Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT A tengeri matrózból kiegyensúlyozott révész lett idővel Ködkolomp, amikor éppen semmi szükség nincs rá Matrózok, hajók, kapitányok A dunakanyari kirándulók egyik kedvence a Rákóczi hajó Mennyit ér a vonzerő? Több vendéget fogadhatnánk Természetes, hogy mi, akik Pest megyében, a Dunakanyar, a Ráckevei-Duna, a Börzsöny, a Pilis, vagy a kiskunsági puszta mellett élünk, ezt a vidéket tartjuk a világ legszebb csücskének. Nem biztos azonban, hogy azok a külföldiek, akik a világjárásért lelkesednek, ugyanígy gondolkodnak. S mert az idegenforgalom szinte minden országban a leggazdaságosabb bevételi forrás, az égbe nyúló hegységek, az óceánok és tengerek vagy a mienkénél Is nagyobb puszták gazdái nem lebecsülendő konkurrenciát jelentenek számunkra. Hamis délibábot kergetnek tehát azok, akik azt hiszik, hogy csupán természeti szépségeink miatt folyamatosan számíthatunk a turistautánpótlásra. Rossz előjelekkel indult, de... Dr. Jenkei Lászlóval, a Dunatours (Pest megyei Idegenforgalmi fíiva- tal) vezetőjével arról beszélgettünk, hagy az egyre erősödő nemzetközi és hazai konkurrencia közepette Pest megye képes-e megtartani, esetleg erősíteni vonzerejét. — Augusztus ugyan még javában nyári hónap, szeptember, sőt egy a szokásosnál naposabb október is vendégcsalogató lehet, de mégiscsak a szezon vége felé járunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a mi szempontunkból kedvezőtlen időjárás ellenére is növekedett a vendégforgalom. Az első félévi mérsékeltebb érdeklődés ellenére mintegy 6 százalékkal több vendég vette igénybe szolgáltatásainkat, s ami számunkra legalább ilyen örvendetes, hosszabb időt töltöttek nálunk. Pedig rossz előjelekkel indult az idei szezon. Néhány hagyományos külföldi partnerünk lemondta megrendeléseit, mások olcsóbb szolgáltatásokat vettek igénybe. A ráckevei Keve Hotelnek, a magymarosi kempingnek, s néhány más, eddig ismeretlen szálláshelynek ez volt az első szezonja, ami a mi szakmánkban általában nem jó előjel. . — Már a számszerű növekedésen is érdemes elgondolkodni, hiszen sokáig azt hallottuk, hogy népszerűbb idegenforgalmi központjainkban kevés a szálláshely, s minden egyéb szolgáltatás. — Ez igaz is, meg nem is. Meggyőződésem, hogy például a Dunakanyarban jó néhány új kempingre es szállodára lenne szükség. Éppen ezért keressük a módját, hogy más idegenforgalmi szervezetekkel társulva megteremtsük a lehetőségét ilyen új beruházásoknak. Miközben azonban a dunakanyari idegenforgalom fejlesztése mellett kardoskodunk, elsősorban arra törekszünk, hogy azt használjuk ki jobban, ami megvan. Hogy az ilyen vállalkozás gondolata mennyire nem légből kapott, megalapozatlan ötlet, arra már jó néhány megvalósult, vagy most alakuló kezdeményezésünk például szolgálhat. Bár még nem jutottunk közös nevezőre, a nyáron úttörőtáborként működő kemencei faházakat télen mi is értékesíthetnénk a téli sportok szerelmeseinek. Egyébként, ha nem velünk társul a helyi tanács, akkor is nyitunk a Börzsönynek ebben az eddig alig ismert szegletében kirendeltséget; fizetővendégszobákat kínálunk. Idén Vámosmi- kolán és Szobon az egykori munkásszállókban adtunk szálláshelyet a turistáknak. Fellendülőben van az eddig bérbe adott nagymarosi kemping forgalma, Dunakeszin már rendszeresen fogadunk külföldi csoportokat az eredetileg munkásszállónak épült, de minden komforttal felszerelt házban. Nagykőrösön eddig csak elvétve jártak idegenek. — Manapság, ha valaki útra kel, először az árak felől érdeklődik. Győzzük-e a versenyt e tekintetben is? — A tervezés kiindulópontja, hogy tudjuk, milyen vastag pénztárcájú vendégekre számíthatunk. A mi áraink minden tekintetben verseny- képesek, ha úgy tetszik, olcsóbbak, mint a dunántúliak vagy a budapestiek. A szocialista országokból érkező, és a hazai utózaknak még megfizethetők, a tőkés országokból itt vendégeskedő, úgynevezett közép- osztálybelieknek pedig kifejezetten olcsók. — Csalóka dolog a Pest megyei idegenforgalomról csak a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével beszélgetni, hiszen ezen a területen jó néhány más utazási iroda is működik. Jó vagy rossz dolog a konkurrencia? Azonos kínálat — Mindenképpen hasznos, nagyobb igyekezetre késztet bennünket is. De valamennyien eredményesebben dolgozhatnánk, ha szorosabb lenne az együttműködés. Addig már eljutottunk — s ez nagy szó —, hogy ha a mi szállodánkban nincs hely, nem küldjük el a vendéget, hanem a szokásos jutalékért a másik cégnél keresünk neki szobát. Viszont külföldön még mindig külön-külön, bár gyakorlatilag megegyező kínálattal jelentkezünk. — Térjünk vissza a kihasználatlan lehetőségekre. Hol vannak még ilyen szabad kapacitások? — Nem az egyetlen, de a legegyszerűbb példával válaszolok. Szinte mindenütt nagy sikerük van a bérelhető, gyakorlatilag fizetővendégszobaként értékesített hétvégi házaknak. Több tízezer ilyen van Pest ■megyében, s gazdáik minden bizonynyal szívesen tesznek szert ilyen, az idegenforgalomból származó bevételre. Emellett természetesén keresnünk kell az új beruházások lehetőségét is. Erre most csak közös ös2- szefogással, gazdasági társulások alakításával lenne mód. Terv: a vízi turizmus — Mielőtt rosszul informálnánk az olvasót, tisztázzuk: mindig nyereséges vállalkozás az idegenforgalom? — Meggyőződésem, hogy az országnak az. De a szabályozók szerint külön-külön minden ezzel foglalkozó cégnek és szolgáltatásnak is annak kell lennie. És ezt nehéz mindig összhangba hozni. Az egyébként gyönyörű monori kemping iránt például korántsem olyan nagy az érdeklődés, mint amit a Dunakanyarban tapasztalunk. — Ez azt jelenti, hogy a kevésbé nyereséges üzletet nem folytatják tovább? — Nem, sokkal inkább az a törekvésünk, hogy ezeket is gazdaságossá tegyük. Monoron például idén 'már mozgássérültek, jógázók is nyaraltak. Jövőre hasonló táborokat szervezünk. A Keve Hotel idén még .nem hozott nagy hasznot, de jövőre ide is több csoportot szervezünk, mert belátjuk, hogy a hazai érdeklődés a várakozás alatt maradt — Jól tudjuk, a tőkehiány a viszonylag kis szervezetek sújtja a legjobban. Ilyen a Dunatours is, hiszen mindössze 160 embert foglalkoztat. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, nem élhet vajon éppen a rugalmasságából származó előnyökből? — Tény, hogy egyre újabb és újabb ötleteken kell törni a fejünket. Többek között mindeddig nem használtuk ki a vízi turizmusból származó lehetőségeket sem. Sőt, kempingjeinket a Duna felől jóformán megközelíteni sem lehet. Most született egy, az egész magyarországi Duna-szakaszt érintő terv, mely szerint motorcsónak-kikötők és vízi töltőállomások épülnek. Mi azonban nem várunk tovább, s a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság támogatásával Nagymaroson és Szentendrén szeretnénk létrehozni egy kannás töltőállomást és kikötőt. Jó néhány más, hasonló apró ötlet is segíthet a Dunakanyar, de Pest megye többi területe, s egyáltalán a hazai idegenforgalom fejlődésében. Ennek jegyében vezettük be, egyre gyarapodó számú kirendeltségeinkben a valutabeváltást. Szolgáltatási és üzleti érdekeket egyaránt szolgál, hogy őszfői — együttműködve más idegenforgalmi hivatalokkal — mi is szervezünk külföldi társasutazásokat. CSULÁK ANDRÁS Készülőben egy új hajó a horányi hajójavító üzemben ERDÖSI ÁGNES felvételei A kapitány, aki nem is igazi kaf*1 pitány, dönthetett, hogy az óceánok és tengerek szilaj hullámai között. vagy a csendes családi körben tölti el a következő évtizedeket. S mert nem akart elvált emberként hajózni, és nehezen viselte a családfői távoli megpróbáltatásokat, végképp kikötött. Hogy, hogy nem, a Pest megyei Kishajózási és Javítóvállalat igazgatója lett. E tisztében ő a dunai kalauzunk, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy miféle hajók fordulnak meg ezen a vízen. Igaz-e, hogy az egykori, de ma már bérelt, s turisztikai célokat szolgáló torpedórombolótól a fregattig, mindenféle alkotmány megtalálható a Vizen. A kapitány, aki valójában nem is volt kapitány, csak harmadik tiszt a legkülönbözőbb magyar tengerjáró hajókon, a legszívélyesebb kalauz a Szobtól Dunaújvárosig tartó vízi szakaszon. Matrózai, hajóvezetői, bár a nagyvizeket megjáró embereket megillető tisztelettel köszöntik, majdnem pajtáskodó hangot ütnek meg, amikor kedvünkért egy-egy kört tesznek a Dunakanyar kedvenc motorosaival, a Kishajózási Vállalat által tervezett és épített személyszállító bárkákkal. Hogyan mondjuk el nekik, hogy mi már tízévesen is átúsztuk a Dunát, s ezt a tiltott sportot csak akkor hagytuk abba, amikor a part mentén közutálatnak örvendő szárnyashajók megjelentek. Hogyan magyarázzuk meg, hogy a mi gyermekkorunkban a fényképeket készítő lány és a hajócsodákról álmodozó férfiú összekötötte életét a folyóval. Mennyit bántjuk a vizet, pedig akik valaha szerették, ma éppúgy rajonganak ezért a folyóért. Lakatos Barna, a Pest megyei Kishajózási Vállalat igazgatója se valamiféle értéktelen forrást lát benne, s mi, a folyó régi szerelmesei se mint vízi országúira, hanem mint valamiféle élő szervezetre tekintünk rá. Adná az ég, hogy egyre színesebb és vidámabb hajók cikáznának rajta, hogy a csukák a szemünk előtt vívnának háborút az ivadékokért, s az evezésben kitikkadt ifjú embertársaink egy öreg kalappal ebből a vízből meríthetnének néhány kortyra valót, hogy eloltsák szomjukat. Régi hagyomány: a révészt ma is szeretik az emberek
