Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

1984. JÜNIUS 28., CSÜTÖRTÖK Utazás a világűrbe Kiapadhatatlan források Körültekintő korrajz Heti filmtegyzet Holdtölte Texasban Egy kocka a Holdtölte Texasban című filmből A rutin és a banalitások filmje. Francois Reisenbach, a méltán híres francia doku­mentumfilmes (a Tengerész­gyalogság és az Amerika egy francia szemével nálunk is jól ismert filmjei) 1979 augusztu­sában az USA Texas államá­ban Houston városába látoga­tott egy forgatócsoporttal, hogy a francia tévé számára riportfilmet készítsen a texa­si rendőrség munkájáról. Mi­közben forgatott, a városban elkövettek egy rendőrgyilkos­ságot: ismeretlen tettes lelőt­te a köztiszteletben álló, s már a nyugdíjaztatására váró Charles Bakert. Reisenbach, a nyomozáshoz kapcsolódva vé­gigkísérte az ügy felderítését, a tettes letartóztatásától a tár­gyalásig. sőt, azon túl is, a si­ralomházig. Bemutatott min­denkit, akinek köze volt az esethez: rendőröket, Baker kollégáit, feletteseit, a család­tagokat, a nyomozás vezetőjét, a kisstílű gyilkost, annak csa­ládját, a houstoni éjszakai élet meg a fél-alvilág figuráit, a szemtanúkat, a szomszédokat, a bisztrósokat, á benzinkuta­sokat, sofőröket, rádiókezelő­ket, börtönőröket, bírókat, pszichológusokat — egy kisebb hadseregre való embert. Meg­tudtuk, hogy a forró augusztu­si éjszakákon, különösen hold­töltekor, Houstonban ugrás­szerűen megnövekednek a bűnesetek: rablás, gyilkosság, verekedés, nemi erőszak ügyé­ben kell percenkint kivonul­niuk a rendőröknek, akik alig győzik ezt a hajszát, s több­nyire vagy későn érnek oda a tetthelyre, vagy oda se érnek, mert épp egy másik esetnél vannak elfoglalva. Megtudjuk azt is, hogy kevés a rendőr­ség pénze, kevés a járőrkocsi — ezzel szemben sok rendőrt lelőnek, megölnek, ők néha na­gyobb életveszélyben vannak, mint a fegyvertelen, gyanút­lan, békés polgár. Azt is meg­tudjuk, hogy a gyanútlan és békés polgár egyáltalán nem fegyvertelen, mert még az alig tizenéves gyerekek is lőgya- korlatokat tartanak, élesben, komoly puskával. És még ezer­nyi egyéb dolgot megtudunk. Reisenbach gondos, alapos és módszeres filmes, aki mindent lefilmez, ami az útjába kerül, és nem is dob el egyetlen hasz­nálható snittet sem. Így aztán arról is tájékoztat bennünket, hogy a gyilkosnak, bizonyos Charles William Bassnak ren­dezetlen családi körülmények közt telt a gyerekkora, s ezt azóta sem tudta kiheverni — tehát innen erednek deviáns hajlamai. Ezzel szemben a rendőröknek, így a lelőtt Ba­kernek is. meg a nyomozást vezető Kent detektívnek is ki­egyensúlyozott, nyugodt gyer­mekkora volt, bensőséges val­lási elvektől áthatott eszmé­ken nőttek föl, és így nevelik a családjukat is, két zsolozs- mázás közé egy kis éleslövé­szetet iktatva. Satöbbi, satöb­bi, Mindez roppant érdekes le­hetne, ha nem hatná át a fil­met valami csendes unalom (ami meglepő, hiszen gyilkos­ságokról, nyomozásról van szó!), és egy jó adag rutin, mely a megbízható közhelyek, közlésére épül. A rutin úgy ér­tendő, hogy a gyakorlott do­kumentumfilmes pontosan megragad minden fontos motí­vumot, formailag nincsenek hibák a filmben, nincs zava­ros szerkesztés, vagy túlnyúj- tottság, nincsenek fölösleges kitérők, minden annak rendje és módja szerint való. A köz­helyek viszont azt jelentik, hogy ha nem is egy műben, hanem szétszórva, különböző játékfilmekben vagy televíziós krimisorozatokban, jóformán minden mozzanatot láttunk már az amerikai rendőrség munkájáról, a tettes elfogásá­ról, a tettes kihallgatásáról, sa­többi, satöbbi. Talán ott tehe­tett volna többet Reisenbách, ahol a rendőrapparátus embe­ri primitívségét és bigottságát mutatja be, de csak érintőle­gesen. Itt érdekes gondolattár­sításokra lett volna mód — de ez elmarad. Így aztán a Hold­tölte Texasban inkább annak a példázata, hogy a legvaló­dibb dokumentum sem min­dig ér fel a legfiktívebb, de igaz művészettel. A tó szelleme Egynémely japán filmes el­lenállhatatlan vágyat érez ar­ra, hogy kísérletet tegyen a japán stílus és ízlés, valamint az európai filmes normák és az amerikai filmek külsőségeinek egybeötvözésére. Az indok ta­lán érthető: a japán közön­ségnek is meg kell adni az őt érdeklő, az általa várt mozza­natokat, de a nem japán né­zőknek is biztosítani kell va­lami érdekességet. Ennek a többféle igénynek és elvárás­nak a kielégítésére persze alig­ha nyílik mód egyetlen film­ben. S, ha mégis megpróbál­ják, előáll egy olyan munka, mint a most mozikba kerülő A íó szelleme. Ez a film — Sinoda Masa- hiro a rendezője — egy régi japán legendát választ a me­se tárgyául. Valahol a hegyek­ben van egy tó, melynek mé­lyén egy gonosz sárkány lako­zik. Ha a tó partján álló va­rázserejű harangot nem kon­gatják meg naponta többször is az előírt időben, a gonusz sárkány kitör a tóból, a tó vi­ze pedig elsöpri a völgyben ál­ló falut. Masahiro erre a le­gendára építi rá a film másik rétegét: a falu s a falu nagy­hangú, politikai szerencsejáté­kos képviselője, meg a haran­gozó volt tokiói tudós fiatal­ember és tanárbarátja konf­liktusát. Megeleveníti a tó rémvilágát is, mindenféle fur­csa hal-állat lényekkel, és be­csempész egy szerelmi szálat is. Japán miszticizmus, euró­pai igényű konfliktus, ameri­kai látványosság, katasztrófa­film trükkök sora: ezekből áll össze a módfelett hosszú — több mint kétórás — és mód­felett kusza film. S ha még csak ez lenne a baja! Ráadásul még teljesen hidegen is hagy bennünket a mese, és éppen a legdrámaibb­nak szánt jelenetekben derü­lünk a nekünk nagyon furcsa színészi játékstílus miatt. Ha­sonlóképp derűre fakadunk, amikor a Mupett Show figu­ráira hasonlító szörnyek pró­bálnak borzongatni bennün­ket, vagy amikor a műtermi dzsungelben bolyongónak a szereplők, s a trükkel befény­képezett falumakettra rátör a víztartályból alázúduló pusz­tító, rémes áradat... Takács István Kincsesházakat mutat be Il­lés György könyvében. Tizen­nyolc vidéki és fővárosi könyv­tár tárulkozik fel benne, egy­házi gyűjtemények, hazánk egyetlen megmaradt főúri könyvtárának s két műemlék könyvtárunknak féltve őrzött darabjai: corvinák, ősnyomtat­ványok, elsárgult kéziratok és adománylevelek, korai nyelv­emlékek és több száz éves szépirodalmi művek. Azok számára nem lesz új. donság a Móra Ferenc Könyvkiadónál megjelent Me­sélő Könyvtárak című kötet, akik megtekintették a Keresz- túry Dezső akadémikus vezette televíziós könyvtári sorozat adásait. Sokan azonban e köte­tet lapozgatva jöhetnek rá, mennyi érték rejtőzködik a kevésbé ismert falak között. Az Evangélikus Könyvtár őrzi például Luther Márton végrendeletét. A kalocsai fő­székesegyházi gyűjteménynek a leggazdagabb hazánkban az orvoskódex-gyűjteménye. Az egri bibliotékában található az a legelső; magyar képet őrző kódex, amelyről biztosan tud­juk, ki festette. A váci egy. Ijázmegyei könyvtár is ritka­Stílustörténet Sok-e hat és fél 6záz szöve­ges dallam vagy sem? Erre a kérdésre azok adhatnak vá­laszt, akik nemcsak gyönyörű­ségük fokozására forgatják majd Dobszay László antoló­giáját, amelynek A magyar dal könyve a címe. A kötet Kodály Zoltán születésének centená­riumi esztendejében indult út­jára, s mire megjelent, addig máris eltelt szűk két esztendő. Az idei könyvhétre adta közre a Zeneműkiadó, s pályáját az azóta eltelt rövid időszak alatt sem nehéz megjövendölni. Ta­lán azért nem, mert remélhe­tően tananyag lesz a zenével ismerkedő ifjúság számára, s példatár a külföldiek részére, akik a daltanulás és -tanítás, az éneklés metodikáját jönnek ellesni Magyarországra. Kodály Zoltán Iskolai ének­gyűjteménye óta majd negy­ven esztendő telt el, s azóta nemcsak a világ változott, ha­nem a mi kapcsolatunk is a népdallal. Sokkal több hatás ér környezetünkből bennün­ket, mintsem hogy belemere­vedjünk egyfajta szemléletbe, és. más területek bejárása nél­kül mondjunk véleményt mindarról, ami érzelmileg és a hagyományok okán meghatá­rozója életünknek. Dobszay László is erre törekedett ösz- szeállításában. Mondandója szerint az új antológia nem csak szép dalok gyűjteménye kíván lenni, hanem összképet is akar adni ,a magyar melosz fontos területeiről, ezek egy­máshoz arányított jelentőségé­ről. Valójában egyfajta mű­veltségi közkincs átadására vállalkozik, abban a remény­ben, hogy azok felszívódhat­nak a következő nemzedékek tudatában. A tudományosan megalapo­zott mű tizennyolc fejezete a népi gyermekjátékoktól a pá­rosítókon. a szerelmi dalokon, balladákon, a katonanótákon, a köszöntőkön át a ma°yar ze­netörténeti dallamokig terjed. A kötet végén A magyar dal stílustörténete címmel kísérle­tet tesz arra. hogy a népzené­ből és az írott forrásokból származó dallamokat összefüg­gő stí'ustörténeti kéDbe iltesz- sze. Ogv véljük, tekintélyt pa­rancsoló eredménnyel. A görögök nem riadtak visz- sza attól, hogy kimondják azt, ami magától értetődő, de ép­pen azért, mert meghagyták ezt a vonását, lenyűgözőnek, újnak és jelentősnek érezzük mindazt, amit kimondásra ér­demesnek tartottak. Szabó Árpád bevezetőjében olvasható ez a megállapítás, Gink Károly Vallomás Görög­országról című fotóalbumában Nos, aki megtekinti a delphoi kocslhajtó bronzszobrát, a Parthenon oszlopait, az epi- dauroszt színházat, az oroszlá­nos kaput Mükénében. Krétán a knosszoszi palota rekonst­ruált részleteit, az Hellászba vágyik. Aki viszont már járt ott, az rögtön átérzi a föld, a víz és a levegő valószínűtlen játékát, amely az ember te­remtő közreműködésével vi­lágkultúrává változott itt az ókorban. Gink Károly megidéz. Nem akarja újra felfedezni az érté­keket. Csupán jelez, de olyan megvilágításban, amelyben táj és ember elválaszthatatlan egymástól. Szabó Árpád már jelzett tanulmánya a művé­szettörténetből ad ízelítőt. A fotográfus a teremtő, alkotó kéznek állít emléket. A déloszi oroszlánok úgy állnak őrt az Apollón-szentélynél, mint Kré­tán az olajfák, s a tengerparti gyümölcsárus éppúgy fensé­ges, mint a márvány férfialak az eleusziszi látképben. A do- dónai színháznak visszaköszö­nő hegyek, a tenger napsza­konkénti színeváltozásai, a fe­hér megannyi átmenete, Pra- xitelész Hermésze, karján a gyermek Dionüszosszal, a ru- haredők mesteri elrendezése a szobrokon, s az öreg halász portréja mind-mind Görögor­szág. Az emberiség boldog aranykora, mai ítéletalkotá­sunk egyik alapja. Szép fehér / oszlopokkal föl­di álmunk égig ér — írta De- vecseri Gábor Szunion című versében. Gink Károly — Has- selblad 500/c fényképezőgéppel és Zeiss objektívekkel készült képei — a Corvina kiadásában — ennek az álomnak szegődik a nyomába. Tarthatunk attól, hogy néhol nemcsak utoléri, hanem meg is fejti az álmok jelentését. költő oeuvre-jét. Ezt példázták a közelmúltban neves iroda­lomtörténészek előadásai, akik Gyóni szerepét és helyét nem licitálták túl, tárgyilagosan rajzolták meg ennek a költő­nek ugyan nem kiváló, de tisz­tességes emberi megnyilvánu­lásokat jó érzékkel megéneklő életútját. Mindez természete, sen kiderül verseinek váloga­tott gyűjteményéből, amely Az élet szeretője címmel jelent meg a Szépirodalmi Könyvki­adó gondozásában. A költő munkásságának alapos isme­rője, Z. Szalai Sándor írt ta­nulmányértékű bevezetőt a kötethez. A körültekintő kor­rajzban kellő megvilágítást kap — nemzetközi kitekintésben is — Gyóni lírája. Így a versek megfelelő értelmezést kapnak: se többet, se kevesebbet, mint amit ez a szerencsétlen sotrsú magyar poéta megérdemel. SO-KY-ék Majd harminc esztendeje szerepel a plakátokon a SO— KY aláírás. Akik nem tudnák: Kemény Évát és Sós Lászlót rejti betűk mögé megannyi szignó. Méghozzá nem is akár­milyenekét? Hat esztendeje ők alkották a nemzetközileg is si­kert aratott Neutron Nem fal­ragaszt. Az ő tevékenységük­höz kapcsolódik a Harakiri című japán film népszerűsíté­se is. Vannak, akik külön ke­resik az ő munkáikat, mert úgy vélik: a SO—KY házas­pár különös gonddal ügyel ar­ra, hogy mindaz, amiről véle­ményt mondanak, s azzal a közösséget befolyásolják, ma­gával ragadó legyen. SO—KY- ék nem manipulálnak. Rend­kívül egyszerűen fejezik ki magukat. Ha szükséges, hatá­sosan kezelik a betűtömböket, máskor a rajzo ságot kedvelik. Politikai plakátjaik a legát- ütőbbek, mert céltudatosak. Rajta tartják kezüket a kor lüktetésén, ezért érzékenyen szemlélik mindazt, ami körü­löttük történik. Készítettek CASCO-plakátot. filmesrek­lámot, népszerűsítették a Hó- dikötöt és az Aranypókot. Mondanivalójuk volt a mun­kásmozgalom ünnepeiről, s az embléma műfajában is renge­teg a mondanivalójuk. Erről győz meg bennünket Aradi Nóra tanulmánya is, amely a Képzőművészeti Kiadónál je­lent meg, 30 színes és 41 feke­te-fehér plakát kicsinyített másával együtt. Pályaképük elválaszthatatlan a kortárs ma­gyar grafikától. Mondanivaló­jukat meggyőződésből fogal­mazzák meg. s művészetté vá­lik szinte minden megnyilvá­nulásuk, mert Aradi Nórát idézve az eszmék propagálása is grafikusi hitvallásukhoz tar­tozik.. A nyilvánosságot most már nemcsak a hirdetőtáblá­kon, a kiállítótermekben, ha­nem a könyvszerű tálalásban is megtalálják. Ezzel arra is választ adnak, hogy az adódó feladat miként válik sokak szá­mára magától értetődő tartal­mak hordozójává. i Gyóni Géza költészetét az el. múlt hetekben mélyebben is megismerhette szülőföldje kö­zönsége, a születésének cente­náriuma alkalmából rendezett emlékünnepség-sorozat alkal­mából. Aligha feltételézhető ugyan, hogy eleddig se méltá­nyolták volna, hiszen a daba- siak hagyománytisztelő embe. rek. Mindehhez persze hozzá­tartozik az is, hogy jó magyar szokás szerint időnként képe­sek vagyunk megfeledkezni írókról, költőkről, ha a baro­méter áillása azt úgy kívánja. ■ A szélvihar Gyóni Gézát sem kerülte el. Voltak időszakok, amikor még nevének említése is károsnak tűnt. Pedig vele körültekintően szemléltethet­jük az emberi megértés, a szenvedés és tisztánlátás líri­kusát. Körülötte nem egyszer viták dúltak. Talán azért is, de mindenekelőtt versei okán, költeményeit a háborús kor­osztályok memoriterként fúj. ták, az idősebbek ma is tud­ják. Bizonyíthatóan azért, mert a Csak egy éjszakára ... című vers, amely egy brit iro­dalmi társaság nemzetközi pá­lyázatán első díjat nyert, ele­mentáris erővel mutatja fel az iszonytató háborús évek kato­nasorsát. A dabasiak — a nagyközség, hez tartozó névadó szülőhely, az egykori Gyón lakóival együtt — méltó buzgalommal akarják újból felfedeztetni a Földi álmunk égig ér Ságokat őriz, többek között a Nagykátai Bibliát, Morus Ta­más Utópiájának 1518-as pél­dányát Hans Holbein famet­szeteivel, Newton, Galilei, Kant fizikai, csillagászati, és filozó­fiai munkáinak, valamint Lin. né rendszerező természetraj­zának első kiadásait. Látható itt egy úgynevezett olvasóke­rék is, amelyet az olvasás meg- könnyítpsgfe készítettek a kö­zépkori mesterek. A Dunamel- léki Református Egyházkerület Ráday Könyvtárában megtud­hatjuk, hogy milyen irodalmi központ működött a XVIII. és XIX. században Pécelen. A könyvtárak mindenkor a hazát, a tudományt, a poézist, nemkülönben a hívők gyara. podását szolgálták. Napjaink­ban is látogathatók. Zirc, Pan­nonhalma, Sárospatak, Veszp­rém, Gyöngyös, Pápa, Debre­cen, Esztergom és más váro­sok neves gyűjtményei arra ébresztik rá vendégeiket és a könyv olvasóit, hogy művelő­déstörténetünk forrásai máig kiapadhatatlanok. ben a könyvben azokról a négylábúakról olvashatunk, amelyek a szerző otthonában éltek. Ilyen volt Tomka, a ku- tyakölyök, Tyupa, a mulatsá­gos kiskandúr. a rókakölykök, a medvebocsok, a madarak. A kötet írásai a természet ap­róbb rezdüléseiről is számot adnak, amelyek elválaszthatat. lanok az embertől. Rumcajsz, illetve Csirizár és Csipisz kalandjai a gyerekek kedvelt esti tévé-meséi közé tartoznak. Václav Ctvrtek tör­téneteit a pozsonyi Madách Könyvkiadó adta közre, Radek Pilár illusztrációival. Lenyű- gözőek már a mesecímek is: hogyan táncoltatta meg Csiri­zár a herceget; hogyan vezette Csi-rizár Csipisszel a vizet ar­ra, amerre akarta; hogyan fék. tette le Csirizár Kőgörgetőt, az óriást. A kötetet előállító nyomda egészséges nagybetűk­kel készítette el a könyvet, így az olvasás nem jelenthet gon­dot az első és második osz­tályt most végzetteknek. pességük, s életszemléletük is, ha mindehhez játékosan köze­lítünk. Természetesen közben dicsérni is lehet, nemkülönben ösztönözni arra, hogy növeked­jék a gyermekek feladatmeg­oldó készsége. Akik Domokossal együtt megoldották a feladatokat, azok fantasztikus útra indul, hatnak Szevasztyjanov űrha­jóssal: a csillagok közé. Az Utazás a világűrbe című ki­modellezett könyv az űruta­zásról szól, bemutatja boly­gónkat, az űrhajósok munká­ját a kozmoszban, az űrhajó száguldását a világűrben. A kötet a szovjet Malis és a ma. gyár Móra kiadásában látott napvilágot. A moszkvai Raduga és a bu­dapesti Móra jelentette meg Jevgenyij Csarusin Csintalan állatkölykök című könyvét. Eb­Okos és rendkívül hasznos könyvet adott közre a Móra Ferenc Könyvkiadó Éva Van- curova tollából. Domokos ját­szik a szavakkal a címe, s a szülőkkel együtt forgathatják a gyerekek. Feladatai az öt­hat évesek olyan készségeit fejlesztik játékosan, amelyekre nagy szükségük lesz az iskolá­ban. A szülő-gyerek együttlé- ten túl a beszélgetéseken gya­rapodik a kicsik szókincse, nö­vekszik véleményalkotó ké-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom