Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. JÜNIUS 9., SZOMBAT 3 A megyei képviselőcsoport ülésén Parlamenti előkészületek A Pest megyei Tanács szék­házában, Budapesten tartotta ülését tegnap az országgyűlé­si képviselők Pest megyei cso­portja. S. Hegedűi Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának, a csoport elnökének vezetésével. Az ülé­sen jelen volt Cselényi Dezső, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezetője is. Elsőként dr. Cselőtei László (Pest m. 2. vk.) tájékoztatta a képviselőket mindarról, ami az országgyűlés nyári üléssza­kának előkészületeivel kapcso­latban mindenki számára fon­tos lehet. Érintette az ülésszak várható napirendjeit, az 1983. évi költségvetésre, illetve a külkereskedelmi törvény vég­rehajtására vonatkozó legje­lentősebb motívumokat, kérve a jelenlevőket, ki-ki adja hoz­zá mindazt, amit választóke­rületében tapasztalt. A felszólalók — Győré Sán­dor abonyi, dr. Fodor István dabasi, dr. Varga János mono- ri, Antal Imre érdi, Bata Já­nos gyömrői, S. Hegedűs Lász­ló pomázi képviselők — első­sorban a megye tavalyi költ­ségvetésével, illetve a termelő vállalatok, gazdaságok és a külkereskedelmi vállalatok vi­szonyáról beszéltek. A fölme­rült kérdésekre dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke (Pest m. 26. vk.) válaszolt. Munkásőröknsk Csapatzászló A munkásőr-paranesnokok politikai nevelésében, szakmai felkészítésében elért kiemel­kedő eredményei elismerő' séül Borbély Sándor, a mun­kásőrség országos parancsno­ka csapatzászlót adományozott a munkásőr parancsnoki isko­lának. A pénteki csapatzászló avató ünnepségen Gáti József, az országos parancsnok he­lyettese adta át a csapatzászlót Nagy Sándor iskolaparancs­noknak. A lobogóra szalagot kötöttek a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémia, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a BM Rendőrtiszti Főiskola és a BM Forradalmi Rendőri Ezred képviselői. Kivételesen vidám az elválás pillanata. Búcsúztatják az ltthonmaradottak a békevonat utasait. Tiszta, emberi célok Kovács Istvánná. orszícgyfllésl képviseld litravalóul virágot kap a vecsési úttörőktől. Ur. Mondok Pál, a Pest megyei ránács elnfíke, az Országos Beke- tanács ale’nSke a békét fenyegeti veszély elleni küzdelemre szólítja fel a nagygyűlés résztvevőit. Nem hiányzik a társaság, ha van mit olvasni. Vidám pillanatok tanúja le­hetett csütörtökön a szürke hétköznapok sietős tömegjéhez szokott, öreg Nyugati pálya­udvar. Még a bánatos eső elől bemenekült járókelőket is magával ragadta a Duna­keszi Vasutas Fúvószenekar friss—muzsikája, amellyel** <t- Ceglédre induló békevonat utasait búcsúztatták. Lobogó zászlók, énekszó fogadta a béke- és barátsági hónap utol­só rendezvényének résztve­vőit Vecsésen, s a célállomá­son, Cegléden. S mintha még az időjárás is kedvezni akart volna a tiszta, emberi célok, a világbéke ügye mellett de­monstráló fővárosi és Pest megyei utasoknak: mire be­gördült a szerelvény a ceglédi állomásra, a látóhatár szélére húzódtak a sötét fellegek, s szikrázó derűvel öntötte el a napfény a várost. ★ — Ha háború lenne, nem játszhatnánk többet, nem lenne ennivaló és nyomorban kéne élnünk — foglalja össze a világot fenyegető veszélyről elképzeléseit Blaskó Marika. Tízéves élete során szerzett irodalmi és filmélményei, a környezetében élő felnőttek aggodalma nem maradt hatás­talan. A kék gyermekszemek­ben bizonytalanság az isme­retlen borzalmak hallatán. Űtitársai —’ valamennyien a csömöri általános iskolából jöttek —, már pontosabb in­formációk, érettebb megfon­tolás után jelentkeztek az utazásra, a békevonaton. — Nekünk még csak most kezdődik az életünk, s csak békében valósíthatjuk meg terveinket — mondja Szvir- zsovits Ági. — Az biztos, hogy a mi akaratunk csak egy csepp a tengerben, de hátha nem hiábavaló. —• Jó lenne, ha a világ ösz- szes békemozgalma egyesülne, kapcsolatot teremtene egy­mással, akkor már biztosan nem lehetne keresztüllépni a népek akaratán! — tervezget csillogó szemmel barátnője, Éva. — Sajnos, már a telje­sen békés sportban is hat a politika. Azt tanultuk, az ókor­ban az olimpiai játékok idejé­re felfüggesztették a háború­kat. Most pedig ... ★ „Célunk tiszta, mint a csil­lag / kedvesebb hazát!”... A dél-amerikai felszabadító moz­galmak dalai hangzanak egy zsúfolt vasúti fülkéből. Hol magyarul, hol spanyolul éne­kelnek a. fiatalok, kézről kéz­re jár a sokszorosított szö­veg. Fiatal házaspár vezeti a szólamot. A szőke fiú kezé­ben gitár, a lány tiszta hang­ja irányítja a többieket. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár Zalka Máté KlSZ-alapszerve- zetánek állásfoglalása sem kétséges. ★ Tarka tömeg tapsol a nagy­gyűlés szónokának,- dr. Mon­tiak Pálnak befejező, összefo­gásra biztató szavaihoz. A délutáni fórumon még figyelő arcok mosolyra húzódnak a búcsúzáskor. Hosszan integet­nek a ceglédiek a lassan in­duló szerelvény utasainak. Le­het, hogy többet nem talál­koznak friss, néhány órás bu­dapesti ismerőseikkel. De mindig tudni fognak egymás létéről, arról, hogy számít­hatnak egymás támogatására a béke ügyéért folytatott harcban, akár Cegléden, akár Budapesten, akár az ország bármelyik más településén kell is helytállniuk meggyőző­désükért. Mr. A. ­írót, a nagy átszervezés után Nyokszáz ember kereste helyét Hafározofl lépésváltás, közös akarattal Beszélnek róla, hogy a fóti Vörösmarty Tsz-ben nagyará­nyú létszámcsökkentésre ke­rült sor, s ugyanakkor a gaz­dasági társaságokat is felszá­molták. Alapítottak viszont egy leányvállalatot, a Fótép- kert. Az év első felében a nagy átszervezés során nyolcszáz ember „mozgott”, kereste a he­lyét. Szép számmal akadtak olyanok is, akiknek útilaput kötöttek a talpára — 234-en kerültek ebbe a csapatba —, mert sem az alaptevékenység­ben, sem a telepített iparban felajánlott állást nem fogad­ták el. Márpedig az impro­duktív létszámban tovább nem volt rójuk szükség. Hogy minderre miért került sor, ar­ról dr. Kovács Árpád elnök­kel, Templom József és Tréfás István elnökhelyettesekkel, dr. Makay László vezető jog­tanácsossal, Angyal Ákos köz- gazdasági osztályvezetővel, Cser Tivadarral, a Fótépker főkönyvelőjével beszélgettünk. Vetekedve az átjáróház forgalmával Tény, hogy a fóti tsz 1978- tól 1982-ig — hasonlóan a me­gyében, illetve az országban levő közös gazdaságokhoz — folyamatosan növelte létszá­mát. Az alaptevékenység ked­vezőtlen adottságai miatt — kebelén belül — gazdasági társaságok alakultak. A tíz és félezer hektáron gazdálkodó tsz 1982-ben a maga 6 ezer 700 fős létszámával a nagyok so­rába tartozott. Pedig ekkor már a közgazdasági szabályo­zók, s a piac a kicsiknek ked­vezett. Tehát a lényegesen ki­sebb létszámú, mozgéko­nyabb gazdasági szervezetek­nek. Nem volt különösebben érdekes ékkor még, hogy az önelszámoló, az elszámoló egy­ségek hogyan gazdálkodtak. Hiszen a nyereség 1982-ben 157 millió forint volt. De aki belülről nézte a gazdaságot, vizsgálta magát a szervezetet, annak — nem utóbb, hanem saját érdekében minél előbb — rá kellett arra jönnie, hogy a nyereség jótékonyan sok mindent eltakar. Például azt, hogy nem Is egy önelszá­moló egység veszteséges az ad­minisztratív létszám pedig 120 ősz Béla, a HNF vecsési nagyk3zség1 bizottságának elnök« köszönti az állomáson a Ceglédre utazókat. milliós általános költséget emésztett fel. Ráadásul pár­huzamos feladatot láttak el. Nem hiába mondják, hogy a gyertya alatt legnagyobb a sö­tétség ... A fóti vezetők azonban észen voltak. Ekkor, 1982-ben, a 157 milliós nyereség eléré­sékor döntöttek: az átlag ha­tékonyság alatti harminc szer­vezet vizsgálatáról. Nem vé­letlenül, mert a közgazdasági szabályozók láthatóan ekkor már nem kedveztek az ipari tevékenységnek. Csak emlé­keztetőként a miértre: csök­kentek az ártámogatások, emelkedett az energia ára, kedvezőtlenné vált a külpiaci helyzet. Az utóbbi a gazdasági társaságoknál (tizenkettőnél), s a hatvan kisebb önelszámoló egységnél csökkenő megren­delések — azaz egyre keve­sebb munka! — formájában jelentkezett. Ott, ellenőrizni, — a szervezeti szétszórtság, a munkahelyek száma miatt — a munka intenzitását nyomon követni nagyon-nagyon nehe­zen lehetett. Mert építőipari tevékenységről volt itt szó, Budapesten, s az agglomerá­ciós övezetben... S ők, a ne­hezen ellenőrizhetők, három­ezer százan voltak! A fluktuá­ció is ezeken a munkaterü­leteken jelentkezett. Nem is akármilyen, hiszen éves szin­ten a ki- és belépők száma hatezer volt. Egy átjáróház forgalmával vetekedtek ezek a gazdasági társaságok. Versenytársak a piacon jelentkeztek Bállá Imre gitárjának kíséretében a dél-amerikai felszabadító mozgal­mak dalait éneklik a Budapesti Kőolajipari Gépgyár KISZ-esei. Txencsényi Zoltán felvételei Pedig az igazsághoz hozzá­tartozik — s ezt hangsúlyoz­ta az elnök is — a maguk ide­jében, a maguk nemében, egy adott gadasági szituációban ezek a gazdasági társaságoka haladást jelentették. Csak hát fogyott a munka — az emlí­tett beruházások számának csökkentése, visszafogása miatt, kevesebb volt az erre fordítható pénz is —, verseny­társként jelenték meg a pia­con a vidéki tsz-ek a vállala­ti gmk-k, a kisvállalkozók, s az ipari szolgáltató tevékeny­ség lehetősége is egyre szű­kült. S újra bebizonyosodott, hogy az 1982-es döntés helyes volt: csak az életképes vállal­kozások maradhatnak meg. A tizenkét gazdasági társaság felszámolásakor — csak egyet tartottak meg, azt, amelyik külkereskedelemre hivatott a Tescóval együtt — 3 ezer 100 fővel csökkent a létszám. Ezzel szemben főállású szak­csoportokat hívtak életre. Mégpedig tizenegyet. önkéntelenül adódik a kérdés: a gazdasági társaság helyett a szakcsoport a divat — hát most ennék a divatnak hódolnak? A kívülálló jog­gal fogalmazhatja meg ezt. Ám a tények mákacsok, ön­magukért beszélnek: a tizen­egy főállású szakcsoportban 409-en dolgoznak. Szemben a tizenkét GT 3 ezer 100-as lét­számával. A szakcsoportok gazdálkodásában döntő: nincs bérszínvonal. Így aztán feles­legessé váltak azok a vatta­emberek, akiket azért tartot­tak, hogy a jó szákmunkást, szakmunkát megfizethessék. S akik maradtak, azok nem tar­tanak igényt például XX-es kocsikra, vezetőik és admi­nisztrátorok „seregére”, rak­tárakra, s azokban biztonsági készletek garmadára, fogyó­eszközökből. Kevesebb a te­lephely is. S azt a két>három vagy éppen öt gépkocsit, amit a GT-k használgattak, gazda­ságtalanul futtattak, ma a kö­zös gazdaság fuvaroztatásra használja. Ily módon csaknem száz, jó karban levő gépkocsi fogható összesen munkára — bérmunkára... S talán még annyi idékí- vánkozik: amióta az úgyneve­zett „vattaemberek” kapun kívül kerültek, számottevően javult a munkafegyelem. Nem véletlen ez, hiszen azoktól si­került megszabadulni, akik demoralizáltak, lazították a fegyelmet. A leányvállalat és profiljai Nem mindennapos dolog, hogy egy gazdálkodó szerve­zet ilyen átszervezésre, lét­számcsökkentésre szánja el magát. Erre azonban ke­vesebben figyeltek oda, mint a leányvállalat alapításá­ra. Hiszen szó, ami szó: ritkaság, hogy egy tsz leány- vállalatot alapítson. Ezt tet­ték az idén év elején, szinte a jogszabály megjelenésével egyidőiben, januárban. Húsz­millió forint értékű álló- és ötvenmillió forintos forgóesz­közzel alapították meg a Fótépkert. Ez a leányvállalat önálló jogi személy. Amire ugyancsak érdemes odafi­gyelni: mérsékelte a váUalko- -zási árait. A Fótépker dolgo­zói továbbra is a tsz tagjai. A leányvállalat alapításával a fótiak jó néhány nehezen át­tekinthető irányítási feladat­tól, felelősségtől szabadultak meg. Mint neve is jelzi, a Fótép­ker építőipari jellegű felújí­tásra, karbantartásra vállal­kozik. Ez az elsődleges profil, míg a másodlagos az élelmi- szerkereskedelemhez kapcso­lódik — huszonegy bolttal, két­száz fővel a piacokon és vá­sárcsarnokokban —, valamint a gyógy- és fűszernövény fel­vásárlásához, feldolgozásához és értékesítéséhez. Minden egyes megtett lé­pésben az érhető tetten, feje­ződik ki: a szövetkezet alkal­mazkodik, mégpedig szokatla­nul rugalmasan, gyorsan, a körülményekhez. Változtatnak, átirányítják a meglevő tőké­jüket, eszközeiket arra a te­rületre, ahol a befektetés kö­zösségi, s nem utolsósorban népgazdasági haszna a legna­gyobb. Kisebb, könnyebben ellenőrizhető egységéket ala­kítanak ki. S lehetőleg kapun belül. Erre mutat a Dunakeszi Konzervgyárral kötött szerző­désűk is. Aszeptikus konzerve- ket állítanak elő, ehhez az alapanyag adott, a feldolgozó vonalat pedig a gazdaságba helyezi kd a gyár. Most is bizalmat szavaztak, kaptak Ilyen határozott, s ennyi te­rületet érintő lépésváltásnál nem érdektelen azt is vizsgál­ni, elemezni: mindehhez mit szól a Itagság? Foton és Kos- don az idén március 27-től összesen harminckét munka­helyi közösségi tanácskozást tartottak. S öt részközgyűlést is, ahol a tagság mindarról véleményt cserélt, ami a gaz­daságot, az itt dolgozókat, a tagokat érinti. S a vezetők most is bizalmat kaptak. Még olyan kérdésben is: részjegyet jegyeznek, egyhavi átlagjöve­delemnek megfelelő összeg­ben. S ezt befizetik a kasszá­ba. A döntés: a 2 ezer 500 tag közül mindössze négyen (!) szavaztak a részjegy ily módon történő jegyzése ellen. S cél­részjegyet is jegyeznek majd, a nagyobb fejlesztések finan­szírozására. Kevesebben, nehezebb kö­rülmények között dolgoznak ma. Kockázatot vállalnak, ma sem kisebbet, mint tegnap. Hiszen az eredményt most sem adják ingyen. S nem is tartják egyszer és minden­korra célravezetőnek, üdvözí­tőnek az átszervezéssel létre­jött gazdasági szervezetet. Iga­zítani, alakítani rajta ott, ahol a működésben a legcsekélyebb fennakadás is látszik, vagy kattog a gépezet — Fóton úgy tartják: napi feladat. Mert pihenni, megpihenni még egy akkora átszervezés után sem szabad. Varga Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom