Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

Folytatódnak a KISZ-küEdöftéftekeiIctek A fiatalok a politika részesei A bét végén újabb KISZ-küldöttérlekezletet tartottak a megye több településén. Ezúttal Budaörs, Százhalombatta, Szentendre és Szlgetszentmiklós ifjúkommunistáinak képviselői vitatták meg a mozgalom Időszerű kérdéseit. A fiatalok a vitákban olyan kérdésekről szóltak, mini az egyéni feladatvállalások szerepe, a lakóterületi munka, a pályakezdés, a beilleszkedés nehézségei, vagy az úttörő—KISZ-átmenet problémái. Általános volt a vé­lemény, hogy szinte valamennyi területen erősödött az ifjúsági szervezet tevékenysége, ám az eddiginél több konkrét feladatot várnak a társszervezetektől. A küldöttgyűléseken mindenütt ki­fejezésre jutott a fiatalok tettrekészsége, s az hogy a megszo­kott beidegződéseket, sémákat új formákkal szeretnék felvál­tani. Testre szabott vállalásokat A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban Szentendre és környéke két­ezer ifjúkommunistája nevé­ben 111 fiatal gyűlt össze, hogy számot adjon a KISZ X. kong­resszusa óta végzett munkáról. A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára, Kiss Jenő, a KISZ KB tagja. Megjelent Rozgonyi Ernőné dr., az MSZMP Szentendre városi Bi­zottságának első titkára, Havas Imre. a városi tanács elnökhe­lyettese. Az önkritikus írásos beszá­molót Nemesné dr. Killár Gyöngyi, a KISZ szentendrei városi bizottságának titkára egészítette ki többek között az­zal, hogy az eddigieknél átgon­doltabb tervezésre, a feladatok fegyelmezettebb végrehajtásá­ra van szükség a fiatalok kö­rében is. Sokan úgy vélik, hogy az eliaposodás veszélye fenyegeti az ifjúsági mozgal­mat, éppen ezért a küldött- gyűlésnek arra is választ kell adnia, hogy mit tud tenni ma a KISZ. Az élénk vitában nem ker­teltek a résztvevők. Különösen szerepet kapott az úttörők KISZ-éietre való felkészítése, a KISZ párttagajánló tevé­kenysége, a pályakezdők be­illeszkedésének segítése, a ví­zi sporttevékenység fellendíté­se. Kiss Jenő arra figyelmezte­tett. hogy az alapszervezetek­nek nem egymásról kell má­solniuk a programokat, hanem választani a felkínáltakból, egyben meghatározni a saját KEREKEKEN L okálpatrióták kedvelt — és tagadhatatlanul bizonyítható, mert tér­képen megmutatható — ér­ve, hogy városok, Cegléd, Szolnok, Nagykőrös közé „beszorult” településük aligha növekedhet úgy, mint arra képes lenne. Abonyról van szó. A múltját nemes hevülettel őrző — és van mit őriznie! — nagyköz­ségben valóban volt idő, amikor gazdagabbnak lát­szott a tegnap, mint a hol­nap, ám ennek vége, amit viszont azért nehéz belát­ni. mert nem rajzolható úgy térképre, mint a föld­rajzi elhelyezkedés. Ezek­nek a nehezen felrajzolha­tó módosulásoknak egyik jele, hogy hosszú évek óta először tavaly fordult meg a széljárás a népesség moz­gásában; több volt a lete­lepedők száma, mint az el­költözőké. Ami fontos moz­zanat! hiszen azt mutatja, városok ide meg oda, érzé­kelhetővé válik a község vonzereje sokféle előnye, amint érzékelhető — hála a település tanácsa és ter­melőegységei közötti szo­ros kapocsnak, gyümölcsö­ző együttműködésnek — a fejlesztés, fejlődés nagyobb lendülete is. Látszatra a mérleg má­sik serpenyőjébe kívánko­zik az a tény, amelyet a nagyközség tanácsa állapí­tott meg, s amely szerint — meghökkentően hangzik a nem itt élőnek, az in­gázást az agglomerációs övezettel azonosítónak — Abonyból, kerekítve, két­ezer fő jár el dolgozni máshová, legtöbbjük na­ponta utazik, egy kisebb csoport hetente teszi meg az utat oda és vissza. A nagyközség felnőtt lakossá­gának tetemes része tehát — hangzik némelyek véle­ménye — szinte kerekeken él, bár az ipar helyben is fogadna jelentkezőket, az ezernégyszáz körüli foglal­koztatott körét bővítve. A kerekeken élők korábbi né­pes tábora ugyan kisebbe­déit — éppen a helyi ipar- fejlesztés következtében —, de most már évek óta nincs lényeges változás, az­az mégiscsak nyögi a köz­ség, hogy városok közé szorultan él. így az okos­kodás. Ha ezt érezné a te­lepülés, akkor bizony a fő­város is oda sorolható len­ne az okok közé, mert szép számmal vannak, akik Bu­dapestre ingáznak. Nem földrajzi tényezőkről van szó, sokkal inkább arról, hogy léte egy bizonyos idő­szakában a település nem tudott munkát adni min­den lakójának; a lakosság szakmai képzettsége és a helyi munkaalkalmak kö­zötti összhang nem teremt­hető meg; a másutt elért és a helyben elérhető jöve­delmek különböznek, s így tovább. Okok serege van jelen tehát a kétezer em­ber kerékre kényszerülésé­ben, s ezeknek az okoknak egyike kétségtelenül az in­gázó életmód megszokása is, mert ennek nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak, sokak számára — főként a fiatalok eseté­ben — már maga a moz­gás is esemény, élmény, érdekesség, bizonyos vá­lasztási szabadság megtar­tása. Ami ennél érdeke­sebb, az az ingázás örök­lése, hiszen vannak fiata­lok, akik természetesnek tartják szüleik, de főként apjuk ilyen magatartás- mintájának átvételét, amint tekintélyes azoknak a fiúk­nak, leányoknak a száma is — a jelenlegi tanévben nem kevesebb, mint ezer fő! —, akik túljutva az ál­talános iskolán, továbbta­nulva ingázni kezdenek. A középfokú oktatás ezer fia­talt ültet kerékre — több­ségük reggel megy, este érkezik —, ami feltételez­hetően hatással lesz arra is annak idején, hogy a pá­lyát kezdők számára nem lesz akadály az esetleges ingázás, hiszen már meg­szokták ...! Vannak, akik azt állítják, az ingázó diák elveszett a lakóhely szem­szögéből nézve, hiszen mi kösse azt, aki reggel megy, este jön?! Az ilyen logika szerint persze, vagy min­den településnek saját kö­zépiskolájának, felsőfokú intézményének kellene len­nie. avagy tiltani kellene a továbbtanulást... S orolhatnánk a hasonló abszurditásokig elve­zető logikai bukfen­ceket, értve már nem szűk körben, hanem általában, mert általában nehezen ta­lál elfogadásra az a ta­pasztalat, hogy napjainkra szilárd jellemzőjévé vált a gazdasági-társadalmi fejlő­désnek a kerekeken élés. Az a jellemző tehát, hogy a népesség mobilitásának vannak ilyen, formálisnak, puszta közlekedési szak­kérdésnek látszó vonásai is, hogy a népességmegtar­tó erő, amiről annyi sok szó esik most már, nem egyenlő a helyben lakni, dolgozni — tanulni — gya­korlatával, mert ez a gya­korlat társadalmi-gazdasá­gi képtelenség Képtelen­ség, s ráadásul súlyos igaz­ságtalanságok forrása len­ne, hiszen „röghöz kötne” tíz- és százezreket. Nem a kerekeken élés az, ami a figyelem középpontjába kí­vánkozik. Sokkal Inkább az, miért, hová visznek, hoznak embereket ezek a kerekek. M. O. területükre jellemző feladato­kat. Figyelmeztetett arra, hogy az ifjúsági szervezet. alakítója, legyen a. politikának, ne csak követője. Havas Imre a lakás­építésről adott számot, s egy­ben az új szentendrei gimná­zium építésében társadalmi munkaakciókrá biztatta a fia­talokat. Dr. Arató András felszólalá­sában dicsérte a nyílt prob­lémafelvetést, s hangsúlyozta, hogy a nehezebb körülmények között is sikerült helyünket megőrizni a világban. A mun­ka becsületét hangoztatta, azt, hogy mindenkinek képességei­hez megfelelően kell részt vál­lalnia a társadalmi értékek megteremtésében. A vita összegzését követően került sor a 13 tagú KISZ- bizottság, a 7 tagú PEB, vala­mint a 9 megyei küldött meg­választására. A KISZ szent­endrei bizottságának a titkára ismét Nemesné dr. Killár Gyöngyi lett. M. Zs. Cselekvésre késztetni Budaörsön 148 küldött gyűlt össze a MEZŰGEP tröszt székházában több mint 4500 KISZ-tag képviseletében. A küldöttgyűlésen részt vett Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a megyei oktatási igaz­gatóság igazgatója, Persányi Miklós, a KISZ KB munkatár­sa, Solymosi Sándor, a KISZ megyei bizottságának titkára, Mészáros Geyza, a budaörsi városi jogú nagyközségi párt- bizottság titkára és Fehérvári János, Budaörs tanácselnöke is. Az írásbeli beszámolóhoz Szemeri Károly, a volt járási KISZ-titkár fűzött rövid szó­beli kiegészítést, melyben az egyéni feladatvállalások szere­péről, a lakóterületi mozgalmi munkáról és a szervezeti élet­ről beszélt. A küldöttek hozzászólásaik- (Volytatás a 3. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAP I» A rossz Idő ellenére csaknem százan dolgoztak a Füzes patak partján. Kisebb csoportokat alakítva a hidak környékén kotorták a medret, irtották a gyomot Erdős! Agnes felvétele főz, én meg eljöttem ide se­gíteni — és már emeli is újra a szerszámot. Hernádi Károly, a tanács el­nöke gyors számlálást végez. Kiderül, hogy csaknem százan serénykednek a patak mentén. — Ha az idő kegyesebb lett volna hozzánk, akkor bizonyo­san kétszer ennyien is összes­jönnek. így viszont látszik, hogy kik azok, akikig minden Sorai a kukadea, kel a napraforgó, a cukorrépa Minden csepp vízre szükség van Az utóbbi napokban ismét­lődő záporok felüdítették a határt. Meggyorsult a szárba- szökkenő őszi gabonák fejlő­dése, és kelnek a korábban elvetett kukoricák. Mindezek ellenére, sajnos még ma is érezteti hatását a tavalyi aszály. Ezért a gazdaságok nagyon várják a további esőt, amelynek minden cseppje ara­nyat ér. A pályi Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet, a budai körzet egyik legnagyobb nö­vénytermesztő gazdasága. A csapadék számukra is létfon­tosságú, hiszen valamennyi ta­vaszi vetésű növény már a földben várja a kedvező idő­járást. Több mint 1200 hektá­ron vetettek kukoricát, és a 600 hektáron termesztett ta­karmánykukorica is sorol már itt-ott. Kikelt 160 hektá­ron a cukorrépa és 457 hektá­ron a napraforgó is. Nehezíti a helyzetet, hogy áprilisban 23 rendkívüli szeles nap volt, amikor felgyorsult az egyébként is száraz talaj párolgása. Áprilisban 30 mm, májusban 16 mm eső esett, Zsámbék környékén. Mégis mintegy 170 mm csapadék hiányzik a földekről. Amíg a hűvös, nedves időjárás a búza fejlődésének kedvez, a kuko­rica és egyéb melegigényes növények kelését hátráltatja a hideg. A több mint 200 hektáros gyümölcsösben, a harmadik permetezés ad munkát a dol­gozóknak. De minden igyeke­zetük ellenére kisebb termésre számíthatnak az idén, mert a koratavaszi fagyok tetemes károkat okoztak az őszibarac­kosban, a meggy- és cseresz­nyéskertekben. A takarmány­hiányból eredő gondokat mér­sékli, hogy a napokban 300 nö­vendékmarhát hajtottak ki. a legelőre, 500 tehenet azonban még az istállókban tartanak. Számukra nehezen tudják biz­tosítani a zöldet, mert a ta­karmányok fejlődése két és fél hetet késik. A nagykőrösi Mészáros Já­nos Termelőszövetkezetben a tavaszi vetések befejezése után a paradicsompalántákat ültetik ki. 200 hektárra. Ezt a gazda­ságot sem kényeztette el az időjárás, a csapadékhiány egyes táblákon eléri a 3Ö0 mm-t. Ennek ismeretében száz hektáron megkezdték a mes­terséges csapadék-utánpótlást. Öntöznének a bernecebaráti Börzsöny Termelőszövetkezet­ben is, ha lenne mivel. Jelen­leg csak 3—4 hektár szamócát tudnak locsolni, ami azért je­lentős, mert a termés többsé­gét a szomszédos Csehszlová­kiába exportálják. A szövetke­zet elnökétől, Urbán Vilmos­tól kapott tájékoztatás szerint az utóbbi napokban 33 mm csapadék hullott a térségben, ami nagyon jól jött a virágzás előtt lévő málnának, és egye­bek mellett a 360 hektáron ve- .tett mustárnak. A ribizlinek azonban már jöhetne özönvíz is, a tavaszi fagyok miatt jó, ha fél termést adnak a bok­rok. B. Z. A tagok részesmüvelésben termesztett szamócáját öntözik, a tahitótfalui Kék Duna Termelőszövetkezet­ben, (Erdős! Agnes felvétele) körülmények között számítha­tunk az olyan feladatok meg­oldásában, amelyeket csak társadalmi összefogással lehet megvalósítani. Ilyen a Füzes patak medré­nek és környékének rendezé­se is. Néhány esztendeje ké­szült egy terv. A pomázi víz­műtársulat több mint négy­millió forintért vállalta volna azt a munkát, amelyet néhány héttel ezelőtt társadalmi os^ szefogásban kezdtek el a bia­torbágyiak — tudom meg Schnaider Miklóstól, aki a munkát irányítja. Ügy terve­zik, hogy havonta egy szom­bat délelőttöt áldoznak a pa­tak környékének rendezésére. Kotorják az iszapot, lekaszál­ják a füvet, gondozzák a fá­kat és elhordják a szemetet. A munka során feltárhatják az illegális szennyvízkiveze­téseket, amelyekből sajnálato­san sok van. Később pedig, amikor az autópálya-építők a közeibe érnek, földdel töltilf fel a patak melletti szabad te­rületeket. Ide sportpályákat, pihenőparkot álmodtak a lo­kálpatrióta biatorbágyiak. — Volna dolgom otthon, hiszen a fiam építkezik — mondja Patak Endre, miköz­ben folytatja a kaszálást. — De ide el kellett jönnöm, és legközelebb szintén itt leszek, hiszen ezt is magunknak épít­jük. M. K. Közélet Losonczi Pál, az Elnöki Ta-' nács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke fogadta Tóth Jánost, hazánknak a Mexikói Egye­sült Államokban akkreditált rendkívüli és. meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövő­ben utazik állomáshelyére. Az MSZMP KB meghívásá­ra május 8—12. között látoga­tást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsége. Ostavio Patónak, a politikai bizottság és az állandó politi­kai titkárság tagjának vezeté­sével Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottság titkára fogadta a delegációt. Az Országos Béketanács meghívására a béke- és ba­rátsági hónap megnyitásán, május 7. és' 12. között hazánk­ban tartózkodott a Szovjet Béketanács küldöttsége. A de­legációt fogadta Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra. Elutazott Budapestről az a dán küldöttség, amely Niels Bollmann lakásügyi miniszter vezetésével május 8. és 12. kö­zött tartózkodott hazánkban. Kommunista szombat Biaforbágyon Eső és sár nem veit akadály ^ Az egyenletesen szemer­kélő eső ellenére gumicsiz- f más, tréningruhás embe­rektől tarkállott Biatorbá- $gyon a Füzes patak partja $tegnap délelőtt. A nagy­község népe ismét bizonyí­totta, hogy a település mél- ftán nyerte el a közelmúlt- % ban a Hazafias Népfront % Országos Tanácsának nem- ízeti zászlaját. A meder több szakaszán tíz­húsz tagú csoportok dolgoznak korra, foglalkozásra és világ­nézeti hovatartozásra való te­kintet nélkül, a legnagyobb egységben. Az egyetemi tanár és a református lelkész ta­nácstag egymás mellett birkó­zik a mederből kilapátolt fe­kete iszappal. Távolabb a Boschcoop-tól kölcsön kapott markológépet menti ki a ten­gelyig érő sárból a Zsámbéki- medence Tsz óriástraktora. A hangulat mégis olyan, mintha verőfényes majálison lennének a biatorbágyiak. A felnőttek között aprócska gye­rek tüsténkedik, a vízben kaparászó kapa nagyobb, mint ő maga. Kiderül, hogy az is­kolában olvasta a társadalmi munkára hívó plakátot. A vi­lág legtermészetesebb hangján mondja a harmadikos Kecs­kés Balázs: — Apu elment dolgozni, anyu beteg, a mama ebédet

Next

/
Oldalképek
Tartalom