Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

6 1984 JÚLIUS 29., VASÁRNAP ■KH POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Vasutasnap Az albertirsai MAV-nyugdi- jasok július 8-án, vasárnap ün­nepelték a vasutasnapot. A nap jelentőségének méltatása után nagyon szép ajándékmű­sorral lepett meg bennünket a kultúrház igazgatója, Páncél Ferenc, Fazekas László tanács­elnök és a pártbizottság titká­ra, Nagy Gábor. Jutalmul kap­tuk azért a társadalmi munká­ért, amelyet a MÁV-n'yugdíjas szakszervezeti tagok végeztek. Nagyon jó a kapcsolatunk a községi szervekkel, mindig van jelentkező a hívó szóra, A szép műsor nagy tetszést aratott, amelyet viharos tapssal feje­zett ki a hálás közönség. A fi­gyelmességért ezúton is köszö­netét mondunk a község veze­tőinek. Lengyel László Albertirsa Közügy Úgy tudom, rendelet van rá, hogy minden talpalatnyi föl­det meg kell művelni. Ez nemcsak a nagyüzemekre, ha­nem az ingatlantulajdonosokra is kötelező érvényű. Lakhe­lyem, ingatlanom — amelyet én gondosan művelek — kö­zelségében jó néhány parlagon heverő telek található, amely­nek van gazdája, aki azt gon­dozni tudná. Sokat beszélünk arról, mennyire szükség van a kiskertek termésére. Ha csak annyit termel tulajdonosa, amennyi a saját háztartása szükségleteit fedezi, vagy pó­tolja, már tiszta haszon. De van rá példa, hogy ezekből a kiskertekből kikerülő termel- vények devizát is hoznak a népgazdaságnak. Miért nézik el hát az illetékesek, hogy még mindig elég sokan kihaszná­latlanul hagyják az értékes földet, amely a birtokukban van? Évekig gazosodik, mond­ván, hogy eladják ... Ügy gondolom, ezt az érvelést nem szabadna elfogadni. Minden­kire kötelezően kell érvényt szerezni a hasznos, jó rende­letnek! K. J. Gödöllő Életveszélyes Gyakran kirándulok a meg- kapóan szép fekvésű Budake­szi környékére. Mindezt azon­ban nem lehet elmondani a gyógyszertárnái lévő átjáró há­zak környezetére. A Széchenyi és a Batthyány utca között még áprilisban belebotlottam a járdán egy szennyv’rakna „fedelébe”. A napokban ismét arra jártam és megdöbbenve láttam, hogy több mint két hó­nap után még mindig ott tá­tong az akna javítás nélkül, mindössze egy mosógép fede­lével letakarva. Elképesztő az emberi felelőtlenség és hanyag­ság, mert ezen a nyíláson még egy nagyobb gyerek is belees­het a szennyvízbe. Vajon kinek a dolga lenne, hogy rendbeho­zassa? Gulden Rezső Budapest Őrzött válaszok A vásárló érdekében szüle­tett a határozat, hogy minden kereskedelmi egységben jól látható helyen kötelesek elhe­lyezni a vásárlók könyvét. Ebbe nemcsak panaszt, hanem dicséretet is be lehet jegyez­ni. Ám-ezzel a jogával általá­ban , néni él a vásárló. Ä miértre legtöbbször az a vá­lasz: minek? , Ugyanis a jót szó nélkül hagyják, a bíráló bejegyzésre hol válaszolnak, hol nem. Pedig a rendelkezés 30 napon belüli válaszadásra kötelezi a kifogásolt vagy megdicsért bolt üzemeltetőjét. Nem tartom jónak azt, amit újabban sok helyen bevezet­tek: a válaszokat úgynevezett gyűjtőbe rakják. Ráadásul nem teszik hozzáférhetővé, hanem gondosan őrzik a boltirodá­ban. Arról nem is szólva, hogy a panasztevő (vagy a dicsére­tet író) is megérdemelne egy néhány soros észrevételt, mert bírálat esetén sem piszkálódó, hanem általában segítő a szándék. Példának azokat a kereskedelmi vállalatokat kell tekinteni, amelyek a rendelet szellemében, az előírásnak megfelelően járnak el, és pos­tára adják reagálásukat. Padányi Lajos Budakeszi Mostohagyerek Pillanatnyilag csak egy bolt van nyitva a falunkban, mert a másik szabadság miatt zár­va. Ezt megértjük, mert mindenkinek joga van a pihe­néshez. Csak az a baj, hogy a bolt, amelyik nyitva tart hétfőtől péntekig, nem kap megfelelő ellátást. Félig zöld­ségáruda is, de zöldféle alig jön, mert állítólag leltár van a szállítónál. De nemcsak most, már régóta gyenge a kínálat és csúnya az áru. Aztán vagy semmit sem hoz­nak, vagy csak délután, így kénytelenek vagyunk Szent­endrére menni. Ez pluszki­adást jelent útiköltségre, meg több időbe is telik. Ráadásul visszafelé már nemigen kap ülőhelyet az ember, mert sok a kiránduló. Nem bírják ezt az idősebbek. Gyakran meg­történik, hogy a reggeli órák­ban nincs se tej, se kenyér, se péksütemény. Éppen ma talál­koztam egy kismamával a bolt előtt, két kicsivel maradt tej, kifli, tehát reggeli nélkül. Iz- bég Szentendréhez tartozik, de mi úgy érezzük, hogy mosto­hagyerekei vagyunk a város­nak. Csak Szentendrével tö­rődnek, mert odájárnak a tu­risták. B. J.-né ízbég ★ Sajnos, a szentendreiek sokat mesélhetnének olvasónknak felté­telezett „kivételezett” ellátásuk­ról. Tudjuk, az izbégieket nem vi­gasztalja, hogy a városban is gyakran megesik; nincs tej, ke­nyér és péksütemény a reggeli órákban, és nem friss a zöldség, a gyümölcs. Az AFÉSZ-nek és a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalatnak — a városban és a körzetben lévő bol­tok üzemeltetőinek — természete­sen érvényes, szabályos áruszállí­tási szerződései vannak a tej-, il­letve a sütőipari vállalattal és a Zöldérttel. De mit érnek vele, ha ezt szinte naponta megszegik? Rendszerint elháríthatatlan, meg­oldhatatlan akadályokra hivatkoz­nak. A magyarázatokból viszont senki sem tud kenyeret szelni, ebé­det tálalni a családjának. Az iz- bégiek csak annyival vannak hát­rányosabb helyzetben a Szentend­réikkel szemben, hogy a szállítók útvonalán utolsó állomásként sze­repelnek. Ugyanazt a sokszor ki­fogásolható minőségű árut kaniák, mint a városiak, csak éppen egy­két órával később. Reméljük, mi­előbb siker koronázza az illetéke­sek erőfeszítéseit a jelenlegi áldat­lan állapotok megszüntetésében. Keserű Az élelmiszerboltok gazda­gon ellátott italpultjain hiába keresi az ember a gyógyhatású gyomorkeserűt, a finom Uni- cumot. Az egyetlen olyan italt, amelyet a különben szeszmen- te6en élők is szívesen elkortyol­gatnának alkalmanként, ren­detlenkedő gyomruk „karban­tartásához”. Ha a polcok kö­zött sétáló kereskedőktől ér­deklődünk iránta, úgy néznek Kis robbantás, nagy szerencsével Elrepült a nehéz kő... — Kérem, álljanak meg, robbantás lesz! Forduljanak vissza kérem, hú­zódjanak a lakásokba, robbantás lesz! — Kezében tölcséres hangosbeszélővel le-föl járt a robbantásvezető, a nagy­marosi nagyállomás előtti útszakaszon. Néhány percre leállította a gyalogos- és gépkocsiforgaimat, azután tizenket­tő előtt két-három perccel, a vártnál sokkal kisebb hangerejű robbanás után a felcsapodó porfelhőben eltűnt az egyemeletes öreg ház, a vasúti síneken túl. Ha így járnak el a múlt csütörtökön, nem kavarta volna fel a kedélyeket a ma már nem rendkívüli esemény: két régi vasúti épület robbantásos bontása. Azonban sem a tanácsot, sem a kör­nyék lakosságát nem értesítették a robbantásról, amelynek nemcsak hang­ja és pora volt! — Magam is hallottam a dörrenése­ket csütörtök estefelé. Elmentem ar­ra, láttam a törmeléket az úton, de hogy voltaképpen mi történt, nem tud­hattam — mesélte Szűcs Mihály, a nagymarosi nagyközségi tanács igazga­tási csoportvezetője. — Másnap reggel jött be a Mihály utcából Rózsahegyi bácsi, magából kikelve mondta el, hogy a fia domboldali házának abla­kát bezúzta egy tégladarab; Törmelék hullott az udvarra, ahol az unokái ját­szottak. Kihívták a sorsot A vb-titkártól kapta a megbízást, azonnal derítse ki, mi történt. A MÁV Balparti Épületfenntartási Fő­nökségen egy Pető nevezetű emberhez kapcsolták. — Hallani sem akart semmiféle fe­lelősségre vonásról, kártérítésről. A fő­nökség megrendelte a munkát a Bá­nyászati Fejlesztési Intézet központi robbantástechnológiai osztályától, nem felelhetnek a nem körültekintően vég­zett munkáért. Ezután felhívtam Tata­bányát is, az intézet megnevezett osz­tályán egy csoportvezetővel, Zárdái Pállal beszéltem, más nem volt ott. Nem tudott mit mondani, minthogy beszámol a történetekről és minden bi­zonnyal felelősségre vonják a mulasz­tókat. Most várom a képviselőket, mert ma megint robbantás lesz. Ami meg­történt, arról már nincs mit beszélni. De legalább ma ne végezzenek olyan riadalmat keltő, sorskihívó munkát. Azt—n" telefonon hívta a munkatár­sát, aki időközben már beszélt a rob­bantás vezetőjével. Kitűnt, a szűk hely miatt rogyasztásos robbantáshoz ké­szültek. Elsőre nem sikerült, az épület csak megroppant. A tervrajzon — ame­lyet a rendelkezésükre bocsátottak —, nem tüntették fel, hogy belül acélpánt fogja össze a falakat. így került sor a további robbantásokra, amelyeknél ilyen erejű légnyomásra nem számí­tottak. (?!) A keddi robbantásról vi­szont már értesítették a lakókat. Az állomás előtt elhaladó, Budapest­ről Vácon át Szobra vezető országút itt Bajcsy-Zsilinszky nevét viseli. Az állomással szemben áll a SZOT Postás üdülője. A rendkívül barátságos Po- mozy Miklósné üdülővezető készsége­sen segített tájékozódni. Az üdülő né­hány dolgozója, meg a társalgóban ülő vendégek bekapcsolódtak a beszélge­tésbe, amikor meghallották, miről van szó. Már a délelőtti robbantásnál ösz- szecsődültek az állomás előtt az em­berek, találgatták, mi történt? Estefelé pedig éppen vacsorához gyülekeztek, amikor a második robbantást követően törtek, repedtek az ablakok, törmelék­darabok hullottak a parkba, pattogtak a pingpongasztalon. — Nem találtunk szavakat ilyen felelőtlenség láttán ... — Jött-ment mindenki, szinte meg­bénultak az ijedtségtől... — Röpködtek a kövek, csak kap­kodtuk a fejünket. Hogy szabad ilyes­mit csinálni? — mondták egymás sza­vába vágva. — Újra? Mikor? Dehogy kaptunk! Azonnal menjetek az emeletekre az ablakokat kinyitni — szólt ijedten munkatársainak Pomozyné, amikor az iránt érdeklődtem, a déli robbantásról kaptak-e értesítést. — Higgye el. nem akarunk mi sen­kinek rosszat, hiszen a kár nem jelen­tős. és nagy szerencsénkre senki sem sérült meg! De tényleg nem szólt sen­ki. Sem akkor, sem ma. Kész csoda A szomszédos házakban is váratlanul érte a lakókat az esemény, ablakok törtek be, tetőcserepek sérültek meg. A Vasút büfé vezetője az ajtóban be­szélgetett ismerősével, kettőjük közé vágódott egy ökölnyi tégladarab. Az üzlet ablakán kerek lyukat vágott egy másik. A 107. és a 109. számú házak gazdáit sem értesítették e bizonyos második robbantásról. A Bajcsy-Zsilinszky utcai épületek kertje meredeken fut fel a Mihály- hegyre. Sűrűn beépített a terület há­zakkal, nyaralókkal. Körülöttük gon­dozott gyümölcsösök. A kertek végé­ben húzódó Mihály utca 8-ban, a fia­tal Rózsahegyi Lászlóné még mindig a történtek hatása alatt él. — Aznap vendéggyerekek is voltak nálunk. Itt a ház előtt játszott a négy kisgyerek. Éppen leszaladtunk a falu­ba bevásárolni. Nagyon siettünk ha­za a robbanás után, s láttuk, hogy a teraszajtó üvegét bezúzta ez a nagy tégladarab — mutatta az ajtónál ál­ló. asztalon landolt „tettest” —. Nem takarítottam el, ha idejönnek, érintet­lenül láthassák. A férjem azonnal le­rohant az állomásra. Követelte, hogy jegyzőkönyvezzék az esetet, és mond­ják be a hangosbemondón a további robbantásokat. A környező kertekben sok ember dolgozott abban az időben. Kész csoda, hogy nem sérült meg sen­ki. De képzelje el, ha ez a nagy kő­darab valamelyik gyereket eltalálja! Rágondolni is szörnyű ... A robbantásvezető, amikor meg­kerestem. határozottan állította, hogy minden robbantás előtt az állomás hangosító berendezésén közölték a fi­gyelmeztetést. Bemutatkozni is elfe­lejtett, amikor megmondtam, ki és mi járatban vagyok. Nincs kedvünk nevetni — A házak kívül esnek a veszély­zónán, nem volt szükség az előzetes értesítésre. — Az eredmény nem ezt mutatja ... — Az embereknek ez szenzáció volt, s mint ilyenkor lenni szokott, most össze-vissza beszélnek. De arról senki sem szól, hogy egy életveszélyes épület felrobbantását vállaltuk. — Miért tartozna ez rájuk? — Különben is mit akar? Cikket Ír­ni? Csak írja, ha nevetségessé akarja tenni magát — ezzel otthagyott. Nem vettem zokon, dolga volt, már töltötték a furatokat. Különben sem láttam ér­telmét a tényeknek ellentmondó, med­dő vitának. Nem is az én dolgom, hogy kiderítsem, mi történt valójában. Azt azért vállaltam, hogy nevetség tárgya legyek, ha egyáltalán kedve tá­mad valakinek nevetni a történteken. Kádár Edit ránk, mintha arabul beszél­nénk, vagy tíz deka holdkőzetet kérnénk. Pedig gyártja a szesz­ipar, de keveset, s így, mint minden hiánycikk, eltűnik ké- zen-közön már a boltok raktá­raiból. A sörrel is gyakori a manipuláció. A hétvégeken te­mérdek külföldi sör kínálja magát, míg a magyar sörök hűsölnek a raktárak árnyékai­ban, vagy a pultok alatt. Mire jó ez? Akad vásárlója azoknak is! Szigorú és gyakori ellenőr­zésekkel meg kellene végre szüntetni kereskedelmi éle­tünkben a protekcionizmust. Akkor nem kell alkalomadtán Berlinbe utazni Unicumért. Sík István Gödöllő ★ Olyan messzire azért nem kell utazni a finom magyar itókáért! Ha üzletben nem is, minden jobb helyen, ahol adnak az ilyesmire, és nem az ..eszi, nem eszi, nem kap mást” elvvel fogadták a ked­ves vendégeket, ihat Unicumot. amennyit csak parancsol. A mind több szerződéses, illetve magán­kézben levő vendéglátó helyre gon­dolunk. Ugyanitt bármikor ihat a kedves vendég magvar sört is. Természetesen az osztályba soro­lásnak megfelelő felárral — ami meglehetősen mérsékli a lelkese­dést, hiszen sokaknak olcsóbb megvenni boltban, s Könvelmcsehb otthon tölteni néha a pohárkába. rókát. Jómagam régi társadal­mi munkás vagyok, de ha ná­lunk is ezt látnám, nehezen állnék újra kötélnek. Azt pe­dig, hogy a legjobban érde­keltek, a gyerekek mit szólnak az ilyen példához, nem is fir­tatom, de van véleményem. Petcrka Béla Budapest A rongálókat nagyon nehéz tet- tenérni, hiszen sajnos nem állít­hatnak minden játszótérre rend­őrt. A lakosság azonban segíthet a vandálok felderítésében. Azzal egyetértünk, hogy jobban kell vi­gyáznunk, őriznünk közös dol­gainkat. A helyreállításra a taná­csoknak rendszerint nincs pénzük. A társadalmi munkásokat pedig — ahogy írta — bizony nehéz újra cselekvésre bírni. Rombolás Mint garanciális javítással foglalkozó orvosi műszerész, sűrűn járom a Pest környéki községeket is. A múlt év nya­rán a kerepesi orvosi rendelő­ben akadt dolgom, és munkám végeztével nagy gyerekzsivaj­ra lettem figyelmes. Láttam, hogy egy egészen helyes ját­szóteret alakítottak ki az ud­var végén, homokozóval, hin­tákkal, pingpongasztallal. A tanács pénzén, társadalmi munkával csinálták a gyere­keknek— mondta egy, a ki­csinyét vigyázó kismama. A múlt hetekben újra Kerepesre irányítottak. Amit a játszóté­ren láttam, arra nehéz szava­kat találni. Vandál rombolást, felfordított asztalokat, össze­tört padokat, megrongált hin­tákat. Tudom, hogy itt-ott fal- vainkba is bevonult a huliga­nizmus, de ezt nehéz volt szó nélkül megállni. Az is eszem­be jutott, ugyan mit gondolnak a játszóteret létrehozó társa­dalmi munkások, ha látják, annyira sem értékelik a mun­kájukat, hogy utánajárjanak az ilyen botrányos rombolá­soknak, és rendbehozzák a ká­Iliánycikk ? A július 8-i Postabontás ro­vatban olvastam „Hiánycikk?” címmel Holovitz Istváii írá­sát a fekete cipőpaszta és a Bagarol hiányáról. A szer­kesztő megjegyzése szerint nem tudnak arról, hogy ezek hiánycikkek lennének, és sem­miképp nem olyan hosszú ideje, hogy három cipőt is el­koptathatott volna a levélíró. Há ez igencsak tévedés, mert nemcsak a csemőiek, hanem mi, nagykőrösiek is több mint fél éve vadásszuk e fo-nioi tisztítószert, de hiába. Pedig vannak nagyon jó, ügyes, élel­mes boltvezetőink, de fehéren és barnán kívül más cipőpasz­tái a mi városunkba sem szál­lítanak. Hogy mi az oka, nem tudjuk, mindenesetre nem magyarázatot, hanem fekete cipőkrémet szeretnénk kapni mi is. Búzás Fercncné Nagykőrös ★ A Pest menyét ilyen cikkekkel Is ellátó Duna Élelmiszer- és vegyt- áru Kereskedelmi Vállalat föos2- tályvezetólétfil, sülé Lászlrtnétól nagyon részletes tájékoztatási kap­tunk arról, hogy hány százezer darab, megfelelő színválasztékú ci- pöápolószert rendeltek és kaptak az elmúlt két negyedévben a gyár­tótól, a METAKÉMIA Szövetkezet­től. Röviden: 6lil ezer darabot. Sőt, ezen felül néhány tízezer doboz előszállítást — a harmadik negyed­évről — is elfogadtak. Több mint 21) ezer jugoszláv importclpöpaszta is gazdagította a kereskedelmi vál­lalat készletét. Ha jól számoljuk, ez már 700 ezer doboz, tubus kö­rüli mennyiség. Ebből nem jutott volna Csemőre, vagy Nagykőrös­re? Ezt nem tudta elhinni a főosz­tályvezető sem, ezért megígérte, hogy megvizsgáltatja a két konk­rét bejelentést. Az az érzésünk, hogy táján nem is annyira ügye­sek, élelmesek azok a boltvezetők, mint ahogy olvasónk feltételezi. A Szerelvényértékesitő Vállalat központjába felvételre keres: árelőadót, tervelőadót, piackutatóit kontírozó könyvelőt, számlalikvidátort (érettségizettel). folyószám la-vczetőt, általános adniiniszlrátort, pénzügyi előadót, bolti elszámoltától, áruforgalmi eÚtadót, szakképzett eladókat (szakboltunkba), segédül unkást Jelentkezés ci vállalat munkaügyi osztályán: Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31 Telefon - 321-976, 320-770/142-es vagy 114-es mellék. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom