Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
Hulló gyümölcs A csővári szőlőhegyen járunk, néha lehullott körtén, barackon taposunk. — Miért nem szedik össze? — Ki ér rá arra? — kérdez vissza a gazda. A cseresznye a fán rothad, aszalódik a gyümölcs, amit nem értek rá leszedni. Az idén a fagyok ellenére is jócská,n van gyümölcs itt a hegyoldalakon. A váci piacon is kapható minden. Azt viszont nem lehet mondani, hogy olcsó. Nem érné meg leszedni, összegyűjteni? A válasz egyértelmű: Nemi A tulajdonosok tsz-tagok, gyári munkások, hivatali dolgozók. Napi keresetük százötven forint körül mozog. Egy kiló cseresznyéért helyben öt, hét, tíz forintot adnak, ha egyáltalán akad, aki megveszi. Nagy tételben elmenne, de öt, tíz, húsz kilóval nem lehet mit kezdeni. Húsz kiló meggyet vagy cseresznyét fárasztóbb megszedni, mint egy napig dolgozni az üzemben. Aztán még haza is kell cipelni, elvinni az átvevőhelyre, ha van a faluban egyáltalán, de sajnos sok községben nincsen. A városi piac messze van. így több az utánajárás, mint a munka és végül adnak érte száz forintot. Nem éri meg! Nyugdíjasoknak, a nagyon ráérő embereknek — akik a munka értékét nem számítják — talán megérné, de az aktív keresőknek nem. Csak ezen a hegyvonulaton: Csőváron, Poncen kocsiszámra rothadt el a gyümölcs a fákon és a fák alatt El lehetne látni a veszendőbe menő terméssel egy kisebb város piacát De mennyi munka kellene hozzá? Olcsó munkaerő, ami valaha volt, ma már nincs. A mezőgazdasági napszám 250—300 forint. A szakképzetlen munkaerő bére is magasabb, mint amit az apró gyümölcs kézi szedéséért gazdaságos fizetni. A szállítás, csomagolás, feldolgozás költségei pedig olyan mértékben megnövekedtek, hogy még a nem alacsony fogyasztói ár mellett is kétségessé teszik a hasznot. Ezért aztán nem is nagyon van okunk a kárbaveszett termés láttán a felháborodásra. Úgy tűnik, mintha meg kellene alkudnunk a kétségtelen pazarlással. Vagy talán mégsem? Ha az ember gazdákkal beszélget, azt mondják, hogy egyféleképpen éri meg a kiskertekben a gyümölcs ' össze- szedése, értékesítése, ha az ember a munka értékét nem számolja. Ha a pihenésre szánt szabadnapot fordítja a gyümölccsel való bajlódásra. Vagy ha primőr árut termel és azt — a közbe eső kereskedelem kikapcsolásával — maga viszi a piacra. A pálinkafőzés is megéri annak, aki maga főzi és a! forgalmiadó „kikapcsolásával" el tudja adni feketén. Na, de hát — ha akad is ilyen — a kiskerttulajdonosok, a szőlősgazdák többsége nem törvény- szegő, hanem becsületes ember. Sajnálják, őszintén sajnálják, ami kárbavész, szívesen odaadnák bárkinek, ha megmászná a fát, leszedné a meggyet, cseresznyét, vagy összeszedné a hulló almát, körtét, barackot a fa alól. A városkörnyéki üdülők k'skertjeiben talán kevesebb vész kárba, de a magántulajdonban lévő szőlőhegyeken nagyon sok érték megy így veszendőbe. A jól megművelt -kiskertekben már nagy szerepe van a települések közellátásában, de itt, a városoktól távoleső hegyoldalakon, még rothad a gyümölcs a fák alatt. Már kínálkoznak ugyan, de még kihasználatlanok az új lehetőségek. Surányi János VVXOI Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1984. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Községi könyviár Az időtöltés rangsorában A gyermekek sokszor érkeznek házi feladattal Gazdag program Szobi Napok -1984 A rendező bizottság tájékoztatása szerint a most már hagyományossá vált Szobi Napok rendezvénysorozata • ebben az esztendőben is nagyon gazdag politikai, kulturális és sport programot ígér. A helybeli Nevelőotthon dísztermében baráti találkozó lesz a magyar és csehszlovák határ menti párt, tömegszer- vezeti, gazdasági vezetők részvételével. A művelődési központban dr. Jarosliav Mu- sllek, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója megnyitja az északi baráti szomszédállam életét bemutató kiállítást. Az nlkotmánynapi ünnepségen Weisz György, az MSZMP Vác városi Bizottságának tagja, a városi tanács elnöke mond beszédet, majd a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett BM Duna Művészegyüttes ad műsort. Márianosztrán Ghyczy Tamásné, a Szob nagyközségi Közös Tanács vb-titkara beszél s a szobi József Attila Művelődési Központ tánccsoportja vendégszerepei. A kulturális rendezvények során zenei tábort rendeznek a szobi és a ceglédi zeneiskola tanulóinak. Megnyílik Kapicz Margit festőművész kiállítása. Reneszánsz muzsikát szólaltat meg Kakuk Balázs előadóművész, a hazai líra remekeit mutatja be Tompa László előadóművész. Lesz folklórtalálkozó, utcabál és cséplőbál Szobon, Márianosztrán, Ipolydamásdon. Gondoskodnak a gyermekekről, a sport kedvelőiről. Alkotmányunk napján tábortűz gyullad ki a Duna-parton. P. R. Könyvek között élni, dolgozni, a szellemi vágy őrzője és közvetítőjeként szép és kellemes hivatás. A nyári délután csendjében, az őrbottyáni utca forró levegőjéből a hús falak közé menekülve még inkább annak tűnik. Nagy Józsefné, a nagyközségi területi könyvtár vezetője szívesen be is vallja, na. gyón szereti a hivatását, melynek képzett szakemberévé avatták a debreceni tanítóképző népművelő-könyvtáros szakán. Vakációban Könyvek a parányi Irodában, könyvek a valamivel nagyobb szabadpolcos kölcsönzőteremben, ahol a tárgyaló, olvasó és még sok más célt szolgáló nagy asztal mellé ülünk. Mint ez a terem, akkora, vagy nagyobb lehet egy lakószoba is. Nyolcezer-négy- száznegyvennégy kötet könyv foglal helyet a polcokon. Szöszke fejű kisiskolások miatt kell megszakítani a beszélgetést. Ok a törzsvendégek. Hozzák a kiolvasott könyvet, viszik az újabbakat, a könyvtáros örömére. A szellemi központ — aminek én tartom a helyi könyvtárakat, — főleg a gyermekek találkozóhelye, s velük és a felnőttekkel együtt most ösz- szesen 340 olvasót tart nyilván a könyvtár vezetője, aki az itteni kölcsönzésen kívül még a csomádi és vácrátóti községi fiókkönyvtárosok szakmai irányítója, 16 ezer 380 kötet könyv első számú kezelője. — Tudom, hogy az olvasó- létszámunk nem éri el a mostanában ideális arányokat. Vagyis az itt élő népesség 20 százalékát — mondja, de ezt sok minden akadályozza. Elsősorban a szabad idő hiánya. Az itt lakók többsége a városokba jár dolgozni, az emberek sok időt töltenek vonaton, hazatérve pedig várják őket a nagy házikertek, sok idejüket foglalja le a háztáji állattartás. Szóval — teszi még hozzá —, az biztos, hogy az időtöltés rangsorában nem az olvasás foglalja el a legelőkelőbb helyek egyikét. Valódi érdekek Vigasztaljuk meg magunkat azzal a feltételezéssel, hogy könyvet a munkahelyen is lehet kölcsönözni, boltban is lehet vásárolni. A tájékozódás hatásos eszközeiként, ott vannak a vonaton olvasott lapok, folyóiratok. Minden házban ott a tv. Az emberek tehát nem élnek szellemi táplálék, nélkül. Más kérdés, hogy a szükséges mértékben merítenek-e, s azt ami a legfontosabb? — Sokat változtat a jelenlegi helyzeten az, hogy a mienkkel együtt az iskolában is van könyvtár — jegyzi meg Nagy Józsefné. Ezek már a jövő felinőtt nemzedék igényeit formálják. A gyerekek sokszor érkeznek ide házi feladatokkal, amit itt dolgoznak ki, kézikönyveinket böngészik. — Vagyis hozzászoknak ahhoz, hogy a könyvtár afféle nyilvános dolgozószoba, ahol az ember választ kaphat az őt foglalkoztató kérdésekre. — így igaz. KI válaszol? A dolgozószoba meg is felel a célnak meg nem is. Ha ugyanis többen ismernék fel a benne rejlő lehetőséget, máris kicsinynek bizonyulna. Hátha még a vizsgákra készülő középiskolások, vetélkedőkre indulók, netán egyetemisták keresgélnék a különböző adatokat tároló lexikonokat, az egyéni művelődés e legfontosabb munkaeszközeit. A helyzet itt sem jobb, mint máshol, a kéaikönyvtár nagyon is hiányos. A kiegészítéshez pénz kellene, de erre egyetlen évben sem telik. Az állomány gyarapítására 40 ezer forintot kap a négy könyvtár. A könyvtárak funkciója változóban. Az ember a házikészletét is gyarapítja, jósze- rint megveszi, amit olvas. A fő feladat inkább az információszolgáltatás, a konkrét ismeretnyújtás. Kézenfekvőnek látszik, hogy inkább a szép- irodalmi állomány rovására, de a lexikon- és a folyóirat-állomány bővüljön. — Mit szól ehhez a gondolatmenethez? — A kézikönyvtár nem hozza be az olvasót — mondja ki kereken vendéglátóm. A" jelenlegi mérce pedig az, hogy hány „fő” hány kötetet viszel egy esztendőben. — De, ha meg akarom tudni, ki volt mondjuk Simonyi óbester, hol kezdjem az olvasást, ha jövőre FranciaországA tornaterem építésére Színjátszó nyugdíjasok Nem mindennapi vállalkozás A váchartyáná nyugdíjasklub közel egy esztendeje alakult meg. E rövid idő alatt sok szép eredményt ért el az ötvennégy tagú kollektíva. Már a megalakulás évében nem mindennapi vállalkozásba kezdtek az idős emberek. Egy színdarabot tanultak be, amelyet a helyi művelődési házban be is mutattak. A bevételből elsősorban a klub folyamatos működését oldják meg. A helyi termelőszövetkezet és a 22. Volán üzemegységének a segítségével eddig három alkalommal kirándulást is szerveztek. Felbuzdulva az elért eredményeken, a hét végén újabb színdarabot mutattak be nagy sikerrel a nagymamák és nagyapák. A bevétel egy részét a váchartyáni általános iskola tornatermének építésére ajánlották fel. Krajcz Józsefné ha akarok utazni, ha részletesebben utána akarok nézni tegyük fel a szülőfalum történetének, ha át akarom tekinteni, miről írnak a heti, havi lapok, folyóiratok, akkor kihez forduljak? Utazzak el a vidék központjába oda-vissza 3—4 órát eltöltve? Akkor mi marad az olvasásra, s hogy lehet ebből rendszert teremte ni? A kérdéseket már nem Nagy Józsefnénak teszem fel, s nem is az őrbottyáni tanács rovására írom le a hiányjelet. Csak bizonygatom, hogy ma már minden településen kell egy nyilvános dolgozószoba. A lexikonok teljes arzenáljával, szótárakkal, magnószalagokra rögzített nyelvleckékkel, kell egy külön terem, vagy, egy sarok, egy asztal, kellenek a legfontosabb folyói-ra tok. A költség nem olyan nagy, mint amekkora a kézikönyvtár, a helyben olvasó jelentősége. Áz itt gyűjtött szellemi energia anyagi, társadalmi erővé válhat. Kovács T. István Három szakosztály Épül a futhaüpálya Vácduka sportjáról Virág Benővel, az általános iskola igazgatójával beszélgettünk. — A községben három szakosztály működött az elmúlt harminc év alatt — mondotta — a labdarúgók 1955-től szerepelnek. Most heti két edzéssel készülnek a területi bajnokságra, de nehézséget okoz, hogy két-három műszakban dolgoznak. Ugyanakkor társadalmi munkában történik a szerelés mosása, s a fű lekaszálása is, és például a serdülő labdarúgókat az elmúlt bajnokságban szüleik vitték el kocsival a mérkőzésre. S hogy még a problémákról szóljak; épül már az új pálya, de mellette még nem lesz öltöző és mosdó. A férfi asztalitenisz 1958— 59-ben működött. A női kézilabda 1968-tól 1983-ig. A leány asztalitenijsz 1965—66- ban „élt”. Szerelnénk a női Úttörők Csehszlovákiában Már hagyománya van annak, hogy a váci Hajós Alfréd Üttörőház szakköreiben dolgozó pajtások legjobbjai minden évben külföldi cseretáborozáson. vehetnek részt. Ebben az évben az egyik csoport tagjai, 35-en a csehszlovákiai Ma- rianské Láznéba látogattak tizenkét napra. Az út és a tábor rendkívül szép és látványos volt. Sok pajtás most ült először repülőn, igaz, a Budapest—Prága útvonalat mindössze ötven perc alatt tette meg az IL—62-es új szovjet légibusz. Ezt követően a százötven kilométeres autóbuszút már egész hosszúnak tűnt. A megérkezés után gyorsan rohantak a napok. Négynapi ismerkedés Marianské Láané gyönyörű műemlékeivel, egy napra átutaztunk az NDK-ba, két nap a vadregényes Suma- na hegységben, egy nap Karlovy Varyban. Az utolsó napok az ezeréves Cheb városában teltek el. sportot is életre /kelteni, de nagyon nehéz, hiszen többen eLkerültek innen, így most szünetel a kézilabda is. Pedig nagyszerű eredményeket mondhattunk magunkénak, amikor 1972—73-ban megnyertük a megyei spartakiádot, és 1974-bem másodikok voltunk, Fézler Irén és Fézler Anna (testvérek), Mátraházi Erzsébet, Herczeg Anna, Kármán Erzsébet, Dudás Babi és a Kármán testvérek szerepeltek a csapatban. Az asztalitenisz sportágban 1964-ben az országos versenyen az iskolások között Mókus János 6. helyezést ért el. Az iskolai életben működik a labdarúgó, a kézilabda és az MHSZ-szakkör, 198 ^gyerekkel. — Mi lehet a kiút? — Az a tény, hogy atnit meg tehet adni, azt a téesz és a tanács megadja, de-ez a mai feltételek mellett kevés. A gond nélküli megélhetéshez több kell, jóllehet a lelkesedés és az öszefogás ami az út egy részéig elvezet, itt is megvan. Solymosi László Tárlókul a hűm Búcsúzva a forró júliustól, egymás után érkeznek a megnyugtató jelentések a mező- gazdasági nagyüzemekből a búza betakarításáról. A város környéki mezőgazdászoknak mintegy 8 ezer hektárnyi területről kell betakarítani a kalászosokat. A negyvenhat kombájn munkájának eredményeként már több termelő- szövetkezetben befejezéshez közeledik az aratás. A kenyérgabona idén jól fizet e vidéken is. Jó hozamokról számolnak be a szakemberek, s a szemek minősége is kiváló. A korábbi évekkel ellentétben az elmúlt napok aratása után nem kell szárítani a szemeket. Az aratással egy időben jó’ halad a szalma behordása é.< a tarlóhántás is. Részes rJvelss Máktermesztés A kiskertekben és a háztáji gazdaságokban megtermelt zöldség-, gyümölcsféleségeknek nagy jelentőségük van a közellátásban. Ennek fontosságát ismerték fel a termelő- szövetkezetek is, amikor kialakították a háztáji ágazatot. A püspökhatvani Calgavölgye Termelőszövetkezetben már évek óta igen eredményesen működik ez az ágazat. Emellett különböző növényi kultúrák részes művelésére is szerződést kötnek a tagokkal. Ezek közé tartozik többek között a mák termesztése is. A négy községben — Ácsa, Csővár, Püspökhatvan és Gal- gagyörk — az idén összesen negyvenhat hektárnyit vetettek. A művelésért a vállalkozó gazdák a termés harminc százalékát kapják. A hozam többi részét és a mákgubókat a szövetkezet értékesíti.-i ............................................. IS SN nts-sm fWcil Hf-liMÄ Az 1050 méteres Páncél-hegy csúcsát meghódító pajtások diplomát kapnak vendéglátóiktól. Ismerkedés a vadregényes Sumana hegység jéghideg patakjainak vizével. Kép és szöveg: Iványl Károly
