Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1381 JCLIUS 14., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Az elmúlt szerda hőse! mindenképpen a pilisi Aranykalász Termelőszövet­kezet kombájnosai váltak. Morvái János, Kakusz József, Kiss Mihály, Jagu- gya István, tiácz István, Nagy Lajos, Bárdi' Miklós. Óriás kombájnjaikon ke­ringtek a végeláthatatlan arany mezőben, a teltszemü, acélos búzában. Az egyik NDK E 5tä-es kombájn hűtővize felforrt, messzire jelzett a műszer bu­gása, hogy azutáD rövid állás múltán elcsendesedjen, s a félelmetes jószág újra falni kezdje a kalászokat. A kombájnoknak itt 721 vagon termést kell levágniuk. Naponta 50—60 vagonnal végeznek. Tizennégyszer huszonnégy óráig szinte megállás nélkül dolgoznak, hogy egyetlen szem gabona se vesszen kár­ba. Az IFA tehergépkocsik pedig szállítják a terményt a pilisi malomba . .. Augusztus 20-án talán épp ebbűi a búzából sütik majd azt a kenyeret, amelyet a megye központi ünnepségén Monoron szegnek meg. Ünnep lesz az a pillanat, mint ahogy minden esztendőben meghatott csend telepszik az összegyűltek koré és boidog az, akinek tiszte elsőként belehasitani a ropogós- sereegős új kenyérbe. A jövő hónap közepén különösen boldogan szegjük meg a foszlós, fehér, életet jelképező első sütésű kenyeret, mert már külö­nösebb jóslás nélkül tudjuk: az idei termés gazdagabb a tavalyinál. — Itt megszorult kissé a szem. Vagy. amikor Dóczi János, a süly- sápi Tápióvölgye főagronómusa erő­síti: Vágni kell! Nem lehet tovább várni — tudom, miért mondja. Később pedig mutatja a szakállas búzát, olyan, mint amilyen a régi magyar fajta volt. Ezt a Gabonaku­tató Ságvári fajtát Szegedről hozták, kísérleteznek... De szép, vaskos, kövér szemű ka­lászok! Azóta már — mert csütör­tökön kezdték aratni — malom őrli lisztté. A gombai határban 230 hektáros tábla szélén állunk. Azt hinné az ember, mindenütt egyforma a búza. Legfeljebb a szakemberek különböz­tetik meg a Martonvásár 1, Marton- vásár 2. Martonvásár 8 vagy 9-es faj­tát, vagy a Barankát. Tévedés. Ha nem is tudom, melyik milyen fajta, azt látom, hogy mind más és más. Ezért érdemes annyi helyen meg­állni, itt és ott is szakítani egy ka­lászt, előhúzni a zsebből a Pereg vagy Kiskun termelőszövetkezetből hozott szemeket, másik kézbe venni a mo- nori Kossuth terményét, hasonlítgat- ni, mutatni a másik gazdának, fi­gyelve a hatást tréfás gonoszkodás­sal ... Mindenki érti e napon is a tréfát. Így amikor Virág István, a sülysápi Tápióvölgye Termelőszövetkezet el­nöke közli a megye első titkárával, milyen termést ígér a gabona, Krasz- nai Lajos alkudni kezd: lesz az több .is,,nem szátíadna.Aiábbádni mások­nál így tréfál koznak egy ideig, ami- koris Virág István megadja magát: hát persze, hogy több lesz hektáron­ként 50 mázsánál. Azt azért egy vi­lágért sem mondaná ki, lesz az 53 mázsa is. Essen és süssön! Mire az írás megjelenik, már min­denütt javában aratnak, az árpa vé­geztével sor kerül a rozsra és búzá­ra. Minden határban kémlelik az eget. Az aratók felfohászkodnak, csak ne essék! Ez esetben a termelőszö­vetkezetek elnökei, a szakemberek kétlelkűek, mert az aratásra kedvez az idő, de a kukoricának és a nap­raforgónak nagyon kellene az eső. Egy megyei szakember szavaira gon­dolok, ő azt mondta: éjjel essen, nappal süssön. Bár igaza lenne! Természetesen a határszemle nem csupán abból állt, hogy gyönyörköd­tünk az érett gabonában, sok infor­mációt is elraktároztunk. Azt pél­dául — számomra ez volt a legfon­tosabb —, jókedvű termelőszövetke­zeti tagokat találtunk. Optimista volt valamennyi tsz-vezető, legyen elnök vagy főagronómus, pártvezetőségi tit­kár. Sipos Dezső, a Kiskun Tsz főagro­nómusa így szólt a felkészülésről: — Múlt héten gépszemlét tartottunk. Kifogástalannak találtuk. Jó a mű­szaki háttér. így ítélte meg a vezető­ség is és a