Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

4 1984. JŰNIUS 20., SZERDA Vendégegyüttesek külhonból Dal az arany Soembéról Először jár hazánkban a Mongol Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese, A több mint fél évszázados múltú csoport ot alkalommal lép fel hazánk­ban. A nyitóelőadást Tápiósze- csön, a helyőrségi művelődési központban tartották. Az együttes útja elválaszt­hatatlan a mongol néphadse­reg históriájától. Első alkalom­mal 1932-ben léptek közönség elé, s azóta számtalanszor be­mutatkoztak otthon és kül­honban egyaránt. A műsorök összeállításánál kettős cél irá­nyítja a szerkesztőket: egy­részt a katonaélet eseményei­hez fűződő énekszámok felvo­nultatása, másrészt a népha­gyományok összegyűjtése. A tápiószecsői est fénypont­ja a mongol népművészet be­mutatása volt. Számunkra mindig újdonságot jelent a szokatlan hangzású keleti ének és zene. A jellegzetes díszítésű ruhák egzotikus han­gulatot kölcsönöztek a tánc­nak, az éneknek. Kimondot­tan nagy sikert aratott a Dal az arany Soembéról című népdalkoszorú. Az együttes . repertoárja szinte az egész mongol művé­szeti életet képviselte. A folk­lór mellett bebizonyították, hogy értenek a klasszikus ze­néhez is. A Verdi-áriákat olasz nyelven szólaltatták meg. értőn. Különlegességet jelentett az eredeti mongol népi hangszeren, a hocserán felhangzó Brahms-mű, az V. Magyar tánc. A faragott ló­fejjel díszített morin húron magyar népdal csendült fel. A közönség nagy tapssal fo­gadta az együttes kedves gesz­tusait, A nagy létszámú, több mint százötven szereplős együttes repertoárján mindenekelőtt a mongol zeneszerzők — Sz. Goncsigszumlaj, L. Murdorcs, B. Daminszuren, D. Luvszán- srav és szovjet komponisták alkotásai szerepelnek rendsze­rint. Ezek a művek a katona­élet mindennapjairól, harcról, hősiességről szólnak, magas pátosszal. A művészeti vezető P. Cha- janchjarava szépen koreogra- fált táncokat állított színpad­ra. Ugyanakkor számunkra meglehetősen szokatlanok a nagy énekkari hangzásra épí­tett harci dalok. Az együttes a szovjet, ro­mán, lengyel, koreai és a leg­utóbbi csehszlovákiai szerep­lés után Tápiószecsőn is meg­nyerte a közönséget. Igényes­ségre törekednek, ugyanakkor az a szándékuk is tükröződik, hogy megismerkedjenek a vendéglátók kultúrájával. Svéd Bolyongás a Fő téren Hét eleji beszámolóinkban eleddig elmarasztalólag szól­tunk a Dunakanyar nyári ren­dezvényeiről. Az elmúlt hét­végeken több rendezvény el­maradt, s az érdeklődőket még csak nem is tájékoztatták az okokról. Már kezdett meg­rendülni a bizalmunk, ami­kor — ahogy az már általában leírni szokott — kellemes meg­lepetések is érték a Szentend­rére kirándulókat. Vasárnap a svéd Bjursasflickorna, azaz a Bjursasi lányok együttese szerzett kellemes órát a Fő tér vendégeinek. A város megszokott délelőt­ti életét élte. Egymás után ér­keztek a külföldi és hazai cso­portok, kattogtak a fényké­pezőgépek, s egyszer csak szí­nes népi ruhába öltözött lá­nyok jelentek meg. vidám­ságot. kedélyt árasztva maguk körül. Arról, hogy valami ké­szül, mindössze egy pianinő árulkodott. Később előkerült egy nagybőgő, hegedűsök is érkeztek, meg egyszem gitá­ros, s máris kezdődhetett a kedvfakasztó zenélés. Ha egy magyar amatőr cso­port magától fellép mondjuk falun, főtéren, Svédországban, akkor a szimpátia jeleként ér­deklődnek az emberek, tapsol­nak. általános megjegyzése­ket tesznek a viseletekre, s nem győzik hangoztatni a ta­lálkozás kuriózum jellegét. A jól megszerkesztett műsor­ban svéd népdalok csendül­tek fel, hangszeres kísérettel és a capella, táncoltak a mu­zsikusok és a dalosok. Játé­kok is megelevenedtek, még­hozzá ifjak előadásában, akik nemcsak a hangszerekhez, a tánchoz értenek, hanem a hangulatkeltéshez is. Pompásan összeszokott csa­pat a bjursasi lányoké. Húsz esztendeje dalolnak közösen, s Per-Egon Janols karnagy minden jelzését azonnal hangokba öntik. Könnyedén énekelnek, ritmusérzékük el­sőrangú, a hangsúlyokat épp­úgy érzik, mint amilyen nyílt a szövegmondásuk. Ez utóbbi­nál csak azt sajnálhattuk, hogy nem értünk svédül — bizonyára akkor is hasonló­képpen vélekednénk. Ahogy Kodály elképzelte a termé­szetességet. az együttlétezést a muzsikával, azt valósították meg ők. Arcuk kiterített tér­kép volt, érzelmeiket úgy le­hetett olvasni róluk, mintha színházi iskolába jártak volna. Holott valamennyien amatő­rök, saját szórakoztatásukra muzsikálnak, töltik együtt sza­bad idejüket. Aki bem hallotta őket. azt gondolhatja, könnyű így fel­lépni, hiszen nincs kontroll, összehasonlítási alap, azt éne­kelnek, amit akarnak. A ki­fogást kereső is megkaphatta a magáét, mert a kórus Bar­tók Bolyongását is előadta, ékes magyar nyelven. Egyszer csak megszólalt a dallam, el­némultak az addig beszélge­tők, mert érejték, köszöntés ez a mű, áX'b'fszág új barátainak az elismerése. Mert tagadha­tatlanul jól érezték magukat a lányok Szentendrén. Ahogy lemezt keresve beléptek a könyvesboltba, rögvest at­moszférát teremtettek. így le­hetett ez Visegrádon, Agárdon, Gyöngyösön, Gyöngyöspatán is, magyarországi vendégsze­repléseik színhelyén. Útjukat a Pegazus Tours szervezte. A harmincegyné- hány ember turistaként uta­zott. Két évenként felkeres­nek egy-egy országot és a svéd kultúra követeiként tán­colnak, dalolnak, muzsikál­nak. A tizedik útjuk hazánk­ba vezetett. M. Zs. Duók Az országos hegedűver­senyt és kamarazenei fesz­tivált követően még orszá­gos hegedűduó-találkozóra is futotta a vonósok ener­giájából az idén. Huszon­nyolc intézmény negyven- nyolc párosa adott találko­zót egymásnak Vácott az elmúlt hét végén, az állami zeneiskola nagytermében, hogy szellemében is hűek maradjanak a program és az intézmény névadójához, Bartók Bélához. Megszokhattuk már. hogy a váciak valamennyi orszá­gos rendezvényre (akár szűkebb pátriájukban kerül erre sor, akó- másutt) el­juttatják üdvözletüket, nö­vendékeik révén. Ezúttal is ők köszöntöttek, s mindjárt meghatározták a találkozó alaphangnemét. Mindenek­előtt a fontosságát, hogy a jó zenét értő, hallgató és művelő növendékeket to­vábbra is megtartsák a tár­sas muzsikálás számára. Vácott alap-, közép- és felsőfokon mutatkoztak be a párok. Ez az egymásra- építettség jó hatással lehet a továbbiakban, mert a résztvevők előtt nemcsak a hegedűsök felkészültségét villantotta fel, hanem a le­hetőségeket, a továbblépés perspektíváit is felrajzolta. A nyolc-tíz éves gyere­kektől a főiskolásokig szin­te minden évjárat képvi­seltette magát. Ügy izgul­tak egymásért és úgy örül­tek egymás1 sikerének ezek a növendékek, mintha az lenne a világ legtermésze­tesebb dolga. Ennek az örömnek a forrását kétség­telenül a komponisták ala­pozták meg, elsősorban Bartók, a 44 duóval, s mások, akik részt vettek a rendező szervek által meg­hirdetett zeneszerzői pályá­zaton. Reményi Attila. Lo- ránd István, Kiss '■Zsu­zsanna és a külön felkéri Farkas Ferenc darabjai új vérkeringést jelentenek a hegedűsök, a duózás szá­mára. Velük a kortárs zene is egyre jobban belép a társas muzsikálásba, s a gyerekek hozzáállása is más lesz a jelenkor hang­zó világához. A rangos művészekből, tanárokból álló zsűri sze­rint a színvonal meghalad­ta az előzőét. Ez is jelzi, hogy ezt a találkozót illik folytatni, s akkor még töb­ben kötődnek majd a ka­marazene nemes ügyéhez. —ár— Kiállít ótermekből Jelen és múlt vonzásában A Dél-Pest megyei Nagy István-csoport nemes hagyo­mánya, hogy a képzőművészet és az irodalom kézfogásának jegyében művekkel emlékezik meg az évfordulókon fontos költői pályákról. így tisztelgett több festménnyel Falu Tamás életműve előtt a közelmúltban Ocsán és most Dabason Gyóni Géza költészetére és emberi helytállására emlékezik. Összegezések Méltó főhajtás ez a tárlat Eőry Emil érdi szobrász újabb megújulását láthatjuk. Az együttérzés és a fogalmazás biztonságának fokozódását nemcsak Gyóni Gézáról ké­szült mellszobrában, hanem a Csak egy éjszakára és a Cé­zár, én nem megyek című Gyóni-versek szobrászi inter­pretációjában. Hasonlóan ki­emelkedik Somogyi György szigetszentmiklósi festő konst­ruktív összegezése erről a megrendítő költői életútról. Kéri Mihály a harcterekre hurcolt lírikus utolsó éveiről készített négy figyelemre mél­tó grafikai lapot. Meglepetés a gyömrői Pál Aranka teljesít­ménye, aki Gyóni Géza sorsát kálváriás környezettel érzékel­teti. Joggal kaptak mind a né­gyen díjat e pályázaton. Korrekt munkákat láthatunk Heiling Györgytől, Molnár Bertalantól, R. eitz Jánostól, Detzky Júliától. Be kell szá­molnunk a zsűri egy tévedésé­ről is: Orczi József pompás mélységgel talált rá üvegfelü­leteken Gyóni Géza „meg nem írt” verseire. Mindent össze­gezve, megnyugtató, hogy nemcsak József Attilának, Adynak, hanem a szűkebb pátriánkhoz, Dabashoz kötődő és jelenünkhöz, jövőnkhöz tar­tozó Gyóni Gézának is készül a képzőművészeti utókora. Hasznos tárgyak Csáti Gábor is utat vágott magának, és indul fel a kap­tától! Erről győzi meg a láto­gatót a szentendrei művelő­dési központban június végéig nyitvatartó kiállításán. Kecelen született 1935-ben. évtizedek szigorú, önelemző munkájával érte el művészeté­nek rangját. A fa lehetőségeit aknázza ki maradéktalanul. Arra törekszik, hogy szép, hasznos tárgy legyen az alko­tása; gyertyatartó, tál, máskor szobor is — az ihletett pilla­natokban. Rádiófigyelő HüMOXALIZÁLAS. Sándor Györgyöt, aki humoralistának nevezi magát, legalább any- nyian nem szeretik, mint amennyien rajonganak stílu­sáért. Nem tartozik a könnyen érthető nevettetők közé, soka­kat jellegzetes hanghordozása is bőszít, pedig ezzel csak mondanivalóját akarja aláhúz­ni, a tétován ejtett szavak, a furcsán megnyomott jelzők mind-mind a hatáshoz tartoz­nak. Amit ő művel azt még­nem lehet humorizálásnak ne­velni. írásaira, előadására, egész művészetére a humora- lizálás a legtalálóbb kifejezés, s egyben bizonyítja, hogy a szavakkal, szóösszetételekkel és teljesen váratlan szókap­csolatokkal milyen nagysze­rűen bűvészkedik. Monológjai néha egészen távoli asszociációk sora, kö­vetni sem könnyű, a legszelle­mesebb poénokon is csak ké­sőbb nevet az ember, mert humorában mindig a tartalom a fontos. Szombaton délután a Magunkat ajánljuk műso­rában Átmentem az úthenge­ren címmel hangzott el ösz- szeállítás Sándor György hu­mora lizálásból. A könnyed, populáris írásoktól az ajig kö­vethető monológokig sokféle arcát megismerhettük. A cím­adó darab valódi moralizálás volt, a kis emberek félelme az úthengertől, amelyet ők alkottak és tettek rettegetté, majd az abszurd megoldás: a szerepek felcserélődnek, az ember megy át az úthengeren. Mai feszült világunk görbe­tükre ez, amely azonban op­timista kiutat mutat. KÍVÁNCSISKODÓ. Csak ar­ra vagyok kíváncsi címmel tette fel kérdéseit hétfőn este napjaink legizgalmasabb tár­sadalmi konfliktusait firtatva Tamás Pál szociológus. Ké­nyes témákat érintett. Leg­alábbis ez lehetett az átlag­hallgató első gondolata a kér­déseket hallva. Például, hogy kényszerházasságok szület­nek-e napjainkban, mint a szociálpolitikai kedvezmények hátrányos melléktermékei? Hiszen a kedvezmények — el­sősorban a lakás — a háza­sokat. kisgyermekeseket il­letik meg. Így azután, hogy ez a, cél mielőbb megvalósul­jon, talán idő előtt kötődnek házasságok — vélte a szo­ciológus. Még forróbb kérdés a ci­gányságra vonatkozó, hogy miért nem kezeljük őket nem­zetiségként. A választ állam­jogász adta meg, s ebből vilá­gosan kiderült, hogy a ma­gyarországi cigányság több év­tizedes lemaradásának ledol­gozását csak gátolná a szö­vetségbe tömörülés, amely egyébként is elsősorban a kulturális és nemzeti hagyo­mányok ápolásának elősegíté­sére hivatott. A cigányság felemelkedése össztársadalmi érdek, önkormányzati eszkö­zökkel megoldani lehetetlen. Ezt bizonyítja egyébként az 1957-ben életrehívott Ma­gyarországi Cigányok Kulturá­lis Szövetségének kudarca, majd 1961-es megszűnése. Hasonlóan izgalmas, már- már provokatívnak tűnő kér­dés: hogy napjainkban, ami­kor az ország aktív dolgozói­nak fele-háromnegyede mun­kaidő után újabb feladatokat vállal az úgynevezett második gazdaságban, mi vai} a szak- szervezet híres 3x8-as jelsza­vával? A válasz, amelyet a SZOT tudományos munkatár­sa adott méltó volt az őszin­te kérdéshez. Annak idején a háztáji elterjedésékor senki sem kérte számon a jelszót, csak a végeredményt láttuk: a parasztok jól élnek. A mai gazdasági helyzetben egyre inkább világossá válik, hogy nem szabad választás kérdé­se, hogy folytatja-e a munkát az ember délután, vagy hét­végeken is. A megoldás, a ki­vezető út a hajszából, a meg- fáradásból csak az lehet, ha a nyolc óra alatti teljesítményt ismerjük el és fizetjük meg ennek arányában. M. K. Somogyi György: Gyóni emlékére Erre alkalmas nemcsak a fa,' hanem avatott használója, Csó- ti Gábor is, aki erős a forma megálmodásában és lelkiisme­retes a kidolgozásban. Minden tökéletes. Hányaveti részt se­hol nem találni a felületen, így a végeredmény vonzó. Csóti Gábor akaratlanul is két fontos dolgot bizonyít. Egy­részt a fa nem teljesen felfe­dezett felületi szépségeit, meg­nyugtató, harmonikus erezetét, másrészt grafikai ritmust a plasztikán belül és természe­tesen saját képességéit. 'A valós érték vezet az elis­meréshez — ezt igazolja Csóti Gábor munkásságának több állomása. Tárgyait, eszmélés- hez segítő szobrait bemutatták Budapesten, Szófiában, Ham­burgban. Minszícben, Pécsett ás Tápiószelén is. Dobogókőn, a Nimród szállóban megszem­lélhető tizennyolc négyzetmé­teres faplasztikája, amely szobrászi értékei révén nem­csak méltó a környezethez, hanem emeli is azt. Arcok, sorsok A dunaújvárosi munkásmű­velődési központban június 26- ig látható Fegyó Béla újabb tárlata, amely nemcsak rácke­vei ihletésű tájait mutatja be, hanem hétköznapjaink törté­nelemmé sűrűsödő arcait, sor­sait. vizuálisan rögzíthető és felderíthető töredékeit, köz­pontjait. ­Észrevehető, hogy Fegyó egyre szigorúbb önmagához, & ez akaratlanul is tisztítja, nö­veli a minőséget. Képei mel­lett most máshoz is szívből gratulálhatunk: gyáli tanítvá­nyai közül Blum Márta, Dra- vecz Katalin és Polgár Erika díszoklevelet kaptak a japán Nippon pályázaton — rajzaik színvonalának elismeréseként. Losonci Miklós MOZIMŰSOR JÜNIUS 21- TÖL 27-IQ ABONY 21—22: Éretlenek 23—24: Een Hur I—II. 25—2G: Akiket forró szenvedély hevít** BUDAÖRS 21—26: Kincs, ami nincs CEGLÉD, Szabadság 21— 24: Start két keréken (du.) Házasság szabadnappal* (este) 22— 23: Jöjjön el egy kávéra hozzánk** (éjjel) 25—27: Keresztül a nagy víz­választón (du.) • Meztelenek és bolondok* (este) CEGLÉD. Kamaraterem 21—27: Elveszett illúziók 23— 24: A ravasz varjú (du.) DABAS 21—22: Szelíd motorosok** 23—24: Futások véget ér* 25: A profi** DABAS, Autós kertmozi 21—27: Altatódal nászágyon DUNAHARASZTI 21—22: Szuperzsaru 23—24: Ezermílliárd dollár* 25—26: Gyilkosságok ok nélkül* DUNAKESZI, Vörös Csillag 21—26: 101 kiskutya (du.) 21—24: Mexikó lángokban I—n. (este) 25—26: Az óriás (este) DUNAKESZI, József Attila 21: Vabank 24: Dutyi-dili 25: A néma front 27: E. T. ÉRD 21—22: Hét merész kaszkadőr 24: A XX. század kalózai 25—26: Szabadlábon Velencében FÓT 21—22: Dutvi-dill 23—24: Családi összeesküvés* 25—26: Sok pénznél jobb a több** GÖDÖLLÖ 21—27: A piszkos tizenkettő I— II.* GYAL 21—22: Futásod véget ér* 23—24: Boszorkányszombat (du.) Szelíd motorosok** (es­te) 25—26: A Jó. a Rossz és a Csúf I—II.** KEREPESTARCSA 21—22: Felhőjáték* 23—24: Hét merész kaszkadőr 25—26: Megbilincseltek* LEÁNYFALU, Kertmozi 21—22: Cicák és titkárnők 23—24: Felhőjáték* 25—26: Kiute** MONOR 21—22: A Jó. a Rossz és a Csúf I—II.** 23—24: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) Meztelenek és bolondok* (este) 25—26: Jöjjön el égy kávéra hozzánk** 27: A karatéző Cobra* MONOR, Kertmozi 21—22: Kiute** 23—24: öld meg a sugunt!** 25—26: Te, rongyos élet* NAGYKÁTA 21—24: Forróvérű kísértet 25—2G: Vámoír négy keréken» NAGYKÖRÖS, Arany Jáno^‘ 21—22: Goodbye és ámen* 23—24: Ellopták Jupiter fenekét 25—27: Házasság szabadnappal* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 21—24: Akiket forró szenvedély hevít** 23—24: Dióbél királyfi (du.) 25—27: Kamaszok* PILISVÖRÖSVÁR 21—22: Egy zsaru bőréért* 24: Anokalipszis, most I— II.** 25: Anna és a vámpír** POMÁZ 21—22: Feketeszakáll szelleme 23—24: Sebességláz* 25: Johohoho RÁCKEVE 21—22: Ezermilliárd dollár* 23—26: István, a király SZENTENDRE 21—24: Vészjelzés a tenger alól (du.) Roncspalota** (este) 25—27: Dutyi-dili SZENTENDRE, Autós kertmozi 21—27: Ó, kedves Harry SZIGET5ZENTMIKLÓS 21—22: István, a király 23—24: Maximka (du.) Nőrablás** (este) 25—26: Egymilliárd dollár* TÁP’ÓSZELE 21—22: Volt egyszer egy vad­nyugat I—II.* 23— 24: Vámpír négy keréken* 25: Bombanő** VÁC, Kertmozi 20— 24: Piedone Egyiptomban 25—27: Languszta reggelire* VÁC, Kultúr 21— 24: A tizedes meg a többiek ídu.) Sok pénznél jobb a több** (este) 25—27: Apacsok ídu.) Mexikó lángokban I—II. (este) VÁC. Madách Imre 25: A fáraó I—II. 27: Vízipók — csodapók VECSÉS 22— 24: Tndiánkaland Ontarió­ban* 25—27: Kisapák és nagyapak VECSÉS, Kertmozi 21—22 és 24— 27: A kicsi kocsi újra szá­guld * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak 16 éven felülieknek. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom