Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT 3 A herein véres hárem piacén Amit érdemes eltanulni telük Tizenhét évesen a startnál Még elfogadják a segítő kezet A Téglagyári dűlőből kerekezett a ceglédi piacra Maász Jánosné, s ve'e Beáta is, aki örömmel ismerkedik a sokadalommal. A szatyrokban dinnye, és paprika a mai lecsóhoz. A krónika szerint Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét a török hódoltság idején közös törvényeket alkotott, így lépett fel a külső hatóságokkal szemben, s ez érvényes volt piacokra is. A hírneves mezővárosok kertészeti termékeiket sok tízezer holdnyi határukban sikerrel termelték meg a későbbi századokban is, az értékesítés, vagyis a kereskedelem sem volt idegen lakóiktól. Az elmúlt napok egyikén e városok piacain tekintettünk szét; őstermelőkkel, régi kereskedőcsaládok utódaival, s kezdő árusokkal beszélgettünk. Róluk szól riportunk ! Ex a becsiilst Csököly Sándor termelő-kereskedőnek tekintélye van a ceglédi piacon. Nem azért, mart tréfásan háromdiplomás nyugdíjasként is emlegetik, sokféle mestersége, iskolája miatt, de mert nála szerezhető be a legjobb burgonya. — Ilyen krumpli nincs is, legfeljebb hasonló — hűti le az alkudozó vevőt, meghagyva persze a lehetőséget is, hozzáteszi még: , — Az más lenne, ha az egészet vinné, akkor ötért adnám kilóját. — Aztán hogy magunkra maradunk, eldicsekszik azzal is; nála nincs a’ .u. Még a Bosnyákon sem sikerült betörniük őt a kupétoknak. — Tudom én, mit ér a portéka — húzza ki magát önérzetesen Csököly Sándor. Rövid disputánk során egyébként megtudom róla, fiatal korában kezdte a piacra termelést, akkor is főként burgonyát és szőlőt, no meg bort adott el. A sors azonban úgy hozta 30 éven át, egészen a nyugdíjaztatásáig felhagyott a mezőgazdasággal, a kereskedelemmel. — Most két holdon dolgozgatok, s hozom az árut a nyársapáti tanyavilágból ide a ceglédi piacra. Kerül csemegeszőlő, fokhagyma, uborka is, de ezek mégiscsak mellékesek — mondja Csököly Sándor, ahogy széttekint kínálatán megjegyzi még: — E’adó itt minden, eev dolog k’vételével, ez a becsület. Hiába no, az önérzet úgy látszik ma is fontos tulajdonsága errefelé a földművelő embernek. Árkartell helyett — Levágják az árakat a termelők, bolond aki itt kereskedőnek megmarad — nyilatkozik indulatosan egy magát megnevezni nem akaró férfi, a nagykőrösi piacon. Mint elmondásából kiderül, szerte a városban elárusítóhelyeket jelöltek ki, s a kisgazdaságok tulajdonosai _ szerény haszonnal is megelégszenek. Ügy látszik, ők nem hallottak árkartellről sem, mert inkább lefelé, vagyis a . fogyasztó javára licitálnak. Valaha, nagyon régen, piros pünkösd napján, szombaton volt az esküvőm, de már kedden a Teleki téren árusítottam — mondja Palásti Lászlóné, a ceglédi kereskedődinasztia egyik tagja. A szerző felvételei Szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebben 8 A vegyesműhelyben évek íóta nem volt pályakezdő | fiatal. Pedig — ahogy a ^Telefongyár nagykátai gyár- ^ egységének termelési ter- ^ veit ismerem — bizony el- ^ kelne még ide a munkáskéz. Különösen azoké, akik nemcsak szakmájukat tanulták meg, de a gyárat is 0 jól ismerik. Szűcs Tibor, $ Szabó Erika és Oldal Má- £ ria ide jártak tanulóként ^gyakorlatra és augusztus elsejétől, már a szakmunkás- s bizonyítvánnyal a zsebük- íben, a gyáregység dolgozói. Bemutatkozunk Három tizenhét éves, valamit éppen befejezett, ám pályájukat még igazán el sem kezdő fiatal. Erika és Mária a vegyesműhelybe, Tibor a gyáregység új termékét, a mátrix- sornyomtatót gyártó üzembe került. BemeOegítőüil egy rövid körkérdés: ki hová járt iskolába, s hogy került a gyárba? Szűcs Tibor: — Budapesten jártam a XlV-es számú szakmunkás- képző iskolába. Mechanikai műszerész lettem. Még elsőben tanulmányi szerződést kötöttem a Telefongyárral, s mivel a környéken, Szőlőstelepen Cakóm, harmadikban átkértem magam a nagykátai gyáregységbe. Erika és Mária Nagykátám jártak iskolába is, s mivel mindketten mechanikai műszerészek, természetes volt, hogy a Telefongyárba járnak gyakorlatra. Pályakezdők. Mit várnak és mit tudnak várakozásaikból megfogalmazni? Tibi, aki a legképzettebb szakmunkások közé került, azt mondja, valami ilyeomit képzelt el magának. -Közel kerülni a technikai újdonságokhoz, s közben kísérletezni, megvalósítani a gyakorlatban azt, amit elméletben megtanult. Most éppen a sorvezető szerelését bízták rá, de hol ezt, hol azt csinálja. Nem közölték vele, de érzi, ki akarják próbálni. Áll elébe. Nem mondja, de érzem, hogy gondolja. Kamaszos za- vartsággeil néz a lányokra, beszéljenek inkább ők. Van, hogyne lenne még mondanivalója, de nem biztos benne, hogy ide illik-e. Elég a rajzszám Munkahelyi beilleszkedés. Tudományos komolysággal emlegetik a felnőttek — mi sem vagyunk már gyerekek, tiltakozik a három fiatal szeme, de rám hagyják,. mert olyan igar zán nem is felinőttek még. S talán ez segíti őket a leginkább a beilleszkedésben. Hogy a régebbiek inkább segítő kérem — tudakolom, s már érzem, ügyetlenül kérdeztem. — Nincs énnékem már olyan sok programom, fiam. Pihenek egy kicsit, megtöröm a holnapra való diót, s várom hogy a reggelt egészséggel érjem meg... Vlyszásziné Laczi Arankával a kecskeméti Nagycsarnokban ismerkedünk meg. A szakmát mindössze egy hónap óta gyakorolja. — Hogy is történt a pályaváltoztatás? — faggatom a 27 éves csinos fiatalasszonyt. — Mostanáig statisztikus voltam 3200-ért a helyi Zománc- és Kádgyárban. Eredetileg vendéglátóipari középiskolát végeztem, de a férjem annak idején kivett a cégtől. — Mibe került ez a stand? — Elég szép összeget kértek érte. Száznegyvenezerért adták. Saját erőnkből népi is üthettük volna nyélbe az üzletet. A szülők segítettek. — Milyen a mai forgalma? — Keveset árultam. A pénHeíyben dolgoznak az asszonyok A vásárló diktál Zsámbokon Megnő annak a községnek a becsülete, amelyik sokféle munkát tud adni tokóinak. Nem kell a városokba utazná, reggelenként álmosan' zötykö- lődni, esténként fáradtan megtérni vagy, ami még rosszabb, csak hetenként látni a családot. Nyereségek A mezőgazdaság nem mindenkinek ad kenyereit, meg nem is bírja mindenki. A tsz- medléküzemágak azonban új lehetőségeket kínálnak. így van ez a zsámboki Zöldmező Tsz-ben is, ahol néhány esztendővel ezelőtt megszervezték a könnyűipari ágazatot. Egyelőre a varroda üzemel. És sok asszonynak ad munkalehetőséget. Pontosabban, tizennyolcán dolgoznak a műhelyben, további negyvenöt nő bedolgozókén! veszi kii részét a termelésből. A zsámbokiak mellett val- kóiak, jászfényszaruiak és vácszentlászlóiak is. Három esztendővel ezelőtt indult be az üzem. Az első év nehéz volt, mint a kezdet általában, végül is tizenkét hónap eltelte után némi veszteséggel és sok tapasztalattal let. tek gazdagabbak. Azóta mindig nyereségesek. Mintha csak ezt akarták volna bizonyítani az asszonyok, ottjár- tunkikor is vidáman, tréfálkozva dolgoztaik — közben természetesen szemük a gép tűA vevők tudják, ha igazán jó minőségű burgonyát akarnak beszerezni, Csököly Sándornál érdemes körülnézni. je alatt szaladó anyagon, a formálódó darabon járt. Követni a divatot — Ez a mi büszkeségünk! — terít ki egy fényes, steppelt nadrágot a szabóasztalra Gábor Péter, a varroda vezetője. — Készítünk természetesen mást is! — mondja, és máris sorolja a többi terméket. — Kordnadrágokat, farmereket, vékonyát, vastagot, rövidet, hosszút, mikor milyen kell. A nőknek kötényeket, otthonká- kat, és ezek mellett sokféle ágyneműt. Fóliazacskókban sorakoznak a paplan- és párnahuzatok. Mesefigurákkail a gyermekeknek, virágos girtondosak és szolid mintájúak vegyesen, a felnőtteknek. Kinek milyen a kedvére valló. — Mitől függ, hogy mit gyártanak? — A vevőtől és a divattól. Természetesen a vásárló diktál. Gyorsan változik a divat, és nekünk olyat kell gyártani, amit el is tudunk adni! A fazon saját ötleteink alapján alakul, de segítenek vevőink is. Egy-egy mintadarabot készítünk, és ha tetszik partnereinknek, megkérjük az OKISZ Labort a téma kidolgozására. Közvetlenül az eladóhoz Különféle ruhadarabok tornyosulnak a falak, az asztalok mellett, várják a gépkocsit, amely a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalathoz, esetleg távolabbi medvékbe viszi a szállítmányt: Szolnokra, Csongrádba és Békésbe. Közvetlenül az eladóhoz, így gazdaságosabb. Ha pedig valami új kívánsággal állnak elő a partnerek, aszerint váltanak lépést a zsámbokiak. F. A. M. zet nyújtanak, mintsem tartanak tőlük. — Gyakorlaton végigjártuk az üzemeket — de azt hiszem, itt, a vegyesműhelyben fogadtak a legnagyobb szeretettel. — Erika és Marika Koncz Margit üzemvezető keze alá kerülték, aki maga is fiatal még. — Az üzemben három csoportban dolgozunk, az első az úgynevezett hagyományos zsinórokat készíti. Ide került Erika. Mindkét kislány nagyon szorgalmas, de egyelőre úgy tűnik, Marika ügyesebb, önállóbb. Ezért ő koaxzsinórokat szerel, forraszt, ez ugyanis bonyolultabb munka. A harmadik csoportban jelfogókat és ugyancsak koaxdugókat gyártunk. A negyvenhetes létszámú üzemben a két kislánnyal együtt heten szakmunkások. A többiek betanítottak. — A szakmunkásnak csak a rajzszámot adom meg, és tudja,, mit kell csinálnia. A betanított munkás számára — mivel csak egy-egy fázist ismer a munkafolyamatból — ez kevés. Minden egyes műveleteit betanítunk nekik és a kezük alá készítjük az anyagot. Nem tanulták, honnan is tudnának különbséget tenni a drótok között?-— Ha lehet, szeretnénk belépni a brigádba is — mondja Marika —, az iskolaépítéshez például már elmentünk a többiekkel együtt társadalmi munkára. Vajon maradnak? Mindhárman látnak maguk előtt fejlődési lehetőséget. Tibi abban bízik, ha valóban megkezdik a sornyomtató sorozatgyártását, nem lesz új a még újabbak között. — Legfeljebb a legfiatalabb. — Erika és főleg Marika, a hierarchia lépcsőin remél előrejutást, s mivel valóban kevesen vannak szakmunkások, reményük reális. Ha leérettségizik — és ezt biztosan állítja —, rövidesen csoportvezető lehet belőle. Nagykátán az órabérek 14 és 25—26 forint között mozognak a Telefongyárban. Tibi és Marika 19 forintot kaptak, Erika, lévén, hogy a szakmai gyakorlaton úgy ítélték meg, kicsit lassabb, bizonytalanabb társainál, 18 forintot. Egyelőre még nem csábítja őket sem kisvállalkozás, sem a termelőszövetkezetek melléküzem- ágai. Tizenhét évesek. Környezetük azon fáradozik, hogy megtartsa bennük a szakma szeretekét, megbecsülését. Erika és Marika nem első látásra szeretett bele a szakmába. Egyikük műszaki boltban eladó, másikuk fodrász akart lenni. Erikának véletlenül ilyen suliba továbbították a felvételi papírját, Marilka két bátyja műszerész, s ők a világért se beszélték rá, de le se, arról, hogy kövesse példájukat. A vegyesműhelyben évek óta nem volt pályakezdő fiatal. Most van. Reméljük, ott is maradnak. Eller Erzsébet 4 tek, a szombat, s a vasárnap az igazi. — So vevők, ők milyenek? — Akad már néhány ismerős. Tudja, egyik hozza a másikat. S remélem, egyre többen lesznek, akik majd visszatérnek ... így az ifjú kereskedőhölgy. S ezzel akár zárhatnánk rövid piaci sétánkat. Beszámolónkból természetesen sokan kimaradtak. Lenke néni, Palásti Lászlóné Ceglédről, akinek már az édesanyja is sütögető asszony volt, vagy Katóit József, akinél szebben viselni a szerény anyagi helyzetet — seprőárusként, volt földművesként a piacon —, még alig láttam életemben. Róluk talán majd egy másik alkalommal szólunk. Befejezésül mindenféle bölcs összegzés helyett, csak annyit: a három városban könnyebben kap jó szót a helybéli, s az idegen is a barack, a dinnye, a paprika mellé. S ez az, amit érdemes tőlük eltanulni. Másutt, másoknak is. Valkó Bála Nem így mások, a profik! így aztán a nagykőrösi piac egyre több bódéjára írják ki krétával: Eladó! özvegy Ecetes Imréné azonban hűséges üzletéhez, ö az utolsó ma is, aki felszedi sátorfáját, s hazaindul, — Negyven éve árulok, 1958 után önállósítottam magam — s még kedvesen kiszolgál egy legénykét, aki a zárás előtt érkezett, s kinek dinnyére támadt kedve. Boltjának kínálata nem- nevezhető extrának, a paprika lehetne szebb, jobb,- a barack is kívánatosabb, de kapható nála szinte minden, amit a város környékének földjei, kertjei megteremnek. Láthatóan fáradt, szívesen telepszik ie hát beszélgetésünk idején egy lá- dikára. Hónapos kereskedő — Hetvenhárom éves vagyok, de nem nyughatom otthon. Itt emberek között vagyok, van kihez szólnom — érvel csendesen. — Mi lesz a délutáni progPályakezdők. Szűcs Tibor, Szabó Erika és Oldal Mária. Tizenhét évesek; valamit éppen befejeztek, ám pályájukat igazán még el sem kezdték Trencsényi Zoltán felvétele
