Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

WM. MA,TUS 19., S/OMBAT Sx&rkesztőségünk vendége volt Bajnok Zsolt államtitkár Tegnap Bajnok Zsolt állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke volt szerkesztőségünk ven­dége. Tájékoztatta lapunk munkatársait azokról az ak­tuális feladatokról, melyek az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén elhangzottak­hoz kapcsolódnak. Így a tájé­koztatáspolitika időszerű ten­nivalóit taglalta. Majd szólt a sajtóstruktúra-vizsgálatok ed­digi tapasztalatairól, s az ezzel összefüggő tennivalókról. Ele­mezte a parlamenti bizottságok és a kormány munkáját tükrö­ző újságírói tevékenységet is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a parlamenti bizottságok ülé­sein folyó vitát visszaadó la­pok lényegében képesek a dön­tések előkészítésébe bevonni olvasóikat; miközben a tájé­koztatás felelős, nehéz próba­tételt jelentő feladatát oldják meg. Országgyűlési bizottság tanácskozása Pénteken ülést tartott az országgyűlés szociális és egész' ségügyi bizottsága a Paria mentben. A képviselők dr. Pesta László elnökletével meg­vitatták: az egészségnevelés sei, az egészségkultúra gyara­pításával miként lehetne elő­segíteni az eddigieknél ered­ményesebben a betegségek megelőzését és leküzdését. Az Egészségügyi Miniszté­rium írásbeli előterjesztéséből és dr. Hutás Imre egészség- ügyi miniszterhelyettes szóbe­li kiegészítéséből kitűnt, hogy tapasztalhatók már az egész ségnevelés eredményei: or­szágszerte javultak a higiénés viszonyok, s némileg fejlődött táplálkozási kultúránk, amit az is bizonyít, hogy az eddi­ginél több állati eredetű fe­hérjét, tejet és tejterméket, növényi olajat, és kevesebb ál­lati eredetű zsírt, szénhidrá­tot fogyasztunk, kevesebb ci garettát szívunk. A lakosság általános egészségügyi isme­retei azonban még nem ki elégítőek. A vitában — többek között —felszólalt dr. Vámos Mariet­ta, Pest megye 5. vk. képvise­lője. Ahd kétszer négpéicrcs a műtőasztal Éjjel-nappal ügyeletet tartanak Ebben a kórházban semmi sem emberléptékű. A műtő­asztal legalább kétszer négy­méteres, némelyik fogó mére­te egy franciakulcséval vetek­szik. Itt halomra dőlnek az or­vosi rendelők előterében ke­rengő rémtörténetek. Kiderül: nem is volt olyan nagy az a szérum, amelyről azt hittük, híreszteltük, hogy egy lónak is elég. Nem elég, sőt.. .1 infúzió tehénnek — Rosszkor Jöttek, kevés a Látnivaló — mondja dr. Hor­váth Tibor, a ceglédi állat- kórház igazgatója. — A hétfő csendesebb, nincsenek műté­tek, ilyenkor a betegfelvétel, az elbocsátás zajlik. Ez nem annyira látványos, de ugyan­olyan fontos. Ha sürgős a be­avatkozás, természetesen kivé­telt teszünk. Az itt dolgozó három orvos évente majd ezer műtétet végez. Bár Ceg­léd város, az állattartásnak mégis nagy hagyományai van­nak a környéken. A fiatalok többsége is ebben nőtt fel, hiszen nem egynek paraszt- ember az édesapja. Ide tarto­zik Nagykáta, Dabas, Monor, Nagykőrös és a Jászság is. Ál­landó ügyeletet kell tarta­nunk. A félig nyitott előtérbe ki­kötött tehén a füle botját sem mozgatja, pedig ugyancsak nagy a sivalkodás. Az imént érkezett kocsi utánfutóján malacok hangoskodnak. — Na, de bácsi! A kilenc kismalacot nem tetszett mon­dani, csak az anyáról volt szó — korholja a doktornő a nyo­mába siető gazdát. Talán meg­szaporodtak azóta? A gumicsizmás csak gyűrö- geti a kalapját, de nem tágít. Neki van igaza. A finomodó hangszín sejteti: ő győzött. A kezelőben egy tehén szen­ved. Azt mondják: bendős. Ez annyit tesz, hogy összeállt a bendőjében az étel. Hatalmas tű fúródik a nyaki érbe, infú­ziót kap. Olykor húsz liter fo­lyadékot is bevisznek, az egy­szerű gyógyszerezéshez egy li­ter is elég. Habzó szájjal, kitá­gult szemekkel tűri. cióknál altatunk. A rendkívül fárasztó, majd kétórás hasi műtéteket a lovaknál nem is lehetne másként elvégezni. Fehér Dacia fékez a kapu­ban. Fekete újfundlandi kutya biceg befelé egy házaspár kí­séretében. Ketten alig tudják felemelni a kezelőasztalra. Kö­römágygyulladása van. Az or­vos gondosan kitisztítja a gennyes sebet, majd befásliz- za. — Jó volna, ha a kötés né­hány napig a lábán marad­hatna — mondja az asszony. — Fiam, vedd le a zokni­dat! — szól ki az asszony az ajtón, a kezelés gyötrelmeit látni -sem bíró férjnek. — Most megmutathatod, meny­nyire szereted a kutyádat. — Nincs rajtam zokni — hárítja el a kérést, s nyoma- tékot adva szavainak, röstell- kedve megemeli nadrágszárát. Űjabb kutya érkezik, egy Oszkár névre hallgató uszkár. Napok óta nem evett, remeg, zihál a kezelés alatt. Hamar kiderül; az emésztésével van gond. Okozója egy félig szét­rágott szivacs. Injekciót kap, a gazda szisszen fel. — Látod, mert mindent a szájadba veszel — feddi a férfi, miközben nyugtatóan végigsimít kedvencén. Ki vágja le? A karámokban gyógyulófél­ben levő állatok lábadoznak. Hétnapos esetlen boci csodál­kozik kifelé. Az anyát nem szülni hozták be, de idő­közben ezen is túlesett. A szomszédja a császármetszés okozta sebét mutatja felénk. De akad itt kutya, malac, sőt hátrébb szép kendermagos is kapirgál. — Ezek nem betegek, az enyémek — mutat rájuk dr. Horváth Tibor. — Csak tud­nám, hogy ki fogja elvágni a nyakukat? Csirkét még sosem vágtam. K. L. Kincs a csőben Nagyobbnak látszott a holnap Indokoltak a sokszoros biztonsági intézkedések Napjainkban a hazai ener­giafelhasználásnak majdnem a harminc százalékát a föld­gáz fedezi. Az egyszerű tényt megállapító mondatban jelen­tős erőfeszítéseket és pénzösz- szegeket sűrít a mindennapi gyakorlat, hiszen a földgáz­bányászat és -feldolgozás, va­lamint az import tetemes rá­fordítások fejében bocsátja rendelkezésünkre a mélyben rejlő kincset. Vannak tartalékok Nem túlzás a kincs minősí­tés? Nem az, mert a földgáz értéke — főként az olajárak meredek emelkedésé óta — egyre nagyobb, hiszen éssze rű hasznosításával nemcsak fontos tüzelőanyagként szol­gál, hanem sok pénzt — és valutát is — hozó, megtakarí­tó ún. származékos termékek hordozója. A legutóbbi évek átlagát nézve, esztendőnként kilenc-tizenhárom ezerrel nö­vekedett a megyében a pro­pán-bután gázt — az ún. pa­lackos gázt — használó csalá­dok száma, két és fél, három ezerrel a vezetékes gázszol­gáltatás előnyeit élvező ház­tartásoké. Amíg korábban fO' lyamatosan bővült az egy-egy háztartás által elégetett — palackos vagy vezetékes — gáz mennyisége, tavaly és ta valyelőtt már annak lehettünk tanúi, hogy mérséklődik ez az emelkedés, sőt — tapasztala­taink szerint — a vezetékes gázt hasznosító háztartások­ban, az egy-egy családra szá­mított mennyiséget nézve, a fogyasztás kisebb, mint a het­venes és nyolcvanas évek for­dulóján volt...! Ami egyrészt az áremelések kényszerű kö­vetkezménye — a lakossági gázfelhasználás ma is tetemes állami támogatásban részesül —, másrészt jele annak, hogy vannak tartalékok a termelé­sen túl a fogyasztás terepén is, a vállalatok és intézmények, a lakosság körében egyaránt, ezek a minél célszerűbb hasznosítás tartalékai. Ma egy olyan, a közüzemi szolgáltatásokban szerény szín­vonalat elért nagyközségben, mint Örkény, kétezer felett van a propán-bután gázt vá­sárló háztartások száma, s nem az a kérdés, ésszerű-e ez az arány — mivel a település népességé 5100 felett van, gyakorlatilag a családok egé­sze gázíelhasználónak tekint­hető —, hanem az a kérdés, győzi-e a termelés, töltés, szállítás az igények ilyen ro­hamos, szinte valamennyi te­lepülésre érvényes növekedé­sét? Nemcsak Örkényi, hanem általános megyei tapasztalatok is azt mutatják, olykor — fő­ként a töltőállomások techni­kai felszereltségének elavulá­sa, a tartós munkaerőhiány következtében — nem győzi. Kicsitől a nagyhoz lépve: 1938-ban nyolcmillió köbméter földgázt termeltek ki hazánk­ban, az egymilliárdos határt 1954-ben léptük át, a kétmil­liárdot 1937-ben, tavaly vi­szont már 6,5 milliárd köbmé­tert hoztak felszínre a föld kincséből, ezt egészítette ki a négymilliárd köbméteres im­port. A behozatal ilyen nagy aránya — 1975-ben 800 millió köbméter volt csupán — érzé­kelteti, miként kamatozik az építése idején lapunkban is sokat szereplő orenburgi gáz­vezeték. S e kamatozás, az importföldgáz — fűtőérték alapján számított — negyven­egy százalékos aránya a tel­jes gázfelhasználáson belül azért lényeges, mert a hazai termelés tempója — kénysze­rűen — a kívánatosnál gyor­sabban változott, s az erősza­kolt kitermelésnek hosszabb távon kezdvezőtlen hatása len­ne a bányászat körülményeire. Ezért a hazai termelés opti­mális szintje és az import megnőtt mennyisége kínálja a biztonságos alapot az igények zavartalan, folyamatos kielé­gítéséhez. Előnyök kamatai Figyelembe kell vennünk azt is: egy-egy földgázmező nem kimeríthetetlen kincses- bánya, mindig új és újabb megkutatott területeket szük­séges — ha persze azokban van gazdaságosan kiemelhető gáz — bevonni a termelésbe Ezért azután ötesztendőnként csak távvezetékekből 450—500 kilométer hosszúságút építe­nek meg — aminek pénzigé­nyéről képet ad, hogy a most építés alatt levő, Zsámbok és Pünkösdfürdő közötti vezeték Elhódítják — Az állatot sajnos nem le­het meggyőzni, hogy a fájda­lommal járó beavatkozás az érdekében történik — magya­rázza az igazgató. — Valahogy úgy van ez, mint a gyerekek­nél: lehet türelemmel nevelni és másként. Ha nem veszi be a gyógyszert, ráront az egész család. Az állatokkal is tisz­tességesen, kell bánni, de ha nem megy másképp, akkor jönnek a különböző rögzítő eszközök. Látszik rajta, hogy mit akar, elhódítjuk, ha ag­resszív. Ilyenkor a tudat ép, védekezne is, de a harántcsí­kolt izmok ellazulnak és te­hetetlenek. A nagyobb operá­Sokszor hallottam megfogalmazni, hogy a progresszió oldalára csak azok álltak, akik a hétköznapok gondjaival kényszerültek szembenézni. A megval- laitott történelem ezzel szemben azok­nak a példasorát is adja, akik az anya­gi gondoktól távoli világból szolgálták a haladást, s maradtak egész életre hű­séges szószólói a haladás ügyének. Ilyen példa Ajtai Miklós élete is, aki most volna 70 éves, s immár harmadik éve nincs közöttünk. Rákosligeten született 1914. május 19-én. A gimnáziumban kitűnt a reál- tárgyak iránti érzéke, amelyek közül különösen a kémia érdekelte. A sike­res érettségi után a műegyetem ve­gyészmérnöki karának hallgatója lett. A korabeli műegyetemet sem kerül­ték el a baloldali diákmegmozdulások hullámai. Az 1932-es diákperben mű­egyetemi hallgatók is vannak, s 1934- ben harcot indítanak az egyetem balol­dali diákjai a tandíjref óraiért. Az 1936/37-es tanévben Padányi Mihály — az ellenállási mozgalom későbbi legen­dás alakja — kezdeményezi az Egye­temi Kör baloldali átalakítását. Az egyetem elvégzése után a Chinoin Gyógyszergyárba került, ahol egyre szo­rosabban kapcsolódott a munkásmozga­lomhoz. Együtt dolgozott a nemrég el­hunyt Poros Tamással. Amikor felke­reste őket az egyetemről a már ismert Padányi Mihály, azonnal igent mond­tak! De mire? Arra, hogy robbanó szer­kezeteket kell készíteni az ellenállási mozgalom számára. „Rólam, a jól kereső, konszolidált helyzetben levő értelmiségiről — mondta el egy visszaemlékezésében Ajtai Miklós — még a háziasszonyom sem gyanította, hogy > mit viszek regge­lente vagy este kis bőröndömben. Ab­ban robbanóanyagok voltak". A Városi Színház — a mai Erkel Színház — nyi­lasgyűlésének szétkergetése az ő ne­vükhöz fűződik. A felszabadulás első napjaiban a mémökrzakszervezet alapítói között ta­láljuk, ahol a gyógyszeripari csoportot vezette. E csoport tevékenységének eredményeként gyári miniszteri bizto­Ajtai Miklósra emlékezünk sokat neveztek ki és igyekeztek meg­akadályozni a gyógyszerek fekete piaci forgalmát. Ajtai Miklós kezdetben a Közellátási Kormánybiztosságon dolgo­zott, majd a Népjóléti Miniszrtériumban a gyógyszerellátás felelőse lett. h fordulat éve, az i949-es államosí­tások idején csoportfőnök volt az Ipari Minisztériumban. Nemsokára kinevez­ték miniszterhelyettesnek, de a felada­tok gyorsan váltó tempója hamarosan a Könnyűipari Minisztériumba sodorta államtitkárnak, majd a könnyű- és élelmiszeripari miniszter első helyettese lett. Bárhol dolgozott, mindenütt leg­fontosabb alapelve volt: tisztességgel szolgálni. Az MTESZ IV. közgyűlésén az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyetteseként 1956. szeptember 21-én tartott előadá­sában hangsúlyozta: „Ezek a hibák, amelyek ma már egyre világosabbak előttünk, nem a szocialista tervgazdál­kodásnak valamiféle velejárói, nem ab­ból fakadnak, hanem éppen ellenkező­leg, a szocialista tervgazdálkodás alap­elveivel ellentétben álló hibák, és ép­pen e tény,az, amely kijavításukat sür­geti ... a hibáknak a megszüntetése nagy tartalékokat fog felszínre hozni, nagymértékben fogja gyorsítani fejlődé­sünket, igy a műszaki fejlődést is”. Az általa er-’ített hibák megszüntetését már az MSZMP végezte el, amelynek gazdaságpolitikája új feladatokat jelölt ki az Országos Tervhivatal, s ennék el­nöke számára. 1961-ben az Országos Tervhivatal elnöke lett Ajtai Miklós, majd tagja az MSZMP Központi Bi­zottságának. E testület tagja maradt haláláig. Miniszterelnök-helyettesként 1967-től a tudományos és a kulturális terület irányítása volt a feladata, emellett el­nöke volt az Országos Atomenergia Bi­zottságnak, a Tudománypolitikai Bi­zottságnak, az Állami- és Kossuth-díj Bizottságnak, az Országos Közművelő­dési Tanácsnak. Felsorolni is sok! Ajtai Miklós hallatlan energiával, munkabe­osztással elérte, hogy nemcsak ott volt a testületekben, hanem véleményfor­máló felelős vezetőként is tevékenyke­dett. Miniszterelnök-helyettesként, 1974- ben vonult nyugalomba, de a közéleti, szakmai munka továbbra is élete része maradt. Az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnöke volt 1978-ig, később a Műszaki- és Természettudományi Szövetségnek (MTESZ) elnöke, majd társelnöke lett. Mindezek mellett a hagyományos szegedi művelődéselméleti nyári egye­tem előadói között is ott volt 1979-ben, s előadásában a gazdasági építés vál­tozó feltételeiről, a műszaki értelmiség feladatairól beszélt. Alig akadt nap, hogy ne ment volna be az MTESZ Kossuth téri székházá­ba. Részt vett a vitákon, javaslatok megfogalmazásában, s a szövetség he­lyét kereső aktívákon. Röviddel halála előtt a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szövetségének lett az elnöke. „Azok, akik fegyverrel, vagy anélkül, de aktívan szembeszegül­tek annak idején a fasizmussal — mondotta _ utolsó nyilatkozatában — megtalálják helyüket, mai teendőiket is. Éppen az antifasiszta küzdelem ta­pasztalatai segítik hozzá őket, hogy ma is a békéért, a haladásért folyó harc él­vonalába álljanak”. Váratlan halála _ 1982. február 15-én — egy csendes, gazdag életű forradal­már útját zárta le. Halk szavú, békés intelmei, tanácsai itt maradtak, s a har­cos élet szép örökségeként élnek to­vább. Dr. Németh József ★ Ajtai Miklós születésének 70. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzást ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temető munkás- mozgalmi panteonjában lévő sírjánál. 1,1 milliárd forintos befekte­tést követel —. hiszen a logi­kai sorrend ez: új mező, új távvezeték, új fogadó, tároló, feldolgozó berendezések. S mert az új nézők egyre mélyebben bújnak meg, a ku­tatásokban fokozódó szerepet játszanak az ún. nehezebb geológiai adottságú, nagy nyomású rétegszerkezetek. Azaz növekednek a kutatási ráfordítások és a kitermelés is költségesebb. Ennek ismeretében kapja meg igazi súlyát az, hogy a megyében harminc felett van a vezetékes gázellátásba be­kapcsolt települések száma, a palackos propán-butánt vá­sárló háztartásoké pedig meg­haladja a 300 ezret. Egy évti­zed alatt több mint a három­szorosára nőtt a megyében a vezetékes gázt fő energia- forrásként igénybe vevő ház­tartások tábora, aminek jelen­tőségét akkor érthetjük meg igazán, ha azt is tudjuk: e családok többsége főz, fűt a csőben érkező kinccsel. Igaz, annak az időnek egyszer és mindenkorra vége, amikor a reálisnál nagyobbnak látszott a holnap, olcsón és szinte kor­látlan mennyiségben rendelke­zésre állónak az energia, az ún. központi fejlesztési prog­ram a földgáz-hasznosításra azonban a háztartások számá­ra reálissá tette e korszerű energiahordozó valamennyi előnyének kamatoztatását. Bo­nyolult, sok mindent magában foglaló hátország áll e mögött. Egyebek között a gerincveze­tékek, az azokra kapcsolt el­osztóhálózatok kiépítése — a megyében egy évtized alatt több mint a kétszeresére nőtt a gázcsőhálózat hossza — a föld alatti gáztárolók kialakí­tása, a Horton, a Budaörsön levő töltőállomások létrehozá­sa, bővítése. S mert ha vala­hol, akkor a gáznál indokoltak a sokszoros biztonsági intézke­dések, kézenfekvő: a kiterme­lés első pillanatától a végső felhasználásig, a tűzhely ró­zsájáig — azaz égőfejéig — a biztonságot nyújtó módszerek, eszközök költségeivel is szá­molni kell. Mindezek ismere­tében értékelhetjük a valóság­nak megfelelően az életkörül­mények változásában e rész­terep szerepét, hiszen 1983-ban az eredetileg tervezettnél jó­val több háztartás kamatoz­tathatta a megyében mind a vezetékes, mind a palackos gázellátás előnyeit. Ami akkor is igaz, ha a töltés és a szál­lítás nehézségei miatt, a me­gye különböző területein vál­takozva, némely helyen ismét­lődve, a cseretelepek kapujá­ra ki-kikerült tábla: gáz nin­csen. Legyen becsülete A földgáz döntő részét — a legutóbbi években 97—98 szá­zalékát — a Nagyalföld méhe adja, érthető, ha a további kutatások is ide koncentrá­lódnak, ha a megye déli ré­szén nem számítanak megnéz­ni váló különlegességnek a kutatófúrások berendezései. S mivel a föld e kincse sokféle értékes, mellékesnek tűnő anyag hordozója, az szintén érthető, hogy tekintélyes be­fektetésekkel feldolgozó üze­mek újabb egységeit is meg kell építeni, így* növelve a propán és bután, továbbá az izobután, izopentán kinyerését. A megyében 200 millió köb­méternél több gázt használnak fel a termelőüzemek, az intéz­mények, a háztartások — a háztartások részesedése vala­mivel nagyobb tíz százaléknál —, de e végső adatot lépcsők sora előzi meg, termeléstől — még előbb: a kutatástól — a gázbontókon át a csővezeté­kekbe sajtolásig. Logikus lép­csősor ez, de mert létesítésé­nek, fenntartásának költségei sem kicsinyek, az ésszerűség­nek — és benne az árnak — tükrözie kell azt a köznapi igazságot, hogy mert kincs a földgáz, hát a becsülete is akkora legyen; legyen egyál­talán becsülete, mind a ter-% melói, mind a lakossági fel- használásban. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom