Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
4 1984. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK Kérdezett a riporterőrs Bolyongás térben és időben Kubassek János, a magyar utazókról mesél atÍETI FILMTEGYZETK Csillagom, halálom Jelenet a Csillagom, halálom című szovjet filmből A gyerekek nagyon várták % már az iskolai kirándulás nap- «5 Ját. Nemcsak azért, mert ak- }kor nem kell készülni, hanem 4 azért is, mert pestiek lévén, v mindig örülnek, ha kimozdulja hatnak a városból, a lakótelep í egyhangúságából. Az Albert- J falva úti iskola negyedikesei ^ mindent elterveztek. Az érdi ^ programban szerepelt olyan, £ amiből tanulhatnak, meg akadt á olyan elképzelés is, ami a 2 szórakozást szolgálja. Az idő- y járás azonban alaposan meg* y tréfálta őket és egy kissé át- (t húzta számításaikat. Megkövült kagylók Először Kovács Sándor helybeli pedagógus vezetésével Érd műemlékeit tekintették meg. Szinte áhítattal lépkedtek Ófalu utcáin, amelyeknek sárba ágyazott kövei közül nem egyen megkövesedett kagylókat fedeztek föl. Minden valószínűség szerint csak a nagy latyak, meg a pedagógus szigorú szava tartotta visz- sza őket attól, hogy kicsit fölbontsák az úttestet, s hazavi- gyék**az érdekes leletet. — Látjátok, ott a vendéglő oldalán a táblát? Több, mint száz évvel ezelőtt odáig jött ki a Duna — magyarázta a szíves idegenvezető. — Amott meg, az utca végén áll a minaret. Ebből mindössze három található az országban. — Nem is gondoltam volna, hogy ilyen régi műemlékeket láthatunk Érden — mondta nagy komolyan, szemüvegét igazgatva. Borika. — Egész jó állapotban van még az az ó- kori római út, amiről Sándor bácsi azt mesélte, hogy erre vonult II. Lajos serege a mohácsi csatába. És azt tetszett már hallani, hogy a Szulejmán vezette török hadak meg itt jöttek vissza? a felnőttek megelégelték a romantikát és visszavonulót fújtak. Ám hamar népszerűvé lett idegenvezetőnk egy szép legendával vigasztalta őket, amely Hamzsa bégről — Érd és Ercsi egykori birtokosáról — és Szapáry Péterről, pontosabban a magyarok nagylelkűségéről szólt. Az 1400-as években épült templom előtt a kertben még odébb is görgették a nevezetes szűrőkövet, amely a kolera ellen volt hivatott megvédeni a középkor emberét. Igazság a mesében Az új tanterv szerint a diákok a negyedik osztályban találkoznak először a földrajzzal. Érdekes tapasztalat, hogy milyen kedvvel és szívesen ismerkednek a tantárggyal. Érthető igzalommal várták tehát a látogatást a Magyar Földrajzi Gyűjteményben. Kubassek János, a múzeum igazgatója először a nemrég avatott Körösi Csorna szoborhoz vezette a kicsiket, s mesélt nekik a nagy utazóról, a szobor izgalmas történetéről, külön említve a mindenki számára megszívlelendő, talapzatba vésett Eötuös-idézetet: Példája, hogy nehézség nincs, melyet erős akarat legyőzni képes ne volna. Itt bizc^iy bőven akadt látnivaló: a televízióból jól ismert forgó földgömb, régi térképek, az első földrajztankönyv, s számos, ifjúsági könyvekből már megszeretett, világhírű magyar utazó személyes tárgyai, föld körüli bolyongásaikból magukkal hozott, érdekes néprajzi emlékei. A tíz év körüli gyerekek azonban igaz mesére szomjasak. Kubassek János ilyennel is szolgált és hősiesen állta a sebtében megalakult riporter őrs rohamait. Az egyetemi évek alatt tett indiai utazásáról faggatták a botcsinálta újságíró-palánták. Csak úgy röpködtek a kérdések: Mi az, hogy láma? — Mivel tölti a napjait? — Látott leprás embert? — Nem félt az utazás előtti védőoltásoktól? — Mit lehet enni az indiai Tibetben? — Mit szólt az anyukája, hogy ilyen hosszú útra indult? — Milyen járműveken utazott? — Elmenne-e még egyszer? — Nem fázott a Himaláján? Egyszer azonban minden, a jó is véget ér. Búcsúzkodni kellett. Már valamennyien megszabadultunk a cipőnkre húzott mamuszoktól, amikor egy cserfes kislány, Viki, megszólalt: — János bácsi! Nem nézhetnénk meg még egyszer a világtérképet a sok színes lámpával? — S mire észbekaptunk, már az egész osztály ismét a múzeumban tolongott .. • Körmendi Zsuzsa Ócsai napok Hangversenyek, barangolás Az idei ácsai napok ünnepélyes megnyitójára május 22-én este hét órakor kerül sor az Egressy Gábor Művelődési Házban. A megnyitó napján a népdal és a magyar nóta kedvelőinek ad műsort a televízió Nyílik a rózsa vetélkedőjének győztese, Pataki István. A műsorban közreműködik az ócsai citerazenekar is. Május 25-én a református templomban Csavlek Etelka operaénekes ad hangversenyt, műsorán többek között Bach-, Händel-, Schubert-darabok szerepelnek. A művésznő más oldaláról is bemutatkozik az ócsaiaknak: kerámiáiból rendezett kiállítása a művelődési ház kamaratermében látható május 23-tól. A filmművészet kedvelőinek május 24-én a Házasság szabadnappal című magyar filmet vetítik a moziban. Május 27-én barangolást hirdetnek az ócsai tájvédelmi körzetbe a műemlék templom — babádi erdészház — Selyemrét útvonalon. A résztvevőket sportvetélkedők, karatebemutató, főzőverseny, kirakodóvásár és disco várja. Máté Péter, Ambrus Kyri és Angyal János május 29-én este lépnek föl a művelődési házban. Június 2-án a rendezvénysorozat záróakkordjaként a KISZ Művészegyüttes énekkara ad hangversenyt a református templomban. Furcsa alkotás ez a Vlagyimir Grammatyikov rendezte szovjet film. Alapja egy nálunk is jól ismert Paolo Neruda-poéma Joaquin Murietáról, a fiatal chileiről, aki a múlt század közepi nagy aranyláz idején honfitársaival Kaliforniába ment szerencsét próbálni, s ott összeütközésbe keveredett a jenki aranyásókkal, akik feleséget megerőszakolták. Murieta véres bosszút esküdött, s chilei . barátaival valóságos vérfürdőt rendezett a kis településen. Mindenkit megöltek, mert őket sem kímélte senki. Felgyújtották a házakat — de maguk is elpusztultak. Csak Murieta élte túl a borzalmas éjszakát, de őt is le terí tették a golyók, amikor a felesége sírjához ment. Neruda poémája tehát egy lázadó chilei története, ue több is annál, mert Murieta maga is jelkepes alak, s a története is az. A szegénységgel, a kizsákmányolással, a faji előítéletekkel „szembeszálló dél-amerikai nép hősi éneke ez a forró líraiságú poéma. Neruda — mint vallotta — csak annyit tett, hogy a chilei népi legendákból, melyek Murietáról szóltak, kerek egészet formált. Ez persze túlzott szerénység, hiszep.a Joaquin Mu- rieia tündöklése?«« bukása az egyik legkaráktérisztikusabb Neruda-mú, melynek értéke nemcsak a történet és a téma, hanem az a látemásos, bur- jánzóan gazdag képekben felizzó költészet is (vagy tán főleg az), mely olyannyira sajátja a Pablo Neruda-lírának. A Neruda-poéma maga is énekekben, son -okba fogalmazva mozog előre; így szinte csábít a megzenésítésre. Évekkel ezelőtt a moszkvai Kom- szomol Színházban színre is vittek egy Joaquin Murieta- musicalt, melyet a Neruda- poéma alapján Pavel Grusko írt színpadra, a zenét pedig Alekszej Ribnyikov szerezte. A musical nagy sikernek bizonyult, így szinte természetes, hogy filmre került. Ám ez a film nem egyszerűen a színpadi előadás lefil- mezése, esetleg annyi különbséggel, hogy a helyszíneket kibontják, a színpadi világból külső helyszínekre mennek el, azaz kitágítják a darab zárt színházi kereteit. Grammatyikov rendező és Alekszandr An- tyijenko operatőr ugyan ezt a lépést is megteszi: a chilei helyszíneket egy csodálatos ősi barlangvárosban, a Krím- félszigeten levő Észki-Kar- menben forgatták, s a Krím egy másik részén, Belogorszk- ban építették fel a kaliforniai aranyvároska díszleteit —, de ennél a sajnos nem is mindig jól sikerült külső helyszínsornál sokkal fontosabb az, hogy a filmet a zenéhez igyekeztek igazítani. A legjobb részek azok, melyek a sokszínű, változatos, meglepően jó délamerikai színeket használó Ribnyikov-zenére készült mozgékony jelenetek: a táncos ünnepek, a bosszú vad percei, a lírai dalbetétek. Tehát itt is előáll az, ami a hasonló filmek esetében oly gyakori: a filmdrámát a zene drámája élteti, s ami ezeken a jeleneteken kívül esik. ami kiegészítés, a film műfajának tett kötelező vagy kötelezőnek vélt engedmény, az nem mindig sikerül, vagy nem sikerül olyan frappánsan. Talán ezek a fogyatékosságok okozzák, hogy a film a nerudai költészet sugárzását sem tudja igazán lefordítani > o képek nyelvére. Milyen más volt régen a földrajzkönyv! Hancsovszki János felvételei Érzelmet, indulatot csihol Fényből, árnyból szőtt balladát A főváros sétálóutcájában nemrég új képek tűntek fel a fotógaléria falain. A felvételek Tóth István fotóművész kézjegyét őrzik, és sokak számára lehetőséget kínálnak az eddig csak tárlatokon és katalógusok lapjain látott fényképek birtoklására. A Führer nevében Titkos folyosókon Hegynek fölfelé indultunk, hogy megnézzük a másik nevezetességet, a Szapáry kastély maradványit. Kovács Sándor egy amatőr felvételt mutatott, hogy bizonyítsa, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején még állt a szép, impozáns épület. Ma már csak néhány kő jelzi a helyét. Senki sem törődött azzal, s a környék lakói szép csendben elhordták ... Mint megbolydult méhkas, zsongott a gyermekhad mindaddig, amíg el nem hangzott a kérdés: megnézik-e belülről a kastély pincerendszerét. Akkor egy percnyi csönd után kitört az örömujjongás s valamennyien kérlelni kezdték a fiatal pedagógust, hogy szerezzen gyertyát. Az imbolygó pislákoló fény világánál óvakodtunk mind beljebb, miközben megtudtuk, hogy a járható alagutaknak hét elágazása van, s az őslakosok tudni vélik: az egyik egészen Százhalombattáig visz. — Te, ez pontosan olyan titkos folyosó lehet, mint amilyenben Czeczey Éva bolyongott — lökte oldalba osztálytársát Tamás. — Tényleg, mintha az Egri csillagok elevenedne meg — ábrándozott a hallottakon Márti. Botladozva, kerülgetve a halálra ítélt komódot, karos- széket, lyukas lavórt nyomultunk egyre beljebb, míg aztán Örök motívum A kollekció legfigyelemreméltóbb darabja a Nehéz út volt című portré, amely egy öreg parasztember időbarázdálta arcát, munkától inas és göcsörtös kezét örökítette meg. A kamerát kezelő fotográfus ezúttal is keményen fogalmazott, nélkülözhetetlen segédjeivel, a fénnyel és az árnyékkal pőrén és kiszolgáltatottan tárva elénk az emberi sors tipikus változatát. A munkában és az élet gondjaiban elnyűtt ember alakja magasztosult jelképpé. Ráncaiból, fáradt tekintetéből ballada szövődött. Tóth Istvánnak különös érzéke van a magvas gondolatok egyetlen képpé érleléséhez. Pontosan és egyértelműen fejezi ki magát, megadva a nézőnek a felvetett téma továbbgondolásának lehetőségét, érzelmet és indulatot csihol, de nem hagy közönyösen senkit. Művészetének gazdag témavi- lágú tartományában az ember áll mindig reflektorfényben — képletesen és valóságosan egyaránt. Az alkotó ember az életmű folyton visszatérő motívumai. Így van ez a brüsszeli Eu- rópa-díjas Vasemberek-je óta. Az izzó acéllal viaskodó olvasztárok arcát a fém fénye világítja meg és keményíti elszánttá, szíjas makaccsá. A magában bízó, az anyag fölött uralkodó ember méltósága teszi az erőfeszítést látványában széppé. Ha a pillanat hitele úgy kívánja, készségesen hangot vált, hiszen sok húrú hangszer az övé. Paradicsomnemesítők című fotóján mintha madártávlatból láttatná a kísérleti intézet parcelláját. A rá annyira jellemző összerendezettség harmóniája testesül meg a dolgozó emberek, a glédában álló karók és a hegyes tetejű, kánikulától védő vietnami kalapok feszes ritmusában. A látvány sugallja, hogy itt valami új születik. Portrésor A teremtő ember sokféle arcának felmutatása a ceglédi művész életcéljává vált. A munkások és parasztok portréi mellett sorakoznak a kortárs művészek, akiket a rájuk leginkább jellemző környezetben kapott lencsevégre. Bar- csay Jenő, Miháltz Pál, Rem- sey Jenő, Czóbel Béla, Déry Tibor, Benedek Péter, Anna Margit, Patkós Irma és rajtuk kívül még vagy százan a tollal, ecsettel, vésővel, szép szavakkal alkotók közül személyiségük gazdag intellektusával hatnak ránk. Az egyetemes emberi érték- teremtés, a lét értelme, ember és munka magas fokú, művészin megjelenített szintézise, amit Tóth István, a tárlatlátogató elé tár. Megélt harcaink, kudarcaink és sikereink nyernek általa önigazolást. Segít feloldani kételyeinket, képes továbblendíteni megtorpanásainkban. Korrekt és egyértelmű választ ad kimondott és kimondatlan kérdések miértjeire. Az életmű díja A művész mondandójának hitelét növeli a kifejezésmód magabiztossága, technikai virtuozitása. A fiatal pályatársak tisztelettel és csodálattal nézik, mert maholnap a klasszikus fotográfia utolsó kortárs mesterét látják benne. Az életmű mérlegre tétetett és — a társadalom értékítélete szerint megméretvén — súlyosnak találtatott, Ezt jelzi legújabban, hogy az idei május — a már korábban kiérdemelt Balázs Béla-díj után —a SZOT-díj- jal köszöntött Tóth Istvánra. Akik így döntöttek, tudták, hogy a Duna—Tisza közén és szerte e hazában a Nehéz út volt barázdált arcú alakjában emberek ezrei ismerhetnek magukra. A küzdő, a munkálkodó ember megbecsülését sugározza bőséges termésének legjava. Tamasi Tamás Csak nálunk számít új filmnek a belga Lydia Chagoll rendezőnő dokumentumfilmje, az A Führer nevében, mert különben még 1977-ben készült. s azóta számos doku- mentumfilm-fesztiválon nyert különböző díjakat. Nyomasztó, felkavaró film, noha a benne felsorakozó felvételek egy része már ismert a nácik faj irtó szörnyűségeit bemutató más dokumentumfilmekből. Lydia Chagoll azonban nem ezekre veti a fő hangsúlyt. Filmjében rengeteg a gyermekeket ábrázoló képsor: szerencsétlen, halálba hajszolt, halálra éheztetett, csontvázzá soványodott áldozatokról — és csinosan öltöztetett, jól ápolt, jól táplált német gyerekekről, az áldozatok kortársairól. A megdöbbenést épp az utóbbiak váltják ki A filmből ugyanis kiderül, micsoda körmönfontan végiggondolt, s micsoda gondossággal kivitelezett métellyel mérgezte a fasiszta Németország már a legkisebbeket is. A képHúsz éve játszották először nálunk ezt a Walt Disney- rajzfilmet. Azóta egyszer felújították. s most ismét ez történt vele. így tehát újabb nemzedékek élvezhetik Pongo, a dalmát dog és gazdája, Roger és a csinos Anita, s kutyája, a csinos kutyahölgy, Perdisorokat kísérő szövegek bravúrja, hogy valamennyit a náci Németország hivatalos kiadványaiból: iskolakönyvekből, utasításokból, elméleti kiadványokból vagy egyenesen a Führer, Adolf Hitler beszédeiből vették. S ezekből meg a képek hol kiegészítő, hol ellenpontozó, hol cáfoló sorozatából áll össze a riasztó vagy inkább dermesztő összhatás: a német nép vezére, a Führer nevében történt a gyermekek kiirtása is, meg a gyermeki lelkek megfertőzése is. Arra kell gondolnunk: az a nemzedék, mely a II. világháború alatt óvodásként vagy már iskolásként, de legfeljebb középiskolásként szívta magába ezeket a náci elveket, ma úgy ötven körüli lehet. A gondolatot messze vezetően lehetne folytatni. A film nem teszi meg ezt, de ránk bízza, hogy mi megtegyük. Igaz, hogy A Führer nevében néha monotonná válik, a sok szörnyűség szinte elfásít bennünket — de a gondolkodás alól ez sem menthet fel senkit. ta kalandjait, melyeknek bája mellett csak az figyelemreméltóbb, hogy nagyon is emberszabású ka'andok ezek: szerelmi bonyodalmak és krimiizgalmak rajzfilmben előadva. Takács István 101 kiskutya
