Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
Olvasóink Miék szóvá Vigasztalan szín és választék Ki magyarázza ezt meg neki? Hivatalos fórumon legutóbb a monori városi jogú nagyközségi tanács végrehajtó bizottsági ülésén hangzott el a háziasszonyok által jól ismert, s naponta keserű nyeléssel tudomásul vett tény: a Forrás Áruház hús- és töltelékáruválasztéka szegényes. Pedig a vásárlóközönség nagy reményekkel várta annak idején a nyitást, előre elképzelve, hogy ezentúl nem kell kis hentesboltok élőtt félóráig lökdösődni, csak besétál az ember a kosarával az áruház élelmiszerosztályának vásárlóterébe, s egy helyen az égvilágon mindent megvehet, amire csak szüksége van a reggelihez, ebédhez, vacsorához. A vásárlók véleménye Ezzel szemben mi a valóság? A töltelékáruk pultja mögött Matolcsi Károlyné is gyakran mondogatja kedvszegetten, mint most, beszélgetésünk előtt és után is: — Sajnos, azt ne tessék kérni, nincs... Pedig egyénisége „örökmozgó”, láttam már nemegyszer serénykedni úgy, mintha egyszerre tíz kézzel szolgálna ki —, mert akkor éppen volt miből. Ma péntek van — tegnap volt friss szállítás, ám aki ezt még nem szimatolta ki kellő érzék híján, s fogalma sincs a szállítási napokról, az pénteken például már csak a vigasztalatnul barna főzőkolbászt szemlélheti a húsospult üvege mögött. — Az utóbbi hetekben azért gyakrabban van okunk az elégedettségre — mondja Matol- csipé. — Belépett a PENO- MAH mellé egy másik húsipari vállalat is, azóta több az áru, a választék is gazdagabb ... De így sem kielégítő, ez megintcsak az igazsághoz tartozik. A húsospultok körül tanácstalanul tébláboló vevők közül szólítok meg néhányat, véleményük nyugodtan általánosítható. — Pestre járok dolgozni, onnan hozom a családnak, amire szükség van — mondja Oláh Júlia. — A cipekedéstől megkímélne, ha Monoron is vásárolhatnék, de sajnos, még ha szabadságon vagyok is — mint most —, csak az alapvető élelmiszereket vihetem innen, húsért, töltelékáruért legalább egy héten be kell utaznom Pestre. Nézzük a vigasztalan, barna kolbászhalmot. — Ez van... — mutatja Oláh Júlia. — És nagyon gyakran csak ez van. Nemrég Pesten voltam szemtanúja egy hentesboltban, hogy az ilyen árut egy népi ellenőr a minősége miatt azonnal kirá- moltatta a pultból. Itt — nyilván azzal a felkiáltással, hogy jó, ha egyáltalán van mit adni a vevőnek — nem rámol- tatja ki senki... — Ritkán járok az áruházba — mondja egy másik háziasszony, Kajli Mihályné. — Amire szükségünk van, azt a házunkhoz közeli kis élelmiszerboltban és a hentesnél veszem meg. Ha olykor, mégis betévedek, többnyire mindig (találok is valamit, bár most éppen tiuristaszalámit akartam venni, de egy deka sincs ... — Nem, én most már sose veszek itt hentesárut! — válaszol egy középkorú asszony, de a nevét nem mondja meg, s úgy érzi, ebben az egy mondatban a véleménye is tükröződik. Wolf Józsefnéval, a Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat területi ellenőrével a raktár közlekedőjéből nyiló szardiniásdoboznyi irodában beszélgetünk. A vásárlók véleménye itt sem hat az újdonság erejével, hiszen ha másból nem tudnák (de tudják!), a forgalmi adatokból akkor is kiderülne, hogy a hús- és töltelékáru ellátási frontján a vevővel együtt szenvednek vereséget. Csakhogy ők küzdeni is igyekeznek a maguk módján. Kompromisszumok A PENOMAH szállítmányainak időbeli rendszertelensége és mennyisége is tarthatatlan állapotot teremtett. Nemegyszer előfordult, hogy a standard — az állandó — rendeléseiket sem teljesítették, a hétfői szállításokkal újra meg újra jogos kifogásokat idéztek elő. Előfordult, hogy párizsiból — ami megunhatatlan, amit mindig kapkodnak — öt kiló 90 deka érkezett. — Én magam megeszek egyszerre harminc dekát! — mondta később egy vásárló. — De lassan már ott tartok, hogy ha nincs kedvem beszaladgálni Monort, inkább minden vacsorára zsíroskenyeret eszem. Mert itt a választék: soproni, veronai, soproni, veronai ... Az áruház élelmiszerosztá- lyának vezetői érezték: így nem maradhat a dolog. KapA pilisi 22-esek Kcrtársak emlékezése 7V7 cm tudom, mi az oka, * ’ de úgy tűnik, vannak korosztályok, amelyek valamilyen okból eltérnek az átlagtól: összetartóbbak, szorgalmasabbak, több közöttük a híresség, esetleg a megpróbáltatások teszik őket nevezetessé. Pedig egyenként, egyénenként a többség ugyanúgy él, dolgozik, mint mások. Ez akkor jutott eszembe, amikor egy hűséges pilisi olvasónk, Miklós Mihály kopogtatott szerkesztőségünkben. Hírt hozott, de töprengő szavaival gondolatokat is ébresztett bennünk. Egyebek közt azt, hogy az 1922-es születésű pilisiek példáját másutt, mások is követhetik. Történetük a múlt esztendőben , kezdődött, amikor első találkozójukat megszervezték. Ez olyan jól sikerült, hogy elhatározták, ezután is, évente legalább egyszer összejönnek. Az idei találkozónak egyébként is különleges jelentősége volt, mert éppen ötven éve, hogy korosztályuk befejezte általános (illetve elemi) iskolai tanulmányait. A hangulatos kis banketten olvasónknak, Miklós Mihálynak az a lehetőség is ^megadatott, hogy köszönthette egyetlen még élő volt tanárukat, a 95 esztendős, őszhajú Nagyidat Lajost. A 22-esek vendége volt Haluszka Mihály helyi tűzoltóparancsnok, a népfrontbizottság tagja is. ö a költő születésének évfordulója kapcsán édesapja emlékeit elevenítette fel (Áchím) Gyóni Gézáról, aki sok más pilisivel is együtt szenvedte az I. világháború kínjait Przemysl- nél. Gyóni Géza ott született, „Csak egy éjszakára küldjétek el őket...” című versét Klein Károly mondta el. A találkozón Gruber Géza nyugalmazott tanár ismertette az 1922-es születésűek krónikáját, majd Ady Endre iskolai visszaemlékezéseiből olvasott fel. Az ünnepségen egyébként alaposan megszaporodott a helyi nyugdíjasklub létszáma, a 22-esek ugyanis „testületileg” beléptek közéjük. . ősztől minden hétfőn előadásokat és filmvetítéseket rendeznek, s meghányják-vetik közös gondjaikat, örömeiket, jí/l iklós Mihályék példája "■* a bizonyíték arra, hogy az emberek többségében valóban él a közösséghez tartozás vágya, a tartalmas, szép ndőskor igénye. Csak kezdeményezők kellenek... V. J. csolatba léptek a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalattal, s ennek nyomán — csodák csodája — megjelent Monoron, a ki tudja mióta nem látott szafaládé, s még negyvenféle termék, amit a Hús- nagyker a listáján kínál. Ez bővítette a Forrás kínálatát, de korántsem jelenti' a tökéletes ellátást. — Pedig még igy is attól félünk — mondja Wolfné —, hogy valamilyen kifogásra hivatkozva a PENOMAH beavatkozik ebbe az új kapcsolatba, s megint ő marad egyetlen szállítónk ... Ami újólag folytonos kompromisszummal járna, hiszen ha az áruház merne élni egyébként teljesen jogos minőségi és egyéb kifogásaival, visszaküldené a zsíros húst, az elszíneződött szalámit — még gyakrabban tátonganá- nak üresen a pultok. Egy jó lépés A vevő ezt nem tudja. Lehet, hogy esetleg kíváncsi lenne rá, hogy Monor áruellátásának mércéje a leggazdagabbnak szánt helyen is miért került oly alacsonyra — de ki magyarázza ezt meg neki? S ha leegyszerűsíti is a kérdést arra, hogy miért az nincs, amit ő keres — erre is ki válaszol? — Látjuk, halljuk mi az elégedetlenkedést — mondja szomorúan a területi ellenőr. — s azzal is tisztában vagyunk, hogy nekünk nem elsősorban az italárusítás a profilunk, sőt még azt is ki lehet bírni, hogy olykor a trafikáru hiányos. De élelmiszernek — ezen belül húsnak, töltelékárunak — kifogástalan minőségben és mennyiségben kellene lennie. Ezért is tettük meg ezt a lépést a Húsnagy- ker felé. S ha ezt a lépést a jövőben visszalépés követné — nem ők az okai. De kérdés, hogy meddig elégszik meg a