pártszervezet, amely szin­tén beszámoltatta a szakembereket Még egyszer pohtosítottuk a munka­köröket, kinek mi a dolga. Számba- vettük, mi a legösztönzőbb bérezés. Gondoskodtunk a kiesés nélküli szál­lításról. Megszerveztük az aratók megfelelő étkeztetését. Ugyanerről Ujj István elnök és Racsfcó Károly, a gombai termelő- szövetkezet pártvezetőségének titká­ra így beszélt: — Június 23-án el­lenőriztük a felkészülést. Gondunk a távolabbi helyeken dolgozó kom­munisták mozgósítása volt, de min­den rendben ment.... Ezt mondja ifj. Tóth Gábor párt­vezetőségi titkár, a legfiatalabb e tisztségviselők közt, édesapját követ­te posztján a Kiskun Tsz-ben. Jó érzés az is, hogy ahol szükséges, egyik gazdaság kisegíti a másikat, így a Pereg Termelőszövetkezet szá­rítóját igénybe veszik a szomszédok. Van olyan együttműködés is köztük, hogy közösen foglalkoztatnak er­dészt, jogtanácsost, polgárivédelmi felelőst. Másutt a szállításnál kél el a segítés. Talán legtöbb gondot e na­pokban a gabonatárolás okozza. Mert saját erőből elég sok gazdaság gon­doskodott magáról, de nem minde­nütt nyílt erre mód. S hiába, á ga­bonának tűzbiztonságos, megfelelő hely kell. Nem elég csak megtermel­ni a növényt. Csak ami megéri sportmúzeumának létrehozásában. Részük van az óvoda, az iskola épí­tésében, javításában. Gondjuk van az úttörőcsapatok életére. Vagyis együtt élnek a községgel. Amikor Kiss János, a Kiskun Ter­melőszövetkezet elnöke számol be gazdálkodásukról, ezernyi számot jegyzek fel. Az 1978-as esztendő 3 800 000 forintos nyereségük érté­két, majd az 1983-as év 33 millió­ját. Vagy az egy főre jutó nyeresé­get? 1978-ban 3440 forint volt. Ta­valy 27 580 forint. 34 főiskolát, egye­temet végzett szakemberük van, 136 szakmunkásuk... Azt, hogy a többszöri szabályozó­módosítás ellenére is dinamikusad fejlődtek, aszály ellenére is tudtak nyereséggel zárni tavaly. Hogy ru­galmasan gazdálkodnak, készek na­ponta a termékszerkezet-változtatás­ra kisegítő üzemeikben. Csak azt ter­melnek, ami megéri, ha valami gaz­daságtalan, abbahagyják... Ezt mááok is így teszik mostaná­ban. De mi tagadás, panaszuk egy­ként hangzott: jó néhány ipari nagy­üzem nehezen fizet a megrendelt áruért, sokszor két hónapot is vára­koztatják a szövetkezeteket. Nincs rendjén — ők is pénzből élnek. Van azután gondjuk a bankkal is, most kért hitelt a gombai termelőszövet­kezet, s csak akkor kapja meg, ha az első félévi eredményükkel bizonyít­ják hitelképességüket. A Pereg Termelőszövetkezet elnö­ke, Korács Pál a nagyüzem és a ház­táji sikeres integrációját említi. Mus­tár és más termények gazdaságossá­gát. Malacszaporulatukról szól, mely kiváló volit az első félévben. S panaszkodik a kisegítő üzemág miatt a Mechanikád Laboratóriumra, amely nem tudja kielégíteni őket szerződés ellenére megrendeléssel. Puskás Imre, a pilisi Aranykalász Tsz elnöke is emlegeti: nehezedett a kisegítő üzemek helyzete. színe érett! Bezzeg sokat kóstoltunk a meggyből. Magam részéről őszin­tén sajnáltam, amikor tovább kellett menni. Nemcsak a kóstolás miatt, hanem a mindent tudó rázómasina is fogva tartotta a szemlélődőt. Czim- re Lajos, a kertészeti főágazat veze­tője és Kovács Géza csoportvezető mutatta be. S érdekes, ez a gép, amely alaposan megrázza a gyü­mölcsfát, nem teszi tönkre, mint mondják, négy éve figyelik; a ter­més egyre több. Nem tartozott igazán a határszem­léhez, mégsem bántuk meg, hogy Sáfrán József, a dömsödi Dózsa Tsz elnöke elkalauzolt bentiünket a nem régen átadott biogáztelephez. Juhász János elnökhelyettes igazi szakem­bernek képzett ki valamennyiünket. Már tudjuk, hogy háromféle módja van az istállótrágya és más szerves anyag hasznos feldolgozásának. Ter­mészetesen a másik kettő: az ége­téses módszer, valamint a híg trá- lé felhasználása kevésbé jó, mint amit ők alkalmaznak, mikoris a nit­rogén és más nyomelemek megma­radnak. Bebújtunk a feldolgozóba, felmásztunk a magas lépcsőkön a te­lep tetejére. Ma és holnap is Kóstoltam volna Hasonlóan szorgalmasan jegyez a toliam Monoron, a Kossuth Termelő- szövetkezet elnöke, Farkas Sándor szavainál, aki már 12 éve elnöke a gazdaságnak. Mondja, náluk errefelé idén is jóval kevesebb csapadék hul­lott, mint má§utt:'266 milliméter, nem véletlen, hogy a nép Száraz­hegynek nevezte el a környéket. De azért meg kell nézni a földjüket, és öröm tölti el az embert, akár a tisz­ta burgonyatáblákra tekintünk, akár a régi vagy az új szőlőre. Szép színfoltja volt a .határszemlé­nek a dömsödi Dózsa Termelőszövet­kezet gyümölcsösében járni. Sárgult a kajszibarack, de amikor vágyakoz- ,va néztük, azt mondták: még csak a A nap a Tápióvölgye Termelőszö­vetkezetben fejeződött be. Virág Ist­ván elnök és Tóth Istvánná, a párt­vezetőség titkárának tájékoztatásá­val. Számok tömkelegé bizonyította itt is: nyereségcentrikus, a gazdálko­dás, és az egyén is érdekelt abban, minél nyereségesebben működjenek. Ha a repce és a mák aratását is szá­moljuk, 18 nap alatt fejezik be az aratást... Pest megyében mindenütt aratnak ma is, holnap is. Elsők közt a Rákos­mezeje Tsz kezdte. E napokban nincs szebb muzsika a fülnek, mint a kom­bájnok zúgása. Betöltik a határt. Amikorra bebarangoltuk mind a nyolc termelőszövetkezet határát, vé­gighallgattuk a számadást — a nap véres korongja lebukott a Tápióvöl­gye Tsz határában,' Űri mögött. Vörös palástjában hazatérőben még per­cekig gyönyörködhettünk, amint nyugatról keleti irányba, Monor fe­lé haladtunk. Kanyarogtunk a gom­bai, a bényei, a kávai úton. Békés volt a táj. A rozsdás táblák várták a hajnalt, amelyet csütörtök óta min­denütt a Claas Dominátorok, az E 512-esek és más kombájnok vernek fel. A pilisi és a budapesti Ferenc malom pedig őrli a kenyérnek valót. A Ferenc malomban tegnap fogad­ták az első Pest megyei szállítmányt. Ott voltunk. Érkezett a dabasi Fehér Akác teherautója. SÁGI ÁGNES Barcza Zsolt felvételei A napokban azokban a termelő- szövetkezetekben jártunk, amelyek az elmúlt esztendőben sokat szenved­tek az aszálytól: vajon hogyan lá­baltak ki a bajokból? Ráckeve tér­ségében a kiskurdacházi három ter­melőszövetkezetben, a Petőfiben, a Kiskun és a Pereg termelőszövetke­zetekben Megtekintettük a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet határát, a meggyrázó gép száz embert pótló munkáját. A monori Kossuth, a pi­lisi Aranykalász, a gombai Fáy And­rás, a sülysápi Tápióvölgye termelő- szövetkezet aratási felkészülését. Ki mii tud? __________ Sz ászik Károly, a monori városi jofeú nagyközség pártbizottságának első titkára mondotta; még minden­felé emlegetik a megyében a vezetők a márciusi Ki mit tud? értekezletet. Mert így nevezik azóta is azt a szo­rongató, vallató tanácskozást, ame­lyet a megyei pártbizottság hívott egybe. Mindenkinek felelnie kellett: jók és ígéretesek ugyan a gazdasági tervek, de mit tesznek azért a veze­tők, hogy ne csupán az időjáráson múljon az aratás sikere, gazdag le­gyen a betakarítás? Március volt, és izzadtak vala­mennyien. S most izzaszt a nap, rek- kenő a hőség. Ügymond, miden tőlük telhetőt megtettek az aratás jó elő­készítéséért, de a vizsga mégiscsak móSt kézdődik.,.JStétn-tóvjésüé ...tett? Xiróbára az említett szerdán a nyolc termelőszövetkezet vezetőinek „te­herbírását” a határszemle, amelyen Krasznai Lajos, a megyei pártbizott­ság első titkára és Cselényi Dezső, a pártbizottság osztályvezetője is táb­láról táblára járt az aranyló kalászok között. Mert egy futó látogatás más lett volna, de ez munkanap volt a javából. Kérdés kérdést követett, és a válaszok sem mindig maradtak kri­tika nélkül: nem magasak-e indoko­latlanul a termelési költségek?, nem óvatos-e egy-egy gazdaságban a ter­mésbecslés?, nem terveztek-e lehe­tőségeik alatt? kit csapnak be, ha ne­tán mégis alábecsülték kapacitásu­kat? Fontos politikai és gazdasági kérdés az aratás és eredménye. Természetesen nem egyformák a meglátogatott termelőszövetkezetek adottságai sem. Még egyetlen nagy­községen belül sem, mint Kiskun- lacháza. De különösen eltér a föld aranykorona értéke ettől a monori térségben, ahol 17 aranykoronás föl­dön is termelnek gabonát. így hát ahol egy hektáron meglesz a 60 má­zsás termés, éppúgy dicsérendő, mint ahol talán csak 50—52 mázsát nyújt a tábla hektáronként. így érthető az is, amit Krasznai Lajos mondott a gombai határban: augusztus 20-án gratulálunk majd azoknak, akik a legjobban dolgoztak, figyelembe vé­ve a terület adottságát és a tagság helytállását. i)Sc!te a tengert Az elmúlt hetekben szívtam az Alpok friss levegőjét, átkeltem a Pi- reneusokon, s talán nyári szabadsá­gom legnagyobb élménye a granadai hegyek égbenyúló csúcsai voltak. Vagy mégsem: láttam az Atlanti­óceán és a Földközi-tenger ölelkezé­sét. Ügy tértem haza, hogy ennél szebbet már soha nem láthatok. A tenger hullámai, a pálmaligetek, a na­rancsfák csodálatosan szépek, de ve­tekszik velük a végeláthatatlan sár­guló határ. Petőfi Sándor sorai jut­nak eszembe: a róna szeretete, a ringó búza képe. Alacsonyan húz felettünk a nö­vényvédő repülőgép. A napraforgó­táblát vette célba. Pillanatra emel­jük lustán fejünket felé — kinek van kedve moccanni is a tűző napon? Hallgatjuk Vörös Benjámin főagro- nómust. a kiskunlacházi Petőfi Tsz táblájánál. Mutatja; a bal oldali a legjobb, van amelyik rész 65 mázsa búzát ígér. Kezembe veszek én is egy kalászt, mintha érteném a szakmát, morzsolom, kóstolom, ízlelem. Jól­esik. Most már minden táblánál ma­gam is meg tudom fogalmazni: Láttunk rendre sorakozó gépeket, bizonyítván az elnökök szavait, mun­kára készek. Alkatrészproblémával sem küszködnek sehol. Még ékszíj is van! Mindenki mosolyog, kivált, akik emlékeznek, hogy a korábbi években a legtöbb kifakadás az ékszíjhiány miatt volt. Egyetlen termelőszövetkezetben sem mulasztották el megemlíteni a kommunisták helytállását, mennyi segítséget adtak a megelőző munká­ban, s abban, hogy bizakodó, derűs a tagság hangulata. A gazdák számok tömegét zúdítják á látogatókra, meg sem róhatok, ér­te, hiszen a tények önmagukért be­szélnek, s vonja le a számokból min­denki a maga következtetését. Jónás Zoltán, a ráckevei városi jogú nagy­községi pártbizottság első titkára a kiskunlacházi termelőszövetkezetek adatait ismerteti: 8600 hektáron gaz­dálkodnak. Tavaly 787 millió forint volt a termelési értékük... Nyeresé­gük 77 millió forint... Aztán átveszi a szót Fejérdy Győ­ző, aki 1975 óta elnöke a kiskunlac­házi Petőfi Termelőszövetkezetnek, korábban Lőrében dolgozott. Mondja: idén 35 éves lesz a szövetkezet, 1960 decemberében alakult 200 kataszteri holdon. Ma 2153 hektáron gazdál­kodnak, amelyből 1442 hektár a szán­tó. 1028 dolgozó szövetkezete ez. Az 1983-as esztendő figyelmeztető meg­torpanás éve volt, alaposan meg­csappant a nyereségük, mert a gon­dokat, az aszályt nem tudták kivé­deni. Fel kellett mérniük, mit kell saját maguknak tenniük ... Sikerült. Szántójuk, melynek 72 százalékán gabonát termelnek, jól fog fizetni, legelőjük gazdag, kövér. Gyümölcsösük szintén ígéretes... S magam is láttam a roskadozó szil­vafákat, a takarmánynövényeket, a tiszta, gazmentes táblákat, címerét bontó kukoricát, nyugodtan szembe­síteni lehetett a látottakat a szavak­kal. S megnyugtató volt az is. ahogy Fejérdy Győző, de valamennyi el­nök társa a termelésen kívül az em­beri tényezőkről is beszélt. Például arról, hogy segítettek a nagyközség Az első Pest megyei szállítmány a Ferenc malomban A meggyrázógép száz munkás helyett dolgozik Hajnaltól hajnalig zúgnak a kombájnok Mielőtt megszegjük kenyerünket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom