Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

4 195J. AUGUSZTUS 13., VASÁRNAP Nyáresti mulatságok Ráckevén Kavics az állóvízbe Kistestvére született a Szent­endrei nyárnak. A ráckevei Nyáresti mulatságok sorozata ugyanarról a tóról fakad, mint Dunakanyar béli társa: kelle­mes szórakozást kínál az. üdü­lőknek, a kirándulóknak és az őslakosoknak. Nincsenek egy súlycsoportban, hiszen ahogy lustul a folyó a Csepel-sziget mentén, annyival kevesebb a lehetőség, a pénz. is ezen a vi­déken. Mégis, ha az állóvízbe kavicsot dobnak, az is ver hul­lámokat. Nincs hagyománya A Trabant állandó őrjáratot teljesít. Stróhmayer Mária vi­harvert kocsija olyan, mint egy jó ló, talán már vezető nélkül, becsukott szemmel is eltalálna a művelődési házból a Savoyaá- kastélyba. Az Ács Károly mű­velődési ház igazgatója ugyan­is naphosszat a két helyszín között ingázik. Az imént érke­zett a barokk palotából, aho­vá máris visszavárják. — Nem látványos, amit te­szünk, mégis van munka vele — mondja a székbe roskadva. — Tavaly három hangversenyt rendeztünk, s eleinte bizony nem, tülekedtek az emberek. Újdonság, amire ugyan van igény, ám nincsen hagyomá­nya. Az első estén harmincán voltak, az utolsón viszont más­fél száznál is többen. Folytatni kellett. Az idén hat koncertet tartunk, s ebből kettőt adnak a Savoyai-kastélyban otthon­ra lelt barokk zenei tábor ta­nárai, tanítványai. Sokat tet­tek a Nyáresti mulatságok si­keréért, de kellett is a segítség, mert nekünk még nincsenek tapasztalataink. Meg kevesen is vagyunk: a módszertani fel­adatokat is ellátó házban ve­lem együtt három népművelő dolgozik. A szabadságot alig tudjuk kivenni, pedig még ta­valyról is maradt. A tanács engedélyezte, hogy júliusban bezárjunk, pihenjünk, de azért csak itt voltunk az első két hétben. Másként nem megy, hiszen az őszi programokra is készülni kell. Ne gondolja, hofey panaszkodom, de ezek a tények. A bűvös 118-as — Ahhoz is varázslónak kell lenni, hogy a pénzből ki­jöjjünk — folytatja az igazga­tó. — Elvileg hétszázezer fo­rintból gazdálkodunk, ám eb­ből háromszázezret kapásból elvisz a ház bére. A nyári programokhoz szerencsére ta­láltunk mecénásokat. A Kö­zép-Dun,avölgyi Intéző Bizott­ságtól harmincezer forintot, a a tanácstól tizenötezret kap­tunk. Ez még mindig kevés volt, de támadt egy merész gondolatom. Megkerestem a hanglemezgyárat, hogy mi tör­ténne, ha a Nyáresti mulatsá­gok idején komolyzenei hang­lemezeket árulnánk? Húszezer forintot ért nekik a reklám. A költségvetés emelésére nem számíthatunk, de ha tovább akarunk lépni, akkor még több pénz kell. A nemrégiben meg­jelent, bűvös Ú8-as rendelet lehetőséget ad a saját bevéte­lek növelésére. Nyomdagépet akarunk vásárolni, amivel bér­munkát vállalnánk. Másutt is akadnak ilyen próbálkozások, az eredmény kecsegtető. Újra útjára indul a Trabant, s hamarosan a Savoyai-kastély díszes kovácsoltvas kapuja előtt fékez. A kívül-belül rend­be tett barokk palota mélíóság-- teljesen simul a Duna-parti környezetbe. A tartalom és a forma egysége természetessé válik. Az előtérben a tizenöt esztendeje alakult Nagy István képzőművészeti csoport kiállí­tása látható, az egyik teremből hegedűszó hallik. Bár éppen ebédidő van, a fiatal muzsiku­sok egyetlen percet sem sze­retnének elmulasztani. — Ennél jobb helyszínt szin­te el sem lehet képzelni, az akusztika is kiváló — mond­ja L. Kecskés András lantmű­vész, a tábor vezetője. — Is­métlése következik. A találko­zót mesterkurzussá szeretnénk fejleszteni és legalább két­évente megrendezni. Saját mértékkel Jósé Vasquez, a bázeli Scola Cantorum és a bécsi Hoch­schule für Musik tanára is elégedett..kedélyes mosollyal tereli tanítványait a park ár­nyas fáinak védelmébe, egy kis közös muzsikálásra. Európából, Amerikából, Ausztráliából jöt­tek el a kedvéért. A lépcsősor elé állított pódium már sejteti, hogy hamarosan a közönség is részesülhet a műélvezetből. Ha csatát nem is, egy ütkö­zetet mindenképpen megnyert a Nyáresti mulatságok. A ka­landozások során érdemes Rác­kevét is útba ejteni. A kultú­ra hagyományos, elfogadott központjaihoz mérten szerény, saját lehetőségeikhez képest viszont figyelmet keltő, ami itt történik. K. L. Ruttkay György életműve Reneszánsz művészegyéniség Aragon mondta Zolával kapcsolatban: „Folytatjuk életművét ott, ahol ő abba­hagyta”. Ez a teremtő folyto­nosság törvénye a magyar képzőművészetnek is. Ha fes­tészetünk legújabb fejlődés- menetét vizsgáljuk, kitűnik, hogy a megújulás három szá­lon összegződött. Munkácsy örökségét szélesítette Tornyai János, a vásárhelyi műhely, az alföldi festészet. Nagybáj nya a müncheni finom natu­ralizmuson nevelkedett. A párizsi eszményeken érlelődő Nyolcak következő állomása lett a magyar aktivizmus az első világháború esztendei­ben, immár nemcsak a stílus finomításának szándékával, hanem az életjobbító forra­dalom igényével is. Ennek az irányzatnak lett irodalmi, képzőművészeti és eszmei ve­zetője Kassák Lajos egyik új festője: Ruttkay György. Egyszemélyes műfaj Vágsellyén született 1393- ban. Édesapja neves jogász. A lipóti táj — ahol élt —, segí­tette látásmódjának fejlődé­sét. Első rajzai még az 1919- es évekből e vidéken készül­tek. A dombok, a hegyek, a patakok voltak az ő első sze­mélytelen tanítói. Kassán vé­gezte gimnáziumi tanulmá­nyait, első rajztanára Csor­dák Lajos. Hadi érettségit tesz. Az olasz frontra kerül 1917-ben, ahol tífuszt kap. Ruttkay György egyszemé­lyes műfaj képírásunk törté­netében, tehetsége és sorsa jó­voltából. A háború befejező­dik, a Tanácsköztársaság el­bukik, s a béke ellenforra­dalommal érkezik. Megszűnik Kassák közelsége, támogatása és iránymutatása. Ruttkay egyszerre végez műszaki stú­diumokat és képzőművészeti tanulmányokat Radnai Bé­lánál és Glatz Oszkárnál. És a család kívánságára jogi diplomát is szerez. Ettől kezd­ve kettős életet él. Hétközr napjait a szikszói, gönci, mis­kolci, kassai, szegedi joggya­korlat határozza meg. Sza­bad idejében azonban hiva­tásának él. / Tatlin hatása Magára utalva, de annál erőteljesebben küzd meg a festői kifejezés értékrendjéért. Berlinbe utazik, megnézi az első szovjet-orosz kiállítást, nagy hatással van rá Tatlin. Alkotásainak gyöngysze­mei közé tartozik a Téi című Ruttkay György: Tánc kompozíció, a Dante-sorozat, az Ady költészetét értelmező Hadak útja sorozat. A 30-as években festett miskolci, szik­szói, lovranai képek alliterál- nak Egry Légiességével. Lel­kületűk találkozik, a téma el­tér, hiszen Ruttkay tutajo- sokat, csókányosokat, disznó­ölést, napraforgókat, ródlizó- kat, lovranai házakat, sótinyi utcákat és szegedi pinceajtó­kat fest. Őrizve újított Rüttkay György indulása a magyar aktivizmus egyik vál­tozata. Őrizve újított, a sze­cesszió, a realizmus és a ma­gyar avantgarde törekvéseit egyeztette és egyenlítette ki müveinek összetett harmónia­rendszerében. Ez jellemzi szobrait is. Lendülete, hajlé­kony vonalvezetése Teutsch János társává avatja. Kér­dezhetnénk: szükség volt-e a sok Ruttkay-elágazásra? Arra, hogy nemcsak Dante világát kísérte színes rajzokkal, nem­csak balatoni sorozata is­mert, hanem írásai, könyvei, tanulmányai, amelyek Kassán, Miskolcon jelentek meg jog­ról, képzőművészetről. Sőt, több fontos dokumentuma, naplója vár kiadatásra, le­veleiről nem is beszélve, me­lyek közül különösen a Kas­sákkal folytatott eszmecsere Tények, dokumentumok Együtt a nemzetiségekkel lil ilyen a nemzetiségi politika a mai Magyarországon? Erre a kérdésre válaszol a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent kötet, amely tartalmazza a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának határozatát a nem­zetiségi politika néhány időszerű kérdé­séről, a párt XII. kongresszusának ide vonatkozó határozatait, valamint a Ha­zafias Népfront VII. kongresszusának dokumentumaiból a nemzetiségekkel foglalkozó részoket és a nemzetiségi kongresszusok anyagait. A könyv egy­ben közli azokat a tanulmányokat is, amelyeket neves tudósok, mint Fach Zsigmond Pál, Joó Rudolf és mások ír­tak. Az utóbbi két évtizedben folyóira­tokban a nemzetiségi, kérdésekről meg­jelent cikkeket is egybefogja a kötet, amelyek különböző oldalakról világítják meg a magyarországi nemzetiségek helyzetét, viszonyait. A függelékben pe­dig válogatott bibliográfia látott napvi­lágot és ez a rész tartalmazza a nemze­tiségi oktatás adatait, a közművelődést és a nemzetiségügyi címtárt A kötet tehát teljesnek mondható és hézagpótló szerepet tölt be, hiszen ilyen tartalmas, sokoldalú mű, mint a mos­tani, az utóbbi évtizedekben a nemzeti­ségiekről nem jelent meg Magyaror­szágon. A kötet időszerűségét jelzi az is, hogy a nemzetiségi szövetségek a múlt év végén tartották meg kongresszusai­kat. Politikai jelentősége is van e könyv megjelenésének, hiszen pártunk nem­zetiségpolitikai elveit, azok mindennapi érvényesítését mutatja meg, és bőven foglalkozik a magyarországi délszlávok, németek, románok, szlovákok mai éle­tével. Pest megyében három nemzetiség is megtalálható, németék, délszlávok, szlovákok. S éppen a Pest megyei pél­dák mutatják, hogy milyen nagy az egyetértés a magyarok és a különböző nemzetiségiek, a németek, szlovákok és déjszlávak között. Sokszor egyetlen te­lepülésen három-négy anyanyelvű em­berek laknak a legteljesebb megértés­ben. Miért van napjainkban olyan érdek­lődés a nemzeti-nemzetiségi kérdés iránt? Azért, mert az emberek békében akarnak élni, és el akarják felejteni a háborút, a gyűlölködést, szeretnék meg­teremteni az egymás iránti megbecsülés teljes bizalmát. Sajnos, a nemzetiségi kérdésre adott rossz válaszok Kelet- Európábán többször vezettek már konf­liktushoz. S éppen a szocializmus az a társadalmi forma, amelyben a megbé­kélés, az egymásra találás lehetséges és szükségszerű is. Nekünk nincs szégyell- nivalónk, sőt büszkék lehetünk rá, hogy a nemzetiségi kérdésben nagy eredmé­nyeket értünk el. Napjainkban hazánk­ban a meghatározó a kölcsönös bizalom és megértés, s érvényesül az alapvető társadalmi egység, illetve a nemzetisé­giek otthonosságtudata, kultúrájuk ki­bontakozásának erősödése, ami egyúttal hazánk nemzetközi tekintélyét is szilár­dítja a világban. Pártunk szent meg­győződése, hogy kelet-európai nemzeti­ségi kérdések megválaszolásához csak­is a szocializmus építése és távlatai nyújtanak reális esélyt; s ehhez mi min­denekelőtt hazai nemzetiségpolitikánk- kal tudunk közvetlenül hozzájárulni. A könyv arra is rámutat, hogy ha­zánkban lényegében szórványnemzeti­ségek léteznek, hiszen egy tömegben nemigen élnek, mégis ugyanúgy foglal­kozunk velük, mintha nagyobb terüle­ten és nagyobb létszámban laknák egy- egy területet. Teljesen más súllyal esik latba olyan országokban, ahol nagy és összefüggő területen élő nemzeti ki­sebbségek vannak, mint ott, ahol szá­muk nem jelentős. A szocialista nemze­tiségi politikát azonban olyan elvi kér­désnek tekintjük, amely nem lehet függ­vénye a nemzetiségi lakosság számá­nak, azért a marxizmus-lenin,izmus nemzetiségpolitikai alapelveit teljes mértékben saját szocialista államunkra, saját nemzetiségi politikánkra is vonat­koztatjuk. „Az a nép, amely egy másik népet el­nyom, saját láncait kovácsolja” — hang­súlyozza Marx, s amelyet a könyv idéz, egyben kifejti, hogy Lenin is milyen nagy jelentőseget tulajdonított a nem­zetiségi viszonyoknak, s figyelemmel kí­sérte a nemzetiségpolitika megvalósulá­sát. Pizonyítja azt a tételt is a kö- tét, amelyet Aczéí György, pár­tunk Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövetsé­gének őszi kongresszusán így fogalma­zott meg: „Társadalmi fejlődésünk egyik fontos értéke, hogy a nemzetiségiek nemcsak házat építenek maguknak, ha­nem hazát is leltek ebben az országban! És a költő szavaival élve: „Haza csak ott van. ahol jog is van”. Ezt a jogot a nemzetiségeknek — mint közösségeknek és minden egyes egyénnek is — biztosít­ja a szocializmust építő Magyarország.” Gáli Sándor izgalmas és érdekfeszítő ol­vasmány. Reneszánsz egyéniség volt. Minden érdekelte, nemcsak a befogadás, hanem a kifejezés szintjén is. így lett grafikus, szobrász, festő, jogász és író egysfemélyben. Ruttkay György 1974-ben hunyt el, de művészetét, melyet Móricz is nagyra becsült, az 1918-as emlékezetes MA-kiállítástól kezdve, számos hazai és kül­földi tárlaton mutatták be. Losonci Miklós A múlt vallatása Tari castellum A szomszédságban lévő kö­zépkori Szent Mihály templom restaurálása után megkezdő­dött a Zsigmond uralkodása idején épített tari castellum romjainak feltárása. A har­minchat méter hosszú, nyolc méter széles, téglalap alapraj­zú, részben alápincézett és részben kétemeletes palota romjainak vizsgálata a mellett szól, hogy e feltárással értékes felvilágosításokat kap a törté­nettudomány a kor életviszo­nyairól, életmódjáról, építési szokásairól. Ennek az a körül­mény ad jelentőséget, hogy bár az adott korban sok száz, a ta­nhoz hasonló kis vár épült, de valamennyi közül a tari cas­tellum az első, amelynek teljes feltárására sor kerülhet. Épí­tője — Tari Lőrinc — élete vé­géig Zsigmond király bizalmas udvari embere volt. Ö építette a tari Szent Mihály templo­mot és a tari castellumot, amivel csupán osztályos társai példáját követte. Miután Ká­roly Róbert leverte a földes­úri kiskirályokat, az évtizedes anarchiát viszonylag békés, konszolidált idők követték, fel. lendült a kereskedelem, a gaz­dasági élet. A földesurak rend­re elhagyták nehezen megkö­zelíthető, hideg, szeles, dohos, nedves váraikat, hogy a fenn­síkokon, völgyekben építsék mag lakásaikat. A tari ásatások körülbelül négy-öt évet vesznek igénybe. Megnehezíti a régész dolgát, hogy a Tard-család fiága az ezernégyszázas évek végére ki­halt, ami meggyorsította a kas­tély romlását, pusztulását. Más­felől viszont a mélyben meg­őrződött kő- és cserépmarad­ványok, edény-, korsó-, pohár­töredékek a kor pontos üzene­tét közvetíti a mának. RA DIÓ FIGYE LŐ KASSÁK LAJQg. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Mátyus földjén egy szegény iakafoslegény, aki gondolt egyet magában, s nekivágott a világnak. Tarisznyájában hamuba sült pogácsa helyett mindenre szomjas kíváncsiság­gal és mindenre elszánt aka­rattal. Valahogy így, a nép­mesék modorában lehetne jel­lemezni annak a sok hányat­tatással teli, küzdelmes művé­szi pályának kezdetét, aho­gyan Kassák Lajos a század- forduló utáni években elin­dult. Nem sok irodalmi pogy- gyászt hozott magával, ami­kor megérkezett a főváros­ba. Éppen ezért nyiladozó al­kotói ösztöne elsősorban nem a már megkövesedett hagyo­mányokkal került szembe, ha­nem a benne mocorgó, majd egyre jobban feszülő monda­nivalójához kereste az annak megfelelő kifejezési formá­kat. Hihetetlenül fogékony volt minden új iránt. A művészeti életbe belecsöppenve vele szü­letett mértéktartással, egész életére jellemző szigorú kri­tikával szűrte ki mindazt, ami egyéni látásmódját alakította. Hamarosan Braque, Picasso, Cézanne bűvöletébe került. A zenével ismerkedve Bartók muzsikája babonázta meg. A Fából faragott királyfi merő­ben új látomásokat szabadított föl benne. ■ Már mint érett művész azt vallotta: Tudom, nem mondok vele újat, de mindig a szó, a szín, a hang ötvözetére töre­kedtem. Egyszerre fejezni ki a látható és a láthatatlan vi­lágot. Vagyis, ami az ember­ben és ami körötte van. A vers nekem sem volt soha cifra szolga, mindig is úgy nyúltam és nyúlok a szavak­hoz. mint ahogy annak idején a vashoz és az acélhoz nyúl­tam. Velük pedig nemcsak a meglévő . kifejezésére törek­szem, hanem arra is, hogy a bennem dobogó állandó nyug­talanságot közvetítsem. Eszembe jut egy kép óbudai lakásának falán. A síkot ki­töltő geometriai formák, az utramarinakók, az égővörös, a bágyadtszürke és az éj­fekete színek sajátos össz­hangja. A síkban szétválasz­tott, mégis olyannyira együvé tartozó színek egyszerre idéz­ték föl bennem a Mesterem­berek, az Aratók, vagy éppen a Menetelés közben varázsos hangulatát. Azt a páratlanul megragadó költészetet, amely nem téveszthet meg látszóla­gos hűvös józanságával. A sorokon átlobognak a szenve­dély lángjai is; nyugtalanító lázadással, sokszólamúan, a modern költészet lírai hang- szerelésében. De nemcsak verseire, hanem prózai munkásságára is ez a jellemző. Hadd említsek meg csupán két nagy művet, az Egy ember életét, és az An­gyalföldet. Ezekben is a célra­törő egyszerűség, az alkotó póztalanság ragadja meg a mai olvasót is. Ugyanakkor nem idegen tőle a szelíd han­gú líra sem, mely tulajdon­képpen művészetének egyik meghatározó jellemzője. Reá emlékezve — most ami­kor a rádióban a hét egyes napjain költészetében gyö­nyörködhettünk —, talán azt tartom legfontosabbnak, hogy ismét egy kivételes nagysá­gú alkotó művészete kapott széles körben hangot a hét költőjeként, hozzáértő váloga­tásban. RÉVKALAUZ. Nem irigy­lem a gyermekműsorok szer­kesztőit. Nagyon nehéz azt a hangot megtalálni, mellyel a legfiatalabb korosztályokkal szót válthatnak, s alakuló íz­lésüket kedvezően befolyásol­hatják. A Révkalauz című adás pedig éppen az utóbbit tűzte ki elsődleges föladatá­nak. Olyan művekből, kulturá­lis eseményekből igyekszik ínycsiklandó étlapot összeállí­tani, mely étvágyat kelt a szellemi nyalánkságokra ke­vésbé szokott fiatalok körében is. A legutóbbi műsor igazán kedvet csináló összeállítás volt. Komolyan, ám a mérték­tartó játékosságtól sem riad­va vissza, hívták föl a kis hall­gatóság figyelmét olvasniva­lóra, látnivalóra. Vágó Pé­ter eligazító szóval tartott rendet a különféle kis riportok között, amelyeknek szerep­lői jobbára gyerekek voltak, akik a saját hanghordozásuk­ban természetes kapcsolatot tudtak teremteni a hangszórók mellett ülő pajtásaikkal. Iioz- zátehetem a felnőttek 'szá- .mára sem csekély tanulsággal. Sz. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom