Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

C/ors segítség Sárga angyal K’ubiagoknsk ingyen Az tudja igazán, hogy meny­nyit jelent a sárga angyal, akinek már segített. Ez a gép­kocsi-segélyszolgálat Albert- irsa határától nem messze, a Romantika csárda parkolójá­ban — az 50-es kilométerkő­nél — vesztegel, ha nem akad munka a területen. Munka­rendjükről, javításaik igény- bevételéről és az autóklub tagságáról kérdeztük Babinsz- ki Istvánt. — Régen csak hétvégeken és ünnepnapokon volt ügyelet. Amióta a Pest megyei Autó­klub vette át ezt a szolgálta­tást, naponta reggel héttől este hétig dolgozunk. Kollégám­mal, Csoltkó Andrással he­tenként váltjuk egymást. Mindketten közlekedésgépész technikusok vagyunk, és mielőtt ide jöttünk, sokáig voltunk autószerelők. — Útvonalunkon bárkinek rendelkezésére állunk. Akár autóklub által kiadott se­gélykérő lapon, akár szóban üzenhetnek nekünk egy má­sik autóssal, hogy hol az el­akadt gépjármű. Mi azonnal a helyszínre sietünk. Klubtagok­nak a javítás ingyenes, csak a beépített alkatrész árát kell megtéríteniük. Akik klubon kívüliek, azok a helyszínen is beléphetnek, ami 250 forintba kerül. Ha nem kívánnak kö­zénk állni, akkor is megjavít­juk gépkocsijukat. Ebben az esetben azonban 120 forint ki­szállási költséget számolunk fel, és a megkezdett félórán­ként 40 forintot. Egy óránál tovább az országúton nem dol­gozhatunk. Ha nagyabb a baj, akkor autómentőt kell hív­ni. — Főleg a gyengén karban­tartott gépkocsik akadnak el sűrűbben. Gyújtáskihagyás, ékszíjszakadás, benzinrend­szerbe került víz a leggyako­ribb hibák. A fékhez, kor­mányberendezésekhez, az elektromos fődárabokhoz nem nyúlunk, hiszen ezek szerviz­feladatok. — A gyors segítség minden­kinek érdeke. Ezért lenne jó, ha a fővárosi kocsikhoz ha­sonlóan minket is ellátnának CB és URH-adóvevőkkel. A 80 kilométeres úton — ennyi a mozgásterületünk — ugyan­is, ha éDpen valahol szere­lünk, nehéz minket megta­lálni. II. G. Új életet kezdő buszok Egy esztendeje, hogy a Volán 20. Vállalat ceglédi üzemigazgatósá­gánál, a Külső Kö­rösi úton megnyílt a bontóüzem. Ki­mustrált buszokat szednek szét, érté­kesítik a haszno­sítható részeket, elemeket. Mesz- szi országrészekből is hoznak ide bontanivahjjt. A buszrészek* kü­lönféle módon kez­denek „új életet”: A felső képen Kecskés Sándor targoncavezető bontásra visz be a műhelybe egy első tengelyt. Az alsón: Kiss György és Ba- laska János a buszból lett hétvé­gi házikóval. Apáti-Tóth Sándor felvétele Nyugdíjasok, kirándulók Cegléden a Kossuth Műve­lődési Központban egész nyá­ron át működik a nyugdíja­sok klubja. A B. épület 3. számú szobájában találkoznak Vasárnap délutánonként az ide járók, kellemesen múlik az idő délután fél öttől este nyolcig. Bizony nem unalmas, in­kább mozgalmas, változatos. Beszélgetéssel, társasági já­tékokkal, rádió hallgatásával, tv-nézéssel múlathatja ki-ki az. időt, rendeznek sokakat érdeklő előadásokat, melye­ken a helytörténet épp úgy napirendre kerül, mint az egészség, vagy egy-egy utazás elmesélése, vetített képekkel illusztrálva. A klub egy csoportja most vasárnap kirándulásra indul. Az autóbusz ingyen viszi őket a fővárosba, ellátogatnak a Hadtörténeti Múzeumba, a Várba és a város más neveze­tességeit is felkeresik. A parasztháborút forrásban lévő antifeudális ideológia várta, mely kezdetben csupán egyházi jellegű volt, de ha­mar kiszélesedett az egész társadalomra, szociális tarta­lommal. Forróbb hangon 1505-ben a fiatal ferencren­di szerzetesek egy merész, újí­tásra kész csoportja sorozato­san kipellengérezte a szó­széken a mezítlábas Krisztus fölkent utódait, a fényűző, vi­lági szokásokat fölvett, mesés reneszánsz palotákban dőzsölő főpapokat. A káptalan 1513- ban ezeket a „javíthatatlan­nak ítélt, fegyelmet lábbal tipró, vakmerőén ellenszegü­lő” barátokat kizárta a rend­ből. A megbélyegzett, monosto­rokból kitaszított szerzetesek elszéledvén a nép közé ve­gyültek, a falvak paticsfalú házaiba húzódtak, nagy sze­génységben, mint a parasztok. Körültekintvén látták a ne­mesek elnyomásában sínylő­dök életét, a nép iszonyú szen­vedéseit, prédikációikban rá. mutattak a társadalmi igaz­ságtalanságokra, fölkent mi- . voltuk adta bátorsággal kö­vetelték a földbirtokos neme­sektől, hogy hagyjanak fel jobbágyaik kínzásával, mert, „Isten nem két Ádámot te­remtett, egyiket földből, mási­kat aranyból, hanem csakis egyet: földből, ezért nem ada­tott meg az embernek a fel- sőbbség, hogy embereken ural­kodjék.” A cseri barátok — ahogyan szürke kámzsájukról becézte. őket a nép — a rendháza­kon kívül érlelték az antifeu­dális ideológiát, egyre for­róbb hangon, mindinkább he­vesebben. 1514-re, a paraszt- háború kirobbanásának előes­téjén már bosszúra hívták a népet, mert „ha valaki nem gerjed haragra és nem bosz- szulja meg, amit meg kell bosszulnia, feddésre méltó”. A leszámolás vihara talán nem lett volna olyan heves es véres, ha egy időben nem to­borozzák a parasztságot a tö­rök elleni hadjáratra. Mint ismeretes, Bakócz Tamás esz­tergomi érsek 1514. április 25-én „nagy kísérettel a (bu­dai) Szent Zsigmond templom­ba ment, misét celebrált, a pá­pa hadba hívó bulláját a leg­főbb atya és a magyar király nevében kihirdette és kihir- dettette a püspökök által szer­te az országban.” Ceglédre küldte A keresztesek toborzását a ferences barátokra bízta. A gyülekezőhelyek is mind a ferences kolostorok városaiban voltak: Pesten, Váradon, Szé­kesfehérváron és Bácson. A népszerű cseri barátokat jól ismerte a nép, míg más szer­zetesrendek többsége az em­berektől távolt élt, hegyek völgyeiben és a sötét rengeteg erdők csöndjében, visszavo­nultan, addig ők az emberek sűrűjében jártak tévtanok irtására, térítésre és vándor­prédikációkra. A váradi klastrom küldte ki Lőrinc barátot, a kipróbált vándorprédikátort Ceglédre kereszteseket toborozni. Ha küldte! Mert Lőrinc az előző évben kitaszított pap is lehe­tett, aki eretnekgyanúsként kóborolva tévedt erre a vidék­re, s akit a ceglédi paraszt­polgárok hamar befogadtak, megszerettek, hívó szózatára tömegesen jelentkeztek a tö­rök ellen. Városunkból és a környékről kétezer kardos, lándzsás, kaszás paraszttal vonult föl a pesti táborba. A korabeli történetíró, Ist- vánffyf Miklós írja: „Összejött hamarosan igen sok, minden­féle ember, a vallás színe alatt több helyen, de legtöbbén a pesti mezőn és ennek külvá­rosaiban. És Bakócz bíbomok nyugtalanul keresett vezért, hogy fej nélkül szét ne széled- jenek.” A sereg gyűltön-gyűlt, a me­zei munka otthon megállt, a földbirtokos nemesek a pa­rasztok asszonyait, gyermekeit hajtották robotra, udvarmes­tereik rajtuk vették meg a dézsmát és a kilencedet. En­nek hírére „a Cegléd mezővá­rosából való Lőrinc pap tüzel­te és ingerelte az újoncokat a jogtalanságok megbosszulásá- ra és a nemesség gőgjének megfékezésére”. Barátja volt „Míg ezek történtek, a bíbo­ros a seregvezéren tépelődött. Majd a véletlen' vagy a vég­zet, vagy valami vak eset elé­be hozott egy embert, székely Györgyöt Nándorfehérvárról, aki a királyhoz jött jutalo­mért, mivelhogy egy párbaj­ban az epiruszi Ali bég pán­célba öltözött kezét levágta, egyetlen csapással és a törököt megölte.” Az érsek Dózsa Györgyben megtalálta embe­rét, segítette királyi jutalma­zásra. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1984. JÜNIUS 20., SZERDA Tétova kopogtatásomra ha­tározott hangon szól az invi­tálás: Szabad! Máté Gyuláné, a ceglédberceli általános iskola igazgatója mentegetőzésemet hallva elneveti magát: — Ná­lunk nincs fogadónap. Ha bár­kinek dolga, problémája van, nyugodtan bejöhet, a rendel­kezésére állunk. Egyetlen ta­bu van csak, az viszont meg- szeghetetlen: a tanítási órán tilos az osztályt és a nevelőt zavarni. — Élnek a szülik a szabad bejárás lehetőségével? — Hogyne! Még a gyerekek is! Szerencsés a tantestület ösz- szetétele. Minden pedagógus helybéli, tehát jól ismeri a gyerekek családi háttérét. Őszinte, sőt a legtöbb esetben baráti kapcsolatunk van a gyerekekkel, szülőkkel egy­aránt. Ha konfliktus akad — mert mért ne lenne — igyek­szünk gyorsan megoldani, az­tán fátyolt-az egészre. Mi nem tartunk haragot­— A demográfiai hullám te­tőzése milyen gondokat oko­zott? Jól érzik magukat — 30 esztendeje nem volt ilyen sok elsősünk, mint az utóbbi években. Az igazi gond majd néhány év múlva jelent­kezik, amikor felső tagozato­sok lesznek ezek a gyerekek. Jelenleg a napközis épületünk­ben alakítottunk ki egy lakás­ból tantermet a részükre. Fel­A friss főparancsnok arany­nyal hímzett ' bíborruhában, kétszeres zsolddal, aranylánc­cal, egy falu adománylevelé­vel és új címerrel hagyta el a királyi palotát. Együtt men­tek a templomba, ahol a bí­boros nagy sokaság előtt át­nyújtotta Dózsának a Rómá­ból hozott fehérselyem zászlót, melyen hatalmas posztóke­reszt vöröslött. A fölként ve­zér átlovagolt Pestre, ott meg­lengette a zászlót és fölszó­lította katonáit, hogy varrja- 'nak keresztet a mellükre. Dózsa Györgyöt nem várt hangulat fogadta, a harcosok zúgtak, átkozták a nemességet, „végre a Cegléd mezővárosá­ból való Lőrinc pap, aki Györgynek már régtől fogva személyes jó barátja volt, ezen szókkal fogadta: a neme­sek is, meg a tiszttartóik is a legelvetemültebb emberek, akik a nép teste-lelke ellen zsarnokoskodnak, fordítsuk fegyvereinket megbüntetésük­re!” Második ember A lázongó tábor rátört a közeli udvarházakra, kifosz­totta, és fölgyújtotta. Mene­kültek a nemesek a budai várba, a király elé, jajgatva. A király és az érsek május 24-én elrendelték a tábor sürgős feloszlatását. Ám a had együtt maradt és, a harminc­ezer fölfegyverzett keresztes levonult Ceglédre. A ceglédi piactéren dőlt el a parasztháború sorsa, a nép igazáról meggyőzött Dózsa György itt adta ki hadparan­csát „a keresztesek áldott né­pe jogos bosszújára, a hitetlen nemeseken”. A legújabb törté­neti kutatások ezt a hadpa­rancsot Lőrinc pap fogalmaz­ványának tartják. Ennek négy­százhetven esztendeje. Hídvégi Lajos sőtagozatos szaktermeink csak ebben az új épületben van­nak, tehát 2 év múlva itt kell helyet szorítani nekik is. — Gondjaink ellenére is jól érzik magukat a gyerekek. Minden év elején bevonjuk őket a célkitűzések alakításá­ba, így a megvalósításkor is a magukénak érzik a feladato­kat. Ügy gondoljuk, hogy már iskolás korban be kell vonni a gyerekeket a község társadal­mi életébe. Minden évben se­gítünk a lomtalanításban, ott vagyunk a Vöröskereszt ak­cióin, és a mi gyermekeink ad­ják a műsort a társadalmi és iskolai rendezvényeken. Két nagy létszámú csoportunk az énekkar és a tánccsoport — Károly Mihály és dr. Karsai Jánosné vezetésével — már évek óta nagy sikerrel szere­pel. Magas a mérce — Közeledik az évzáró. Bi­zonyára tudják már az eddigi felrdérések eredményeiből, mi­lyen évet zárnak? — Eredményeink szépek, bár nehéz évet zárunk. A túlzsúfolt tananyag ellenére a pedagógu­sok — élve önállóságukkal — mindent megtettek, hogy a gyerekek tudása, ismerete bő­vüljön. Bukott tanuló évek óta nincs. Most sem les?. — A gyerekek jó eredménye, a saját szorgalmukon kívül, kollégáim érdeme is. A tantes­tületünkben nem dolgozik ké­pesítés nélküli pedagógus. A napköziben olyan kipróbált nevelők foglalkoznak a gyere­kekkel, akikben a szülők meg­bíznak, s akikhez a gyerekek bizalommal fordulnak. A kör­nyezetet otthonossá varázsol­ták, hogy az a 200 gyerek, aki ott tölti a délutánját, nyugodt körülmények között készülhes­sen a másnapra. — A középiskolákban rangja van a berceli diáknak. Szíve­sen fogadják jelentkezésüket, mert tudják, Bercelen magas a mérce. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a legkülönbözőbb foglalkozá­sokban találhatók meg a fa­lunkból elindult, s egyetemet végzett volt diákjaink — kap­csolódik be a beszélgetésbe Siklódi Ferenc tanár, aki 8 éve, amikor nyugdíjba ment, tízezer forintos alapítványt ha­gyott. az iskolára. Ennek ka­matait kapják jutalmul azok a nyolcadikosok, akik áz első há­rom helyezést elérik az Édes anyanyelvűnk címet viselő ver­senyben. Tevékeny tanárok Siklódi tanár úr 50 éve tanít Bercelen. Nyugdíjazásakor nem szívesen vált meg az is­kolától. Nehezen viselte a nyugdíjasok életét. Titkos álma vált valóra, amikor az új igaz­gató — akit valaha Feri bácsi indított útnak •— visszahívta dolgozni. De nem az igazgató az egyetlen, akit Siklódi Fe­renc tanított. A tantestület 80 százaléka tőle tanulta a ma­gyar nyelvet és irodalmat. Siklódi tanár úr megelégel­ve érdemeinek felsorolását, ar­ról szólt, hogy községi HNF- elnökként milyen sok segítsé­get kap kollégáitól, akik közül mindenki tagja valamilyen tár­sadalmi, párt- vagy tömeg­szervezetnek. Máténé már sorolja is, ki hol tevékenykedik. — Szabó Pál tornaszakos, a körzeti ÁISB elnöke. Szervezi a terület versenysportját, s olyan sportolókat nevelt a mi gyerekeink közül, akik a kö­zépiskolákban is szép eredmé­nyeket érnek el. Sporteredmé­nyek szempontjából is kima­gasló évet zárhatunk. Sakkban megyei második, kisdobos há­romtusában a lánycsapat terü­leti második helyezést ért el. A megyei atlétikai versenyben több érmet is hoztunk, legfé­nyesebben a „Pest megye baj­noka 1984” ragyog. Ezt a cí­met a 4X100 méteres fiú váltó kapta. Sági Erzsébet Különvélemény Áluxusnádrél Cegléd környékén és a vá­ros területén legalább húsz hektárnyi jó minőségű nádat adó terület van. A nád ha­szontalan anyagnak tűnhet, mert nem kell senkinek sem. Valóban? Őszintén szólva, ez azért nagy luxus, mert a nád, ha évente a nyugalmi időben le­vágják, erőteljes hajtásokat fejleszt, és az ilyen nádszál fontos nyersanyag. Hogy mennyire nem túlzott a nád méltatása, elég csak ki­menni a TÜZÉP-telepre, és nróbaként nádszövetet, stuka- turnádat vagy éppen nádpal­lót venni. Jó ára van, mi ta­gadás. Ahol annyi nád terem, mint Cegléden, ott általában nem hagyják veszni, kisüzemeket létesítenek és feldolgozzák azt. Városunkban jelentős ér­tékű nyersanyag enyészik el. A nem osztályos árú nád szá­lai, valamint a törmelék ösz- szezúzva és homogenizálva kitűnő szigetelőanyagot ad. Vagyis szinte hulladék nélkül hasznosítható a nád. A gyenge minőségű pedig talajjavításra alkalmas. Jó lenne már végre a város hasznára fordítani ezt a ter­mészeti adottságot. Ha csak hozzáértő gazdasági társulás­nak bérbe is adnák, pénzt hozna. Az extra minőségű nád háziipari nyersanyag, ebből szebbnél szebb termékek ké­szíthetők. Nem hiszem, hogy nyugodt szívvel lemondhat­nánk a nádból eredő bevétel­ről. A nád életmódjáról és elő­fordulásának okairól is érde­mes néhány, szót szólni, mert itt bizonyos téveszmék tapasz­talhatók. A nád nem sorscsa­pás, hisz ahol megél, annak a jele, hogy a terület mély fek­vésű, időszakosan vagy állan­dóan vízállásos. A nádasok egyszerű feltöltése nem old meg mindent. Szűrő szerepe jelentős, ezt azönban hajla­mosak vagyuk elfelejteni olyan környezetben, ahol amúgy is már súlyosan szeny- nyezett a talajvíz és a réteg­víz. A nád nem értéktelen kóró, hanem olyan vadon termő növény, melynek, ha nem is­merjük a jelentőségét, hajla­mosak vagyunk leértékelni. Gazdasági előnyeit kiaknázat­lanul hagyni, bizony szarvas­hiba. S. D. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap I Lőrinc pap emléke ....- Az emberelc'Síírűjébeii jártak Milyen veit a tanév? Szívesen látott bércéit diákok Visszahív!® egykcrl Igszgelóját dolgozni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom