Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-29 / 177. szám
FEST mh* rr., 1984. JÚLIUS 29., VASÁRNAP Rosse szomszédság k szűrés Tüske igaz története Mi ez? Fülemüleper vagy valóság? Kinek van igaza? Ha ezt a felet hallgatom, lám ő a károsult. Ha másikat, őt sajnálom. Ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni a viszálygó felek között, különösen úgy, hogy nincsenek konkrét tárgyi bizonyítékok. S ami van, sem tűnik annak — egyesek szemében. A vádoltak Történetünk főhőse, a lassan már negatív főhősként sztárolt budaörsi Tüske bisztró. Bár most ide egy kérdőjelet illene tennem a vendéglátóegység bérlői szerint, mivel nem Is ők a lényeges szereplők az. ügyben, hanem azok a rossz szómszé- dok, akiknek nincs jobb dolguk, íhint bejelentéseket fogalmazni a tanácsnak, a NEB-nek, a rendőrségnek, a KÖJÁL-nak. Vagyis a notórius feljelentgetők. ők, azaz a Tüske, csak egy szórakozó ember játékszerei. A bűnös a falu Budapest felé eső határában van, alig pár méterre a község végét, s a főváros elejét jelző táblától. Kívül a felirat: Játékterem, bisztró, falatozó, meleg ételek. A ház maga egy hatalmas, több szintes épület, a bisztró kívül három családnak ad otthont, felnőtteknek, gyerekeknek. A vezető, Dosztál József: — Kérem, így nem lehet dolgozni! Állandóan fgljelent- get a szomszéd. De csak az egyik, a többivel nincs semmi bajunk. Jó, sokan megfordulnak itt, jönnek-mennek az emberek. De hát ez bisztró! Ha nem lennének vendégek, be is zárhatnám a boltot. S hogy a szennyvíz átfolyik a kertjébe! Nézze meg a jegyzőkönyveket, amelyek az ellenőrzések alkalmával készültek! Mert az ván minden héten. Hol a KÖJÁL, hol a. társadalmi ellenőrök, de semmi hibát nem találtak. Nekem nem érdekem, hogy rajtakapjanak valami szabálytalanságon, s bezárják az üzletet. Évente ötszázezer forintot kell kifizetnem az Áfész- nek. Miből fizetem ki, ha nem forgalmazhatok? Jó lenne, ha már vége lenne ennek a piszlcálódásriak! A feleség: — Mindennap sírva ébredtem. hogy én ezt nem, bírom tovább. Most jöttünk haza szabadságról, de ha ez így folytatódik, nem tudom mi lesz. Ide figyeljen! Állandóan feljelentgetnek. hogy hangosak vagyunk. Érdekes módon, itt alszanak a gyermekeim a helyiség fölött, a játékterem fölött pedig az édesanyám. Őket nem zavarjá. Csak ezeket a szomszédokat? Ide kijött a rendőrség, nappal is, este is. Soha nem volt ran- dalírozás. Valóban: a jegyzőkönyvek tanúbizonysága szerint, a barackot, a konyakot, rendesen megmérték, a közegészségügyi ellenőrök nem találtak különösebb hiányosságot, a szennyvízakna, amelyet minden héten kisiparos berendezése szippant ki, nincs tele. Sőt, több helyen leírták, hogy javasolják a melegkonyha engedélyezését. Ezt ugyanis nyolc esztendeje visszavonták a bisztrótól, bár a rossznyelvek szerint, most is főznek. Hát akkor hol a baj? Meg kell kérdezni a szomszédokat. Ám, ha az ember kiejti a szomszédok előtt a Tüske szót, bizony felpaprikázódnak a kedélyek, szúróssá válnak a tekintetek. S mit számít már ilyenkor az ellenőrök bejegyzése! Megállíthatatlan árként zúdul a panasz a megkérdezettek szájából. Egyik oldalsó portán Tolcsvai Sándorné ezt mondja: A vádlók — Túl sok bajunk van velük. A melegkonyhát nem engedélyezték, mert nem volt megoldva a W. C. Erre ideépítették a szobám alá. Tizenegykor még itt randalíroznak az utcán, millió kocsi megáll, kidöntik a fákat. Hát én nem tudok helyettük is takarítani az utcán! Tudom, rossz szomszédság török átok, de így képtelenség jó viszonyban élni. — És mi volt azzal a szennyvízzel? — Egyszer — talán tavaly nyáron —, mentem hátra a kertbe. A káposztát akartam kapálni. És -látom, térdig ér a vté. Nem azért, mert tele volt az akha, nem úgy csurgóit ki, hanem egy csövet vezettek ki belőle. Hogyan csinálták, nem tudom, de hogy ott volt az a bűzös víz, az biztos! A Tüske mögötti telek tulajdonosa, Wunderlich Bélá- né még jobban el van keseredve: — Nem igaz, mit csinálnak! A kertünkön csordogál végig a szennyvíz, hiszen mifelénk lejt a talaj. Először nem is vettük észre, csak amikor a szuterénben felfedeztük a nyolcvan centi magas vizet. Az egész porta csupa bűz. Lapáttal kellett kimeregetnünk. És minden tele van dögléggyel, bár korábban, amikor gabonaraktár volt itt, akkor meg patkányok szaladgáltak! Jó! Igaz, valamit csinálni kell az embernek, ha meg akar élni, de ne így! Találja meg a megoldást! Tudom, voltak kinn a KÖJÁL-tói, de soha sem akkor jönnek, amikor kell. Éjszaka szokták engedni a szennyvizet az aknából. Szünidőben is Megművelik kertjeiket Egyszercsak elönt mindent a bűz, s megindul a víz. Üjab- ban azt csinálják, hogy csövet vezetnek, a szomszédok kertje felé, arra megy a szennyvíz. Arról nem is beszélve, hogy alámossa a ház alapját. Tudják ők, hogy bűnösek, hiszen kértek bennünket, engedjünk a kertünkön keresztülvezetni egy csövet, ami az utcai árokba vinne. De hát akkor az egész utca büdös lenne! Azt sem lehet. Lesben ülve S dől mindenkiből a panasz. Beszélnek arról, hogy a legnagyobb szárazság idején reggelre hatalmas tócsák vannak az udvaron, s hogy hiába szólnak a KÖJAL-nak, mire kijön valaki, felszáradnak a nyomok. A nagyközségi tanács hatósági osztályának vezetője, dr. Jákói Klára szerint, van elég a Tüske rovásán, de az is túlzás, hogy az egyik szomszéd. Váradi József azonnal rendőrhöz szaladt, mikor az egyik gyerek véletlenül labdával bedobta az ablakot. Pedig a szülő azonnal felajánlotta, hogy elviszi, beüvegezteti. Sajnos, elképzelhetetlennek tartom, hogy a KÖJÁL embere éjszakákon át lesben üljön, akár egy indián vadász, s várja, mikor kezd el csörgedezni az akna tartalma, sunyi módon a szomszédok portája felé. Azt viszont tudom, hogy én sem hagynám any- nyiban a dolgot, s ugyanezt teszik a károsultak is. Fényképeket mutattak, amelyeken világosan kivehető a szennyvíz útja. Jó lenne, ha az illetékesek igyekeznének. megoldást találni az ügyre. Mert ném olyan szimpla dolog ez, mint az első percben tűnt: az áskálódó, irigykedő szomszédok, és a szegény vendéglős esete. Nem hiszem, hogy puszta irigységből érkeznek állandóan a panaszok a tanácshoz, a KÖJÁL-hoz, a rendőrséghez. S úgy vélem, illene kicsit keményebben nyúlni a dologhoz! Fiedler Anna Mária Vad vizeken szelíd kajakosok A kánikulában, aki teheti, a hús vizek partjára igyekszik. A szerencsések csónakba ülhetnek, és hajóikkal becsavaroghat- ják a folyók, tavak legszebb részeit. Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat vízitúra-szakosztályának tagjai is víz- IV .: re szállnak ilyenkor. A nyolcvan tagot számláló közösség ap- tv,, raja-nagyja a csónakház és a hajók körül sürgölődik hétvége-' \ ken, felkészítve az ingatag járműveket a festői Duna-ágban rájuk váró színes kalandokra. Hancsovszki János felvétele! Próbaként elemes kisbútor Gondokkal kísért negyedévek Üéd maradt odahaza az eladásra szánt termék? Apríték, gőz, rakodólap. A kívülálló számára nem sok jelentőséggel bír e három fogalom, annál többet mond még önmagában véve is a NEFAG dolgozóinak. Ráadásul meglehetősen népszerűtlen hírre tettek szert ezen anyagok, mivel kellemetlenségek húzódnak meg mögöttük. Arról lévén szó ugyanis, hogy a helyi telep mintegy 9 millió forintos lemaradást szenvedeti el miattuk. Kár a gszárt Valójában bonyolultabb ennél a probléma, és nemcsak üzemi, jóval inkább külső okokra vezethető vissza, amiért e három eladásra szánt termék végül odahaza maradt, illetve nem győzték még legyártani a tervezett mennyiséget. A rakodólapok esetében például ez történt, a téli időszakban rendkívül átvizese- dett faanyagot szárítani kellett, miáltal az első negyedévben lelassult, hosszadalmassá vált az egységnyi meny- nyiségű termék elkészítése, így azután e részről kereken egymillió forint veszteség érte a telepet, s e lemaradást az elkövetkező három hónapban sem sikerült kellően ellensúlyozni. A NEFAG hulladékból termelt gőzét a konzervgyár \ hasznosítja, ^ azaz most annyira nem volt "szüksége rá, hogy ezáltal 4 millió forint veszteséget okozott az ittenieknek. Mindebből tehát kitűnik, hogy elsősorban az év eleje alakult igen kedvezőtlenül a NEFAG-nál, a második negyedévben javult ugyan a helyzet, sajnos a harmadik cikkük az apríték éladhatat- lansága miatt erősen hátrálA dabasi 3. számú általános iskola kertészetében egész nyáron ápolják, gondozzák a kertet az Iskola tanulói. Egy-egy alkalommal mintegy 20 kisdiák dolgozik. A tanév végén elkészült beosztás szerint mindenkire csak egy nap munka jut a nyári szünidőben. Barcza Zsolt felv. Megosztott terhek á termelés kultúrája N aponta, nem sokkal azután, hogy hazahajtották a csordát, elballagtam kis kannámmal a liter tejért. Gyakran előfordult, hogy az öregasszonynak akkor jutott eszébe a fejés, amikor meglátott befordulni a kapun. Abbahagyta az éppen soros munkát, kezét kétszer-háromszor kötényéhez dörzsölte, s indult az istállóba. Én követtem. Felkapta a háromlábú széket, a vödröt, szólt a Riskának, hogy adjon egy kis helyet, s nekikezdett. Koszos kezével megnyomogatta a tőgy egy-két ujját, s kiszivárgó tejjel lemosta őket, majd teljes erővel fejni kezdett. A Riska farkával megállás nélkül hajtotta a legyeket, arcába csapkodva, a vödör fölött. Hogy a farokról hullottak-e a tejbe apró darabocskák, azzal ki törődött. Én nem, mert tudtam, nem iszom a tejből. Más gyerekek, az életet, erőt adó fejecskéből hazafelé az úton jó nagyot húztak. Azoknak sem lett semmi bajuk. Pedig az a tej messze volt attól, amit mondjuk ma előírnak a szabványok, a tisztaságát illetően. A borjú talán a legvédtelenebb újszülött, magyarázza a nagy tehenészeti telep vezetője. Ezért kell mindent megtenni azért, hogy mielőbb kezdjen el szopni, s az anyja tejével szervezetébe kerülhessenek az ellenálló anyagok, amiket annak hasában nem kapott meg. Ez is olyasmi, amit csak az eszünkkel értünk meg. Mikroorganizmusok, amelyek védenek és támad- . nak. Léteznek, még ha nem is látjuk őket. S bármilyen parányiak is, óriási pusztításra képesek. De hát honnan tudhatta volna ezt az öregasszony, aki talán négy osztályt sem járt. A maiak tudják? Következő állomásunk a fejőház. A vezető elmagyarázza a technológiát. Látjuk is a védőüvegen keresztül. hogyan mossák le a tőgyet, törlik meg hatalmas papírtörülközővel, látjuk, hogyan folyik a tej az üvegtartályokba, s jut tovább a hatalmas fémhordókba, ahol újabb műveleteknek vetik alá. Megtudjuk, milyen idő- közönkint, milyen vizsgálatokat kötelesek elvégezni. A lényeg: ha tisztában vannak az itt dolgozók a parányok életével, veszedelmével, ha nincsenek, egyre megy, amennyiben az előírásoknak megfelelően dolgoznak, nem nagyon lehet baj. Persze, jobb, ha tudják, mert akkor nem érezhetik véletlenül . sem fölösleges nyűgnek a szabályokat. Az egyén szerepe különben sem mellékes, még itt sem, ebben a nagyon gépesített tehenészeti üzemben, ahol már a számítógépet is kipróbálták. Az elhullásokról, állatbetegségekről szólván minduntalan a személyzetről beszéltek a telep vezetői. Emberi hiányosságokra, mulasztásokra vezethető vissza a legtöbbször a baj. Az emberi mulasztásoknak valószínűleg gyakran oka a nem eléggé alapos tudás. Arról is szóltak például, hogy néha-néha siettetik az eilest. Holott az esetek döntő többségében ezt a tehén maga is elintézi. A siettetésnek lehetnek kellemetlen következmé. nyei, az anyaállatban és a borjúban egyaránt. Szóval a szaktudás. A szakismeret és az általános képzettség. A kulturáltság. Aki otthon az étkezőasztalnál vagy bárhol másutt kulturált, nagy valószínűséggel a munkahelyén is az. Aki ott gondos, pontos, rendszerető, az otthon sem változik át. Legalábbis ritkán. A termelési kultúra része az általános kulturáltságnak. Az általános kulturáltság megmutatkozik - a termelési kultúrában. T ermelési kultúránk fontossága a méretektől is függ. Az öregasszony piszkossága néhány liter tejben, egy-két embernek okozhatott bajt. Ahol azonban a tehenek százait tartják, naponta több ezer liter tejet fejnek, tárolnak, ott a hibák, mulasztások következményei sokkal nagyobbak Emberek százainak okozhatnak bajt. S ugyanennyinek szerezhetnek örömet, ha tisztán, élvezhetőén állítják elő a tejet, tejterméket. K. P. tatta a tervezett gyarapodást. 5 millió forint veszteséget jelentett, s ez a teljes félév folyamán sem realizálódott. A Dunaújvárosi Papíripari Vállalat ugyanis ezentúl csak osztályozottan fogadja, ennek viszont még nem teremtődtek meg idehaza a műszaki feltételei. — A második félév egyik feladata lesz az osztályozó rendszer beállítása. EmeU^tt új próbálkozásoknak is helyet adunk, bútorgyártásunk hagyományos . készítményeit újabbakkal kívánjuk bővíteni, elemes kisbútorokkal, Íróasztalokkal — folytatja a gondolatot Varga József igazgató. — Egyébként a bútorgyártás terén az elmúlt időszakban is beváltak reményeink, a kész bútor és pipagyártás féléves szinten eredményesnek mondható, ugyanígy a különböző csomagoló és mezőgazdasági ládák termelése és értékesítése is a tervezett szinten alakult, összességében mintegy 12 ezer köbméter késztermék jellemzi az első félév teljesítményét, ennek több mint felét — a lemaradás ellenére is — a különböző — export, egyutas, normál — raklapok képezték Óvatos bizakodás — Dolgozóik létszáma, keresete éves távlatban hogya.: alakult? — Az 506 főre tervezett ái Iományunk 8 fő híján van jelen, itt lényeges változásról nemigen beszélhetünk. Tavaly az első 6 hónapban 24 ezer forintra jött ki az átlagbérük, addig az idén majdnem 2? ezerre emelkedett. — Az elkövetkező hónapok ra mik q kilátások? — Ügy tűnik, az aprítékbói eredő lemaradást éves szinten sem sikerül behoznunk, termelési feladataink többi részét várhatóan teljesíteni tudjuk. A második félévben 120 millió forint árbevételt kell elérnünk, ez jelenleg reálisnak tűnik. Megtakarítás — Számottevő eredményeink születtek már eddig is az anyag- és energiamegtakarítás terén. Fázisjavító kondenzátorok beépítésével, "a kelleténél nagyobb teljesítményű villany- motorok optimálisra való cseréjével milliós összegre tehető megtakarításunk, s bizony a nehéz gazdasági körülmények közepette a számvetéseknél ez a szempont sem elhanyagolandó. Miklay Jenő
