Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1984. JÜLIUS 8., VASÁRNAP Riport a város köztisztaságáról Tanácsrendelet - a gyakorlatban — Azt javaslom, üljünk be a kocsiba, és nézzünk szét egy tetszőleges útvonalon. Legyen benne, mondjuk, főút, aztán mellékutca meg földút is — mondja Kalo József tanácselnök-helyettes, Lökös Ferenc, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója is bólint. Így hármasban indulunk — erre élesített szemmel — egyfajta köztisztasági őrjáratra, szemügyre veendő, milyen a helyzet Nagykőrösön, kissé tágabban. hol tart a városi tanács 3/1981. (V. 28.) számú tanácsrendeletének megvalósulása — a gyakorlatban. A Volga a tanácsháza melletti kis parkból indul. A Kossuth Lajos út felé megyünk. Elsőnek is azt nézzük, vannak-e s elegendőek-e az utcai hulladékgyűjtő edények. . Ha nem, erre figyelnék, talán el sem hinném, hogy ennyi ilyen eszköz van elhelyezve. Általában tisztaság van. Elsőnek a mozi melletti bolt láttán komorodik el Kalo József arca. — Már megint az utcára, a közterületre teszik a papírdobozokat, a göngyöleget! — Még jó, hogy a kukákat már nem a fűbe telepítik, válaszol rá a VGV igazgatója, s papír sem marad ott, perceken belül elviszik a guberálók. — Éppen ez a baj, így vannak ide- és rászoktatva — replikázik a tanácselnök-helyettes. majd hozzáteszi: — Persze, fel is lehetne őket jelenteni, de arra sincs elegendő emberünk, hogy mindig ellenőrizzünk. A mi kötsíssségiink A Kossuth Lajos utca 34. szám előtt, az úttesten (!) csinos kis szeméthalom. Ennek külön története van: — Tegnap még csak cseréptörmelék volt ott. Aztán valami jó lélek rájött, ha már másvalaki elkezdte, miért ne folytathatná ő is — így aztán mára már duplájára növekedett. Fél óra múlva ér ide az autónk, majd az takarítja el — mondja Lökös Ferenc. A 16 lakásos új épülettömb előtt újra csak megállunk. Mintha nem lenne gazdája az épületnek 4- a kerítésen kívül szinte mindent elborít a gyom, a fű derékig ér. —Pedig a tanácsrendelet szerint az ingatlanok előtt lévő járdaszakasz és rézsű karbantartása, tisztán tartása a tulajdonos kötelessége. Lám, ezt itt így tartják be — fordul hátra Kalo József. Éppen egy zöldborsót szállító szerelvény előz meg bennünket, a gyárhoz igyekszik. — A konzervgyár jó partnerünk, bólogat a VGV-igazgató —, a múltkor is elszórta valamelyik szállítójuk a borsót, azonnal megrendelték az út mosását, ök törődnek a tisztasággal. A József Attila utcán lekanyarodunk, majd az Örkényi úton haladunk tovább. Szinte elképesztő, micsoda különbségek vannak lakók és lakók között — csak époen erre kell most figyelni. Például gyönyörű, virágos, kulturált, egyszóval szép az 50, 52, 54. számú házak előtti rész. Annál kontrasztosabb, hogy egy házzal odébb gondozatlan, nyíratlan a fű, sehol egy virág. — Pedig akár lucerna is lehetne itt — vélekedik Kalo József —, ha vannak, megeszik az állatok, azért sem kellene pénzt adni. Így meg, egyértelműen kimerítik a szabálysértés fogalmát. Kíváncsi lennék, mit szólnának, ha most alkalmaznánk is! Az új kerülő úton, a Teleki utcán — egyirányú! — békésen bicikliznek a forgalommal szemben. Bármennyire is szabálytalan, mégis jobb, mintha busz vagy valami nagyobb jármű tenné ezt. Épp a napokban, a Petőfi utcáról a tüdőgondozó felé — persze, megállás nélkül —, a stop és a behajtani tilos tábla ellenére hajtott be egy busz. Még rá is villogtam, mire a pilóta ki-, azaz beintette az egyezményest, jelezve, mit ütöm az orrom a dolgába — jegyzem meg. — Sajnos, nagyon fegyelmezetlenek az emberek — állapítjuk meg mindannyian. Guberálók hada A szeméttelepen a sárrázó megfelel hivatásának, bennünket is megzötyögtet. A kerítés szélei felszaggatva, a kezelő birkái csak így férnek el — nehéz embert kapni ide, az egyik nap megcsinálják, másnapra újra felfeszítik — mondja Lökös Ferenc. Egy friss konzervgyári szállítmánynál guberálók hada — ezeket az embereket jóformán csak fizikai kényszerrel lehetne elűzni innen. Bár — mint továbbíűzzük a gondolatmenetet —, az is gond, hogy a jogszabály egyértelműen tiltja ugyan az efféle tevékenységet, ugyanakkor nem jelentéktelen mennyiségű másodlagos nyersanyagot nyernek ki onnan áz élelmesebbek. Magasabb szintű szabályozással talán elejét lehetne venni a problémáknak — egyezünk meg. Jellemző a sok-sok papír- és nylonhulladék. Régebben nem volt ennyi, ennek oka, hogy egyre több háztartásban szűnt meg a hagyományos tüzelés, tértek át a gázfűtésre, és tény, hogy amit akkor eltüzelnének, az most a szemétbe kerül. Máskülönben a szeméttelepen nagyjából rend van, hiszen itt mégsem lehet valamiféle patikatisztaságot elvárni. Á Sallai utca szélén éppen a locsolóautóval • találkozunk. A tanács ugyanis, tanácstagi kérésnek is eleget téve, a forgalomelterelések óta rendszeresen, a szükségletnek megfelelően, locsoltatja ezt az utat is, ha már úgyis igénybe veszik, kik ne mehetnének erre. Bár, ami a doiog érdekességét adja, az éppen az, hogy nem is olyan egyértelmű, ám egy-egy ilyen földút lezárása. Ugyanis ezeket egyszerűen nem lehet a fennálló rendelkezések szerint „kitab- lazni". Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy tábla háromezer forintba (!) kerül, hogy mi kerül rajta ennyibe, arról egyszerűen halvány fogalmam sincs, de hát az arakról, ugye, jelen esetben hiába is vitatkoznánk, de nem ez a gond, hanem maga az, hogy a Kocsérról jövő forgalom — ha már erre tévedtem, akkor jövök alapon — belehajt a tilosba. Üjabb fejcsóválás a Sallai utca 43. számú ház előtt. Minden csupa gaz, jóformán a kapun keresztülér már. Meglehet, hogy idős ember lakja, akkor meg a szomszédja szánhatná meg. Itt nyoma sincs a szikkasztónak, az útszéli kis árkoknak. — Pedig voltak, higgye el — magyarázza a tanácselnök-helyettes —, csak a hosszú évek alatt bizony feltöltődtek. Ezek gondozása is egyértelműen az ittlakók feladata lenne! A türelem vége Amikor visszatérünk, együtt összegezzük a tapasztalatokat. Lökös Ferenc elmondta még azt is, hogy a város 2,1 millió forintot utal át a VGV- nek, ez éppen hogy csak elég a munkálatokra. Kalo József bólogat, de széttárt kézzel mutatja: egyszerűen nem jut több, sokfelé kell, kellene a pénz. Aztán arról beszélünk, a tanácsrendelet kihirdetése óta eltelt három esztendő, indokolt, hogy a türelemnek vége szakadjon. A város a maga részéről elvégezteti a munkát a VGV-vel, de ugyanakkor egyre inkább megköveteli a lakosságtól is, azaz, saját magunktól is!, az abban foglaltak maradéktalan betartását. Amit csak helyeselhetünk, mert legyen bármennyire elkoptatott frázis is, a köztisztaság: közügy. Akár nagybetűvel is! Ballai Ottó Áldozat a többsekért • • Összehangolt érdekvédelem Mindig elismeréssel kell adóznunk azoknak az embereknek, kikről tudjuk-halljuk, hogy hosszú évek, esetleg évtizedek óta aktív funkciót töltenek be a mozgalmi élet valamely területén. Áldozat ez tőlük a többiekért, mindenkiért, s merem hinni, hogy életükbe szinte beleötvöződött a megbízatás, elszakadni tőle veszteséggel érne fel. S hogy ez mennyire így van, arról most is sikerült meggyőződnöm, mert például a konzervgyár savanyítóüzemének szakszervezeti mozgalmától elválaszthatatlan Vadai László neve, viselőjétől pedig az ebbéli munka. Ezt megjegyezték mások is, a szaktársak, szakszervezeti aktívák, elsősorban azok, kikkel régóta együtt dolgozik a tmk-s csoport lakatosmestere. Sokuk kicsi volt még, némelyek meg sem születtek, amikor 32 éve bizalmivá választották. Ennyi idő távlatában nehéz visszapergetni a múltat, a legemlékezetesebb események azonban frissen élnek. Kapcsolat Persze látványos változásokra ne számítson senki, az olykor állónak tűnő szakszervezeti élet, hosszú, de mégis örökké mozgó folyamat nyomán fejlődött a mostani szintig. Egyvalami mégis jól látható határvonalat jelent, mégpedig a főbizalmirendszer létrejötte. Lassan tízéves múlt van mögötte, de még most is gyakran kiindulópontja az elemzéseknek. Miért? — Röviden úgy lehetne ezt összefoglalni, hogy mind a szakszervezeti aktíváknak, mind a főbizalminak megszaporodtak tennivalóik, de ezzel együtt megnövekedett a tekintélyűit is. Mindezt a magam esetéből is tapasztalom, hiszen műhelybizottsági titkárból lettem főbizalmi. Látszólag a szervezeti változás hozta ezt magával, az okok azonban ennél mélyebbről erednek. A munkások öntudatának fejlődése, jogaik, kötelességeik mélyebb tudatosulása révén a szakszervezet befolyása megerősödött, ezzel együtt nőtt felelőssége is. — Hogyan nyilvánul ez meg? — A bizalmiak észrevételeinek, szavainak nagyobb súlya lett. a döntéseknél. Elsősorban a jutalmazások, bérezések esetén kell nagyon a véleményük. A felelősségteljes ítélkezésnek itt nagy szerepe van, enélkül csorbulna a bizalom, csökkenne a tekintély. Az üzem és a vállalat szakszervezeti bizottsága közötti kapcsolatot a főbizalmi hozza létre, viszi az információkat, javaslatokat, és hozza a főbizalmi ülés határozatait. • — Valójában ennél sokrétűbb, szövevényesebb az együttműködés, hiszen a párt és a KISZ, valamint a gazdasági vezetés ugyancsak egyenrangú partnerek. A dolgozók eredVégigmuzsikálSák az egész várost Napjainkra elnehezült a karfa Vasárnaponként, de olykor hétköznaponként is estefelé megjelenik a Széchenyi téri Áfész-irodaház és a Kőrisfa cukrászda közötti sarokmélyedésben, kis alkalmatosságával Nagykőrös múltjának egyik sokat látott tanúja, a Pattogtató Ember, ahogy itt ismerik. Kosarából szép, fehér pattogatott kukoricát árul, az olcsó csemegét szívesen vásárolja a gyerek, de az idősebb is. Mert, mint sokan mondják, a pattogatott kukorica gyógyító hatással van a gyomorégésre, sőt, mint azt állítják, a gyomorfekélyre is. — Mióta csinálja ezt az érdekes mesterséget? — kérdeztem Szűcs Lászlótól. Korzón — Negyven kerek esztendeje annak, hogy télen-nyáron, napsütésben és hóesésben, s azóta egy,egész világ változott meg körülöttem. — Például? — Megszűnt a délelőtti, majd az esti korzó is. Nagy ünnepek után, a mise befejeztével, legalább fél óráig sétálgattak az emberek az öreg piactéren, az esti korzón pedig, főleg szombaton és vasárnap este pedig, kedves találkozók színhelye volt ez a fiatalságnak, ahol este 9 óráig, boldog ismeretségek, későbbi házasságok is szövődtek itt. Elszürkültek Ma már nemigen ad hasonló örömöket a tér, az előbbiek helyébe lépett a rádió, a televízió, s még a diszkó sem pótol mindent... Mikor megkérdeztem, azelőtt mit csinált, felcsillant a szeme: — Azelőtt zenész voltam, Keskeny Bandi jó hírű bandájában! Jártunk a nagy névnapokon. éjfél után, volt, hogy egy éjjel harminc háznál is megfordultunk, elhúztuk a szép lányok ablaka alatt, hogy Csak egy kislány van a világon ... Május elsején végig- muzs'káltuk az egész várost, és az ablakokból hullott a pengő. De jött a háború, a világégés. a gyász, elcsendesedtek a vendéglők, a korcsmák, családi találkozókká szürkültek a névnapok... És nekem •nehezült a karom ... — Hogy jutott eszébe a pattogatott kukorica? — Ha a szomszédok összejöttek, jó nagyanyám pattogatott egy rostafenék tűszemű csirkandi kukoricát, amelyek ropogtatása közben olyan jól elbeszélgettek. Hát erről... És nem bántam meg. Csendesen éldegélek belőle. Nem! Voltak konkurrensei? — Kettő is! De az egyik meghalt, a másik meg abbahagyta. Én meg szépen csinál- gatom. Öszidőben főtt kukoricát is árulok. Tökmaggal viszont nem foglalkozom. És nem panaszkodom. Mert, mint Arany János mondta vala. Földi ember kevéssel beéri,/ Vágyait ha kevesebbre méri... Kopa László menyes érdekvédelme csak úgy valósulhat meg, ha megfelelő összhangot alakítunk ki a társadalmi vezetés többi képviseletével. Erről csak any- nyit, nálunk igen jó a viszony, de arról ízó sincs, hogy ne adódnának nézetkülönbségek. Valahol kell — Ez esetben hogy jutnak közös nevezőre? • — Valahol dönteni kell, nálunk a termelési tanácskozás a legmagasabb, és talán a leg- reáiisabban ítélő fórum, az ügy végére itt kerül pont. Az üzemi demokrácia meglehetősen kiszélesített, és ami a legfontosabb az emberek ma már sokkal inkább mernek, s akarnak véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy másutt ez kevésbé jellemző, nálunk viszont tapasztalat. — Az emberek ügyeinek érdekében folyó koorinációs munkának nagy hasznát látjuk, ennek oka, hogy a szak- szervezetnek kevésszer kell beleavatkozni a dolgokba, pedig megoldásra váró kérdések naponta akadnak. A dolgozók nem furakodnak kérdéseikkel, tudják, megteszünk mindent a teljesítésükért. Ki lakásépítési kölcsönért folyamodik, mások üdülni szeretnének a családdal. és ha munkája is olyan az illetőnek ám legyen, kiállunk érte. — Több évtizedes társadalmi munkájában, mely időszak volt a legnehezebb? — Ellentmondásosnak tűnik, de amikor műhelybizottsági titkár voltam, akadt sok dolgom. Igaz, ennek oka volt az is, hogy a befőtt-, és prita- minüzemek, valamint az ener- giarészleg is hozzám tartoztak akkor. Változatos munkájú, természetű emberek, ráadásul szétszórtan, higgye el. nem volt valami irigylésre méltó helyzet — Ma sem sokkal könnyebb, csupán fél évet, ha együtt vannak a savanyító dolgozói, aztán, aztán tavasszal, télen ki itt, ki ott, még a tagdíj beszedése is körülményessé válik. így hozza a szükség, igazodnunk kell hozzá. — Mint régi munkása a gyárnak, gondolom általánosságuan is jól ismeri az embereket, a kollektívát... — Bizony, kevesen vannak, akikkel 1950-ben kezdtem, de 26 éves ittlétem alatt a savanyító is alaposan megváltozott A 7 szocialista brigádból csupán 4 maradt, kiöregedtek, és sajnos magam is észrevettem, nehezebb mozgósítani manapság az embereket. Persze nehogy valaki is bennük keresse a hibát, mert bárhogy áll a helyzet, mindenki többet ér ma, mint tegnap vagy tegnapelőtt. — Aki munka után munkát hajt, hobbikertbe, másodállásba szalad, nemigen ér rá másra. De miért csinálja? A gazdasági körülmények megnehezültek, az ember viszont nem adja alább igényeit, s ezt valamiképp ki kell szolgálnia, s ez hátránnyal jár a közösségi munkára nézve. Megbecsülik — önmagát hogyan értékeli e mozgásban? — Az én bajom, hogy még ha fiatalnak is érzem rpagam, a kelleténél több ésik a múltamra. 17 éves lányom van, a feleségem a bérosztályon dolgozik, annak is elmúlt már 25 éve. Munkámat szerettem mindig, s úgy érzem, hogy munkatársaim, ismerőseim megbecsülnek mint szakembert és mint aktívát, jólesik a tudat, hogy a hosszú éveken át értük is tehettem és tehetek még valamit. My. J. iniPiaci jelentés A hét végén hűvdBébb időben a keddinél kisebb, átlagosnak mondható piac volt. Jellemző, hogy kezdenek kialakulni a szezonárak, például az újkrumplinál 6—10 Ft között, közepes volt a felhozatal zöldségfélékből. A pesti autósok most is vették a tyúktojást, a szokásos árat kínálva érte. A szemesterménypiacon a búza és az árpa literje 6— 6,50, a morzsolt kukorica 6—7, a napraforgómag, minősége szerint, 14—20 Ft-ért kelt. Az alma 20, a szamóca 35— 80, a cseresznye 18—25, a héjas dió 30—32, az uborka 18— 28, a zöldborsó 22, a paradicsom 20—60 forintot ért. A karfiolt 40, a káposztát 20—25, a piszkét (kilóra) 14, a kelkáposztát 22, a salátát 2,40—4, a zöldpaprikát 2—8, a karalábét 4—6, a zöldség csomóját 7—9, a retekét 4—6, a hagymáét .5—6, az új fokhagyma darabját 3—4 forintért árulták. A baromfipiacon a tyúk párja 170—240, a vágócsirke 90— 150, a hónapos csirke darabja 35, a napos csirke 8—10, a kacsa párja 200, a tyúktojás 1,70—2,10 között kelt. Sporthíreké— Hajrá kosárlabdában Az 1983/84. évi megyei kosárlabda-bajnokság hajrájában a zsúfolt iskolai program miatt négy körösi vonatkozású mérkőzésre megváltoztatott időpontban került sor a következő sorrendben. Ifjúsági férfiak, idegenben. Dunakeszi Gimnázium— Nagykőrösi Gimnázium 46-35 (34-17). A körösiek erősen tartalékosak voltak, amit kihasznált a pályaválasztó csapat. Legjobb dobók: Ifj. Ábrahám (10) és N. Szűcs (8). Ifjúsági férfiak a Toldi-tor- nacsarnokban: Monori Gimnázium—Nk. Gimnázium 73-72 (26-32). A középiskolás kupaviadalra készülő vendégek kérésére rendezték a Toldiban e mérkőzést. Jó és izgalmas találkozón a körösiek alaposan megnehezítették a megyei középiskolás kupagyőztes győzelmét. Legjobb dobók: Ifj. Ábrahám (20) és Molnár B. (12). Serdülő diák leányok, a gimnáziumi labdajáték-teremben: Nagykőrösi Gimnázium —Ceglédi Kereskedelmi DSK 42-23 (21-11). A körösiek ha- tározottabbak és jobbak voltak. Legjobb dobók: Kistót (12) és Kosa (10). Ifjúsági nők, a gimnáziumi labdajáték-teremben: Nagykőrösi Gimnázium—Ceglédi Kereskedelmi DSK 41-37 <23- 21). Végig szoros volt az eredményállás, de nem volt veszélyben a gimnazisták győzelme. Legjobb dobók: Kosa (14) és Lengyel Gy. (8). Serdülő fiúk, a gimnáziumi labdajáték-teremben: Nagykőrösi Gimnázium—Monori Kossuth isk. 59-4 (28-19). Biztos hazai győzelem született a lelkes általános iskolások ellen. Legjobb .dobók: Nemes (14) és N. Szűcs (14). Monoron megyei utánpót- lás-villámtornát rendeztek. Kőrösről az Arany-iskolások a városi gyermeknapi programmal való ütközés miatt nem utaztak el, a Kossuth-iskolás fiúk pgdig azért, mert gyengébb tudású ellenfeleik nem késztették volna fejlődésre őket. A Százhalombattára kiírt Dunai Kőolaj — Nagykőrösi Gimnázium serdülő fiú és ifjúsági női megyei bajnoki mérkőzést kérésre először elhalasztották, másodszor pedig más iskolai program miatt nem tudtak elutazni, így a győzelmi két pontokat ellenfeleik kapták, játék nélkül. S. Z. Vasárnapi sportműsor Tenisz Kinizsi sporttelep, 8 órától: Országos II. osztályú verseny és megyei seregszemle, közép- és elődöntők, majd döntők. ISSN 0133-2708 (Nagykörösi Hír.
