Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
Á nyilvánossá nélkül Gyász®! a bagi kiserdő A környezetvédelmi szemlélet térhódítását jelzi, hogy mind a Hazafias Népfront, mind a Kommunista Ifjúsági Szövetség elkötelezte magát hosszú távú érdekeink érvényesítése mellett. Nem kevésbé örülünk annak, ha tapasztaljuk: az egyes emberek sem érdektelenek akár a települési környezet, akár a természet védelme iránt. így ezúttal több bagi olvasónk véleményének adhatunk hangot, akiknek állásfoglalását a községben átutazók is támogatják. A község szívéből, yagy keleti, déli végeiből a vasútállomásra igyekvő százak számára mindennapos felüdítő láG vány a művelődési központtól a Malomtóig terjedő erdő, amit a helyiek Tóköznek neveznek. Ma már csak a szakemberek és az idősebbek' tudják, hogy ez telepített erdő. Az eltelt évtizedek alatt megerősödött az aljnövényzet, olyan az egész, mint egy őserdő. Az autópálya építése során sok útbaeső fa esett áldozatul az erdőből, s csak tovább növekedett a megmaradt állomány fontossága a levegő tisztításában. Mint olvasóink elmondták, hajnalban, s gyakran egész nap, megszámlálhatatlan féle-fajta madár dalol a rengetegben. Nagy gyönyörűség, lelket nyugtató élmény hallgatni őket a forgalmas cso- mónont mellett. Éppen - ezért megdöbbenve látták, s egy ideig nem hittek szemüknek, hogy a napokban tetemes mennyiségű fát vágtak ki — a terület közeoébőM Jóvátehetetlen kárt okoztak ezzel a növényegyüttes életében! Meglepetésük annál is nagyobb volt, hiszen a község lakosságát erről senki sem tájékoztatta, véleményét senki ki nem kérte. Egyszer volt, aztán csak nincs? Hogyan lehet ez? Hiszen maguk, vagy szüleik ültették ezeket a fákat, s az erdőt sajátjuknak érzik. Fel sem merült bennük a kivágás lehetősége. Arra is hivatkoznak, hogy a tóközi erdő nemcsak a levegőt tisztítja* amire igencsak nagy szükség van az oxigénpusztítók közelében, hanem sajátos klímája a száraz időben is párát lehel a porban krákogó község utcáiba. A sűrű, magas erdő a domonyi völgy felől fúvó szelet is megfékezi, amire azért is nagy szükség van, mert a sztráda több mezővédő fasorba ütött már egész széles rést, s növekedett a falu huzatossága. A Malom tó hosszas huzavona után megmenekült. Medrében'újra ott a víz, említik a bagiak, s cserélődik' állandóan. Ez az oázis nagy segítség a Dózsa György úti lakosoknak abban, hogy elviseljék a kereszteződés miatt ott különösen tömény kipufogógázt. A tóközi tüdőt súlyos állapotban találták hétfőn délután. Kérdéses, megmenthető-e? Elgondolkodtató a panaszuk. Szinte minden évben kapunk hasonló híreket, s bár ezek a fűrészt fogók vagy az engedélyt adók fülébe is eljutnak, mégsem változik semmi, hiányzik a döntések társadalmi nyilvánossága, ellenőrzése a közösségek legbensőbb ügyeiben is. Volt egyszer, aztán csak — se szó, se beszéd — nem lesz ez az erdő? Két munka egy időben Több hétig eltart a pálya- felújítási munka, amelyet a hét elején kezdett a HÉV gödöllői vonalán a MÁV egyik gépesített brigádja. Az ágyazatjavító gépsor Cimkotától Gödöllőig halad az elkövetkező hetekben, éppen ezért a HÉV forgalmában bizonyos korlátozások vannak. Hétfőtől péntekig naponta tíz és tizenöt óra között Cinkosa és K e r epesta r csa- felső között — mindkét irányban — autóbuszokkal helyettesítik a szerelvényeket. A HÉV cinkotai üzemegységében az utasok szíves megértését, türelmét kérik. A felújítási munka egyébként azért is fontos, hogy a jelenlegi úgynevezett lassú menetű szakaszokat rendbe- tegyék, s majd megfelelő sebességgel' haladhassanak a vonatok. A gödöllői szakaszon nem csak a pályának az alépítménye szorul javításra, hanem a felső vezeték is. A HÉV-nél úgy szervezték, hogy a két munkát egy időben végezzék, így az utasforgalmat, nem kell kétszer módosítani. Hazai pályán vereség A csapathoz méltatlan szezonzárás a megyei első osztályú férfi kézilabda-bajnokságban. Hazai pályán kapott ki a GSC a szerény erőket felvonultató Budakalászi Textilestől. GSC—Budakalász 25-27 (16-14) GSC: Balogh — Mezei, Urbán (4), Horváth (2), Szlifka (3), Malizs (11), Hegyi (3). Csere: Kolesza — Berczeli (1), Klement (1). Malizs büntetőből és akcióból egyaránt lődözte góljait az első félidőben. A 20. percben 12-8-ra vezetett csapatunk. Feltűnt viszont Mezei és Urbán gyenge teljesítménye. A második félidő ötödik percében sajnos már egyenlítettek is a vendégek és a következő öt percben teljesen átalakult a játék képe, Kihasználták rengeteg hibánkat, Malizs pedig sorsdöntő büntetőt vétett. Azért is bosszantó a pont- nélküliség, mert sokáig kézben tartottuk a mérkőzést. Az utolsó öt perc nagy kihagyásai okozták a nem várt kudarcot. Az okok részletesebb elemzése persze későbbre marad, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy nemcsak hétről hétre, de még mérkőzéseken belül is óriási a csapat formaingadozása. Hegyi találóan, de nem elégséges önkritikával jegyezte meg: az a csapat nagy hibája. ho?v nem tud küzdeni. GSC ifi—Budakalász ifi 17-17 (7-7) GSC ifi: Jenei — Szabó, Tóth (1), Pocsai (3), Bátori (1), Vajdai, Rusai. Csere: Meggyes (1), Balsai (8), Gip- pert (3), Hajdú, Szekeres. A harmincötödik percig fejfej mellett haladtak a fiatalok, ekkor három gó'lal elhúzott a vendég gárda. Ezt a hátrányt fokozatosan* sikerült ledolgozni és végül igazságos pontosztozkodásban maradtak. Az ifisták az eddig igen jól szereplő textilesektől csentek el egy pontot, mégpedig úgy, hogy időntúli szabaddobásból volt eredményes Balsai. M. G. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1984. JÚNIUS 20., SZERDA A divatai követni kell Önálló és társult üzletek A hatalmas asztalokon sok rétegű ruhát terítettek ki. Most még a síkhoz lapulnak a szövetrétegek, később majd, amikor próbálják, hordják a szabálytalannak tűnő, mégis szabályos testhez igazodnak. De sok minden kell ehhez. Most egyszerre tucatnyi ruha anyagát vágja ki egy menetben a szabászgép (majdnem ollót mondtam). Itt az előrajzolás f is szinte nagyüzemi, a kisebb szériák miatt mégis egyedinek tűnik a külső szemlélőnek. Szabászok brigádja A divatot követni ugyanis inkább az egy-két százas vagy egy-két ezres darabszámmal lehet. A gödöllői Diana Ruhaipari Szövetkezetben, ahol a műhelyekben, az üzemrészekben Grünvald Pálné főkönyvelő és Válóczy Józsefné üzemvezető kísér végig, éppen az Interfer Gazdasági Társaságnak készítendő bakfisnadrá- gokat gyártották. A szabászatban a szövetkezet egyik legsikeresebb szocialista brigádjának tagjai dolgoznak. Pálfalvi Györgyné, a Radnóti Miklós brigád vezetője sorolja kik azok, akik tíz évnél régebben dolgoznak a Dianánál. ö maga a huszadik évét tagossá itt, s az ötszörös aranykoszorús brigád és az üzem törzsgárdájához tartozik Szalai Istvánná, Túrái Lászióné, Mráv Istvánná, Szabó Erazmusné, Orbán Gézáné, Fehér Miklósné, Chugyik Istvánná és Csetényi Benőné is. Állami Biztosító Helyben Élet-, casco- és lakásbiztosí-< tást is köthetnek ma már az Állami Biztosító gödöllői fiókja megbízásából a Túrái Takarékszövetkezet ikladi kirendeltségében. Nem szükséges tehát a domonyiaknak, s az ik- ladiaknak sem messzebbre utazni, ha ezeket a biztosífá- sokat akarják igénybe venni. A takarékszövetkezeti kirendeltséget természetesen a díjbeszedéssel is megbízták, ügyintézőik egy év alatt több mint négyszázezer forint biztosítási díjat szedtek be a környéken élőktől. A varrodában a Tini bakfisruhákat készítik, A kép előterében Csetényi Benőné. Háncs omszki János felvétele Mások termékei Munkájukkal sokfelé találkozhatnak a vásárlók, például most már azokban az üzletekben, amelyeket önállóan vagy másokkal együtt lát el áruval a szövetkezetük. — Az elmúlt évekhez képest valamelyest növekedett a kiskereskedelemben forgalmazott termékeink mennyisége — tájékoztat Köteles Imréné, a Diana elnöke. — Bevált a götavaly s az idén is, hogy az alapanyagokból a kisebb tételeket nehezen kapjuk meg. Jó módszer Jelenleg egyébként kilenc nagykereskedelmi és nyolc gyártó vállalattal állnak állandó kapcsolatban, esetenként persze másoktól is vesznek alapanyagot. Jó módszer az is, hogy a termeltető igényét aszerint elégítik ki munJs^val, hogy annak milyen anyaga van. A termelés biztonságához tartozik az eííajta vállalás. Fehér István döllői művelődési központ mellett tavaly átadott divatcikküzletünk, amelyben számos közeli, s több Pest megyei szövetkezet termékeit ugyancsak árusítjuk. Nem is olyan régen a Műtex Háziipari Szövetkezettel nyitottunk közös boltot Budapesten, a XIII. kerületi Bulcsú utqában. Dunakeszin ugyancsak tavaly óta érdekeltek: a Dunakanyar Szolgáltató Szövetkezettel, annak szolgáltatóházában nyílt üzlet ellátásában érdekeltek. A Diana az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet, a péceli Vegyesipari Szövetkezet valamint a hevesi Népművészeti Szövetkezet termékeit is árusítja boltjaiban, például fém és kerámia díszműtárgyakat, divattáskákat, szatyrokat és a lakáskonfekciót. — Hogyan tudnak divatos termékeket előállítani? — Ügy ítéljük meg, hogy sok partnerünk a divatteremtő igényre törekszik. Az ifjúság szinte követeli ezt. Ugyanakkor például a nagykereskedelem a középkorúak és az idősebbek igénye szerint rendel. A divatosabb dolgok ügyét hátráltatta Asiód Telefon, b volna Az aszódi MÁVAUT-állo- más tekintélyes forgalmat bonyolít le. Mintegy tizenöt községből ezrek és ezrek érkeznek az állomásra naponta, hogy tovább folytathassák útjukat vonattal, esetleg autóbusszal. A többség a megszokott járatok állandó utasa, menetrendre sincs szükségük, hiszen, ha nem a megszokott időben kívánnak utazni, érdeklődhetnek az autóbuszok vezetőitől vagy a MÁVAUT kis irodájában. Gyakran előfordul, hogy olyanok is érdeklődnek, akik nem ingázók, s a szükséges , információk végett kénytele- j nek autóbuszra ülni, s bemen- | ni Aszódra. Az ilyen igényeket egyszerűbben, olcsóbban, kevesebb idő alatt is meg lehetne oldani, ha a kis iroda rendelkezne telefonnal, de sajnos azon kevés irodák közé tartozik, ahol nincs meg Bell találmánya. De miért nincs? — szegezték nekem a minap e kérdést, amire természetesen nem tudtam válaszolni. Az ügyben illetékesektől minden bizonnyal választ kapnak lapunk olvasói, feltételezhetően kedvezőt, hiszen valószínűleg nemcsak az utasközönség dolgát könnyítenék meg egy telefon beszereltetése révén, hanem a gödöllői főnökség és az aszódi iroda közötti kapcsolat is közvetlenebbé válna. \B. M. Sctfibatermesztőknek Nemzetközi tanácskozás A Gödöllőn és környékén működő gombatermesztő szakcsoportok tagjait, vezető szakembereit érdekelheti az a rendezvény, amelyet még az idén tartanak Budapesten. Október 23—25-e között nemzetiézzlink be a konyhába Egyszer volt Galga menti ízek Családom nem tartozott a falu legszegényebbjei közé, de azért beosztó, szerény életet éltünk, s bizony ez az élet nem engedett meg semmiféle rafinált konyhaművészetet. De nem is nagyon ismertünk különös lehetőségeket. A faluban bármelyik portára benyithattunk, szinte mindenütt hasonló ételek kerültek az asztalra. Krumplileves, bableves, paradicsomleves — ezek váltogatták egymást. II Arra nem emlékszem, hogy a szülői háznál valamilyen húsos feltét került volna a mélytányérba szedett főzelékre. Hét végén anyám csirkét vagy tyúkot vágott. Ha nagy- néha marhahúst vettünk, abból főtt a leves, húsa mellé pedig paradicsomszószt készített anyám, apámnak tormát reszelt hozzá, s ezzel elütötte az ünnepi ebéd gondját. Ettük a krumpli különböző változatait, mert egymással versengve került az asztalunkra krumplisterc, krumplikása, krumplis tészta, krumplis pogácsa, krumplis gombóc. De ettük a krumplit héjában főzve, héjában sütve is. Bőséges volt a kínálat tésztákból. Káposztás, mákos, diós, túrós tészta gyakran szerepelt családunk étrendjén csakúgy, mint a lecsós nokedli. A palacsinta meg a különböző kelt tészták — pampuska, pite, fonott mazsolás kalács — az ünnepek közeledtét jelezték. Ügy emlékszem, anyám két rangosabb tésztát ismert, a piskótát és a jegyzőnétől tanult női szeszélyt. Apám az utóbbiakat nem szívelte. Ha az ő kedvét kereste édesanyám, akkor káposztás lepényt sütött, amelynek pehelykönnyű kelt tésztájában illatozott a borsos káposzta, és ez nemcsak az éhséget űzte el, de jó alapot készített a pirosló kadarkából szódával hígított kisfröccsöknek is. .IIR; A Galga menti, falusi konyhák egykori ízei ritkán csapnak meg ma már bennünket. Elkényelmesedtek az asszonyok, de az is lehet, hogy megváltozott életmódjuk miatt töltenek kevesebb időt a konyhában. Vasárnapra a cukrászdából hoznak édes süteményt, vagy egyszerűen beülnek a családdal az autóba, s mennek a máriabesnyői vagy a galga- hévizi maszekhoz krémest enni, fagylaltot nyalni. Hétközben eszik az üzemi közi gombatermesztési tanácskozás lesz a TOT oktatási központjában, a Normafa út 54-ben az ISMS, a Nemzetközi Gombatudomáhyi Társaság, a MAEj, és a csepeli Duna Tsz rendezésében. Elsősorban a manapság igen népszerű laskagomba termesztéséről, a hozzá használt komposztok előállításáról lesz szó, s a tanácskozásra Angliából, Franciaországból, Hollandiából és az NSZK-ból várnak neves szakembereket. Természetesen valamirevaló tanácskozás nem történhet meg gyakorlati bemutató nélkül. A résztvevők ellátogatnak a csepeli Duna Tsz-be, majd a borotai termelőszövetkezet laskakomposzt-előállító telepére, valamint a Kiskun- halasi 4-G-ba, ahol a laskagomba nyárfarönkökön való termesztését tekinthetik meg. A tanácskozásra a csepeli Duna Tsz címén lehet jelentkezni, 1751 Budapest, postafiók 46. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Robinson környezetjóték általános iskolásoknak (Acsaúj- lak). Iklad, klubkönyvtár: Sulimózi úttörőknek, 17 órakor. Mozi Paci Manci frizurája. Színes magyar mesesorozat. Csak 4 órakor. Mexikó lángokban. Kétrészes, színes szovjet film. Csak 6 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap» konyhák főztjét, s ha nagy ritkán a kényszer erőszakkal vacsorát készíttet velük, a legtöbbször tojásrántottát tesznek a család elé. Egyéb napokon eszik a felvágottakat, a szalámiféléket. Ha a munka szorít, könnyedén kennek egy karéj zsíros kenyeret, s ilyenkor mondják, nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. »ii’.lí Az idősebbek gyakran sóhajtanak, ha valamilyen új technikai eszközzel találkoznak. Az automata mosógép, a falu határát permetező helikopter egyforma hatást kelt legtöbbjükben, amit így fogalmaznak meg: Szegény dé- dike, ha feltámadna, akkor se hinné, hogy merre fordult a világ! Nem tudná el sem képzelni, hová futott a szegénység! A nyár a modern népvándorlás kora. Sopronból kaptam levelet, melyben gyerekkori cimborám értesít, július első felében meglátogat, s kérdezi kedves vágyakozással: krumplikalács kerül-e még néha az asztalra? Ahogy olvasom az írást, a nyál összefut a számban, s bevallom magamnak, két évtizede is van talán, hogy anyámnak ezt a vendéglátó, Vendégcsalogató ételét megízleltem volna. Pedig, de finom volt! Édesanyám ígéri, ha lesz ereje, akkor János barátomnak elkészül a régen ízlelt étel. — De ha gyengélkedem — mondja —, megsüti a feleséged. — Legalább nem viszem a sírba a krumplikalács készítésének módját. — Már diktálja is: — Sima kelt tészta ez, diónyi zsiradékkal. El kell nyújtani, s úgy teríteni a tepsibe, hogy egy ujjnyival magasabb legyen a szélénél. A meghéjazott főtt krumplit krumplinyomón áttörjük, tejjel pürére keverjük. Sózzuk, borsozzuk, ha nagyon finomra akarjuk, teszünk bele egy nyers tojást is, s ezt a kis- ujjnyi vastagságú tésztán egyenletesen elterítjük. A krumpli vastagabb legyen, mint az alapja. Tetejét kenjük meg tojással, hogy pirosra süljön'. Mielőtt a sütőbe ten- ténk, a tepsinél a tészta szélét visszauyomkodjuk, ezután süssük szép pirosra, majd vágjuk nagy négyszögekre. Ha mindent így ciinál a feleséged, ahogy elmondtam, mosolyog majd az illatos kalács. r:;:: Galga menti ízek, egykori étkek. Lassan elfelejtődnek, belepi őket a jólét cukros máza, a krémeslepény vaníliahabja. Nagy veszteség éri a jó ízek kedvelőit, azokat, akik az életnek minden kis javát teljes odaadással tudják élvezni. Fercsik Mihály
