Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
mr « 3MEGYKI 1984. JŰLIUS 14., SZOMBAT A barna-zöld tér A múltat idézi Budapesten a Vörösmarty téren mintegy 100 négyzetméteres területen már látható az a barna alapon zöld mintás díszburkolat, amely várhatóan október végére beborítja a több mint 8 ezer négyzetméteres teret és a hozzá csatlakozó 1200 négyzetméteres Vigadó utcát. Az igényes megjelenés kívánalmainak, s a gazdasági lehetőségeknek megfelelően választották ki a szakemberek azt az NSZK-ból beszerzett műkőgyártó gépsort, amelyen a Viacolor márkanevű burkolóanyagokat készíti a Mélyépítő Vállalat. A berendezésen vörös, barna, grafitszürke, zöld színű, s többféle formájú burkolólap készíthető. A tér korhű közvilágítási berendezéseket kap. Ezt részben a hajdani lámpatestek felújításával, vagy a már nem restaurálhatok helyett új, a régiekkel azonos öntőminták alapján készülő kandeláberekkel kívánják megoldani. A tervek szerint a tér északkeleti részén oroszlános díszkutat állítanak fel, s az Állami Fejlesztési Bank épületének falára falikút kerül. A Vörösmarty- szobrot övező díszkertet is felújítják. A térre a Duna-kor- zóéhoz hasonló padokat és székeket helyeznek el. A díszítő növényzetet pirogránitból és kovácsoltvasból készülő oroszlánfejes virágtárolókba helyezik. Folyamatos lesz az árasőfás Várhatóan jövő tavaszig megoldódik a budajenőiek régi gondja; a község egyetlen élelmiszerboltját bővíteni fogja az Áfész, aragly nyolc ;*pnstelepülés ellátásának javítása érdekében fordult a Szö- Voszhoz. A budajenői üzlet rekonstrukciójára a Szövosz 480 : ezer forintot bocsátott idén rendelkezésükre. Az első ütemben — mint- iegy 150 ezer forintos költséggel — az épület megrongálódott és elavult tetőszerkezetét újítják fel. Az őszi-téli időszakban kerül sor a belső átalakításra; az élelmiszerbolt eladó- és raktárterét bővítik majd. Sor kerül a szomszédos italbolt átalakítására is. Mivel az ÁBC az egyetlen hevásárlóhelye a település lakóinak. oz építkezés időtartama alatt is folyamatos lesz az árusítás. Helyzeti előnyben Nem becsülik, mert ingyen van Megújul a szigetszentmiklósi József Attila lakótelep. A felújítás jócskán ráfér a harmincéves házakra. A tatarozás után szinte vadonatúj lakásokat vehetnek ismét birtokba a tanácsi kezelésű otthonok bérlői. A munka példásan jól halad, mégis sok vihar dúlt a renoválás körül. A felháborodott lakók a párt- és társadalmi ellenőrző szerveknek írt panaszaikkal, feljelentéseikkel vezették le indulataikat, a városi jogú nagyközség költségvetési üzemének munkája ellen több vizsgálat is indult. — Három évvel ezelőtt dőlt pl, hogy a bérlakások állapotának megóvását, javítását célzó kormányprogram részeként föl kell újítanunk a harminc év körüli házakat — mondja Szarvas Tibor, a szigetszentmiklósi építőipari költségvetési üzem főkönyvelője. — Ezekben az épületekben a három évtized alatt nem volt tervszerű felújítás. A víz- és villamosvezetékek egyaránt elöregedtek, akárcsak a csatornahálózat. Tíz helyett négymillió A tervezett tízmillió forintból végül is csak négymillió jutott kapacitásfejlesztésre. így átmeneti lakások nélkül kezdtek hozzá tavalyelőtt az első lakások felújításához. — Rendkívül nehéz volt a lakók kiköltöztetése nélkül dolgozniuk a villanyszerelőknek, burkolóknak, festőknek — veszi át a szót Szilasi László, a költségvetési üzem vezetője. — Kicseréltük az elektromos, illetve vízvezetékeket. A legtöbb helyen új parketta is kellett. Az elöregedett ablakokat a PEVDI korszerű műanyag kereteivel váltottuk föl, bennük a drága, de energiatakarékos kétrétegű üveggel. A házak fürdőszobája, konyhája, annak idején mozaiklap borítással, falikúttal készült — s sok helyen szinte érintetlenül megmaradt — ezek helyett csempét, mosogatót építettek be. A házgyári lakótelepi konyhákhoz hasonlóan, beépített bútort szereltünk be. Létrán másznak a kádba A felújítás során több módszert vettek át a házgyáriaktól. A falakat szinte lehetetlen rendesen vésn.i, ezért kívül helyezték el az elektromos vezetékeket. A vízvezetéket olyan fal mögé rejtették, amely bontás nélkül eltávolítható. A kádakhoz tartólemez került. A mozaikpadlóra pvc-t ragasztottak, a szobák szalagparkettát kaptak. Szarvas Tibor vaskos iratgyűjtőt mutat. Panaszos leveRozsdamentes acélból Az idén mintegy hárommillió forint értékű baromfi- és húsipari feldolgozó gépet gyártanak a Mezőgép Tröszt érdi gyáregységében. A képen Pintér Ferenc lakatos és Németh Péter tanuló a rozsdamentes acélból készülő, úgynevezett lábcsontozót szereli össze. Hancsovszkl János felvétel* lekkel van tele. Volt, aki a legfelsőbb helyen nehezményezte, hogy a felújítás utána a fürdőkádba létrán kell bemásznia, olyan magasra építették. Ilyen és hasonló kifogások záporoztak a hatóságokhoz, intézményeikhez a felújítás megkezdésekor. Érdemes szóbahozni az anyagiakat is. — Mibe került és kerül napjainkban a lakóknak a tatarozás? Abba a kis kellemetlenségbe, amit az átköltözés jelent — válaszol az üzemvezető. — A lakó megbeszélt időpontra összecsomagol, szállítóink konténerbe rakják a holmiját és átviszik a Munkásőr utcai lakótelep egyik házába, ahol harminc szükséglakást alakítottunk ki. A felújítás átlagos ideje 49 nap, ennyit töltenek a bérlők távol az otthonuktól. Ha ezzel egy időben festeni, tapétáztatni akarnak, erre is van mód. Munkásaink felrakják a lakó által vásárolt színes csempét, tapétát, felragasztják a drágább műanyag padlót. Igyekszünk minden lehetséges eszközzel segíteni a ^bérlőt. De egyébként semmit nem kell fizetniük a tatarozásért. Sosem látott festéket A lakók többsége annak tekintette a felújítást, ami. Nagy szerencsének, ajándéknak, lehetőségnek arra, hogy igen csekély saját ráfordítással, szép, kényelmes és értékes otthonhoz jussanak. Néhányan azonban különféle követelésekkel álltak elő és hosszú hiba- lajstromot produkáltak a visz- szaköltözés után. Sokszor hallani valóságos rémtörténeteket az ingatlan- kezelők képviselőitől — egy- egy bérházban tett ellenőrző körút után — eltüzelt parkettáról, eladott konyhabútorról, szennyes fürdőszobáról. Polgár Mihály hasonló történeteket mesélhetne, ám inkább egy vaskos fényképköteget tesz elém. A tatarozás előtt elhagyott lakásokban készültek, ahonnan a bérlők elvittek minden mozdítható — gáztűzhely, mosdó, csaptelep, mosogató —, s az ingatlankezelő tulajdonát képező tárgyat. Az egyik képen jól látható, a gázfőző hűlt helye. Akkurátusán elszállították, ám az évek alatt felgyülemlett szemét ott maradt. Egy másik lakásban színes felvétel adta vissza igazán a látottakat. Itt harminc éve érintetlen, eredeti, gépszürke színében virított az ajtó és valószínűleg nem látott festéket a fal sem a ház felépítése óta. Az éppen visszaköltözésre váró épületben találomra nézünk meg néhány lakást. így felújítva úgy tűnik, .mintha az átellenben levő Munkásőr utcai telepen járna az ember. Csupán a konyhák nagyobbak, az előszobák szélesebbek, a szobák tágasabbak, mint amott. Egyik-másik lakásban maradt a régi parketta, vagy a fürdőszobában a csempe. Elgondolkoztat, hogy itt az kerül hátrányba, aki eddig is vigyázott a környezetére, aki gondozta a parkettát, nem törődött bele, hogy a falakat mozaiklap csúfítja ... Egy lépcsőházzal arrébb megyünk csupán, mégis nehéz elhinni, hogy ugyanolyan lakásokban járunk, mint az imént. A konyhákban rozsdás falikút, a szobákban nyikorgó parketta, vetemedett ablakok. Csupa idős ember lakja a földszinti lakásokat, az építésvezető érkezését mindannyian kérde- zosnoaésre, egyem kereseik eloaüasara használják fed. Ki biztosítani aicarja magát, nogy új paraettát Kap, ki a színes csempéjét télti, az egyik mos asszony oeieegyeziK — nem is tenet mast —, hogy megszüntessek konyhajaoanaszaoaiy- taianol kialaKÍtott íozoíulket. Ismerőseim hasonló építésű és korú nazoan laitnaK. — szövetkezeti lakasoan, a íeiuji- tasnoz jó nenany esztendeje iiozzuKezciteK. Egyszerre nem futotta mindenre, isgyne évűén a konyna ujult meg, a kővetkeződén a lurdoszoua lett ne- nyeimeseDb, szeDD. A szobak- oan a pvc-paoio cseréjét mar két éve megmusítja a csore- peués vagy az eioaáznatatian villanyvezeték-csere. A szarnia viszont mar százötvenezer felé közelít. Pénz és szemlélet A szigetszentmiklósi József Attila lakótelep tanácsi bérlakásaiban élők ingyen kaptak mindezt, mint ahogy annak idejen a lakas sem került sokkal többe. Állami lakás, így nevezik a tanácsi bérleményeket. S — tisztelet a kivételnek —, vannak, akik úgy kezelik otthonukat, mintha nem is ők laknának benne évtizedek óta. A nagyközség hangulatának már nem sokat ártott a felújítás — s ritka szerencse, amely ezt a 120 családot érte —, hiszen mindez eltörpül az ófalu és a lakótelep ellentéte mellett. A kormányprogram igen helyesen a meglevő lakásállomány megmentését szolgálja, ám ezzel helyzeti előnybe hozza a régebbi lakások bérlőit, akkor, amikor egyre erősödő tendencia, hogy mindenki egyenlő mértékben vegye ki a részét a lakáshoz jutás költségeiből.. Ügy tűnik, az anyagi hozzájárulás mértéke és a tulajdonosi szemlélet egyenes arányban állnak egymással. A kérdés: vajon mikor fogjuk jobban megbecsülni, a magunkénak érezni azt, ami ingyen van? Móza Katalin Megosztott gondok Csalódásunk várható volt H át ismét csalódtunk. Minő várakozások, micsoda remények voltak itt egy-két éve. Bevezetik az új üzletlartási formákat, s eljön a mi időnk. A szorgalmas, ügyes kereskedőé s a vásárlóé, aki majd nem szorongva indul az üzletekbe, jaj milyen tortúráknak leszek kitéve megint. Hatékonyabb vállalati gazdálkodás, az érdekeltséget jobban biztosító rendszer, a versenyt szabályozó eszköz: ilyeneket lehetett hallani, olvasni azoktól, akik nem mint közönséges vásárlók kerülnek kapcsolatba naponta a kereskedőkkel, hanem mint a gazdasági folyamatok irányítói, felelősei állnak posztjukon. Arra is gondoltak, hogy az új formákkal nyíltan jelennek meg azok a jövedelmek, amelyek nagyságát korábban közvetett úton voltaképpen csak sejtették. A kezdeti fellendülés mára érezhetően csökkent, állapította meg a gödöllői tanács elnökhelyettese, számot adva a tapasztalatokról a városi párt- végrehajtóbizottságnak. Nem nagy meglepetés, hiszen ez a folyamatok természetes rendje, a fellángolás után következik a lanyhulás. Érdekesebb, mit tehetünk a mérleg egyik és másik serpenyőjébe. Javult az áruellátás, bővült a választék. A hiánycikkek azonban nem szűntek meg. (Az új formáktól ezt nem is lehetett várni, legfeljebb igénytámasztással késztetést a termelőknek, hogy keresett cikkeket gyártsanak, illetve többet készítsenek.) Javult a kiszolgálás színvonala, az igényekhez jobban igazodik a nyitvatartási idő. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy zömében vendéglátó egységek működnek ebben a formában: a fogyasztói érdekvédelem a korábbi, akkor sem kedvező állapotokhoz képest is romlott. És itt következhetnének a példák. Mulatságosak, szomorúak, felháborítóak. Megjegyzendő: ez a fogyasztói érdekvédelem homályos kifejezés. Nem is értjük. Mit akarunk mi? Bemenni a boltba, kiválasztani a megtelelő árut, kifizetni az érte járó ösz- szeget és hazamenni. Ám lehetünk-e gyanútlanok, ha megtudjuk, hogy Gödöllőn negyvennyolc ellenőrzésből negyvenöt esetben fedeztek fel rendellenességet. Hamis mérést, árdrágítást, szavatossági időn túl eladott portékát, áru- kapcsolást. Ezek a minket érintő hibák. Tapasztalnak persze egyéb szabálytalanságot is. Kilenc óra előtt mérnek szeszes italt, akadályozzák az ellenőrök munkáját. Ne essünk az általánosítás és az egyoldalúság hibájába. Nincs arról szó, hogy csak az új formában működő üzletekben találnak szabálysértést az ellenőrök. Másutt is. Vigasznak kevés, arra viszont jó, hogy belássuk, nincsenek, vagy legalábbis pillanatnyilag nincsenek olyan módszerek, amelyek mindent egy csapásra megoldanak. Tökéletesen szolgálják a vásárlót, a vállalatot és az üzletvezetőt. Meg kell elégednünk a tökéletlennel, s azt folyamatosan javítani, hogy minél kisebbek legyenek a fogyatékosságai. Valószínű ugyanis, hogy az újabban ismét előtérbe került állami ellenőrzés nem eszményi megoldás. S zóval ismét csalódtunk, de bennünk a hiba, hiszen megtanulhattuk volna már, hogy megváltó, mindent egyszer és mindenkorra megoldó módszereink nincsenek. Amíg ezt sem látjuk be, ismételten pórul fogunk járni. Helyesebb volna abból kiindulni, hogy ha valamit kitalálunk, ne tapsoljunk túl sokáig, hanem azonnal lássunk hozzá a javításához, tökéletesítéséhez, abban a tudatban, hogy tökéletes aligha lesz. Kör Pál „...hogy ez unokáim felnőjenek” Muszájból öregbítette magát „Milyen? Hát rendes. Rendes... szorgalmas, megfogja a munka végét”. „Én voltam a lapozó, ö meg rakta csomóba a lapokat. Nem sokáig dolgoztunk párban, később engem a számológéphez helyeztek, őt meg kiemelték. Csoportvezető lett.” „Nagyon is vígkedélyű asszony, jó hangulatot, s ami a lényeg: közösséget teremtett maga körül”. „Hirtelen természetű. Hogy értem? Megesik, hogy emeltebb hangot üt meg, ha valaki hibáz, igaz, hogy ő maga is megbánja... Nem könnyű ma vezetőnek lenni! A fiatalok nem akarnak tovább bennmaradni. mi idősebbek nem szólunk, de azért csak mennénk haza. Akad. aki valamiért megsértődött rá — kettejük dolga —, de többen vagyunk, akik szeretjük. Amikor szabadságon volt, a bálázó fiúk is keresték, várták vissza. Pedig velük sokszor van baj!” — A régiek azóta nyugdíjba mentek, sajnos többen már a temetőben nyugszanak. Akik utánam jöttek, azok közül is csak három régi mun Ica társam maradt itt. Füllenteni kellett Kati néni, azaz Drlicsek Ádámné a Szentendrei Papírgyárban, immár harmincnégy éve dolgozik a papírteremben. Kislányként, egy kis füllentéssel került az ívek közé; egy esztendővel öregbítette magát, mert 15 évesen nem vették volna föl. Nehezen szerzett kenyeret jobban megbecsüli az ember, mint amit elé hajítanak! Annak idején nagy szó volt, hogy az üzembe került, megszerette, megszokta, meg- kínlódta a helyét, s nem állt tovább. — Mint válogatónő kezdtem, 17 év után lettem csoportvezető. Az ötvenes években még vaslapokra tettük le a papírokat, kézzel számoltuk le a 250-300 ívet, s kézzel húztuk a helyére, azaz a csomagba. A targoncát 1960-ban vezették be, de még sokáig kellett várnunk a számológépre. A gép, nekem, aki állandóan összevágtam a tenyerem, az ujjam az éles kartonokkal, egy csoda. Óránként 250-300 csomagot számol ki, s mindegyikbe ugyanennyi ívet helyez. Igyekeztem helytállni Norma. A fatartalmú papírból például óránként 320 kilogrammot kell a papírteremben dolgozó asszonyoknak „kiszerelniük”; azaz emelni, számolni, elkészíteni a csomagokat. Nyomópapírból óránként 240 kilogrammot mozgatnak meg, többször is, hogy teljesítsék a normát. — Én szeretem a papírt. Ha kevesen vagyunk, magam is beállók válogatni. Jó érezni a papírt. Beszélgettem egyszer egy sportolóval. Nem élsportolóval, csak olyan röplabdással, akiről a környezete tudta, menynyire szerette a bőrt. ö mesélte, hogy amikor váratlanul ágynak dőlt. nem tudott mit kezdeni a kezével. Hiányzott a tenyerének, az ujjai hegyének a jól megütött labda után szétáradó édes zsibbadás, Kati néni valahogy így van a papírral. Bár a tenyerét még ma is bevágja néha — s mutatja a jellegzetes apró vonalká- kat —, mégse tudna, mondjuk kesztyűben dolgozni. Elvesztené tőle valaminek az ízét. zárná tát. — A fiatalok kíváncsiságból jönnek ide. Volt, aki háromszőr elment, de negyedszer is visszajött. A gyakorlottabb dolgozók havonta négy és fél ezer forintot keresnek meg. Az órabérükre minden tonna utón 6 forint 50 fillér prémium. Ebből is összejön 500 forint. — Nyolc osztályt végeztem, meg egy vezetőképző tan folyamot, amikor négy-öt éve elment a művezetőnk. Én voltam a helyettese, és bizony csak néhány hónapja, hogy új művezetőt kaptunk. A volt művezetőnk váratlanul lépett ki. tudom, a feletteseimnek nem sok választásuk volt, ezért bíztak meg, ha csak ideiglenesen is, az üzem vezetésével. Bennem mégis vihart kavart, nagyon igyekeztem helytállni. Nem is volt semmi baj. Mintha összebeszélnének Kati néni. meglepően fiatalos, többnyire jókedvű, kiegyensúlyozott. — Két kislányom van, az egyik vegyésztechnikus, a másik női szabó. Meg négy kis- unokám. Áldott jó gyerekek. A vőim is szeretnek. Hol az egyik, hol a másik gyermek van velünk, mintha összebeszélnének. sohase vagyunk egyedül Terveim? Szeretném egészségben megérni, hogy felnőjenek az unokáim ... Eller Erzsébet
