Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
4 1984 JtLIUS 1., VASÁRNAP Utoljára az alma materben Korunknak szóló barokk színjáték Csodákra is képes a v A város telve várakozással. Turisták silabizálják a $ színházba hívogató plakátokat. A helybéliek egykori em- £ lékeiket sorolják: fci fordult már itt meg, melyik da- $ rabban játszott Szentendrén? Most a miskolci színház 0 társulatával ismerkednek. A játszma kettős, hiszen a 0 színész szabad perceiben a kisváros hangulatát szip.- % pantja be, ugyanúgy méregeti a szembejövőket, mint ( ahogyan őt köszöntik. (Folytatás az l. oldalról.) kell ismét államvizsgát tennie, ezért a főigazgató-helyettes elemezte a bukások okait ii Az okok a magasabb követelményekkel is összefüggjek, de nemcsak a hallgatók teljesítményében, magában az oktatási folyamatban is meg kell találni a hibákat, amelyek a magasabb bukási arányt eredményezték, mondotta. A tanítóképző főiskolának folyamatosan arra kell törekednie. hogy felkészült tanítókat bocsásson ki falai közül, hiszen ezek a tanítók nevelik majd a XXI. század első nemzedékeit, akik csak akikor tudják megállni a helyüket, ha az általános iskola megfelelően alapozza meg tudásukat, és a követelmények e tekintetben egyre növekszenek. A diplomakiosztás előtt Hargitai Károly szólt még egyszer tanító kollégáihoz. Emlékeztette őket, hogy ezen a pályán a két legfontosabb dolog az. hogy szeretni kell a gyerekeket és a tanítónak mindig példamutatóan kell Nem ismerjük eléggé történelmünket. Márpedig a történelmi tudat hiánya kihat a közgondolkodásra, a mai helyzet megértésére. Nemcsak a múltúnkat nem- ismerjük eléggé, hanem a jelen korszakot, közelmúlt eseményeit, a íeilszabadulás utáni időszakot sem. Annak taglalása nagyon hosszadalmas lenne, hogy ennek mi az oka. Sok minden hozzájárult, főleg az oktatás hiányosságaiban keresendőek az okok. Ezek feltárására, a történelmi ismeret és tudat elmélyítésére, a múlt év ószén országos elméleti tanácskozást tartottak, amelynek anyagát teljes terjedelemben megjelentette a Kossuth Könyvkiadó. A tanácskozáson történészek, gazdaságpolitikusok, az agitációs és propagandamunka szakértői, és tudósok mondták el véleményüket, fejtették ki álláspontjukat az érintett kérdésben. Lakatos Ernő, a párt agitációs és pro- pagandaosztályanak vezetője megnyitójában kifejtette: a felszabadulás utáni időszakot alaposan meg kell ismernünk, mert az egyben a reálisabb társadalmi önismeretet is jelenti. Ugyanis ennek az időszaknak sokoldalú, hiteles, tárgyilagos, marxista szemieietú megvilágítása, a tapasztalatok összegezése, elemző értékelése és a tanulságok levonása sokat segít pártunk poiniKajánax naegérteseben, vele való tudatos azonosulásában. élnie, viselkednie. A rövid ünnepség lezárásaként, kézfogás kíséretében, átnyújtotta a diplomákat. A Szózat búcsúztatta a fiatalokat. Szép, gondosan megtervezett ünnep volt ez. Végül a főiskolai tercett és kamarakórus tisztá énekében gyönyörködhettünk. Így búcsúzott az alma mater fiaitól, lányaitól. Nagy Emőke Chagall-tárlat A 97 éves Maré Chagall közelgő születésnapját életműkiállítással ünnepli a párizsi Pompidou Kulturális Központ. A kiállított kétszáz kép közül a legrégebbit 1907-ben festette Chagall. A jó egészségnek örvendő és töretlenül alkotó művész láthatólag meghatódott, amikor végignézte a kiállítást, amelyhez hasonlót az elmúlt évtizedekben csak kétszer rendeztek. Az erőteljes színekkel festett, jellegzetesen chagalli hangulatot árasztó képek melleit láthatóak a művész korai kísérletei is. problémáját tárja fel. Hangsúlyozza, hogy Rákosi és csoportja 1952-ben kisajátította a hatalmat, s ez elkerülhetetlenül együtt járt az ellentmondások kiéleződésével, s törés következett be az épi- tőmunkában, a társadalom fejlődésében. Berecz János tanulmányában éppen a válság és leküzdésének tapasztalatait és tanulságait fogalmazza meg. Így világossá válik mindazok előtt, akik elolvassák ezt a könyvet: milyen okok és hibák okozták Magyarországon az ellenforradalom kitörését 1956 őszén? A szerző ugyanakkor azt is kimutatja, hogy a Kádár vezette forradalmi központ miként hozta meg a szükséges intézkedéseket és szilárdította meg a néphatalmat. Ez egyben történelmi érdeme is. A könyv elolvasása hozzájárul közgondolkodásunk formálásához, történelmi tudatunk fejlődéséhez, hiszen a szerzők, akiket nem tudtam idézni, valamennyien szakértői a témának. Még annyit tennék hozzá, hogy a kötet olvasása azért is hasznos, mert felszabadulásunk 40. évfordulójára való készülődés során a figyelem közelmúlt történelmünkre irányul, s ez bővítheti ismereteinket. Hosszúra nyúlt az idén a színházi évad Miskolcon, amit tetézett a fővárosi ven- degszereplés. A nyári játékokra a felkérés szinte az utolsó pillanatban érkezett, így aztán lélegzetvételnyi ki- kapcsolódásra sem jutott idő. Délelőtt, délután folynak a próbák. Hol a művelődési központ színpadán, hol az eredeti helyszínen. Hangulatteremtő Olvasópróba, majd jelenetbeállítás a színpadon, mindenki teszi a doigat. Feszült figyelem, koncentrálás. Halk, majd felcsendülő hahota. 'Mindenki élvezi a vígjátéki fordulatokat, mintegy a nézőt helyettesítve. — Már Miskolcon elkezdtük a próbát — mondja a röpke szünetben Csiszár Imre rendező. — Bármennyire is hosszúra nyúlt az évadunk, bármennyire későn is érkezett a nyári felkérés, örömmel jöttünk Szentendrére. A tér valóban színházi játékért kiált. Az már más kérdés, mit lehetne kezdeni a nehezen mozgatható, monstrum nézőtérrel. Mi mindenesetre megpróbáljuk az épületeket, a meglévő adottságokat díszletként beépíteni a darabba. — Coldoni: Két úr szolgája az idei évad programja. Mi késztette éppen e mű bemutatására a szentendrei Teátrum színpadán? — Mint jeleztem, túl sok idő nem volt a gondolkodásra. A felkérés után egyértelműen az volt az elképzelésem, hogy klasszikus értékű, de a kor, a mai ember gondolatiságával rokon mű kerüljön színre. Ugyanakkor a nyári hangulat egyfajta vidámságot, a dolgok feletti lebegést kíván. Ez a vígjáték a környezettől sem idegen, jó színészi alakításokra nyújt lehetőséget. Ugyanakkor nevettetve közvetít mindany- nyiunknak szóló gondolatokat. Humánumközvetítés — Mit sugall a rendezői elképzelés a ma nézőjének? — A commedia dell’arte minden lehetőségét felhasználó, ugyanakkor a formai elemeken túllépő barokk mű mindig közel állt hozzám. Gondolatmenete irányt adó bonyolult korunkban. Rend- kivúi következetesen, ugyanakkor szellemesen bizonyítja, minden élethelyzetből van kiút. Az emberi kapcsolatok szövevényes rendszerében a közember minduntalan úgy érzi, eltéved. A színpadon a látszólag megoldhatatlan helyzetekben is akad megfelelő megoldás, amikor mindenki „hatalmas” tettekre képes. Goldoni a kisember humánumát hirdeti: miként maradhatunk az élet állította csapdák közepette is emberek. S mindezek ábrázolása a köny- nyes mosolytól a harsány vidámságig fokozódik. Külön érdekesség, hogy az előadás fele-fele arányban dialógusokra és a közönséghez szóló kiszólásokra épül. — Másfél heti szentendrei tartózkodás után mit javasolna az elkövetkező évekre? Hogyan firissítené fel a Teátrumot? — Képletesen és valóságosan is kitágítanám a teret. Egyfajta nézőmobilizációs játékot kiná! a város. Az egykori passiójátékokhoz hasonlóan a közönséget a városon végigsétáltatva kellene élménytől élményig vezetni. Természetesen ez csupán egy hangulat sugallta ötlet, amit érdemes lenne átgondolni, és természetesen alaposan kidolgozni. Színészfaggató Miközben a rendezőt elképzeléseiről faggatjuk, mindenki magiszik egy-egy üdítőt, kávét. Folytatódhat a próba. Most éppen Truífaldino, a két úr szolgája nélkül. Szirtes Gabor az előző napon akrobatamutatványa közepette megrándította a lábát. Meglehetősen nehéz nélküle, de azárt nincs megállás, hajt a bemutató közelsége. „Ha kell, csodákra is képes a szerelem” — csengenek vissza fülünkben Goldoni szavai. Beatrice szerepében Molnár Zsuzsa közvetíti az örök igazságot számunkra. A miskolci Éva most ismét új oldaláról ■mutatkozik be. — A negyedik évadot töltöm Miskolcon — mondja. — A sikerült év után külön öröm ez a kirándulás. Jó néha kiszabadulni a falak közül a szabadba. G. S. Rádiófigyelő Politikai könyv A történelmi tudatról A kötet tóoo írásában taglalja, hogy mikent történt meg a jeuszabaduiás és a történetim útválasztás, hogyan ment végoe a népi demo.ua- Ukus átaiaxuiás, milyen volt a szocialista epues első icto- szaK-i, hogyan aövetkezett be a válság, majd a megújulás, Tárgyalja a könyv a gazuaság es a gazdasagpohtiKa oasze- függeseit, a taiu szociausia átaiasuiasánaK történetet, valamint a kulturális fejlődés főbb tendenciáit, a társadalmi struktúra változásait es a jeienkortör tenet és közgondolkodás problematikáját. Molnár Janos a íeiszaba- duiás utáni történelem oktatásának nehány időszerű kérdését elemzi tanulmányában. Rámutat, hogy nem voit mindig reális, a torzulásokat ne,m mindig mutatta meg helyesen. A hatalom kérdésében, megítélésében az ÍVteZMF Követte a helyes utat, tudott népben és nemzetben gondolkodni, s ez vezetett ed a szocialista nemzeti egységhez. Ma oktatásának ezt kell megragadnia es megmutatnia, hogy a párt vezető szerepe elengedhetetlen a szocialista epitomunkában. Balogh Sándor a szocialista építés első éveit vizsgálja, valamint az MDP politikai irányvonalának és eredményeinek, ellentmondásainak Környezetvédelem Budapesten. E téma a Pest megyeiek számára kétszeresen is aktuális. Egyrészt azért, mert az a háromszázezer ingázó, aki naponta utazik a fővárosba, rendszeresen szenvedő alanya a rossz budapesti levegőnek, sajnálkozik a pusztuló fák miatt, issza a fertőtlenítés céljából agyonklórozott vizet. De a főváros környezetvédelme, helyesebben védtelen környezete, nem köthető területi, közigazgatási határokhoz. A por, a gázos levegő, a szennyezett folyók és patakok nem maradnak meg a helységnévtáb- lák mögött. Vagy, hogy konkrét példánál maradjunk, a dél-pesti szennyvizek csupán néhány percig szennyezik a budapesti Dunát, később már Pest megyei partokat mossa az olaj, a mosószermaradék, a számtalan vegyi anyag. Budapest kommunális szemetének nagy részét is Pest megyében kell elhelyezni. Az egymásrautalság, a gond tehát közös,' hiszen szennyeződéseket nemcsak a fővárosmegyeszékhely bocsát ki, hanem mi is küszködünk az el- tüntethetetlen vegyi anyagokkal, a szennyvíztisztítás elégtelenségével. Nos, hogy milyen is a fővárosi környezeti ártalom, arról hiteles és szomorú képet festett Balogh István péntek délutáni műsora. Mindenféle összehasonlítás más európai településekkel valójában megtévesztő képet szül, hiszen attól, hogy Párizsban, vagy Lódzban még rosszabb a helyzet, mi nem lélegzűnk könnyebben. És, hogy nem lélegzűnk könnyen, azt bizonyíja jó néhány egészségügyi felmérés, a sokasodó légúti megbetegedések száma, s az a megfigyelés, hogy a számtalan ártalom immár többféle rákbetegségnek is előidézője. Szellemes hasonlattal úgy illusztrálták a jelenlegi helyzetet a műsorban, hogy honfoglaló Árpád apánk néhány perc alatt megfulladna Budapesten. A hallgatót és az olvasót elsősorban természetesen nem az ijesztő tények újbóli felsorolása, hanem az érdekli, hogy számíthatunk-e a helyzet javulására, egy a jelenleginél kellemesebb környezetet jelentő lakóhelyre? Egyelőre nem sok biztatóról számolhatott be a műsor. A szemételhelyezés megoldására még csak elképzelések születtek, a mérgező anyagokról pedig jóformán még azt sem tudjuk, hogy hová lesznek. S bár majdnem hihetetlennek tűnik, de ügy igaz: a szakemberek túlnyomórészt csak a gyárak önbevallása alapján• alkothatnak képet arról, hogy hol és mennyi káros, szennyező és mérgező anyag keletkezik. Balogh István környezetvédő sorozata már több éves, a szerző-szerkesztőnek mégsem kell tartania attól, hogy kifogy a témákból. Ha a vegyszerezett víz, a rossz levegő, a zaj ellenére is bírja szuflával, egész életeve biztosított a kenyere. Bemutatkozik a bolgár kultúra. Ügyhiszem, szükségtelen a bolgár és a magyar népnek a történelemben gyökerező barátságát, a hasonló sorsot az olvasó emlékezetébe idézni, amikor a Budapesten működő Bolgár Kulturális Központ tevékenységéről készült műsorról esik szó. Ennek az intézménynek a munkatársai ugyanis nemcsak a múlt, hanem az eleven jelen eredményeiből faraghatnak erényt. S meg is teszik, mert ahogy a mozgalmas, tartalmas, minden ízében jól sikerült műsor bizonyította, hogy ez a kis csapat komolyan veszi küldetését, s tevékenyen járul hozzá a két ország, a kát nép baráti kapcsolatainak szorosabbra fonásához. Cs. A. szerelem — Egy, a hagyományait őrző, megújulni kész kisváros főterén Goldonit játszani mindenképpen szép femdat — szól Bregyán Péter, a tragédia Ádámja. — Ez az alkotás a humánumot lopja be a házak közé. Szól azokhoz, akik jót akarnak, szeretik egymást, csak folyton más pályán mozognak, s így eIkerülik egymást. — Amatőr színjátszóként kerültem Miskolcra, immár öt esztendeje — mutatkozik be Matus György, aki Lombardi doktort személyesíti meg. — Először játszom Gol- doni-darabban. élvezem a számtalan fordulatot, vígjátéki lehetőséget. — Csaknem minden előadást végignéztem az évek során Szentendrén — szól Simon György. — Most a másik oldalról drukkolok. Bri- ghella, a fogadós szerepében akad alkalom kellemes pillanatok szerzésére. A kisváros telve várakozással. Plakátok hirdetik a szentendrei Teátrum nyári műsorát. Július 7-én este felgördül a képzeletbeli függöny: kezdődhet az előadás! Erűűsi Katalin Két újabb kötet Mai magyar művészet Űjabb kötetekkel gyarapodott a Képzőművészeti Kiadónak a mai magyar művészetet bemutató sorozata. Ezúttal Bálványos Huba és Kéri Adárn grafikusművészek munkásságáról szólnak az igényes, szép kivitelű könyvek. Bálványos Hubáról Krunák Emese készített ismertetőt. A művész pályafutását bemutató anyagon kívül, tizenhat táblás melléklet egészíti ki a kötetet. Bán András Kéri Ádámról írott művében a fekete-fehér illusztrációkon kívül, színes reprodukciók is helyet kaptak. Az immár 79 kötetet számláló Mai magyar művészet című sorozat napjaink hazai művészetéről tájékoztatja az olvasóközönséget. Célja, hogy minél több embert ismertessen meg élő alkotóművészeinkkel, a mai stílusokkal, irányzatokkal, az egyes művekkel, illetve a művészeti tendenciákkal. A sorozat köteteit művészettörténészek és műkritikusok írják, s a monográfiák nemcsak az érdeklődő, múzeum- és képtárlátogató közönségnek szólnak, hanem a művészetpedagógusok munkáját is segítik. Veszprémi tévétalálkozó Utánlövések V ersenyprogram ősbemutatók, be. mutatkozó stúdiók, viták — Veszprém ezúttal is a megszokott keretek között bonyolította az immár hagyó, mányos tévétalálkozót. A tekintélyes és népes zsűri megnézett huszonkét versenyfilmet — a drámai és a zenés — szórakoztató kategóriában —, melyet az előző évi találkozó óta elkészült és képernyőre került mintegy nyolcvan alkotásból válogattak ki. E filmeket az országos 2. programban ismétlésként bárki újra megtekinthette. Kevesek — talán egy-két ezren — láthatták a hét ősbemutatót. azaz azokat a tévéjátékokat. melyeket majd csak hónapok múlva vetítenek. A jelenlévő televíziósok, kritikusok, más szakemberek megnézhették a Fiatal Művészek Stúdiója három filmjét (ebből egy, a Woody Allen Halál című darabjából készült tévéváltozat, már a képernyőre került), s láthatták a két vidéki stúdió, a pécsi és a szegedi öt. különböző műfajú filmjét is. Az egész találkozónak volt azonban valamiféle feszélyező, kielégítetlenséget keltő tónusa — legalábbis a kritikusok számára. A kérdés ugyanis mindvégig az volt: jó-jó. de mit lehet minderről írni? A versenyprogram filmjeiről ugyanis már bemutatásukkor elmondta ki-ki a véleményét. Ezt újra elmondani fölösleges. Az ősbemutatókról meg nem szabad előre véleményt mondani, mert csak egy igen szűk kör láthatta őket. tehát előre beszélne a kritika valamiről, ami majd csak nagysokára kerül a nagy nyilvánosság elé. Érdemi véleményalkotásról az egyes műveket illetően így hát nemigen beszélhetvén, marad az ösz- szegzés, vagy a tendenciák kitapogatásának kísérlete, azaz: marad (na) az éves termés értékelésének lehetősége. De hát ez sem olyan egyszerű, mert a kiválogatott munkák messze nem a valós képet adják (érthető. ha egy szemlére a java alkotásokat viszik), Akkor viszont nincs mit értékelni, és különben is a televízió műsorfolyama talán nem is tart igényt az efféle megméretésre. És főként: bármit mondana bárki ezzel kapcsolatban, az már éppúgy utánlövés lenne, mint ahogyan tulajdonképpen az egész televíziós kritika nem más, mint a már lement műsorok után küldött üdvlövés vagy kivégző sor- tűz. A tény egyébként közismert. Arról van ugyanis szó, hogy a mi gyakorlatunkban televíziós kritikát írni már csak utólag szokás. Ma este sugározzák az illető műsort; az elképzelhető legoptimálisabb esetben a tévékritikus másnap megírja a véleményét, s harmadnap ez meg is jelenik. Ha napilapról van szó. De még ott is általában csak heti egy bizonyos napon közölnek televíziós kritikát. Tehát mindenképp az történik, hogy olyasmiről olvashat az érdeklődő, amit már napokkal korábban látott, s talán el is felejtett már egy kicsit. Ha meg hetilapokról van szó, akkor az eltolódás még nagyobb. Színi- vagy filmkritika esetében ez az aszinkronitás nem veszélyes; a színdarabot, a filmet még hetekig, hónapokig játsszák, a kritika tehát betöltheti egyik legfontosabb funkcióját: orientálhat, informálhat, megnézésre buzdíthat vagy attól éppenséggel eltanácsolhat. Milyen orientáló, informáló, ízlósnevelő hatása lehet viszont egy olyan kritikának, mely arról a műről (műsorról) szól, amelyet vagy soha többé nem lát senki, vagy csak• hosszú-hosszú idő után ismétlik meg, esetleg éppen igen alkalmatlan időpontban? aradna persze az előzetes kritika, még a sugárzás előtt. De a televíziósok azt tartják, az előzetes sajtóvetítések veszedelmesek, mert a fránya kritikusok ott mirfd. járt összebeszélnek, és megállapodnak, hogy levágják-e a műsort, vagy megkegyelmezzenek neki. (Ami persze nem igaz, mert ha így lenne, akkor sem film-, sem színházi sajtőbemuta- tókat nem lenne szabad tartani), így aztán Inkább nincs (vagy csak igen-igen ritkán van) sajtóelőzetes. Mit tehet a kritika? Csőre tölt és utána lő. Ami — ne legyenek illúzióink — többnyire annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz. Ta. I. M
