Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

í9S! J CUIUS 20., SZERDA 9iKG Y£f\ Hatásos gyomirtók ICéaiilíüi védekezés Nagyhatású növényvédő sze­rek forgalomba hozását hagyta jóvá a mezőgazdasági és élél- mezésügyi miniszter. Az új kémiai anyagok segítik a me­zőgazdasági termelőket abban, hogy megakadályozzák a növé­nyi kórokozóit és kártevők el­terjedését, kártételét, összesen 23 korszerű vegyi anyag gaz­dagítja a kémiai védekezés le­hetőségeit. A mezőgazdasági nagyüze­mek és a kistermelők összesen mintegy 450 vegyszerből válo­gathatnak. Nem kerül folya­matosan forgalomba vala­mennyi engedélyezett anyag, hozzávetőleg 250 van a terme­lői körben. Ezek számítanak a leggyakrabban használt termé­kek közé. Azért ilyen viszony­lag széles a választék, mert időről időre hatástalanná válik egy-egy készítmény, lévén, hogy a kártevők alkalmazkod­nak hozzájuk. Ilyenkor újabb kemikáliája van szükség. Egyre gyakrabban változik a hatóanyagok összetétele is, számos készítmény egyszerre több olyan vegyszert tartal­maz, amely több kártevő és betegség felszámolására, illet­ve gyógyítására alkalmas. Nö­vekszik a folyékonyan forgál- mazott vegyszerek aránya, ezek könnyebben kezelhetők, és felhasználásuk rövid előké­születi időt vesz igénybe. Az új készítmények közül 17-et egyelőre, háromezer hek­tárnál nagyobb területen nem lehet használni. Ezeket az új vegyszereket egy ideig korláto­zott mennyiségben árusítják, mivel többnyire külföldi anya­gokról van szó, amelyek átvé­teléhez kellő szakmai tapasz­talatra van szükség. További hat növényvédő szer ideigle­nes felhasználásra kapott en­gedélyt, ezek már átestek a próbákon, ám még egy köz­bülső kísérleti szakaszra van szükség ahhoz, hogy a teljes értékű kémiai anyagok listá­jára kerülhessenek. A vegy­szerek között hazai és külföl­di gyártmányú ggmbaplő sze­rek, rovarölők és egyéb ren­deltetésű készítmények talál­hatók. Gyárfás» és gyártmisnyfejtesxfés Minden évben más kézi szerszám % Mi a különbség a gyárt- í mányfejlesztő cs a gyár- f íásfejlesztő között? Csak ^ annyi, mint az ember két ^ szeme között. Az egyikkel ^ erre néz, a másikkal arra, jj ha letakarom a balt, más £ szeletét látom a világnak, í mint ha fordítva teszem f ugyanazt. De a kettő csak «együtt lát jól igazán! A gyártástervező teremti meg ugyanis a lehetőségét an­nak, hogy amit a gyártmány­tervező a rajzasztalon meg­álmodott, az a valóságban is elkészülhessen. Az ÉVIG ceg­lédi gyáregysége a műszaki fejlesztésben teljesen önálló. Maguk döntik el, mit, mikor és hogyan fejlesszenek, s csak a saját szellemi tőkéjük­re támaszkodhatnak. Mindig akad valami új — Több, mint tizenöt éve foglalkozom gyártmányterve­zéssel — mutatkozik be Ko­zák Lajos, csoportvezető. —, Akkor még a meglévő termé/ kékből próbálgattunk nagyobb sorozatot gyártani, s csak 1972-ben indult meg a ko­moly fejlesztő munka a fúró- gépcsalád megtervezésével. Ezzel párhuzamosan kezdtük meg a Hajdúsági Iparmúvek- nek a centrifugamotor gyár­tását, s bizony, nem voltunk még hozzászokva a kétszázez­res darabszámokhoz. 1974-től kezdve, azután minden évben kirukkolunk egy újfajta ké­zi szerszámmal vagy barkács- géppel. Egy alapgéphez tizen­egyféle tartozékot találtunk ki. Azóta ez a termékcsalád is több változaton ment ke­resztül. — A mi munkánk annyiban más mint a gyártmányfej­lesztőké — mondja Egerházi László szerszám- és célgépter­vező —, hogy ők megtervezik a terméket, mfphdig ehhez a megfelelő gyártóberendezése­ket, célgépeket. Magam 1980. óta dolgozom az EVIG-nál, ugyanis Ceglédre nősültem, és Gyerek a vízben E gy hároméves kisfiú április 18-án Dömsöd- nél belefulladt a Dunába. Néhány héttel később, má­jus 11-én ötéves kisfiú to­logatta a kerékpárját egy. elhagyatott bányató part­ján. A bicikli beleesett a vízbe, a gyerek ki akarta húzni, mind jobban nyúj­tózkodott utána, és végül belezuhant. A szűkszavú rendőri jelentés így fogal­maz: Már csak a holttestét tudták a felszínre hozni. Nincs borzalmasabb, nincs megrendítőbb a tra­gikus gyerekbaleseteknél. Alig elkezdődött, máris be­fejezett életutak. Kortár­saik másnap reggel óvodá­ba mennek, most, jövőre vagy később iskolába, A kívülálló, az ismeretlen számára is döbbenetes elfo­gadni a valóságot, hogy vannak, akik már nem lesznek közöttük. Idén május közepéig — amikor a hivatalos strand­szezon még el sem kezdő­dött — ötvenen lelték ha­lálukat a hazai folyók és tavak vizében. Közöttük hét gyerek. A múlt évi sta­tisztikai adatok szerint a 320 halálos vízi baleset ál­dozatai közül 75-en tizen­nyolc évesnél fiatalabbak voltak. Miért? Miért? Sokszor feltettem már magamban a kérdést, és nemcsak a tra­gédiák hallatán, hanem olyan esetekben is, amikor gyengén úszó kisfiút vagy kislányt láttam a mély víz­ben társai között kapálódz- ni, vagy felügyelet nélkül hagyott apróság játszott a parton. A gyerekek még nem is­merik, nem érzékelik a ve­szélyt. A víz az ő számuk­ra játék, öröm, szórakozás — és valóban az is, ha a felnőttek vigyáznak rájuk, életkoruknak megfelelően felkészítik őket. Az általános iskolákban — ahol ehhez adottak a fel­tételek — a testnevelési órák tananyagában szerepel az úszásoktatás. Ám az er­re fordítható idő kevés, és a szakemberek véleménye szerint csak alapot tudnak adni a további gyakorlás­hoz. Sok szülő azonban ezt túlbecsüli, amikor vakáció­ban vagy nyári hétvégen elemózsiával és fürdőruhá­val felszerelt csemetéjét el­engedi otthonról. Gyakran még azt sem tudja, hogy a gyerek nem strandra indul (ahol mindig készenlétben áll az úszómester), hanem folyópartra vagy tó mellé. A gyengécske tempózás, ami elegendő lehet ahhoz, hogy valaki elérje a közeli korlátot, csődöt mondhat egy hirtelen hullámverés­ben. Pedig csodálatos ér­zés biztos tempókkal hasí­tani a vizet, vagy akár csak lubickolni a hűs hul­lámokban. De nem mindegy, hol, milyen körülmények között. A tiltott partszakasz is vonzónak látszik — de lehet, hogy a mélység ör­vényt vagy egyéb veszély- forrást rejteget. N apsugaras, szép hóna­pok következnek, és itt az iskolai vakáció. Az óvodákban is több hétig tart a nyári szünet. Gyako­ri dolog, hogy ilyenkor a nagy testvérre bízzák a ki­csit. Együtt mennek ját­szani a parkba vagy lubic­kolni, strandolni. Ügy en­gedjük el őket, úgy vigyáz­zunk rájuk, hogy vala­mennyien egészségesen, napbarnítottan, épségben hazatérjenek. Gál Judit szerencsémre olyan környezet­be kerültem, ahol hagyomá­nyai vannak a célgépgyár,tás­nak. Párhuzamosan több téma Milyen szempontok szerint, hogyan dolgoznak a fejlesztő szakemberek? Beszélgetőpart­nereim — némi túlzással per­sze —, műhelytitkokat árul­nak el: — Egyszerre öt-hat fejlesz­tési témán gondolkozunk — avat be Kozák Lajos —, és előre meghatározott ütemterv szerint haladunk. Természe­tesen, minden egyes problé­mát határidőre kell megolda­nunk, ami többnyire sikerül is, de van, amikor nem. Elő­ször azt vizsgáljuk, hogy egy­általán technológiai szempont­ból legyártható-e a termék. Itt álljunk meg egy pilla­natra. A kívülállók többsége ugyanis azt gondolja, hogy a tervezők mindenféle cso­dabogarat ráterveznek a gép­re, a közgazdászok pedig tör­hetik a fejüket, hogy miként szedjék le róla. Mégsem így lenne? — A csodabogarakról, ne­héz szívvel, de le kell mon­danunk. Szorít az önköltség­keret. A gazdaságosság mellett a másik ilyen kérdés, amit még a fejlesztés korai szaka­szában vizsgálunk, hogy mit igényel a piac és mi az, ami másutt kapható. Sajnos, nem utolsó szempont, hogy milyen az adott gyártmány hazai hát­téripara. — Többnyire valameny­nyiünk véleményéből alakul ki az a végső megoldás, amit elfogadunk — mutatja be munkamódszerüket Égerházi László. — A gyártásfejleszté­sen nem mindenki munkája azonos szintű. Hiszen más a feladata a mérnöknek, a tech­nikusnak, a rajzolónak. De a mérnökök között is, ki-ki sa­ját területének specialistája. S ez mégsem mond ellent an­nak, hogy közösen den tünk. A specialista jobban ismeri a saját területét, mint más. de nem sajátíthatja azt ki. Miért ne lehetne az öntászet- tsl foglalkozónak például jó ötlete a szerszámkészítéshez? Vagy fordítva. Ahhoz persze, hogy ezek az elvek a gyakor­latban is zökkenőmentesen ér­vényesüljenek, jó légkör, iga­zi kollektíva kell. Nálunk jó a hangulat. Mégis elszivárognak az emberek Jó a hangulat, s a munka feltételei. A gyáregység mér­nökei korszerű, pneumatikus berendezésekkel dolgozhat­nak, az emberek mégis elszi­várognak. — A műszaki fejlesztés je­lenleg visszafelé halad. Ki­sebb horderejűek feladataink. Az újonnan alakuló kisválla­latok, gazdasági társulások ta­lán látványosabb eredménye­ket ígérnek, mint mi — de nem helybéli probléma ez. El. E. á városfejlesztő emlékére Podmaniczky Frigyes szüle­tésének 160. évfordulója alkal­mából kedden emléktáblát avatott a Fővárosi Tanács és a Budapesti Városszépítő Egyesület az V. kerületben, a nagy városfejlesztőről tavaly elnevezett téren. Ünnepi beszédében Szaba- dits Antal építész, az V. kerü­leti Tanács elnökhelyettese el­mondotta, hogy Podmaniczky Frigyes tevékeny alakítója volt Budapest arculatának. Több évtizedes munkássága idején nyílt meg a Nagykörút, sza­bályozták az Üllői utat, ala­kították ki a Duna-korzót és a Sugár utat, rendezték a Belvá­rost, építették fel a Mátyás­templomot, a Bazilikát és az Operaházat, létesítették a Nagycsarnokot, a pályaudva­rokat. Működése évtizedeiben vált Budapest világvárossá. Sűrűn kattog a Trafipax Véiémkéhm Az elmúlt hét végén fokozott közúti ellenőrzést tartottak Da- bas, Monor, Vác, Ráckeve von­záskörzetében. Pest megye ezen területein a víkendeken ugrás­szerűen megnövekszik az autós forgalom, kiváltképp a Rácke- vei-Duna-ágnál és környékén. Hiszen egy-egy szombat-vasár­nap csaknem százezren kere­sik fel e közkedvelt, pihenés­re, kikapcsolódásra alkalmas területei. Képeink a közúti el­lenőrzésen készültek. Tartozékok? KRESZ szerint! ü I II» Eligazításon . .. Barcza Zsolt képriportja Kérem a menetokmányokat! A képviselő hétkőznüpjsi Á pihenés !s lehet jövedelmeié Amikor a mai ülésszakon elhangzó pénzügyminiszteri expozé előkészítése során a tárcák az illetékes parlamenti bizottságok elé terjesztették saját számadásukat, részletei­ben jelent meg egy sereg olyan probléma, amellyel a képviselők különös figyelem­mel foglalkoztak. Az érintett miniszterek, miniszterhelyet­tesek — akik a bizottsági ülé­seken a beszámolókat előter­jesztették — minden észrevé­telt följegyeztek, s ha nem is került be mindegyik a végle­ges expozéba, feltétlenül jó szolgálatot tesz, hiszen az egyes tárcáik munkájához nyújtott segítséget, a jövőre nézve. Amikor az államház­tartás költségvetéséről van szó, hajlamosak vagyunk kis­sé elnagyolni á dolgokat, mondván, ez az egész olyan távol van a hétköznapi ember apró-cseprő gondjaitól, túlsá­gosan bonyolult ahhoz, hogy innen lentről át lehetne tekin­teni. Látszólag apróság A képviselők azonban — akiket magunk helyett kül­dünk ilyenkor az ország házá­ba — éppen megbízatásuknál fogva kedvezőbb helyzetben vannak e tekintetben. Ren­delkezésükre állnak ugyanis mindazok az adatok, informá­ciók, amelyeknek alapján meg tudják ítélni, jól sáfárkodott-e a népgazdaság azzal, amije volt. Az említett bizottsági üléseken kiderült: képvise­lőink messzemenően eleget tesznek küldetésüknek, a ne­vükben előadott vélemények, javaslatok a köz ügyét viszik előbbre. A tavalyi költségvetésről szóló törvény végrehajtásának elemzése módot adott látszó­lag kisebb horderejű részlet- kérdések boncolgatására is. Ezek közül erdemes talán ki­emelni egyet, amire Antal Im­re érdi képviselő hívta fel a figyelmet: szóvá tette, hogy aggódik a vállalati üdülők sor­sa miatt. S ha alaposabban körüljárjuk a témát, már lát­hatjuk, hogy nem is apróság, mert lényegében százezreket érint. Dolgozó embereket. Miért kell aggódni ezekért az üdülőkért? Azért, amint a képviselő mondja, mert félő, hogy költségnövelő szerepük miatt szűkös anyagi helyze­tünkben egyre kevesebb jut majd rájuk, esetlegesen hibás vállalatveztési szemlélet kö­vetkeztében. Oldja meg az üdültetést a SZOT felkiáltással valóban megtörténhet, hogy a jelenleg még fenntartott — és alapo­san kihasznált — üzemi, in­tézményi üdülőket elhanyagol­ják. Mondván, hogy rontják a jövedelmezőségi mutatót. S már magyarázza is Antal Im­re, mit kell ezen érteni. E mu­tató kiszámításakor az üdü­lők fenntartására fordított költség a nevezőbe kerül, ugyanúgy, mint például a szakmunkásképzéshez manap­ság szinte nélkülözhetetlen tanműhely, vagy a kulturális kiadások. Mi az, amivel csök­kenteni lehet e nevezőben az összeget? Elsősorban az, ami nem tartozik közvetlenül a termeléshez. Tehát az itt fel­sorolt tételekkel. Kevesebbet fordítanak némely üzemek­ben szociális és kulturális ügyekre. És látszólag nem tör­ténik semmi, csak az, hogy emelkedik a jövedelmezőségi mutató. Amitől — valljuk be — nem kevés függ manapság. Ilyen áron nem De megéri-e, hogy ilyen áron növeljük ezt a mutatót? — kérdezi a képviselő. Nem okozunk-e nagyobb kárt, mint amekkora pillanatnyi hasz­nunk? Tavaly mintegy négy- százezer ember pihent külön­böző SZOT-üdülőkben. A múlt esztendőben az állami költség- vetés több mint egymilliárd forintot fordított üdülési cé­lokra. Az állami támogatás azonban itt is egyre mérsék­lődik, emiatt például tavaly már nem tudtuk elérni, amit ■terveztünk, nevezetesen azt, hogy mintegy 6 ezerrel növel­jük az üdülésben résztvevők számát. Pedig szerettük volna. Illik-e hát kimondani, hogy oldja meg az üdültetést a SZOT? Nem. Feltétlenül cél­ravezető inkább mindaz, amit Antal Imre képviselő a válla­lati üdülők fenntartásáról, sőt, továbbfejlesztéséről fejtegetett. Szerény becslés szerint ugyan­is ezekben az üdülőkben továb­bi négyszázezer dolgozó tölt­heti megérdemelt szabadságát pihenéssel, kikapcsolódással. És ez az. amiért ez a téma olyan jelentős. S hogyan lehetne továbbfej­leszteni az üzemi, vállalati üdülési formákat? Például az­zal, hogy — akár több cég közös fenntartásában — olyan nyári táborolcat hoznánk lét­re, amelyekben a dolgozók gyermekeit lehetne elhelyez­ni. Elsősorban a nagycsaládo­sok örülnének ennek feltehe­tően: a gyermekeket bizton­ságban tudva, a szülők leg­alább egy-egy hétre kettesben mehetnének el valahová pi­henni, kikapcsolódni. Mert akármilyen felemelő, nemes feladat a gyermeknevelés, az tudja, akinek több van, hogy mennyire fárasztó. És nincs ebben semmi ünneprontó. Még ha úgy tűnik is. Milyen jó például a monori térség úttörőtábora a Balatonnál! És a Buda környékieké a Bör­zsönyben! Megépítéséhez, csi­nosításához, bővítéséhez meg­annyi ipari, mezőgazdasági szövetkezet, üzem járult — és járul — hozzá. Mert úgy lát­ják, megéri. Gyermekeiknek nyújtanak ezzel a támogatás­sal kellemes nyaralást, dolgo­zóiknak pedig nagy gondot vesznek le a vállukról, hiszen a tábor kulturált környezté­ben jó helyen vannak a gye­rekek. Később káros Dr. Kállay Lajos pénzügy­miniszter-helyettes fontolóra vette az érdi képviselő sza­vait a vállalati üdülőkről. Az első percben egyetértettek ab­ban, hogy azt a bizonyos jö­vedelmezőségi mutatót nem szabad olyan eszközökkel be­folyásolni, amelyek később károsak lehetnek. Mert miről van szó tulajdonképpen? Ar­ról, hogy a lehető legtöbb dol­gozónak teremtsünk pihenési lehetőséget, szervezetten. A munkás, ha szabadsága idején megfelelően regenerálódik, va­lóban felüdül, magasabb telje­sítményre képes. Fia szocialis­ta társadalmi rendszerünk alapjaiból fakadó humánus el­veket nem tekintenénk, az előbbiek akkor is megfonto­lásra késztethetnek minden­kit. A pihenés is lehet jövedel­mező. Ha nem sajnáljuk rá a pénzt. Bálint Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom