Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

1984. MÄJUS 26., SZOMBAT 5 Széfnyitni nem lehet Hulladékból készülő alkatrész ücm könnyű szerszámkészítőket szerezni Csömörön nincsenek jelentős, nagy ipari üzemek. Igaz, amik vannak, nagyrészt sikeresek, jóllehet éppen a méretükből is adódik. Ha kell, jól, rngaimasan alkalmazkodni képesek a változásokhoz. Egy-egy új termék bevezetése, a termékszerke­zet változtatása részeként az előreha(adást segíti. Kitüntetett lakásszövetkezet Otthonok hétköznapjai Kútfúrási szabadalom Gyorsabban fainak több vízhez A vízellátást hatékonyan se­gítő új magyar szabadalom, a Pállfy-féle kútfúrási technoló­gia. Segítségével az eddigi el­járásoknál gyorsabban és ol­csóbban lehet vízkutat fúrni, percenként 450 liter víz fel­színre hozatalát garantálják. Ez a vízmennyiség több mint kétszerese az eddigi hagyomá­nyos módszerekkel elérhető eredménynek, emellett o költ­ségek tíz—harminc százalékkal csökkenthetők. Abban az eset­ben, ha egy-egy fúrási pont meddőnek bizonyul, a már be­épített csövek, szűrők vissza- nyerhetők. Az új technológiával eddig több mint húsz helyen fúrtak már üzemelő kutat az ország különböző részein. Tiszakécs- ken például az új módszerrel feltárt termálkút szolgáltatja a fürdő számára a vizet. A kerepestarcsai Szilasmen- ti Termelőszövetkezetnek, amely Csömör határában is gazdálkodik, néhány ipari részlege ugyancsak van a fa­luban. Közülük talán a leg­régibb a műanyagüzem, amely már csak részben használja modern korunk új anyagait, hiszen készítenek itt hasznos tárgyakat acélból és például rézből is. Specialisták — Sokféle termékünk van — mondja Kecskés Zoltán, az üzem fiatal vezetője, aki a gazdaság kerepestarcsai ipari ágazatánál edződött az önte­vékeny, alkotó munkához. — A műanyag alkatrészeket gyár­tó részlegünkben a hőre lá­gyuló anyagokból készítünk fröccsöntéssel tárgyakat. Egye­bek közt az Autovill tartozik megrendelőink közé, amelynek autóvillamossági alkatrészeket gyártunk gépkocsi-önindítók- hoz, generátorokhoz-. Minde­nekelőtt a fémes gépelemek­kel kapcsolódó műanyagönté­sekben vagyunk specialisták. Kecskés Zoltán kis piros mű­anyagdarabot tesz elém. Ak­kora, mint egy húszfilléres, csak'szögletes. — Pattintsa össze a két fél darabot, majd szedje szét! — mondja tréfásan. Tudja, hogy az előbbi sikerülhet, az utób­bi nem. — Ez a lényege, hogy ne lehessen szétnyitni — te­szi hozzá, amikor látja hiába­való erőfeszítésemet.' Lemezből — Mi ez? — Műanyag fémzár ... az­az, hogy bocsánat, helyesbí­tek, műanyag zár. Legismer­tebb nevén plomba volna, de az meg ólomzárat jelent pon­tosan. — Tehát olyan zárat készí­tenek, amivel vetőmdgos zsá­kokat lehet például hivatalo­san lezárni, csak ez a plomba­utód már műanyagból készül. — Erről , van szó, de ez most még csak mintadarab, jóma­gam terveztem, hogyan is néz­zen ki, milyen szerszámok kelT lenek Jiojá** igen, pontps gyár­tási technológiát kíván, Előál­lítására azonban csak jövőre kerítünk sort. Legfőbb fémzár- megrendelőnknek, a Növény- termesztési és Minőségellenőr­zési Intézetnek az idén még lemezből készült fémzárakat szállítunk. — Mi indokolja, hogy anya­got váltsanak? — Tudja, a fémzárhoz igen jó minőségű lemez kell, s az ellátás pedig cseppet sem ki­elégítő. — Ahogy elnézem, elég pon­tos, precíz munkát vállalnak, van-e megfelelő szakemberük? — A legfontosabb tennivaló egy-egy új termék gyártásá­nak előkészítésében, de a ké­sőbbiekben is, hogy jó munka­eszköz készüljön hozzá. A szerszámokra gondolok, ezek minőségétől sok függ. A szer­számaink nagy részét éppen­séggel szintén mi magunk ké­szítjük el, a nehézség most az, hogy ennek a csoportnak a létszáma' megcsappant, s nem könnyű szerszámkészítőket szerezni. — Hagyományos termék eb­ben az üzemben a dauerhaj- csavar, amelyet elsősorban a budapesti Servitas Ipari Szö­vetkezet vesz meg tőlünk. Ezt Is próbáltuk műanyagból ké­szíteni, de a fodrászok nem kedvelték meg igazán. Ügy látszik, a megszokás nagyon sokat számít. Nyugaton ugyan­is kedveltebb a műanyag csa­varó, ráadásul a fa törik, s nem hajlik. Egyelőre tehát ma­radunk a hagyományos kivitel­nél. Évenkint mintegy három- százezerre van igény. Mindegy — Mit készítenek még mű­anyagból? — Például kapcsolóvédő do­bozokat az Elektromos Mű­veknek, azután az építőiparba is betörtünk néhány termékkel — mondja Kecskés Zoltán, akivel üzemnézésre indultunk. Közben arról is szólt, hogy né­hány aprónak tűnő, de fontos alkatrész, termék gyártását azért is érdemes vállalniuk, mert anyaguk (műanyaguk) nagy része a hulladékból, a maradékból származik újraol- vasztássaL — Nézze csak, ezek a beton- vas-összekötő elemek, műanyag távtartók ma már igen ked­veltek. Miután úgyis betonoz­zák ezeket, az is mindegy, mi­lyen színű maradék anyagból gyártják. Talán érdemes ezen a pon­ton megállni: s megemlíteni, hogy például sem a szerszá­mok helyi készítésével, sem a máskor pocsékba ment gyár­tási hulladék hasznosításával nem találták fel ama bizonyos viaszt, csak felfigyelnek, mit, hol, miből érdemes készíteni. Fehér István Égő arborétum Solymárra érve, jobboldalt, az út mentén, széles sávban földmunkák nyomait látni. Kővári Jánostól, a helyi nép­front titkárától megtudom, hogy itt, a Rózsika utcában körülbelül egy kilométeres sza­kaszon tizenhárom méter szé­les, bokrokkal, fákkal szegé­lyezett sétálójárdát építenek. Jelenleg a területet töltik fel, majd sóderral borítják. A fa­csemetéket a Budai Erdőgaz­daságtól és a HNF Pest me­gyei Bizottságától várják. Ta­lán a járda hiánya miatt be­következett balesetek ösztö­nözték az illetékeseket az épí­tés megkezdésére. A tervek szerint sokban hozzájárul majd a solymáriak társadalmi mun­kája is a sikerekhez. Igaz, ott- jártamkor nem taposták egy­más sarkát sem a munkagé­pek, sem a segítő lakosság. Elképzelhető, hogy a péntek délelőtti időpont nem volt a legszerencsésebb, de az is, hogy sokan csalódtak az ilyen kö­zös akciókban. Hogy is volt? Két éve a község élt a me­gyei népfront kínálta lehető­séggel, nevezetesen, hogy öt évig folyamatosan, ingyen kapnak facsemetéket. Az ő dolguk ezek elültetése és gon­dozása lett volna. Az első év sikeresnek is indult, de a Szentiványi úton, a volt mész­égető helyén elültetett több száz feketefenyőt a köztük ma­gasra nőtt gazzal együtt valaki — nem tudni milyen szándék­kal — fölgyújtotta. A mara­dékkal az útkarbantartók bán­tak el, amikor az útszéli töl­tést tákarították. Az ültetők szándéka egy arborétum létre­hozása volt. A fák elpusztítóit ki tudja mi vezette... A Ter- sánszky Ödön, a Váci Mihály és a Rókus utcában még áll­nak a két éve ültetett lombos növények. Az óvodák is kaptak akkor néhány csemetét. A 5, A hír, amit hallottunk eny- ^ uyi voit: a Feiszaoaauias ^ Lakáskarbantartó Szövetke­zet megkapta a SzU v uaZ ^elnökség dicsérő oklevelet. »Az egyetlen bővített mon- 7 aat csak a tényt közli, hogy ^mi van mögötte, azt Zap- Zetál Uélanetól, a kitünte­tett kollektíva gondnokától tudtuk meg. Revíziók, dicsérettel — Az ország különböző ré­szeiből ótvennat, fest megyé­ből nat paiyazat érkézéi, 1 a SküVuSZ-noz. üzűkeDb Ha­zánkban csak mi kaptunk di­csérő oklevelet a fakásienn- tartok közül. Mit csinálnak, hogyan dol­goznak a szentendreiek? Cél­szerű azzal kezdeni a felele­tet, hogy öi3 lakas fenntartásá­ra, állagmegóvására fagyeinek, 3üd tulajdonos vállárai veszik le az ilyen irányú temeket. Az igazgatóság és a felügyelő bi­zottság irányítja a munkát Tizen vannak, társadalmi mdnkában vállalták a pausz terheket. Főállású dolgozójuk csak egy van, Zapietál Béládé. Ut ketten segítik mellékállás­ban. Ehnez Képest nagy fel­adatokat oldanak meg. 19tía- ben 264 lakás lépcsőházát fes- tették-mázolták, s felújították a pvc-bunkolatot, a szellőzó­berendezéseket Felszereltették a televízió központi antenná­ját. Tavaly 1500 négyzetméter tetőszigetelést tettek rendbe, s 980 radiátor alsó szelepezését csináltatták meg. Ezek a mun­kák egytől-egyig az energiata­karékosságot segítik, s költ­ségkímélést jelentenek. A lakóépületek környékének solymáriaknak ma szilárd az álláspontjuk: addig nem ültet­nek, amíg a tanács — fele­lősséggel — ki nem jelöl e célra megfelelően biztonságos területet. Testvéri ajándék Nem kell messzire menni Nagykovácsiban. Itt csende­sebb az élet — legalábbis a tanácsi dolgozók beszámolója alapján erre következtethetek. A tervek szerint idén bokro­kat és díszcserjéket ültetnek. Ez azonban igen bizonytalan így május közepén ígérve. Itt is két éve kezdtek a tervsze­rű fásításhoz. Legutóbbi ak­ciójuk során a megmaradt fá­kat — jó rokonhoz illően — Heves megyei testvérközsé­güknek adták. Mint a taná­cson elmondták, az üdülőkert­tulajdonosok Is igényelnék a szervezett fásítást. Lehet, hogy elhamarkodott volt ez az aján­dékozás? Nagy előrelépést jelentett a község életében a két éve munkába állt lomtalanító kis­iparos, aki a tanáccsal kötött szerződés értelmében hetente elszállítja a háztartási hulla­dékot. A tisztaság szívügy Budapest délkeleti határá­ban fekszik Gyál. Gazdik Ist­vánná tanácselnök szívügyé­nek tekinti a nagyközség tisz­taságát. Évente a lomtalanítást a helyi gazdálkodási és költ­ségvetési szervek, valamint a magánfuvarozók vállalják tár­sadalmi munkában. A Szabad­ság Tsz Vörösmarty szocialis­ta brigádja idén is teljesítette felajánlását, nevezetesen, hogy a Gyál határától FelsŐpako- nyig futó hat kilométeres út­szakasz körüli területet, az út mindkét oldalán kitisztítják. Ezek a társadalmi munkások körültekintőbben jártak el, gondozása, csinosítása a szö­vetkezet tagságának társadal­mi munkája. Két évvel ezelőtt a várostól kaptak elismerő ok­levelet, tavaly pedig a MÉ­SZÖV csinosítás! versenyében lettek másodikok. A párt-, ál­lami és tömegszervezetekkel esztendőről esztendőre együtt­működési szerződést kötnek. Egy lakásfenntartó szövet­kezetnél meghatározó az, hogy miként kezelik a tagok pén­zét. A szentendreiek egész ad­minisztrációját 1979-től nap­jainkig négyszer vizsgálták a MÉSZÖV és a Pénzügyminisz­térium revizorai. Hiányosságot nem találtak, a kettős könyv­vitel alkalmazásáért minden esetben dicsértek. Panasz sem voit Zapietál Béládé a legna­gyobb eredménynek a demok­rácia fokozatos erősödését tart­ja. Alaposan előkészítik a la­kógyűléseket, amelyeken az igazgatóság tagjai is részt vesz­nek. A küldöttek a meghívó­val együtt kapják kézhez a na­pirendekkel foglalkozó írásos anyagot, így lehetőségük van egyrészt továbbadni a tagság­nak, másrészt felkészülni a küldöttgyűlésre. Az igazgató­ság tagjaihoz külön-küiön tar­tozik nehány lakás, a tulajdo­nosok tudják, hogy kihez keli fordulni a hibák bejelentésé­vel. A bajokat, 24, legfeljebb 48 órán belül elhárítják. Az 1975-ben alakult szövetkezet­ben a‘mai napig nem íorduit elő tagsági panasz. Idén a tagok egy lakásra jutó társadalmi munkaóráinak szá­mát szeretnék évi húsz órá­ról még tovább növelni. V. M. mint Solymáron a fizetésért dolgozó útkarbantartók! A helyi népfront szülői bi­zottsága és a Kossuth Lajos utcai általános iskola közösen vasgyűjtést szervezett. A be­folyt összeget és a még továb­bi akciók eredményét sport­pálya építésére szánják. Az is­kolának ugyanis nincs torna­terme és előreláthatólag — a tanács anyagi helyzete miatt — nem is oldódhatna meg ez a gond. Ugyanis minden pénzt a vízvezeték-hálózat kiépíté­sére koncentrálnak. Ezek a munkák előreláthatólag öt évig is eltarthatnak, így az utcai földmunkák miatt nem lenne biztosított az elültetett fák jö­vője. Mégis volt fásítás, ha ki­sebb mértékű is. A tanács költségvetési üzeme saját erő­ből vásárolt növendékfákat, s olyan helyekre ültették eze­ket, ahol biztosan nem lesz­nek útban a munkagépeknek. Kétarcú település Vecsésre érve. a nagyközségi tanácson Csányi János elnök mesél a helyi viszonyokról. Ügy látja, az itt lakó 23 ezer embert nehéz megnyerni a közös fásításhoz. Az elnök szerint mindenki maga tartja rendben a portáját, természe­tesen a kapun kívül is. Meg­jegyzem, a sártól süppedő, jár­da nélküli utcák láttán nekem más elképzelésem van erről. Megismerkedtem egy másik Vecséssel is. Ez a Szeged felé vezető 4-es út környéke, amely valóban a karbantartott tele­pülés kellemes látványával ajándékozza meg az átutazót. Azért megpróbá' koznak Ve- csésen is a társadalmi munká­val. A Damjanich utca kör­nyékén a beépítetlen terület­re szabadidőparkot tervez­nek. Játszótér és egy kézilab­dapálya nagyságú, sportolásra alkalmas terület is lesz itt. Négy hete ültették el az első facsemetéket, a rózsákat és a tujákat. Ki tudja, lehet, hogy megjön a vecsésiek kedve a még mostoha sorsú utcák ren­dezéséhez — esetleg még a fá­sításhoz is! Dudás Zoltán Ha város lenne N( I éha nagy kár, hogy a szó olyan könnyen elrepül. Sokszor jut eszébe ez mostanában egyes váro­sok vezetőinek, másutt vi­szont némely, lakóhelyét szerető lakosnak. Azokra a szavakra — pontosabban: ígéretekre — gondolnak ilyenkor, amelyek sok (vagy nem is olyan sok) évvel ezelőtt hangoztak el, s úgy kezdődtek, hogy ha egyszer megérném, hogy város legyen a községünk­ből. Aztán úgy folytatódnak, hogy mi mindent tennének akkor. Bizonygatták a ta­nácstagok, a falugyűlés résztvevői, hogy pénzt is adnának, meg társadalmi munkában is szívesen ven­nének részt. Több új városban meg is pezsdült az élet. A lako­sok egyre szebbé, kulturál­tabbá — egyszóval váro­siasabbá — akarják tenni a települést. Kutatják a régi könyveket, keresik a megünnepelhető történelmi évfordulókat. Itt-ott újra felfedezik a város neveze­tes szülötteit, hajdani lakó­házaikra emléktáblát ké­szülnek tenni, az sem rit­ka, hogy megiratják a helység történetét valami­lyen középkori oklevéltől máig — és igy tovább. Ez mind szép, és illik is egy városhoz. Még az sem különös, ha hirtelenében felismerik, hogy a város­nak tulajdonképpen ide­genforgalmi vonzereje is van, vagy legalábbis kelle­ne hogy legyen. Ezért aztán igyekeznek valami propagandát kifejteni, hogy közel s távol megismerjék az új város nevét. Mégsem elég ez. Feltétlenül szüksé­ges, hogy az a bizonyos egészséges lakálpatriotiz- mus tettekben is nyilvá­nuljon meg. Mindenekelőtt — együttgondolkodásban. Városi vezetők és lakosok — akik a legjobban, mert a legközelebbről ismerik a helység gondjait — össz- nontosítsák arra figyelmü­ket és erőfeszítéseiket. amire akár pillanatnyilag, akár hosszabb távon a leg­nagyobb szükség van. Vi­tatkozni is érdemes azon, hogy a vízvezeték-hálózat kiterjesztése sürgősebb, vagy a város fiataljai szá­mára valamilyen sportolá­si lehetőség megteremtése, esetleg az öregek napközi otthonának bővítése, vagy egy kisáruház létesítése. Hosszan lehetne sorolni még a lehetőségeket, de a helybeliek úgyis jobban tudják, mire van szüksé­gük. A várossá alakulás ar­ra is alkalmat ad, hogy a helyi ügyekbe az eddigi­nél jobban, többet szólja­nak bele a legérdekelteb- bek, az ottani lakosok. Ha S:VáíöSi rang elnyerését" közügynek tekintették — tekintsék annak a város- fejlesztést is. Á nyílt vá­rospolitika csak előbbre vi­heti a városbeliek közös ügyeit. Érvényesülni azonban csak úgy fog, ha mind a két oldala megfelelő súlyt kap: egyrészről a város vezetői nyíltan a lakosság elé terjesztik a terveket, a távlati elképzeléseket és ezekkel együtt a gondoltat, a — többek között — anya­giak miatt fennálló gondo­kat is. Másrészről: ha a városukat szerető, annak fellendítését szívügyüknek tekintő helybeli lakosok a maguk részéről is meg­tesznek mindent a város érdekében. L ehetne sorolni olyan városokat — újakat és régieket egyaránt —, amelyekben évről évre sok millió forint értékű a tár­sadalmi munka, s a közös munka nyomán megmutat­koznak az eredmények. Az is tény, hogy jó néhány nagyközség lakóit a leg­utóbbi években éppen az buzdítja minél több, érté­kesebb társadalmi munká­ra, hogy ezúton igyekezzen közelebb jutni a várossá nyilvánításhoz. S fontos, hogy ezt a jó kezdeménye­zést folytassák! V. E. Tavaszi körúton községből községbe A fák zöldje mindennyiuiké Mátyás király talán álruhában Járná be azokat a községeket» ahová el­látogattam. Nekem nem volt szükségem álöltözékre, hiszen, amire ki­váncsi voltam, az vagy szembeötlően látszik, vagy meghatározatlan hi­ányérzetet okoz. Egy település arculata, ápoitsága, rendezettsége az át­utazóban kellemes jó itt lenni érzést kelt, az ott lakókban pedig — ha azok történetesen a fővárosban dolgoznak — azt, hogy szívesen tér­nek délután haza és hétvégen sem menekülnek máshova. Gyakorlaton a műhelyben A 208-as sz. Ipari Szakmunkás­képző és Szakkö­zépiskolában re­pülőgép-szerelő­ket is képeznek: navigációs és elektroműszeré­szeket, illetve rá­dió- és lokátormű­szerészeket. A két­éves tanulmányi idő alatt a gya­korlati tudnivaló­kat a Pestvidéki Gépgyárban, illet­ve a MALÉV-nál sajátítják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom