Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
4 1984. MÄJUS 19., SZOMBAT PBST _ Színházi levél A műsorfüzettől a színdinamikáig Tudatosan választottuk egymást Bálanyák Négy barát minden péntek este hajnalig tartó, vad pókerezésbe kezd. A póker általuk játszott változatából következik, hogy valakit ilyenkor megkopaszta- nak. A társaság ezt a személyt közmegegyezéssel bálanyának titulálja. A kérdés tehát a játék kezdetekor az: ki lesz a bálanya? Azaz: ki megy haza másnap hajnalban egy fitying nélkül, dühödten fogadkozva, hogy soha többet nem ül le játszani — s ki az, aki a kifejezés nemcsak kártyaműszó jelentése szerint ott marad a porondon, pénzén kívül érzelmeiből, gondolataiból, sorsából is kifosztva? Csurka István 1961-ben írta a Ki lesz a bálanya? című há- romfelvonásos drámáját. Nyolc év múlva, 1969. októberében mutatták be a Thália Stúdióban. A darab, saját belső dátumához képest, körülbelül tíz évet késett, míg a közönség elé került. Ám ez gyakorlatilag nem sokat befolyásolta Csurka mondanivalóját, mert ez a dráma nem annyira a konkrét időpontokhoz kötődik, mint inkább a konkrét társadalmi réteghez, amelyről benne szó van. Ez pedig az értelmiség, s azon belül is az írók, Irodalmárok, s más humán értelmiségiek csoportja. A Ki lesz a bálanya7 négy figurája ugyanis értelmiségi. Czifra János, akinek a garzonlakásán ezekre a péntek esti pókercsatákra sor kerül, harmincöt éves; író, novellista, esszéíró. „Tehetségesebb, mint amennyit elért az életben” — írja róla a darab eleji jellemzésben Csurka. Csüllögh, vagy ahogy a darabban csúfolódva nevezik, Böhönye, huszonhét éves, szintén író, nős, van egy gyereke. Abonyi Bálint harmincéves; filozófusnak indult, most tanár egy általános iskolában. Nős. két, gyereke ván.,; „Viharos életű, romantikus, szerencsétlen” — mondja róla a drámaírói jellemzés. A negyedik kártyapartner kiváló matematikus, megbecsült ember a szakterületén. Harmincegy éves és nős, három gyerekkel. „Halk szavú, értelmes, okos, nagyon művelt” férfi. Ma tehát úgy mondanánk: pályakezdő fiatal értelmiségieket látunk a színen, az elvált Czífra könyvekkel zsúfolt, kis lakásában. Csakhogy ezek a fiatal emberek nagyon korán indultak. Harmincéves korukra már valakik — vagy voltak valakik, illetve lesznek, lehetnének valakik. Innen nézve, szerencséseknek mondhatók. Es mégis szerencsétlenek, hiszen — amint ez a dráma folyamán fokozatosan kiderül — valamennyien azért űzik ezeket a néha már tébolyult pókerpartikat, mert a péntek esték a pótcselekvések estéi. S mint ilyenek, törvényszerűen fordulnak kiégettségbe, civa- kodásba, utálkozásba. önsajnálatba. Mire a szombat hajnalok felvirradnak, nemcsak a zsebek és a bukszák lesznek üresek, de a lelkek is. M iért ez az önsors- rontás? — kérdezhetnénk. Mitől nem lelik a helyüket ezek a nem értéktelen emberek? Miért van szét- hullóban az életük, miért vállalkoznak méltatlan és cinikus fölénnyel elintézett pénzkeresetekre, miért árusítják ki a tehetségüket? A kérdésre adandó (adható) válaszhoz háttérként Csurka kitágítja a kört. Fényt, a matematikus, egy ízben így töpreng: — Lehet, hogy ily módon, ilyen állattan, ilyen festetten, ilyen dekadensen csak mi töltjük a péntek estéinket Budapesten, de szerintem vannak még szép számmal, akik másféle feslettséggel, de ugyanilyen rohadtul vegetálnak... Itt arról van szó, hogy mi nem tudunk mit kezdeni magunkkal. S egy más helyen Czifra: — ... tehettek-e róla, hogy így elhülyültetek ... tehettek is róla, meg nem is. Ez a világ olyan, amilyen. Aki akar, beledögölhet abba. hogy becsületes, józan, mértéktartó, és beledögölhet abba. hogy rothadt, bohém és becstelen. Nem csinálvagyunk? tok semmi olyat, amivel megégethetnétek a kezeteket, nem álltok sem a jobb-, sem a baloldalon, hanem itt zsugáztok nálam, és finnyásan bámuljátok a külvilág eseményeit. A lehetőségetek, velem együtt, valamikor megvolt, hogy másként éljetek. Ti ezt választottátok. Ez, barátaim, a nihil. És most nem tetszik? A válasz tehát úgy fogalmazható: egy meghasonlott, rossz közérzetű értelmiség rep- zentánsairól van szó, akik a darab cselekménye előtt alig pár évvel lezajlott 1956 utáni meghasonlásbán szenvednek — de erre nem a külső körülmények kényszerítik őket, hanem maguk is okai annak, milyen helyzetben vannak. Csurka — aki magát is beleírta ebbe a darabba — nem menti fel kortársait, nem menti fel az akkori fiatal értelmiséget, mert hiszen eljátszották a lehetőségeiket, felelősek önmagukért. Mint ahogy mindenki felelős önmagáért, s különösen felelős az, akinek tehetség adatott. Sőt, ebben az esetben már nemcsak önmaga előtt felelős; a tehetség közvagyon. Csurka rossz közérzetű értelmiségiéit nem utalta a múltba, a darab megírása óta eltelt huszonhárom, s a bemutatása óta lepergett tizenöt év. Ha más indítékokból is, más motívumokkal, másfajta társadalmi, gazdasági, egzisztenciális közegben létezve, a pályát kezdő mai fiatal értelmiségnek sem mindjg túl jó a közérzete. Köztük is akadnak önsorsrontók és finnyás kívülállók, cinikusak és tehetségüket aprópénzre váltók. A képlet nem pontosan ugyanaz, mint a Kj lesz a bálanya? hősei esetében — de nagyon hasonló. Ettől érezhetjük — s érezzük .is — .aktuálisnak ezt a darabot, ettől érdemes elővenni és újra eljátszani. A Pesti Színház most ráérzett erre az aktuálisra, s talán arra is, hogy miután a darabot a Thália Stúdió bemutatója óta nem játszották Budapesten, felnőtt egy nemzedék, mely nem találkozhatott vele, pedig bizonyára érdekes lenne a találkozása az előző nemzedék problémáival. Az előadás azt igazolja, hogy a színház jól választott, a Ki lesz a bálanya? ma is kitűnő, izgalmas, elgondolkodtató darab, kicsengése semmit sem vesztett hajdani értékeiből. S miután az előadás is jó — Horvai István négy remek színészt vonultat fel: Tordy Gézát (Czifra), Tahi Tóth Lászlót (Fény), Hegedűs D. Gézát (Csüllögh) és Szilágyi Tibort (Abonyi) — nem nehéz megjósolni a tartós sikert. Fentebb, e kis írás címében azt kérdeztem: bálanyák vagyunk? Vesztesek az élet nagy pókerjátszmájában? Nos, ha vesztesek nem is, egy kicsit azért mindnyájan magunkban hordjuk a lehetőségét annak, hogy bálanyák legyünk. Csurka darabja erre figyelmeztet bennünket. Takács István A közigazgatási átszervezés következtében új helyzet alakult ki a művelődési szak- igazgatásban is. A helyi tanácsok hatáskörének bővülése eddig nem létező feladatkört szült: a művelődési főelőadóét. Pest megyében több mint negyven településen lenne rájuk szükség. Eddig 8—10 helyen neveztek ki valakit erre a feladatra. Helyzetük, tevékenységük konkrét tartalma még korántsem tisztázott megnyugtatóan. Nyitottak még olyan lényeges kérdések, mint viszonyuk a tanácsi apparátushoz, illetve vezetéshez, a művelődési osztályhoz és az oktatási-művelődési intézményhálózat vezetőihez. De nehezen körülhatárolható maga a tevékenységi kör is. Novák Lászlóné a volt gödöllői járási hivatal művelődési osztályának az éléről került Aszódra művelődési főelőadónak. Munkaköri leírásában így kezdődnek a mondatok: részt vesz ..., javaslatot tesz ..., közreműködik ... ellenőrzi... Helyi megoldások — Első látásra ez minden és semmi egyszerre.' — Én inkább úgy mondanám, hogy rajtunk — a tanácson és rajtam — múlik, milyen tartalommal töltjük meg ezt a valóban tág keretet. Előre kell bocsátanom, én nagyon szerencsés helyzetben vagyok. Tudtam, -hova jövök, tudtam, mik a tennivalók és a lehetőségek. S végül: én választottam ezt a helyet. — Azt akarja ezzel mondani, hogy az aszódi példa nem általánosítható? — Abból a szempontból semmiképpen nem, hogy mi tudatosan választottuk egymást. — Végül is mit vár öntől az aszódi tanács? — A kiindulási alap a következő: egy település közművelődési feladatait helyben kell tervezni, megoldani. Az ennél lényegesen kötöttebb oktatási tevékenységet pedig itt kell összehangolni. Aszód nem túlságosan nagy — mintegy tízezer lakosú — nagyközség, de a művelődési rendAz irodalmi élet és a könyvszakma jelentős, szép eseménye 1929 óta minden év tavaszán a könyv ünnepe. Az 55. ünnepi könyvhét az idén május 25-től június 1-ig tart, és a hagyományokhoz híven elsősorban az élő magyar irodalom seregszemléje. Ezt tükrözik a könyvheti újdonságok adatai is: 19 kiadó összesen 130 kiadványt jelentet meg, ebből 79 kortárs magyar, 5 pedig kortárs külföldi szerző műve — hangzott el pénteszere meglehetősen bonyolult. S ezek egy része kívülről — megyei vagy még magasabb szintről — irányított, emiatt ez mint rendszer a helyi igazgatásban nem jelenik meg. Ezek az intézmények spontán módon nem tudnak együttműködni. Hát ebben vai} nekem óriási lehetőségem. Megpróbáljuk számba venni ezt a valóban nem egyszerű intézményhálózatot. A két társközségben — Ikladon és Domonyban — van egy-egy óvoda, Aszódon kettő és még egy üzemi. A gyerekek összesen három általános iskolában tanulnak, Ehhez jön egy gimnázium és szakközépiskola a kollégiummal együtt. Ezenkívül van a múzeum, a művelődési ház, egy könyvtár, és egy fiók, valamint két klubkönyvtár a társközségekben. S akkor még nem volt szó a honvédségi művelődési házról és a nevelőintézetről, 'pedig sajátos módon ezek is kapcsolódnak a rendszerhez. — E sokféle intézmény eleve tálcán kínálja a tennivalót. És számítsa hozzá, hogy Aszód régi mezőváros, egykori járási székhely, a kereskedelem és a kisipar valamikori központja. Az emberek itt az átlagnál igényesebbek, s a lakosság számához viszonyítva sok az értelmiségi. Az aszódiak tele vannak várakozással. S ezt az igényt nem szabad kielégítetlenül hagyni. Alapozni kell — Hogyan fogtak hozzá ehhez? — Tapogatództunk és máris a sűrűjében találtuk magunkat. Azt mondtuk, hogy nem jó. a műsorfüzetünk, meg kellene változtatni. Ez magával hozta egy ízléses piktogram- rendszer kidolgozását az intézményeknek, de akkor már kellenek ízléses megállító táblák és plakátok is. Ehhez viszont igazodniuk kell a buszváróknak és a kirakatoknak. Most már a főutca épületeinek színdinamikai tervei készülnek. Más példa: a nagyközségnek nagyon szép és következetes iskolafejlesztési tervei vannak. Ezt tartalmilag is gazdagítani kell. Létrehoztunk egy pedagógusklubot — meglehetősen nyitott minden értelmiségi réteg felé —, ahol ken, a Vörösmarty téri kulturális központban megtartott saj tótájékoztatón. Az ünnepi könyvhét idei nyitányának helyszíne Budapesten a Deák tér lesz május 25-én, pénteken 15 órakor. Az országos vidéki megnyitót másnap, Székesfehérvárott, a technika háza előtt tartják. Az idei — a korábbi esztendőkhöz viszonyítva bővebb — választékból a könyvkiadók szerkesztői tallóztak a sajtótájékoztatón. A mai magyar irodalom sokszínűségét reprezentálja — a népszerű ünnepi antológiák: a Szép versek, a Körkép, a Rivalda, az Író- szemmel — mellett a 49 szép- irodalmi kötet; a kortársi tényirodalom 9, az ismeretterjesztő irodalom pedig 16 művel képviselteti magát a könyvhéten. Mivel ez idő alatt, május ?7-én lesz a gyermeknap is, a Móra Könyvkiadó hat új ifjúsági könyvvel jelentkezik az ünnepre. Az idei könyvhetet is országszerte számos program, író—olvasó találkozók, irodalmi műsorok, dedikációk színesítik. Hazánkba várják a szocialista országok könyvkiadóinak, íróknak, költőknek, alkotóknak a képviselőit is. A szokásostól eltérően (a váci utcai építkezések miatt) a fővárosban az idén a Deák tér lesz a centrum, ahol a könyvsátrak színes, bő választékkal várják az érdeklődőket. társadalompolitikai, művelődési és szakmai kérdésekről folyik a vita. Ugyancsak remek ötletek születtek a Pető- fi-hagyományok tartalmasabb ápolására. Az idei nyártól a költő nevét viselő megyei emléktáborokat szervezünk Aszódon. — És a szűkebb értelemben vett közművelődésben mik a legégetőbb gondok? — Alapozni kell. Nincs a nagyközségnek népművelői végzettségű szakembere. Először keresni szeretnénk valakit. Nem akarom én kitalálni a tennivalókat. Olyan embert képzeltünk el magunknak, aki fölépíti a saját rendszerét. — Az elmondottak alapján az ön kapcsolata mindhárom említett irányban rendezett. — Ami a vezetést illeti, érzem a munkámhoz feltétlenül szükséges bizalmat. Az intézmények vezetőivel rendszeres a munkakapcsolatunk. Semmiben sem csorbítom hatáskörüket. Az osztályhoz fűződő viszonyom jogilag a legkevésbé tisztázott. Tulajdonképpen rajtunk múlik, hogyan alakul. Eddig még semmi panaszra nincs okom, s remélem. ezt ők is így érzik. Figyelemre méltó Lehet mindezt szerencsés véletlennek nevezni, de nagyon átgondolt, tudatos döntésnek is. S ha az aszódi példa valóban nem általánosítható — az eltérő feltételek miatt sem —, figyelni mindenképpen érdemes rá. Hasznosítható, átültethető ötleteket talán lehet belőle meríteni. Szemléletet — bizonyosan. M. Nagy Péter iClIClStg. Mind nagyobb hullámokat vet az a vita, amely a tehetségek kiválasztásának dolgában alakult ki. A lényege ennek nagyjában-egészében az, hogy legyenek-e elitiskolák, legyen-e elitképzés, azaz, különválasztva a nem egészen kiváló társaiktól, erőltetettebb ütemben tanuljon-e az, aki alkalmas az ilyesmire. így tanulva pedig, többé-kevésbé szavatoltan, tudóssá vagy valamiféle vezetővé váljon. Ez tehát a nagy kérdés: tisztes dolog-e valakinek nagyobb segítséget nyújtani ahhoz, hogy sikeresebben startoljanak, avagy az az erkölcsös eljárás, ha mindegyik nebuló a nagy tömegben bizonyítja készségeit és képességeit. A televízió sem maradhatott kívül ezen az eszmecserén, és dicséretes módon alkalmat adott arra, hogy mind az elit-hívek, mind az ő ellenfeleik szót kapjanak. Aki végignézte például a Stúdió ’84 legutóbbi adását, tapasztalhatta, hogy e kérdés kapcsán milyen leplezetlenül nyilvánulnak meg az indulatok. Volt, a!*i szinte tapsolt, amikor a kiválóak külön képzésének lehetőségei merültek fel, mások meg fejcsóválva kárhoztattak minden — általuk eretneknek tartott — idevonatkozó újítást. Bizony a néző, akit nem érint testközelből ez a purpar- lé, meglehetős bizonytalansággal hallgathatta az érvek csatáját, és föltehetőleg csak nagysokára tisztult le benne valami mértékletes megoldási képlet. Az a talán használható recept fogalmazódhatott meg. miszerint bizonyos tudományok esetében igenis meg lehet, sőt meg kell kockáztatni a különválasztást. Azon egyszerű oknál fogva, mert fergeteges ütemben technicizáló- dó koriunkban igenis nagy szükség van a már egészen fiatalon kiválóan produkáló matematikusokra, fizikusokra, kémikusokra. Vétek lenne ezek karrierjének kibontakozását a hagyományok jegyében meggátolni, illetőleg szükségtelenül késleltetni. A legjobb értelemben vett menedzselésük nem öncélú valami, I Örök érvényű Az örök érvényű művészetet hirdetik a múzeumok tárgyai. Az emberiség évszázadokkal ezelőtti kultúrájáról árulkodnak a tárlókba zárt kincsek, a falakon a képek, a néprajzi múzeumok házai, berendezései. E sajátos eszközrendszer mintegy együtt fejezi ki mindazt, amit az egyes művészeti ágakban fellelhetünk. Az utóbbi néhány esztendőben tágra nyitották a múzeumok kapuit. Szombat—vasárnaponként gycrmekzsivajtól hangosak a tudomány csendjéhez, a látogatók halkságához szokott falak. A raktárak mélyéről előkerültek a régmúlt emlékek, használati cikkek. 8 az iskolások kézbe vehették a kardot, az íjat. Ily módon a történelemkönyvek elvont fejtegetései váltak élménnyé, közvetlenül érzékelhetővé. Szentendre a múzeumok városa — szoktuk mondani. Több ezren zarándokolnak ide, a világ minden tájáról, hogy megismerkedjenek Kovács Margit tragikus sorsú és merengő asszonyaival, a kerámiák sugallta egyetemes szépséggel. Arról viszont már kevesebben tudnak, hogy a néprajzi múzeumban mindenki kipróbálhatja a kerámiakészítés ősi technikáját. Kézbe veheti az egykori népi használati tárgyakat, csutkabábut készíthet. Közművelődés és elmélyült kutatómunka fér meg egymás mellett, akár a nagyobb központi múzeumokban, akár as egymás után berendezett tájházakban. Aszódtól Tápíó- györgyéig, Szentendrétől Maglódig a hasznos kutatómunkán kívül sok száz látogatót fogadnak. S a cél a lehető legnemesebb: a tárgyi emlékek érzékelhető jelenlétével vegyük számba múltunkat, hogy ily módon is alakítsuk reális történelemszemléletünket. Er. K. hanem egyszerűen tarsaoaóni parancs. Az persze — így fodrozódhatnak tovább a gondolatok hiba lenne, ha általános érvénnyel kihirdetnék: egy truppba kerülve külön okosodjanak mindazok, akik a nagy átlag fölé tudnak emelkedni. A tárgyak és a személyek szerinti gondos mérlegelésre van tehát szükség, és nem valamiféle kampányra, amely ahogyan felívelt, úgy fog később ellaposodni. Hogy végül is hogyan végződik majd ez az immár országos érdekűvé terebélyesedett tanakodás, egyelőre nem tudni. Mindenesetre hálásak lehetünk a televíziónak, hogy mind az igennel, mind a nemmel szavazóknak fórumot adott. Beszédművelés. Fut most a képernyőn egy csendesen beharangozott kis műsor, a Beszédművelés. Nem is harso- náztak indulásaikor, nem is tették a sokak által nézhető műsorok vetítési idejére, ám aki belepillantott már, az biztosan nem fogja kihagyni egy jelentkezését sem. Montágh Imrének, ennek a született tudományos show- mannek a vállalkozása ugyanis mindenkit érdekelhet, hiszen arról szól, hogy ki miért beszél úgy, ahogyan beszél. Mondhatni, egy verbális tükröt tart a ppbiikum elé: ki-ki lássa, tapasztalja, hogyan pereg le ajkainkról a szó. Sajnos — s nyilván' ez hívta életre ezd a sorozatot is — legtöbbünknél nagyon rosszul pereg. Pöszögünk, gügyögünk, gátlásoktól feszengve préseljük ki magunkból a fiáiig sem érthető mondatokat. Bárha már akkor is Montágh tanár úr oktatott volna a stúdióban, amikor kiejtési hibáink még csak félig-meddig rögzültek — sóhajthatják most nemhogy százezrek, de az érdekelt milliók. A kiváló logopédus azonban nem csak azt sorolja el, hogy mi okból következik be egy-egy hangképzési hiba. hanem arra is oktat, hogy mire mi az orvosság. És ne feledjük: életkortól szinte független az általa javasolt medicina. Akácz László Hegedűs D. Géza és Tahi Tóth László Ünnepi könyvhét Színes, bő választék ■Tv.ftgyelőm i A
