez a pénz már IC ,0 éves Ki tudja, mi mindent rejt még a föld mélye. Talán ismét mesél nekünk valami újat az őslakosok életéről... érme, amelyet a 350—360-as években vertek. Az ásatásokat egész nyáron — amíg az időjárás engedi — folytatják. Meglepően jól bírja az évszázadok súlyát, a szél, az eső, a hó fogát a régi erdélyi sószállító út. Simán gördül tova a kocsi azon a földúton, amelyen valaha a sóval megrakott ökrösszekerek haladtak. Tápiógyörgye határában, közel a sószállító úthoz, most a történelem ennél jóval régebbi időszakáról vallatja a táj jat Dinnyés István, a ceglédi múzeum munkatársa. 1979-ben folytatott itt először régészeti ásatásokat, mert a mezőgazdasági művelés során már sok csontvázat vetett ki a talaj. Ezen a részen, mintegy ötven-hatvan holdnyi területen, egy Árpádkori falu maradványaira bukkantak. A település a tatárjárás során pusztult el. Az Árpád-kori templom szentélyének alaprajza már jól kivehető. A régész legféltettebb kincse eddig, az az
