Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1984 AtTGTT«57TtTS 2ß„ VASÁRNAP Pn.tr . IIK.lf.lj 5 Nem annyira pénzre, mint szeretetre várnak Amit tudnak, megtesznek Szentmártonkátán a lakosság negyede hatvan év feletti. A községben a legutóbbi felmérések adatai szerint 4 ezer 300-an élnek, s ebből az időskorúak száma meghaladja a 950-et. Család nélkül — A megyében nyilvántartott 182 ezer hatvan év feletti embernek a húsz százaléka itt, a nagykátai körzetben él — mondja dr. Wirth Ágnes, a községi tanács vb- titkára. — Bár a szentmárton- kálai idős emberek többségének van családja, akad néhány olyan hozzátartozó is, aki nem mindenkor tesz eleget kötelezettségének. A probléma természetesen nem ilyen egyszerű, az esetek zömében nem is az anyagiak, inkább a gondoskodás, a szeretet hiányzik az idős embereknek. Más a helyzet az alacsony nyugdíjjal rendelkezőkkel, akiknek sem helyben, sem távol nincsenek gyerekeik, rokonaik. Róluk — lehetőségeik határain belül — a tanács igyekszik gondoskodni. A vb-titkár adatokkal támasztja alá szavait. Hosszan sorolja, hogy a magukra maradottaknak mikor, hogyan, s milyen formában segítenek. Kiderül, hogy húszán kapnak a községben rendszeres segélyt, s tavaly 177-en részesültek rendkívüli támogatásban. Erre a célra az elmúlt évben 699 ezer forintot fordított a tanács, az idén 770 ezret terveztek. Külterületen — Az állandó segélyben részesülők januártól kétezer forintot kapnak, vagyis 210 forinttal többet, mint korábban — folytatja dr. Wirth Ágnes. — Ugyanakkor nagy segítséget jelent a számunkra az is, hogy a második félévtől hivatásos szociális gondozónőt alkalmazhatunk. Az idős emberek egynémelyike ugyanis már nem képes ellátni önmagát. A gondozónő viszi nekik az ebédet, bevásárol, mos, takarít. Dolgát nehezíti, hogy sokan élnek a magatehetetlen idősek közül külterületen, s bizony egyik helyről eljutni a több kilométerre lévő másik magányos nénihez vagy bácsihoz, nem kis feladat. A gondoskodás egyik formájaként alakult meg tavalyelőtt a napközi otthon is. Itt jelenleg 30 személyről gondoskodnak, többségük csak a hétvégét tölti odahaza. Jelentkező volna több is, de helyszűke miatt lehetetlen tovább növelni a létszámot. Közös fedél alatt — Az otthon lakóinak átlagéletkora 80 év felett van, a legidősebb gondozottunk elmúlt 95 esztendős — mondja Gyenes Béláné a napközi otthon vezetője. — Az állandó felügyelet, a gondoskodás, s az, hogy nem kell elszakadniuk jól ismert környezetüktől, teszi népszerűvé az otthont. Nagyon fontos lenne az épület további bővítése, sajnos azonban nem futja rá a község pénzéből. Így legalább ennek a kis közösségnek igyekszünk, úgymond, bearanyozni a hétköznapjait. Persze ez sem könnyű. Sokan már a hallókészülékkel is csak alig-alig értik a szót, s az erős szemüvegek is csak részben segítenek abban, hogy az idős emberek újságot, könyvet vehessenek a kezükbe. Aki jobb egészségnek, erőnek örvend, az elbabrálgat az otthon körüli virágoskertben, vagy kirándulásra indul társaival. — A Balatont minden évben felkeressük, most éppen Gyulára készülünk — folytatja a vezetőnő. — Rendszeres az orvosi ellenőrzés, szakképzett gondozónők felügyelnek lakóinkra. Az ebédet — amelyre eddig még nem volt panasz — a Kossuth Termelőszövetkezet étkezdéjéből kapjuk. Ügy érzem, hogy minden az idős emberek kényelmét szolgálja, s érthető, hogy ők ezt ragaszkodással, szeretettel viszonozzák. Ennél nagyobb. örömünk — úgy hiszem — aligha kell, hogy legyen. Csitári János Nézem, ahogyan a Forrás Áruház élelmiszerosztályán két fiatal eladó a dobozokból feltölti a mirelit áruk hűtőpultját. Nem túlságosan gyakori látvány ez, érdekel, ma miből lehet válogatni, hiszen holnapra, holnaputánra a választékból maradék sem lesz. Szépen „osztályozzák” a leveseket. főzelékeket, különkerülnek a mélyhűtött, félkész tészták, a gyümölcskrémek. Délután ismét be kell szaladnom az üzletbe. A hűtőpultnál siralmas látvány fogad. Válogatott a kedves vevő, ennek eredménye aztán a következő: az almatorta, dobozából kirázva, egy feketén kígyózó angolnával elegyedik. A málnakrém a sárgabarackkrémek dobozán fagyos halmokban díszük, egy tasak leves a linzerekre rázódott... Aki a gusztustalan halomból még hajlandó vásárolni, nyilván szépeket gondol magában — az üzletről. Pedig az csak egyetlen dologban vétkes: elfelejtett felfegyverzett őrséget állítani a hűtőpult mellé. ::::: Pára úszik a kora reggeli monori főtér felett, egy félrecsapott ponyvájú teherautóban munkaruhás férfiak, mindegyikük ölében duzzadó hátú, szép kenyér. — Honnan hozhatták...? — sóhajt egy asszony, s beáll a go- végére, az állami gazdaság Deák Ferenc utcai üzlete elé, amelyben a különböző termékek az egészséges táplálkozást hivatottak szolgálni, de a legnépszerűbb, amiért órákat is képes és hajlandó ácsorogni a vevő: a kenyér. A gyönyörű, ízletes kenyér, amelynek az is a tulajdonsága, hogy ebbe az üzletbe a legkiszámíthatatlanabb időpontban érkezik. Ezért aztán nem meglepő, ha az itt megfordulók egyöntetűen azt kérik: ha már megteremtődött a sütőüzem kon- kurrenciája, ha már van miből válogatniuk, legyen ez a lehetőség időben is behatárolt, s ne essenek két szék közül — mint ahogyan az már nemegyszer előfordult — a pad alá. Egy-két nap, és véget ér a vakáció, az élményekből csak mazsolaszemek maradnak, igaz, azok is tartósak, ízesek. Most még zajlik az utcákon, tereken a viháncolás, nyüzsög a gyereksereg, élvezi a kötetlenséget, a szabadságot. A Deák Ferenc utca sarkán egy csoport srác például talált egy békát, ami az aszfalton meglehetősen ritka, ezért rendkívüli érdeklődést vált ki. A lányok kötelességszerűen és harsányan visonganak, a fiúk a béka mozdulatait érdeklődő üvöltésekkel kísérik. A jelenet olyan jópofa, hogy az ablak mögött éppen nevetni kezdek, amikor kint közbelép a Hegyen felnek a nepnk a világűrben? Épp hogy virrad, máris esteledik A Sasaddal kooperálnak Sav- és olajálló védőkesztyűk Az űrutazás — út az abszolút kiszolgáltatottságba. Valóban komolyan gondoljuk, hogy létezhetnek emberek, akik képesek kibírni ezt a helyzetet, s felülkerekedni rajta? Nem nehéz megjósolni, hogy az embert ilyen körülmények között elképzelhetetlen félelem fogja hatalmába keríteni, félelem, melyben képtelen lesz megfontoltan cselekedni, rettegés, amely a halált jelentheti. Ezt írta negyedszázaddal ezelőtt a hamburgi egyetem II. sz. orvostudományi klinikájának igazgatója, dr. Arthur Jones professzor. Kezdetben aggódtak A tudósok akkoriban gyakran adtak hangot az űrutazással kapcsolatos aggodalmuknak. Igaz Lajika, az eszkimókutya egy hetet töltött a Szputnyik 2. fedélzetén és szerencsésen visszatért a földre, 25 évvel ezelőtt azonban még nem lehetett egy állatkísérlet szerencsés kimeneteléből következtetéseket levonni az ember viselkedésére. Ez az alapelv még ma is érvényes: a súlytalanság állapota, az egyedüllét és az egyhangúság egészen más hatást válthat ki a homo sapiensben, mint egy emlősállatban. A 23 év alatt, amióta legénységgel ellátott űrhajókat bocsátanak fel a világűrbe, a szovjet tudósok felismerték, hogy az űrhajósok a repülési időtartam állandó meghosz- szabbítása ellenére jó általános egészségi állapotban térnek vissza a földre, ha az űrhajó fedélzetén intenzív testedzést folytattak. Egy ilyen tréning az újbóli alkalmazkodás fázisát is lerövidíti. Ezáltal közelebb került annak lehetősége, hogy egyéves időtartamra expedíciókat küldjenek az űrbe; ez viszont a lélektani kérdésekre irányította a kutatók figyelmét. Hogyan hatnak a hosszabb űrutazások az ember felfogóképességére és figyelmére, emlékezetére, tudatos, célra irányuló tevékenységére? Milyen változásokat idézhet elő a zárt térben való hosszabb tartózkodás, az erős megterhelés és a súlytalanság állapota az embe-' ri pszichében? Az űrhajós számára 24 órán belül tizenhat- szőr váltják egymást a nappalok és az éjszakák. Szűk helyen, mesterséges klímában, szigorúan szabályozott napirend szerint kell élnie. Hogyan reagál az ember ezekre a körülményekre, ha hosszabb ideig kell az űrben tartózkodnia? A kísérletek azt mutatták, hogy az űrbéli körülményekhez való alkalmazkodás két fázisa után — az egyikben az űrhajós megismeri új környezetét, és hozzászokik a súlytalanság állapotához, a másodikban az első szakasz nehézségeinek leküzdése után, eléri a huzamos ideig tartó monoton élettevékenységhez szükséges fizikai és idegi stabilitást —, az űrutazás második hónapjától egyre növekvő mértékben jelentkezik egy bizonyos szen- zorikus éhség, az érzékszervi benyomások utáni vágy: ez, elsősorban a ritmikus zene és az emocionális rádió- és tv- összeköttetés iránti igényben jelentkezik. Posta otthonról Valerij Rjumin, az egyetlen ember, aki összesen egy évet töltött a világűrben, ezt mondta: Munkánk akkor volt a leghatékonyabb, ha látogatóink érkeztek. A huzamos ideig az űrben tartózkodó legénység teljesítményére az is termékenyítőleg hatott, hogy vendégeik postát hoztak otthonról, és a kutatási munkák közbülső eredményeit magukkal vitték a földre. Az űrhajósok és a munkájukat menet közben a földön értékelő és az eredményeket visszajelző tudósok közötti együttműködés során gyakran módosították a kozmonauták kutatóprogramját. A Szaljut űrállomás fedélzetén van egy lista azokról a kísérletekről, megfigyelésekről, vizsgálatokról, melyeket minden űrhajós végezhet, ha kedve van hozzá. Alekszander Ivancsenko például a gleccsereket kutatta, Vlagyimir KoFelnőtt. A már-már megszokott módon, imígy: — Eltakarodni innen, unom már ezt az egész neveletlen, cigánynépséget, akit még egy- sze~ meglátok itt, eltöröm a lábát! A sereg elkullog, aki a jelenetnek örül, az tán egyedül a béka. Később ugyanez egy háztömbbel arrébb megismétlődik, ott a járdaszegélyen ülve nevetgélnek, amikor egy idős asszony trágár szavak kíséretében küldi a társaságot a saját lakásuk saját falai közé. Amikor megint másutt egy ablakból vízzel öntik le őket, hosszcbb időre elcsendesednek. Ö, boldog gyerekkor, tömbházak gyerekeinek játékos hétköznapjai... Jómagam a saját bőrömön tapasztaltam, mások is panaszolták azóta — talán érdemes lenne eltűnődnie illetékeseknek a változtatáson. Igaz, nem égrengető dologról van szó. Csupán arról, hogyan vigye haza az ember a tortát? Amikor a születésnapi dobostortát megrendeltem a mo- nori Hangulat presszóban, örömmel tapasztaltam, hogy expressz gyorsasággal is a vendég rendelkezésére tud állni a cukrászüzem. Igaz, már akkor megemlítették, hogy dobozra ne számítsak, éppen a napokban volt heves vitájuk egy megrendelővel, aki díszdobozban szerette volna hazavinni az ünnepi alkalomra szánt süteményt, olyanban, ami lehet hogy a pesti cukrászdákban megszokott, a mo- noriban azonban nincs, mert ugyan honnan szereznének? Ezt én sem tudtam, meg nem volt díszdobozigényem sem, úgyhogy másnap reggelre el is felejtettem az egészet. De elfelejtettem a tálcát is, amit magammal kellett volna vinnem, hogy hazaszállíthassam a tortát. Sebaj, rövid huzavona után hazaszaladtam érte. Csakhogy a hosszúkás tálca nem volt elég hosszú, ezt igen szégyelltem is a tortaszállítást már érdeklődéssel kísérő többi vendég előtt, s úgy voltam vele. szerencsére közel lakom, ha lelóg a sütemény széle, hát lelóg, hazáig csak kibírja Vittem volna, de azt is mondták, nem tehetnek rá selyempapírt, a cukrászüzem ugyanis nem hűtőkocsiban szállítja az árut, ami azt is jelenti, hogy a papír nyomban beleragadna a krémbe... Nem részletezem. a vége az lett, hogy saját kezűleg sodorgattam. tekergettem a selyempapírt, s tulajdon tálcámon viszonylag épen hazaszállítottam, mindezért pedig fizettem kétszáznál több forintokat, s elhatározásom szerint utoljára voltam megrendelője a cukrászüzemnek. Mint azóta kiderült, ezzel az elhatározással hasonló tapasztalatok nyomán egyáltalán nem állok egyedül. Következésképp engedtessék meg egy kérdés tortagyártók és közvetítő vendéglátók felé: nem érné meg mégis inkább dobozokat szerezni? Koblencz Zsuzsa valjonok ismeretlen plankton- áramlatokat fedezett fel a tengerben, Georgij Grecsko pedig disszertációt kezdett írni az ezüstfelhőkről. Szórakoztató csomagok Kétirányú televíziós kapcsolat áll fenn a kozmonauták és a föld között 1978 óta. Ezen keresztül az űrhajósok hetente egyszer beszélgethetnek hozzátartozóikkal, ismerőseikkel, a tudósokkal és technikusokkal; ezen keresztül közvetítenek kulturális, politikai és sporteseményeket. Kiderült, hogy a szabad idő eltöltése a világűrben sem problémamentes. Ezért a kozmonauták kívánságainak megfelelően szórakoztató csomagokat állítottak össze, amelyeket magukkal visznek az űrbe, vagy utánuk küldik azokat. A csomagok sakkjátékot és képmagnót, kedves olvasmányokat és hangszereket tartalmaznak. Az ember magatartása tehát kozmikus körülmények között sem különbözik alapvetően földi szokásaitól, bizonyos specifikus lélektani tényezők tanulmányozása azonban még a tudósokra vár. A Taurus Gumiipari Vállalat a Sasad Tsz-szel közösen sav- és olajálló védőkesztyűk gyártását kezdte meg. Ezeket a védőeszközöket eddig külföldről vásárolták a forgalmazók. Az ipari védőkesztyűk gyártásának technológiáját a Taurus Fejlesztési és Kutatási Központjának szakemberei a Bőripari Kutatóintézet, valamint a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete munkatársaival közösen fejlesztették ki. E termék előnye, hogy kötött-hurkolt kelmével bélelt, s így nem fülled bele a kéz, hosszabb időn át is kényélmes viselet. A kesztyűk textilvázát most még a Győri Kötöttkesztyűgyárban készítik és a Sasadnál ezt dolgozzák össze a Taurus különleges gumikeverékével. A tervek szerint a későbbiekben a kesztyűk textilvázát is a Sasadnál készítik. Előrehaladott kísérleteket folytatnak a kesztyűk csúszás- mentes változatának kialakítására, a tenyérrész gumirecézéssel való ellátására. A gumikesztyűkből évente félmillió párat készítenek, forgalmazásukra a MUÁRT vállalkozott. VASÁRNAPI GONDOLATOK Csöndes offenzíva Czemben: legelő. Réti illat, nyár. Távolban hegyko^ szőrű és mindenütt bokrok, vadvirággal hintett töltésoldal. Zsiguli halad a dűlőúton. Hárman kiszállnak belőle, s kapálni kezdenek a reggeli napözönlésben. Az ösvényen gyerekcsapad szalad. Fent a magasban felhők gyülekeznek, alig hagyva maradéknak kék ég-szigeteket. Rázendít a délelőtti zenekar, szél a rét-mező szimfóniája: tehén bőg, tyúk kárál, kondul a harang is. Madarak húznak el felettünk, gólya lépked a vizes laposban zsákmányt remélve. A vasúti bódé most üres. Két gömbakác támogatja sárgult árvaságát. Nyüzsögnek rajta a feliratok: „Omega a sztár”, „Kabir Bedi”, „helló Hobó”, „Nusi szeretlek.” Rajta egy sértetlen plakát: „A könyvtár minden nap nyitva, délután 3 és 6 óra között: Móricz Zsígmond u. 40.” Hol láttam e hirdetményt? Abonyban? Apajon? Bátaszéken? Csácsbozsokon? Ceglédbercelen? Gávaven- csellőn? Dunavarsányban? Biztos, hogy Móricz Zsig- mond utcát olvastam, vagy Dózsa György, Ady Endre, Petőfi Sándor, Arany János közben, téren kapott állandó otthont a könyv? Szeretném, ha minden bódén ez a sértetlen felirat szólítana mindenkit a könyvekhez és az írott, boldogító gondolatokhoz. Gyorsan eltépek a faltól: három fiatal fiú érkezik széles jókedvvel. Hátha elolvassák a kultúra csöndes offen- zíváját — a reményt, a lehetőséget, a távlatot. Losonci Miklós Besegítenek a diákok. _ ,, nyári almát a Kertészeti Egyetem halásztelki területen. A munkában diákok is segítenek, különösen a krakkói Jagelló Egyetem diákjai dolgoznak nagy ügybuzgósággal. A gyümölcs egy részét egyébként osztrák exportra szállítják. A A &£sf35z!op3Í: íagps angolnától a dobostortáig
