Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
1984. JÚNIUS 19., KEDD 3 A belkereskedelem a társadalmi tulajdonért Még mielőtt lába kelne... Ocfliíiiitíit házi kiállítás Üeceplek, testre szabva igy fogalom pontos értelmezése Ott a bökkenő/ hegy ki-Ici mást és mást ért alaifa A tolvajfogó berendezések bemutatóján Erdősi Agnes felvétele Van, aki könnyű kézzel — v netán némi szórakozottságot is mímelve — nem bevásárló- kosarába, hanem zsebébe, szatyrába süllyeszti mindazt, amit egy ABC vagy nagyáruház önkiszolgáló osztálya kínál. S hogy közöttünk ilyenek is vannak, arra a rendészeti jelentések összesítő adatai világítanak rá: tavaly a belkereskedelemben 85 ezer 111 társadalmi tulajdont károsító cselekményt lepleztek le. Az okozott kár mintegy 94 millió forint volt. S a számok, a tények arra is rávilágítanak: a tanácsi és a szövetkezeti kereskedelemben emelkedett a tolvaj- lások száma s értéke. Igaz, a Belkereskedelmi Minisztérium írásban közreadott tájékoztatója finomabban fogalmaz: „leleplezett károsító cselekményekről, kárösszegekről” szól. De nem hallgatja el, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelemben' a leleplezett cselekmények száma öt százalékkal emelkedett, s a kár összege tizennéggyel. A tárca közvetlen irányítása alá tartozó vállalatoknál a kár összege hat százalékkal csökkent (!), míg a cselekményeké tizenkét százalékra nőtt. Játszhatnánk tovább a számokkal, ám ez mit sem változtat a lényegen: szükség van a hatékonyabb ellenőrzésre, a rendészet s az ellenőrzésre hivatottak munkájának javítására, összehangolására. Erre hívta fel a figyelmet tegnapi tájékoztatóján dr. Selmeczi Lajcsiié belkereskedelmi miniszter- helyettes is. Emlékeztetett arra, hogy az említettek munkájának erősítésére irányította rá a figyelmet az'MSZMP Politikai Bizottságának tavaly február 28-i határozata is. Pedig sikerült előbbre lépni. Hiszen a leleplezett sikkasztások, hűtlen kezelések útján elkövetett cselekmények száma csökkent tavaly. Az úgynevezett összes kárral szemben némileg emelkedett a megtérülés összege. Ez jelzi, hogy a vállalatok éltek a miniszter- tanácsi határozatban foglaltakkal. S idézi azoknak az intézkedéseknek sorát is, melyeket a tárca a társadalmi tudajdon védelméért, a megelőzésért tett. Ilyen például az, hogy az Úgynevezett koordinált kereskedelmi raktáraknál polgári fegyveres őrség vigyáz az értékekre. Ezeken a helyeken azóta nem is fordult elő jelentősebb bűncselekmény, tűz vagy más, a. társadalmi tulajdont károsító mozzanat. Rendezésre vár viszont a házi pénztárak pénzkezelésének, pénzszállításának rendezése. S hogy hogyan? Nem kell találgatni, a Pénzügyminisztérium és a belkereskedelmi tárca rendeletben meghatározta már. Hogy milyen eszközök segíthetik a vagyon védelmét — raktárakban éppúgy, mint az önkiszolgáló boltok, áruházak gondolái között — arra az a rögtönzött kis házi kiállítás adott választ, melynek ugyancsak a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiumi terme adott otthont. S hogy van miből választani, azt a hazai termékek sora is mutatja. Kicsit olcsóbban, de a jelek szerint legalább akkora hatékonysággal, mint amit a drága, nyugatról ’ beszerzett eszközöktől várunk. Csak -ismerni kell a hazai piac kínálatát azokból a termékekből, amelyek jeleznek, szorgalmasan — olykor fülsértőén is —, mielőtt lába kelne mindannak, ami az eladótérben van. V. E. Javuló hatékonysággal dolgozunk, mondja örvendezően a nagyvállalat vezérigazgatóhelyettese. Adatokat sorol, amik közül azonban hiányzik egy, de az szembetűnően. Ez pedig a ráfordítások alakulása. Mert igaz ugyan, hogy a cég jelentősen növelte árbevételét — amibén a kelendő többlettermékek éppúgy szerepet játszottak, mint a külföldi partnereknél elért áremelés —, ám a vállalati eredmény korántsem futott ezzel párhuzamos pályán; jócskán elmaradt attól. Megszépítés lenne Elsősorban azért lelhető hátrább, mert a '-figyelem — még mindig — a bevételek egészére összpontosult,' bár ma már a tiszta haszon — a nyereség — kívánkozna a fő helyre, ráadásul úgy, hogy részforrásai is az ismétlődő elemzés alanyai legyenek. Szó sincs arról, mintha szabályt erősítő kivételre utalna a vállalat gyakorlata, irányítóinak szemlélete. Az unásig emlegetett fogalom, a hatékonyság — és attól, mert gyakori szereplő beszédekben és írásokban, még nem biztos, hogy jól értelmezett fogalom —, annak javítása ma minden termelőhely számára szükség- szerűség, csak ott a bökkenő, hogy ki-ki mást és mást ért hatékonyság, annak fokozása alatt. Ha sikerült némileg mérsékelni a fajlagos energiafelhasználást — és tavaly ez a megyében az ipar és az építőanyag-ipar jelentős területéin sikerült — máris jöhet az eredmény rögzítése: hatékonyabb a munkánk. S így megy ez akkor is, amikor a korábbinál valamivel többet fizet a vevő, ha'új termék kerül be a gyártásba a kísérleti üzemből, ha a brigádok teljesítették vállalásaikat. .. Tagadhatatlan: mindezeknek köze lehet a hatékonyság alakulásához, javulásának mértékéhez, ám egyetlen esetben sem azonosítA tanácsi átszervezés tapasztalatai Szentendrén Igényesen, felkészültebben SZENTENDRÉN tartott kihelyezett ülést a Pest megyei Tanács Ügyrendi és Jogi Bizottsága. Dr. Zalka Karoly elnök vezetésével a testület meghallgatta dr. Bertalan Ferenc vb. titkár tájékoztatóját a Szentendre Városi Ta- 'nács Végrehajtó Bizottsága új szervezeti rendjének működésével kapcsolatos kezdeti tapasztalatokról. A városi tanácsnál már 1982-ben felismerték, hogy a megnövekedett feladatokat a régi szervezetben nem lehet a jövőben megfelelően megvalósítani. A kellő politikai és szakmai előkészítéssel kimunkált új modelljavasla- tuk lényegében megfelelt a január 1- vel bekövetkezett változásokkal szemben támasztott követelményeknek. Az átszervezés során alapvető célként fogalmazták meg egyrészt a lakosság színvonalasabb kiszolgálását, másrészt minden apparátusi dolgozó képzettségének és képességének megfelelő munkakörbe állítását. Január 1- vel'az 54 fős apparátus további 14 fővel bővült, s a szervezet titkárságra, hatósági-; művelődési, egészségügy és sport; valamint pénzügyi, gazdálkodási és fejlesztési osztályokra tagozódott, s mind a négy szakigazgatási szerv kialakította a megfelelő működési kereteket, de együttműködésük gyakorlatát még tovább lehet javítani. A lakosság kedvezően fogadta az áttekinthetőbb szervezeti rendszer nyújtotta szolgáltatásokat, s ehhez hozzájárult az is, hogy a tanácsi vezetés nagy figyelmet fordított a megfelelő munka- körülmények, a lakossági tájékoztatás megszervezésére; alapos munkával felmérte az ügyirat- és ügyfélforgalmat, s ehhez igazította az ügyfélfogadás rendjét. A rendszeres szerdai nyújtott ügyfélfogadás mellett más napokon is, szinte minden fontosabb ügyben kellő felvilágosítást nyújtó előadó áll a lakosság rendelkezésére. Ügyfélszolgálati tevékenységük jelentős részét a hatósági osztály bonyolítja le, egyre jobb színvonalon.” Május 31-ig a beérkezett 3526 ügyirat háromnegyede a hatósági osztályé volt. A szakigazgatási szervek ügyfélforgalma jelentősen nem változott az átszervezés után, de így is lényegesen magasabb, mint az országos átlag. Például május 28-tól június 1-ig tartó héten 2196 állampolgár kereste fel a tanácsot, ebből 1495 a hatósági osztályt, közülük 21 százalék volt budapesti lakos, mintegy 11 százalék környéki településről érkezett, 57 százalék csak tájékoztatást kért. Kedvezően alakult a városkörnyékhez tartozó tanácsok viszonya is. A kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés figyelemreméltó eredménye, hogy a városkörnyéki bizottság elhatározta közös központi tűzoltó ügyelet és központi gyepmesteri telep létrehozását. A helyi tanácsok szívesen fordulnak a városhoz, a testületi munkában, a lakossági kapcsolatok szervezésében, s egyéb területeken pedig a hasznos tapasztalatokat rendszeresen kicserélik. Jogosan állapította meg az Ügyrendi és Jogi Bizottság, hogy a helyi tanácsi testületek eredményesen munkálkodnak a korszerű közigazgatás megteremtése, a helyesen meghatározott kettős célok megvalósítása érdekében. A BESZÁMOLÓT KŐVETŐEN számos gyakorlati kérdésre kaptak választ a bizottság tagjai, majd dr. Zalka Károly, a megyei tanács Ügyrendi és Jogi Bizottságának elnöke előterjesztést tett a Hatósági és Igazgatáskorszerűsítési Kollégium átszervezésére, illetve kiegészítésére. Ismert, hogy közigazgatásunk szervezetrendszere az év elejétől jelentősen megváltozott. Üj tartalmat nyert a városi és városi jogú nagyközségi tanácsok, valamint a környezetükben működő' helyi tanácsok kapcsolatrendszere. A feladatuk bővült, miután a 341 volt járási hatáskör, amely körülbelül 7500-8000 új feladat ellátását igényli, 75-80 százalékban a városokhoz, illetve a városi jogú nagyközségi tanácsok hatáskörébe került. A hatósági feladatok növekedése, a lakossági igények természetes fokozódása, a társadalomért végzett munjea igényesebb ellátása, nagyobb felkészültséget követel, a tanácsi vezetéstől és az apparátustól egyaránt. Megváltozott, közvetlenebb leit a helyi tanácsok megyei irányítása, ezzel együtt összehangoltabb munka szükséges a testületek tevékenységében is, új módszerekkel, új tartalommal. Felgyorsult az információcsere, a felvetődött gondokra, közéleti igényekre, kezdeményező készségbe megnyugtató, s eredményes döntéseket vár el a lakosság. Űj szemléletre, munkamódszerekre van szükség, s ehhez — a korábbi évek gazdag tapasztalatai alapján — a jól szervezett, sokoldalúan képzett, Kollégium tagjai nélkülözhetetlen segítséget nyújthatnak — mondotta az Ügyrendi és Jogi Bizottság elnöke. Az új személyi összetételre vonatkozó javaslatot a bizottság egyhangúlag elfogadta, egyben köszönetét fejezte ki a Kollégium munkájában több mint egy évtizede tevékenykedő dr. Lakatos József ny. városi vb. titkárnak (Cegléd), dr. Duron Máriának, a megyei tanács vb egészségükgyi osztály dolgozójának, Győré Pál ny. nagyközségi vb. titkárnak (Abony), s dr. Polonkai Annának, a Szentendre Városi Tanács VB hatósági osztálya vezetőjének. A BIZOTTSÁG TAGJAI megtekintették az új szervezeti keretekben dolgozó városi apnarátus elhelyezését, a lakossági tájékoztatás színvonalas, korszerű, könnyen kiismerhető és ízléses megoldását, amelyet más városok, nagyközségek számára is követendőnek ítélt meg. A házigazdák — Marosvölgyi Lajos városi tanácselnökkel az élen — azzal a jóleső tudattal és érzéssel búcsúzhattak a bizottság tagjaitól, hogy hasznos munkát végeztek, s a bizottság tagjai eredményes tapasztalatok birtokában térhettek otthonukba. Arany István Dr. Kiss György hatók magának a hatékonyságnak a változásával. Tavaly a megyében az év első és az év második felében meghökkentően nagy különbségek mutatkoztak a vállalatok, az iparágak teljesítményei, eredményei között. Az egész esztendőt figyelembe véve azonban ezek az eltérések kiegyenlítettebbek lettek, bár a differenciálódás — az össztársadalmi érdekeknek megfelelően — folytatódott. Ha most úgy véljük, hogy az év első felének bizonytalanságain a termelőegységek lassan egyenesbe jutó nagyobb része hatásos hatékonyságjavítási törekvésekkel lett úrrá, akkor ugyan nem tévedünk, de a valóságot megszépítve látjuk. Kétségtelen, volt szerepe a változásokban tényleges hatékonyságnövelési intézkedéseknek — így például a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az ún. fehéráru kihozatal javításának, a Csepel Autógyárban a műszaki fejlesztés meggyorsításának, a Cement és Mészműveknél a fajlagos energiafelhasználás mérséklésének —, de elsősorban ott, ahol eddig sem akadtak nagy bajok ráfordítások és hozamok viszonyával, azaz a fogalom pontos értelmezésével. A termelői kollektívák egy jiem jelentéktelen része azonban úgy jutott túl a kezdés, majd az első félév bizonytalanságain, hogy nem tett mást, mint megteremtette a minimális rendet és szervezettséget; betömték a legfeltűnőbb veszteségforrásokat, megszüntették — némelykor a felhasználói keresletre nem sok ügyet vetve — bizonyos termékek előállítását. JSros túlzás lenne erre a?t roqpdani, javították a hatékonyságot. Csak annyit léptek, amennyi elkerülhetetlen volt, s abba az irányba, ami természetes, mert elemi — megfizeI tett. megkövetelt — kötelességeket teljesítettek. Ettől azonban még meglehetősen messze van a hatékony — mert versenyképes — munka, termék. Meglehetősen messze az az állapot, amikor a lehető legkisebb szükséges ráfordítással elérhető legnagyobb eredményt — hasznot — könyvelheti el a cég, s kézenfekvő, a lehető legkisebb ráfordítás nem egyetlen elemre — anyagra, energiára, élőmunka-szükségletre, értékesítési módszerekre, exportármunkára stb. — értendő és érvényes, hanem mindezekre és sok másra együtt! Az ilyen, valamennyi tényezőt felölelő mérlegelésnek a szükségességét mutatja, hogy a megyében még azoknál a vállalatoknál is, ahol a gazdálkodási eredmény, mint összefoglaló mutató, az átlagosnál nagyobb mértékben javult, az egységnyi állóeszköz állományra jutó nettó termelés nem érte el az előző esztendeit, azaz a ráfordításoknak ez a része még mindig nem kap kellő figyelmet, ugyanakkor változatlanul erős a beruházási hajlandóság olyan helyeken is, ahol meglevő eszközeiket sem tudják megfelelően kihasználni. Eres elkülönülés Indokolt tehát a szakembereknek az a véleménye, hogy a hatékonyság javításának legelőször is a fogalom pontos értelmezése a feltétele, s még inkább alapfeltétel a jó értelmezés érvényesítése a gyakorlatban. A mindennapi tapasztalatok ugyanis arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a vállalati munkában erősen elkülönülnek a hatékonyság részelemei, s azért javul lassan — a lehetségeshez és még inkább a szükségeshez képest egyaránt lassan — a munka eredményessége, mert mind a termelői, mind az irányítói körben legtöbbször csak egy- egy elem kerül reflektorfénybe. s nem a hatékonyság egésze. Azaz egy lépés előre valamelyik részterületen, de ugyanakkor akadályok — mert hiányzott az összehangoltság, gyakran éppen az új lépés teremtette, oxozta akadályok — a másik részterepen. Amikor ezek az akadályok már meg nem kerülbetővé válnak, akkor e kör alkotja a feladatcsoportot, ám közben valami megint kiszorul a figyelem perifériájára. A legtöbb helyen így haladnak sorra — azaz még a megnyugvás érzése sem illanhat el, hiszen folyamatosan cselekednek, nem hogy gyanút fognának, jó irányba mennek-e —, egyik tényezőtől a másikig lépegetve, szinte bűvös körbe kényszerítve magukat, ahonnét éppen azért nem tudnak kitörni, mert homályos a cél, bár tiszteletet érdemlő, mivel nehéz munkával járó az igyekezet. Apró példával élve: a termelőhelyek nagy része a megyében úgy érvelt tavaly, ilyen nehéz gazdálkodási feltételek közepette megoldhatatlan a termékszerkezet korszerűsítése ... Az ikladi Ipari- Műszergyár huszonöt, a Buda- flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat kettő híján száz új termék mintapéldányával készült el, illetve kezdte meg azok gyártását egyetlen év alatt, 1983-ban. Az említett és a hasonlóan gondolkodó kollektívák ugyanis — helyesen — úgy értelmezték a megnehezedett gazdálkodási feltételeket, hogy azokon lényeges termelésben! változásokkal lehetnek csak úrrá, azaz meggyorsították a termékszerkezet korszerűsítését, azt, amit másutt, ilyen feltételek mellett, lehetetlennek ítéltek... Nem szégyen tanulni Elvi érvényességű Igazság as, hogy a hatékony munka a legkedvezőbb ráfordításokkal elért optimális eredmény. A hatékonyság javításának egyedi receptjei vannak, mert hiszen termelőhelyenként mások a súlypontok és a kiegészítő — de úgy sem mellékes! — tényezők. Ahhoz azonban, hogy a Súlypontokat jól meghatározhassák, magával a teendővel — a súlypont értelmével — kell tisztába jönni, s a teendő akkor válik világossá, ha az érintettek tudják: a hatékonyság alakulásában a fejlesztési ötlet megszületésétől a vevőknek nyújtott szolgáltatásokig mindennek meghatározott, el nem hagyható, s legtöbbször föl sem cserélhető szerepe van. Vállalatok sorának gyakorlata kínál jó példákat erre, ez a sor azonban bővíthető és bővítendő; tanulni nem szégyen. Sőt, napjainkban a szükségszerű alakját veszi fel, kimondatlanul azt tudatva ezzel, aki nem tanul másoktól is. az önmaga gyarapítására sem lehet képes. Mészáros Ottó To vábbképzés Mesteriskola A Magyar Építőművészek Szövetsége ismét megszervezi a fiatal építészek kétéves továbbképzésének mesteriskoláját a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki továbbképző intézetében. Az idén kezdődik és 1986-ban fejeződik be a továbbképzés, amelyen neves építészek és a rokonszakmák szakemberei tartják az elméleti oktatást, a szakma gyakorlatában pedig vezető- tervezők segítik a fiatal építészek munkáját. A mesteriskolái továbbképzésre pályázatot hirdettek, amelyre a legalább hároméves szakmai gyakorlattal, munkaviszonnyal rendelkező és 32 évesnél fiatalabb építészek adhatják be felvételi kérelmüket július 6-ig, mellékelve hozzá eddigi építészi tevékenységük írásos dokumentumait is. A jelentkezők zártkörű tervpályázaton vesznek részt, s ennek eredménye, valamint a jelentkezéskor beküldött dokumentumok alapján augusztus végéig dönt a felvételekről a szövetség elnöksége.
