Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

Kamilla bálába présévé ...... ■............ Vr rt tp* jftrj rnrnm I ^»í».¥S>;ví:<?w Betakarították a kamillavirágot a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezetben. Amit nagy tételben értékesítenek, azt egy arra alkalmas géppel préselik, bálázzák. Képünkön: Ha­raszti József a bálázógépet tölti kamillával. Mancsovszki János felvétele Készülődés az ünnepre ArfctZon szemek Elérkezett a látogatási idő. Megindult a szeret­teikért aggódók tömege. A betegek az \ ablakokból ke­resik az ismerős arcokat. Megpillantásuk megköny- nyebbülés azoknak, akik rá­találnak ismerőseikre. Saj­nos, vannak olyanok is, akikhez nem jött senki. Nyílik az ajtó. Várako­zó szempár figyeli a belé­pőket. Na végre itt .van­nak, gondolja, de csalód­nia kell. A látogatók más­hoz érkeztek. Múlik az idő, a kisfiúban nő a feszült­ség. Észrevenni a szeme sarkában növekvő könny­cseppet. Nem tud egy helyben maradni. Kimegy, bejön, ismét kimegy. Fél­rehúzódik egy sarokba, de ott sem jó. Visszamegy a szobába. Körülnéz. Látja az önfeledt beszélgetőket. Neki nincs kihez szólnia. A nővérszobában hár­man is ültek, de senki nem vette észre, ennek a gyereknek kell egy kis nyugtatás, vigasztalás. Jön majd a te anyukád is. Egyedül nevel benneteket, biztos a kistestvérkéd miatt nem tudott most jön­ni, nem volt kire hagynia. E pár mondat nem igényel túlzott fáradságot, csak egy kis figyelmességet. A felnőttek még úgy- ahogy túl tudják tenni ma­gukat az érzelmi csalódá­sokon, de a gyerekek lel­kivilága törékeny és érzé­keny. Náluk a csalódás mély nyomokat hagy. Na­gyon rossz, ha már ilyes­mire is föl kell hívni az emberek figyelmét. Azt hittem, ez természetes. Szerencsére mindig akad­nak olyanok, akik a leg­megfelelőbb pillanatban nyújtanak segítséget. A gyerekek között lévő idő­sebb szobatárs is felfigyelt a csordogáló könnycseppes kis betegre. Csokoládé, üdí­tő, játék, s egy pár kedves vigasztaló szó megszüntet­te a könnyeket. Cs. M. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A Horus archívum kiállítá­sa, megtekinthető 15—19 óráig. Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Bessendorfer Ferenc szíj­gyártó mester, népi iparmű­vész kiállítása, megtekinthető 9—16 óráig. Ülést tartott a Hazafias Népfront városi bizottságának az elnöksége. Németh Sándor HNF-elnök megnyitója után Földi Sándor titkár vette át a szót, s javaslatot tett a megfogyatkozott létszámú el­nökség kiegészítésére. A je­lenlévők beválasztották a tes­tületbe dr. Györkös István mezőgazdasági mérnököt, az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutatóközpont mun­katársát. ö lesz az összekötő a népfront és a népi ellenőr­zési bizottság között. Ezek után beszámoló hang­zott el az előző elnökségi ülés óta végzett munkáról. Érdekes eseménye volt az időszaknak a tanács által az V. népfrontkörzetben összehí­vott értekezlet, melyen az ott ténykedő társadalmi ak­tivisták vettek részt. A meg­beszélés központi témája az a munka volt, melyet ezen a héten idegenek, a környezet- védelmi építőtábor tagjai kezdtek gl a körzetben. A táborozok nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a városközpont végleges ren­dezésének^ magyarán megszé­pítésének elősegítésére. A mintegy nyolcvan középisko­lás diák, négy héten át, a következő munkákat végzi. A Szabadság téri sportpályá­tól a Táncsics Mihály útig felszedik, kupacolják és el­szállítják a gazt és szemetet, durva tükört készítenek az egész parkosítandó területen. Ezt követően termőföldet te­rítenek, magágyakat készíte­nek. Tisztítják a Rákos-patak medrét a Lumnitzer úttól az Ady Endre sétányig. Ha a szökőkút és az összes alépítményi munkák készen lesznek, akkor a dísztér épí­tésén is részt vesznek. Rend­be teszik a volt .testőrlakta­nya előtti térséget. Tisztítják az Alsó-park cserjés, elvadult részeit a művelődési központ mögött és a zeneiskola mel­lett. A körzeti tanácskozáson is elhangzott: furcsa lenne. ha az ott lakók az ablakból néz­nék, mint csinosodik házuk előtt a terület. Szükség van a helybeliek önkéntes mun­kájára is az idegenek segítő­készsége mellett. A Városgaz­dálkodási Vállalat gondosko­dik a munkaeszközökről. Az elnökségi ülés foglalko­zott az alkotmánynapi ün­nepség előkészítésével is. Ez­úttal augusztus 17-én tartják a megemlékezést, s ezt külö­nösen az indokolja, hogy az építők erre a napra vállalták a Dózsa György út átadását! A. nemzetiszín szalagot a pártbizottság épülete és a Gödöllő Étterem között húz­zák ki, s elvágását ünnepi nagygyűlés előzi meg. A városi népfrontbizottság felkérése több tömegszerVe- zet küldött javaslatot arra, hogy kik kapjanak érdemes és kiváló társadalmi munkás kitüntetést, összesen tizenhá­rom városlakó munkáját is­merheti el a HNF ezekkel a medáliákkal, s természetes, hogy ennél jóval több ember­re érkezett javaslat. A jutal- mazottak személyéről végül hosszas vita után döntöttek az elnökségi ülésen. A megbeszélésen elfogadták az 1985. évi általános válasz­tások előkészítésének idei fel­adattervét. A garasok igazsága Szívesen fogadták az idegent (Jaj, csak meg ne tudják az illetékesek!) — Talán 1968-ban történ­hetett. Gyökre Béláné kultúr- ház-igazgatóval együtt kiállí­tást rendeztünk zsámboki ru­hákból, tárgyakból az iskola tornatermében. A megnyitót követő éjszaka nem tudtam aludni. Sokan is mondták, jó lenne, ha ez a gyűjtemény nem szóródna szét. Akkor már nekem is sok-sok kin­csem volt. A férjemnek pedig azt súgtam reggel: múzeu­mot szeretnék csinálni! — Így emlékezik a kezde­tekre Lapu Istvánná, a zsám­boki múzeumalapító. És tör­ténetét bizonyára sok erre járónak, jókedvvel betérőnek is elmeséli, nemcsak a hírlap­írónak. Voltak fordulói az idevezető útnak, míg mai, vég­leges helyére kerülhetett a gyűjtemény, a helyi tanács és a műemlékfelügyelőség segít­sége révén. Egykor ez a templom mel­letti ház volt a leggazdagabb porta Zsámbokon. Mára el­maradt az élmezőnytől, ha csupán azt számoljuk, melyik otthon került többe. Ám ha az itt őrzött, becsült múlt ér­tékeit igyekszünk összegezni, ráébredünk, pótolhatatlan öröksége ez a helybeli kö­zösségnek. Még akkor is, ha nemcsak itt találkozunk pél­dául a népviselettel, ha az utcákon járó-kelő asszonyo­Legnagyobb gondunk, hogy minálunk üdülhetnek a leg­olcsóbban a külföldiek. Ezt a mondatot a minap hallot­tam a televízióban, s egy da­rabig biztosan nem felejtem el. Megnyugtatásul közlöm: nem hazai idegenforgalmi szakember nyilatkozott így. De a világjelenség: a vendég- szerető kifejezés egyre in­kább csak a turistáknak szánt kiadványok oldalaira szorul. Engem elkeserít, ha nem mást, mint üzletet látnak bennem, a kíváncsi idegen­ben. Nem is szívesen utazom oda, ahol olyanokat monda­nak, mint abban a bizonyos riportban. Akad még elég hely a világon és hazánkban is, ahol nem pénzéért fogadják az ismeretlent. Itt van például Zsámbok. Az odavetődő érdeklődését elsősorban a falumúzeum keltheti fel. És ha benyit a parasztportára, nem azzal fo­gadják: öt forint a belépő­jegy. Sőt, az is előfordul, hogy a végén aztán fizetés nélkül távozik a látogató. Lapu Istvánné, a zsámboki múzeumalapító * A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1984. JÚLIUS 11., SZERDA Péceli Ve^esipei Szövetkezet ^ Munka a harmadik negyedre Javarészt exportra termelnek Abban az időben jártam elő­ször a péceli Vegyesipari Szö­vetkezetben — úgy öt-hat éve talán —, amikor már sokan megérezték, munkahelyi és közgyűléseken hangoztatták: egyre nehezedő körülmények között kell dolgozni. Akkor volt, aki elhitte, átérezte ezt, de sokan nem vették komo­lyan a figyelmeztetéssel is fel­érő jóslatot. A pécelieknél ezt az utóbbit egyáltalán nem lát­tam. inkább azt tapasztaltam: cseppet sincsenek megijedve. Sőt, vállalkozó kedvüket fo­kozhatta az előre mondott őszinte szó. Várakozáson felül Mi sem igazolhatja ezt jobban, mint az, hogy évi tel­jesítményüket tekintve a me­gyei számadások alkalmával a legjobbak között emlegették őket, majd az elmúlt két év­ben már nemcsak súrolták a lécet, hanem meg is feleltek a kiváló szövetkezeti szintnek. Ezért is érdekes volt rákér­dezni most. a félévi gyors­mérlegkészítés napjaiban, ho­gyan sikeredett • a legutóbbi időszak. — Nem panaszkodhatunk, de elbizakodottságra sincs okunk Nemrég beszámoltunk arról, hogy a városi tanács végre­hajtó bizottsága a gyermek­élelmezésről tárgyalt. A testü­let akkor feladatul szabta a művelődési osztálynak, hogy vizsgálja meg, mit lehetne ten­A fészerben a mezei gazdálko­dás eszközeit őrzik A szerző felvételei kon szinte mindennaposak a szép régi ruhák! Mielőtt a néhai Szalai Ist­ván házába léptünk, Margit néni megmutatta a különálló kiskonyhát. Ilyen csak a mó­dos gazdáknál volt, talán há­rom-négy a faluban. A kony­ha alatt hosszú mély pince sötétlik, emlékezetes, de szá­munkra ismeretlen koccintá­sok kellemes, hűs levegőjű színhelye. Egyedül ennek a földbe vájt pincének is nagy kultúrtörténeti értéke lehet. A családi házat viszont a középparaszti világ. tárgyai jellemzik. Lapu Istvánné sze­rint, ők többet áldoztak az otthon csinosítására, mint a leggazdagabbak, akik inkább földet vettek több pénzükön. Hát ennyit a garasok igaz­ságáról. Balázs Gusztáv — mondja Csermely Gábor, a szövetkezet elnöke. — A tava­lyi hetvenötmillió forintos ár­bevétel után feszített tervet vállaltunk. Úgy gondoltuk: a 82 millió forintos bevétel — benne a 25 millió forintos szo­cialista exporttal — elérhető, reális. Tulajdonképpen még nincs is veszélyben egyik sem, de a félév tanulsága mutatko­zik. Van olyan üzemünk, amely várakozáson felüli si­kereket ért el, a másik termé­kei iránt pedig gyengült a ke­reslet, s így ez utóbbinál egye­lőre csak a harmadik negyed­év végéig biztos a rendelés. — Számszerűen mégis ki­mondható már, hogyan teljesí­tették az első félévet? — Ez tényleg csak gyors­mérleg — válaszolja Váró Andrásné főkönyvelő. — Hat hónap alatt negyyenhárom- millió forint árbevételünk volt, vagyis a félévre terve­zett bevételt csaknem öt szá­zalékkal sikerült túlteljesíte­ni. Ezen belül az export most húsz százalékkal több. Szakcsoport — Hol vannak gondjaik? — A néhány éve épített és berendezett üzemünkben ház­ni annak javításáért, számot­tevő beruházás nélkül. A leg­utóbbi ülésen az ennek nyo­mán született elképzelésekről tájékoztatták a bizottságot. A legnehezebb körülmények között lévő moziiskolai kony­hát meg lehetne szüntetni, úgy, hogy a Stromfeld sétányon és a Kazinczy utcai óvodában lé­vő konyhákat ismételten üzembe állítanák. A moziisko­lában azonban ebédlő is van. ahol több mint kétszáz gyerek étkezik naponta. Erre is kínál­kozik megoldás. Megszüntetnék a Dózsa György úti bölcsődét, amely különben sem felel meg a kö­vetelményeknek, az ott kiala­kítható étkezőben száz-száz- húsz gyerek ebédelhetne. A fennmaradó száznak az új ki­egészítő iskolában jutna hely. Ide az Erkel iskolából szállí­tanák az ételt. Ha mindez megvalósulna, a következő év szeptemberéig a jelenleg központi konyhaként működő moziiskolai egység he­lyiségeit megkaphatná a hely- történeti gyűjtemény, s így tel­jessé válna az intézmény. Fel­újításra az elektromos vezeté­kek szorulnak. Ez a munka fo­lyamatban van. Az átállási, át­alakítási költség várhatóan négyszázezer forintba kerülne. Nincsenek rózsás helyzetben a Mátyás király úti és a Kari­kás iskolában ebédlő gyerekek sem. Tantermekben, iskolapa­dokon esznek. Az előbbi he­lyen az udvaron lévő garázs elbontásával alakíthatnának ki egy hatszor tíz méteres ebéd­lőt. Bontott anyagból, társadal­mi segítséggel készülhetne. A Karikás iskolát, mint ismere­tes, hat tanteremmel bővítik. Addig is jó volna megoldást találni. Az illetékesek a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalatot keresték meg, hogy an­nak munkásszállásán étkez­hessenek a tanulók, a vállalat megértőnek bizonyult. A tan­év kezdetéig részletesen kidol­gozzák, milyen csoportokban fogadhatják a gyerekeket. tartási és xmás kisgépekhez, eszközökhöz, mérőműszerek­hez készítünk tekercseket. Ezek iránt sajnos egyelőre ki­sebb volt a kereslet, így az üzem teljesítménye csak meg­közelítette a tavalyi árbevé­telt. Hangsúlyozom: erről mi nem tehetünk. Ennek ellenére a harmadik negyedévre van munkánk, s mindent elköve­tünk, hogy legyen később is. Kedvezőbb a kép koioritüze- münkkel kapcsolatban, amely­ben valóban színes holmik: divattáskák, címkék, szabad­időcikkek készülnek, s ahol még egy szakcsoport is ala­kult, amelynek legfontosabb terméke a tapétacsík. Az üzem javarészt exportra ter­mel, féléves tervét tíz száza­lékkal teljesítette túl. A péceli Vegyesipari Szövet­kezetben, s persze másutt is lesz még alkalom rá, hogy a második félévben javítsanak a mérlegen, amin természete­sen nemcsak a mennyiség, ha­nem a minőség javítása is ér­tendő. Ez utóbbival nincs kü­lönösebb gondjuk: ami elké­szül üzemeikben, azt nem éri kifogás. Annál inkább szük­ség van rá, hiszen részt vesz­nek a szolgáltatásokból is. Hozzájárulva a fehér foltok felszámolásához, még sok..,jó ötlet megvalósítása várhat rá­juk ezután is. A nagyközség vasúton túli részében erre nekik is, mások­nak is lehetőség adódik. Ök most, éppen az elmúlt napok­ban nyitották meg a Baross utcában férfifodrász- és cipő­javító műhelyüket, mintegy kilencszázezer forintot költöt­tek a szolgáltatás javítására. Az átalányelszámolásos üzle­teik — a főként kárpitosmun­kát végző asztalosüzem, a fa- mintakészítő és a lakásfestő- mázoló részleg — bevétele a félév -alatt mintegy hat és fél millió forint volt. Igényes javítás — Mire képesek itt, az új cipőjavítóban? — Vállaljuk a sürgős javí­tásokat. a kisebb munkák ter­mészetesen megvárhatok — mondja Gyenes Sándor, az új műhely vezetője, aki feleségé­vel és András öccsével hár­masban vállalja a munkákat. — Előbb a férjem jött haza dolgozni, de ez még 1965-ben volt, aztán én is követtem — mondja Gyenesné. — Volt. s van elég dolgunk, az anyago­kat is mi szerezzük be. Így le­hetséges, hogy a kisebb, de munkaigényes javításokat há­rom-négy napra, a cipőtalpa- lást egy hétre vállaljuk el. — Munkából nincs hiány — mondja még elköszönéskor az öos, Gyenes András. — Két éve még sokan drágállták a javítás költségeit, ma meg, úgy "tűnik, a javíttatás kifize­tődőbb, hiszen a lábbelik is drágultak. — Készítettek-e teljeben új cipőt mostanában? — kérde­zem újra a műhelyvezetőt. — Nem. A felsőrész alá tel­jes talprészt igen, de újat, azt tényleg nem. F. I. Mozi Hugó, a víziló. Színes ma­gyar—amerikai rajzfilm. Csak 4 órakor. Volt egyszer egy vadnyugat. Kétrészes amerikai—olasz ka­landfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Csak 6 órakor. ISSN 0133—1957 (GödöHöl Hí-lap) Gyermekétkeztetés Kellemesebb környezetben Megszüntethetik a moziiskolai konyhát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom