Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

mr , MKvreii 1984. JŰLIÜS 24., KEDD A tdborvezelő is megszállottja |0tf is hibát keresnek, ahol nincs Csigaház lepedőből, romantikával Egy hónap után a váci strandon „Pajtások! Hallottatok már az időgépről? Igen? Hát ak­kor holnap meg is láthatjá­tok! A harmincadik évszá­zadból jöttünk hozzátok ezen a masinán. De ahhoz, hogy megláthassátok, akadályokat kell leküzdenetek. Erre holnap kerül sor. Ma már csak azt kérjük tőletek, rajzoljátok le, hogyan képzeltek el minket, sokadik unokáitokat, s a kör­nyezetet, amelyben élünk. ír­jatok egy dalt, amivel holnap beléphettek az időgépbe! A rajzokat a tábor területén el­helyezett titkos ládába dob­hatjátok be. Készítsetek nyolc állomásra szóló menetlevelet a holnapi utazáshoz’’! Nem tévedés, kedves Olva­só, az időgép létezik. Alufó­liából készült, s aki beletekint láthatja a múltat: rajzokon a nehéz köveket görgető ősem­bert, múmiát a szarkofágban, keresztes lovagot, görög har­cost is. Mindezt a Balaton partjától alig 10 percnyire, Boglárlellén, a Gödöllő városi és körzeti úttörőtáborban ... Amíg a táborlakó száz- nyolcvan pajtás, s a huszon­egy nevelő a reggelihez ké­szül, Walter Menyhértné tá­borvezető, a vérségi 2496. Ady Endre úttörőcsapat vezetője tájékoztatja az idevetődő ki1 váncsiskodót: Lényeges a forma — A nyárfák alatti faházak helyén, másfél évtizede még sátrak álltak. A harminc kis épületben egyidejűleg kétszáz pajtást fogadhatnak, idén hét kilenc-kilenc napos turnusban. Ez a csoport a negyedik vál­tásban jött egy hete, a tagjai bagi, vérségi, vácszentlászlói, domonyi és isaszegi úttörők. •— S csupán pihenni jöttek a gyerekek? — Nem, szó sincs erről. Az üdülő- és a szaktábor ötvözé­sére törekszünk. Ezért öt főbb érdeklődési iránynak megfele­lő -*i*i‘'kép2Ő!rííűvészeti, "'sport, tánc, zenei és bábkészítési — programot kínálunk délelőt­tönként. Ugyanebben az idő­ben sajátíthatják el a pajtá­sok a tábori tudnivalókat: a tűzrakás, a sátorverés, a tá­jékozódás, az elsősegélynyúj­tás fogásait. Az alaki gya­korlatot is ekkor tartjuk akárcsak a környéket felfe­dező őrsi portyákat, vagy a táborszépítő társadalmi mun­kát és a háziolimpia verse­nyeit. — A délután a fürdésé, napozásé. Azaz csak volt, amíg jó néhány gyerek vö- rösre-barnára égett, de két napja beborult az ég. Így bőven maradt időnk játékos vetélkedőt, jelmezbált szer­vezni. Ma badacsonyi hajóki­rándulásra indulunk délben, s holnap lesz az „időutazás”, az akadályverseny. A fantáziát, s a gyerekek képességeit, készségeit egyaránt megmoz­gató feladatsort tervezünk, amelyben például a vidám dalok előadására is vállalko­zók juthatnak el az „időgé­pig” s azok, akik jól válogat­ják össze a korunkat jel­lemző tárgyakat, hogy 30. szá­zadi utódaink majd képet alkothassanak a mi jele­nünkről. A tartalom nem mellékes, de a lényeg más: ezúttal a játékos-romantikus forma. Az aszfaltrajzverseny képeit már elmosta az eső, de a verseny emléke — re­méljük — maradandó lesz ... Zsömlére csúszott Takács Melinda Vácszent- lászlón idén fejezte be a nyolcadikat, ősztől már gim­nazista lesz. Nagymúltú tábo- rozónak számít, hiszen szá­mára a mostani már az ötö­dik a sorban. Ami vonzza, az a rengeteg program, a ra­gyogó hangulat, a jó közös­ség, s a versenyszellem elegye — no meg a Balaton. Mái­két sztori is kötődik a nevé­hez. Ö volt az, aki az áram- kimaradás idején fogkrémez- ni induló fiúk egyikét úgy bekente egy tubus fehér pasz­tával, hogy az illető a mele­gítőfelsőjét még otthon is mosni fogja, s ő az is, aki zsömlére csúszott. Hogy mi­ként? Hallgassuk csak: — Vacsora után még éhe­sek voltunk, s elindultunk a konyhába zsömlét csórni. Ép­pen fölmásztam a billenős ab­lakra, amikor jött az őrség, s a többiek ijedtükben elenged­ték az ablakot. Alatta' Volt p szakajtó, éppen a péksüte­ményekre estem. A társaiih kinevettek persze, de amikor a reggelinél azt mondtam ne­kik: lehet, hogy éppen az ő zsömléjük volt alattam, bi­zony otthagyták, inkább éhen maradtak... Tábori rókának számít Bé- nyi László is. Huszonnégy éves. a vácszentlászlói Zöld­mező Tsz lakatosa, de hato­dikos iskolás kora óta, min­den nyáron eljön >de. Kilenc éve, mint ifivezető. A kér­Ä hegyekben és a vízpartén (Folytatás az t. oldalról.) S a Börzsönnyel szemben? Délután három körül nem volt nagy a forgalom vasárnap a 11. számú úton. Csendes tár­saság ülte körül az asztalt a Dobogókő—Esztergom—Bu­dapest elágazásnál, a pihenő­ben. Ebédeltek. Néhány kilo­méterrel lejjebb már sajnál­tuk. hogy mi nem hoztunk magunkkal elemózsiát, számít­va. arra, hogy valamely kelle­mes falusi vendéglőben finom falatokat eszünk. Pilisszent- kereszten elment az étvá­gyunk, amint benéztünk a Falatozó-nak keresztelt korcs­mái hivatal ajtaján. A belső . helyiségben néhány részeg fér­fi támasztotta öklén elnehe­zült fejét, a teraszon össze­vissza álltak az üres asztalok, székek, vendégeket hiába vár­va. Majdnem semben vidám — bortól kissé hangos — fér- ficsapat verte fel a csöndet a ténylegesen is Kocsmá-nalc ne­vezett helyiség udvarán. A tu­risták inkább a hegynek me­nő utcában a cukrászdát vá­lasztották, ahol most sem csa­lódtak: friss, ismerősen finom sütemények és változatos fagylaltízek fogadták a beté­rőt, kulturált körülmények között. S ez utóbbi igen lényeges. Mert valószínűleg találtunk volna valamiféle harapnivalót a fentebb említett helyeken is. De még csak meg se próbáltuk. Nem keltették fel a bizalmun­kat. Ugyanakkor Szentendre és Visagrád között — az egyéb­ként Lepencéig — közlekedő, 9 óra 45-kor induló busz majdnem helyben járásra kényszerült, mert annyi utast vett fel. hogy Szentendre bel­területén a kaptátokat, a ka­nyarokat nehezen vette a Vo­lán 20-as Vállalatának autó­busza. Kis mohóként ugyanis a HÉV két befutó járatának tovább utazni szándékozóit fo­gadta be. Főleg a papszigeti kempingig, azaz a kisoroszi ré­vig utaztak a buszra felka­paszkodók. Most aztán igazán sikerült a Volán 20-as Válla­latának kihasználnia a járatot, mert mint a keringek, úgy zsú­folódtak össze a buszban két HÉV-járat utasai. Így aztán köhögve vette a csuklós az emelkedőket, a Római sánc úton le is fulladt a motor né­hány percre ... Kicsit sokan kapaszkodtunk fel az utastér­be, persze forintért, húszon- egynéhányért személyenként. Attól függően, ki, milyen messzire ment. Aki enni akart Visegrádon, a hajóállomással szemben le­vő étteremben, a Várkertben, annak könnyű dolga vök. Mert amilyen gyorsan hozták az ízletes ebedet. annál nehe­zebben — tanúm három is akad! — lehetett fizetni. Feri­ke, mármint a fizetőpincér a harmadik felszólításra vette igazinak a szándékot, már­mint a fizetésre vonatkozót — mondván: a negyediknél, ha nem jönnek, mindhárman tá­vozunk! — ... Itt enni egysze­rűbb volt, mint fizetni. . Ha akarom, vendégmarasztalás­nak is vehetem mindazt,, ami történt. S hogy nem vettem annak? Minden bizonnyal a humorérzékemmel van baj... désre — mi bírja rá, hogy szabadságát, s kereseténeK egy részét a táborra áldoz­za? — így felei: — Szere­tem a gyerekeket, ők is en­gem. Tudni kell oánni velük. Hogy mi a trükköm? Min­dig mas, a helyzettől függ. De tény, hogy nehány esz­tendeje még egyedül voltam, most tizenöt ifi jött el, s — talán lehetséges —. én fer­tőztem meg okét ezzel a tá­borvonzalommal. Bár... nem lehet az emberek fejébe lát­ni. Még nincs családom, de ha megnősülök, és gyerme­keim lesznek, őket is hozom. El sem tudnám képzelni más­képp a nyaramat. Pedig ugynitt Leltén pihenhetnék a termelőszövetkezet üdülőjé­ben is. Az iméntiek hallatán, nem csodálkozom, amikor kiderül, hogy a táborvezető is meg­szállottja az ilyen nyaralás­nak. ö már idén vezetett egy országos úttörő mezőgazdász szaktábort Gödöllőn, s a sze­zonban még két tábor élére áll: ugyanitt az őrsvezető- és rajtitkárképző turnust ve­zeti majd, s Csillebércen a másodéves zsámbéki tanító­képző főiskolai hallgatók út­törővezetői gyakorlatát irá­nyítja. Immár semmi kétség: ragá­lyos a táborimádat. S hogy a boglárlellei táborban miként terjed, arról tanúskodjanak a bagi hetedikes Veres Szilvia szavai. E&ször táborban — Életemben először jöt­tem táborba és először lát­tam a Balatont. A szüleim elváltak, édesanyám sokat be­tegeskedik. Korábban a nya­rakat Kartalon töltöttem a nénikémnél, néha elmentünk a hatvani strandra. Itt min­den más. Igaz, nem ilyennek képzeltem a Balatont, azst hittem, rengeteg a faház a tóparton, s csak ki kell lép­ni a kapun, be a vízbe. De a parton nagy üdülők vannak, a vízig jó 10 percnyi az út. — Azért nem csalódtam, és riágyon tetszik itt. -Hajón sem ültem még soha, alig várom a mai utat Badacsonyba. Az őrsünkből — Szivárvány a neve —, még ketten jöttek, de új barátságokat is kötöt­tem. Meg előadást tartottam a forgószínpadon arról, ho­gyan kell ellátni a sérülése­ket. És csuda jól sikerült a tegnapi jelmezbál is. A ra­junkban a fiúk kilencen, Csicsóné lányainak öltöztek, mi lányok, pedig csigajel­mezt készítettünk: psszecsa- vart lepedő volt a hátunkon, a csigaház, papírból készült kocsányon lógó szemünk ... — Jövőre? Persze, hogy szeretnék megint eljönni. Mindenképp. v. g. r. Vác városa egyre In- ^ kább kezd hasonlítani ah- ^ hoz az önmagához, ami­lyennek polgárai, lokálpat- ^ riótái mindig is szerették £ volna látni. Olyan tclcpü- £ lésnek, ahol a történelmi ^ múlt és a korszerű jelen ^ harmóniában, szépségben cl ^ együtt, ahol helyben meg- ^ található minden olyan £ szolgáltatás, ami nem csak £ könnyebbé, de kellemeseb- ^ bé teszi az életet, gyönyör- ^ ködteti a szemet, a város- ^ hoz köti az embereket. A teljesség igénye nélkül ugyan, de mégis érdemes fel­sorolni azokat a változáso­kat amelyek nyomán szebb, az itt lakók és a vendégek számára egyre kedvesebb ez a város. Megépült, s végre tartalommal telítődött a mű­velődési központ, itt van a megye legszebb könyvtára, gyönyörű korzó született a Duna-pariton, a város bevá­sárlóutcája. új, mégis a tör­ténelem miliőjébe illő, házakat kap. Áruházak épültek, kor­szerűsítik a főtér történelmi épületeit. Tervezik fotómú­zeum, később új piac, vásár­csarnok és múzeum építését. Van már kertmozi, szemet gyönyörködtető á ligeti tó. S közben gyarapodnak a lakó­telepek, a város kőrútján le­bontják a régi, rossz karban lévő családi házakat, helyükön magas házak épülnek. S a nyár elejétől korszerű strand, ékszerdobozhoz hasonlatos fe­dett uszoda is megnyitotta kapuit / Dicsérendő példa Erről a Duna-parti fürdőről az építkezés idején, majd át­adásakor többször is beszá­moltunk. Az építőkkel együtt próbáltuk elképzelni.,- vajon milyen is lesz elkészülte után. Megemlítettük azt is, hogy — ha nem is ritka kivételként — követendő és dicsérendő pél­daként — rövid idő, mindössze 1 év és 9 hónap alatt ké­szült el, s nagyjából az előre elhatározott költségkereteken belül maradtak a beruházók, a Dunamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Válla­lat és a városi tanács. Szó esett talán arról is, hogy mennyit segített a város, az üzemek, a szocialista brigádok, a lakosság, például a kisipa­rosok. S ha eddig elmulasztottuk volna, éppen ideje közhírré tenni azt is, hogy mennyi lel­kesedéssel és ötletességgel si­került megoldani az építkezés közben felmerült nehézsége­ket. Mindenekelőtt azt, hogy e beruházásínséges időben sem akadt olyan cég, amely gene­rálkivitelezőként vállalta vol­na a feladatot. így a városnak, mindenekelőtt az elsősorban a vízellátással foglalkozó Víz­műveknek kellett vállalnia ezt a szerepet. Megérne egy- cgy történetet, hogyan sikerült minden bürokratikus aka­dályt, korlátozó vámszabályt és COCOM listát megkerülve beszerezni a legkorszerűbb be­rendezéseket, legyőzni irdatlan hosszú vállalási határidőket, megmozgatni az egyébként meglehetősen kényelmes rit­mushoz szokott szakembere­ket. A strand és a fedett uszoda júniusra elkészült, s azóta néhány napot nem számítva folyamatosan fogadja a vendé­geket. De hogy az építők és a város gazdáinak öröme ne legyen felhőtlen, néhány rossz­ízű pletyka igyekszik kisebbí­teni a teljesítményt, mond­ván: igaz, hogy gyorsan elké­szült a létesítmény, de olyan is. Akadozva működnek a gépészeti berendezések, az új medencékben feljött a csem­pe, korlátozzák a fürdőzők mozgását a strand területén. Néhány csempe Farkas Vincének, a DMRVV igazgatóhelyettesének emlí­tettem, szeretném, ha együtt járnánk végig a 3 ezer szemé­lyes fürdőt, s bár kényelmet­len a feladat nem rejtettem suba alá, hogy a mendemon­dákra is szeretnék választ kapni. A séta és a beszélgetés megtörtént, erről számolok most be az olvasóknak. Mindenekelőtt sietek meg­nyugtatni azokat, akik most a hétvégén, vagy bármikor ké­sőbb szeretnék meglátogatni a strandot, nyugodtan tehetik. Minden medencében gyönyö­rű tiszta víz van, nem romo­kat, hanem valóban^ gyönyörű építészeti együttest, kényelmes strand-létesítményeket és — megkockáztatom — páratlan környezetet talál a váci fürdő­ben a vendég. A tervek a MÉLYÉPTERV- et és Péchy Imre építészt di­csérik, s a pletykával ellentét­ben az építőket is. Mindenek­előtt azonban a beruházót és a mai üzemeltetőt, aki erre a korántsem nyereséges vállal­kozásra nem sajnálta a pénzét, nemcsak összességében, de részleteiben is gyönyörűt al­kotott. Nincs olyan luxuslakás, ahol szebbek lennének a bur­kolatok, díszkert, amelyet gon­dosabban tartanának karban. Gyönyörűek a teraszok, s legalábbis számomra páratlan a kilátás. A fedett uszodát pe­dig alighanem az ország bár­melyik városa szívesen tudná a magáénak. S bár laikus va­gyok, azt i.s megkockáztatom, hogy a szokásosnál is keve­Eakony—Eosch rendszerű szalagon készülnek NSZX-mcgrcndelésrc a villanymotorok az Ipa­ri Műszergj árban. Naponta 330 darabot szerelnek össze az asszonyok Barcza Zsolt felvétele sebb azoknak a hibáknak a száma, amely menet közben, az üzemelés során mutatko­zott. Igaz, néhány hete feljött néhány csempe. Ez baj, végez­hettek volna hibátlan munkát is az építők. De mentségükre legyen mondva, hogy október­ben, munka közben váratlanul hűlt le a levegő. S bár gya­nították, hogy ez nem tesz jót a frissen lerakott burkolatnak, a határidő érdekében akkor nem bontották meg a kész munkát. Most azonban vita nélkül és készségesen javítot­ták ki a hibát. Szóvá tehet­nénk, hogy a gyepen néhány helyen megáll a víz. Idényzá­rás után ide is építenek lefo­lyókat, s az apró rendelle­nesség addig se rontja a für­dőzők örömét. További tervek Kevés a hely. így igaz, ami­kor tele a strand, minden négyzetméter foglalt, nincs mód focizásra, más sportokra. De erre is van megoldás. Jö­vőre, ha pénzből még nem futja, vailamdvei később, a Duna-parti sétányon alakíta­nak ki érre alkalmas terüle­tet. Tervezik azt is, hogy a strand, régi épületében a.mos­taninál nagyobb büfét, esetleg szaunát is létesítenek. Kora reggeltől késő estig szelik a vizet az úszók a fedett uszodában. Farkas Vince sze­rint elsősorban az úszásokta­tás, a sport és kondíció meg­őrzését szolgálja ez a létesít­mény. Ez az oka, hogy általá­ban a strand és az uszoda kö­zött nein lehet közlekedni, más a főbejárata is a két für­dőnek. Ügy tapasztalták ugyanis, hogy jó időben ki- berohangálnak a gyerekek, zavarják az úszókat. Ezért tartják zárva az ajtókat. Sze­rintük .ez a mostani megoldás a többség érdekéi szolgál­ja. De hä nein így van, szíve­sen módosítják a fürdő-uszoda rendjét. Megkérték a közön­séget, észrevételeiket, javasla­taikat, kifogásaikat jegyezzék be a vendégkönyvbe. Ezek alapján jövőre, jó néhány do­logban már ebben a szezon­ban is változtatnak a jelenlegi gyakorlaton. így például azon is, hogy a fedett uszodát kora reggel és késő délután csak bérletesek látogathatják. Sokan vannak ugyanis olyanok, akik heten­te, kéthetente egyszer jutná­nak el úszni. Nekik bizony túlságosan drága lenne a bér­let. Az uszoda úszásra, sportolás­ra, a strand pihenésre, fürdő­zésre való. Ez az önmagában nem túlságosan bölcs megál­lapítás csupán arra szeretne emlékeztetni, hogy — mint a váci példa is bizonyítja —. megtanultunk közösen dolgoz­ni, jó ügyekért lelkesedni, de azért akadnak olyanok is, akik az eredményeknek nem tud­nak igazán örülni, s ott is hi­bát karesnek, ahol nincs. Pe­dig ha a kajánkodás helyett valamelyik forró napon je­gyet váltanak az uszodába, sokkal teljesebb lesz az örö­mük. Csillák András irararmcKüo Csaknem 270 tagja van már a Coniporgán rendszerház kö­zös vállalat által üzemeltetett számítógépes információs rendszernek, melynek célja, hogy a szabad kapacitást ke­resőket és felajánlókat egy­másról informálja. Mintegy 90 vállalat, számos szövetke­zet, szövetkezeti szakcsoport, kisiparos, gazdasági munka- közösség, polgárjogi társaság vesz részt az ügyfélszolgálati ■nformációs szervezetben. A Comporgán megalakulása óta eltelt több mint három év so­rán mintegy 1900 kooperációt kezdeményezett, r, a közvetí­tésével létrejött termelési együttműködés éves összérté­ke eléri a 15—20 millió forin­tot. Vilianymaterok exportra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom