Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
«SÄT .•ff./;» flap 1981. JÜNIUS 1., CSÜTÖRTÖK Ezüstkék a színe Könyvtárbusz jár Cegléden Cegléd könyvtári ellátásában jelentős változást hozó eseményre került sor tegnap délután. Kis ünnepség keretében adták át — a már korábban közszemlére kiállított — könyvtárbuszt a városi könyvtárnak. Az átadáson megjelent vendégeket — köztük Nagy Sándornct, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesét és Bállá Jánost, a ceglédi pártbizottság első titkárát — Fekete Antal, Cegléd város tanácselnöke köszöntötte. Majd Takács Kálmán, az Országos Közművelődési Tanács titkára mondott rövid beszédet és adta át a bibliobuszt Kányi Andrásáénak, a városi könyvtár igazgatójának. Az első olvasó Az első állomás a Ceglédi Állami Tangazdaság központi irodája. Menetrend szerint fél négykor érkezik az autóbusz, éppen a munkaidő végére. Már sokan várakoznak a megállóban. Érthető, hisz első alkalommal kanyarodik oda a városi könyvtár bibliobusza. A járművet pillanatok alatt megtöltik az érdeklődők. S máris a pulton van az első kiválasztott könyv: a Nana Emil Zolától. Aki kiválasztotta: Márton Ida, a gazdaság dolgozója, nyomban beiratkozik a mozgókönyvtárba és megkapja az egyes számú olvasójegyet. Az ezüstkék színű autóbusz ezentúl hét helyen jelenik majd meg rendszeresen a város peremterületein. A meglehetősen nagy kiterjedésű település több mint negyvenezer lakosának 12 százaléka él küK területen. — Az itt élő emberek közül nagyon kevesen járnak el a könyvtárba — mondja Kányi Andrásné. — A mozgókönyvtárral hozzájuk szeretnénk eljuttatni az olvasnivalót. A busz megállóit előzetes felmérések alapján jelöltük ki ott, ahol várhatóan legnagyobb lesz az ■ igény, általában forgalmasabb helyeken, boltok, óvodák, intézmények szomszédságában. A bibliobusz állománya jelenleg hétezer kötet, aminek egyszerre több mint a felét tudjuk szállítani. De természetesen olvasóknak a rendelkezá- , sére áll a városi könyvtár 120 ezer-kötetes teljes gyűjtemé- 'hye. Hét megálló A könyvtárbuszok létjogosultságának megítélése még szakmai körökben is vitatott. Szkeptikus hangokat megyénkben is hallani, mivel az első ilyen kísérlet — Érden — bizony nem nevezhető sikeresnek. Cegléden azonban nagyon komoly, mintegy kétesz- tendős előkészítés után indították útjára a bibliobuszt. Mát* maguk a feltételek is biztatóak. A városi könyvtár évi százezer forintot kap a mozgókönyvtár állományának gyarapítására. Üj épületet rendezhettek be bázisraíktárnak és a feldolgozó munka elvégzéséhez. A busz négyfőnyi legénységgel dolgozik: egy kölcsönző, egy feldolgozó könyvtáros, gépkocsivezető és takarító. A járművet a Volán fogadta be telephelyére és vállalja a rendszeres karbantartást és javítást is. Az állományt már tavaly óta gyűjti a városi könyvtár. A rendelkezésre álló összeg — a mai könyvárakon számolva — mintegy évi kétezer kötetes gyarapítást tesz lehetővé. Az előkészítés során gondosan megtervezték a megállókat jelző táblákat, az egységes propagandaanyagot. Kiépítették a megállóhelyeket, s még arra is figyeltek, hogy a busz olyankor érkezzen a megállókba, amikor például kenyeret szállítanak a szomszédos boltba, vagy amiikor a legtöbb szülő megy az óvodába gyermekéért. A „hajózok” Ejtsünk néhány szót magáról a buszról is, amelyre a hajózó személyzet — Pelle Zsuzsanna könyvtáros és Soós István gépkocsivezető is nagyon büszke. Az országban már több bibliobusz fut, de ez az első, s eddig egyetlen, amelyet erre a célra tervezett és épített az Ikarus szakembergárdája. — Azt hiszem, jól érzem majd itt magam, mondja Pelle Zsuzsanna. — Minden megvan a buszon — ha kicsiben is —, amire szükség lehet. A könyvek könnyen él jól rögzíthetők a polcokon. Kényelmes a kölcsönzőpult is. Ezenkívül van hűtőszekrényünk, hangosító berendezésünk és CB-rádiónk is. A hátsó részen elhelyezett üléseken néhányan helyben is lapozgathatják a folyóiratokat és kézikönyveket. De elsősorban kölcsönzésre rendezkedjünk be. Remélem, a ceglédiek gyorsan megkedvelik majd a fnozgókönyv- tárat. A busz valóban szép és ízléses, de erényei és hátrányai — ha vannak — majd a használat során derülnek ki igazán. A mintegy kétmillió forintos költséggel gyártott könyvtárbuszt a közeljövőben még két újabb követi majd a megyében. Az egyiket szintén Ceglédre várják, hogy a város vonzáskörzetébe tartozó kisebb települések ellátását javíthassák. M. Nagy Péter Gyerekek is látogatják a kBnyvtárbuszt Gyóni-centenáriuni Megemlékezések Messziről indult, nagy kerülőkön érkezett a Parnasz- szusra az a fiatalember, aki költői nevét virágos, csendes szülőfalujától, Gyóntál kölcsönözte. Z. Szalai Sándor kezdi így tanulmányát, amely Gyóni Géza Az Élet szeretője című kötetének beköszöntőiéként látott napvilágot az idén, a Szépirodalmi kiadásában. Mi sem természetesebb hát, hogy a szülőföldön megalakult a költő nevét viselő emlékbizottság, amely arra hivatott, hogy születésének centenáriumi rendezvénysorozatát gondozza. Így már májusban vetélkedőt tartottak a költő életművéből gyerekeknek és felnőtteknek, s a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest megyei szervezete is összejövetelt szervezett a3 ünnepre készülve. A jövő héten kedden rendezik meg a Dél-Pest megyei honismereti találkozót. A Dabas városi jogú nagyközségi tanács nagytermében Király István egyetemi tanár tart előadást Gyóni Gézáról, Költő és szülőföldje címmel, június 12-én délelőtt 10 órai kezdettel. Egy órával később képzőművészeti és emlékkiállítást nyit meg Bihari József, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Kora délután a résztvevők megtekintik a költő emléktábláját, és látogatást tesznek a Daba- si Nyomdában. A centenáriumi emlékünnepségre a születésnapon, június 25-én kerül sor. Irodalomtörténeti előadást tartanak, emléktáblát koszorúznak, s nyilvános felvételt készít a Magyar Rádió. Az évfordulóra Gyóni Géza monográfia és bibliográfia jelenik meg. A költő arcmásával plakettet készítenek, s a posta emlékbélyegzésről gondoskodik. Nyári napközis táborok így is eltelhet a vakáció Nyugtalan szülők Ha végképp nincs, aki vigyázzon a gyerekekre, a nyári menetrend szerint kezdődnek a hiányzások. A szülők — amint lehet — igyekeznek lelépni a munkahelyről. Türelmetlenebbek, figyelmük elkalandozik, ki tudja hányszor gondolnak naponta arra, vajon mit csinálnak az apróságok otthon, a lakásba zárva, nem • • Örök szertartás A Fővárosi Operettszínházban mutatta be Örök szertartás című műsorát a Holland Nemzetközi Nép táncszínház. Művésr.ni vezető: Ferdinand van Altena, rendező: Novak Ferenc. Nyakunkon a vakáció. Még néhány nap és a gyerekek kezdhetik a tábla sarkára felírni: Ó, ló, CIÓ, ACIÓ, KACIÓ, AKA- CIÓ, VAKÁCIÓ! A szülők meg törhetik a fejüket, mi legyen a csemetéikkel, ha lejár a szabadság. Tizenegy hét nagy idő, a legtöbb kisgyerekes szülőnek meg csak két-három hét szabadsága van. A munkahelyeken máris naponta szóba kerül: mi lesz nyáron? történt-e máris valami jóvá- teheieuen? Félelmük ' nem alaptalan. Nyáron ugrásszerűen megnő a gyermekoaiese- tek száma. Sok szülő ezért kényieien-seUetlen a napközis táborra fanyalodik, ami bizony bizony sok heiyen messze elmarad attól, amilyennek lennie kellene: zsúfolt gyermekmegőrző. — Az alsósok száma az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt. A napközis táborok fejlesztése az igényekhez képest lassú ütemben halad, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a tanácsok anyagi lehetőségei vegesek — mondja Martinusz Ferenc, a megyei tanács csoportvezetője. Ennek ellenére még az utolsó kicsengetés előtt meg kell tennünk, amit lehet. Nyilvánvaló az is, hogy a probléma csak társadalmi összefogással oldható meg. Ahol a vállalat szociális alapjából áldoz táborok létesítésére és a szülők is vállalnak néhány óra társadalmi munkát, ott máris lehet kezdeni valamit. Ötletes megoldások A megyében több jó példa van arra, hogy a szülők nem várják tétlenül a nyarat. Az érdiek — hogy a legfrissebb kezdeményezést említsük — jó előre kiszemeltek egy hatalmas omladozó villát. Hetek óta tart már az újjáépítés, kívül- belül tatarozzák, átalakítják. Lesz benne ebédlő, melegítő- konyha. mosogató, zuhanyozók, minden, ami kell. Nagy kert van az épület körül, de ha rossz az idő, bent is kényelmesen elférnek. Lesz hol megtartani a foglalkozásokat. Most, hogy épül a tábor, derült ki Érden Is, milyen nagy az igény a gyerekek nyári foglalkoztatására. Minden kéthetes turnusra kétszáz jelentkte- ző van. Köztudott, ha a gyerekekről van szó, sok szülő nem ismer lehetetlent. Az érdiek máris több mint egymillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Említhetünk más ötletes megoldást is. Százhalombattán az iskolák, a tanács és az üzemek együtt szervezik a gyerekek nyári programját. Július közepéig az iskolában lesz napközis tábor. A hónap második felétől az üzemek csó- nakházát és sporttelepét használják hasonló célra. Sőt, az Erőmű előszezonban még balatonkenesei üdülőjét is átengedi a napközis tábornak. A városi és a kenesei táborba bárki jelentkezhet, függetlenül attól, hogy szülei az üzemben dolgoznak-e vagy sem. Aggodalom nélkül Hasonló rugalmassággal kellene kezelni a kis településeken élők gondjait is. Sok faluban, mivel csak hat-nyolc gyerek cselleng, nem szerveznek tábort. Ilyen esetekben a legegyszerűbb megoldás az volna, ha a városi táborok befogadnák a kisiskolásokat. Arra is figyelni kell; ha sikerül áthidaló megoldást találni, a szülőket időben értesítsék a lehetőségről Járható út, követhető példa van, és ha több anyagi forrás áll rendelkezésre, könnyebb jó tábort Csinálni. A gyerekek szívesebben csatangolnak a szabadban, mint ücsörögnek az iskola, unalomig ismert falai közt. Nincs nyafogás, szívesebben indulnak az iskolabuszhoz és a szülő is nyugod- tabban dolgozik, ha tudja: mégiscsak vakáció a gyereknek a vakáció. Nagy Emőke bHeti FILMTEGYZET A postakocsi Hanna Schygulla, A postakocsi egyik főszerepleje Már John Ford klasszikus westernje, a Hatosfogat is pompásan felismerte és kihasználta azt a lehetőséget, amit egy kényszerűen összezárt kis csoport kalandos utazásának az ábrázolása kínál. Azóta eltelt vagy négy és fél évtized, s ezalatt ki tudja, hány hasonló alapötletű film született. Ami persze nem baj; ha egy film jól, ötletesen, netán valami új motívum kidolgozásával tudja feleleveníteni a régi sémákat, csak hadd tegye. Az utánzás kisebb baj, mint az unalom és a tehetségtelenség. A postakocsi, ez a Sergio Amidéi és Ettore Scola forgatókönyvéből Ettore Scola által rendezett francia—olasz koprodukciós film, némiképp felhasználja a Hatosfogat ötletét, de túl is lép azon. Itt is össze van zárva egy jókora postakocsiba hat személy, s ráadásul valamennyien igen érdekes egyéniségek is — de ez a delizsánsz nem a vadnyugat veszedelmes ösvényein robog, hanem Franciaországban, 1791-ben, Párizs és Varennes között. A hat személy persze szép lassan lelepleződik, kiderülnek titkaik és érzelmeik, politikai elveik és ellenszenveik, de aztán nem történik semmi különös. Ha csak a0 nem számít különös eseménynek, hogy szemük láttára vt szik vissza az elfogott Lajos királyt és feleségét meg gyerekeiket Párizsba, ahol, mint tudjuk, a guillotine várt rájuk. A film tehát, ha azt vesz- szük, nem túl eseménydús. Mégis érdekes, leköti a figyelműn., két, bár egyes helyeken nem ártana, ha gyorsabban robogna a postakocsi is, tneg a cs“- lekmény is. Ami viszont ér dekes Scola filmjében, az a — mondjuk így — hozzáállás. A* a megközelítési mód, ahogyan megmutatja ennek az utazásnak a hőseit, s ahogyan karéjük rajzolja a kor naav tablóját. A francia forradalom egy szakaszának ugyanis, itt mintegy a fonákját szemlélő étiül A népszerű, ám már erősen korosodó félpornográf író. Restif de la Bretonne (Jean- Louis Barrault fanyar és szellemes alakítása) amolyan irodalmi riporterként ered az események nyomába, s kíséri a szökés útvonalán a királyi családot. Tulajdonképpen az o szemével látjuk a figurákat, a történetet, s ez szerencsés forgatókönvví és rendezői ötlet is. Ám Restif alakja is távol áll az idealizálástól; izgága, önhitt, epés emberke, aki sikamlós 'regényei revén nagy nőfaló hírében áll, de a filmben egyetlen nő meghódításáig sem jut el. Csakúgy, mint a másik híres utas, Casanova, az öreg szívtipró, akinek már nemcsak a felajántkozó hölgyek vannak terhére, hanem az egész élet, s önmaga is, és a legnagyobb teher, hogy ezt nem vaílhatja be. (Marcella Mastroianni ironikus színekkel ábrázolja a vén kalandort). A harmadik legérdekesebb utas egy osztrák származású grófnő, a királyi családhoz közel álló Sophie de la Borde (Hanna Schygulla), akit vak royalista elvei vezetnek a királyi család után, s aztán Varennes-ban döbbenten kell látnia, mily törpévé lettek az isteni uralkodók. És itt van a híres Thomas Paine is, aki Amerikában még forradalmár volt, de most Franciaországban már ő is royalista. A film ironikus hangvételére jellemző a befejezése !«• Restif a párizsi Szaina-parton egv o'asz mutatványos csoport előadásában figyeli a király elfogatásinak majd lefejezésének történetét, aztán felkapaszkodik a raknart lépcsőin — és megérkezik a mai Párizs utcáira, az autók, buszok, far- mernadrágos nők közé, de A sem észleli, hogy kik vannak körülötte, s a járókelők sem figyelnek' a kopott felleghajtó- ba és kifakulf abbékalanba öltözött kis figurára. Volt, ami volt — a jelent nem érdekli a múlt, még akkor sem, ha az annak idején nagyonis izgalmas, érdekes és színes volt Hagyjuk tehát a „majd az utókor” kezdetű ön- és köz., áltatásokat; az utókor várhn tólag éppúgy fog fütyülni ránk, mint ahogyan mi fütyülünk a múlt csip-csup kis ügyeire és figuráira — vagy akár a fontosabb eseményekre U A piszkos tizenkettő Pár éve elég szép könyvsiker volt nálunk E. M. Náthámon háborús története, A piszkos tizenkettő. Most elérkezett hozzánk a filmváltozata is — mindössze tizenhét év késéssel, mivel a film 19S7-ben készült. A szerep- osztás óriási: Lee Marvin, Telly Savalas, Ernest Borgni- ne, Charles Bronson, John Cassavetes, Jim Brown, Robert Ryan, Donald Sutherland és még vagy tíz jó színész. A rendező is jeles név: Robert Aldrich. És izgalmas a történet is. 1944 tavaszán, a normandiai partraszállás előkészítésének idején, az Angliában állomásozó amerikai hadsereg egyik katonai börtönéből kiemelnek tizenkét elítéltet, akikre vagy halálbüntetés, vagy életfogytiglani börtön, vagy húsz-harminc év fegyház vár, s e tucat férfit kiképzik egy merész akcióra' Franciaországban el kell foe- lalni és meg kell semmisíteni egy vadászkastélyt, mely a legfelsőbb német tisztikar szórakozóhelye, s folyton dugig jól A van tábornokokkal és má* főtisztekkel. A mézesmadzag: aki életben marad a tizenkettő közül, az megússza a hün- tetést. A vállalkozás végül is sikerül, de csak az akció parancsnoka — egy őrnagy —, a kiképző őrmester, és egy elítélt marad életben. Izgalmas könyv volt, megírva, jó figurákkal, pergetett cselekménnyel. film sajnos nem ilyen érdekes. Először is: bár kétrészes, mégsem tudja jól átfogni a regényt, mert csaknem nz egész első részt az expozícióra szánja. Másodszor: épp emiatt a figurákról nagyon kevespt tudunk meg, csak sémákat, felületes portrékat kapunk. Harmadszor: a film — hasonlóan a múlt héten bemutatott Kelly hőseihez — nem képes ellenállni a westernmegnldá- sok csábításának. S végül: az egész sztoriban van valami morálisan taszító és bántóan cinikus vonás is, és ezt a film lópokrócfinomságú balcahu- mora sem képes ellensúlyozni. Takács István
