Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-29 / 202. szám
1984. AUGUSZTUS 29., SZERDA 3 A hatékonyság ja ví fásának úlfcsi Valóban tegyen kedves a vévé idáig ütesnmilígólig került Kern kell kétszer összeszerelni Elvágva a találgatás útját, a valóban kedves vevő — minden vevő, legyen akár bel-, akár külföldi. A vevő azért kedves, mert ő tartja el a termelőt. Ha vevő nincsen, akkor termelés sincsen, s miféle gyártó az, aki semmiféle árut nem állít elő?! Udvarlás helyett Hosszú évek óta a nemzeti jövedelem minden száz forintjából töbo mint ötven a külkereskedelemben realizálódik. Ez sokat mond arról, miért kedves a vevő, miért elsőrangú teendő a jól értékesíthető, versenyképes áruk arányának növelése a teljes termékkibocsátáson belül. Azt ugyanis hiba lenne elfeledni: a kedves vevő egyre inkább válogat, alaposan megnézi, mire adja a pénzét, igényei vannak tehát, s ha a termelő holnap is üzletet akar kötni, akkor igazodnia kell ezekhez az igényekhez. Ami persze :— szemben a közvélekedésben tapasztalható felületes általánosításokkal — nem az elhatározások puszta függvénye, nem azon múlik, akarja-e ezt, avagy nem akarja a termelő. Az idén, január és május között az összesen 137 milliárd forint értékű kivitelből 59,5 milliárd a rubelelszámolású, 77,5 milliárd a nem rubel elszámolású piacokra jutott. Ez a hatalmas árutömeg a termelőágazatok egészének a teljesítménye, s 'meggyőződésünk, a vevő attól függetlenül vásárolt, udvaroltak-e neki. körül- ugráltáik-e, avagy „csak" jó árut kínáltak, megfelelő áron és szállítási határidővel. Udvarlás, magyarázkodás helyett ugyanis sokkal meggyőzőbb módszer, érv maga az áru, ha olyan, amilyet a vevő elgondolt, óhajtott, amilyenre szüksége van. Az arányok további érzékeltetésére: az, említett, öt hónapban, január és május között az ipar összes értékesítése 459 milliárd forintot tett ki — folyó áron —, ebből 93,2 milliárd forintnyi termék a fogyasztásicikk-kereskedelem- hez, 103 milliárdnyi a külkereskedelemhez, 8,3 milliárd értékű beruházási célra jutott. (A többi az ún. egyéb célra történő értékesítés.) Most már, ezeknek a számoknak az ismeretében állit- hatja-e bárki is megalapozottan. hogy ez vagy az a vevő kedvesebb, fontosabb, mint a másik?! Érdekes módon azonban a termelők egy — nagy — csoportja mégis rangsorol, sajnos, nem árui korszerűségét, gazdaságosságát, hanem a — vevőket... Ne tagadjuk persze, hogy az üzletkötésnek vannak fortélyai, külsődleges jegyei, ám milyen logika szerint szorul háttérbe — belföldről — az Áfész. az áruért közvetlenül jelentkező áruház, s áll az előtérben a nagykereskedelmi cég? Azért, mert ez utóbbi egyszerre sokat vásárol, fizet? Lelhetők-e üzleti indokai annak; hogy a termelő elutasítja — külföldről — a termék minőségéhez aggályos gondossággal ragaszkodó nagy hírű kereszedőházat, de szállít annak a partnernek, aki' rövidesen csődöt jelent?! Igaz, ez utóbbi nem firtatta a minőséget... igaz, nem is fizetett. Sajnálatosan nem ritkák, nem kivételesek az ilyen és hasonló esetek a megye — nemcsak ipari! — termelőinél, érzékeltetve, a vevők rangsorolása esetleges, felületes, gyakran szubjektív benyomásokra vezethető vissza és nem tényleges piaci, értékesítési ismeretekre. Lényeges szerepe van ennek a kivitel lökésszerű változásaiban, az egy-egy üzletkötésre szorítkozó, többé nem folytatódó kapcsolatokban, amint abban szintén, hogy a megye ipara nem képes kiegyensúlyozottan gyors ütemben bővíteni a nem rubel elszámolású kivitelt, hanem a csúcsokat meredek süllyedések követik — mint például 1933 második és 1984 első felében —. azaz tartós piaci jelenlét helyett a mac^a való betörés és ez onnét való ki- szoru’ás váltakozása a jellemző sok esetben. Bizalom és hűség A miért van így-re — a résztényezők sokasága melleit — feleletet kaphatunk az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-í ülése állásfoglalásának — a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól — egy szakaszából, amely így hangzik: „A külkereskedelem eredményességének növelése érdekében áttekinthetőbbé kell tenni az exportszabályozást, csökkenteni kall az importgazdálkodás kötöttségeit. A kivitel ösztönzésében fokozatosan kapjon nagyobb szerepet az adóvisszatérités kiterjedtebb alkalmazása és a fejlesztési támogatás. A rubelelszámolású forgalomban olyan szabályozást kell kialakítani, amely növeli a vállalatok érdekeltségét ae,-•államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésében, a szakosítás elmélyítésében.” Több megyei vállalatot, gyárat — így a Ganz Árammérőgyárat, a Forte Fotokémiai Ipart, a Tungsram váci gyárát, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárát — évtizedekre terjedő kapcsolatok fűznek dél-amerikai, törökországi, NSZK-beli, svédországi vevőkhöz, partnerekhez. A vevők hűsége: a termelőbe vetett bizalom. Ez a bizalom viszont abból táplálkozik, hogy a termelő mindenkor állta adott szavát, nem tett különbséget kis és nagy megrendelés, fontos és kevésbé fontos megbízás között, azt a menv- nyiségű, minőségű árut szállította — azt a szolgáltatást teljesítette —, amit, amilyet a vevő kért. Túlzottan nagy leegyszerűsítés így vázolni a kaocsolato- kat? Természetesen leegyszerűsítés. de a lényegen nem torzít. Az üzleti forgalom pénzösszegei mögött ilyfen, elvon tnák látszó fogalmak is rejlenek, de ezt nehezen látja be, érti meg némelyik termelőegység. Máskülönben aligha történhetne meg. hogy a vevő a látványos körülmények között aláírt szerződést föl mondja, mivel a szállító az első té€ r r | Gáz lesz, méghozzá a szó szoros értelmé- SEy IMT “ ben. A PEMÜ solymári gyárában készülő, *■“ • különböző méretű műanyag csövek belsejében gáz áramlik majd. A műszaki mutatók szerint biztonságosan! Trcncsényi Zoltán felvétele tel mintaszerű átadása után módosítgatni kezdett: az alapanyagon, a kikészítésen, a csomagoláson ... Az ilyesfajta ügyeskedések haszna illékony, kára maradandó. Sajnos, nem vagyunk híján az ilyen „ügyes” üzletelőknek...! A nyolcvanas évek egyre sokasodó jelekkel tudatták a termelőknél, becsüljék meg jobban a vevőt. A hazai és a külföldi vevőt egyaránt, mert ezen a hangsúly! Veszélyes utat járnak ott, ahol belföldre ez is jó lesz alapon ömlesz- tik ki a gyárkapun az ún. osztályos árut, s a külföldi cégeket is úgy rangsorolják, hogy ez csak... az azonban... Az erkölcs nem tűri az ilyesfajta csoportosítást, s az egészséges üzleti szellem szintén nem, mert azt tartja, hamis keresmény nem fiadzik. megszolgált garasból aranytallér vastagodik. A megye iparában az Idei, számítottnál kisebb belföldi célú értékesítés meggyőzően bizonyítja, a hazai vevő sem táncol mindenkor és mindenben úgy, ahogyan a termelők muzsiKálna«.. Ragaszkodik az elképzeléseihez — lásd a megye ruházati kereskedelmének. a bútoreladásoknak a tapasztalatait —, ahogy szaK- szerúen mondják, a piac bizonyos termékeknél tartózkodó magatartást tanúsít. Amiből kiderül, hogy ha még termelni, forgalmazni nem is, fogalmazni már jól tudunk. Belőle éhek Az értékesítés nagy hullámzásai, a szállítási szerződések körüli visszásságok, a különböző perek — külföldi cégekkel is, pro és kontra —, mindmind azt bizonyítják, a kedves vevő nem eléggé kedves. Azoknak nem, akik belőle élnek! Azoknak nem, akik — tevékenységük más szakaszaiban — maguk is vevők, s gyakran felháborodva tiltakoznak amiatt, amit mosolyogva tesznek meg eladóként. Kétarcúság? Az. Megnyerhető, de elvesztegetett milliár- dokkal fizetünk érte, s ezek a forintmilliárdok nagyon hiányoznak a hatékonyság lassan gyarapodó társadalmi egyszámlájáról. Mészáros Ottó A GÖDÖLLŐI GANZ Áram- mérőgyárban öt évig tartó rekonstrukciót hajtanak végre. Felújították a műhelyeket, új üzemrészt húztak fel, hozzá oktató központot, autóparkolót, gyönyörűen berendezett tanműhelyt. Az elmúlt három és fél év alatt megvalósult jelentősebb beruházások eddig majdnem ötvenmillió forintba kerültek és ennek kétszeresét költötték a régi épületek rekonstrukciójára. Nagy összeg. Ennyiből akár egy új gyáregység felszerelésére is futná. Dé nem kidobott pénz. Mert — mint példánk is igazolja — a világosabb ablakok, a tágasabb tér, a higiénikus mellékhelyiségek, a különféle vállalati szolgáltatások jobb munkakedvre serkentenek. Három éve önálló ismét a Ganz Árammérőgyár. Korábban nem jutott a nagykalapból számukra 5-10 millió forint sam épületberuházásra. Pedig az ötvenes években még 600 emberrel dolgozó gyár létszáma három-négyszeresére nőtt, s még nagyobb arányban emelkedett a termelése is. Egy szó mint száz, kinőtték az üzemeket, s ami megvolt, az is elrongálódott. — önállóságunk első évében éppen ezért egy öt .évre szóló, c:ak az infrastruktúrát érintő beruházási, felújítási tervet dolgoztunk ki és nyújtottunk ba . a minisztériumnak — emlékezik Zöld Józsefné gazdasági igazgatóhelyettes. — A gépi beruházásokat más keretből finanszírozzuk. A HÉV-megáílótól az Erzsébet parkon át a gyárba vezető járda is a rekonstrukció része. Az érkezőnek nyomban feltűnik a bejáratnál a felújított homlokzat, s az egyébként is rendezettnek tűnő gyár területén épülő és már használatba vett új üzemcsarnok, illetve műhelyek. Papp Ferenccel, a beruházási osztály helyettes vezetőjével felkeresünk néhány új létesítményt. A szerszámkészítő üzemben Eller.baucher László gyáregy- ságvezető fenntartás nélkül dicséri a rekonstrukciót. — Nem is hittem volna — mondja —, hogy valóban eny- nyit számít a környezet. Nagyobb , lett a teljesítményünk is, mert nem megy el annyi idő a felesleges szaladgálásokkal. A javítóüzemmel sok közös problémánk van. s bizonyos gépeken mi is, ők is dolgozunk. Most — logikusan — idekerültek egy emelettel lejjebb. AKI IDŐT, az pénzt takarít meg. S ez a mondás mast szó szerint is igaz. A készárugyáregység vezetője, Urbán József, aki embereivel együtt a beruházás révén vadonatúj csarnokba költözött, már nem osztja kollégája lelkesedését. — Csak azt tudom mondani, sokat kellett harcolnunk azért, hogy a második emeletről végre a földszintre kerüljünk. Tudom jól, nem volt másutt hely, ezért kellett megvárnunk a beruházást. S bár beázás meg kivitelezésből kifolyólag egy-két bosszúság így is előfordul, természetesen örülünk az új helynek. De gondolja csak el: hitelesítő berendezéseket gyártunk és hatalmas méretű egyedi gépeket. Ezeket eddig összeszereltük a második emeleten, majd próba után újra szét kellett szedni ézeket a monstrumokat, mert nem fértek be a liftbe. Az udvaron aztán ismét összeraktuk. A tanműhelyben, lévén nyár, csak az oktatót találjuk. TwnJcl István, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött, igazán össze tudja hasonlítani a tavaly végzett és az idén már az új műhelyből kirepülő pályakezdők tudását: — Elsőseink nem is érzik, milyen szerencséjük van. Szakmunkásképzés ugyanis régóta folyik nálunk, de eddig a termelésben lekötött gépeket lesték a gyerekek, hogyha a mester pihen, gyakorolhassanak rajta. Persze van ebben némi túlzás, de az biztos, hogy az oktatókabinetre nagy szükség van. Nem elég elméletben ismerni az anyagokat, a gépeket, gyakorlatra is szükség van. Míg a dolgozók szabadságon vannak, a könyvtár sem zsúfolt. A földszinten a szépirodalom. az emeleten a műszaki könyvek, folyóiratok kaptak helyet. — Egy ilyen típusú, ipari gyárban, mint a mienk, elengedhetetlen a műszaki irodalom. S Fekete Józsefné könyvtárvezetőnek biztosan igaza van. AZ ELMÚLT HÁROM esztendőben sikeres termgi^gj, eredményeket tudhatnak maguk mögött az Árammérőgyárban. Hiszen építkezni, költekezni — jól tudjuk ezt a családban is — csak abból lehet, amit megtermeltünk, megkerestünk. A megkezdett beruházásokat, felújításokat jövőre befejezik, s régi igazság az, hogy jobb körülmények között az ördöggel — hát még a gazdasági törvényekkel — is könnyebb megküzdeni. Eller Erzsébet Szigeti Sándor műszerész alkatrészt szerel a hitelesítő berendezéshez. Ö is szívesebben jár dolgozni az lij, tágasabb üzembe Hancsovszki János felvétele ücvekvő népgazdasági Igények Hová mehetnek r> pályakezdők? Noha — az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jelentése szerint — a pályakezdők iránti kereslet az idén a korábbi évekhez képest mérséklődött, még mindig elegendő állás között válogathatnak a tanulmányaikat befejező fiatalok. A felkínált 148—147 ezer munkahely ugyanis csaknem 38 százalékkal meghaladja a 113—114 ezres ifjúsági munkaerő-ajánlatot. A pályakezdők azonban nem egyformán kedvező eséllyel látnak munkához. Lehetőségeik nemcsak végzettségüktől függ, hanem azon is múlik: hol akarnak letelepedni, hol szeretnének állást vállalni. Sz&ktr.unkáshiány Aki például fizikai munkát keres, válogathat az ajánlatok között — szerte az országban. Ugyanakkor a középfokú vég. zettségű, szellemi munkát keresők esetleg megbánhatják, ha az első ajánlatot visszautasítják. Az utóbbiak közül ugyanis átlagosan minden második fiatal számíthat elképzeléseinek megfelelő munkahelyre. Nem egyforma a férfiak és a nők elhelyezkedési esélye sem: a tanulmányait idén be. fejezett fiatalok 45 százaléka nő, de a munkahelyek 65—66 százalékára férfiakat várnak. Az idén a tavalyihoz képest valamelyest módosult a munkahely-ajánlatok területi ösz. szeíétele: kis mértékben csökkent a fővárosban és növekedett a vidéki városokban az álláslehetőségek száma. A községekben, falvakban ugyancsak romlottak az elhelyezkedés lehetőségei. A legnehezebben az ország északkeleti térségében lehet munkához jutni. Szabolcs-Szatmár megyében például — ahol központilag is támogatták a munkahelyteremtő fejlesztéseket — még mindig .nagyobb a kínálat a keresletnél. Így aztán sokak számára az elvándorlás vagy az ingázás az egyetlen megoldás. Ami a képzettséget, illetve a képzetlenséget illeti, kedvezők az általános iskolai végzettséggel munkába lépő fiatalok lehetőségei. Közülük elsősorban az egészségileg károsodottak és a fogyatékosok elhelyezkedése okoz gondot. A gazdálkodók zöme betanított és segédmunkára várja a képzetlen fiatalokat, de sok helyen kínálnak lehetőséget a betanítást követően a szakképesítés megszerzésére. Nem zökkenőmentes a gimnáziumot befejező és tovább nem tanuló mintegy 11 ezer fiatal munkába állítása, miután számszerűen is rom’ott a számukra felajánlott állásiehetőség. Ráadásul — szakmai ismeretek híján — mind kevesebb esélyük van arra, hogy irodai, kereskedelmi és egészségügyi munkakörökben helyezkedjenek el. Borravalós szakmák Jó lehetőségek között válogathatnak ezzel szemben az érettségizett szakmunkások, miközben a szakközépiskolásoknak gyengébb kínálattal kell beérniük. Különösen vidéken kevés a közgazdasági, az autóforgabni, az óvónői, a kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakképzettséget igénylő munkakör. Hasonlóképpen romlottak az út- és vasútépítő, a hídépítő, a vízügyi, vegyipari és állategészségügyi szakon végzettek esélyei. összességében rendkívül jók a szakmunkások munkába állási lehetőségei: a 46 ezer végzett fiatal 64 ezer állás közül válogathat. A lakatosokat, esztergályosokat, vájárokat, fonókat, szövőket, kőműveseket, ácsokat, állványozókat, bádogosokat, csőszerelőket és állattenyésztőket szinte lasszóval fogják a vállalatok. Ezzel szemben a még mindig nagyon népszerű (tegyük hozzá: többségében borravalós) szakmákban, például autószerelőként, műszerészként, kozmetikusként é? fodrászként, nehéz elhelyezkedni. A felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán több* mint 14 ezer fiatal végzett az idén. Közülük 3700 társadalmi ösztöndíjas, illetve külföldi hallgató. A mintegy 10 ezer pályázatra jogosult fiatal íey csaknem 25 ezer ál. lásajánlat közül válogathat. Nagyon jók a műszaki diplomások. elhelyezkedési esélyei, a mérnökök háromszoros álláskínálatból válogathatnak. A vállalatok ajánlatainak ötödé vezető mnkakörre szól. a többi beosztott műszaki állás. A bölcsészek számára 26 százalékkal kevesebb a felkínált álláshely, mint ahányan végeztek. Különösen a pedagógusok, a biológusok és a fizikusok elhelyezkedése bajos. A természettudományi karokon végzők mindegyike viszont két ajánlat közül is válogathat. Különösen a programozó matematikusokat keresik a vállalatok. Változatlanul igen nagy az igény közgazdászok és üzemgazdászok iránt. Az előbbiek számára négyszeres, az utóbbiakban háromszoros az álláskínálat. A tavalyihoz képest romlott az agrárszakemberek munkába állási lehetősége, elhelyezkedési gondokkal azonban csak a kertészmérnököknek kell számolniuk. NéírJ ellentmondás összességében a pályakezdők kedvező elhelyezkedési lehetőségei ellentmondásosak. Bár — amint a számok bizonyítják, — ma is lényegesen több a betöltetlen állás, mint a pályakezdő, nem mindenki dolgozhat abban a szakmában és abban a helységben, ahol szeretne. A népgazdaság munkaerő iránti igényei ugyanis változtak, differenciálta b ba k, mint korábban, s az ország egyes kisebb térségeiben ma sincs teljes összhang a munkaerő-kereslet és -kínálat között. Mindez azt vonja maiga után, hogy a fiatalok egy részének az átképzést, az áttelepülési vagy ingázást is vállalnia kell ahhoz, hogy a kép. zettségének, illetve az elképzelésének megfelelő munkakörben, munkahelyen, településen dolgozhassák. Molnár Patrícia