szállítók és kereskedők csatájában vesztes vásárló a panaszos sóhajokkal...? Koblencz Zsuzsa QR A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1984. JÜLIUS 8., VASÁRNAP Félbeszakadt a főpróba Földre hajoltak az árpakalászok Az Űri, Sülysáp közötti dombokról porfátyolt terített a viharos szél a völgyekre. Fölötte egyre vészesebben gyülekeztek a sötétszürke felhők. Amikor a sűrűpusztai kukoricáson keresztülvezető útra fordultunk, már nagy jeges esőcseppek kopogtak az autó szélvédőjén. Szemből, a tarló felől száguldó IFA vezetője lámpavillogta- tással kért helyet. Érthető volt a sietsége: a platón több mázsa árpaszem ázott. — Visszavonulunk — tárta szét karját a táblán libasorban megindult kombájnok vezérgépének vezetője, Kovács László. — Ebben az árpatábl%- ban kezdtük ma reggel az aratást. Nem mondom, hogy köny- nyű itt a munka, vagy kiemelkedő lenne a hozam, de ment volna minden simán, ha nem jön ez az eső. Ma már nem tudjuk folytatni. Felkészüli gárda A dűlőúton IFÁ-k billegnek, üresen maradt platókkal, villogó sárga lámpával a műhelykocsi is megindul a sűrűpusztai központi telep felé. Kovács Gábor gépkocsivezetőnek és Mikus Tibor szerelőnek eddig még nem sok dolga akadt, de az alkatrészkészletet sohasem árt ellenőrizni, kibővíteni. Az aratóbrigád még be sem ■ért a telephelyére, a CB-n keresztül már reccsen is Virágh István elnök szigorú kérdése: — Miért vonultok be, miért hagytátok abba? — A válasz hallatán elcsodálkozik. Pár kilométerrel odébb ugyanis továbbra is porzik az út, még esőnyom sem mérhető. — Ez sem volt sok — mondja fanyar mosollyal Dóczi JáKészül a gyermekkönyvtár Sokán segítenek Is A monori könyvtárnak mindig gondot jelentett, hogy gyermekolvasói számára nem tud helyet adni. A tanács az idén egy felszabaduló üzlethelyiséget — nevezetesen a megszűnt illatszer- és porcelánboltot — adta át arra a célra, hogy az iskolások és óvodások is gyakoribb könyvtárlátogatók lehessenek. A kialakítási költséget is a tanács biztosította, de részt vállaltak a feladatban a nagyközség üzemei, vállalatai, iskolái is. Az épületben most a festők, mázolok dolgoznak, s a tervek szerint — ha a berendezés költségeit is sikerül előteremteni — augusztus 20-án avathatják Monor gyermekkönyvtárát. Veszélyes vegyszerek Kézi erővel hatásosabb A növényélettan kutatói az 50-es években figyelték meg, hogy bizonyos vegyületek szelektíven hatnak a növényekre: a kultúrnövényt megtartják, a gyomot pedig ledöntik lábáról. Városi környezetben nem szükségesek szelektív szerek, a totális szerek is eredményt adhatnak. De ne adjanak! Nincs helye a települések utcáin a bioaktív herbicideknek, mert sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a szakszerűtlen alkalmazással, mint ami kárt egyáltalán tehet, ha nem használják azokat. Van sarló és kasza... A herbicidek alattomos készítmények, mert olyan mértékben bioakíívak, hogy nem csupán a növényekre hatnak, hanem az állatokra, sőt az emberekre is. Néhány éve olvastam az egyik orosz nyelvű kitűnő orvosi szaklapban, hogy a Dikonirt huzamosabb használatában közreműködő munkások közül csak néhánynak nem volt belgyógyászati baja a szertől. Pedig vannak ennél komolyabb mellékhatású készítmények is. Itt van a Gramoxone, ami túl azon, hogy igen drága, még nagyon komoly mérgezést is okozhat, ha a szervezetbe jut. Az ember számára azért veszélyes, mert a vér heminfestékét elbontja. Sajnos, a szigorítások ellenére elég sok vegyszer illegálisan kerül az üzemekből a kistermelőkhöz, amihez gyakran nincs meg a szükséges szakismeret. A tudatlanság pedig súlyos helyzeteket képes előidézni. Megelőzni úgy lehet, hogy csak legális szereket alkalmazzunk a kiskertekben. Az utcai gyomok eltüntetésére pedig semmilyen gyomirtó szert se használjunk! Nincs garancia arra, hogy a várakozási időn belül gyanútlan felnőtt, állat vagy éppen kisgyermek nem kerülhet a permetezett gyomos csíkra. Ha baj van, a felelősségrevonás sem maradhat el, de jobb ezt megelőzni. Annál is inkább indokolt a tilalom, mert néhány nagyokos lakos gyomirtó szerekkel pusztította el jobbik esetben saját, rosszabbikban pedig mások fáját. A korábbi évek rossz tapasztalatai miatt külön figyelmet szentelnek erre a felkészült szakemberek, mert az ilyen cselekmények felderítése életet, egészséget véd. S. D. nos főmezőgazdász. — Ahhoz legalábbis kevés, hogy a kapásnövénynek használjon, de estig már nem szárad meg azért az árpa. Negyvenöt hektárt vágtunk le reggel óta — minden gond nélkül. A sülysápi Tápióvölgye Tsz- nek összesen 374 hektárnyi őszi árpája van. A termés jelentős részét vetőmagnak szánják, aminek az aratása nagy törődést, gondos szárítást, tisztítást igényel. A táblák azonban nagyon vegyes képet mutatnak. Sok helyen földre dőltek a kalászok, amiatt egyenetlen' az érés, megjelentek a sarjhajtások is. A regionos kezelést a MÉM ennek ellenére nem engedélyezte. — Megszenvednek majd benne a fiúk — mondja a íőmező- gazdász. — Minden égtáj felől kell majd próbálkozni a vágásával. Tíz-tizenegy napot szánunk az aratásra, de ebből ha- tot-hetet biztos az árpában töltünk. Pedig gyakorlott, felkészült gárda a sülysápi kombájnos brigád. Egyenlő arányban találhatók közöttük idősebbek és fiatalok. A tavalyi négy * segédvezetőből az idén első kom- bájnosok lettek. A gépparkjuk három új Claas Dominatorral bővült. — A búza viszont annál szebb — büszkélkedik a főmezőgazdász. — ötven mázsán felüli átlagot várunk, de a Baranyka például 55—58 mázsát ígér. A kezdeti gondok után nagyon szépen fejlődött a Jubilejnaja, de jó a Glc-Sághiszem, elszakadt a felhordólánc. — Azzal bizony megszenvednek majd — csóválja a fejét Dóczi János. — Kész lesz reggelre? — Természetesen, addig nem mennek haza, amíg nem „penge” a gép. A szerelők is éjjel-nappali műszakot vállaltak szükség esetére. A kom- bájnosoktól, különösen így az első napokban nehéz megtudni, hogy mit keresnek. Ezért a bérezés módját is a főme- zőgazdász magyarázza el. Hosszabb műszak — Számít természetesen, hogy ki hány mázsa termést takarít be, de a fizetés jelentős hányada a szemszórástól függ. Egy százalék szemveszteségig 5 kilogramm terményt kapnak hektáronként, s ez 3 százalékig fokozatosan csökken. Afölött viszont már levonunk a keresetükből. De Kovács Gábor és Mikus Tibor az alkatrészkészletet ellenőrvári, a Gk-Csongor és a Libel- lula is. A vetésfehérítő ellen sikerült megvédenünk a területet, de fuzáriumot is csak itt-ott látni. A szemszórástól függ A sülysápiak egyébként a termés java1 részét a gabonaforgalmi vállalatnak adják át, bár előtárolást maguk is vállaltak. Felkészültek a szárításra is. Az egyik nagy étvágyú Bábolna típusú számítót átalakították, így körülbelül 10 százalék energiát tudnak megtakarítani. Miközben Dóczi Jánossal beszélgetünk, az eső eláll ugyan, de továbbra is viharos szél söpri a gépudvart, ahol a kombájnok felsorakoztak. Egyetlenegy indul csak hátra a gépműhelyek felé. — Mi a baj? — kérdi a főmezőgazdász. — Megyek javítani — kiabálja túl a gép hangját Bre- csok Illés ko-mbájnos. — Azt erre szerintem aligha lesz szükség. Közben Brecsok Illés már leszerelte a kombájn elejét, a szakadt láncot ügyeskedj kifelé. Számára ez a műszak hosszabbra sikerült a többiekénél, de legalább nem munka közben esett ki a sorból. Az aratás végén a boríték vastagsága nyilván kárpótolja majd. Vereszki János Mozimi A csütörtökön megnyílt gombai autós kertmoziban vasárnap a Kincs ami nincs című filmet vetítik Búd Spencer főszereplésével. Jegyek 15 forintos áron már 20 órától kaphatók, a vetítés 21,30-kor kezdődik. (ISSN 015S-26SI (Monori Hírlap) Visszavonulóban a kombájnok. Ha nem esik, szürkületig dolgoztak volna. Mutnéfalw holtán felvétalei
