Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
*KST , jay*, »n 1984. JÜMtJS 18., SZOMBAT 5 Ferenc Jóskától nem lehet szabadulni Merre, hol dolgoznak a fiatalok? A képes levelezőlap történetéből A diáknyár idei munkanapjai Ös Buda vára Ezen a nyáron is diákok serege vállalkozik arra, hogy 3—4—5 héten át tartós kapcsolatot teremtsen élete első, második, harmadik munkaadója részlegeivel; az ott dolgozókkal, gépekkel, alkatrészekkel, telephelyekkel — egyszóval, a munkával. Tíz- és tízezer fiatal ismeri meg ideiglenes munkahelye légkörét, a szakmai követelményeket, a munkaerkölcsöt és munkafegyelmet. Mindez persze csak akkor igaz, ha munkahelyükön komoly dolgozókként fogadják őket, s ha valóban azt tapasztalják, amit otthon és az iskolában tanultak; azt, hogy apáik, nagyapáik munkájának lényege ma is: dolgozni csak pontosan, szépen... I Ferenc Jóska óriás méretű arcmása — nyolc képes levelezőlapból összerakva. r Bájos figura, kezében való- | di tükörrel, dombornyomá- í sú képes levelezőlapon. In- | gerlően csinos hölgy álom| | ra hajtja a fejét — ugyanő | pajkosabb szituációban, ha ' átvilágítják. Irőasztallap méretű behemót — és kö- römnyi — levelezőlap: a vi- j, lág legkisebbje és legna- | gyobbja. A legszélesebb — <í 111 centis —, nem fért el a Í Budapesti Történeti Múzeumban rendezett tárlaton. Megnyitnak — a reprezen- | tatív, nagy tárlatok mellett | — néhány kuriózumkiállí| tást is. Ilyen az a bemutató | is, amelyet Gyökér István | gépészmérnök százezres í gyűjteményéből állítottak | össze, s cimc: Fejezetek a í kénes levelezőlap történeté- f bőL A kezdettől 1904-ig. Á világ első postai levelezőlapja 1869-ben jelent meg, az Osztrák—Magyar Monarchiában. Egy évvel később fura ötlet pattant ki egy északnémet könyvkereskedő, August Schwarz fejéből: a levelezőlap bal felső sarkába képecskét nyomtatott, így adta postára. Érdekes módon nem keltett feltűnést, öt év múlva megismételte a próbálkozást, majd sorozatot adott ki képpel tetézett levelezőlapokból. Sikere lett. A kereslet fokozódott, nemsokára elárasztotta termékeivel Németországot, majd Európát. A képes levelezőlap megtalálta funkcióját — rövi- debb, de érzelmesebb üzenetek hordozója lett —, és mind többféle témát dolgozott fel, előbb grafikus-rajzos, majd a korlátlan sokszorosításra al- . kalmasabb fotós megoldásban. A feltaláló egyik ösztönzője alighanem a XVIÍI. században létrejött, s a múlt század végéig hódító alkalmi — ünnepi, név- és születésnapi — boríté- kos-kisképes köszöntőkártyák divatja is. Mi ad apropót és indokot az olyan előkelő helyen való kiállításnak, mint a Budapesti Történeti Múzeum? Egyrészt emlékeztetni arra, hogy a mindennapjainkhoz tartozó képes levelezőlap milyen módon és formában jelent meg annak idején. Másrészt már tudjuk, hogy a nemrég még giccsnek titulált képes levelezőlap pótolhatatlan feladatkört tölt be: akaratán kívül kortörténeti dokumentummá vált. Ha nincs képes levelezőlap — nincs megörökítve oly sok minden, aminek mozaikszerű összerakása útján egy-egy múltbeli korszak sokféle jellemzője megvilágítható. íme, néhány témakör, amply szerint csoportosították az anyagot a tárlaton: utcaképek, városképek, tájképek, fürdőépületek és belsők, színészarcmások, divatképek, lebontott városrészek, azóta áthelyezett intézmények képei, vendéglátás, szórakozás. Aztán az extra kiadványok: szerelmesek, tréfásak; ’n^ö'mdái-rajzolói leiéi- ményt és technikai,, felkészültséget tükrözők. Ferenc Jóska arcmásától nem lehet szabadulni! Közvetlen közelből nézve a hatalmas fejet, s feje- búbjára fordítva: egy-egy részlete az uralkodó életéből vett egy-egy momentum. Pofa- szakálla-bajusza környéke: picike állampolgárok egy nagy vízesésnél. A császár és király egyik szeme: alattvalók által tolt ágyútalp egyik kereke; a másik szeme pedig hintó. Paroliján is, ha jól megnézik, csupa-csupa icike-picike alattvaló képezi a legmagasabb rangjelzést. Az egész, kábula- tosan kitalált és megcsinált levelezőlap-komplexum fő mondandója az, hogy tehet bármit a kis alattvaló — ő császári és királyi felsége nélkül semmi sincs. Elárulja egy korszak ízlését, szellemiségét, atmoszféráját. A kiállítás egésze pedig azt szemlélteti: kitalálása óta mennyire, és milyen irányba tendált e sajátos műfaj alakulása. Épületeket, szokásokat, hangulatokat, óhajokat, életeket — a múltat, egészében és részleteiben — ezt őrzi és teszi közszemlére a sok-sok képes levelezőlap. Tanulságos és élvezetes kiállítás. A gyűjtő tízemeletnyi anyagot tudhat magáénak. Negyedszázada kezdte, s ma százezres a gyűjteménye. Légmentesen egymás mellé téve harminc-harminchárom méternyi, de belefér egy szekrénybe. Ezt a szekrénybe zárt régi életet — ezt az elismerten a nemzetközi élvonalba sorolható gyűjteményt — Gyökér István már sokszor bocsátotta hazai és külföldi kiállítási intézmények és művelődési házak rendelkezésére. Szívesen vándoroltatja — kérésre — bármikor. Péreli Gabriella A családnak segít A szentendrei Móricz Zsig- mond Gimnázium diákjai közül az idén — hasonlóan a korábbi évekhez — mintegy százötven lány és fiú áldoz fel egy hónapot munkára nyári vakációjából. Egyikük, Farkas Andrea harmadikos. Az idei nyáron az Óbuda Termelőszövetkezet szállításvezetőségénél dolgozik: könyvel, adminisztrál, — Tavaly júliusban hasonló munkát vállaltam — mondja. — Nem az volt azonban az első találkozásom a felnőttek munkahelyével, mert — szüleim elváltak, édesanyám három gyermeket nevel — már a nyolcadik általánost követő nyáron dolgoztam, hogy otthon több legyen a pénz. Kettő és félezer forintra számítok. Félreteszem, mint eltettem életem első fizetését négy évvel ezelőtt. Emlékszem, naponta megnéztem a pénzem: ezért én dolgoztam, ezt én kerestem. Végül mégis átadtam anyámnak. — Én nem szükségből dolgozom idén a vendéglátóipar valamelyik egységében — veszi át a szót a másodikos Bor Zoltán. — Szeretném fejleszteni idegen nyelvbéli tudásomat. Egyetértek Andreával, hogy a saját kereset hasonlít- hatatlan. Tavaly laboránsként dolgoztam a pomázi Munkaterápiás Intézetben. — A vendéglátás területén mások a kívánalmak — ve-, tem közbe. — Szerintem, ha munkáról van szó, mindenkor és mindenütt helyt kell állnia annak, aki vállalja feladatát. Különösen nekünk, diákoknak — teszi hozzá, mire évfolyamtársa, Jantsky Katalin gyorsan közbeszól: Kötelező helytállás — Néha bizony minket, diákokat nem vesznek komolyan a felnőtt dolgozók. Több éve, minden nyáron az Óbuda Termelőszövetkezet iktatójában vállaltam munkát — az idén is ott akarok dolgozni —, ám komoly feladatok mellett gyakran olyan dolgot is rámbíztak, melynek semmi köze az adminisztrációhoz. — S milyennek találtad a felnőttek munkához való viszonyát? — Többségük szorgalmas, lelkiismeretes dolgozó ... Voltak azonban olyanok is, akik csak cseverésztek, ruhákat kö- tögettek. Kirchhof Sándor, a szentendrei Papírgyárban anyag- mozgató lesz ezen' a nyáron. — Tavalyi keresetemet egészítem ki az ideivel, s azt hi- szehi, végre megvehetek egy segédmotoros kerékpárt — mondja. — Eredetileg olyan helyen akartam munkát vállalni, ahol állatok is vannak — idővel doktoruk szeretnék lenni —, de a fizikai terhelés sem árt egy fiatalnak, így hát tró- gerolok. Ott, a csarnokban is követelmény a fegyelmezett, pontos munka, s tetszik nekem, hogy a felnőttek valóban megdolgoznak pénzükért. Saját keresetből Fináncz Katalint, a műszaki pálya érdekli s mint mondja, ezért vállalt munkát az Univerzál Szövetkezetben. — .Édesapám is ott dolgozik, így kettőzött szorgalmat várnak tőlem. • Mindegy, hogy az ember milyen feladatot kap: ha vállalta, vegye komolyon. Tavaly például az Óbuda Tsz gyümölcsösében dolgoztam, gyakran fölvettem a versenyt a felSzámítógépbe táplálják az Oxford English Dictionary-t, a világ legnagyobb és legteljesebb, tudományos szempontból is legértékesebb angolnyelvű enciklopédiáját. Az oxfordi egyetem kiadóhivatalának közlése szerint, a tizenhat kötet komputerizálása, mintegy hétmillió angol fontba kerül. A munkálatokra az angol kormány, az IBM amerikai számítógépgyártó cég és a kanadai állami egyetem együttműködésével kerül sor. A huszonegyezer oldalnyi szócikk betáplálása a számínőttekkel is... Kétezerötszáz forintot kerestem egy hónap alatt. — Szerinted mit ér az az összeg? — Hát... ritkán vásárolok, nem is tudom az igazi értékét. Ruháimat magam varrom, szállásra, étkezésre nincs gondom, azt viszont sejtem, szüleimnek sokat jelentett, hogy ennyivel is kevesebbet kellett költeniük. Az idei keresetemnek tudom már a helyét: az NDK-ba utazom, üdülök a ledolgozott négy hét után. Leidinger István — harmadikos, határozott, szabatos beszédű diák — szokatlan munkát vállal minden nyáron: ré- gészkedik. — Gyerekkorom óta érdekel a leletmentés, a régi korok emlékeinek tanulmányozása. Százhalombattán egy településfeltárási művelet részese leszek. — Meglehetősen türelmet követelő, kemény munka a régészeké ... — Valóban az. Reggeltől estig, ha esik, ha fúj, ha tűz a nap, dolgoznunk kell. Téglák a házhoz — Ezek szerint régész akarsz lenni. — Nem, tűzoltótiszt. Apám is, én is önkéntes tűzoltók vagyunk, részt vettem már jó- néhány bevetésen. A régészet persze a jövőben is érdekel — hobbiból. Pedig azt a hivatást is jól fizetik, én például 5—6 ezer forintot kapok munkámért. — S mi lesz a kereseted sorsa? — A szüleim építkeznek, tehát jónéhány téglával én is beszállok a leendő családi ház költségeinek fedezésébe... B. I. A. tógép rendszerébe az illetékesek szerint, százhúsz ember közreműködésével, másfél év alatt valósítható meg. Ez az idő azonban szinte semmiség ahhoz képest, hogy a teljes gyűjtemény összeállítása annak idején ötven évig tartott, és további harminc- év kellett ahhoz, hogy azt négy további kötettel kiegészítsék és korszerűsítsék. Az illetékesek szerint, amint a munkával elkészülnek, újból kiadják az Oxford English Dictionary felújított teljes kiadását, mégpedig hatszaz fontos egységáron. Valaha ötven év volt Siótár a számítógépben ■■ ív... kV: s i *: ,%] ^ A* ■>«*>+,*. !■>.-' *' /•< •> '• I A Császár fürdő Mintha valódi lenne ismét divat a selyem üikös vagyonunk a szántóföld Megosztani a nagyobb telkeket Tervezgetünk. Egyéni életünk során, naponta megvalósítható programjaink mögött vágyálmokat dédelgetünk. Ezek aztán vagy megvalósulnak, vagy nem. Attól függ, milyen realitásérzékkel- s precíz kiviteli tervekkel szorgoskodunk. Tervezgetnek a nagyobb közösségek, például a települések is. Sőt ott már terveztetnek. Hol vízmüvet, hol iskolát, s mindenekelőtt gondos, a későbbi igények kielégítéséhez megfelelő rendezési tervet'készíttctnek, különféle hozzáértőkkel. Aztán ezek is hol megvalósulnak, hol nem. A divattextíliák piacán ismét a természetes, nemes anyagok iránt nőtt meg a kereslet. Ennek megfelelően alakítja termékeinek körét a Magyar Selyemipari Vállalat is. A vállalat termékeinek, mintegy 30-35 százaléka divatcikk, éppen ezért elengedhetetlen a gyors váltás, a fogyasztók változó igényeinek kielégítése. A legutóbbi szerződéseket már e rugalmasság jegyében kötötték. Megnőtt például a kereslet a nyomottmintás finom, selyemkarakterű szövet iránt, ami eddig hiányzott a választékból. Megállapodtak az egyik NSZK- beli céggel, amely e keresett termékek előállításához gépet szállít, elhozza mintakollekcióját, és betanítja a .gépen dolgozókat is. Módosítani kell Itt van például Kiskunlac- háza. A szívós, kitartó települések közé tartozik, az ott élők nem adják föl könnyen a harcot akkor sem, ha egyéni elképzeléseik kivitelezéséről, vagy ha a közös szándék megvalósításáról van szó. Gombamód szaporodnak a családi házak, amelyek rövid életünk egyik legnagyobb tervének materializálódását jelentik. A ma már álló óvodák, iskolák falai is a közös akaratnak, együttes munkának köszönhetik létüket. Most azonban váratlan csalódás kellett érje a kiskunlac- háziakat. Ez mind az együttes, mind az egyéni elképzeléseiket megzavarta. A rendezési terv szerint parcellázásra kijelölt terület felhasználását — amelyen száz újabb helybeli építhette volna légvárak helyett végre a valódit —, a Pest megyei tanács mezőgazdasági osztálya nem engedélyezte. Illetve, az építési telkek kialakítására inkább a szomszédos, kevésbé értékes földet javasolta, s nem járult hozzá a rendezési tervben szereplő mezőgazdasági nagyüzemi szántók művelés alól való kivonásához. Egy-egy kisebb tsz Csapiár István, a nagyköz- , ségi közös tanács műszaki fő- munkatársa természetesen a közösség érdekeit képviseli: — A rendezési terv nem kis összeget emésztett fel készítésekor amúgy is szerény fejlesztési alapunkból. Most, a módosításhoz újabb tervek megrendelése szükséges, tehát megint el kell költenünk egy csomó pénzt. Ráadásul, az épülő családi házak lakói biztos, hogy két éven belül gondozott kerteket varázsolnának a búzaföldek helyére, amelyek értékesebb zöldséget, gyümölcsöt teremnének, mint a most növekvő gabona vagy kukorica. Logikus érvei ellen azonban Szeremley Béla, a Pest megyei tanács mezőgazdasági osztály- vezető helyettese nem kevésbé meggyőző tényeket sorakoztat. — Az elmúlt harminc év alatt az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területe több mint egymillió hektárral csökkent. Ez természetesen lényegesen nagyobb arányban sújtotta megyénket, mint a távolabbiakat, hiszen az agglomeráció gyors növekedése, a sugaras elrendezésű úthálózat, a fővárosi ipar kitelepítése mind termőföldeket vett igénybe. Nálunk szinte évente egy kisebb tsz-nyi földterületet vesznek igénybe a már említett célokra, és sajnos, néha mérlegelés nélkül, függetlenül a föld termőértékétől. Igyekszünk hát — ha megállítani nem is lehet — legalább lassítani ezt a folyamatot, s rávenni a tanácsokat, használják ki jobban a belterületeket, éljenek inkább a te- lekmegosztás, a beépítési kötelezettség lehetőségeivel. S ha már a helyi kiadásoknál tártunk: nekik sem mindegy, hogy a falu szélén levő, új településrész közművesítéséről kell gondoskodniuk, vagy a megosztott telkek új gazdái közvetlenül csatlakozhatnak a már kész villany- és vízvezetékhez. Ahol így, belső tartalékok, vagy művelésre alkalmatlan területek hasznosításával biztosítottnak látjuk a lakosság építkezési lehetőségét, ott nem járulunk hozzá a művelés alól való kivonáshoz. Tervez-getünk A nyomós érvek hallatán bizonnyal meghajlik még a kiskunlacházi olvasó is. Csak felmerülhet benne a kérdés: ugyan milyen elképzelések alapján tervezgetett akkor a rendezési terv egykori készítője? Miért helyben kell most megfizetni azért, hogy a még nagyobb közösség érdekeit nem tartotta szem előtt az. akinek feladata lett volna? Márvány! Ágnes i
