Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. JtNIL’S 16., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Déli pihenő Fodor József festménye Flamm János■ Gyógyulás ballagáskor A nővér kiosztotta a gyógyszereket. Próbáljon aludni! Igen, aludni... Szemben a gimnáziummal, a templom lépcsőin ilyenkor ingujjra vetkőznek a gyerekek és a napsütötte köveken ülve élvezik a langyos szellőt, a fényt. Huszonkét éve mindig így látta őket. Változtak az arcok, eltűntek az ismerősök, mások kerültek a helyükre és a tavaszi nap újra és újra odahívta őket a lépcsőkre. A felsősök észrevétlenül adták át ezt a hagyományt', elhitetve azt, hogy soha semmi se változik. Örökség ?... Becsukta a szemét. Apját látta, a suszterműhelyben. Cipők a polcokon, a sámli körül, az alacsony asztal alatt. Apja kiigazodott közöttük. Ha valaki a kész cipőért jött, nem kérdezett, pillanatok alatt megtalálta a megfelelőt,"újság- " papírba göngyölte és segítette beletenni a táskákba. Néha órákig nézte, hogyan nyomogatja a javításra váró cipők orrát, megtapogatja, végigsimítja, kopogtatja talpukat, dolgozik akár egy gondos orvos. Az asztalon, a hamutartóban állandóan füstölgött a cigaretta, s a műhelyben a füst összekeveredett a bőr, a gumitáblák, a cipők savanyúan-kesernyés illatával. A háromlábú sámli, a térdek között kifeszített kötény olyan volt, akár egy bölcső, az apró faszegekkel ... A gyors, sodró mozdulatok, ahogy pödört egyet az árral, és sorba vette a szegeket a cipők talpának peremén... Az apja... És egy másik arc. Azon a reggelen, amikor egyszer, egyetlenegyszer ágyban fekve találta apját. Szemüveg nélkül a ráncok kisimultak szeme körül, magához ölelte a párnát, s bütykös, benőtt körmű ujjai, mintha karcsúbbak, hosszabbak lettek volna. Felriadt. A napsugarak rézsűt érték a kórtermet. Felkelt, kinézett. A bejárat előtt sokszínű, mocorgó tömeg várakozott. Hamarosan megtelnek a folyosók és kialakul a furcsa táncrend: egy-egy beteg pizsamában, köntösben, körülötte civilek virággal, táskákkal, a megtilthatatlan hazaival. Mióta átkerült az intenzív osztályról ebbe a szobába, egyszer látogatták meg. Ijedt mosolyú kolléganője, á szakszervezeti, bizalmi kopogott be hozzá három szál szegfűvel. Jobbulást kívánt, vázába tette a virágokat, s hogy elfogytak tennivalói, zavarba jött. — Tudod a gyerekek — hebegte és kisietett apró, hegyes lépteivel, ahogy a tanári és az osztálytermek között közlekedett. A három könyvet, kedvenc olvasmányait nem ő hozta be, az csak közeli ismerős lehetett. Hemingway novellái. ... Szerette ezeket az írásokat, szeretett volna ő is olyan edzett, keveset beszélő, sokat kibíró férfi lenni, de neki csak a magány jutott. Akkor este a szakkörből igyekezett haza, elgondolkodott, hogyan vált bizalmassá, meghitté kapcsolata a gyerekekkel néhány hónap alatt. Szokása szerint egy kis parkon ment keresztül. Az esti szél a frissen felásott föld és a rászórt trágya illatát kergette felé. Észre sem vette, amikor előlépett a férfi. Csak arra volt ideje, hogy megállapítsa, jóval fiatalabb nála s már záporoztak is az ütések. A férfi egyfolytában ugyanazokat a mondatokat lihegte. — Mi van, te rohadtul nagy okos? Nagy voltál mi? Rohadtul nagy okos! — Aztán elmosódott az arc. Feküdt a földön. A fák, s a bokrok ágait érzékelte először, s valahol valószerűtlenül mész- sze lebegett a hold. Még akkor is fülébe csengtek a férfi szavai, amikor hazavánszorgott és kinyitotta az ajtót. Látta a tükörben, hogy arca eltorzult, mint egy profi ökölvívóé s vállára eltévedt pillangók, száraz falevelek tapadtak. Torkában a szorítással összeesett. Hazatérő szomszédok találtak rá a nyitott ajtóban, mondták később. Nem volt ijizonyos benne, de ismernie kellett a fiatalembert. Dühödt tekintete, szájának apró rángá- sai arra a fiúra emlékeztették, akit néhány éve megbuktatott az érettségi előtt és alá akkor kimaradt az iSkOlábÓl. W' « -J‘OV J-,Kopogtak. Balázs és Éva jöttek... Mint mindig, együtt. A lány aranyeső ágakat, Balázs egy borítékot szorongatott kezében. Az idei tablót. Huszonhét diák, némelyikük talán a barátja. Éva haját két varkocsba fogta össze oldalt, halántékán néhány göndör hajszál nem tűrte a gumi szorítását, kiszabadult. Szép arc, tiszta tekintet... Érettek. Akár vizsgázniuk se kellene. — Várjuk vissza, a többiek is. Itt az év vége, a ballagás és aztán az írásbeli. Különös izgalom fogta el. Minden évben hasonló lázban égett diákjaival. Együtt örült velük, ahogy a táblán az utolsó napokban szaporodtak az áldott szó betűi, hogy végül kikerekedjen: Vakáció. — Igen, sietek. Amint lehet Este az ismerős orvos belépett hozzá és az ágya szélére ült. A könyveket nézegette. — Tudod-e ki hozta be ezeket? Nem tudta. — A mai látogatóid. Néhány napja már jártak itt, elkérték a lakásod kulcsát. Rendet csináltak otthon, és behozták a könyveket. Aludtál... Mozdulatlanul feküdt a félhomályban. Tekintete körbejárt a virágzó ágakon, a tablón és a takarón fekvő könyveken. A görcsösen szorító marok elengedte a torkát. Csariády János-Jó étvágyat! Az autógumik elkopnak, elrohadnak a testünk alatt, ahogy ülésbe mélyedünk s magunk alá gyűrjük az országutakat, iszunk, eszünk, tápláljuk a kormánykereket forgató kezet, jobbra, balra előre, hátra kormányozzuk finoman a bakszekeret, — curükk! — hallhatták a hegyezett fülű lovak hajdanán, s most: — r ük véreibe hátramegyünk, reccsen a sebességváltó, aztán hajrá, előre, de csak a stopplámpákig, nemigen lehet előzni, igen, összekoccan a sor a ködben, a csillagködben, hol a bolygók szélesebb pályákon keringenek, kilencen, nem sokasodnak nincs bennük biológiai ketyegő, nekünk muszáj, valamiért muszáj rohannunk, kerekeken belül nyomjuk a gázpedált, belső hengereinkben járnak a dugattyúk le-föl, belső benzinünk fogy, nem is tudjuk, ahogy a szerelem, a kockaház között ingázunk, csillagok. Valkó Antal-Én és a sündisznócska Én álmatlanul szélcsendben hajtva fejem rezzenéstelen fakoronák szemeim mögött ő frissen a tűhegyfl időben eltűnt a láthatatlan avaron megint találkoztunk én és a sündisznócska Tamási Orosz János-Ballada fekszik a fa a földön poharam borral töltöm e roppantó időben ez tartson meg erőben fekszik a fa a főidőn már holt híremet költőm rejtezém mély árnyékba bár elébed állnék ma tenyerem mutatnám: hó így olvad itt minden szó arcomat mutatnám: kő csiszolja záporeső nevedet hír suttogja rejtezel mély árnyékba fekszel mint fa a földön fekszel mint fa a földön P éter feleségének a barátnője volt Júlia. Egy szalagházb-an laktak, gyakran feljárt hozzájuk. Esténként hármasban kártyáztak vagy éppen matematikára okították. Esti tagozaton végezte a gimnáziumot és sehogy se tudta megérteni a másodfokú egyenletrendszereket. — Sötét egy tyúk — fakadt ki olykor Panni — ez is a fenekében hordja az eszét... — Akkor pedig csinos esze van — kajánko- dott a férfi —, kár,-hogy mindig másba szerelmes. — Majd megkérem, juttasson neked is valamit ... ( Nem válaszolt a gunyoros megjegyzésre, de amikor legközelebb együtt kártyáztak, az asztal alatt hozzádörzsölíe a lábikráját Júliáéhoz. Be- lebizsergett a háta, amikor a formás láb viszonozta a simogatási. Lekiserte a liften, s olyan közel álltak egymáshoz, hogy majdnem összeért az ajkuk. Beszélgettek valamiről, de egyikük se figyelt arra, mit mond a másik. Meg-meg- csuklott a hangjuk, mim a mutáló kamaszoké. És akkor Péter hirtelen elhatározással megfogta az arcát. A szájuk összeért... és megállt a lift a földszinten. Egy öregasszony rájuknyitotta az ajtót és sopánkodni kezdett. Kitépte magát a férfi öleléséből és kirohant a lépcsőházból. Az arca lángvörös volt, hosszú, fekete haja lobogott. Péter utána eredt, de akkor már elnyelte a szomszédos kapualj. Hetekig nem látták egymást. A férfi többször felhívta telefonon, de mindig megkérdezték: ki kéri?, s amikor bemutatkozott, azonnal rávágták: házon kívül van, nem is fog visszajönni ! Pedig nagy szüksége lett volna rá. Panni bejelentette, hogy elválik tőle. Már másfél éve külön szobában laktak, tudta, hogy a feleségének szeretője van, de a szülők miatt fenntartották a házasság látszatát. Most elhatározta az asszony, hogy hivatalossá teszi a kapcsolatát. Megkérdezte; beleegyezik-e, hogy közös megegyezéssel váljanak, vagy ragaszkodik a cirkuszhoz? Semmihez sem ragaszkodott, csak ahhoz, hogy minél előbb vége legyen. Megegyeztek abban is, hogy Gyula, a leendő férj átköltözik Pannihoz, Péter megy Gyula anyja lakásába, ő pedig átköltözik Gyuláéba. Már csak egy tanú hiányzott, aki bizonyítja a másfél évi különélést. — Júlia! — csapott a homlokára Panni. — ő mindent látott, mindent tud, ennyit igazán megtehet értünk.., T. Ágoston László Júlia története A második tárgyalás után a bíróság kimondta a válást. Úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amikor kijöttek a komor bírósági épületből, Péter meghívta őket a közeli vendéglőbe. Búfelejtő, ez állt a cégtáblán. Júlia az első féldeci cseresznye után kitapogatta az asztal alatt Péter lábát és ugyanazzal a mozdulattal simult hozzá, mint korábban kártyázás közoen. Valamit' magyarázott Fanninak, ráhajolt az asztalra. Mélyen dekoltált blúzából majd kibuggyantak formás mellei. A férfi ereiben felforrt a vér. Megfogta a lány térdét és a keze lassan csúszott fölfelé. Júlia félúton megállította a türelmetlen kezet, s míg Panni a pincérrel tárgyalt, odasúgta; kérlek, ne itt, várj egy kicsit...! Neki nem kell mindent tudnia... A sarkon elváltak. Egyik jobbra fordult, a másik balra. A búcsúzásnál a férfi szemébe nézett, mintha hipnotizálni akarná, s csak annyit mondott: ha eszedbe jutok, csörögj oda a hivatalba ! Másnap odacsörgött. A lány nevetgélt, jópofás- kodott, de tovább halogatta a nagy találkozást. Majd, ha beköltözöl az új lakásodba. A fene egye meg — gondolta —, ez csak játszik velem, de vajon miért? Miért nem mondja meg, ha nem kellek neki? Ha igen, akkor meg mire vár? Most már Pannira se hivatkozhat, független, elvált ember vagyok ... Két hónap múlva, amikor berendezkedett az új lakásban, egyszer csak megjelent. Csinos volt, jókedvű, sugárzóan fiatal, bűbájos, mint a frissen pattant narancsvirág. — Tudod, mióta várok erre a pillanatra? — ültette le a férfi. — Ha tudnád, hány éjszakát álmodoztam át rólad, rólunk... — Persze, hogy tudom — felelte kivillantva mind a harminckét fogát. — Miből gondolod, hogy vak vagyok? De sajtja most sietnem kell, a barátnőm vár a presszóban. Viszont van egy ötletem: csináljunk házibulit itt, nálad... mondjuk a jövő héten. Én hozom a csajokat, te a hapsikat. Ha megszervezted, szólj! — Ezzel már perdült is kifelé. Mire Péter észbekapott, a kilincset fogta. H armadnap ő hívta föl Pétert telefonon. Sürgősen beszélnünk kell — mondta —, este fölmegyek hozzád. Meg is jelent pontosan, amikorra ígérte, pedig a, pontosság nem tartozott a legfőbb erényei közé. Körbejárta a lakást, s közben időről időre elhárította a férfi közeledését. Tojást sütött vacsorára, s megígérte, hogy a jövőben főzni is fog, ha Péter is úgy akarja. A takarítást a hétvégekre hagyják. Meglepte Júlia otthonos viselkedése. Ennyire azért nem akarta bevonni az éietébe. Azt meg végképp nem értette, miért akar pont nála fő- zőcskézni, de rögtön kitalál valamit, mihelyt meg akarja csókolni. Sötét egy tyúk — ismételgette magában Panni megállapítását —, de vacsora után minden rejtélyre fény derült. — Beszéljünk komolyan — fejtette le combjáról a férfi kezét. — Szerelmes vagyok, Péter, de ne haragudj, nem beléd. Egy nős emberbe, akinek három gyereke van. Mit tegyek, halálosan beleestem... Te igazán kedves, rendes vagy hozzám, meg minden, de őt szeretem. Ugye nem akarod, hogy így lefeküdjek veled? Egyikünknek se lenne jó... Lehet, hogy ha nem váltatok volna el, még most is szeretnélek ... Lehet,.. — Értem — nyelt nagyot a férfi — mit akarsz? — Tudom, hogy cikis pont tőled kérni, de olyan jó haver vagy... Nincs hová mennünk, add kölcsön a kéglidet!... Amikor elment, azonnal lefeküdt, de nem jött álom a szemére. Bevett egy altatót, aztán fél óra múlva még egyet. Félálomban felsorakoztak az ágya előtt az összes hajdani és eljövendő nőismerősei, s kórusban hajtogatták: szerelmesek vagyunk egy másik férfiba, add kölcsön a kéglidet! Ő pedig fölkelt az ágyból, pizsamája zsebéből hatalmas kulcscsomót halászott elő, s osztani kezdte köztük a kulcsokat. M enjetek, lányok, szeretkezzetek! A végtelenbe nyúló folyosón egymás után nyíltak és csukódtak az ajtók. Ragyás képű, vén férfiak vonultak be gyönyörű nőkkel a karjukon. Es egyre csak jöttek, mind szobát akart. Mire elfogytak a kulcsok, remegett a lába a fáradtságtól. Pizsamájából csavarni lehetett a vizet. Ekkor egy testetlen hang megkérdezte tőle: — És te mit akarsz? — Aludni — felelte. — Takarodjatok ki az ágyamból, aludni akarok I
