Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

1984. JÚNIUS 15., PÉNTEK Tudományos ülésszak ez Akadémián Magyarország 1944-ben Magyarország 1944-ben címmel tudományos ülésszakot rende­zett csütörtökön az Akadémia székházában az MTA iürténet- tudományi Intézete, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Hadtörténeti Intézet. Megnyitójában Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke hangsúlyozta: a tudományos konferencia szerves része annak a politikai és tudományos jellegű rendez­vénysorozatnak, amelyet Magyarország német megszállása és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tartanak az állami, a társadalmi és a tudományos intézmények. Űjabb kori történettudomá­nyunk alapos kutatómunkával igyekezett feltárni és megvi­lágítani e korszak csaknem minden sorsdöntő eseményét. 1944. március 19. kétségtele­nül Magyarország ezeréves történelmének egyik gyász­napja, amely újabo, a mohá­csi vereséghez hasonló ka­tasztrófával fenyegetett. A né­met megszállás teljes és vég­leges csődjét jelentette azok­nak az utópisztikus kiugrási kísérleteknek, amelyekkel Horthy és hintapolitikát foly­tató miniszterelnöke kezdet­től fogva próbálkoztak: egy koalíciós háborúból csak az egyik fél, az angolszászok számára akartak „kilépni”, s azt is a nép nélkül, sőt an­nak ellenére akarták megten­ni. Világossá vált az is, hogy a magyar uralkodó osztályok es szövetségeseik a nemzeti érdekeket semmibe véve, ké­szek voltak saját osztályérde­keik, s az azokat foggal és körömmel védő fasiszta rend­szerük védelmében az orszá­got akár a végpusztulás pok­lába taszítani. A magyar nép a német megszállás alatt ezernyi jelét adta annak, hogy tiltakozik a fasiszta barbárság ellen — mondotta a továbbiakban a HNF Országos Tanácsának el­nöke. — Különböző politikai meggyőződésű és világnézetű emberek találtak egymásra, s ártottak a németeknek ott, aíiol és ahogyan csak tudtak. Negyven év távlat Ránki György akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének ügyvezető igazga­tója idézettel kezdte előadá­sát: „A múlt sohasem halott” — hangzik él Faulkner Requiem egy apácáért című színdarabjában. Mint az elő­adó elmondta, ez a gondolat felmerül abban, aki történel­münk olyan tragikus esemé­nyére emlékezik, amilyen az 1944-es esztendő volt. Negy­ven év távlatának már ele­gendőnek kell lennie arra, hogy ne csak az eseményeket tudjuk a történészek kutató­munkája eredményeként hi­telesen felidézni, de az ese­mények logikáját, az elkerül- hetőt és az elkerülhetetlent is mérlegre tegyük, és felkutas­suk azokat a hosszú távú, bel­ső és külső folyamatokat, amelyek a történeti esemé­nyek mindennapjait az euró­pai hatalmi rendszer és a magyar társadalom belső poli­tikai struktúrájának folyama­tában értelmezhetővé teszik — állapította meg többek között A német megszálláshoz veze­tő út című előadásában Rán- ki György. Juhász Gyula, a történelem- tudományok doktora, az MTA Történettudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadója Az uralkodó eszmék zsákut­cája címmel referált. Kifej­tette: Magyarország történeté­ben egyedülálló, de Európa történetében is, hogy egy ál­lamnak szinte a teljes felső vezető rétege: a felső állami bürokrácia, a honvédség, a csendőrség, a rendőrség fő­tisztjeinek zöme testületileg elhagyta az országot. Ez is azt jelezte, hogy a régi Magyar- ország hatalmi rendszere ösz- szeomlott, államszervezete megsemmisült a felszabadu­lással egyidejűleg. Senki sem gondolhatott arra még 1944 őszén sem, hogy a tökéletes széthullás esetlegességeiből kell az új Magyarország fel­építését elkezdeni. Hogy ez mégis sikerült, s a magyar társadalom oly gyorsan talpra állt, nem utolsósorban a há­borús évek demokratikus, bal­oldali ellenzéki erőinek, már a háború idején kidolgozott programoknak is, s az azok megvalósítására létrehozott, majd a német megszállás után az ellenállás érdekében meg­valósított szervezeti keretek­nek volt köszönhető. Für Lajos, a történelemtudo­mányok doktora, a Mezőgaz­dasági Múzeum főmunkatársa Magyarország embervesztesé­géről szóló előadásában el­mondotta: a különböző számí­tások nagyon is egybehang­zó eredménye szerint mintegy 900 ezer, egymillió lehet a háborúval kapcsolatosan a magyar halottak, elesettek szá­ma. Az irtózatos veszteség na­gyobbik hányada a férfila­kosságból, a halottaknak több mint negyede, mintegy 257 ezer lélek az elpusztított zsi­dóságból került ki. Az áldoza­tok csaknem egyhatoda a Don- kanyarban vesztette életét. Mintegy félmillió pedig a Kárpát-medence és Európa különböző területein szétszór­va nyugszik. A veszteség mé­reteit érzékelteti, hogy az első háborúban ezer lélekre 36, a másodikban viszont mintegy 100 halott jutott. Az ország la­kosságát ez a háború szó sze­rint megtizedelte. A cigányság sorsa Száraz György író A magyar zsidóság tragédiája című elő­adásában emlékeztetett arra: 1943-ban egy traumatizált, az antiszemitizmustól már előbb módszeresen megfertőzött tár­sadalomban a tömeg nem látott a kulisszák mögé, csak azt ér­zékelte — például a sajtóból —, hogy az egymást követő mérsékelt kormányok a zsidó- törvényeket szánták a szociális elégedetlenség csillapítására, így akarták 'kifogni a szelet a jobboldali ellenzék vitorláiból, megszerezni Hitler jóindulatát a területi revízióhoz. Amikor 1944 februárjában a szovjet csapatok átkeltek a Dnyepe­ren, és közeledtek a magyar határhoz, a Kállay-kormány is­mét tárgyalt a zsidó vezetők­kel, segítségüket kérte a szö­vetségesekkel való kapcsolat- felvételhez. De ekkor már gyülekezett Linz környékén az Eichmann-féle sonderkomman- dó, amelynek feladata volt a ,,végleges megoldás” Magyar- országon. A cigányok sorsa 1944-ben című referátumában Lakatos Menyhért író hangsúlyozta: a cigányok világszövetsége 1973- as statisztikai adatai szerint mintegy 700 ezer cigány pusz­tult el a haláltáborokban. Eb­ből 50 ezer magyar cigány volt. Nagyon sokan megkér­dezik, végül is hány cigányt érintettek a nácik kegyetlen­ségei? Miként az előadó rá­mutatott, az egész cigányságot. Azokat, akik áldozatul estek, azokat, akik túlélték, és azokat is, akik később születtek. Mi soha nem kívántunk erről be­szélni, később sem kívánunk. Nem akarjuk, hogy felszakad­janak a hegedő sebek, mert a fasizmus borzalmait itt hord­juk a sejtjeinkben, és generá­ciókon keresztül öröklik a jö­vőben is. Ma már azonban másként látjuk a negyven esz­tendővel ezelőtti eseményeket, bár azt is tudjuk, hogy az em­bertelen eszmék embertelen cselekményekre kényszerítet­ték az emberek sokaságát. A tudományos ülésszakon a továbbiakban felszólalt Ke- resztury Dezső akadémikus, Szennay András oannonhalmi főapát, Scheiber Sándor főrab­bi, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója és Újhelyi Szilárd nyugalmazott nagykö­vet. Az új államiság A tudományos ülésszak dél­után Tóth Sándor alezredes­nek, az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgató- helyettesének felszólalásával folytatódott. A referátum 1944 sorsdöntő eseményeit az akko­ri magyar katonai vezetés szemszögéből elemezte. A Ma­gyar Front és az antifasiszta ellenállás történeti kérdéseit vizsgálta Pintér István, az MSZMP KB Párttörténeti In­tézetének tudományos munka­társa. Hozzászólásában rész­letesen szólt a magyarországi antifasiszta mozgalmak há­ború alatti szerepéről. Korom Mihály, a történelemtudomány doktora, egyetemi tanár a tu­dományos ülésszak befejező előadásában az új magyar ál­lamiság kialakulásának téma­körével foglalkozott. Egyebek között elmondta, hogy bár 1944. úgy él a köztudatban, mint történelmünk egyik leg­sötétebb időszaka, mégis ettől az esztendőtől kell számíta­nunk az új magyar államiság történetét, a népi demokrati­kus fejlődés megindulását: A referátumok után hozzá­szólások következtek. Bartha Tibor püspök, a Református Zsinat 'elnöke és Káldy Zoltán püspök, az evangélikus egyház püspökelnöke egyházának ab­ban a korszakban kifejtett te­vékenységével, társadalmi sze­repével foglalkozott. Gyenes Antal, a Szövetkezeti Tudomá­nyos Kutató Intézet igazgatója az egyetemi ifjúság szerepéről adott áttekintést. A tudományos ülésszakon Pach Zsigmond Pál akadémi­kus, a Történettudományi In­tézet igazgatója mondott zár­szót. Egyebek között hangsú­lyozta, hogy az ülés, amely egyetlen ívben tekintette át az 1944-es esztendő drámai ese­ménysorozatát, részben arra a kérdésre kívánt választ adni, hogy ma, visszafelé nézve tényleg felfogjuk-e a törté­nelem értelmét. ECifiiüfefés Az Elnöki Tanács dr. Jósé Antonio Tabaresnek, a Kubai Köztársaság budapesti nagy­követének a magyar—kubai kapcsolatok ápolása és fejlesz­tése terén kifejtett tevékeny­sége elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának 'első titkára, Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke korábban búcsúlátogatáson fo­gadta dr. Jósé Antonio Taba- res nagykövetet. A diplomata végleg elutazott Budapestről. Tiltakozó távirat A Magyar Szolidaritási Bi­zottság tiltakozó táviratot in­tézett Israel Borquezhez, a chilei alkotmányjogi bíróság elnökéhez, amelyben a ma­gyar közvélemény felháboro­dását fejezi ki azért, hogy a reakciós nyolcak csoportja — az alkotmányjogi bíróság fel- használásával — alkotmányel­lenesnek kívánja nyilváníttat­ni a chilei nép jogaiért, a de­mokrácia helyreállításáért küzdő demokratikus népi moz­galmat. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság, a magyar nép ebben a chilei nép ellen irányuló ter­ror további elmélyítésére tett kísérletet lát, és követeli a mozgalom elleni . akció be­szüntetését. . Melegünk lesz tőle! Az elkövetkező időszakban teljesíti feladatát a nap, ám a kon­vektorokat mégis nyáron a legcélszerűbb szerelni. A FÉG 4. számú gyárában, Öcsán egy pillanatra sem áll le a konvektor­gyártás. A képen: a zománcégetőbői kanyarodik ki az újabb szállítmány. Trón csőn yi Zoltán felvétele Parlamenti bizottságok ülése Tanulság — jövőre y A külkereskedelemről szóló, 1974-ben megalkotott tör­1 vény alkalmazásának eredményeiről, továbbá a külke- í reskedelem és a belkereskedelem tavalyi tárcaköltségve­2 tésének végrehajtásáról volt szó, és a tisztességtelen gaz- y dasági tevékenység tilalmáról készülő új jogszabály témá- 7 javai is foglalkoztak az országgyűlés kereskedelmi bi- ^ zottságának csütörtökön, a Parlamentben tartott ülésén. ^ Veress Péter külkereskedelmi miniszter ismertette a főbb z téziseit annak a beszámolónak, amely az országgyűlés £ következő ülésén hangzik el a külkereskedelmet szabá- 2 lyozó immár tízéves törvény végrehajtásával kapcsola- í tos tapasztalatokról. A KULTURÁLIS TERÜLETEN különösebb expanzió­ra a költségvetés nem adott lehetőséget. Leginkább a múzeumi hálózat, és — örvendetesen — a múzeumláto­gatók száma gyarapodott. Csökkent a mozinézők és — jelentősen — a koncerthallgatók száma — ez utóbbi okát külön vizsgálják, hiszen nem valószínű, hogy a kö­zönség érdeklődése csökkent volna a hangversenyek iránt. A művelődés alapvető gondjaként a pedagógushiány, illetve pedagógusképzés problémakörét említette, mint olyat, amelyre a demográfiai hullám növekedésével ará­nyos, különleges figyelmet kell fordítani. A képzés és a pedagógusok pályántartása a kulturális ágazat költségve­tésével is össze fog függeni, hiszen a pótláshoz minden bizonnyal pénzre van szükség — mondotta Drecin Jó­zsef művelődési államtitkár tegnap az országgyűlés kul­turális bizottságának ülésén, ahol a Művelődési Minisz­térium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az Állami Ifjúsági Bizottság tavalyi költség- vetésének végrehajtásáról tájékozódtak a képviselők. Az írásos előterjesztéshez és az államtitkári kiegé­szítéshez számos kérdést fűztek a képviselők: Káli Fe­renc (Fejér m., 13. vk.); Gárdái Zoltánná (Komárom m., 8. vk.); Szászi Gábor (Tolna m,, 6. vk.); Varga Zsigmond (Békés m., 12. vk.); Cselőtei László (Pest m., 2. vk.); Győri Imre (Csongrád m., 13. vk.); Petrovics Emil (Bu­dapest, 16. vk.) és Palásti József né (Borsod m., 18. vk). A válaszolók — Drecin József; Maróti János, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese; Lóska Szi­lárd. az Állami Ifjúsági Bizottság titkárának helyettese és Sárffy László, a Magyar Rádió gazdasági igazgatója — egyebek között elmondották: bár a művelődési tárca 200 álláshelyet adott a .gimnáziumok nyelvi oktatásának fejlesztésére, s státusoknak csag mintegy felét sikerült betölteni, mivel a jó képességű nyelvtanárok a privát nyelvtanítással olyan jövedelemre tesznek szert, amely- lyel nem tud konkurrálni az iskola. A pedagógushiány csökkentésére elképzelhetőek bizonyos bérintézkedések, módjára és mennyiségére már vannak tervek. Cselőtei László szerint valóban van demográfiai hul­lám, de jó, ha mindenki tudja: ez csak relatív csúcs, amely éppencsak elegendő hazánk népességszámának megőrzéséhez. Drecin József megállapítása: abszolút szá­mokban valóban_ne,m jelent nagyobb terhet a most is­kolás gyerekek képzése, ám a közoktatás reformja, a minőségi fejlesztés' igenis drágábbá teszi a tanítást. A képviselő másik gondolatára — kevés összeg jut a tu­dományos alapkutatásokra — válaszolva Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese el­mondotta: valóban háttérbe szorult némileg az alapku­tatás, a kormányzat ezt felismerve 200 millió forintot juttat az Akadémiának, illetve a kutatóhelyeknek, kife­jezetten alapkutatások céljára. A TANÁCSKOZÁST vezető Óvári Miklós (Budapest, . 29. vk.), a bizottság elnöke zárszavában kifejtette: a kulturális terület költségvetése szerény célokat tűzött ki, azokat elérte, a kiadások és bevételek megfeleltek a költ­ségvetési törvény előírásainak. Kétségtelen — és ez a felszólalásokból is kiderült —, hogy beszűkültek a lehe­tőségek, ám ez, mint ismeretes, tudatos elhatározás kö­vetkezménye — mondotta. — A fő kérdés most az: mindezekből milyen tanulságolcat lehet levonni a jövőre4 Büntetni síéi?? öröm k fejlőn van megállás A Cserhát lejtőin terül el Budapest egyik legközelebbi peremközsége, Csömör. A közel hatezer lelkes település dol­gozóinak kilencven százaléka a fővárosban helyezkedett el, főleg az IKARUS-ban és az EMG-ben. Alvó községnek mond­ják. Napközben alszik, amíg gazdái dolgozni vannak. a legjellemzőbbek a szabály­sértéssel kapcsolatosak. Zömé­ben apró, csip-csup esetek, bolti lopások vagy közterület­sértő cselekmények, amilyen például az utcai italozás. De más egyéb is akad, többnyire az iddogálás eredményekép­pen. A lopások kis értékűek, az elkövetők anyagi helyzetü­ket nézve nem szorulnának ilyesmire. Mint ahogy az a fia- tal lány sem, aki három bikini nadrágot emelt el egy belvá­rosi áruházból. Nem volt ne­héz lefülelni, rejtett kamerá­val követték, amint .a táská­jába csúsztatta az „árat”. Mi­kor a kapunál megállították és számonkérték tőle, akkor, ahogy ez ilyenkor lenni szo­kott, következett a mellébeszé­lés, hogy elveszett a blokk, és különben is fogalma sincs ró­la, hogy került a táskájába. Az ilyenkor készült jegyzőköny­vet mindig elküldik nekünk. Csip-csup ügyek No, azért nem olyan mély ez az álom; például a tanács­házán, kívül-belül, egész nap folyik a munka. Szó szerint, mert amíg az irodákban az ak­ták közt lapoznak az előadók, addig odakint kőműveskanái merül a malterba. Tataroznak. Ennek ellenére a bejárat mel­lett jól látható az ügyfélfoga­dás rendje. — Nem értelmezzük ezt túl szigorúan. Ha valaki a hivata­los időn túl keres meg ben­nünket, nem küldjük el — mondja kedvesen Balogi Ist­vánná vb-titkár, a szakigaz­gatási osztály vezetője. — Milyen ügyekkel fordul­nak önökhöz? — Mivel egységesített szak- igazgatási szervezet vagyunk, a legtöbb tanácsi feladat ránk hárul. A gyámügytől a sza­bálysértési, anyakönyvi, szo­ciálpolitikai problémákon ke­resztül egészen a mezőgazda- sági, ipari és kereskedelmi ügyekig mindennel foglalko­zunk. A mindennapokra talán A büntetés — Milyen büntetést rónak az alkalmi szarkákra? — Amennyiben tényleg elő­ször fordult elő, akkor na­gyobb az ijedtség, mint a bün­tetés. Helyesebben úgy fogal­mazhatnánk, hogy az ijedtség maga a büntetés. Ez esetben is az illető megbánását látva, titokban tartottuk az ügyet, és a pénzbírságot részletekben fi­zethette. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a lánnyal többször nem fog előfordulni ilyesmi — válaszolja mély meggyőződés­sel. — Mikor alkalmaznak hely­színi bírságot? — Legtöbbször az úgyneve­zett engedély nélküli közterü­let-használatért fizettetünk helyben. Például ha valaki szabálytalan helyen árulja por­tékáját. Rendszeres ügyfeleink is vannak, akik eleve bekal­kulálják ezt a veszteséget az üzletbe. Mi az a kétszáz forint a bevételhez képest? — mond­ják. Ha engedélyt kérnének, azt megkapnák ötvenért és a szabályt sem sértenék meg. Legtöbben ünnepek vagy hétvége után keresik fel igaz­ságtevés reményében a taná­csot. A hosszú otthoniét kiélezi az amúgy jelentéktelen tor­zsalkodásokat. Ilyenkor a szomszéd kutyája kikaparja a zöldséget, vagy rájönnek, hogy túlságosan átlóg a diófa ága és így tovább. A mi bölcsessé­günk mégsem az azonnali ítél­kezésben, hanem a jóakaratú, csillapító erejű emberi szóban rejlik. Bíróságig ritkán jutnak ezek az esetek, elégségesnek bizo­nyul, ha a vb-titkár munka­társával, Énekes Antalné igaz- gazgatási előadóval beszéli meg és együtt, személyre szó­lóan döntik el a büntetés mi­lyenségét. Széles a skála, a szóbeli figyelmeztetéstől egé­szen a húszezer forintos pénz- büntetésig terjedhet. Arra is ügyelnek, hogy ne rontsák az amúgy is rossz anyagiakkal rendelkezők helyzetét súlyos pénzbírsággal. Ilyenkor a kö­zösség ítéletére apellálnak, et­től várják a nevelő hatást. is kötelesség Minden egyes esetet kiír­hatnának a hirdetőtáblára, mégsem teszik. A nagyobb gazembereket és „ügyeiket” mindenki ismeri, de vannak védelemre szorulók is, akik botlásuk ellenére sem érde­melnék meg, hogy nyelvére vegye őket a falu. Ha valakit a vásárlók megkárosításáért büntetnek meg, annak híre megy, és az ilyen kereskedő könnyen elveszíti a vásárlók bizalmát. Beszélgetésünk végefelé fel­sóhajt Baloginé: — Népszerűtlen munka a miénk, én mégiscsak azt tu­dom mondani, nem fogunk büntetni, ha nem lesz miért. Amíg viszont indok van rá, addig ez szomorú kötelessé­günk marad. Dudás Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom