Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

1984. AUGUSZTUS 35., SZOMBAT ^SZÍNHÁZI LEVÉL Nyáron (sem) egyszerű ; Színházat csinálni j sehol és semmikor nem könnyű (sőt, jegyre nehezebb). [Régesrég elmúltak I azok a boldog idők, amikor még azt gondoltuk: a nyári színházakat könnyebb, egyszerűbb létrehozni, működ­tetni, hiszen elegendő hozzá­juk a csillagfényes nyári este, a könnyed játék, játszadozás, bolondozás, meg a bolondozás­ra kíváncsi, nyáron engedéke­nyebb ízlésű néző. Ma már tudjuk — mert meg kellett ta­nulni sok-sok keserves ta­pasztalat árán —, hogy a nyá­ri színház jószerével csak at­tól nyári, hogy nem decem­berben működik. Mert egyéb­ként éppoly szervezetten, át­gondoltan, éppoly működtetési mechanizmussal, éppen olyan művészi gonddal kell dolgoz­nia, mint bármely kőszínház­nak. A néha rosszalló hangsú­lyokkal emlegetett profizmus­nak, azaz a szakma pontos, alapos és biztos ismeretének nyáron is elengedhetetlenül jelen kell lennie — sőt. mi­vel a körülmények, a feltéte­lek korántsem mindig olyan kedvezőek, mint a kőszínhá­zaknál, talán még alapvetőbb a jó értelemben vett profesz- szionalizmus. És ma már az sem igaz, hogy a néző mindent elnéz, ha kellemesen meleg a nyári este és a produkción ne­vetni is lehet. Elképzelhető, hogy valamelyest enged az igényeiből, s hogy nem feltét­lenül a súlyos, nehéz prog­ramokat (nem csaik azo­kat) igényli. De azt ma már nehezen lehet elképzelni (s még nehezebben lehet eladni), ami. ha a könnyű műfajhoz tartozó is, nem igényes, nem színvonalas, a maga kategóriá­ján belül nem minőség. A hangsúly ugyanis nem annyi­ra valamiféle műfaji arisztok­ratizmuson van, hanem azon, hogy milyen szinten dolgozik ez vagy az a műfaj, mennyire veszi komolyan a munkáját, mennyire tekinti felnőttnek, csak a jóra vevőnek a közön­séget. A bóvlit már a nyári ki­árusításokon sem lehet eladni, miért gondolják egyesek, hogy a kultúrbóvtli eladható vagy hogy ezen a területen nem kötelezőek a minőségi igények, s másképp fogalmaz­va, nyáron esetleg szünetel a művelődéspolitika, szabadság­ra mennek a szocialista kultú­ra irányelvei? N em azért említem ezt, mert az idei nyárra esetleg ez a fajta hozzáállás lett volna jellemző. De azért nem volt minden fenékig tejföl. Az igaz ugyan, hogy soha ennyi ját­szási hely nem működött még egy-egy nyáron az országban, mint most, és hogy ezeken a színhelyeken sok és sokféle műsort kínáltak, a legkülönbö­zőbb műfajokban. De az is igaz, hogy e kínálatban elég sok volt a tavalyi maradék. Csak emlékezzünk: az olyan nagy hírnevű szabadtéri játék is, mint a szegedi, egy tava­lyi, s már akkor sem eget verő sikerű Hunyadi Lászlót repe­táit, a Városmajorban megint szériában futott az Uraim, csak egymás után!, a Hilton Szálló dominikánus udvarában sokadik éve volt vendég A néma levente, s közelebbre te­kintve, Szentendrén a régeb­bi műsorok, a Dunakanyar meg A kedves hazug éppúgy visszatértek, mint a Budapest Orfeum. Ezekben a műsorok­ban nem az volt a baj, hogy már korábban bemutatták, el­végre ha valami siker volt ta­valy, két, három, négy éve, az siker lehet most is, különösen, hogy remélhető: új közönség tekinti majd meg. Az sem hi­báztatható, ha a gyakran nagy költséggel kiállított műveket — mint épp Szegeden — az egy-egy szezonbeli három, négy, legfeljebb öt előadás után is profitáltatoi akarják; a mai gazdasági helyzetben tulajdoniképpen luxus is ékko­ra összegeket (milliókról van szó!) beleölni néhány előadás­ba, melynek aztán a díszletei, jelmezei tovább nem használ­hatók, vagy már csak szétsze- detten, nyersanyag, bontási anyag állapotban. Ha valamit kifogásolni lehet (és lehet!) ezekben a felújításokban, az az, hogy nincsenek tovább­gondolva (tisztelet a nagyon- nagyon kevés kivételnek.) Az­az olyan változatlan, mint egy régi könyv betűhíven kiadott új példánya. Márpedig leg­alább azokat a tapasztalato­kat, észrevételeket illene hasz­nosítani, amelyek az első be­mutatás után észlelhetők vol­tak. De hát a jó magyar ké­nyelem itt is működik: ami egyszer már többé-kevésbé be­vált, ahelyett felesleges újat, mást kitalálni. És ezzel érkeztünk a nyári műsorok egy másik vonatko­zásához: az. újhoz és a más­hoz. Ha innen nézzük, nem le­het túl nagy panaszunk: sok újdonságot láthattunk, közép­kori moralitásjátéktól (Szol­nok) II. világháborús doku- mentumdrámáig (Kőszeg), re­formkori magyar, vígjátéktól (Eger) mai szocialista szerző­től származó komédiáig (Bala- tonboglár), új magyar rock­operától (Budai Parkszínpad) tavalyi-új rockoperáig (Sze­ged), klasszikus olasz vígjáték­tól (Szentendre) mai magyar szatirikus játékig (Gyula). Csakhogy ezek az újdonságok nem mind bizonyultak siker­nek, és nem mind bizonyítot­ták színpadra termettségüket (nem Goldonival, Nagy Ignác- cal volt baj persze, hanem újabb szerzők műveivé!). Azt mondhatnánk: hát ilyen a kő. színházi évadban is van, fél­vagy egész bukások, gyönge művek, kidolgozatlan ötletek, kidolgozatlan előadások. Ta­gadhatatlan. De ott valaho­gyan másképp fest a dolog. Ott egy egész évad műsorter­vén belül áll elő a kudarc, s a többi bemutatóval még eset­leg lehet javítani. De ha egy nyári színházban egyetlen pro­dukció megy, és az sikeredik félre, ott nincs korrigálási le­hetőség. az ott és akkor száz- százalékos kudarc. Talán nem ártana egyszer ezt is végig­gondolniuk azoknak, akik e nyári színházakat csinálják — mert egy idei kudarc kihathat (ki is hat) a jövő évre is. S zűkebb pátriánkat ille­tően sem lehetünk túl­zottan elégedettek. A legfontosabbnak tekin­tett játszási höly, Szentendre, a kitűnő miskolci társulat ven­dégszereplésével, újítani is tu- dqtt, jól is választott, és az előadás is sikernek bizonyult: Goldoni nem először talált kényelmes otthonra a' Blaigo- vesztenszka templom előtti té­ren. Nem volt ilyen szerencsés ötlet az ugyanide telepített Nosztalgia gála, és — bár az átfogó értékelés még nyilván nem történt meg — nem si került jól a Dunakanyarra széthúzott nagyívű program sem, me'ly elé pedig a nyár: évad kezdetén oly nagy vá rak ozással tekintettek az ille­tékesek. S nem volt kegyes az időjárás sem — de hiba lenne minden gondot az églek rossz- indulatával magyarázni. Színházat, művelődési prog ramot csinálni nyáron sem egyszerű. D-e minden nyáron újra lehet kezdeni — talán az­zal a reménnyel, hogy az idei hibák egynémelyikét jövőre már nem követjük el. Takács István Pedagógusok béremelése Mennyi is az a tíz százalék? Iskolakezdés A közelmúltban nyilvánosságra került a döntés — több­ször foglalkoztunk mi is a témával —: szeptember elsejétől tíz százalékkal emelik a pedagógusok bérét. Az ezekben a hetek­ben zajló, az új tanévet előkészítő értekezletnek országszerte egyik fő témája, miként is kell cs.lehet a rendkívüli béreme­lést végrehajtani. Szerepelt a kérdés a megyei tanácsra össze­hívott tanévnyitó osztályvezetői értekezlet napirendjén is. Lényeges: a rendelkezésre álló összeget, annak differen­ciálásra fordítható részét a személyi alapbérek emelésére kell fordítani. Nem célszerű és csak nagyon indokolt eset­ben szabad ebből az egyéb jut­tatásokat, pótlékokat emelni. A rendelet kategóriánként a tanár I-től egészen a ké­pesítés nélküliig — megad egy úgynevezett fejkvótát, vagyis alapot és egy minimálisan kö­telező összeget. Az utóbbit mindenkinek meg kell kapnia, kivéve azokat, akik súlyos fe­gyelmi büntetés hatása alatt állnak, akik kilépett munka­könyvi bejegyzéssel változtat­tak munkahelyet. A részfog­lalkozású pedagógusok alapbé­rét munkaidejükkel arányos mértékben kell felemelni. Az alap és a kötelező összeg közötti különbség fordítható differenciálásra az adott mun­kakörben dolgozók között. Ho­gyan néz ez iki a gyakorlat­ban? Egy iskolában dolgozik pél­dául tíz, tanár I. kategóriába tartozó pedagógus. (Ide kell sorolni az igazgatókat is.) A rendelet az Ő esetükben 550 Akik kaphatják Nagyon várt intézkedés ez. Kifejezi társadalmunk gondos­kodási szándékát azokról, akik csöppet sem könnyű körülmé­nyek között a felnövekvő ge­neráció nevelésén fáradoznak. Utoljára 1977-ben rendezték a pedagógusok fizetését. Akkor az emelés százaléka a mosta­ninál magasabb volt, de fo­rintban kevesebb. A mostani korrekció sem jeleníti ■ azit ter­mészetesen, hogy ezzel a pe­dagógusok anyagi elismerése hosszú távra megoldódott. A jelenlegi az ország gazdasági lehetőségei által megszabott béremelés egy folyamatnak a része, melynek célja a peda­gógusok munkájának érdem szerinti elismerése. A béremelésben az alsó és középfokú oktatási intézmé­nyek nevelői részesülnek: óvó­nők, általános és középfokú iskolák tanárai. Pest megyében mintegy 12 ezer pedagógus. Je­lenlegi fizetésük nem marad el az országos átlagtól, hason­ló alapról indulnak tehát, mint sok tízezer társuk az ország­ban. A rendkívüli béremelésről szóló rendelet végrehajtási utasítása pontosan meghatá­rozza, kik azok, akik az októ­ber 3-i fizetéskor felemelt ősz- szeget kapnak. Ebbe a körbe tartozik az említett intézmény­típusok minden nevelője, aki szeptember 1-én munkavi­szonyban állt. Nem kivételek azok sem, akik szülési szabad­ságon, gyermekgondozási segé­lyen vannak, betegek, katonai szolgálatot teljesítenek, netán külföldi kiküldetésben vannak. Az ö fizetésüket is kötelező emelni a rendelet által meg­szabott mértékben. És hason­lóan azakét — ha más forrás­ból is —, akik a távollévőket helyettesítik a munkában. A pedagógusokat kötelező írásban értesíteni a béremelés nagyságáról — írja elő a ren delet — és ugyancsak írásban figyelmeztetni, hogy ameny nyiben nem ért egyet az ősz- szeg nagyságával, tizenöt, na­pon ' belül a munkaügyi dön­tőbizottsághoz fordulhat. Ami kötelező De hált mekkorának is kell lennie ennek az összegnek, az­az mennyi valójában az a tíz százalék ? Nem a személyi bérek, nem egy intézmény vagy egy tele­pülés összbérének tíz százalé­kát kell számolni. A béremelés a fizetések országos átlaga nak tíz százaléka. Mégpedig nem a mai fizetéseké. Az 1983. december 31-i állapotot vették kiindulási alapnak, hiszen, az intézkedést már korábban elő­készítették. forintos kvótát ír elő, a köte­lező emelés 400 forint. Miután mindannyian megkapják a kö­telező részt, megmarad össze­sen 1500 forint, ami differen­ciáltan szétosztható közöttük Ez az összeg nőhet, ha valaki a már említett okok miatt nem kaphatja meg a teljes kötelező emelést. Több vagy kevesebb A példából is kitűnik, hogy az a bizonyos tíz százalék nem a személyi alapbérek tíz szá­zaléka. Akár több. akár keve­sebb is lehet. Függ az illető pedagógus jelenlegi bérétől — és a differenciálás lehetőségé­vel — munkájának minőségé­től is. Azt senki nem várhatja el a mostani béremeléstől, hogy a pályát korábban elhagyó pe­dagógusok tömegesen fog iák ostromolni az üresen álló ka­tedrákat. A hivatásuk melleit jelenleg is hűségesen kitartók jobb elismerésére azonban le­hetőséget kínál. Éppen ezért jelent minden intézményben felelősségteljes munkát a bér­emelés végrehajtása, hogy a cél maradéktalanul érvénye­süljön: a legjobb, a legtöbbet vállaló pedagógusok érdemeik szerint részesüljenek a meg­becsülésben, s kevesebben for­dítsanak majd hátat választott pályájuknak. M. Nagy Péter Nem mindegy, hogyan cipeli a kisiskolás a tanszereit. Ha már a könyvek, füzetek meg­lehetősen súlyosak, legalább a táska legyen pehelykönnyű. A PEVDI táskáit — négyféle típusban készültek — három oldalon fényvisszaverő csíkkal, mintával látták el, hogy a gép­kocsivezetők is messziről ész- revehessék a suliba igyekvő nebulókat. Az iskolások örö­mére ugyanakkor pilleköny- nyűek és sokféle színárnyalat­ban kaphatók. Most már akár meg is kezdődhet a tanév. Erdösi Agnes felvétele Tv-FIGYELO A Hilton Szálló dominikánus udvarában láthatták Xiccolo Picclni: Az igazi örökös című vígoperájának ősbemutatóját. Jelenet az operából Panorama, szinte megszo­kottá vált már, hogy a televí­zió külpolitikai műsora a Pa­noráma közérdeklődésre szá­mot tartó összeállításokkal, helyszíni riportokkal jelentke­zik. Bizonyára sokadmagam- mal tartozom tehát az állandó nézők körébe. S nem véletle­nül bővül a törzsközönség szá­ma: a csütörtök esti adás sem okozott csalódást. Pedig egy olyan tárnáról, mint a népes­ségrobbanás, úgy gondolnánk, nem lehet újat mondani, még inkább képben mutatni. Annak ellenére, hogy a kérdés idősze­rűségéhez nem férhet kétség, hiszen a közelmúltban világ- értekezlet mérlegelte minde­nekelőtt a harmadik világ or­szágaiban egyre súlyosabbá váló probléma megoldását. Ami miatt a témakörben já- ratosabban is a készülék előtt maradtak: Benda László szer­kesztő-műsorvezetőnek sike­rült a mindinkább társadalmi problémává terebélyesedő fo­lyamatot történetileg, fejlődé­sében közérthetően és röviden összefoglalnia, ráadásul jól vá­logatott, beszédes képanyaggal illusztrálnia. A dr. Nyitrai Fe- rencnével, a világértekezlet magyar felszólalójával — a té­ma avatott ismerőjével — foly-1 tatott beszélgetés piedig meg­győzően segítette az eligazo­dást a feszítő gondok megoldá­sát kereső, nemegyszer szélső­séges nézetek között, rámutat­va az egyaránt humánus és de­mokratikus, egyben reális le­hetőségre. A világpolitikai magazin másik blokkja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság életéről adott hírt, méltó foly­tatásaként a korábban ugyan­ezen országban készített, nagy visszhangot kiváltó riportnak. Benda László sajátos képessé­ge, hogy a mi szemünkkel lát. őszintén tükrözi a valóságot, ugyanakkor finom tapintattal elkerüli a szokatlan, az egzo­tikum hangsúlyozásának kí­nálkozó csapdáit — a mostani riportfilmben is többször meg­csillant. Nem kis része van ez­által abban, hogy a nézők a valóságnak megfelelő képet alakítanak ki magúikban e tá­voli szocialista ország népé­nek küzdelmeiről, méltán meg­csodált sikerekben sem szű kölködő fejlődéséről. Alfa holdbázis. Leginkább egy óriáskígyóhoz hasonlíthat­nám eddig látott epizódjai alapján ezt az angol sorozatot, mely végtelen hosszan és egy­formán tekereg, csak a feje és majdan a farka — várhatóan vége, ha ugyan van — külön­bözik csak a többi részétől. Jellemző azonban a nézők ki- éhezettsége a sci-fi témákra: aki szidja s aki dicséri egy­aránt leül a következő résznél a képernyő elé, noha jó előre tudja: az Alfát ezúttal is vala­milyen titokzatos támadás éri, majd láthatja a főszereplők rémült arcát a premier plan különböző változataiban, vé­gül pedig minden megoldódik, győz az emberi értelem. Per­sze magam sem várok a fil­mektől igazi drámát, emberi konfliktusok ábrázolását. de igényes mesterségbeli tudást, a jó értelemben vett profi- mumkát már ebben a műfaj­ban is láttam. Talán nem. re­ménytelen, hogy egy-egy ilyen is képernyőre kerül majdan. Ha már az első. a hazai jó tu­dományos-fantasztikus fitost úgy tűnik talán csak az uno­káim fogják látni... Nagy játszma. Méltatlanul került hétköznap délelőtt mű­sorra az ismeretterjesztést is jól szolgáló tartalma miatt a Nagy játszma című bolgár film, mely a testvéri nép tör­ténelmének egy nehéz idősza­kába engedett bepillantást. Pedig valamennyien igazán rászolgálnánk, hogy a tv se­gítségével is többet tudjunk meg barátaink múltjáról. Most kimaradt ez a lehetőség. M. J. ■a Kiállítótér me kb ól Művek hazai körforgása A Fejér megyei képzőművé­szek bemutató kiállítását a szentendrei művelődési köz­pontban rendezték meg. Ugyanitt állították ki dr. Var­ga Zoltán egyetemi tanár gra­fikáit. Újházi Péter alkotásait pedig a Vajda Stúdióban lát­hatta a közönség. Értékeink megbecsülésének, mérlegelésének új. hasznos módszere a művek erőtelje­sebb hazai körforgása. Így mutatkoztak most be me­gyénkben Székesfehérvár és környéke festői, grafikusai. Ez a táj és országrész is bővelke­dik muzeális kincsekben, mű­emlékekben és nincsen híján a kezdeményezőkészségnek sem. Elég ha a székesfehérvá­riak remek kiállítássorozatára, vagy a dunaújvárosi szobor­parkra gondolunk. A most nálunk bemutatott anyag nem teljes, csak ízelítő a Fejér me­gyei képzőművészek törekvé­seiből, Korrekt fogalmazás véglegesíti a domborzat és a lelkűiét szelíd áramlásait. Ki­emelkednek Áron Nagy Lajos gyökérelemzései. Képzelete gazdag, bátor és a felületkeze­lés magabiztos. Bodor Aladár sukorói töredékei Szepes Gyu­la érdi festőművész színkeze­lésére emlékeztetnek. Érdekes kezdeményezés Farkas Mihály festésmódia és Ballagó Mihály itáliai emlékei. Csasztka Ilona, Pálfalvi Já­nos tűzzománcai. Ecsedi Má­ria Utamaro rajzműfordításai gondosak. Kedves figyelmes­ség, Orisekné Farsang Erzsé­bet — Fejér megye Dudás Ju­lija — Szentendre-emblémát hozott a tárlatra. Kétségtelen azonban, hogy ezúttal a több valóban több lett volna. Annái is inkább, mivel sokan hiá­nyoznak. a dunaújvárosi al­kotók közül, elsősorban Cy- ránski Mária, ifjabb Koffán Károly, s az a Csáikvári La­jos, aki kivitelezője volt Bar- csay Jenő mozaikjának. így az összkép hiányos, csak idézi Fejér megye képzőművészeti életét. önálló karnarakiáUitásoa mutatkozik be Újházi Péter. Mindig is törekedett a meg- hökken.tésre, kezdettől úgy tartották számon, mint nyug­talanító egyéniséget. Most is az. de ez a meghökkentés egy­re problematikusabb, mert a másodlagosság irányába for­dult. s ezzel célt tévesztett. A régi „gyermekrajzírás”, me­lyet tudatosan alkalmazott, s amiben volt valami hamvas eredetiség, dobozképeinek anyagtársításaival unalmat és érdektelenséget vált ki. A régi irkafirka bájosabb üze­netet hordozott. Ez a világnak szánt mostani fintor érdekte­len. Kár. mert aki fogalmaz­za. nem tehetségtelen. Újházi Péter többre képes. Bízunk benne, hogy kitalál a zsákut­cából, hogy ráébred: amit most csinál, az tévedés. Nem így dr. Varga Zoltán, ö amit vállal, azt teljesíti. Grafikái természetrajzi ábrák. Tisztességes, becsületes leírá­sok. Mosolyoghatna ezen vala­ki, de ez nem indokolt. Varga Zoltán pontosan ismeri képes­ségeit és vágyait. Civilben egyetemi tanár, külön élménye a havasi tűzlepke. a kakas- mandinkó, a tengerparti ör­dögszekér. a sáska, a nyárfa- lepke. Ez tölti el végtelen el­ragadtatással. Losonci Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom