Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-08 / 159. szám

Olvasóink Miék szóvá Vigasztalan szín és választék Ki magyarázza ezt meg neki? Hivatalos fórumon legutóbb a monori városi jogú nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottsági ülésén hangzott el a háziasszonyok által jól ismert, s naponta keserű nyeléssel tu­domásul vett tény: a Forrás Áruház hús- és töltelékáru­választéka szegényes. Pedig a vásárlóközönség nagy remé­nyekkel várta annak idején a nyitást, előre elképzelve, hogy ezentúl nem kell kis hentes­boltok élőtt félóráig lökdö­sődni, csak besétál az ember a kosarával az áruház élelmi­szerosztályának vásárlóterébe, s egy helyen az égvilágon mindent megvehet, amire csak szüksége van a reggelihez, ebédhez, vacsorához. A vásárlók véleménye Ezzel szemben mi a való­ság? A töltelékáruk pultja mögött Matolcsi Károlyné is gyakran mondogatja kedvsze­getten, mint most, beszélgeté­sünk előtt és után is: — Sajnos, azt ne tessék kér­ni, nincs... Pedig egyénisége „örökmoz­gó”, láttam már nemegyszer serénykedni úgy, mintha egy­szerre tíz kézzel szolgálna ki —, mert akkor éppen volt mi­ből. Ma péntek van — tegnap volt friss szállítás, ám aki ezt még nem szimatolta ki kel­lő érzék híján, s fogalma sincs a szállítási napokról, az pénteken például már csak a vigasztalatnul barna főzőkol­bászt szemlélheti a húsospult üvege mögött. — Az utóbbi hetekben azért gyakrabban van okunk az elé­gedettségre — mondja Matol- csipé. — Belépett a PENO- MAH mellé egy másik hús­ipari vállalat is, azóta több az áru, a választék is gazda­gabb ... De így sem kielégítő, ez megintcsak az igazsághoz tar­tozik. A húsospultok körül ta­nácstalanul tébláboló vevők közül szólítok meg néhányat, véleményük nyugodtan általá­nosítható. — Pestre járok dolgozni, onnan hozom a családnak, amire szükség van — mondja Oláh Júlia. — A cipekedéstől megkímélne, ha Monoron is vásárolhatnék, de sajnos, még ha szabadságon vagyok is — mint most —, csak az alapve­tő élelmiszereket vihetem in­nen, húsért, töltelékáruért legalább egy héten be kell utaznom Pestre. Nézzük a vigasztalan, bar­na kolbászhalmot. — Ez van... — mutatja Oláh Júlia. — És nagyon gyakran csak ez van. Nemrég Pesten voltam szemtanúja egy hentesboltban, hogy az ilyen árut egy népi ellenőr a minősége miatt azonnal kirá- moltatta a pultból. Itt — nyil­ván azzal a felkiáltással, hogy jó, ha egyáltalán van mit ad­ni a vevőnek — nem rámol- tatja ki senki... — Ritkán járok az áruház­ba — mondja egy másik házi­asszony, Kajli Mihályné. — Amire szükségünk van, azt a házunkhoz közeli kis élelmi­szerboltban és a hentesnél ve­szem meg. Ha olykor, mégis betévedek, többnyire mindig (találok is valamit, bár most éppen tiuristaszalámit akartam venni, de egy deka sincs ... — Nem, én most már sose veszek itt hentesárut! — vá­laszol egy középkorú asszony, de a nevét nem mondja meg, s úgy érzi, ebben az egy mon­datban a véleménye is tükrö­ződik. Wolf Józsefnéval, a Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat területi ellenőrével a raktár közlekedőjéből nyiló szardiniásdoboznyi irodában beszélgetünk. A vásárlók vé­leménye itt sem hat az újdon­ság erejével, hiszen ha más­ból nem tudnák (de tudják!), a forgalmi adatokból akkor is kiderülne, hogy a hús- és töl­telékáru ellátási frontján a vevővel együtt szenvednek vereséget. Csakhogy ők küz­deni is igyekeznek a maguk módján. Kompromisszumok A PENOMAH szállítmá­nyainak időbeli rendszerte­lensége és mennyisége is tart­hatatlan állapotot teremtett. Nemegyszer előfordult, hogy a standard — az állandó — ren­deléseiket sem teljesítették, a hétfői szállításokkal újra meg újra jogos kifogásokat idéz­tek elő. Előfordult, hogy pári­zsiból — ami megunhatatlan, amit mindig kapkodnak — öt kiló 90 deka érkezett. — Én magam megeszek egyszerre harminc dekát! — mondta később egy vásárló. — De lassan már ott tartok, hogy ha nincs kedvem besza­ladgálni Monort, inkább min­den vacsorára zsíroskenyeret eszem. Mert itt a választék: soproni, veronai, soproni, ve­ronai ... Az áruház élelmiszerosztá- lyának vezetői érezték: így nem maradhat a dolog. Kap­A pilisi 22-esek Kcrtársak emlékezése 7V7 cm tudom, mi az oka, * ’ de úgy tűnik, vannak korosztályok, amelyek va­lamilyen okból eltérnek az átlagtól: összetartóbbak, szorgalmasabbak, több kö­zöttük a híresség, esetleg a megpróbáltatások teszik őket nevezetessé. Pedig egyenként, egyénenként a többség ugyanúgy él, dol­gozik, mint mások. Ez akkor jutott eszembe, amikor egy hűséges pilisi olvasónk, Miklós Mihály kopogtatott szerkesztősé­günkben. Hírt hozott, de töprengő szavaival gondo­latokat is ébresztett ben­nünk. Egyebek közt azt, hogy az 1922-es születésű pilisiek példáját másutt, mások is követhetik. Történetük a múlt esz­tendőben , kezdődött, ami­kor első találkozójukat megszervezték. Ez olyan jól sikerült, hogy elhatározták, ezután is, évente legalább egyszer összejönnek. Az idei találkozónak egyéb­ként is különleges jelentő­sége volt, mert éppen ötven éve, hogy korosztályuk be­fejezte általános (illetve elemi) iskolai tanulmá­nyait. A hangulatos kis banket­ten olvasónknak, Miklós Mihálynak az a lehetőség is ^megadatott, hogy kö­szönthette egyetlen még élő volt tanárukat, a 95 esztendős, őszhajú Nagy­idat Lajost. A 22-esek vendége volt Haluszka Mihály helyi tűz­oltóparancsnok, a népfront­bizottság tagja is. ö a köl­tő születésének évforduló­ja kapcsán édesapja emlé­keit elevenítette fel (Áchím) Gyóni Gézáról, aki sok más pilisivel is együtt szenvedte az I. világ­háború kínjait Przemysl- nél. Gyóni Géza ott szüle­tett, „Csak egy éjszakára küldjétek el őket...” című versét Klein Károly mond­ta el. A találkozón Gruber Gé­za nyugalmazott tanár is­mertette az 1922-es születé­sűek krónikáját, majd Ady Endre iskolai visszaemléke­zéseiből olvasott fel. Az ünnepségen egyéb­ként alaposan megszaporo­dott a helyi nyugdíjasklub létszáma, a 22-esek ugyan­is „testületileg” beléptek közéjük. . ősztől minden hétfőn előadásokat és film­vetítéseket rendeznek, s meghányják-vetik közös gondjaikat, örömeiket, jí/l iklós Mihályék példája "■* a bizonyíték arra, hogy az emberek többségé­ben valóban él a közösség­hez tartozás vágya, a tar­talmas, szép ndőskor igé­nye. Csak kezdeményezők kellenek... V. J. csolatba léptek a Budapesti Húsnagykereskedelmi Válla­lattal, s ennek nyomán — cso­dák csodája — megjelent Mo­noron, a ki tudja mióta nem látott szafaládé, s még negy­venféle termék, amit a Hús- nagyker a listáján kínál. Ez bővítette a Forrás kínálatát, de korántsem jelenti' a töké­letes ellátást. — Pedig még igy is attól félünk — mondja Wolfné —, hogy valamilyen kifogásra hi­vatkozva a PENOMAH be­avatkozik ebbe az új kapcso­latba, s megint ő marad egyet­len szállítónk ... Ami újólag folytonos komp­romisszummal járna, hiszen ha az áruház merne élni egyébként teljesen jogos mi­nőségi és egyéb kifogásaival, visszaküldené a zsíros húst, az elszíneződött szalámit — még gyakrabban tátonganá- nak üresen a pultok. Egy jó lépés A vevő ezt nem tudja. Le­het, hogy esetleg kíváncsi len­ne rá, hogy Monor áruellátá­sának mércéje a leggazda­gabbnak szánt helyen is miért került oly alacsonyra — de ki magyarázza ezt meg ne­ki? S ha leegyszerűsíti is a kérdést arra, hogy miért az nincs, amit ő keres — erre is ki válaszol? — Látjuk, halljuk mi az elégedetlenkedést — mondja szomorúan a területi ellenőr. — s azzal is tisztában va­gyunk, hogy nekünk nem el­sősorban az italárusítás a pro­filunk, sőt még azt is ki lehet bírni, hogy olykor a trafik­áru hiányos. De élelmiszernek — ezen belül húsnak, tölte­lékárunak — kifogástalan mi­nőségben és mennyiségben kellene lennie. Ezért is tettük meg ezt a lépést a Húsnagy- ker felé. S ha ezt a lépést a jövőben visszalépés követné — nem ők az okai. De kérdés, hogy med­dig elégszik meg a szállítók és kereskedők csatájában vesztes vásárló a panaszos sóhajok­kal...? Koblencz Zsuzsa QR A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1984. JÜLIUS 8., VASÁRNAP Félbeszakadt a főpróba Földre hajoltak az árpakalászok Az Űri, Sülysáp közötti dombokról porfátyolt terített a viharos szél a völgyekre. Fölötte egyre vészesebben gyülekeztek a sötétszürke felhők. Amikor a sűrűpusztai kukoricáson keresztülvezető útra fordultunk, már nagy jeges esőcseppek kopogtak az autó szélvédőjén. Szem­ből, a tarló felől száguldó IFA vezetője lámpavillogta- tással kért helyet. Érthető volt a sietsége: a platón több mázsa árpaszem ázott. — Visszavonulunk — tárta szét karját a táblán libasorban megindult kombájnok vezér­gépének vezetője, Kovács László. — Ebben az árpatábl%- ban kezdtük ma reggel az ara­tást. Nem mondom, hogy köny- nyű itt a munka, vagy kiemel­kedő lenne a hozam, de ment volna minden simán, ha nem jön ez az eső. Ma már nem tudjuk folytatni. Felkészüli gárda A dűlőúton IFÁ-k billegnek, üresen maradt platókkal, vil­logó sárga lámpával a műhely­kocsi is megindul a sűrűpusz­tai központi telep felé. Kovács Gábor gépkocsivezetőnek és Mikus Tibor szerelőnek eddig még nem sok dolga akadt, de az alkatrészkészletet sohasem árt ellenőrizni, kibővíteni. Az aratóbrigád még be sem ■ért a telephelyére, a CB-n ke­resztül már reccsen is Virágh István elnök szigorú kérdése: — Miért vonultok be, miért hagytátok abba? — A válasz hallatán elcsodálkozik. Pár ki­lométerrel odébb ugyanis to­vábbra is porzik az út, még esőnyom sem mérhető. — Ez sem volt sok — mond­ja fanyar mosollyal Dóczi Já­Készül a gyermekkönyvtár Sokán segítenek Is A monori könyvtárnak min­dig gondot jelentett, hogy gyer­mekolvasói számára nem tud helyet adni. A tanács az idén egy felsza­baduló üzlethelyiséget — ne­vezetesen a megszűnt illatszer- és porcelánboltot — adta át arra a célra, hogy az iskolá­sok és óvodások is gyakoribb könyvtárlátogatók lehessenek. A kialakítási költséget is a ta­nács biztosította, de részt vál­laltak a feladatban a nagyköz­ség üzemei, vállalatai, iskolái is. Az épületben most a festők, mázolok dolgoznak, s a tervek szerint — ha a berendezés költségeit is sikerül előterem­teni — augusztus 20-án avat­hatják Monor gyermekkönyv­tárát. Veszélyes vegyszerek Kézi erővel hatásosabb A növényélettan kutatói az 50-es években figyelték meg, hogy bizonyos vegyületek sze­lektíven hatnak a növények­re: a kultúrnövényt megtart­ják, a gyomot pedig ledöntik lábáról. Városi környezetben nem szükségesek szelektív szerek, a totális szerek is eredményt adhatnak. De ne adjanak! Nincs helye a települések ut­cáin a bioaktív herbicideknek, mert sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a szakszerűtlen al­kalmazással, mint ami kárt egyáltalán tehet, ha nem hasz­nálják azokat. Van sarló és kasza... A herbicidek alattomos ké­szítmények, mert olyan mér­tékben bioakíívak, hogy nem csupán a növényekre hatnak, hanem az állatokra, sőt az emberekre is. Néhány éve ol­vastam az egyik orosz nyelvű kitűnő orvosi szaklapban, hogy a Dikonirt huzamosabb hasz­nálatában közreműködő mun­kások közül csak néhánynak nem volt belgyógyászati baja a szertől. Pedig vannak ennél komo­lyabb mellékhatású készítmé­nyek is. Itt van a Gramoxone, ami túl azon, hogy igen drá­ga, még nagyon komoly mér­gezést is okozhat, ha a szer­vezetbe jut. Az ember számá­ra azért veszélyes, mert a vér heminfestékét elbontja. Sajnos, a szigorítások elle­nére elég sok vegyszer illegá­lisan kerül az üzemekből a kistermelőkhöz, amihez gyak­ran nincs meg a szükséges szakismeret. A tudatlanság pe­dig súlyos helyzeteket képes előidézni. Megelőzni úgy lehet, hogy csak legális szereket al­kalmazzunk a kiskertekben. Az utcai gyomok eltüntetésé­re pedig semmilyen gyomirtó szert se használjunk! Nincs garancia arra, hogy a várakozási időn belül gyanút­lan felnőtt, állat vagy éppen kisgyermek nem kerülhet a permetezett gyomos csíkra. Ha baj van, a felelősségrevonás sem maradhat el, de jobb ezt megelőzni. Annál is inkább indokolt a tilalom, mert néhány nagyokos lakos gyomirtó szerekkel pusz­tította el jobbik esetben saját, rosszabbikban pedig mások fáját. A korábbi évek rossz tapasztalatai miatt külön fi­gyelmet szentelnek erre a fel­készült szakemberek, mert az ilyen cselekmények felderítése életet, egészséget véd. S. D. nos főmezőgazdász. — Ahhoz legalábbis kevés, hogy a ka­pásnövénynek használjon, de estig már nem szárad meg azért az árpa. Negyvenöt hek­tárt vágtunk le reggel óta — minden gond nélkül. A sülysápi Tápióvölgye Tsz- nek összesen 374 hektárnyi őszi árpája van. A termés je­lentős részét vetőmagnak szánják, aminek az aratása nagy törődést, gondos szárí­tást, tisztítást igényel. A táb­lák azonban nagyon vegyes képet mutatnak. Sok helyen földre dőltek a kalászok, amiatt egyenetlen' az érés, meg­jelentek a sarjhajtások is. A regionos kezelést a MÉM en­nek ellenére nem engedélyez­te. — Megszenvednek majd ben­ne a fiúk — mondja a íőmező- gazdász. — Minden égtáj felől kell majd próbálkozni a vágá­sával. Tíz-tizenegy napot szá­nunk az aratásra, de ebből ha- tot-hetet biztos az árpában töltünk. Pedig gyakorlott, felkészült gárda a sülysápi kombájnos brigád. Egyenlő arányban ta­lálhatók közöttük idősebbek és fiatalok. A tavalyi négy * se­gédvezetőből az idén első kom- bájnosok lettek. A gépparkjuk három új Claas Dominatorral bővült. — A búza viszont annál szebb — büszkélkedik a főme­zőgazdász. — ötven mázsán felüli átlagot várunk, de a Baranyka például 55—58 má­zsát ígér. A kezdeti gondok után nagyon szépen fejlődött a Jubilejnaja, de jó a Glc-Ság­hiszem, elszakadt a felhordó­lánc. — Azzal bizony megszen­vednek majd — csóválja a fejét Dóczi János. — Kész lesz reggelre? — Természetesen, addig nem mennek haza, amíg nem „penge” a gép. A szerelők is éjjel-nappali műszakot vállal­tak szükség esetére. A kom- bájnosoktól, különösen így az első napokban nehéz megtud­ni, hogy mit keresnek. Ezért a bérezés módját is a főme- zőgazdász magyarázza el. Hosszabb műszak — Számít természetesen, hogy ki hány mázsa termést takarít be, de a fizetés jelen­tős hányada a szemszórástól függ. Egy százalék szemvesz­teségig 5 kilogramm ter­ményt kapnak hektáronként, s ez 3 százalékig fokozatosan csökken. Afölött viszont már levonunk a keresetükből. De Kovács Gábor és Mikus Tibor az alkatrészkészletet ellenőr­vári, a Gk-Csongor és a Libel- lula is. A vetésfehérítő ellen sikerült megvédenünk a terü­letet, de fuzáriumot is csak itt-ott látni. A szemszórástól függ A sülysápiak egyébként a termés java1 részét a gabona­forgalmi vállalatnak adják át, bár előtárolást maguk is vál­laltak. Felkészültek a szárítás­ra is. Az egyik nagy étvágyú Bábolna típusú számítót átala­kították, így körülbelül 10 százalék energiát tudnak meg­takarítani. Miközben Dóczi Jánossal beszélgetünk, az eső eláll ugyan, de továbbra is viharos szél söpri a gépudvart, ahol a kombájnok felsorakoztak. Egyetlenegy indul csak hátra a gépműhelyek felé. — Mi a baj? — kérdi a fő­mezőgazdász. — Megyek javítani — kia­bálja túl a gép hangját Bre- csok Illés ko-mbájnos. — Azt erre szerintem aligha lesz szükség. Közben Brecsok Illés már leszerelte a kombájn elejét, a szakadt láncot ügyeskedj ki­felé. Számára ez a műszak hosszabbra sikerült a többie­kénél, de legalább nem munka közben esett ki a sorból. Az aratás végén a boríték vastag­sága nyilván kárpótolja majd. Vereszki János Mozimi A csütörtökön megnyílt gombai autós kertmoziban va­sárnap a Kincs ami nincs cí­mű filmet vetítik Búd Spencer főszereplésével. Jegyek 15 fo­rintos áron már 20 órától kap­hatók, a vetítés 21,30-kor kez­dődik. (ISSN 015S-26SI (Monori Hírlap) Visszavonulóban a kombájnok. Ha nem esik, szürkületig dolgoztak volna. Mutnéfalw holtán felvétalei

Next

/
Oldalképek
Tartalom