Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

1984 JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK 5 Nem Csáki szalmája Mindnyájan sértettek leszünk Személyi tulajdonára minden okos ember aggódó gon­doskodással vigyáz, hiszen az érték. „Az az enyém — gondolja —, az nem Csáki szalmája.” Ezzel a felfogás­sal nem lehet vitába szállni, ez helyes, de vajon mi a helyzet a társadalmi tulajdonnal? Azt milyen elvek alapján kezeljük? Az előbb említetthez hasonlóan, vagy netán másképpen? Esetleg talán még külön elveink is vannak? A kérdések persze költőiek, mert mindkettőt egyformán féltő gonddal kell őrizni, megtartani. Igen ám, csakhogy a mindennapi gyakorlat sajnos sokszor mást bizonyít. Gondoljunk csak az újságok bírósági ro­vatára, az ott megjelenő tudósításokra, amelyekben a sértett, s a kárvallott is, mindig a társadalmi tulajdon, Sajnos, sokan úgy gondolják, hogy az viszont már Csá­ki szalmája, s úgy is lehet bánni azzal. Vajon mi a hely­zet Szentendrén s környékén? Átlag alatt A városnak, s vonzáskörze­tének helyzete — az ilyen bűncselekmények szempontjá­ból — alapjában jónak érté­kelhető. Sőt, a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények száma az or­szágos és a megyei átlag alatt van, sőt, az 1980-as esztendő­től kezdve viszonylag alacsony szinten állandósult. A' struktúrát áttekintve, megállapítható, hogy főleg va­gyon elleni bűncselekménye­ket követnek el a társadalmi tulajdon sérelmére. Közülük is kiemelkedik a betöréses lo­pások és a lopások száma, vi­szont a hűtlen kezelés, a ron­gálás, a sikkasztás — szeren­csére — elenyésző számban je­lentkezik. Érdekes és figyelemremél­tó jelenség, hogy az eltulajdo­nított tárgyak közül az utóbbi időben előtérbe kerültek a termelőeszközök, főleg szer­számok és kisgépek, amelyek minden bizonnyal a tőkesze­gény kisvállalkozások eszköz­igényét elégítik ki. Nem felesleges megvizsgál­ni — adatok és tények tükré­ben —, a vállalatok, üzemek helyzetét, valamint azt, hogy hol rossz, s hol ió a helyzet. Alappillérek Négy esztendő óta javuló tendenciáról ad hírt a Pilisi Parkerdőgazdaság, a PEFÉM, a Városgazdálkodási Vállalat, az Erdészeti Gépgyártó Válla­lat, az Írószerszövetkezet, va­lamint a PEVDI írószergyára. Romlik viszont a társadalmi tulajdon védelme az Áfész-néL, az Óbuda Tsz-nél, az Építés- tudományi Intézetnél, vala­mint a Beton- és Vasbeton- ipari Műveknél. Az Áfész-nél, mint kereskedelmi egységnél, az úgynevezett normán felüli hiányok — sajnos — jelentős mértékben növekedtek. Amíg 1980-ban 686 ezer forint, ad­dig 1983-ban már egymillió 587 ezer forint volt a kár, s ez bizony komoly aggodalomra ad okot. A társadalmi tulajdon vé­delme három alappilléren nyugszik: a vállalatok, üze­mek, intézmények ellenőrzési rendszerén, a rendőri munkán, valamint az emberek tudatán. A három közül vizsgáljuk meg, hogy a vállalat, mint legilleté­kesebb, milyen módszerrel vé­di a társadalmi tulajdont. Pozitív példa Az állami vállalatoknál a társadalmi tulajdon védelme aránylag jól -szervezett, meg­felelően működik a belső el­lenőrzés is. Az ipari és mező- gazdasági szövetkezeteknél azonban nagyobb hiányossá­gok tapasztalhatók. A mező- gazdasági szövetkezeteknél jel­legük és környezeti adottsá­gaik miatt — igen szétszórtak — nehezebben oldható meg a szocialista tulajdon védelme. Példaként említhető az Öbuda Tsz, vagy az Építőipari Szö­vetkezet, ahol igen sok a lo­pás. Viszont a Márka üzem­ben — ahol az 1980-as évek elején rendszeresen követtek el bűncselekményeket — az üzem vezetőjének a rendőrség segítségével kidolgozott intéz­kedései — személyi és szerve­zeti változások — eredménye­ként az üzem jelenlegi védel­mi helyzete egészen kiemel­kedő. Igen alacsony szinten áll azonban ugyanez a NYÉK Vál­lalat helyi boltjaiban és a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat egységeiben. Talán ennyi jó és rossz pél­da is elég annak bizonyításá­ra, hogy a társadalmi tulajdon hathatós védelmét meg lehet, sőt meg is kell szervezni, hi­szen az eltulajdonított érté­kek által nemcsak a társadal­mi tulajdon, hanem mindnyá­jan sértettek leszünk. SZENTENDREI ^tman A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Fogadja és kiszolgálja s júliusban Új ASC-áruház A Dunakanyar körút mentén épülő új ABC-élelmiszeráruház építését a múlt esztendő szeptemberében kezdték el, s minden az előírt ütemterv szerint haladt. Elkészült a fogadószint, a tartó- és válaszfalak felépítése, a rácsos tetőtartók beszerelé­se, valamint a tetőpanelek felrakása és a csapadékvíz elleni védelem is. Idén márciusban, az enyhe és csapadékmentes idő kedve­zett a belső munkák megin­dításának. Így készült el az üvegezés, a hidegburkolás, a falazás és a vakolás. S ekkor jött a baj: a szinte minden­napos májusi' eső, valamint a visegrádi lepencei strandnál készülő másik kereskedelmi egység elvonta innen a kivi­telezők egy részét. Mindez — állítjuk, nem nagy idő — másfél hónapos késést okozott a "Dunakanyar körúti építke­zésnél. Ezért itt a műszaki át­adás-átvétel július 15-ig tör­ténik majd meg. Ekkor kerül sor a belső technológiai be­rendezések beüzemelésére, s Szórakozva tanulnak A gazdálkodó egységek — az elkövethető bűncselekmé­nyek alapvető formáinak meg­felelően — főleg rendészeti szerveket, illetve belső ellen­őrt, vagy ellenőri csoportot működtetnek. Általános hiá­nyosság, hogyha .rendészeti dol­gozók átlagos "életkora igen magas, közülük sokan nyug­díjasok, leszázalékoltak, s így, sem fizikailag, sem egészségi­leg nem alkalmasak e fontos munkakör betöltésére. Az is igaz viszont, hogy nagyon szű­kösek a bérezési lehetőségek, ezért nem vonzó foglalkozás. Táborvárossá lettünk Nem is olyan régen, a vá­rosban 2671 gyerek számolgat­ta a napokat: hányszor kell még aludni a vakációig. S tessék, most itt van! Itt van, s ez tüstént gond is: hogyan lehetne a legjobban, a leghasznosabban eltölteni a szünidőt. Az úttörőcsapatok­nál persze mindez nem prob­léma, hiszen ott nagyon előre- látóak voltak, s még tavaly októberben elkezdték a terve­zést, a szervezést. Náiuk há­romféle önálló csapattábor, vándor- és cseretábor lesz, s Bukásába» is hatalmas A XIX. század második felében, az úgynevezett neoromantikus költészet egyik s időrendben első változata a retorikus közéleti líra. Művelői között csak egy igazi tehetség volt, Ábrányi Emil, aki Szentendrén élt és itt is halt meg. Ahhoz a generációhoz tartozott, amely tudatosan fordult szembe a Gyulai Pál képviselte irodalomfelfogással, s hir­dette az egyéniség jogát, egy új romanti- cizmus kibontakozását. Tán túlzásnak hat, de sok igazságot tartalmaz az az állítás, hogy Vajda János és Reviczky Gyula az előfutára és Ady Endre a záróköve annak a fejlődésnek, amelynek összekötő pillére Ábrányi Emil. Hazafias költészetének a legkifejezőbb darabjai márciusi dalai. Szerelmi lírája az idilli boldogság szinte csodálatos harmóniáját idézi fel. Életmű­vének mégis legmaradandóbb alkotásai a műfordítások. Verseiben megszólal a rész­vét a nyomorgók iránt és a felháborodás a társadalmi igazságtalanságok miatt. Költészete ugyanakkor ellentmondásos. Följajdul a Holnap írói ellen. Bár nem ugrott hazájára késsel és bottal, mégis göröngyös volt az ő útja is. Jelen sorainkkal mégsem a százhar­minchárom esztendővel ezelőtt született költő munkásságát akarjuk ismertetni, hanem életéből egyetlen mozzanatot raga­dunk ki: harcát Bismarckkal, a volt vas­kancellárral, aki a német munkásmozga­lom erősödése, a francia—orosz közeledés és a II. Vilmos császárral való ellentétei miatt 1890-ben lemondott. Ábrányi, a csendes és halk szavú ember, ekkor a kép­viselőháznak volt a tagja. 1890 augusztu­sában Schőnhausenbe utazott és megin­terjúvolta a világgal és önmagával meg- hasonlott Bismarckot, a fiatal német csá­szár által tétlenségre kárhoztatott és tel­jes visszavonultságban élő, volt állam­férfit. Másfél órás várakoztatás után a herceg fogadta a költőt. Az interjú a Budapesti Hírlapban jelent meg. Pár napra rá a szerkesztőség távira­tot kapót Schőnhausenből, az alábbi szö­veggel: Ábrányi urat nem ismerem, ne­kem soha nem jelentették be, tehát nem is fogadtam őt. Bismarck herceg. Ezzel Ábrányi került kellemetlen hely­zetbe. Az interjút koholmánynak tartot­ták. Érdekes ezzel kapcsolatban Bismarck környezetének véleménye. Maga Bis­marck minden szavának nyilvánosságra hozatalát, ellene intézett indiszkréciónak minősítette, s környezete felhatalmazva érezte magát ilyen esetekben, hogy az il­letőt kímélet nélkül démentálják, megcá­folják. Ábrányi ekkor újra elutazott Schőnhau­senbe, fel akarta keresni ismét Bisiharckot, de útját állták. Az volt a célja, hogy elég­tételt kérjen és kapjon. Ekkor Nürnberg- ből írt levelet a vaskancellárnak: Herceg Űr! Én gyenge és elhagyott vagyok, ön bukásában is nagy és hatalmas. De a kí­méletlenség soha nem volt a valódi nagy­ság alkatrésze. Egy csekély indiszkréció miatt, amely a zsurnalisztikában abszolúte nem szokatlan, s mindenesetre menthető, ön úgy bánik velem, mintha legalábbis Franciaország volnék. Lám, ilyen a pen­zióba helyezett oroszlán! — ... Én ezek után már nem csodál­kozom, hogy az ifjú német császár szaba­dulni igyekezett Öntől. Az ön keze még akkor is tör, ha barátságosan szorít. E vasmarok csapása alatt roskadva, kiáltom én is, a veszendő gladiátorok sorában: Ave Bismarck! moriturus te salute! Nürn­berg, lí/80. augusztus 24. Ábrányi Emil. Láthatjuk, hogy Ábrányi gerincesen ki­tartott állításánál, hogy beszélt Bismarck­kal, csupán annyit ismert el, hogy némi indiszkréciót követett el. A botrány követ­keztében kénytelen volt lemondani képvi­selői mandátumáról. Nem vizsgáljuk, hogy Bismarck és környezete miért folytatott ilyen kíméletlen harcot a költő ellen. Nyilván az Ábrányinak és másoknak adott nyilatkozatok kellemetlen helyzetet terem­tettek a volt kancellár számára. M ás következménye is lett az erőszak­kal felidézett botránynak. Számunk­ra ez a lényeges. Ha nem éri ez a kellemetlenség, Ábrányi is bizonyára a kor politikusainak útvesztőjébe kerül, és megfosztotta volna a magyar irodaimat olyan alkotásoktól, amelyekben eszményei a haza, a szabadság, az egyenlőség, a kö­zösségért való lelkesedés, s amelyekben szól a fizikai munka és a fizikai dolgozó megbecsüléséről, akiről ezt mondja: Kü­lönb vagy százszor, mint gazdag ősök pa­zarló sarja! azokban szórakozhatnak majd a gyerekek. Természetesen a város is kitett magáért, mert ugyan­csak három táborozási lehető­séget biztosított: a vízitelepen, a Pannónia úti és a Park tá­borban. Emellett anyagi támo­gatást is nyújtanak a tábo­roknak. A városból és környékéről két nemzetközi táborba utaz­nak majd el a gyerekek. Az NDK-ba, Meiningenbe és Csehszlovákiába, az Alacsony- Tátrába. Mindkét helyen to­vábbfejleszthetik majd a résztvevők német, illetve szlo­vák nyelvtudásukat. Szent­endrén ezen felül még szlo­vák anyanyelvi tábort is szerveztek. Ügy tűnik. Szentendre tábor­város lesz a nyáron, hiszen összesen tizenhat féle, többek között nyelvi, régészeti, nem­zetközi, környezetvédelmi, építő- és dekorációs tábor fog működni, s a pajtások vala­mennyiben szórakozva tanul­hatnak, hasznosan tölthetik el a szünidőt. Nyári napközis tábor négy helyen, Szentendrén, Budaka- lászon, Pomázon és Dunabog- dányban lesz. A táborok lakói alapáras étkezést kapnak a napközis konyháról. Mindezek után biztosra ve­hető, hogy a városi s a kör­nyékbeli gyerekek nem fog­nak unatkozni a ttyáron, ha­nem mindegyik megtalálja a maga számára a tartalmas szórakozási lehetőséget. így július végén már fogad­ja s kiszolgálja a vásárlókat az új ABC-élelmiszeráruház. Univerzálisak «egr*.* x-esmS Ha kell, még színpadot is épí­tenek a városi költségvetési üzem dolgozói. Minden esz­tendőben az ő kezük munká­ját dicséri a Teátrum színpa­da és nézőtere. Mömw. 1 Még nem kezdődött el az igazi Szentendrei Nyár prog­ramsorozat, hiszen a múlt héten mázolták a szabadtéri színpad lelátóját, de a sokasodó programok már jelzik: egy hét múlva a sűrűjében leszünk. Addig elégedjenek meg az alábbiakkal: biztosak vagyunk abban, hogy eb­ből is tud mindenki kedvére válogatni. A Napfivér, Holdnővér című, 1972-ben készült olasz filmet lát­hatják június 29- én, 19 órakor, pén­teken a PMKK színháztermé­ben. A Pilz vonósné­gyes Haydn, Bee­thoven és Bartók- műveket játszik június 30-án, dél­előtt 11 órakor Visegrádon, a ki­rályi vár udvarán. Bak Zoltán jazz- gitáros estje lesz ugyanezen a na­pon, este 19 órai kezdettel Szent­endréin, a Barcsay- udvarban. A városi úttörő­zenekar ad térze­nét Szentendrén, a Fő téren, 11.30- kor, július 1-én, vasárnap. Mandragora. Machiavelli da­rabját a zalaeger­szegi színház tár­sulata mutatja be július 1-én, vasár­nap 20 órai kez­dettel Visegrádon, a királyi vár ud­varán. Bemutatók a Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumban. -Július 1-én, vasár­nap 8-tól 16 óráig: őrlés a moson- szentmiklósi tip- rómalomban. Ko­vácsolás a szilsár- kányi kovácsmű­helyben. Mézeska­lácskészítés és -vá­sár a süttői lakó­házban, A Felső- Tisza-vidék táj­egységben 11.30- kor ismerkedés a a timármesterség- gel. Wagner-est lesz július 4-én, szer­dán 20.30-kor a Teátrum színpa­dán. Közreműkö­dik : Molnár András, Sólyom Nagy Sándor és Vaszkó Tamás, kí­sér a Postás Szim­fonikus Zenekar, vezényel: Pál Ta­más. Konferál: Bánhegyi Péter. Belépődíj: 40, 60 és 80 forint. Á tárgyalóteremből! Visszakerült a börtönbe Magyar Béla pomázi lakos, korábban már kétszer volt büntetve. Jogerős határozat­tal 1982. január 12-én a szentendrei járásbíróság ga­rázdaság és más bűncselek­mény miatt nyolchónapi sza­badságvesztésre, majd a Bu­dapesti Katonai Bíróság 1982. augusztus 24-én ugyancsak garázdaság vétsége miatt szintén nyolchónapi szabad­ságvesztésre ítélte. A bűnös május 4-én, miután letöltöt­te büntetését, szabadult. Magyar Béla idén február 24-én, a kora délutáni órák­ban, testvérével, Magyar Lászlóval, a pomázi HÉV-ál- lomásnál levő bisztróban ita­lozott. Később ide tért be I. B. Tudják mi a divat A Szisz ruhaipari részlegének a dolgozóinál jobban kevesen ismerik az új divatot. Ez nem véletlen, hiszen ők már a téli modelleket varrják, mégpedig nyugatnémet megrendelésre. sértett is, akit Magyar Béla arra próbált rávenni, hogy snóblizzanak együtt, pénzre. I. B. nem nagy hajlandóságot mutatott, de a hosszas unszo­lás eredményeként játszani kezdett azzal a kikötéssel, hogy a játék nem mehet pénz­re. A sértettet — úgy tűnik — nem kedvelte Fortuna is­tenasszony, mert állandóan vesztett. Ekkor Magyar — noha a sértett kijelentette, hogy nem játszik pénzre — követelte a nyereményét. I. B. hivatkozott megállapodásukra, s a fizetést megtagadta. Ez­után távozott a bisztróból, de alig lépett ki az ■ üzletből, amikor Magyar Béla utolérte, s hátulról leütötte. Ekkor avatkozott be a verekedésbe Magyar László is, s most már bátyjával együtt ütlegelte s rugdosta a földön fekvőt... A Szentendrei városi Bíró­ság Magyar Béla elsőrendű és Magyar László másodrendű vádlottat bűnösnek találta társtettesként elkövetett, sú­lyos testi sértés bűntettében. A bíróság ezért Magyar Bé­lát, mint többszörösen vissza­esőt, egy év és tíz hónapi sza­badságvesztésre, mint főbün­tetésre és két évre a közügyek gyakorlásától való eltiltásra ítélte. Magyar Béla alig szaba­dult, máris mehetett vissza a börtönbe. Magyar László másodrendű vádlott egyévi szabadságvesz­tés büntetést kapott, amelynek végrehajtását a bíróság kétévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Az oldalt írta: Karácsonyi István Fotó: Erdősi Ágnes i

Next

/
Oldalképek
Tartalom