Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
4 1984. JÚNIUS 19., KEDD PEsr MU. > #;/] Nem az időjárással volt baj Megyei ifjúsági nap Szentendrén A jövő szakmunkásai Akarnak valamit az élettől Reggel még azt hittük, hogy talán az esővel fenyegető fellegek miatt jöttek meglepően kevesen a megyei ifjúsági napra, ám amikor a nap átvette a hatalmat, akkor is elmaradt a várt nyüzsgés a szentendrei művelődési ház és a Templomdomb környékén. Pedig a város hangulatos utcáit ugyanúgy ellepték a kirándulók, a turistacsoportok, mint máskor, a programok színhelyére mégis csak töredékük vetődött el. Hattyúk és malmok Az amatőr képzőművészek kiállítása és vására csekély érdeklődés mellett zajlott. A mozgalom tagjai gyakorta keseregnek, hogy alig akad módjuk a bemutatkozásra, most mégsem éltek a lehetőséggel. Csupán néhányan tették közszemlére munkáikat a Templomdombon, s bizony a színvonal nem hívogatta, inkább riogatta a közönséget. A téglafalhoz támasztott, az állványokon sorakozó képek keveset tudtak visszaadni a város varázsából, s az elmaradt élményért a látogatók elé táruló szentendrei háztetők nyújtottak bőséges kárpótlást. Azt sem tudni, hogyan keveredhettek a művészek közé az üzletet szimatoló zsibárusok, akik hattyút, szélmalmot, fa- berakásos giccseket kínáltak töretlen lelkesedéssel. Egyedül azok az akvarellek, közöttük miniatúrák hoztak vigaszt, amelyek mögött egy szakállas fiatalember strázsált naphosszat, s néhányra sikerült is vevőt találnia. Ébredező jókedvünket azonban hamar lelohasztotta a vele átel- lenben tanyázó grafikus. Szerény kínálatából nem derült ki, hogy milyen művész valójában, de hogy kereskedőnek elsőrangú, az bizonyos. — Mennyibe kerül ez a linómetszet? — tudakoltuk tőle. — Attól függ, hogy kinek — válaszolta nyomban. — Mondjuk, nekem. — Megmondom őszintén, ezek mind ezer forint felett vannak, de barátnak, neked, csak ötszáz. És mindössze öt darab van belőle, illetve csak ez az egy, mert a többi más színű. Tudod, nem szeretem tömegével gyártani. Amatőr zenekarok Délután négyig pihenőt adtak a rendezők a közönségnek, s talán ennek is köszönhető, hogy a művelődési központ parkolójában sem volt tömeg. Az igazsághoz tartozik, hogy a szünet csak három óráig tartott volna, de az erre az időpontra meghirdetett játék elmaradt. A KISZ-esek nem kezdtek hozzá, mert kevés volt az érdeklődő, a fiatalok pedig nem gyülekeztek, mert nem kezdődött a játék. Azután mégis csak benépesült a színpad, újhullámos amatőr zenekarok adtak koncertet. A trió formációt választó „Kossuth Rádió Szentendre" elnevezésű tinédzser együttes sokat ígérő szólógitárosa ellenére sem tudott konkurrálni a labdarúgó Európa-bajnoksággal. Sokan ugyanis betelepültek a művelődési ház előcsarnokába, hogy végigizgulják a képernyő előtt a Franciaország—Belgium mérkőzést, ök jártak jobban. A parkolóban akkor támadt újra élet, amikor a „Dzsábó Stevien Happy Band”, a szentendrei Vajda Stúdió képzőművészeinek vezényletével alakult zenekar lépett fel. Kivételes hangzású muzsika, sajátos da'szövegek. Ám ekkor már késő volt ahhoz, hogy az ezúttal balul sikerült ifjúsági nap hangulata megváltozzék. Az őket követő, a Ki mit tud?- ból ismert Smog együttes utcabálja sem mozgatott tömegeket. Ráadásul a televízióban elkezdődött az Európa-bajnok- ság újabb, élvezetes összecsapása. Kényszerű üresjáratok A legutóbbi visegrádi gyermeknap példa rá, hogy ötletes, szellemes programokkal kedvére lehet tenni a fiataloknak. Ami ott és akkor jó volt, éppen abból jutott kevesebb most Szentendrén. A rendezők ugyan felkeltették az érdeklődést, de a kényszerű üresjáratok miatt nem sikerült azt tartósítani. Éppen a pergés, a fiatalos lendület hiányzott, holott az természetes velejárója egy ifjúsági napnak. A hét végén megyeszerte tartottak hasonló rendezvényeket, s mondják, Gödöllőn például jobban szórakoztak. Az utolsó tanítási héten a kiskunlacházi 222-es Szakmunkáskép ző Intézetben is megkezdődtek a szakmunkásvizsgák. Az öt harmadik osztályban összesen 141 tanuló végez. Az iskolában 10 szakmát tanítanak. A vizsga menetéről Nagy László .igazgató tájékoztatott. A szakok némelyikén központi írásbelit írtak. A többi szaktárgyhoz az iskola tanárai készítették el’ az írásbeli tesztet, illetve az egységes javítás és osztályozás szempontjait. Az írásbelin több tantárgy anyagának ismeretét mérték fel. A vizsgának ez a része idén viszonylag jól sikerült. Az írásbelit gyakorlati vizsga követi. Ki-ki szakmájának megfelelő feladatot kap, amelynek megoldását vizsga- bizottság pontozza. A szakvizsga harmadik, egyben befejező része a szóbeli. Itt szakmai, anyagismereti és történelmi-társadalomismereti tételeket húznak. Most épp a kőművestanulók gyakorlati vizsgája zajlik. A közelben épül az új általános iskola, ezen az építkezésen kapott feladatot a 20 szakmunkásjelölt. Mesterek mellett Egy tizenhat méteres kazánkémény első, háromméteres szakaszát kell felépíteniük és a kazánház főfalait. Megy itt a munka! Az általános iskola hetedikesei, a kölcsön segédmunkások serényen, láncban adogatják a B—30-as téglát az állványokon dolgozó srácoknak. Készül a mestermunka. A falakat — ezt egy laikus is meg tudja állapítani — gondosan rakták fel. A gyerekek három évig tanulták a szakmát mesterek mellett. Volt, aki kisiparosnál, mások szövetkezetek építő részlegénél, vagy állami vállalatnál töltötték a gyakorlati heteket. A tapasztalatok szerint a kisiparosoknál ismerték meg jobban a különféle munkamódszereket. K. L. Kevés nézője vált a kiállításnak. Vagy érdeklöclést keltett a harci bemutató. — Megnövekedett a szabad dónk — szögezte le lakonikusan a családfő pénteken est?. — Bizony, s ráadásul a tanév is befejeződött — szólalt meg a családi kupaktanács közepette a gyerek. — Holnap nem főzök, nem takarítok — jelentette ki öntudatosan a harcias mama. Hívogató Törték a fejüket, mitévők .egyenek, mit is kezdjenek az előttük álló hosszú szombatul? Mígnem a fejükre csaptait: ott van a csodálatos Dunakanyar! S mint hallották, számtalan programmal várják a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Nosza, tárcsáztak és Eelhívták Szentendrén a művelődési központot. (Azért Szentendrét, mert Visegrádon nincs (!) telefon a művelődési házban.) A telefon annak rendje és módja szerint kicsengett. Érces hang adott tájékoztatást: Egy család nyomában — Visegrádon Sóhajból akadt éppen elég — Szombaton reggeltől estig ifjúsági nap lesz Szentendrén, a részletes programot nálunk megnézheti! Még mielőtt bontott a vonal, elhangzott a kioktatás is: — Hogy egyesek mit képzelnek! Ma este telefonálnak, mi lesz Visegrádon holnap! A családfő mondott egy szép kacskaringósat, és mint olyanhoz illik, akit élelmes embernek tartanak, fölhívta az IBUSZ-irodát, ott sem tudtak sokkal többet. Annyit mindenesetre elárultak; érdemes kimenni, valami bizonyosan lesz. Kézfeltartással egyöntetűen döntöttek. Másnap kora hajnaltól kémlelték az eget: hol elborult, hol reményteljesen átszűrődött a nap a tornyosuló fellegeken. A budai hegyek pedig egyér- te’műen biztatóan hívogattak. A buszon ismerősökkel találkoztak. ök — úgy tűnik — jobban szerveztek. A kezükben, tartották a Nyár a Dunakanyarban című füzetet, amely bőséges tájékoztatással szolgált. Megtudhatták, hogy lesz japán harci bemutató, a tinédzserek felnyerítettek örömükben a kamaszmusical hallatán, csak a legkisebbeknek lógott az orruk: mit csináljanak. míg a többiek szórakoznak? Találgatások Mire megérkeztek, a nap bearanyozta a Dunakanyart. De meleget még nem adott, így előkerültek a meleg holmik. — Igazi kirándulóidő — állapították meg. A királyi palota elé érve elöntötte szívüket a jó érzés: egyre-másra érkeztek a csoportok, együtt silabizálták a műsort. Családunk tíz órakor már ott kuporgott Mátyás király palotájának egykori udvarán. Reneszánsz muzsikát röpített szárnyán a szél. Az idő kerekét visszaforgatva, az egykori lovagi tornák mai pantomimjelzésekben keltek életre. A Qorpus együttes a szervezés elmúlt heti bot'ásait igyekezett jóvátenni. Kicsinyek és nagyok élvezték a játékot. Külön dicsőség, hogy befejezésként mindenkit kézenfogtak a szereplők, részesei lehettek a játéknak, a bohókás viga- dozásnak. Alig tértek magukhoz, judóruhás gyerekek jelentek meg a színpadon.' Dobálták egymást, kiáltoztak nagyokat. Íme, ízelítő a japán harci játékok klubjának számunkra kissé idegen, de érdekes szórakozásából. Amikor a felnőtte’: kardja megcsillant a levegőben, a kisgyerek odahú^ódo’ apjához, aki megnyugtatta; e is csupán játék. Ezután következett volna a főműsor. A Boldogok cin ű kamaszmusicalra hiába várakoztak. A lányok, fiúk egymást ugratták, hogy bizonyosan elaludtak a boldogok. Rövid várakozás után a harcias mama elindult: majd ő mindent kiderít. A pénztáros ne n tudott semmiről. A fülke el tt üldögélő idősebb úr készségesen mondogatta, hogy ő vet i a filmeket, ha kell. Ma épp n nincsen film a gyerekekne Azután a mögötte jövők b--' széjgetéséből megtudta: a lágymányosi amatőregyüttr nem jött el. Azt már csak találgatni léhetett, miért maradtak otthon. Az a hír járta, hogy az egyik szereplő megbetegedett, meg az is, hogy Budapesten úgy gondolták, hideg van Visegrádon. Mindenesetre az idő telt a találgatásokkal. A látvány Mire magasan állt a nap, kikerültek a játszóházba hívogató táblák. A kicsinyek gyurmázhattak, gyöngyöt fűzhettek, szőhettek, papírsapkát készíthettek. Ki-ki körülnézhetett, sehol sem tolongott nagyobb tömeg. Családunk állt a királyi palota erkélyén. Kitárulkozott előttük az egész Dunakanyar. Nagyoti szippantottak a jó levegőből, s arra gondoltak: ezért a látványért mégiscsak érdemes volt eljönni Visegrád- ra, ha másért nem is! Erdősi Katalin A kézbzövés alapismeretei. Erdősi Agnes felvételei A gyakorlat az, hogy mielőtt a fiú szakmunkásképzőbe jelentkezik, a szülők kinéznek egy jó mestert és megállapodnak vele, hogy a gyerek nála tanul. Ez a megoldás a kisiparosnak is jól jön, hiszen amellett, hogy tudását átadja, adókedvezményt kap a tanulók után. A szülők is nyugodtak: a gyerek jó kezekbe kerül. Ami maradandó Időközben lejönnek a gondosan megépített állványokról a diákok. Először arról faggatom őket, miért ezt a szakmát választották? — Ha valaki építőmester dinasztiába születik, mint én, nem gond eldönteni, mi legyen — mondja Fancsek Gyula. — Édesapám építésztechnikus, de kőműves volt nagyapám, dédapám, minden felmenőm. Szinte kőműveskanállal a kezem. ben születtem. Apám a bölcsőtől erre a pályára szánt. — Nálunk is családi hagyomány a mesterség — folytatja Princz András. (Tanárai nem kevés büszkeséggel mesélték, hogy a szakma kiváló tanulója. Idén a megyei versenyen első helyezett volt.) — Ezt a szakmát egyébként nem nehéz megszeretni. Bár kemény fizikumot igényel, alkotómunka is. — Amit csinálunk, maradandó, — toldja meg Kosiczki József. — Az is, ami szép, de a ronda is... — Alaposan dolgoztok. — A gyakorlati vizsga nem gond hároméves képzés után A bíró, a közelmúltban elhunyt Deme Gábor dramaturgként jegyezte azt a tévéjátékot, amely A bíró címmel pénteken este került a képernyőre. Nem véletlen, hogy éppen ő bábáskodott annak a Szagaiéi Arutjunján nevű örmény írónak a drámája körül, akit jószerivel még a leg- tájékozottabb irodalombarátok sem ismertek, hiszen a Szabadság téri szerkesztőségek egyik legszívósabb — egyúttal igen jó szimatú — felfedezője volt. Se szeri, se száma azoknak a széplitera- turai alapanyagoknak, amelyekből ő szabatott látványöltönyt —, nemegyszer muta- tósabbat, mint amilyet megérdemelt volna a matéria. Ellentétben az efféle teljesítményekkel, ez a búcsúzás- kánt ránk maradt színrevitel igazán megérdemelte, hogy idehaza is jelenetekké váljon. Azon egyszerű oknál fogva, hogy A bíró jó darab, játszható darab, és ami a legfőbb: egy olyan világból hoz érdekes híreket, amelyről csak fogalmaink lehetnek, részletesebb rajzú képünk már nemigen. Az örménység — mármint a mostani életét élő, a szovjet államok sorába tartozó köztársaság —, hétköznapjait festette meg ugyanis Szagatel Arutjunján ebben a kicsit krimiízű, de a bűnügyi vonásokat szinte csak sejtető cselekménysorában. Nevezetesen arról példálózott, hogy miként él tovább a nemzeti jegyek, a szokások egész serege abban az átrendeződött világban. Meddig ajándékozás az ajándékozás — feszegette, és egyáltalán: mire kötelezhetnek a baráti, ismerősi kapcsolatok. Sajátosan beszélő —'mert az öröklött logika szerint gondolkodó —, hősei többségükben plasztikus figurákként jelentek meg a kamerák előtt. Mindenekelőtt Tigrán apó, akit Páger Antal alakított, már-már mesébe illően szellemi lényként. Mécs Károly Drasztamat bírója szintén jó mutatvány volt, mert igazán emberségesen gyötrődött, küszködött inkább magamagával, mint azokkal, akiket — szólal meg csendesen Csapiár Tibor. — És az elméleti? — Az már a szerencsén is múlik. Van 30 szakmai, 28 anyagismereti és 20 történelmi-társadalomismereti tétel. Akad közöttük nem egy, a napi kül- és belpolitikai eseményekhez kapcsolódó kérdés — sorolják. — További terveitek? — Esti' gimnáziumba szeretnék beiratkozni — feleli Princz András. — Ez a feltétele annak, hogy majd építésztechnikus lehessek. — Én is az szeretnék lenni, — csatlakozik Kosiczki Józsi. — A technikumban azért az itteninél magasabb szintű az elméleti képzés. Tartás és cél — Nekem is hasonlóak az elképzeléseim — veszi át a szót illemtudó szünet után Varga István. — Apám, nagyapám nyomdokain haladva, de magasabb szinten szeretném a szakmát folytatni. — Ha jól látom, ambiciózus társaságba kerültem — mondom. Mosolyogva bólintanak. Miközben már-már gyanúsan olajozottan beszélgetünk, azt figyelem, rfti teszi őket ilyen rokonszenvessé, miért nincs bennem kételkedő kérdés. Ök a jó tanulók, ezt eleve tudtam. Megvan! Az, hogy van tartósuk és céljuk is, akarnak valamit maguktól és af élettől. Azon kívül, hogy a kőművesség jól fizető, „pénzes” szakma. Nagy Emőke faggatnia kellett. Nos, és az egészen kiváló Szilágyi Tibor úgy állította elénk a művészből pénzcsináló iparossá züllött Aszkanazt — aki a nyomdai rézlemezekből fabrikálta a tucatáru dísztárgyakat —, hogy ismét el kellett ismernünk érett és stílusos jellemfestői tehetségét. Egy jóízűt kortyolhattunk tehát abból a távoli világból; rácsodálkozhattunk olyasmikre, amik igazi meglepetésként tárultak fel előttünk. Ra- dó Gyula rendező pedig nemcsak abban jeleskedett, hogy jól osztotta ki a szerepeket, hanem abban is, hogy képes volt megteremteni azt a bizonyos örményes légkört. A bírónak — szögezzük le —, igen jó levegője volt. C.'aladl kör. Az új műsorrend, amely szerint az esti híradó kezdési ideje egy félórával kitolódik, az egyik programnak kedvez, a másiknak ellenben nem. Pórul járt például a Családi kör legutóbbi adása, amely nagy hirtelen átplántálódott a kora estébe; az Apa vagy férj? című törtéhet első része még híradó utáni főműsor volt, emez a folytatás viszont afféle betétté degradálódott. Mert ugyan ki töri magát a készülékek elé a napfényes vacsoraidőben, hogy megtudja: elfogadja-e apjának azt az idegen férfit András, Juli leányfővel szült és nevelt gyermeke? ■ Akik mégis szükségét érezték nyomon követni ezt a célzatosan tanmeseként megfogalmazott cselekményt, azok megtudhatták, hogy hiába olyan kedves, tapintatos Géza, mármint a férj- és apajelölt, azok a kamaszösztönök tiltakoznak ellene. A gyerek — közkeletű szóval mondva —, édesanyjához húz, és retteg attól, hogy bárkivel is osztoznia kelljen rajta. Szomorú dolog ez. de amúgy természetes. Hogv miért az, azt egyébként megtudhattuk az adós végi- elhangzott szakértői magyarázatból, amely — szerencsére — ismét szerves részévé vált a Családi körnek. Akácz László ■Tv-figyelőm
