Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
1384 .TÜNIUS T. CSÜTÖRTÖK ,WWI w Értékes leletekre bukkantak jr Asványvilág a nádfedél alatt Sokat kell fizetni érte a gyűjtőknek Még áll néhány nádfedeles, múlt századi ház Öcsán. Egyik karbantartott — múzeum lett belőle — odébb a másik térdre ereszkedve, sorsa megpecsételődött. Dülöngélő kerítés mögött kis kertben hasonló korú épület. — Itt volnánk — állít meg kísérőm, Horváth Lajos, majd biztos kézzel, mégis óvatosan nyitja az öreg kaput és a ház ajtaját. Belépünk a valamikori konyhába, jobbra-balra egy-egy helyiség, a régi szobák. Következtetésemre egyáltalán nem utal a berendezés: hevenyészve odavetett ülőalkalmatosságok és valami asztalféle. A járkálással vigyázni kell a szokatlanul alacsony szemöldökfára. Ez azonban csak számomra gond, a ház újdonsült birtokosai észre sem veszik: a helyi ásvány- gyűjtő szakkör költözött be kora tavasszal. Testvérével érkezett — Ötödik osztálytól járnak ide a gyerekek, de volt már ifjabb érdeklődőnk is, aki a testvérével jött kíváncsiskodni _ meséli a szakkör vezetője. Egymásra pakolt papírdobozok, egy nagy kétajtós szekrény, gyerekkéz tákolta kis vitrinekben az ásványok, alattuk szakszerű, felirat. Ez a másik szoba berendezése. — És ezek? — mutatok egy halom papírból hajtogatott geometriai alakzatra, — A különböző ásványi kristályok modelljeit készítettük el — érkezik a válasz. Kíváncsiságomnak nem tudok megálljt parancsolni, és emelgetni kezdem a papírdobozok fedelét. — Ezek itt cseppkövesedett baritok és limonitos baritok — kapom a szakszerű magyarázatot. Nagyon keresett ez a kőzet. Két-három napot is ott töltöttünk Budaörsön a Törökugrató hegyen, amíg rátaláltunk. Gyűjtő körökben nagy értéke van. Sokat kell fizetni érte, ha valaki ilyet akar kapni. — Ezen a cserét érti, vagy pénzzel fizetnek egymásnak? — A cserét természetesen. Mindannyiunknak van alapgyűjteménye és csereanyaga is. Közös kirándulásokon, ahol mindenki elsősorban magának gyűjt és ebből választja ki. amit a közöshöz ad. Százötven-kétszáz fajta kőzetünk van, összesen hatszáz darab. A gyerekeknek átlag 200 darabos a gyűjteménye. — Előfordult már, hogy olyan nagymennyiségű értékes leletre bukkantak, hogy az egynapos kirándulás kevés volt a kibányászásához? Álcázott lelőhely — Olyan nagy mennyiségei nem találtunk, de előfordult, hogy egy nap alatt nem tudtuk feltárni az egészet. Ilyenkor visszatemetjük, sőt álcázik koordinációs bizottság ülése A szövetkezetek exportja zuk is, nehogy mások észrevegyék a kutatás nyomait. Ha fény derülne a lelőhelyre egykettőre elhordanák az egészet. így elveszne a kutatás izgalma és a lelet értéke is. Ezt a hegyet egyébként tudomásom szerint hamarosan védetté nyilvánítják. — Mit szólnak ehhez a gyűjtők? — Természetesen tiszteletben tartjuk a rendelkezést, és máshová megyünk. Nem szabad az ilyen természeti kincseket teljesen eltüntetni ősi környezetükből! Szigorúbbak a piaci feltételek Tegnap a TESZÖV székházéban — Ihászi József soros elnök vezetésével ülést tartott a Pest megyei Szövetkezeti Koordinációs Bizottság. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Beke András, a megyei pártbizottság alosztályvezetője és Jósvai Lajos, a megyei tanács osztályvezető helyettese. Napirenden a szövetkezetek exporttevékenységének és küikapcsolatainak értékelése szerepelt. Az írásos előterjesztésekhez Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke, Varga József né dr., a MÉSZÖV titkára és Cyovai Pál, a TESZÖV titkárhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. A tájékoztatókból kiderült, hogy a jelen ötéves terv eddig eltelt időszakában mind a mezőgazdasági, mind az ipari, illetve fogyasztási szövetkezeti ágazatokban dinamikusan nőtt az áruszállítás a szocialista és a tőkés piacra egyaránt, bár az említett egységeket ma is túlnyomórészt c közvetett export jellemzi. A nélkülözhetetlen, de legtöbbször „névtelen” hozzájárulás a határainkon túlra eljutó termékek előállításához, A Pest megyei áfészek által integrált kisgazdaságokból felvásárolt árualapok értéke tavaly például több mint ne- gyedmilliárd forintot tett ki, mely az ötéves terv első évéhez viszonyítva 83 százalékos fejlődést jelent. A legfontosabb tételek a zöldség és gyümölcs, a pecsenyebárány, a nyúl, a méz, a galamb, a cstéa, valamint a baromfi, a gyógynövény és a toll. Számos kis sorozatban készült termékkel, aprócikkel képviseltetik magukat az ipari szakcsoportok is. összességében az eddigi teljesítés és az előirányzatok alapján az idén jelentős, mintegy tízszázalékos volumen- növekedéssel számolnak. A külpiacra termelés az ipari szövetkezeteknél a VI. ötéves terv kezdetekor vált alapvető célkitűzéssé. Akkor a ciklusra dollárviszonylatban mintegy 45 százalékos növekedést terveztek, ami jelentős fejlődést feltételezett, hiszen 1980-ban az ipari szövetkezeteknél mintegy 130 millió forintot tettek ki a nyugati szállítások. Az első három év tényleges teljesítménye nem hozta meg a kívánt gyarapodást. A szigorúbbá váló piaci feltételek, az alapanyag-ellátási gondok, a szabályozók és az érdekeltség számos akadályt gördítettek a tervek megvalósulása elé. A nehézségek ellenére a tőkés export az elmúlt három évben 16 százalékkal növekedett. Ez többi között annak köszönhető, hogy fokozott figyelmet fordítottak az exportbővítő beruházások támogatására. Az 1981. évi tizennéggyel szemben 1983-ban már 17 mezőgazdasági termelőszövetkezet értékesítette termékeit külföldön. Az exportárbevételük ezen idő alatt két és félszeresére, csaknem 760 millió forintra növekedett. Ebből a kiegészítő tevékenység részaránya 72 százalék volt tavaly. A vállalati szintű export- eredmény 1983-ban 24 milliós nyereséggel zárult. A legsikeresebb szövetkezet a Duna Tsz volt, a friss és tartósított gombával, valamint a szellemi exporttal a fejlődő országokba. A tanácskozáson az is megfogalmazódott, hogy az exportképes termékek gyártásában nagy a szóródás. Minden ágazatra jellemző, hogy néhány szövetkezei eredménye adja az összvomulen jelentős hányadát. Az előrelépés feltételeként fogalmazták meg — többi között — a termelő és a külkereskedelem egymásrautaltságának fokozását, a naprakész, orientáló információk nyújtását a partnereknek. M. J. Ágasháznak nevezik Időközben kisétálunk a hűvös szobából a napfényes udvarra. A hosszú pádról — valamikor kisiskolás koromban a tornateremben használtunk ilyet — ismét szembetűnik a patinás, bár eléggé gyengélkedő épület. — Eddigi nyomozásaim szerint 160 éves. A faluban építészetileg egyedi: egy hoSszú, vastag, ágasvégű rúd tartja a tetőgerendát, ami a nádtetőnek szolgál szilárd támasszal Ezért egyszerűen ágasháznak nevezik — magyarázza, miközben már két-háröm gyerek is körénk gyűlt, a legkisebb talán négyéves lehet. — Szeretnénk rendbehozatni — folytatja —. de ahhoz, sok pénz kellene. — Eddig hol tartották a foglalkozásokat? — Megalakulásunkkor 1971 novemberében, a művelődési ház fogadott be, aztán a gimnázium, majd az általános iskolában találtunk otthont csütörtök délutánonként. Előfordult, hogy a lakásomon jöttünk össze, és ha ott sem lehetett, akkor kiültünk a szabadba. Itt most nagyon jól érezzük magunkat, birtokosai vagyunk ennek a kis portának. Egy kis veteményesünk is van, terem majd itt paradicsom, sárgarépa, uborka. ízlik majd az uzsonnára hozott zsíros kenyér mellé, de jól jön a főzéshez, mert azt is tanulnak. itt. Tervezzük, hogy a nyári nagy rudabányai túra előtt két napra kiköltözünk ide, és sátrakban fogunk lakni. — Rudabányán mennyi időt töltenek? — Tizenkét napot leszünk ott és a korábbi tapasztalatok szerint nem térünk vissza üres kézzel. — Jó szerencsét hozzá! Ismétlem a gyerekektől hallott bányászköszöntést. Dudás Zoltán Országgyűlési bizottság előtt Mezőgazdaság és vízellátás Az országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága szerdán Velencén, a Fejér megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson tartott ülést Cselő- tei László (Pest megye 2. vk.j elnökletével. A testület megvitatta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Hivatal tavalyi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint a MÉM beszámolóját a talajerőgazdálkodás helyzetéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A költségvetési beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében Villányi Miklós MÉM- államtitkár tájékoztatta a 'képviselőket a mezőgazdaság időszerű feladatairól. Elmondta, hogy a gazdaságok időben, jó minőségben végeztek a tavaszi munkákkal. Általában kedvező a növények fejlettségi állapota. Zsuffa Ervin, az OVH elnökhelyettese kiegészítőjében egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország hatszáz településén még nincs egészséges ivóvíz. Ezek felének vízgondját a hetedik ötéves tervben a vízvezetékhálózat kiépítésével igyekeznek megoldani. A talajerőgazdálkodásról szóló beszámolót szóbelileg Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes egészítette ki. Elmondta, hogy hazánk az egy (hektárra jutó műtrágya hatóanyag felhasználásában világviszonylatban a nyolcadik helyen van, s a talajerőgazdálkodási rendszer kiépítése a mező- gazdasági tárca egyik leggyorsabban megtérülő beruházása volt. A tadajerőgazdálkodás legnagyobb gondja — állapította meg többek között az előadó — a megfelelő gépek hiánya. A forgalomban lévő műtrágyaszóró gépek csak nagy, illetve közepes mennyiségű műtrágya szórására alkalmasak. A tápanyaggazdálkodás további fejlesztéséhez feltétlenül szükséges a korszerű, a mai követelményeknek megfelelő gépek gyártásának megkezdése. A vitában több képviselő érdemi javaslatot tett. Papi gyűlés A béke Séfkérdés A békehónap megyei rendezvényeinek egyik kiemelkedő eseménye volt a tegnap, « megyei tanács dísztermében megtartott papi békegyűlés, amelyen többek között részt vett Juhász Sándor református esperes, a megyei egyház- közi békebizottság elnöke, Kiss József kanonok, a Pest megyei katolikus békebizottság titkára, dr. Bánk József váci érsek-püspök és Keveházi László evangélikus esperes. A gyűlésen megjelent Nagy Sándorné, a megyei tanács elnökhelyettese .és Bárdos Deák Béla, az Állami Egyházügyi Hivatal főtanácsosa. Az egyházak és felekezetik képviselői meghallgatták dr. Nógrádi György egyetemi adjunktus külpolitikai előadását. A megjelentek úgy foglaltak állást, hogy a békeharc erkölcsi kérdés, amely valamennyiünk számára egyformán fontos. A békét mindannyiunknak akarni ikell, s ennek érdekében közös szellemi front kialakítására van szükség. PICV-történ elem dióhéjbaa EGY FOKKAL ISMÉT MAGASABBAN A VI. ötéves terv legnagyobb vegyipari beruházása, a i iuid katalitikus krakküzem- csoport építése Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, melynek üzembe lépéséről lapunk már hírt adott. A 6 és fél milliárd forint ösz- szegű fejlesztést az Állami Tervbizottság 1980 októberi határozatával export árualap bővítő, hitelből megvalósítandó vállalati beruházásként hagyta jóvá. Az első kapavágástól 44 hónap alatt megvalósult fejlesztés eredményeként jelentősen nő a házai kőoiajfeldolgözás mélysége, mintegy 10 százalékkal emelkedik az értékesebb fehéráruk (petrolkémiai alapanyagok, benzin, gázolaj) aránya. Az üzem fő termékként 16 százaléknyi petrolkémiai alapanyagot, 46 százaléknyi benzint és 20 százaléknyi gázolajat bocsát majd ki. Lehetővé teszi, hogy a hazai kőolajtermék-igényeket megbízhatóan elégítsük ki. Az országos energiatakarékossági és racionalizálási intézkedések eredményeként felszabaduló fűtőolajból a hazai igényeken túl jól értékesíthető export árualap is termelődik. Igények diktálta bővítések A DKV az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) tagvállalata, csaknem negyedszázada létesült. A nehézipari miniszter — az 1960 októberi keltezésű alapító levél kiadását követően Már a nagymama il Már a nagymama ágyneműjén is cérnagombok voltak — mondják a vecsési Ruuázati Szövetkezetben, ahol Szűcs Kulcsár Jánosné is ilyeneket varr a paplan- és párnahuzatokra. A cérnagomb ugyanis íaríósabb és nem okozhat sérülést. A szövetkezetben ezenkívül gyermekruházati cikkek és férfiingek is készülnek. Trencsényf Zoltán felvétele 1961-ben hagyta jóvá a beruházás alapokmányát, mely szerint a DKV a Barátság vezetéken érkező szovjet kőolajból évi 3 millió tonnát dolgozzon fel motorhajtó-, fűtőanyagokká és kenőolajjá (DKV— 1.), A vállalat létesítését és bővítését (DKV—II—III.) a kőolajtermékek iránt mutatkozó, egyre növekvő hazai mennyiségi, minőségi és választékbővítési igények tették szükségessé. Technikai bázis a Szovjetunióban Bár a világtendenciához hasonlóan az első kpolaj árrobbanást (1973.) követően hazánkban, és a DKV-nál is a már elindított fejlesztések eredményeként, még növekedett az elsődleges kőolajfeldolgozó kapacitás, de a DKV- nál a hetvenes évek második felétől az extenzív fejlesztés helyett egyre inkább előtérbe -került az intenzív fejlesztési irányzat. A meglevő kapacitások intenzifikálására, a termékskála diverzifikálására, a létszámtakarékos gazdálkodásra, az anyag- és energiamegtakarító fejlesztésre koncentráltuk erőfeszítéseinket. Fejlesztéseink az első időszakban központosított forrásokból valósultak meg, majd később pályázatokkal elérhető hitedből. Finomítóink a KGST-orszá- gokból, alapvetően a Szovjetunióból származó műszaki ismeret és technika bázisán fejlődött, ami kiegészül a csak Nyugatról beszerezhető technológiákkal és berendezésekkel. Ez szolgáltat alapot mind a szocialista, mind a tőkés országokkal folytatott kereskedelmünk szélesítéséhez és továbbfejlődésünkhöz is. A magas szinten automatizált korszerű üzemékhez megfelelően képzett szakemberekre van szükség. Vállalatunknál vezetői beosztásba kezdettől fogva csak megfelelő iskolai végzettséggel kerülhettek szakemberek és a kádertartalékot is elsődlegesen a felsőfokú végzettségűek alkották. A képzettségi szint emelésére irányuló törekvéseink szép eredményeket hoztak. Ma a vállalati dolgozók átlagos iskolai végzettsége (a felsőfokú végzettségűek aránya 12 százalék, a középfokú végzettségűek aránya 36 százalék) az országos átlagnál lényegesen magasabb. Az utóbbi 3—4 évben jelentős előrelépést értünk el dolgozóink idegen nyelvi tudásában is. Világszínvonalon is kiemelkedő Dolgozóink háromnegyed része törzsgárdatag. A munkaerőhelyzet viszonylagos stabilitásában nagy szerepet játszik az, hogy a vállalat, kiemelkedő teljesítménye révén hosszú ideje az átlagosnál nagyobb bérfejlesztést tud megvalósítani. További vonzerő, hogy az új létesítmények műszaki, technikai színvonala — a fejlődés által igényelt élenjáró technikai szintet képviselve — biztosítja dolgozóink műszaki ismereteinek bővülését. A szociális ellátást évek óta kimagasló színvonalon valósítjuk meg. Az új létesítmény az alkalmazott műszaki megoldások, a terméshozamok és az energiafogyasztási mutatók tekintetében a világon most ismert legmagasabb színvonalat képviseli. Az alkalmazott UOP technológia legfőbb jellemzői: a kilenc új üzemrész integrált működése, a forró anyagáramok felhasználása a teljes komplexumban, a magas szintű technikával és automatizálással való ötvözés. A komplexum nagyságát és bonyolultságát irányítástechnikai szempontból 1000 darab mérő- és szabályozókor jellemzi. Ezt a bonyolult elektronikus műszereken alapuló rendszert korszerű mikroprocesszor és az érre épülő folyamatirányító számítógép vezérli és szabályozza. Technológiai operátorok ellenőriznek 4 színes képernyőn, ami a hagyományos, nehezebben áttekinthető, több méter hosszú műszerfalak . helyett szervezett, gazdag informáltságú beavatkozást tesz lehetővé. Az üzemcsoportba mintegy 180 tornyot és tartály jellegű készüléket, kb. 120 db szivaty- tyút és 1600 tonnányi csővezetéket és csővezetéki elemet építettek be. Az energiavisszanyerő rendszer (az expander, a légfúvó, a hajtómű és a motorgenerátor) a regenerátorból kilépő füstgázok energiáját hasznosítva az üzemcsoport nettó energiaigényét igen jelentősen mérsékli. Korszakváltás a minőségben A katalitikus krakküzem- csoport építése a magyar kőolajfeldolgozóipar eddigi legnagyobb vállalkozása, egyben a megvalósuló minőségi korszakváltás első igazi hazai példája. A nagy erőfészítések árán elkészült, a világszínvonalat képviselő létesítmény hozzájárul kőolaj feldolgozásunk magasabb szintre való emeléséhez és új távlatokat nyit fejlődéséhez. Biztosítja további szakmai fejlődésünket és eredménynövelő képessége révén jelentősen emeli a vállalat jövedelmezőségét, lehetővé téve szociális vívmányaink megőrzését, dolgozóink anyagi megbecsülését. RÄTOSI ERNŐ, a DKV vezérigazgatója
